Koromhoz képest jól tartom magam, bár nem érzem magam negyven évesnek. Filigrán alkatom gyakran megtéveszti az embereket, aranybarna tincseimet a fodrászomnak köszönhetem, égkék szemeimet anyámtól örököltem, aki félig görög, félig pedig holland. Konyítok valamit mindkét nyelvhez, bár közel sem beszélek olyan jól, mint édesanyám. Apám spanyol, igazi temperamentumos férfi, hangos és közlékeny, ahogy jómagam is. Mindig minden első akartam lenni és ha nem sikerült, abba belerokkantam. Ez a mai napig így van.
Kitűnőre fejlesztettem a titkolózás képességét, emberismeretemről pedig ódákat tudnék zengeni. Nem szégyellem, hogy idős férfiak társaságát élvezem pénzért, de nem is verem nagydobra. Nincs bennem ez miatt semmi kényelmetlen vagy negatív érzés, hisz én választottam ezt az életet.
Szeretem a fényűzést, a társasági életet, a drága ruhákat és borokat. Előszeretettel hordok magassarkút és az alakomat kiemelő ruhadarabokat.

Abel mindig tisztelettudó volt velem. Sosem erőltettet rám semmit sem, kereste a kegyeimet, bármit megtettet volna értem. Ha akarnám, még a csillagokat is lehozná az égből, de ennyire telhetetlen nem vagyok. Megelégszem azzal a vaskos pénztárcával és azzal a néhány százezer dollárral, ami minden hónap elején a bankszámlámra vándorol. Szeretem a fényűzést, szeretek a középpontban lenni, szeretem, amikor árgus tekintetek lesik minden lépésem. Amikor összesúgnak a hátam mögött. Olyankor Abel is elégedett és ez nekem épp elég. Hogy boldog vagyok e? Jelen pillanatban igen… de jön egy hirtelen tett megjegyzés, egy sértő gesztus és minden megváltozik. Ahogy történt most is….
Grace kedves, mosolygós arca fogad a hallban, ahogy besétálok Abel hatalmas villájának kovácsoltvas bejárati ajtaján. A ház ura jelen pillanatban az irodában ücsörög, intézi az este további programját. Mr West befolyásos amerikai üzletember, a Forbes magazin éves listáján az előkelő harmadik helyet foglalja el és cseppet sem szerény. Nem fitogtatja hatalmát, csupán szereti viszontlátni magát a hírekben, az újságok vaskos címlapján. Jószívű ember, ehhez nem fér kétség, de a mérhetetlen pénz teljesen megrészegítette. A maga ötvenöt évével és fiatalos külsejével teljesen megzavar. Kifinomult ízlése van a borok terén, ugyanakkor tisztában van vele, mi az, ami engem boldoggá tesz. Próbálkozott ő máshogyan is boldoggá tenni engem, de mindig visszautasítottam. Egy idő után belefáradt és inkább mással igyekszik engem minél elégedettebbé tenni. Hálás vagyok neki, de csupán ennyi. Más érzelmet nem táplálok iránta és ezzel ő is tisztában van.
Nem akarom zavarni, ezért be sem köszönök az irodába, inkább a szobámba megyek. A tágas helyiségből árad a melegség. Falai napsárgára mázolva, bútorai a valamikori klasszicista időket idézik. Olyan, akár egy hercegnő szobája. Levetem magam a fésülködő asztalhoz és csupán Grace társaságát vagyok képes most eltűrni. Az idősödő asszony inkább illik Abel-hez, mint én. Alacsony, törékeny testalkatú, gesztenye barna hajába már belekapott az idő vasfoga. Csinos, magabiztos, de tudja, mikor kell a háttérbe vonulni. Mosolyogva pillantok rá és felé tolom fésűt szorongató kezemet. A keze csodákra képes a hajjal. Pusztán néhány mozdulatból olyan kreációt varázsol, amiért egyesek vaskos pénzköteggel fizetnének. Alig fél óra alatt olyat tesz a hajammal, amire nem számítok. Pajkos loknik hullnak a vállamra, hajamat átfésülte bal vállam felett és letűzte az Abel-től kapott hajdísszel. A bordó ékkövekkel díszített apróság pontosan illik burgundi vörös estélyi ruhámhoz. A további szépítkezés már rám vár, de szerencsére nem kell túl sokat foglalkoznom magammal. Ajkaim egymásnak préselődnek, amikor Mr West óvatosan belép szobám ajtaján. Arcán szomorú mosoly csücsül. Kedvem lenne megölelni, mégis megálljt parancsolok indulatomnak. Sosem öleltem még meg…
-Mi a baj Abel? – Érdeklődöm bátortalanul, mire kitör belőle – azt hiszem az egész nap – sérelme. Ideges, izgatott és bánatos, amiért az étel nem fog időben odaérni, a pincérek fele lebetegedett és édesanyja, az imádott Marija van Eisenberg nem ér ide a megnyitóra, csupán néhány órás késéssel. Lágyan elmosolyodom és megnyugtatom, semmi kétségem afelől, hogy az este rosszul sikeredne és kihessegetem a szobából mondván, még nem vagyok kész.
Fél óra múlva, immár a burgundi vörös, testhez simuló estélyi ruhámban lépdelek mellette a kavicsos feljárón egészen a koromfekete Audi A8-ig. Újabb fél óra múlva már az utat szeljük a jótékonysági est felé. Az egyre közeledő épület látványától ideges leszek. Ugyan fél éve vagyok Abel mellett, a média engem is kikezdett már és minden nap az éhes cápák elé vagyok vetve.
Felszegett fejjel tipegek Abel mellett a bál helyszínéül szolgáló épület felé. Mindenhol idegenek, hallom a nevemet, arra kérnek mosolyogjak, de elengedem a fülem mellett. Ma nem nekem kell villognom, ma nem én akarok terítéken lenni.
Abel magamra hagy, pezsgőt nyom kezembe és arra kér, viselkedjem természetesen, beszélgessek emberekkel, de alig telik el húsz perc és magányosan álldogálok az italok mellett. A második gyöngyöző pohár van a kezemben, a tömeget nézem és magamban kuncogok, ahogy néhány vénlány mekkora erőfeszítéseket tesz azért, hogy Abel észrevegye őket. Mozdulnék és tönkretenném a pillanatukat, de a tekintetem leragad egy ponton. Pontosabban egy magas, fekete öltönyös fickó hátán. Látszik tartásán, hogy nem akárkicsoda lehet ő. Magabiztos, kemény és talán kicsit ijesztő kisugárzása vonzza a tekintetem. Mit kereshet itt, ezen a „szent helyen”, ahol gyerekek életéről döntenek? Vajon mi hajtotta ide. Közelebb képek, próbálok észrevétlen maradni, de combom találkozása váratlanul fájdalmasan összerándul, ahogy megérzem parfümjének férfias illatát. Elkapom róla pillantásom, ahogy hirtelen megfordul és metszően kék szemeit rám szegezi. Szempilláim takarásából, csábosan nézek fel rá és beharapom alsó ajkam. Izzik a levegő és ezt Abel is észreveszi, de útját állják az információra éhes riporterek.
Mi pedig ketten maradunk, egymás pillantását megragadva…

Napokat töltöttem azzal, hogy az ismeretlen férfit kiverjem a fejemből. Volt valami különös fény a szemében, amitől megremegett a térdem. Hatalmas, figyelmet követelő szemeit ha akarnám, sem tudnám elfelejteni.
Abel tudta nélkül kutattam a férfi után és sikerült úgy kereszteznem utunkat, hogy találkozzunk. Megbabonázott, a magáévá tett. Kisfiú még, akit tanítani kell és úgy rángathatom, mint egy marionett bábút. Kényem, kedvem szerint cselekszik és ez teljesen jól van így. Vissza is utasítottam, amikor megkérte a kezem, pedig bevallom, jól esett a szívemnek.
Iason-al való kapcsolatom különös és megmagyarázhatatlan érzelmeken alapszik és nekem ez tökéletesen megfelel.