Sosem szerettem jellemezni önmagam. Persze, nem rossz dolog önvizsgálatot tartani, csak tetsszen az embernek, amit talál a végén... Nos, akkor tegyük föl a nagy kérdést, és vágjunk bele annak a bizonyosnak a közepébe: Ki vagyok én? Ránézésre könnyű a válasz: egy kölyök. Se különösebben magas nem vagyok különösebben, se rózsaszínre nem festem a hajam (azon a korszakon szerencsésen túljutottam), és a ruháim sem éppen kihívóak. hajam barna, szemem barna, ruházkodásomban az egyszerű elegancia elvére törekszem, csak az mondjuk errefelé nehéz, mert baromi meleg van. Meg homok. De az mindenütt. Említettem már, hogy rühellem a homokot?
Ennél azonban egy kicsit összetettebb a dolog, mert hát miért ne volna az? Mert bestseller író is vagyok. Apám neve alatt, de erre majd egy kicsit később kitérek. Humoros srác vagyok, szükségem is van rá, valahogy kezelni kell az élet által felém dobott medicinlabdákat. Ennek köszönhetem, hogy a családból valószínűleg én vagyok a legkevésbé padlón. A jó képzelőerő az jön magától. Aztán még ott van az erős lokálpatriotizmusom a Déli államok irányába, tekintve, hogy ott töltöttem az életem nagy részét. Oh, Dixie... A családom fontos nekem, ezért is voltam hajlandó meghozni életem talán eddigi legnehezebb döntését. Oh, és szeretem a gyorskaját, könnyen dühbe jövök, olyankor hülyeséget csinálok, majd a harag gyors elmúltával megbánom. Türelmes vagyok, nem Buddha.

TÖRTÉNET VAGY SZEREPJÁTÉK-PÉLDA IDE