Kicsit izgulok emiatt az egész miatt. A levélben és a telefonban is azt mondták, hogy imádták a jelentkezési lapomat, főleg a motivációs levelet, de mi van akkor, ha mégis haza küldenek? Hülyeség, miért küldenének haza? Tudok én bánni a gyerekekkel, nem nehéz az, mindig is kedveltem őket. Programot is tudok majd kitalálni, elég kreatív vagyok hozzá, de mégis görcsbe rándul a gyomrom, ha átgondolom, mire vállalkoztam. Hosszú a repülőút, van időm bőven pihenni, még egy filmet is megnézek. Néha a mellettem lévő üres helyre sandítok, ahova Pandy ajándékát raktam. Örülök, hogy ő ott lesz nekem, már megmondani sem tudnám, mennyire régen láttam és bár beszéltünk Facebookon, az mégsem ugyanolyan. Bár az ajándékom nem nagy valami - angol tea és keksz, meg egy csini ruha, aminek gondoltam, hogy örülne. Ha már lóghatok a nyakán az elkövetkezendő időszakban, azt hiszem, hogy ez a legkevesebb és cserébe úgyis mindenféle sütivel elárasztom majd... Remélem nem haragszik majd érte. Hatalmas ez a reptér, a csomagjaimat is elég sokáig kerestem, de csak megtaláltam mindegyiket. Kellett nekem két bőröndbe pakolni... Anya mondta, hogy ne hozzam mondjuk a kispárnáimat, de tudta, hogy ezen témában esélytelen, hogy meggyőzzön. A két bőröndöt magam után húzva, vállamon a táskámmal, s egyik kezemben még a gondosan becsomagolt ajándékkal is megyek tehát a kapuhoz, ahol annyi ember várakozik, néhányak a kezükben táblával, melyen a várt személy neve olvasható. Viszonylag sokan vannak, de így is könnyű megtalálnom gyönyörű unokatesómat, hiszen vörös haja kitűnik a tömegből. Odasietek hozzá, s megölelném, ha lenne szabad kezem, de addig még a fülig érő vigyorral kell beérnie, ami már azóta az arcomra fagyott, hogy megpillantottam a szigetet a repülőről. - Szia! Vagy... Hogy mondják nálatok? Aloloha? -próbálkozom egy jó hanglejtéssel, de érzem, hogy elég bénán hangozhatott a próbálkozásom. Na majd belejövök, lesz időm megtanulni a helyes kiejtését. Meg hát, az is lehet, hogy elrontottam magát a szót is... Pedig elég sokat olvastam otthon Hawaii-ról, hogy azért képben legyen a dolgokkal. Úgy tűnik több időt kellett volna erre szánnom.
remélem tetszik || music || 326 ✖ K.P ✖
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Pandora & Eadlyn 2015-06-13, 21:27
Eadlyn & Pandora
Végre elérkezett ez a nap is. Ma utazik ide hozzám az unokahúgom, ugyanis itt a szigeten kapott valami önkéntes munkát, és hozzám fog költözni erre a néhány hónapra. Még jó,hogy én itt lakom, mert van akit ismer legalább, meg nem kell szállodában vagy valami albérletbe laknia addig amíg itt lesz a szigeten. A vizsgákat már letudtam a múlt héten, szóval a héten csak pihentem, és készültem Edyn érkezésére. Az egész házat kitakarítottam, a vendégszobába új ágyneműt vettem, és felhúztam azt, a szekrénybe illatosítót raktam, egy-két kis dekorációs dolgot kiraktam a falra, hogy otthonosabb legyen. Tudom, hogy mi a kedvenc színe, és az szerint rendeztem be neki a szobáját. Nem egy nagy szám a szoba, mert van egy egyszemélyes ágy, egy szekrény, egy közepes íróasztal, egy székkel együtt, mert tudom, hogy a rajzolás a mindene. Remélem majd tetszeni fog neki a kis kuckója. Reggel 8-kor keltem, hogy miután magamhoz tértem, és megreggeliztem, nekiálljak valami ebédet főzni, amit később fel lehet majd melegíteni, mert gondolom, hogy éhes lesz Edyn. Végül, spagettit főztem ki, hozzá meg paradicsomos, sajtos, bazsalikomos mártást csináltam. Elfelejtettem húst venni, így nem tudtam spagettit csinálni. Na nem baj, ez is jó lesz remélem. Majd estére kimegyek a közeli kisboltba, és veszek húst, és lesz spagetti. Miután készen lettem mindennel, felöltöztem valami normálisabb ruhába, nem ebbe az itthoni ruhámba akartam menni a reptérre. Beültem a kocsiba, és indultam is a reptérre, mert nemsokára leszáll a gépe, én meg még sehol sem vagyok, a reptér, meg innen 25 percnyire van. Mikor megérkeztem a reptérre, a parkolóból, szinte futottam, a kapukhoz, hogy nehogy elkéssek. Szerencsére, csak egy 15 percet múlva landolt a gépe. - Igen így mondják nálunk. - nevettem, mert olyan aranyosan mondta. Nem tudtam sajnos megölelni, a csomagjai miatt. Kettőt elvettem tőle, hogy ne kelljen cipekednie, majd megindultunk ki a parkolók felé. Közben megkértem, hogy meséljen nekem, hogy milyen volt az útja, mi újság van otthon náluk.
❀ | Zene: Ezt hallgattam | Viselet: Ezt látod rajtam
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Pandora & Eadlyn 2015-06-18, 18:52
pandora&&eadlyn
heey! how do you say? alolohaa?!
Oké, talán aludnom kellett volna a repülőn, mert ez a mínusz kilenc órás időeltolódás tuti, hogy ki fog készíteni. Nálunk most már este van, itt meg bőven nappal, az én belső órám meg lehet, hogy hamar beadja majd a takarodót... Na mindegy, majd bedobok egy vagy két bögre kávét, azzal megoldható úgyis minden! Már nagyon vártam, hogy találkozzak Pandy-val. A Skype, a Facebook meg a telefon nem az igazi, de ekkora távolságban mégis több a semminél vagy a postai leveleknél. A sok csomagom miatt nem rohanok, nem akarom, hogy bármi is eltörjön. Amúgy... Nekem senki nem mondta, hogy itt ennyire meleg lesz... Bezzeg nálunk zuhogott az eső, mikor eljöttem, de most meg azt hiszem beledöglök a nadrágomba meg a cipőmbe. Ne felejtsek el egyből átöltözni, ha lepakoltam Pandy-nál, mert ebben a cuccban nem lehet itt sokáig bírni. Viszont örülök a melegnek, meg a tengerpartnak, mert imádom, imádom és imádom! Csak nálunk ugye... Hát inkább ne említsük... - Oh szupi! Akkor ötösre vizsgáztam, ugye? -kacsintok vigyorogva, mikor mosolyogva közli, hogy jól mondtam a köszönésüket. Kérnem sem kell, már is átvesz tőlem két csomagot, amitől nagyon meg is könnyebbülök, de ügyelek rá, hogy az ajándék nálam maradjon. - Huh, gondolatolvasó vagy -szusszanok, s elindulok vele a parkoló felé, bár... Valami mintha hiányozna... Hmmm... Nekem nem ennyi cuccom volt. Nézek és számolok: két bőrönd, egy táska, ajándék... - Hógolyó! -mondom ki hangosan a hiányolt személy nevét, a kutyusomét. Én meg a szétszórtságom! Áh, csak legyen még ott! - Mindjárt jövök! - mondom unokatesómnak, s kezébe nyomom a többi holmimat, majd visszarohanok az épületbe, át a kapun, mit sem törődve a kiabáló biztonsági őrökkel, akik szerint ide nem jöhetnék be. de igen, bejöhetek, mert itt a kutyám, most szálltam le az egyik gépről! Azt hiszem az egyik utánam jön, de szerencsére előbb érek oda a kisállatos csomagokhoz, minthogy utolérne. Meglátom Hógolyó színes dobozát, s odafutok hozzá, ő pedig egyből csóválni kezdi a farkát örömében. - Nyugi, itt vagyok... - dugom be az egyik ujjamat a rácsán, amit ő elkezd nyalogatni. Ekkor ér utol a férfi, akinek magyarázkodok, megmutatom a jegyem, s végül elnézést kér tőlem a félreértés végett. A pöttöm kutyussal az egyik kezemben, másikban a dobozával térek vissza Pandorához. - Bocsi, nem tudom, hogy feledkezhettem meg róla. Pandy, ő itt Hógolyó, Hógolyó, ő itt Pandy. Köszönj neki szépen -mutatom be a cukiságot, aki, megnyalogatja rokonom kezét, ha az odatartja hozzá. - Most már mehetünk - szedem össze újra a holmikat, s leendő lakótársamat követve indulok el, közben válaszolva a nemrég feltett kérdésére.- Amúgy meg minden oké, a bátyámnak jól megy az egyetem, anyu meg dolgozik. Nálatok? Mi a helyzet?
|| music || 326