Nézz rám! Ó, csak nyugodtan... Nem fogok megsértődni, még akkor sem ha pillantásod becsmérlő. Mindegy, hogy lenézel vagy csodálsz, hisz máris több mint két másodpercet szántál rám az életedből, s valld be, hogy megfogott a látvány.  Várj csak...kék vagy rózsaszín tincsek vannak most a hajamban? Esetleg szimplán szőke, vagy szinte az ezüst határát súrolja? Ha elég hirtelen kérdezed, talán én sem tudom Neked megmondani. De biztos, hogy válaszolok valamit. Méghozzá mosolyogva. Még akkor is, ha esetleg negatív véleményeddel fűszerezed a kérdést. Hisz ilyen vagyok, vidám, kedves, mosolygós, és hidd el, egyáltalán nem érdekel mit gondolsz rólam. Hisz most, hogy kifejezhetted nem tetszésedet, jobb lett a világ? Ó, egy kicsit sem. Viszont attól, hogy én elutasítva a rosszindulatod pozitivitást sugározva feleltem? Na attól határozottan. Legalábbis én így gondolom, s erre törekszem.
Szerencsére az alakomra nem mondhatsz semmit. Átlagos alkatom van, és mivel alig múltam húsz, még Te sem lehetsz olyan öngyilkos hajlamú, hogy túl soványnak vagy túl kövérnek nevezz. Ó, ha megtennéd dühös nők hada cincálna darabokra. Te is tudod.
De ha tényleg mindenképp bele szeretnél kötni valamibe, akkor beszéljünk az öltözködésemről. Túl kihívó? Nem illik egy magasan sliccelt szoknyát utcára viselni? Aláírom... lehet igazad van. Hogy változtatni fogok-e ezen? Mégis miért? Hisz én így érzem magam teljesnek.
Tudom, hogy Téged is csak az bánt, hogy kénytelen vagy elnyomni magadban a valódi énedet. Pedig ki tudja...egy színes tincs, egy merészebb cipő és végre Te sem a szürkeségbe süppedve kuncsorognád vissza magad a párodhoz. Lehet igazából nem is vonzódsz hozzá! Vajon Te be mernéd vallani magadnak, az összes rejtett vágyadat? Vállalnád, ha biszexuális vagy? Szinte biztos vagyok benne, hogy nem. De nyugodj meg, erről nem Te tehetsz. Az egész világ van rosszul összerakva, de ha rajtam múlik, akkor majd változtatunk ezen. Hisz mindenki megérdemli azt, hogy önmaga lehessen, jelentsen ez bármit.
Na ezért vagyok itt, és hallgatok szociológiát.

-Ébredj!- simítom végig Ame vállát, és húzóm le róla azzal a lendülettel a takarót. Ha nyűgös, ha izgatott, ezt nem hagyhatja ki!
-Január 27! Az ausztrál nemzeti ünnep utáni első nap! Nem hanyagolhatjuk el a hagyományokat!- hadarom a még félkómás barátnőmnek, és már dobom is felé a fürdőruháját.
-Gyere, tetszeni fog!- unszolom indulásra Riri-t esélyt sem adva az ellenkezésre. Pár hónapja még nem mertem volna megkockáztatni ezt Vele szemben, de már nem félek a reakciójától. Több mint fél éve ismerem, és őszintén mondhatom, hogy Ő a másik felem. El sem tudtam volna képzelni, hogy nélküle utazzak haza a családomhoz, megünnepelni a már tradícióvá vált napot. Mondjuk köze nincs az ausztrál nemzeti ünnephez, csak valahogy ezt az időpontot határoztuk meg. America-nak pedig meg kell tapasztalnia, milyen, amikor tényleg minden a jókedv jegyében zajlik, meg kell tanulnia elengedni magát, és ez pont kiváló lehetőség erre.
-Napfelkelte előtt találkozunk a parton, és pezsgővel köszöntjük az első napsugarakat...- magyarázom már séta közben a programot, mert nem akartam hamarabb beavatni Őt a részletekbe.
-Aztán következik a piknik, szörf, búvárkodás, napozás, társasjátékok, aktív henyélés, röplabda, amit szeretnél.- folytatom a délelőtt menetrendjét.
Nyolc éve teremtettük ezt a hagyományt két bátyámmal, megígérve, hogy bárhová is vet minket az élet, minden évben ezt a napot együtt töltjük. Azóta változott a csapat, emberek csatlakoztak, és morzsolódtak le, de mi még mindig kitartóan összejövünk minden alkalommal. És ebből Ame sem maradhat ki, hisz Ő a legjobb barátosném, és ráfér a kikapcsolódás.
-Aztán hazamegyünk, megebédelünk, és mindenki alszik pár órát a nagy melegben.- nyugtatom meg a vélhetően még mindig kába lánykát.
-Majd kötelező jelleggel ki kell öltözni és Sidney egyik legjobb rooftop bárjában zárjuk a napot egy kiadós bulival!- fejezem be a nap menetrendjét, s már alig várom, hogy itt tartsunk. A tökéletes befejezése egy tökéletes napnak. Ugyan a partinak is van egy saját menetrendje, az éjféli tequila, a kötelező értesítő... na de ne rohanjunk annyira előre.
A partra érve már egy kisebb társaság, úgy tizenöt, húsz fő szorongatja izgatottan kezében a poharakat. A pezsgő behűtve, pukkanásra készen, még épp időben érkeztünk, hogy mi is felkapjunk egyet-egyet, s a meteorológiai rádió napfelkeltét jelző trombitaszójára már buggyan is ki az üvegek száján az aranyló folyadék.
-Ő Dan és Matt, a fiatalabbik bátyám és a barátja.- mutatom be koccintás közben sorra az embereket.
-Ő pedig Thomas a másik testvérem és a felesége Evelyn. A kis tündéri lányka pedig Lisa, a kislányuk.- haladok szépen sorba, míg Ő kénytelen mindenkivel kezet rázni, puszit adni, fogadni az öleléseket. Igen, elég közvetlen és vegyes baráti társaságunk van. Gazdagabbak, szegényebbek, bevándorlók és helyi lakosok. A volt barátom, aki a Harvardon tanult, és még mindig jóban vagyunk, valamint Dan volt barátnője, aki azóta is fagyit árul a parton. Ha ez nem akasztja ki Ame erkölcsös neveltetését, és ezt túléli, akkor már igazán nem kell félnie semmitől.