Egy szokásos nap, szokásos délutánján, a szokásostól eltérően későn értem haza. Ame-nak írtam egy üzenetet, hogy majd csak 6 óra után érkezem, egyrészt, hogy ne izguljon, másrészt, hogy addig nyugodtan csináljon amit szeretne. Én lennék a legboldogabb, ha titokban pasikat rángatna fel hozzánk, és őszintén hiszem, hogy eljön még az az idő. És hogy én mit csináltam egyetem után? Na ezt majd inkább elmesélem Neki személyesen. Csak azt remélem, hogy ő is pont olyan jól töltötte a délután nagy részét, mint én.
Ahogy belépek lakásunk ajtaján, mint minden alkalommal most is mélyet szippantok az otthoni levegőből, majd leveszem a cipőm, és a konyhába igyekszem.
-Ame, megjöttem!- kiáltom el magam még a nappali közepén, bár szerintem már a kulcscsörgésből is kikövetkeztette ezt.
Nem tudom, hogy Ő tervezett-e valamit ma estére, esetleg tanulnia kell, vagy más dolga van, sőt...igazából abban sem voltam teljesen biztos, hogy egyáltalán itthon találom-e, de egyelőre nem zavartattam magam. Aztán ha kiderül, hogy közben még itthon sincs, akkor néhány kósza mondattal tartoztam az ördögnek.
-Ha szeretnél istenifinom sütit, akkor gyere a konyhába.- folytattam ledobva a legközelebbi székre táskám, és eddig az óvatosan a kezemen egyensúlyozott tálcát letettem a pultra. Ha eddig nem is, de most majd kiderül, itthon van-e a leányzó!
Gyorsan kerítek két villát is, de a tányérokat azt  hiszem, hanyagolom. Minek plusz mosogatnivalót csinálni, ha a papírtálca is tökéletesen megfelelő? Ugyan nem mintha olyan gyakran hoznék haza édességet, hogy ne lehetne alkalmakként mégis befogni egy-egy tányért, de komolyan...ki szeret mosogatni? A sütemény is csak egy hirtelen ötlet szüleménye, mert pont a kedvenc cukrászomnál...khm, cukrászdánknál jártam, s Ame is biztos megérdemel egy kis finomságot így nap végén.

Dakota & Ame
Zene: Another Love || Megjegyzés:  <3  || 266|| ©

Hosszú nap után jöhet a megérdemelt pihenés, tartja a mondás, nekem pedig ma nevetségesen hosszú napom volt. Egész idő alatt még az egyetemen voltam rohangáltam össze-vissza, próbáltam „véletlenül” belefutni Mr. Worringotnba, de a sors egyszer sem akarta úgy hozni a dolgokat, hogy összetalálkozzunk. Aztán hazafelé összefutottam Roy-al, akivel meg is beszéltem egy találkát péntek estére, azt hiszem, ha ennek lesz visszhangja az még a tanár úr fülébe is el fog jutni. Legalább is remélem.
A kádban ülök, ellep a meleg víz, próbálom kiáztatni magamból a ma összeszedett fáradalmakat, több-kevesebb sikerrel, mikor hallom, hogy csörög a kulcs a bejárati ajtóban. Gondolom, Dakota jön. Elég késő van, de megszoktam már az idők során, hogy nála általában ez még a korán kategóriába tartozik.
- Szia! – kiabálok ki neki, majd gyorsan kitornázom magam a kádból, megtörülközöm, felöltöm melegítőmet, és becsavarom a hajam egy törülközőbe, hogy méltó képen üdvözölhessem legjobb barátnőmet. El akarom mesélni neki, hogy randira megyek, már előre félek attól, hogyan fog reagálni rá. Mindig nyüstöl, hogy pasizzak be, persze ha tudná, hogy a szívem egy nálam jóval öregebb férfi zsebében bujkál, elakadna a szava. Nem is fogom neki elmondani, hiszen valószínűleg sosem fogok komoly kapcsolatot ápolni az irodalom tanárommal. Akkor sem, ha ez nem rajtam múlik.
- Tudod, hogy nem vagyok oda az édesért, de bekapnék valami sütit – mondom, s belépek hozzá a konyhába, majd egy öleléssel üdvözlöm őt. A sütemény ott díszeleg az asztalon, így gyorsan le is teszem magam, és meg sem várva őt, neki kezdek enni. Két harapás között felpillantok kék szemeibe, amik Mr. Worrington tengerszín íriszeit juttatják eszembe.
- És mesélj, mit csináltál ma?

Vízcsobogás...a fenébe, nem akartam megzavarni Ame-t a relaxálásban. A célom épp az volt, hogy kicsit feldobjam a napját. Tudom, hogy nem rajong az édességért, de direkt olyat hoztam, amit szeret.
-Nyugi, könnyű és finom!- felelem a reklámban hallott nő hangját utánozva, habár fogalmam sincs mit is akartak anno eladni ezzel a szöveggel, csak a szókapcsolat maradt meg.
Miután Ame megérkezett, viszonzom ölelését, és boldogan konstatálom, hogy rávetette magát a süteményre. Ezek szerint azért mégis sikerült jól válasszak, s én is hozzákezdek a sajátomhoz.
-Mmm...hm... Semm...- emelem fel türelmet kérve a mutató ujjam, és inkább megrágom a falatot mielőtt elkezdeném a mondatom.
-Szóval csak összefutottam a kedves cukrászfiúval, és ha már nála...khm, vele voltam, gondoltam hozok süteményt.- felelem kedves mosollyal, és szerintem pontosan tudja mi is történt, nem kell ennél jobban kivesézni a témát.
Talán egy napon majd találkozom egy emberrel, aki olyan hatással lesz rám, hogy minden nap mellette szeretnék majd ébredni, de addig...maradok annál, ami boldoggá tesz. Persze azért tartom magam ahhoz, hogy ezzel senkinek ne okozzak kárt, de szeretem a jó társaságot.
-És Te mi jót csináltál ma?- kérdezem őszinte érdeklődéssel a hangomban, miközben újabb falatot rágcsálok a sütiből. Nem vágok a szavába, de amint befejezte mondatát gyorsan hozzáteszem.
-Hű, és még mielőtt elfelejtem... Van valami programod jövőhétre? Mert nemrég jött ki egy nagyon jó film, és tarthatnánk csajos, mozizós estét.-
 

Dakota & Ame
Zene: Another Love || Megjegyzés:  <3  || 266|| ©

Belapátolom a sütit, olyan gyorsan, hogy még a hasam is megfájdul tőle, de nem akarom, hogy észrevegye gyermeteg, leginkább tejbe tökre hasonlító vigyoromat. Egy pillanatig sem szeretném, hogy megtudja kivel töltöttem a délutánomat.
- Ahogy mondod – helyeselek, s miután az összes sütit belapátolom elégedetten eltolom magamtól a tányért.
- Mármint melyikkel? A szőkével, vagy a barnával? – kérdezem, s közben sokat sejtetően felhúzom az egyik szemöldökömet. Ő mindig ilyen volt, rengeteg férfi „barátja” volt, s a legtöbbjüket általában közelről ismerte. Nagyon közelről.
Kérdésére beharapom az alsó ajkamat. Nem szeretek hazudni neki, de néha, a jó cél érdekében sajnos muszáj. Nem adhatom fel, most, hogy már majdnem betettem a lábam a lakásába. Nem mondhatom el neki, pont most.
- Semmi különös, csak találkoztam egy régi ismerősömmel, és megbeszéltünk egy vacsit, holnap este hétre, de ha gondolod, lemondhatom. Mellesleg, férfi ismerősről van szó – füllentek. Tudom, hogy ha megtudja, hogy hímszerszám is van a dologban, minden erejével azon lesz, hogy eljuttasson engem arra a bizonyos, vacsorára.
- Egyébként, mivel amúgy is, szinte minden este itthon ülök, szerintem bármikor beiktathatjuk a filmezést, de szólj rám előtte, hogy vegyek pattogatott kukoricát, az fontos – magyarázom, s elkezdem rágni a körmömet. Bár ő nem tudja, általában ezt akkor csinálom, ha ideges vagyok valami miatt.
- Egyébként, melyik filmre gondoltál? Megnézhetnénk valami jó akciófilmet, vagy egy drámát, tudod, hogy azok a kedvenceim – a szemem felcsillan, ahogy ezek a sorok elhagyják ajkaim rejtekét. Eszembe jut a délutáni beszélgetésem Mr. Worringotnnal és akaratlanul is összerándul a gyomrom. Azt hiszem, végleg beleszerettem.

Ízlett Ame-nak a süti, legalábbis mire másodjára pillantottam fel, már csak hűlt helyét találtam és néhány morzsát. Ezek szerint még ismerem annyira, hogy tudjam mit szeret.
Kérdésére és felhúzott szemöldökére reagálva csak egy pajkos mosoly szökik arcomra.
-Lehet, hogy mindkettővel?- kérdezem incselkedő hangon, mert tőle legalább nem kell végighallgassam az "ennek nem lesz jó vége" szónoklatot. Ha nem is ért meg teljesen, de elfogad és ezért hálás vagyok neki. -Egyébként a barnával...a szöszinek új barátnője van. Még hűséges.- felelem a lehető legtermészetesebben, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk.
De sokkal jobban érdekelt az ő válasza, és beharapott ajkai csak még jobban felkeltették az érdeklődésem.
-Le ne merd mondani!- csillan fel a szemem, és épp elkezdeném kivesézni a dolgot, csak gyorsan megemlítve a mozit, de Ame indokolatlanul izgatottan csap le a másik témára.
-Rendben, legyen hétfő és szólok a popcorn miatt.- felelem szűkszavúan -Kicsit történelmi, kicsit humoros, kicsit dráma...szerintem tetszeni fog.- folytatom még mindig kurtán, mert már nagyon szívesen hallanék bővebben arról a férfi ismerősről.
-De inkább beszéljünk a holnapról!- kanyarodok is vissza, amilyen gyorsan csak lehet. -Szóval ki is az az ismerős? Van esélye? Az nem ér, hogy randizol és nem mesélsz el mindent!- követelek részleteket kedvesen, bár tudom, hogy kettőnk közül talán én vagyok az, aki túlzottan szereti kitárgyalni a dolgokat. De Ő is kénytelen lesz beszélni, hisz csak akkor válik majd minden valósággá, ha ki is meri mondani azokat.
-Ha gondolod, akkor el is mehetek itthonról, és vacsi után tiétek az egész lakás!- kacsintok rá kicsit talán túlzottan előreszaladva a dolgokban, na de örüljön, hogy nem az esküvőjét tervezgetem, mint azt a szüleim tennék egyetlen randi után.

Dakota & Ame
Zene: Another Love || Megjegyzés:  <3  || 266|| ©

Türelmesen hallgatom végig, egyetlen egyszer sem vágok a szavába, majd miután befejezte az izgatott kérdezősködést, tárgyilagosan leteszem a villámat, amivel eddig a sütimet túrtam be a számba. Felsandítok rá hatalmas szempilláim alól, majd elmosolyodom.
- Értem, tehát még képes türtőztetni magát. De téged ismerve – bökök rá a villámmal, amit ismét felvettem – hamar ledobja előtted az erényövet. Egyébként, ami a pasit illeti, elég esélyes – mondom, s közben lelki szemeim előtt felsejlik Mr. Worrington arcképe, amint éppen a műanyag kávéspoharával babrál.
- Nem kell, köszi, eljön értem, aztán majd este haza is hoz – mondom mosolyogva. Nem akarom, hogy rájöjjön, nem akarom, hogy akár mit is megsejtsen abból a dologból, hogy én és Mr. Worrington idézőjelesen randizunk. Illetve, külön órákat ad, és ezt nem is veszem túl komolynak, hiszen ez csupán egy külön irodalom óra. Semmi több, és lehet, hogy nem is lesz.
- Ne kíváncsiskodj, majd elmesélem, ha megtörtént – mondom játékosan, és elnevetem magamat – a filmet meg akkor majd hétfőn megnézzük. A sulival mi van? Mesélj, úgy unatkozom – panaszkodom, s közben felállok az asztaltól, s a kukába hajítom a papírtálcát, amit a sütemény összepiszkolt. A konyhapultnak támaszkodva nézek végig rajta, a szőke tincsein, a karcsú lábain, és rájövök mennyivel különlegesebb nálam. Mennyivel szebb, csinosabb, és életrevalóbb.
- Ne menjünk el valamerre? Olyan jó idő van kint – mondom, s kipillantok az ablakon. Csak egy futó pillantást vetek a folyton nyüzsgő utcára, s kicsit szégyellem magam, mert ebben a pillanatban inkább Ray-el lennék, mint akárki mással ezen a földkerekségen.