State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Soraya & Dorian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Soraya & Dorian   2015-06-14, 18:50


Sora & Ian
"A mi lelki kapcsolatunk szorosabb bármely kicsapongásomnál."

Hihetetlenül pocsék napok állnak mögöttem. Elkerülni egy nőt, akivel együtt élek, sokkal nehezebb, mintsem gondoltam. Legalább annyira, mint levezetni a mérgem, vagy épp a kőkemény szexuális feszültségem. Bár pár nap alatt, mindkettőre sikerült pillanatnyi megoldást találnom. Tegnap előtt, gyakorlatilag utcai harcba keveredtem nyomozás közben. Nem mondom, hogy kellemes volt éppenséggel, de legalább kitombolhattam magam. Az oldalamon még most is egy jókora színpompás folt éktelenkedik, de ennyit megért a dolog. Marha nagyot tudnak ütni ezek a drogtól túlpörgött majmok. Olyan volt bevinni kihallgatásra, mintha veszett kutyát akartam volna madzagon sétáltatni. Ellentétben tegnap, egész nyugodt napom volt, estére pedig, meghívást kaptam egy privát partira. Az ilyeneket nem szoktam kihagyni. Nyaraló hírességek, többnyire alkoholban párolva. Mi tagadás, a modellek a kedvenceim, de ha néha összejön egy színésznő, vagy énekes, azt sem bánom. Két oka is van annak, hogy miért pont az ilyesféle nőket kedvelem. Először is, ha mázlim van az életben nem futok össze velük újra. Másodszor pedig, ők tudják, hogy az ilyen mulatságok úgy érnek véget, hogy mindenki csendben megy a maga dolgára. Nem bírom a hisztit és semmi szükségem egy állandó társra, hacsak nem Ő az. De persze Ő, azaz Sora, annyi érdeklődést sem mutat felém, mint a főnököm. Márpedig az a nő masszívan utál. Így hát marad az, ami van. Néha napi egészség ügyi összebújások. Legalábbis én így nevezném ezeket az alkalmakat. Épp egy ilyenen vagyok túl. A nap első sugarai lomhán kúsznak elő, narancsossá varázsolva a horizontot. Hajnalodik és én szabad napos vagyok! Az ágyon heverő szőkeségre pillantok, majd teszek egy lépést az ablak felé. Fehérnemű modell. Arcát már jól ismerem a reklámokból, azaz, annál többet is. Benne kéne gyönyörködnöm, de ahogy az alkohol elpárolgott a szervezetemből, úgy a felé irányuló érdeklődésemnek is nyoma veszett. Egy volt csak a sok közül. Mostanra már mély, nyugodt légzése is zavar. Kinyitom a nyílászárót, hagyom, hogy a friss szellő felfrissítse a levegőt, miközben magamra húzom a ruháimat. Meg kell szabadulnom tőle, mielőtt a lányok felébrednek. Ez jár a fejemben, így hát cselekedésre szánom el magam.
-Menned kell, mielőtt a címlapokon végezzük! - Próbálok kedves lenni, végül is ő nem tehet arról, hogy odaadása ellenére pocsékul érzem magam.  Nem hisztizik, nem kérdez, csak elmosolyodva magára kapja számomra három számmal kisebbnek tűnő ruháit. Csoda, hogy kebleinél nem pattan szét az anyag. Épp, hogy rendbe szedi magát, kezénél fogva vezetem a bejárati ajtóig. Jobb kacsójában embertelen tűsarkú cipő lifeg. Gyors búcsúzás veszi kezdetét. Karjaival nyakamba csimpaszkodva csókol és én viszonozom. "Találkozunk még?" Ártatlan kérdés hagyja el a száját, amire csak egy halvány mosolyt adok feleletül. Talán soha többé nem látjuk egymást, s ezzel mindketten tisztában vagyunk. Még a számát sem kértem el. Egy pillanatig figyelem távolodó alakját, majd visszazárom az ajtót és a szobám felé veszem az irányt.

A fél napot a gépemnél töltöttem, hogy még több pénzt halmozzak fel a családi kasszába. Igaz, ez a család egyelőre egytagú, azaz másfél, ha azt is hozzá veszem, hogy előszeretettel költök a kedvenc kishúgomra. A gyarapodásra esélyt sem látok, nem is azért küzdök meg a pénzért. Ez csak hobbi, semmi más. A nap másik felében pedig, ügyes-bajos dolgaimat intéztem, kellőképpen ügyelve arra, hogy még csak véletlenül se fussak össze Sorával. Ezt teszem napok óta. Vagyis csak tettem, mert most épp elhatározásra jutottam. Egy szatyornyi nassolni valóval csörtetek a nappaliba és levágom magam a jókora kanapé egyik sarkába. Egyszemélyes horror estet tartok. Szeretem ezeket a filmeket nézni, megmozgatják az agyamat. Mindig azon filózok közben, hogy mit miért tett a gyilkos és én, hogy kapnám el. Ebből az okból kifolyólag a szörnyek, szellemek és egyéb rémítő akármik nem tudnak érdekelni. Most mégis  öt különböző dvd landol az asztalon. Random dobok be egyet a lejátszóba, elsötétítem a helységet és visszahuppanok a helyemre. Épp, hogy felvillannak az első filmkockák, némi fény szűrődik be a konyha felől. Mintha Isis azt mondta volna, hogy ma este szórakozni mennek, vagy tévedek? Lehet, hogy még csak most indulnak. Vajon Sora miben megy el egy ilyen helyre? Remélem nem valami extra mini, alig takaró dologban.  Mérgesen tépem fel az egyik chipses zacskót és tekintetem a képernyőre szegezem.


Word: 671; Timeless ;Note:-

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
29


TémanyitásTárgy: Re: Soraya & Dorian   2015-06-15, 00:09

 


 A napok csigalassúsággal teltek. Az idő múlását pedig csak még jobban nehezített a rossz hangulatom, ami az Iannal való találkozásomnak volt köszönhető. Fejemben ugyanis vissza és visszajátszottam a beszélgetésünk minden kis mozdulatát, beszédfoszlányát. Leginkább azt a pillanatot, amikor zavarba hozott és még annál is jobban a fájó pillanatokat. „Nem hiszem, hogy lenne még mit beszélni arról!” Hangzik e mondata a fejemben újra és újra és érzem, hogy a szívem összeszorul e gondolatra. Hát tényleg nem jelentett neki az az éjszaka semmit, hogy nem akar róla beszélni? Tényleg csak az volt neki a lényeg, hogy megkapjon, és aztán eldobjon, mint valami használt játékot? De akkor miért bókolt nekem? Valamint, hogy nem esett le neki, hogy én őrá céloztam, amikor azt mondtam, hogy valaki már elrabolta a szívemet és megszerezte azt a lehetőséget, hogy ágyba bújjak vele, mert azóta más férfival nem voltam egy ágyban? „Őrült, ha nem képes viszont szeretni téged…” Igen, még hallottam e szavait és igaza is van. Nem lehet normális.
De én se lehetek az. A beszélgetésünk óta olyan számokat hallgatok, amik viszonzatlan szerelemről szólnak. Ráadásul a találkozásunk után a szobámban sírtam pár sort és el kellett vagy egy óra, hogy rendbe tudjam magamat hozni. Aztán próbáltam róla elterelni a gondolataimat. Az elmúlt napokban sikerült már minden holmimat kicsomagolnom, elintéztem nagyjából a vállalkozás papírjait és arra is jutott időm, hogy szemügyre vegyem a környéket. Arra viszont se alkalmam, se időm, se önbizalmam nem volt, hogy Ian elé álljak és kerek-perec megmondjam neki a véleményemet.
Végül ma reggelre meglett hozzá a bátorságom, vagyis tervbe vettem. Éppen lent ülök a konyhában és egy tál müzlit eszek, amikor léptek hangját hallom az előszobából. Több ember léptét. Az egyik minden bizonnyal Iané, de… Ki a másik személy, aki vele van? Isis nem lehet, ő még ilyenkor általában alszik… Kíváncsian felállok hát és szép lassan az előszoba felőli konyhaajtóhoz sietek, ott megállok, és kicsit kikukucskálok az ajtón, hogy azért mégse vegyenek észre. Amit néhány pillanat múlva látok az szó szerint letaglóz, szíven üt. Látom, ahogyan Ian egy plázacicát vagy modellt, vagy talán egy luxusprostit kísér ki és búcsúzásul még csókolózik is vele. Megesik néha, hogy van alkalmankénti lakótársa, mi? Szóval a gyanúm most már tényleg beigazolódott, az együtt töltött éjszakánk nem jelent semmit és váltogatja az ágypartnereit.  Szomorú vagyok, mert ezek szerint nem változott semmit és dühös is, amiért nem tudom magamat túltenni rajta, amikor ideje volna, hiszen nem kér belőlem. Még látom, hogy becsukja az ajtót, majd elfordulok és visszamegyek a tál müzlimhez, bár az előbb látottaktól elment az étvágyam.

A nap többi részét leginkább a szobámban töltöttem el. Zenét hallgattam, olvastam, próbáltam valami nyugtató dolgot csinálni, ami elfeledtette velem a reggel látottat. Sikerült is, de aztán délután szólt Isis, hogy ő buliba akar menni az este és nem-e megyek vele. Először nemmel feleltem rá, mondván, hogy nincsen most ilyenhez kedvem, viszont egy óra múlva meggondoltam magamat.
Hiszen a buliban biztos lesz pia, jó zene és tele lesz helyes pasikkal így élhetnék ezzel az alkalommal, bepasizhatnék, vagy csak felszedhetném az első pasit, aki megtetszik, hazahozhatnám, lefeküdhetnék vele és ez máris egy jó kezdés lenne arra, hogy elfelejtsem Iant. Ráadásul elhoztam azt a vörös fehérnemű szettet, felvehetném a vörös, szexi koktélruhámmal és a fekte magassarkúmmal, kisminkelhetném magamat kicsit erősebben a szokottnál, a hajamat begöndöríthetném és akkor a külsőmmel már nyílt ügyem lenne a hódítás terén. Pár órán keresztül ragaszkodtam is ehhez a tervhez, de aztán meggondoltam magamat. Én nem fogok lesüllyedni az Ő szintjére. Ezért hát megmondtam Isisnek, hogy nem fogok vele menni, azzal az indokkal, hogy rosszul érzem magamat, fáj a fejem és kicsit émelygek is. Ez valójában kicsit igaz is volt, el is hitte és el is ment úgy egy órája. Így most megint kettesben vagyok Iannal, ha ő nem ment el valahova. De mit érdekel is engem, nem igazán láttam a napokban őt, leszámítva a reggelt. A reggel… Megint eszembe jut és kedvem támad valami filmet nézni. Lehetőleg valami olyat, ami reménytelen szerelemről, esetleg tragédiáról szól. A laptopomon van is ilyen film, kikeresem és már el is indítanám, de hirtelen szükséget érzek egy kis nassolásra. Felkelek hát az ágyamról és lecsoszogok a konyhába. Ott feloltom a villanyt és elkezdek a szekrényben kutakodni, ha minden igaz nemrég vehettem egy csomag popcornt. Meg is találom, kibontom, a zacskót berakom a mikróba, hogy kipattogjon. Ekkor meghallom, hogy a tévé már megint megy a nappaliban. Milyen véletlen, hogy most is megy, amikor csak én és ő vagyunk már megint itthon! Mintha a sors direkt akarna játszadozni velem. Kedvem lenne most visszamenni a szobámba és úgy tenni mintha nem tudnám, hogy itt ül lent, egyedül és az alkalom tökéletes lenne arra, hogy én igenis beszéljek vele a dologról…
De amint kipattog az összes kukoricaszem éppen az ellenkezőjét cselekszem. Először is előveszek egy tálat, beleöntöm a popcornt és a szobám helyet a nappali felé veszem az irányt ahol kényelmesen le is ülök a kanapéra, persze azért kellő távolságot tartva kettőnk között. – Mit nézünk? – kérdezem kíváncsian miközben bekapok néhány szem kukoricát. Nem zavartatom magamat, magabiztos vagyok. Hiszen csak úgy ülök le mellé, mint egy régi ismerős, egy barát, egy testvérféle, aki úgy döntött, hogy csatlakozik hozzá, hogy egyikünk se legyen egyedül. Valamint úgyse érdeklem őt, ez pedig csak egy film, nem fog hát felzavarni a szobámba, ugye?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Soraya & Dorian   2015-06-15, 16:11


Sora & Ian
"A mi lelki kapcsolatunk szorosabb bármely kicsapongásomnál."

Próbálok a filmre koncentrálni, mégis, pár perc múlva újra kell indítanom a az egészet. Hiába bámulom a képernyőt, az eszem csak azon jár, hogy Sora milyen apró cuccokat húzhat magára, mikor bulizni indul. Valószínűleg a képzeletem sokkal durvább a valóságnál, mert lassan ott tartok, hogy nincs is rajta semmi. Nem mintha ellenemre lenne, sőt. Bár valószínűleg attól kiakadnék, ha úgy akarná elhagyni a házat, de miért is tenné? Épp eszű ember nem lép ki az utcára pucéran. Mondjuk ép eszű ember olyan aprócska ruhákba sem préseli be a testét, mint a mai nők. Sora, Sora, Sora... Ebből elég! Hiába kattogok rajta napestig, világosan megmondta, hogy a szíve már foglalt. De, talán megvigasztalhatnám, végül is egy csalódott nő igen hálás tud lenni. Aztán persze még jobban utálna. Mégis, hogy tehetnék ilyesmit vele? Süllyedhetek még ennél is alacsonyabbra? Minden olyan simán ment, míg meg nem jelentek Isissel. Megvolt a magam sivár kis élete és a tudat, hogy úgysem lehet az enyém soha a büdös életben. Mióta viszont itt van, némi remény szállt meg ez ügyben és képtelen vagyok szabadulni tőle.  Tudatosult bennem, hogy mostantól bármikor összefuthatunk és ez magával rántotta a közös jövőkép lehetőségét. Bár azt mondta, már van valaki más a szívében, én mégsem tudok csak így lemondani róla. Mármint már megtettem! Egész Honoluluig menekültem előle, évekig próbáltam elhitetni magammal, hogy amit iránta éreztem az csupán futó fellángolás volt. Lassan be kell látnom, hogy ez rohadtul nem igaz és azt is, hogy még egyszer képtelen lennék olyan egyszerűen elsétálni. Mindennek ellenére, halvány fogalmam sincs arról, hogy mit is kéne tennem. Hogy kéne reagálnom erre a helyzetre?  Várjak, amíg kiheveri jelenlegi viszonzatlan szerelmét? És, ha megint elkések? Ha amíg várok, jön valaki más? Bár ez mindegy is, hisz egy magam fajta kopónak nem sok esélye lehet nála. Tekintve, hogy régen is csak a szerencsének köszönhetően simult a karomba egyetlen éjszakára. Ha választania kéne bizonyára egy ügyvéd, bankár, orvos, vagy valami hasonlóan unalmas szakmával rendelkező, gazdag, makulátlan öltönyös ficsúr lesz. Ezekből rám csak a gazdag jelző illik, de a vagyon múlandó . Letörten gyűröm be a számba a maradék chipset, majd az üres zacskót összegyűrve az asztalra teszem. A tévé készülék veszettül villog, fröcsög a vér és valaki épp dobhártya szaggató sikoltást hallat. Egyáltalán nem vagyok képben. Szóval úja indítom a filmet és igyekszek figyelmen kívül hagyni a konyhából beszűrődő neszeket. Úgyis nemsokára elmennek, hogy aztán ismeretlen férfiak testéhez dörgölőzzenek tánc címszó alatt. Grimaszolva helyezem kényelembe magam, enyhén elterpeszkedve. Nem érdekel, hogy mit csinálnak! Megint át akarom verni magam, sikertelenül. Rohadtul érdekel, hogy mi a frászt művelnek! Már épp azon volnék, hogy hülye gyerek módjára felpattanok, és teljesen véletlen összefutok majd velük, de valaki romba dönti ez irányú terveimet.
-Nem bulizni indultatok? - Mosolyogva pillantok a mellém telepedő lányra. Bizonyára maradni fog, hisz egy nagy tálnyi pattogatott kukoricával felszerelkezve érkezett. Talán magányosnak érzi magát a szerelme nélkül! Villan be egy gondolat, de igyekszem elhessegetni. Most itt van, velem és ez a lényeg.
-Horror estet tartok, szóval épp a Motelt nézzük. - Jelentem ki a képernyőt vizslatva. A múltban érzem magam. Régebben utálta az ilyen filmeket, mégis mindig megnézték velem Isissel. Összebújva egy nagyobbacska takaró alól pislogtak a trancsírozásra. Mindig roppant szórakoztatónak találtam, hogy ilyen ijedősek.
-Régebben nem voltál oda az ilyen filmekért. - Halk megjegyzést teszek, hisz olyan jól esik ez a maghittség. Mintha ismét minden rendben lenne. Mintha újra az a bizonyos éjszaka előtti időszámításba csöppentünk volna vissza. Csakhogy, már akkor sem igazán volt minden tökéletes. Már  akkoriban is csak hiú reményeket tápláltam egy olyan lány iránt, aki észre sem vett igazán.
-Sikerült berendezkedned? A szobádat nyugodtan átalakíthatod, ha szeretnéd, ha pedig kéne valami, csak szólj! - Bár út teszek, mintha nézném  a filmet, most nem a gyilkos motivációja foglalkoztat, hanem a mellettem ülő nő. Kényszert érzek arra, hogy beszéljek hozzá, hogy legalább pár szót kihúzzak belőle. Tagadhatatlanul imádom lágyan csengő hangjának dallamát.
-Jobban vagy már? - A konyhában történt apró kiborulásra célzok miközben rá sandítok. Igen, határozottan észrevettem, hogy mennyire megviselte az a nyamvadt senkiházi krapek elutasítása. Nem akarok vele mások iránti gyengéd érzéseiről beszélgetni, csupán az érdekel, hogy megnyugodott-e azóta. Miközben válaszol én egy újabb chipses zacskó után nyúlok. Talán mégsem kellett volna ilyen irányú kérdést feltennem, könyvelem el magamban, látván a következményeket. Kívülről lehet, hogy most sem látszik rajtam a feszültség, de belül majd szét vet. Ezt igazolja az is, hogy bár nem szándékosan, de kinyitás helyett, konkrétan ketté téptem a nassolni való zacskóját. Chips eső hullik tova a kanapé, a föld és a felsőm irányába. Meghökkenve nézem a zacskó két darabját, majd elnevetem magam. Hulk kinyalhatja!
-Chipset? - Magamra mutatva teszem fel a kérdést Sorának, majd játszi egyszerűséggel fölveszek egy nagyobbacska darabot azzal a szándékkal, hogy márpedig ezt a számba tömöm. Jól jönne egy porszívó, de az igazat megvallva, nem tudom, hogy hol tartom.  Egy egyetemista lány jár hozzám heti háromszor takarítani. Kis szívesség, hisz az ösztöndíja nem sok mindenre elég. Jól ismertem az apját és bár munka nélkül is kisegíteném, azt hiába próbáltam, nem fogadta el. Így maradt ez a megoldás és belátom, én is jól jártam.


Word: 840; Timeless ;Note:-

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
29


TémanyitásTárgy: Re: Soraya & Dorian   2015-06-15, 17:56



- De, csak én aztán meggondoltam magamat – válaszolok lazán megvonva a vállamat és aztán rámosolygok. – És most úgy döntöttem, hogy inkább filmezek veled.
Örömmel tölt el, hogy ilyen kedvesen, mosolyogva fogad és nem zavar el maga mellől. Hogy végre ilyen normálisan tudunk egymás közelében lenni.  Jó, mégse normálisan, mert még mindig emlékszek rá, hogy mi történt a konyhai beszélgetésünkkor.  De azért most mégis próbálom elfelejteni és jól érezni magamat vele.
- Ahaaa… - bólintok lassan arra, hogy mit nézünk. A Motelt még nem láttam és nem is terveztek, hogy megnézem. Ugyanis nem szeretem a horror filmeket. Sose szerettem. Hogy lehet élvezni, hogy valakit megcsonkítanak, megölnek és gonosz szellemek vagy szörnyek vannak a házban? Hogy tudják egyesek egyáltalán élvezni, ha vért látnak és sikítást hallanak a filmben?
- Most se vagyok oda értük… - felelem halkan és kicsit félve pillantva a tévéképernyőre. Aztán gyorsan elkapom a tekintetemet és a bútorokat kezdem el nézni valami párna után, amit magam elé téve majd eltakarhatom a kilátásomat a tévére, ha valami félelmetes jelenet lesz. De persze nem látok egy párnát se. Nagyot nyelek és alig feltűnően picit közelebb csusszanok Ianhoz.
- Igen, sikerült. Tetszik nagyon a szoba, köszi! Egyenlőre nem áll szándékomban semmit se változtatni rajta – beszélek hozzá a tévé képernyőjét nézve és megpróbálom élvezni a filmet. Nem igazán sikerül.  Szinte minden második jelenetet félelmetesnek találom és vagy behunyom a szememet, vagy szorosabban szorongatom a popcornos tálat a kezemben. Ha egyedül nézném, még jobban félnék, viszont sose fordulna meg a fejemben egyedül nézni. Mindenesetre örülök, hogy itt van velem, mellettem és végre mást is csinálunk az egymáson való elkerülésen vagy a kínos beszélgetésen kívül.
A kérdésére, miszerint jobban vagyok-e egy kicsit meglepődök. Jé, most érdekli őt a lelkiállapotom? Vagy ez csak formalitás lenne? Nem tudom, ahogyan azt se, hogy mit mondjak neki. Az érzelmeim se tudják ezt megmondani nekem, mert vegyesek. Ian miatt vagyok rossz hangulatban és Ian annak is az oka, hogy most jobban vagyok, mert próbálok vele itt normálisan filmet nézni mintha az az éj sose történt volna meg. Csakhogy megtörtént, nem tudom elfelejteni, meg nem történtté tenni. Egy részem szeretné, de másik részem pedig nem. Előbbi részem most szépen elmagyarázná neki, hogy miért voltam és vagyok rosszul, utóbbi pedig inkább hallgatna, és csak élvezné ezt a pillanatot. Nagy dilemma ez.
- Igen, most már jól vagyok – bólintok feléje nézve és rámosolygok. A mosolyommal próbálnám vele közölni, hogy miatta vagyok jól. Majd meglepődök, aztán elnevetem magamat, amikor sikerül széttépnie a chips zacskóját. A popcornos tálat leteszem az asztalra, mielőtt az ő ügyetlensége utolérne és kiborítanám az összeset. A chips már így is szanaszét szóródott körülöttünk így megpróbálom őket összeszedni, legalábbis azokat, amik nem hullottak a szőnyegre. Összekapdosom a kanapén lévőket aztán fejembe ötlene, hogy az Ian lévőket is, de megáll a kezem a levegőben. Tétovázok néhány pillanatig. Merjek egyet levenni róla vagy ne? Á, egye-fene, merek. Egyet levenni róla csak nem lehet bűn és csak nem lesz semmi bajom tőle…
- Köszi – veszek hát le róla egyet pimaszul mosolyogva, rögtön a számba is teszem és visszafordulok a képernyő felé. Közben kicsit az jár a fejemben, hogy ez a mozdulatom nem volt-e mégis kicsit túlzás. Hiszen már nem vagyunk gyerekek, legutoljára akkor csináltunk ilyet. Viszont ez nem olyan volt mintha tejszínhabot nyaltam volna le róla… Nem mintha most ezen fantáziálnék, hogy mit ehetnék vagy nyalhatnék le róla… Nem, megpróbálom figyelmemet a képernyőre szegezni. Ennek az az eredménye, hogy éppen egy félelmetes pillanatban koncentrálok megint a filmre, megijedek, kicsit fel is kiáltok és gyorsan eltakarom a kezeimmel a szemeimet. – Mondd, hogy vége van a jelentnek! – kérem pár pillanat múlva, de még akkor is hallom, a csúnya zajokat és kiáltásokat, amit a tévé kiad. Szemeim még mindig csukva vannak, de a kezeimet inkább a füleimre tapasztom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Soraya & Dorian   2015-06-15, 20:52


Sora & Ian
"A mi lelki kapcsolatunk szorosabb bármely kicsapongásomnál."

Szavai melegséggel töltenek meg. Valahogy egyszerre leszek végtelenül nyugodt és izgatott is egyben. Túlzottan örülök annak, hogy mégse megy el egy éjszakai klubba, hogy aztán mindenféle idegen fickó letapizza táncolás közben. A mondottakból azt olvasom ki, hogy Isis bizony elment. Mint felelősségteljes báty, most aggódnom kéne, de tudom, hogy Isis jó pár embert ismer erre felé. Végül is minden nyáron itt rontotta a levegőt és akkor is sokszor ment el nélkülem szórakozni.
-Ez egy jó döntés volt! - Számomra mindenképpen, számára már kevésbé. Tudom, hogy szerelmi bánata van, meg minden és bizonyára ezért nincs kedve bulizni menni, mégis, szeretném azt hinni, még ha csak egy pillanatra is, hogy miattam maradt itthon. Persze ez bizonyára nem igaz, de senkinek sem fáj, ha kicsit áltatom magam.
-Biztos, hogy meg akarod nézni velem? - Fel kell tennem ezt a kérdést, hiszen látom és ő maga is bevallja, hogy nem szereti a horror filmeket. Márpedig ez az, méghozzá a kő kemény fajtából. Én kedvelem a műfajt, de őt megviseli. Nem is értem, hogy miért jött akkor ide hozzám. Már a legelején látszott, hogy nem tündért mesét nézek. Bár örülök ennek a kis ballépésének, csak épp magyarázatot nem találok rá. Most hitessem el megint magammal, hogy miattam van? Velem akar lenni? Persze, mert én vagyok a szörny aki menten szőke herceggé változik.  A film tovább pörög, percről percre véresebb jeleneteket tárva elénk. Épp egy arasznyival közelebb csúszik hozzám. Nem feltűnő, de már ettől is nagyot dobban az átkozott szívem. Alig tudom visszafogni magam, hogy ne öleljem át tökéletes testét. Nincs mit tenni, ismét terelek.
-Ha mégis, akkor csak nyugodtan! Szólsz és megszerzem ami kell. Szeretném, ha otthon éreznéd itt magad! - Halk szavaimat majdnem elnyomják a film hangos effektjei. Talán nem erre felé kellett volna vinnem a beszélgetést. Még csak abban sem vagyok biztos, hogy hosszabb távon szívesen lakna itt. Lehet, hogy már rég lakást keres magának és kényelmetlenül érintik a szavaim. Én mégis bízom benne, hogy nincs így. Meg abban is, hogy meg tudom szerettetni vele az otthonomat annyira, hogy ne akarjon elmenni. Tekintetem ismét a műsorra szegezem, mégis, minden egyes rezdülését megérzem. Annyira védtelennek és rohadt szexisnek tűnik ez az ártatlan viselkedése. Megint olyan, mint egy tini lány. Lehetséges, hogy némiképp perverz vagyok, de fulladjak meg, ha nem hat rám izgatóan a dolog. Ismét ökörségre szánom el magam, s felteszek egy kérdést, amire nem is tudom, hogy akarok-e választ kapni. Végül mégis megkapom a feleletet és nem is olyan rossz, mint amire számítottam. Plusz pont azért, mert nem kezdett el a fickóról beszélni. Mínusz meg nekem, mert képtelen vagyok kulturált módon kinyitni egy rohadt chipses zacskót. És eljön a pillanat, mikor balga módon, kihagy a lélegzetem. Sora könnyedén kap le rólam egy darabka nassolni valót és eszméletlenül kihívóan, vagy csak nekem tűnik így, tünteti el ajkai között. Kedvem volna felnyögni a spontán jelenettől. Milyen kínzó kamrába csöppentem? Hosszú perceken át győzködöm némán arról magam, hogy mennyire rossz ötlet lenne megcsókolni. Közben eltüntetem magamról a kajadarabokat, végül egy halk sikolyra figyelek fel. Sora rémülten takarja el szemeit. Vigyorgásra késztet a jelenet.
-Jó, majd szólok! - És máris fülére tapasztja apró kezeit. Végem van, tudom én, már nincs mit tenni. Kezem automatikusan nyúl felé, de szerencsére még képes vagyok kontrollálni a mozdulataimat. Gyengéden karolom át, s magamhoz húzom, csupán annyira, hogy fejét a vállamhoz hajtva "bújhasson" el. Igyekszem nem tolakodónak lenni, bár ez marha nehéz. Megint a régi idők jutnak az eszembe. Milyen sokszor bújt pont így hozzám. Akkoriban is ölni tudtam volna, azért, hogy ne csak a félelem vigye rá erre.
-Most van vége! - Súgom súlyos percekkel később a fülébe, mélyen beszívva azt az istenien édes illatot, ami körbelengi egész lényét. Atya ég, mennyire vágyom az érintésére, a közelségére, az illatára, az egész tökéletes lényére.

Word: 622; Timeless ;Note:-

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
29


TémanyitásTárgy: Re: Soraya & Dorian   2015-06-16, 14:45



Örülök, hogy nem bánja a dolgot miszerint most itt akarok lenni vele. Mert tényleg nincsen semmi kedvem bulizni menni, táncolni, tombolni, talán bepasizni és szinte az asztal alá inni magamat. Inkább van kedvem itthon maradni, vele. Hiszen ez a kis program vele többet ér számomra. Felidézi bennem a régi időket, azokat az együtt töltött kellemes perceket, amik évekkel ezelőtt történtek mégis emlékszek még rájuk, nagyon is jól. Kedvesek számomra és az elmúlt pár évben gyakran kapaszkodtam e gyerekkori és fiatal tini emlékekbe, hiszen akkor még mindig olyan jó volt. Egyszerű és normális. Akkoriban nagyon jól tudtam, hogy mit érzek iránta, hogyan viszonyulok hozzá és kapcsolatunkban se volt semmi hiba, hiszen akkor még az a fordulópont, az az este nem történt meg. Most viszont van egy pár kérdőjelem vele kapcsolatba és így zavaros az egész. De ma este, még ha csak 1-2 óra erejéig is szeretném és remélem, hogy úgy tehetek, mintha minden a régi lenne. Hogy a nélkül tudnék vele lenni, hogy a szívemben fájó érzést éreznék vele kapcsolatban.  Csak erre a filmezésre.
- Biztos – bólintok a kérdésére. Udvarias kérdés volt, kedves tőle, hogy megkérdezte és az még jobb, hogy emlékszik rá, hogy utálom az ilyen filmeket.  Igent mondok rá és nem megyek el, bár tudom, hogy a film megfogva viselni a lelkiállapotomat, de nem érdekel. A lényeg, hogy nézni fogja velem, itt lesz mellettem és vele csak túl fogom élni maradandó károsodás nélkül.
- Köszi, ez kedves lenne tőled – mosolygok rá. Igen, kedves tőle, hogy beszerezné azokat a holmikat, amiket a szobámban szeretnék látni. De most nincsen semmire se szükségem és amúgy is úgy hiszem, hogy a szobám eléggé felszerelt és megfelel a rendeltetésének megfelelő használatra, az alvásra. Valamint a new yorki szobám hasonlít kicsit az ittenire, ez pedig jó. – Nyugi, már most otthon érzem magamat – árulom el neki vidáman. Ez tényleg így is van, a konyhai beszélgetés és a reggel látottak ellenére jól vagyok, és nem akarok innen elköltözni. Még csak pár napja van annak, hogy újra láthatom őt és erről a lehetőségről nem akarok lemondani. Hiába, hogy a kapcsolatunk most nem is olyan jó, attól még nem gondolom azt, hogy menekülnöm kéne tőle. Inkább nézem tovább a filmet, bár félek és jó, hogy az a kis chipses incidens megtörténik, így nem kell a tévére koncentrálnom. A chips darabkák összeszedése végén megjutalmazom magamat egy darabbal, amit levettem róla. Mert miért ne? Ő kínált meg vele, hogy saját magára mutatott. Nem érzem hát rossz dolognak és amúgy is gyorsan visszafordulok utána a képernyő felé, hogy ha mégis belepirulok a dologba vagy megbánom, vagy valami merészebbre szánnám el magamat, akkor azt se ne lássa, se ne történjen meg.  Ennek következtében minden figyelmem a filmre irányul, amiben éppen egy félelmetes jelenet következik, felsikoltok, kezeimet a szemeim elé kapom majd behunyva a szemeimet, a kezeimet inkább a füleimre tapasztom. Oké, még se volt ez a filmezés annyira jó ötlet. Talán most kéne lelépnem még mielőtt egy ijesztőbb jelenetet látva sírva fakadnék. Már készülnék is felállni, de ekkor megérzem, hogy Ian átkarol és gyengéden magához húz. Nem tiltakozok, nem ellenkezek, inkább csak némán hajtom a fejemet a vállára. Eszembe jut, hogy régen is jó párszor bújtam hozzá félelemből vagy, csak mert jólesett ezt csinálni filmnézés közben. Most is annyira természetesnek tűnik ez, megnyugtatónak, hogy leemelem hát kezeimet a fülemről. Szemeim viszont még mindig csukva vannak, és amikor megint hallok egy ijesztő hangot a tévé felől hirtelen szorosabban bújok hozzá. Néhány pillanat múlva pedig a fülembe suttogja, hogy az ijesztő jelentnek már vége van. Kicsit beleborzongok a közelségébe, ekkor tudatosul bennem, hogy tényleg nagyon közel vagyok hozzá és ezért illendő lenne kicsit távolabbra mennem tőle, sőt elvennem a fejemet a válláról. Nagyon nehezemre esik felemelni a fejemet a válláról, mintha nem érezném helyesnek. – Köszi – köszönöm meg neki, hogy magához húzott és, hogy szólt, hogy annak a csúnya jelenetnek már vége van.  Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy megkérdezhetném, hogy nem maradhatna-e a fejem a vállán a film végéig, de elvetem az ötletet. Úgy lesz a helyes, ha most kicsit arrébb csúszok tőle. Így is teszek és próbálom tekintetemet megint a képernyőre szegezni és nem rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Soraya & Dorian   2015-06-16, 18:21


Sora & Ian
"A mi lelki kapcsolatunk szorosabb bármely kicsapongásomnál."

Magamra erőltetem a képernyő vizslatásának műveletét. Látom a képkockákat, csak épp már megint nem fogom fel, hogy mi a jó fene történik. Nem nézek oldalra, nem nézek rá! A filmet nézem, ez egy jó film, hű mennyi vér. És már megint Sorát nézem. Basszus! Arcának lágy ívét, leomló, selymesen ragyogónak ható hajkoronája takarja el. Olyan könnyű lenne kinyújtani a karom, s gyengéden hátra simítani egy tincset. Mikre gondolok? Hogy ne legyen feltűnő önnön kreténségem, különböző kérdéseket teszek fel a lánynak. Így érthető, miért nézek rá úgy nagyjából öt percenként, bár lehet, hogy csak én éreztem olyan soknak azt a tévé bámulós intervallumot.
-Ennek örülök! - Ezt mondom, de ez nem a legjobb jelző arra, amit igazából érzek, merthogy, azt képtelen lennék jelen pillanatba szavakba önteni. Otthon érzi magát, itt nálam! Oké, nem olyan mintha azt mondaná, hogy mondjuk kedvel, de nem leszek telhetetlen. Nem leszek hát, mert már az vagyok. Mindketten újra a filmnek szenteljük magunkat, majd a szerencsétlenkedésem után, Sora tesz róla, hogy elfelejtsek lélegezni. Miért kell ilyen csábítónak lennie? Kiéhezett vadkannak érzem magam tőle, pedig nagyon messze állok attól az állatformától. Mindezen az sem segít, hogy a sors akaratával, vagy épp annak ellenére, pár pillanat múlva már gyengéden ölelem, miközben fejét a vállamra hajtja. Pont úgy, mint régen. Akkor is épp ennyire kínzó volt a távoli közelsége. Hosszú perceken át, egyébként tovább, mint ameddig szükséges, élvezem ki a meghitt érintését. Végül mégis jelzek, hogy vége a trancsírnak. Meg is bánom, amint távolodni kezd.
-Sora.. - Alig halhatóan ejtem ki a nevét, várva, hogy rám pillantson végre. Sora, még ezt a négy betűből álló halmazt is jól esik kiejteni.
-Ugye tudod, hogy a film már csak durvább lesz? - Mély hangom, mintha furcsán ellágyulna a térben. Mosolyom is arra enged következtetni, hogy egész jól szórakozom. Bár tudná, hogy ezt az oldalam csakis ő ismeri.
-Jössz? Épp úgy, mint régen... - Hívogatóan nyújtom felé a kezem, hogy ugyan már, simuljon hozzám még egy kicsit, az egyikünknek sem árt. Ami megint csak ökörség, mert rám nézve, igen is ártó hatással van a dolog, de túl jó ahhoz, hogy kínjaim ellenére ne akarjam újra és újra.
-Ne félj, nem harapok, csak ha szeretnéd! - Viccelődve biztosítom arról, hogy semmi olyat nem teszek, amit ő nem szeretne. Jó volna, ha erről engem is biztosítana valaki, mert nem bízom már magamban.
-Mond, szeretnéd? - Hozzá hajolok, olyan közel, hogy érezhesse forró légzésem minden egyes betű kiejtése közben. Tekintetem az övét keresi, majd lassan levándorol az ajkára. Egy csók, csak egyet szeretnék. Mindig egyet. Függő vagyok! Még egy pillanatra találkoznak lelkünk tükrei, majd visszadőlök a helyemre. Ha megteszem, ismét elkerül majd. Elköltözik és talán soha többé nem láthatom újra. Annyira hülye vagyok! Miért kell ismét ugyan abba a csapdába esnem? Sietősen igyekszem menteni a helyzetet, amennyire tőlem telik. Lelki szemeim előtt már látni vélem a végzetem. Ismét elszúrok majd mindent, csak mert nem tudom kontroll alatt tartani önző vágyaimat.
-Csak viccelek, ugye tudod? Tényleg nem kell tartanod tőlem. Régebben mindig így filmeztünk, emlékszel?  Amikor épp nem volt kéznél takaró, sokszor bújtál hozzám. - Megnyugtatóan nosztalgiázok egy kicsit és csak úgy mellékesen, az is érdekel, hogy emlékszik-e még arra, hogy mennyi mindent csináltunk együtt régen. Az a bizonyos éjszaka előtt, soha sem kellett könyörögnöm azért, hogy egyáltalán mellém üljön.  Nem úgy, mint most. Lehet ez ennél rosszabb? Igen, lehet. Sokkal rosszabb volna, ha bejelentené, holnap férjhez megy. Az alapjaiban ásná alá a kapcsolatunkat. Bőven hagyok időt arra, hogy megfontolhassa, mennyire enged közel magához. Ismét úgy teszek, mintha érdekelne a film. Nemsokára vége és én szinte semmit sem fogtam fel belőle. Újabb hangos üvöltés szól a hangszóróból, majd hirtelen, vége láthatatlan sötétség borul a szobára. Mi a fene van? A tetves áramszünet elintézi, hogy még véletlenül se nézzük együtt végig ezt a lemezt.


Word: 626; Timeless ;Note:-

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
29


TémanyitásTárgy: Re: Soraya & Dorian   2015-06-16, 20:10



Meghallom, hogy kiejteni a nevemet, vagyis a becenevemet, amit mindig olyan szépen tud kimondani. Most sikerül neki úgy kiejtenie, hogy a szívem dobban egy nagyot reakcióként. Egyből leveszem a televízióról a tekintetemet és rászegezem megint. – Igen? – jelzem szóban is, hogy figyelek és nyugodtan elmondhatja, amit el szeretne mondani.
- Dur… Durvább lesz? – kérdezek vissza kicsit meglepetten és kicsit félve is, tekintetemet pár pillanatig váltva a tévé és ő közte. Nem gondoltam arra, hogy még félelmetesebb jelenetek fognak jönni, de gondolhattam volna. Hiszen ez mégis csak egy horror, nem pedig egy tündérmese. Emiatt butaság volt hát tőle elhúzódnom.  Most megint kezdek félni, pedig most nem is látom a képernyőt. Ian meg csak mosolyog, jól szórakozik, ahogyan látom. Ez pedig nem fair.
Hogy megint oda bújok-e hozzá, mint régen? Igen! Nagyon csábító az ajánlata, főleg úgy, hogy még hívogatóan ki is nyújtja felém a kezét. Mert nem szeretnék mást csak hozzásimulni és érezni, hogy törődik velem és, hogy nem csak egy egyszerű játék vagyok a számára, hanem egy fontos személy. De nem, nem lenne mégse jó ötlet odabújni hozzá megint. Ki tudja, hogy mi történne akkor…
Aztán biztosít arról, hogy ne féljek, nem fog harapni. Csak ha szeretném. Jaj, és még viccelődik is ezzel! Miért? Miért kell így csábítgatnia rá?
Majd a csábítása akkor éri el csak igazán a tetőfokát, amikor közel hajol hozzám. Nagyon. Közel. Amint megérzem a forró leheletét az arcomon egy pillanatra elfelejtek levegőt venni. Sőt, talán az egész kis közelségünk alatt alig veszem a levegőt. Pillantásunk találkozik, szinte megbabonáz a tekintete, mozdulatlanná tesz. Ezért se mozdulok sehogy se, amikor észreveszem, hogy tekintete az ajkamra téved. Normális helyzetben most meg kéne kicsit ijednem és hátrébb húzódnom, de nem mozdulok. Nem akarok elmozdulni. Viszont lépni se merek, így nem dőlök egy picit se előre, hogy ajkaink találkozzanak. Fejemben közben egy hang hangosan kiabálja: Csókolj meg! Adj egy csókot! Csak egyet! Reménykedek némán a dologban, mert mondhatni megszállt a kisördög, de ki is ment belőlem, amikor Ian aztán visszadőlt a helyére. Hiszen mit epekedek én itt egy csókért tőle? Hiszen nem akar tőlem semmi fontosat, komoly kapcsolatot, nekem mg nem kell, hogy még egyszer csak egy éjszakás kaland legyek a számára! Nagy levegőt veszek, gyerünk Sora, nyugodj megy, tégy úgy mintha mi sem történt volna! Ne rontsd el az estét!
- Ö… - hirtelen csak ennyit tudok kinyögni. Talán kicsit el is pirulhattam az előbbi majdnem csók jelenetre. Az elmém pedig picit még mindig ködös és nem is tudom most eldönteni, hogy mit akarok. Szerencsére pár pillanat múlva elkezd nosztalgiázni így a fejemben lévő apró köd feloszlik és tudok értelmes mondatot is kinyögni. – Igen… Tudom… Hogy csak viccelsz – felelem  halkan és hangom talán kicsit bizonytalannak is tűnhet. Picit tényleg az vagyok, de amint észreveszem, hogy milyen összeszedem magamat és a következő mondatom már hangosabb, bátrabb. – Persze, hogy emlékszek! Jó párszor volt olyan alkalom, hogy nem volt semmi kéznél, csak te – bólintok. – És elég voltál mindig ahhoz, hogy melletted biztonságban érezzem magamat – mosolygok rá.
Én is nosztalgiázok. De jók is voltak régen a filmes estéink! Szerettem mellé ülni és olykor hozzábújni. Picit a nosztalgiázás miatt is döntöttem úgy, hogy most együtt fogok vele filmezni. Most pedig sikerült meggyőznöm magamat, hogy visszabújok hozzá, bár ez beletelt néhány pillanatba. Éppen már közelebb mentem hozzá és készültem tényleg hozzábújni, hangosan üvölt valaki, vagy valami a filmben én pedig megijedek. Ezt pedig csak fokozza az, hogy a tévé hirtelen kikapcsol és sötétség borul a szobára. reakcióként egy éles sikítás hagyja el az ajkaimat és a gyorsan Ianhoz bújok, a lehető legszorosabban.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Soraya & Dorian   2015-06-16, 22:08


Sora & Ian
"A mi lelki kapcsolatunk szorosabb bármely kicsapongásomnál."

Nem kellett volna oda hajolnom hozzá. Határozottan az volt a nap legpocsékabb ötlete. Néha rákiabálnék, hogy "Nem tudnál kevésbé kívánatos lenni?" Az van, hogy szerintem felesleges lenne. Nem képes rá! Régen sem volt az és bár az akkori barátaim nem nagyon értették, hogy mi tetszik rajta annyira, számomra akkor is ellenállhatatlan volt már. Egyszerre tud kislányos és nőies lenni. Szemeiben mintha ott ragyogna a tűz, miközben arca pírban úszik. Melyik férfi nem vadulna be tőle? Most is, mikor épp, csak hozzá hajoltam, boszorkány módjára babonázott meg. Egy csók, csak egyetlen apró csók! Ennyire vágytam, aztán persze bizonyára még egy és még egy lett volna a cél. De összeszedtem tartalékaimat és minden erőm bevetve meggátoltam magam egy ekkora baklövéstől. Az egy dolog, hogy én mennyire akarom őt, az meg egy másik, hogy ő valószínűleg épp ennyire nem akar engem. Szóval padhelyzet. Visszahuppanok a helyemre, de nem kerüli el tekintetem arcának enyhe pírja. Épp erről beszéltem! Hogy teheti ezt velem? Hát nem veszi észre, hogy úgy gyötör mint régen? Bár már akkoriban sem tűnt fel neki soha. Vagy csak úgy tett, mintha nem tudná. Súgja egy ördögi hang.  Próbálom elvenni tetteim élét. Csak vicceltem! Tényleg, részben így volt.
-Látod, most kétszer akkora vagyok, mint régen, ez dupla annyi biztonságot jelent! - Jólesik azt hallani, hogy mellettem biztonságban érezte magát, de az, hogy múlt időben mondta, hihetetlenül zavar. Régebben jóval vékonyabb voltan. Az egyetemhez nem volt sok izomra szükségem, bár belátom, a mostani nők nagy része jobban kedveli a nyurga, kissé nőies vonásokkal rendelkező palikat. Hát én egy cseppet sem vagyok azon a skálán jóképű, vagy hasonló. De, ha a biztonságról van szó, azért bekerülnék a toplista tetejére. Csak sikerül rábeszélnem a dologra, mert lassan mintha felém közeledne, aztán paff. Egy üvöltés után beáll a sötétség. Édes sikoly töri meg a szoba csendjét, majd egy karcsú test bújik a karomba.  Ezúttal nem csak lazán karolom át, hanem reflexből nyúlok felé és megnyugtatóan magamhoz szorítom. Illata pokoli csapdaként fog körbe kezem pedig önmagától kezdi cirógatni kecses karját.
-Minden rendben van, ez csak egy kis áramszünet! - Suttogom szikrázó tekintetét nézve. Egy cicává szelídült vadmacska szemei ezek, melyek áthatolva az éj sötétjén is eljutnak hozzám. Nem tudom, hogy miért suttogtam. Talán csak nem akartam megtörni ezt a harmonikus pillanatot. Teste az enyémhez ér, szívem pedig egyre gyorsabb ütemet diktál. Lassan attól tartok, hogy ő is meghallja ezt. Egy pillanatra behunyom a szemem. Minden rendben Don! Ez csak egy ártatlan érintés! Lassan megnyugszom, aztán ismét rá pillantok. Szabad kezem meglódul és ó te jó ég, már megint mi a fenét csinálok. Hatalmas tenyerem gyengéden simít végig arca vonalán. Végem van! Ebben a pillanatban biztos vagyok benne és talán ő is.
-Még mindig gyönyörű vagy Sora... - Vágytól rekedt hangon törnek elő belőlem a szavak , s mielőtt még átgondolhatnám, vagy történhetne bármi, ami keresztül húzza a dolgot, ajkam könnyedén az övére tapad. Kezem, mely eddig arcán időzött, most nyakára csúszva húzza egyre közelebb. Ajka érintésétől egy pillanatra megborzongok, majd hipnotikus módon beleveszek az érzésbe. Nincs már áramszünet, az évekig tartó különlét. Mindent elfelejtek és azt a pár tucat nőt is akik megfordultak az ágyamban mióta utoljára ölelhettem őt. Sajnálatos módon az sem jut eszembe, hogy most épp ugyan azt a hibát követem el, mint régen.  Élvezettel mélyítem el szerelmünk néma beszédét, hagyva, hogy nyelveink örömtáncba kezdjenek. A szenvedély lassan átcsap a fejem felett, már egyáltalán nem uralom a testem. Kezem kósza felfedezőútra indul Sora felsője alatt, miközben hátra döntve a kanapén, fölé kerekedek egy pillanatra sem válva el ajkától.

Word: 583;Kiss me ;Note:-

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
29


TémanyitásTárgy: Re: Soraya & Dorian   2015-06-17, 10:38



- Igen, látom – bólintok lassan. Igaza van. Ha ő nem tűnik nekem biztonságot jelentőnek, akkor más nem valaki még inkább nem. Meg mitől is tartok én most? Hiszen ez csak egy hozzábújás lenne! Egy ártatlan mozdulat, ami nem is olyan vészes… Hát újból közel megyek hozzá. Aztán bumm, üvöltés a tévében, nagy sötétség  és én egy sikítás kíséretében bújok hozzá gyorsan és szorosan.
Megijedtem, nagyon megijedtem. A szívem hevesen zakatol és próbálom felfogni, hogy most mi van. Engem az ő karjai ölelnek körül és minket pedig a sötétség. Félek, nem gondoltam volna, hogy pont most fog bekövetkezni egy áramszünet, amikor már így is ijedt vagyok. De az ölése csillapítja a bennem lévő rossz érzést, a simogatása kellemes és megnyugtató. Azt mondja, hogy minden rendben van, ez csak egy kis áramszünet, nyugtatgat és én szeretnék megnyugodni. De a szívem még mindig hevesen ver, szinte már egy kolibri szárnycsapásainak gyakoriságával. Mégis néhány pillanat múlva mintha kezdene helyreállni a szívverésem és a légzésem ritmusa is, mert én is nyugtatom saját magamat. Nincsen mitől félnem amíg Ian itt van velem és átölel. Néhány pillanat múlva viszont olyat tesz, amint meglepődök. Megsimogatja az arcomat, gyengéden és azt mondja, hogy gyönyörű vagyok. Most szórakozik velem? Vagy ezt most komolyan mondja? Egyáltalán miért mondja ezt pont most, amikor azt hittem, hogy nem is gondol rám, mint egy nőre? Miért mondja ezt, amikor reggel egy másik nővel láttam, akinek szintén bókolgatott mielőtt az az ágyában végezte?
Mielőtt bármit is mondhatnék rá, megcsókol. Én pedig reflexből, ösztönösen csókolom vissza. Hiszen nem sokkal ezelőtt még némán könyörögtem ezért és most megkaptam ezt, amiért már évek óta epedezek. Szinte örömmámor jár át, persze, hogy hagyom neki, hogy közelebb húzzon, és ezzel elmélyüljön a csókunk. Hirtelen nem félek már, nem érdekel, hogy reggel egy másik nőt csókolt, nem számít, hogy évekig távol voltunk egymástól, nem érdekel, hogy nem akar beszélni arról az éjszakáról. Csak az érdekel, csak az számít nekem most, hogy itt van velem, átölel és csókol. Csak ezt akarom, hogy érezzem, hogy igenis fontos vagyok neki, tényleg szeret és akar tőlem valamit. Valamit, ami erős, mély és tartós. Szerelmet akarok tőle.
Ez az én baklövésem, amire csak akkor jövök rá, amikor már fekszek a kanapén és kezét megérzem a felsőm alatt. Mit csinál? Kérdezem magamban, persze tudom, hogy mire készül, mi lenne ennek a nyelvcsatának a végeredménye. Egy pillanatra el is képzelem ezt, hogy milyen jó lenne, de jó is lenne. Ajkamat halk nyögés hagyja el és nem előszörre a nyelvcsatánk közben. Gondolataimat rózsaszín ködfelhő lepi el, ami nem szívódik fel, nem hagy ésszerűen gondolkodni, csak amikor megszakítom a csókunkat levegővétel miatt. Ez nem helyes, amit most művelünk és akarunk művelni. Én nem akarok megint csak egy kis kalandja lenni. Egy nő a sok közül. Én nem csak vágyból szeretnék vele lenni, hanem szerelemből is. Ő meg szerintem nem is szerethet, hiszen másokkal is összebújik, példa rá az a nő, akivel reggel láttam. A reggel… Megint eszembe jut és mérges leszek. Én nem akarom úgy végezni, mint az a nő. Nem teheti ezt meg még egyszer velem!
- Ian… Mit csinálsz? Nem kéne ezt… - suttogom halkan, megpróbálva rá hatni miközben megkísérlem azt, hogy a kezét kihúzom a pólóm alól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Soraya & Dorian   2015-06-17, 20:49


Sora & Ian
"A mi lelki kapcsolatunk szorosabb bármely kicsapongásomnál."

Nem tudom, hogy is történhetett meg az, hogy ajkam az övére talált. Nem állt szándékomban semmi hasonlót sem tenni. Eddig is jól tudtam, hogy mi a véleménye rólam és magamban ezerszer megfogadtam, hogy ha alkalmam lesz rá, megpróbálom jóvá tenni a hibámat. Vagyis ismét kialakítok vele valamiféle család-baráti kapcsolatot. Erre most, épp belemordulok csókjának perzselő finomságába. A tény, hogy viszonozza ajkam érintését, sürgető hatással van rám. Legszívesebben puszta kézzel szaggatnám le ruháit, hogy aztán kedvemre gyönyörködhessek meztelen testének látványában. Hála az égnek, azért ennyire messze nem megyek. Legalábbis egyelőre. Csupán a kanapéra döntve igyekszem még közelebb kerülni az áhított mennyországhoz, amit csak ő képes megadni. Annyi év telt el, mióta először és egyben utoljára ölelhettem így. Megannyi nő fordult meg azóta nálam, de egy sem adta meg ezt a fantasztikus érzés kavalkádot. Jól tudom miért, csak soha sem mondtam még ki.  Így még tudom tagadni a dolgot, bár már felesleges. Lassan kénytelen leszek bevallani, ha másnak nem, hát önmagamnak, hogy rohadtul nem jutottam túl rajta. Épp úgy érzek iránta most is, mint régen. Szeretem ezt a nőt és pont! Ő a nagy gyengém és ez mindig is így volt. Most is ezért szorítom magamhoz törékeny testét, s szinte falom a csókját. Kezem felfedező útra indul és ez az a pillanat, mikor ismét minden szilánkjaira hullik. Olyan furcsán ejti ki a nevem, már ebből tudom, hogy mit akar, mégis magamban könyörgök, hogy csak ezt ne. Ne utasíts el, csak most az egyszer ne! De mégis belekezd a mondandójába.
-Ezt még kérdezned kell? - Nem teljesen egyértelmű, hogy mit csinálok? Szeretném figyelmen kívül hagyni, egyszerűen csak felhasználni az erőmet, lenyomni az ágyra és... Mi a fene van velem? Hogy tehetnék ilyet vele? Kezem lassan húzom ki a pólója alól, szinte fáj az elválás.
-Ne tedd ezt velem! - Nyögöm ki alig halhatóan a tekintetét keresve. Azt hiszem, nem kell kimondanom, milyen veszettül vágyom rá, ezt ő maga is láthatja rajtam. Gyenge ellenkezése többek közt épp ezért ér fel egy baromi nagy arculcsapással. Elutasít, még mindig inkább valaki mással hentereg, mintsem hagyja, hogy szeressem.
-El se tudom mondani, mennyire akarlak... - Mégis kicsúszik a számon, egy elég nyilván való mondat. Ha eddig nem esett le neki, most bár biztosan tudja, hogy majd megveszek egy kis ágytornáért vele. Persze, részemről nem csak erről van szó, de belátom, többet nem is remélhetek. Vagyis, még ennyit se. Éveken át került, számítanom kellett volna, most is az ellenkezésre.
-Ennyire taszító a közelségem Sora?Nem lehetett volna, csak egyszer... - Észbe kapva dőlök hátra. Basszus, miket dumálok? Csak egyszer? Most tényleg erről akarok alkudozni vele, mikor egyértelműen nem akarja, hogy hozzá érjek?
-Felejtsd el, felejtsd el ezt az egészet! - Kedvtelen morgásomból kihallatszik a csalódottság. Nem is próbálom leplezni ezt. Akartam, akarom, ő viszont, le se szarja a fejemet. Régen is csak ittasan adta be a derekát, úgy tűnik, ez sem változott. Csakhogy még egyszer nem akarom azt átélni, mint akkor. Nem akarom, hogy meggyűlöljön, sem azt, hogy önmagán kívül legyen velem. Ha hozzám simul, azt tegye saját akaratából. Idáig jó az elképzelés, csakhogy saját akaratából eszébe sem jutna ilyesmi.  Ismét sikerült padlóra küldenie. Igyekszem palástolni az érzéseimet, végül is már nem vagyok kamasz, sem hisztis lány, de rohadt mélyen érintett a dolog. Vajon, még hányszor fordít nekem hátat, mire végre sikerül túljutnom rajta? Nem, az a szomorú nagy igazság, hogy ha eddig ez nem sikerült, most már aligha fog.

Word: 561;Kiss me ;Note:-

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
29


TémanyitásTárgy: Re: Soraya & Dorian   2015-06-17, 22:35



- Jól tudom, hogy szexelni akarsz velem! – válaszolok vissza kicsit ingerülten. – Azt nem tudom, hogy miért játszol velem… - ejtem ki utolsó szavaimat már halkabban. Persze, hogy tudom, hogy nemi kapcsolatot akar velem létesíteni, de az okát nem egészen értem. Csak gondolom, hogy vágy miatt akarna szexelni. Ez pedig az én hibám. Kellett nekem levennem azt a chipset róla és talán hiba is volt leülnöm mellé pont horrorfilmet nézni. legalábbis ha tudom, hogy ha ilyen nagy hatással leszek rá testileg, akkor nem. Akkor nem ültem le volna melléje. Mert én nem csak testileg akarom. nem akarok még egyszer csak kaland lenni neki vágy miatt. Én szerelem miatt szeretnék vele még egyszer lefeküdni. Nem így, egyáltalán nem így.
Nem tudok mit felelni arra, hogy ne tegyem ezt vele. Csak halkan horkantok egyet. A vágy beszél belőle, igaz? Az a baja, hogy ne menjek most fel a szobámba és hagyjam, itt begerjed, ugye? Mert az nagy szemétség lenne, mi? És az nem volt szemétség, hogy ő annak idején szó nélkül hagyta azt az éjszakát és még csak nem is hajlandó róla beszélni? Szerencséje van, hogy még nem tért vissza az áram és nem látom őt rendesen, mert érzem, hogy kezdem elveszíteni a nyugalmamat.
Elmondja, hogy akar engem. Ráadásul nagyon. Nos, erre magamtól is rájöttem, mert tudom, hogy csak a vágy miatt csókolt meg és tepert le a kanapéra. Hiszen őt csak a testiség érdekli, a reggeli kis jelenete jól be is mutatta ezt.
- Nem, nem taszító! Ha normálisan viselkedsz, akkor szívesen vagyok a közeledben! De ha így… Azt mondod, hogy ne tegyem ezt veled? Ne hagyjalak itt begerjedve? Szerencséd, hogy áramszünet van és nem látok semmit különben már most felállnék, és a szobámba mennék! Ugyanis te ne tedd ezt velem, Dorian! Nem akarok tőled még egy alkalmat csak testi vágy miatt! – magyarázom el neki kicsit mérgesen. - Pláne nem úgy, hogy reggel tudod, észrevettem az egyik kis „alkalmankénti lakótársadat”, amint egy csókváltás után távozott! Köszönöm szépen, de én nem kérek egy ilyen férfit!
Ontom magamból a szavakat, amik így hirtelen az eszembe jutnak. Majd hirtelen felvonom a szemöldökömet kicsit meglepetten, bár nem láthatja. - Nem lehetett volna csak egyszer mi? Mi Ian? Mondd ki!
Kérem őt, aztán a következő mondatára már tényleg felkapom a vizet. Hogy felejtsem el ezt az egészet? Én nem vagyok ő! Én nem tudom ezt is csak úgy elfelejteni, mint ahogyan ő elfelejtette azt az éjszakát! – Úgy ahogyan te elfelejtetted azt az éjszakát, amikor először és utoljára voltunk együtt? Nem! Nem tudom! Én még most is emlékszek arra az éjszakára! Akartam róla beszélni, de látszott rajtad, hogy te már akkor se. Én meg aztán még annak a fiúnak, aki akkor megkörnyékezett kosarat adtam, mert abban reménykedtem, hogy te majd… - emlékszek vissza ingerülten és kicsit szomorúan. Érzem, hogy a szemeim nedvesek lesznek és egy könnycsepp foly az arcomon, szerencse, hogy még mindig áramszünet van. – Senki mással nem voltam rajtad kívül… Én senkit nem akarok rajtad kívül… - terelem el kicsit a témát halkan, karjaimmal átölelve magamat és egyik kézfejemmel gyorsan megtörlöm az arcomat. Valamint próbálok megnyugodni, mert dühös és szomorú az vagyok, de nyugodt, higgadt az nem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Soraya & Dorian   2015-06-18, 00:09


Sora & Ian
"A mi lelki kapcsolatunk szorosabb bármely kicsapongásomnál."

Valahol mélyen megértem az ingerültségét, mégis piszkosul fáj az, amit velem tesz. Miért nem vagyok elég jó neki? Mit kéne tennem, hogy férfiként nézzen rám és elfogadjon? Nem kellett volna újra találkoznunk. Mindkettőnknek jobb lett volna, ha egyszer és mindenkorra elkerültük volna egymást.
-Nem tagadom, hogy szeretnék, ezt ne is várd! - Mérgesen mordulok rá én is, holott joga volt elutasítani. Ezért igazán nem kéne haragudnom, de képtelen vagyok. Tudja, hogy szexet akarok! Igen! Na és? Én is jól tudom, hogy mennyire vágyom rá.
-Játszom veled? Ezt meg hogy a fenébe érted? Felnőtt férfi vagyok Sora, ha nem tűnt volna fel, te pedig egy csodálatos nő. Az volna furcsa, ha nem váltanál ki belőlem efféle vágyakat! - Ismét olyat teszek, amit nem kéne. Kiakadok.  Mi a francot jelent az, hogy játszom vele? Én! És akkor ő mit tesz? Csábít minden rohadt lélegzetvételével, nekem adja magát, aztán mégis valaki mással megy el. Most ismét csábít, de már azt sem engedi, hogy hozzá érjek. Ki a fene játszik itt kivel?  Ahogy hallgatom zilált légzését, percről percre egyre nyugodtabbnak érzem magam. Semmi gond öregem, csak nyugi! Megpróbáltad, de nem sikerült. Van ez így! Számítanod kellett volna a visszautasításra, ennyi az egész. Szinte már könyörgök egy menetért, ami azért, már nem semmi.
-Normálisan? Mit értesz ez alatt? Tettessem magam valami impotens majomnak, aki nem gerjed be egy ilyen nő érintésétől? Ez lenne számodra a normális? - Ismét felmegy az agyvizem, amint végez a spontán litániájával. Tudom, hogy nem kéne pont most vitába állnom vele, de az agyam már nem ura a tetteimnek. Csak az érzelmeim irányítanak. Olyan vagyok, mintha elgurult volna  a gyógyszerem.
-Nem kell többször elmondanod, felfogtam, hogy nem akarsz velem lenni! Nem erőltetem, többé hozzád sem érek. Így jó? - Már nem kiabálok, még csak hangos sem vagyok. Hangom halk, fásult szólamban dübörög a csenden át. Úgy érzem, mintha egy hatalmas kést forgatna a szívem közepén. Még az is kétségbe ejt, ahogyan szólít. Dorian, nem Ian, ahogy azt szokta. " Nem akarok veled még egy alkalmat, csak testi vágy miatt!" Ezek szerint, mégis vágyik rám valamilyen szinten, de ebben egy cseppnyi gyengéd érzelem nincs. Legalábbis így értelmezem. Miért fáj ez ezerszer jobban annál, hogy testileg visszautasít?
-Az a nő semmit sem jelentett... - Nem tudom mit mondhatnék. Eleve meglepett a kijelentése. Látott minket? Én nem vettem észre, hogy bárki fent volt, mikor kiengedtem azt a csajt.  De ezek szerint mégis. Sora látott vele és most ez miatt is megvet. "Én nem kérek egy ilyen férfit!" Ennél jobban, már ő sem rúghat belém.
-Miért? Minek kell ezt még kínzóbbá tenni? Te is jól tudod, hogy mit akartam. Szexet! Most jó? Legalább egyszer meg akartalak dönteni, ez a rohadt nagy igazság! - Kitörnek belőlem a szavak és már nem tudom megállítani a lavinát. Nem hazudtam, tényleg ezt akartam abban a pillanatban. Végül lemondóan csak annyit kérek, hogy felejtsen el mindent. De a vita, mégsem ér véget.
-Nem felejtettem el! Még ma is pontosan emlékszem minden egyes rohadt percére! Ahogy akkor, most sem akarok róla beszélni. Eleget bántottuk már egymást. - És a lavina zubog tovább, lefelé erről a hatalmas hegyről. Az a fantasztikus éjszaka került szóba. Nem beszéltük meg, ez igaz és én nem is akarom. Képtelen vagyok végig hallgatni ismét azt, hogy mennyire undorítónak tart. Hogy kihasználtam és látni sem akar többé. Isis elég világosan kiosztott akkoriban. Tőle is fájt, de mindezt Sorától hallani. Ahhoz méreteim ellenére sem vagyok elég erős.
-Nem kellett volna semmi hülyeségben reménykedned! - Nem átallom még ezt is a fejéhez vágni.  Mégis, miben reménykedett? Hogy kölyökkutyaként futok majd utána, amint hazaért a randijáról? Hogy azt mondom nem számít, hogy mást szeret, én nem tudok nélküle élni? Egy frászt! Ez a düh volt akkoriban az egyetlen, ami segített túljutni a dolgon. Legalábbis azt hittem, hogy túl vagyok rajta, de úgy tűnik, hogy tévedtem. Már csak azért is, mert következő szavaitól lefagyok és egyszerűen nem tudom hová tenni őket. Senki mással nem volt? Senki mást nem akar? Lehetséges, hogy mégis... vagy csak egy hülye nyelvbotlás volt az egész én meg itt rögtön reménykedek. Most utasított vissza ember, legyél már észnél. Ugye nem arról van szó, hogy tényleg traumát okoztam neki? Nem volt senki mással....ettől azért hevesebben ver a szívem, de mi van akkor, ha nem azért, mert nem akart, hanem mert nem tudott?  Aznap éjjel... nem tudja elfelejteni... nem volt mással, nem is akar.... Ugye nem tettem tönkre a lelki világát egyetlen önző dologgal? Ugye nem? Még a sötétben is látom, amint az arcához emeli a kezét. Össze szorul a szívem, immár vagy századjára. Felé lendül a kezem, szeretném megérinteni, vigasztalni, de félúton mégis visszahúzom. Elég világos volt, mikor közölte, hogy nem vágyik az érintésemre.
-Sajnálom Sora, mindent.... én igazán sajnálom... ha visszaforgathatnám az időt, megtenném...- Suttogom magam elé a sötétben. Mi mást mondhatnék? Azt, hogy nem bántam meg semmit? Hogy újra megtenném, mert halálosan szeretem mióta csak az eszemet tudom? Nem mondhatom ezt, még akkor sem, ha ez a színtiszta igazság.

Word: 822;Kiss me ;Note:-

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
29


TémanyitásTárgy: Re: Soraya & Dorian   2015-06-19, 21:19

 


Értem én, hogy kíván engem és ezért most fel van izgulva, be van gerjedve. Ez nem is lenne gond, ha nem lenne a múltunk, ami kicsit azért mégis csak beárnyékolja ezt. Mert én nem akarom azt, hogy az aktus után szó nélkül menne el és utána nem lenne hajlandó róla beszélni. Nem akarom ezt még egyszer átélni, a tudatot, hogy igazán nem is érdeklem őt és olyan vagyok számára, mint bármelyik lány: könnyen megkapható és aztán eldobható. Én nem csak egy-két alkalmi ágypartnere, egy nője akarok lenni a sok közül, hanem A nője. Olyan nehéz ezt észrevennie, megértenie?
- Nem is ezt várom tőled! – reagálok a mérges reakciójára én is mérgesen. Hogy lehetnek a férfiak ilyen szűk látókörűek e téren? Miért csak a testi kapcsolatra tudnak gondolni elsősorban mindig és a lelkit miért hagyják ilyenkor figyelmen kívül? Á, lehet, hogy legközelebb nem horrort fogok vele nézni, hanem valami romantikus filmet, hagy művelődjön csak!
- Úgy, hogy az egy dolog, ha testileg vonzódsz hozzám! De attól még nem kéne ezért kihasználnod és aztán mást is az ágyadba csábítanod, majd megint engem akarni! Milyen elv ez? Ha nincs a ló, jó a szamár is? – folytatom még mindig mérgesen. Ő ki van akadva rám, én meg őrá. csodálatos. A jó esti programunk egy csettintésre katasztrófává, rémálommá változott. De ő tehet róla, ő csókolt meg, ő döntött a kanapéra… Értem én, hogy felnőtt férfi, látom is rajta, tökéletesen látok a szemeimmel, köszönöm. Ami meg engem illet, nem hinném, hogy annyira csodálatos lennék. Teljesen átlagos vagyok, mondjuk ahhoz a nőhöz képest, aki reggel távozott tőle. Ha én vagyok csodálatos, akkor ő mi volt szerinte? Csak szép vagy tán ronda? Jaj, ugyan már!
- Nem, nem ez lenne számomra a normális! Normálisnak akkor vélem a viselkedésedet, ha kedvesen viselkedsz velem, nem gúnyolódsz… Na jó, talán egy kicsit, de nem komolyan és csak poénból nem pedig sértésként. Legfőképpen pedig nem kiabálsz, veszekszel velem és nem jön azzal az érveléssel, hogy „de hát én férfi vagyok, aki először mindig a farka után megy, ha nőről van szó és ez a normális”! Látod, már megint ezzel jöttél! Elsőre is jól hallottam! – magyarázom el neki hevesen. Még mindig dühös vagyok, a mérgem nem csillapodott iránta. Pedig én nem akarok vele így viselkedni. nem akarok vele kiabálni, mérges lenni rá. Éppen elég volt, hogy azért az éjszakáért éreztem iránta eddig negatívat, nem szeretnék új negatív érzelmeket vagy gondolatokat feléje. De sajnos most kihozza belőlem a rossz énemet, én nem tudok ellene védekezni. Valamilyen szinten nem is akarok. hanem inkább csak el szeretném mondani neki a véleményemet erről az egészről, és emellett ki szeretnék állni.
Amikor azt mondja, hogy többet hozzám se fog érni kicsit megnyugodok. De nem leszek tőle elégedett, mert egy kicsit ugyanakkor szomorú is leszek tőle. Nem az van, hogy nem akarok vele lenni soha többé, hanem az, hogy most, ilyen körülmény között, csak a szexuális élvezet miatt nem akarok vele lenni. Valamint emiatt nem is az a vágyam, hogy többet ne érjen hozzám. Hanem, hogy érjen hozzám, de azért mert szellemileg, szerelem terén is érdeklem őt, nem csak a testi vágy terén. Egy kicsit habozok, nem tudom, hogy mit feleljek, és azt hogyan mondjam ki. – Mondhatni… Nem egészen… - suttogom halkan. Már nem kiabálok és dühös sem vagyok.
Következő szavaira kicsit felhorkantott. Semmit nem jelentett neki? Hát akkor minek feküdt le vele, minek használta ki? Én is semmit jelentettem neki, anno és ha most belementem volna csatlakozhattam volna a többi lányhoz, akivel volt? Mert csak kihasznál minden lányt, csupán azért, mert begerjed rájuk? Hogy lehet ilyen felszínes?
- Semmit nem jelentett? – kérdezek vissza halkan. – Akkor… Miért kellett lefeküdnöd vele és az előtte lévőkkel? – tudakolom tőle kíváncsian miközben halkan, lassan beszélek. Nem tudom elhinni, hogy tényleg csak kihasználja a nőket. Ő nem lehet ilyen! Nem ilyennek ismertem, nem…
Kimondja amiről már egy ideje veszekszünk. Szexet akartam tőlem és én is tőle, sőt, még mindig akarok, de nem csak a szex miatt. Attól pedig, hogy kimondta, hogy szexet akart nem lett jobb kedvem. – Azért, hogy felfogjad, hogy én nem csak megint egy menetet akarok tőled… - suttogom, mert tudom, hogy nem figyelne rám. Eddig is csak a testi vágyról beszélt, így szerintem nem értené meg mostanra sem, hogy nekem nem csak abból áll a dolog.
Beszélgetésünk még mindig nem ér véget, még beszélgetünk, vagyis veszekszünk. Örülök, amikor meghallom, hogy nem felejtette el azt az éjszakát. A tudat, hogy emlékszik minden percére megnyugtatja a lelkemet, de a jelző, amit használ azokra az együtt töltött percekre elszomorít és azt hallva, hogy eleget bántottuk egymást olyan mintha egy tőrt akarna belém szúrni, így utólag. Jól tudom én is, hogy mi történt akkor éjjel, de tényleg szükséges azt mondania, hogy emlékszik minden eges rohadt percére, még ha indulatból is mondja őket? Ilyen rossznak gondolná az alkalmat vagy tényleg piszkosul dühös rám? Ami pedig a megbántást illeti… Jó, igaza van, már rég beláttam, hogy nem kellett volna elfogadnom annak a srácnak az ajánlatát és mással elmennem, randizni a dolog után. Hiba volt és hiába kosaraztam ki utána a srácot, már túl késő volt, hogy bármi is legyen köztem én Ian között. Pláne úgy, hogy ő nem is kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője, amit szerintem illendő lett volna megkérdeznie. De nem, túllépett rajtam, nem jelentettem neki semmit, még arra se méltatott, hogy ezt a szemembe mondja, Isistől kellett megtudnom.
Mégis reménykedtem, mint egy hülye liba, mint ahogyan talán a tőle ma reggel távozó lány is reménykedhetett második alkalomban vagy valami többen. Még most is reménykedek abban, hogy csak lehet köztünk valami több, valami mély. Szeretném, ha fontos lennék a számára, ha adna róla egy jelet. De most hozzám vágott szavai és azok kifejezésmódja cáfolja ezt. Nem is felelek neki semmit arra, hogy nem kellett volna reménykednem. Most már nem vagyok dühös, hanem szomorú.
Letörlöm arcomról a könnyet, miközben halkan elmondom, hogy senki mással nem voltam és őt akarom. Nem tudom, hogy meghallotta-e mert nem igazán szól rá semmit. Inkább azt mondja, hogy sajnálja, amitől még inkább elszomorodok. Tényleg olyan rossznak gondolja azt az éjszakát? Talán már csak azért is, mert úgy gondol rám mintha fogadott húga lennék, és ezért nem tekint rám nőként, ezért rosszallja, hogy együtt voltunk? Hogy most is kikezdett velem? Én nem így gondolom! Én élveztem azt az éjszakát és nem tekintek már rá úgy mintha a fogadott bátyám lenne, már régóta férfiként tekintek rá, akihez nemcsak vonzódom, hanem szeretem is! Szeretem őt és nem akarom meg nem történté tenni az estét, a dolgokat, hogy ha módomban állna. Hanem ha tehetném visszamennék az időben, hogy ne menjek el mással randizni, sőt, esküszöm, hogy még el is hívnám Iant egy randevúra, ha ezen múlott a kapcsolatunk. – Én… Én nem… Nem igazán forgatnám… - dadogom halkan, a sírással küszködve, hogy ne kezdjek el zokogni. Hangom remeg, gyenge és már elegem van ebből a beszélgetésből. Be akarom fejezni, mert úgyse jutunk vele sehová. Fel akarok menni a szobámba, hogy egyedül legek és ne lássa rajtam, hogy milyen lelki állapotban vagyok.
Ezért hát lassan megpróbálok felülni, ügyelve arra, hogy ne érjek hozzá és a lábammal se rúgjam meg. Ekkor hirtelen zaj hallatszik, a tévé bekapcsolódik, az áram visszajött.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Soraya & Dorian   2015-06-21, 13:36


Sora & Ian
"A mi lelki kapcsolatunk szorosabb bármely kicsapongásomnál."

Nem tudok eligazodni ezen a nőn! Tényleg nem! Lassan kezdem azt gondolni, hogy ő maga sem tudja igazán, hogy mit is akar. Az előbb még lelkesen viszonoztam a csókom, most meg jobbára úgy kioszt, ahogy anyám sem merné. Némely megnyilvánulására már nem is reagálok, attól félve, hogy hisztérikus rohamot kap. Marha drága volt egy-két törékeny berendezési tárgy, nem kockáztatok. Ráadásul a kínai váza súlyától, lehet, hogy behorpadna még a koponyám is. Percekig csendben latolgatok, de Sora különleges képességei közé tartozik az is, hogy olyan hirtelen fel tud húzni, mint senki más.
-Neked meg nem kéne úgy beszélned, mintha mindezt egy nap alatt tettem volna! -Hangom ereje visszhangzik még a falakról is. Eddigi apróbb kirohanásaim eltörpülnek ez mellett. Majd felrobbannom attól, hogy a lány ilyennek lát. Ha nincs ló, jó a szamár is? Mi a fenét gondol ez magáról? Talán papnak kellett volna állnom, csak mert a kis primadonna elutasított?
-Mikor is voltam veled? Úgy az őskor táján? Ki kell hogy ábrándítsalak! Attól még, hogy egyszer együtt voltunk, nem fogadtam örök szex mentességet! Eszemben sincs egyetlen nő miatt évtizedekig szenvedni! Egyébként sincs semmi közöd ahhoz, hogy kikkel fekszem össze! - Meggondolatlanul vágok mindent a fejéhez. Őszintén szólva, egyáltalán nem így gondolom a dolgot. Ha csak egy csepp esélyt láttam volna arra régebben, vagy akár pár napja, hogy volna még esélyem nála, nem hoztam volna haza egyetlen nőt sem. Nem értek annyit. De nem láttam esélyt, most meg, még csak egy apró szikrát sem. Veszett ügy, az egész.
-Tudod Sora, nekem is vannak érzéseim. Nem tudok, csak úgy kedves lenni bárkivel! Hangos vagyok és veszekszem, ha felbosszantanak. Sőt, ennél sokkal durvább dolgokat is teszek, ha nem nő a másik fél! - Képtelen vagyok lenyugodni, ő pedig, mintha folyamatosan táplálná a bennem égő harag tüzét. Legyek vele kedves? Azok után, amit velem tett? Csak játszadozik és elvárja, hogy még örüljek is ennek?  Ezt még ő sem gondolhatja komolyan!
-Igen! Teljes mértékben normális, hogy kielégítem a vágyaimat! A felnőttek így szokták, ha még nem tudnál róla! A nőkhöz való viszonyomról meg fogalmad sincs! - Hangom szinte már normális. Nem őrjöngök, talán csak enyhén kiabálok. Dühöm nem csillapult, de harcra kelt bennem Sora iránti érzéseimmel. Néha magam sem tudom, miért vágyom pont rá annyira. Mennyivel könnyebb lenne egy olyan nőt szeretni, aki akar engem. De nem! Nekem pont azaz egy kell, aki erősen megvet. Még a harag is eszméletlenül jól áll neki. Tulajdonképpen szeretem amikor dühös! Arca kipirul, szemei szinte lángolnak! Így is iszonyat csábító! Megint, mi a francra gondolok? Talán igaza van! Kanos kutyaként viselkedek... de ő tehet róla! Miért kell ilyennek lennie? Miért nem olyan, mint az éjjeli modell? Ő is tetszett, egész kívánatos volt, amíg le nem fektettem és ki nem józanodtam. Utána már egy cseppet sem érdekelt. Sora viszont más, mióta együtt voltam vele azon a bizonyos múltba vesző éjszakán, egyre jobban akarom. Nem csak testileg, hanem minden létező értelemben, azt hiszem. Mégis azt mondom, hogy többé hozzá sem érek majd. Egy percig sem gondolom komolyan! Úgysem fogom kibírni, hacsak nem kerül el majd megint. Nem! Bár, az mindkettőnknek jobb volna... De nem! Hogy a fenébe bírnám azt ki megint? Mérges vagyok és rohadtul csalódott! Egyszerre szeretem és jelenleg egy cseppet gyűlölöm is, de az, hogy nem láthatom ismét egy ideig, azért túl sok lenne. Le kell zárnom ezt a beszélgetést, mielőtt még jobban elfajul a vita. Bevallom, attól félek, hogy a végén visszaköltözik a szüleihez. Talán túl sokat gondolok magamról...
-Se nekem, se pedig nekik nem jelentett semmit sem! Az a modell jól tudta, hogy ez csak egy egyszeri alkalom lesz és kész. Nem ígértem az ég világon semmit, ahogy máskor sem. - A nő stílusában válaszolok vissza, pedig tudom, hogy jobb lenne, ha befognám végre a számat. de azt sem akarom, hogy azt higgye valamilyen szemétláda vagyok, aki átveri a nőket. Egyiküket sem vertem át! Nem ígértem nekik semmit, még a számukat sem kértem el. Elég egyértelművé tettem, hogy csupán egyetlen dolgot várok el tőlük és ezt el is fogadták. Egyik sem hisztizett reggel, mikor elküldtem.
-Mondjuk úgy, kölcsönösen kielégítettük egymás igényeit! - Lazán vállat vonok. Miért feküdtem le velük? Mert veled nem tehettem! Ezt mégsem mondhattam, pedig lett volna benne egy csepp igazság. Sora mellett, nem kéne más. Azt hiszem, nem, tudom, hogy ha mellettem lett volna, minden más lenne. De nem volt, most sincs, én pedig nem vagyok hajlandó remeteként élni.
-Oké, felfogtam! Egy menetet sem akarsz tőlem! - Túlságosan elmerültem a gondolataimban, ezért mondandójának csak egy töredékét sikerült felfognom. Ebből is összeraktam a lényeget. Még hányszor fogja elmondani, hogy nem akar engem? Már nem is tőrt, hanem egy rohadt baltát forgat a mellkasomban. Miért nem képes ezt észre venni? Elegem van ebből az egészből! Talán épp ezért nyilatkozom olyan szavakkal az együtt töltött éjszakáról. Kezdem azt hinni, hogy számomra az tényleg egy elátkozott este volt. Akkor kezdődött el minden igazából. Addig csak messziről néztem őt, de aznap.. aznap elhittem, hogy együtt lehetünk. Azt viszont nem is sejtettem, hogy hány éven át fogok szenvedni a pillanatnyi boldogság miatt. Na meg azt sem, hogy még ezek után is azt remélem majd, hogy egyszer mégis csak elkezd gyengéd érzelmeket táplálni irántam. Hogy férfiként néz majd rám és nem Isis bátyaként, vagy az anyja legjobb barátnőjének fiaként. Nem bírom nem észre venni a rá telepedő szomorúságot. Könnyei arra csábítanak, hogy átöleljem, vigasztaljam. Boldogan megtenném, de attól tartok, ezzel csak rontanék a helyzeten. Nem akarja, hogy hozzá érjek én pedig, nem bírom nézni, hogy miattam sír. A szívem hullik darabokra a látványtól. Visszaforgatnám az időt, hogy elejét vegyem ennek, ezt hangosan meg is jegyzem, de a válasza olyan, mintha csak még egyet rúgna belém. Ő nem! Nem akarja , meg nem történté tenni mindezt? Nem akarja elfelejteni, hogy mennyire utál?  Őrjöngeni tudnék, de helyette inkább feltápászkodok. Épp akkor villan fel újra a tévé, mint holmi botcsinálta végszó.
-Jobb, ha megyek! - Ezzel a kijelentéssel el is indulok az ajtó felé, s bár nem nézek vissza, még egy mondat kicsúszik a számon, ahogy az ajtóhoz érek.
-Jó éjt Sora... -Talán nem is hallotta a rengeteg keserűséget ami megbújt mindez mögött. Jó éjt, felejtsd el ami történt, hogy beszéltünk, azt is, hogy élek.  Nem kell velem lenned és ha téged ez tesz boldoggá, én tényleg nem erőltetem rád magam soha többé. Nem leszek önző és megpróbálok úgy tenni, mintha soha sem éreztem volna úgy, hogy többet jelentesz bármi másnál. Leverten, vagy inkább összetörve közelítem meg a szobám. Villanyt sem oltok, habár már visszajött az áram. Csak leülök a sötétben, s hagyom, hogy zavaros gondolataim szabadon szárnyaljanak. Sírni tudnék, akár egy gyerek, de nem teszem. Legalább annyira szarul érzem magam, mint mikor Isis a fejemhez vágta, hogy a barátnője már foglalt.  

Word: 1107;Kiss me ;Note:-

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
29


TémanyitásTárgy: Re: Soraya & Dorian   2015-06-21, 15:44



 Elegem van. Határozottan kezdem úgy érezni, hogy a csapból már lassan túl sok víz folyt a kis üvegpohárba, és ha ez így folytatódik tovább már csak pár csepp és megtelik. Megtelik a sok fájdalommal, szenvedéssel és haraggal, amik az évek során felgyülemlettek benne, amiket csak titkolt a nagyvilág és az ellen a személy ellen, aki ellen ezek irányultak. Jogosan, jogtalanul vagy kölcsönösen… De benne vannak a pohárban. A szívemben. De van ott még más is ezek az érzelmek mellett, egy olyan érzés, ami szintén fontos és nagyobb, mint a harag, a szerelem. Viszont pont olyan erős, mint a fájdalom és szenvedés, ezért is nem tud ezeken most felülkerekedni. Ezért vitázok most azzal a személlyel, akivel nem akarok. Mégis most ezt érzem a helyénvalónak, mert nem látok más megoldást.
Lehet, hogy igaza van. Gondolok ebbe bele, amikor most kicsit jobban ijedek meg a hangos és mérges szavaitól. Nem felelek rá, csak némán hallgatom, ahogyan folytatja. Semmi közöm ahhoz, hogy kikkel fekszik össze… Ezt jobban meghallom a többi szavánál és jobban is fáj, mint az, hogy úgy értelmezem, hogy szenvedett egy nő miatt, aki talán én voltam. Én nem akartam neki fájdalmat okozni, beláttam, hogy hibáztam, mert szakítottam azzal a sráccal és nem is vártam Iantól, hogy ne szexeljen többet, csak arra gondoltam, hogy együtt lehetnénk… De persze ezt rosszul gondoltam.
- Tudom, hogy neked is vannak érzelmeid! Mindenkinek van, hiszen mind emberek vagyunk és nem robotok. De… - szólalok vissza végre, de közben megbotlik a nyelvem és elakad a szavam. Majd csak az után folytatom, hogy elmondja, hogy nem tudom milyen a nőkhöz való viszonya. Igaza van, tényleg nem tudom, csak képzelem. – Tudom, hogy mit szoktak csinálni a felnőttek. Én csak arra céloztam, hogy annál a módszernél, amit alkalmazol a nőkkel szemben, van jobb módszer is…
Próbálom neki szinte már normál hangnemben elmagyarázni neki a dolgot. Már nem nagyon kiabálok ugyanis az ő hangsúlya elijesztett ettől. Kicsit megijedtem tőle, ami talán normális lenne, de most, velem nem az. Annyi év óta ismerem, és most megijedek attól a hangnemtől, amit használ… Össze kell szednem magamat. Mélyeket lélegzek, próbálok megnyugodni. Kicsit sikerül is. Bár a nőkkel kapcsolatos kérdésemre kapott választól megint kicsit ideges, nyugtalan leszek. Nem jelentett nekik semmit, jól tudták azok a nők, hogy egyszeri alkalom az egész… Vajon a mi éjszakánk is ilyen lehetett a számára? Nem jelentett neki semmit? Nem, biztos, hogy jelentett neki is valamit. Jelentenie kellett neki valamit, hiszen akkor most nem csókolt volna meg, ugye? Meg én nem tudtam, hogy egyszeri alkalom lesz, még ha nem is ígért semmit, vagyis nem emlékszek… De Isis azt mondta, hogy én is olyan voltam neki, mint a többi… Meg a kölcsönös kielégítés is… Aj, ez annyira zavaros. A homlokomhoz kapom a kezeimet, kezd ugyanis a fejem is fájni már.
- Nem, nem erről van szó! – rázom meg a fejemet arra, hogy azt mondja, azt hiszi, hogy egy menetet se akarok tőle. Nem mondtam ilyet. Egész végig azt próbálom neki elmagyarázni, hogy nekem több kell, mint egy menet. Nemcsak fizikailag, de lelkileg is. Törődést, szerelmet akarok tőle, mert én ezeket úgy megadnám neki, hogyha nem feküdne le más nőkkel, ha biztosra tudnám venni, hogy ha kimondaná, hogy én többet jelentek neki, mint a többi nő. Fáj, hogy nem kapom meg ezeket, amikre vágyom és még jelet se kapok rá, hogy lehetne köztünk tényleg valami komoly is. Fáj, hogy veszekszünk és kiabálunk egymással. Ezért persze, hogy a felgyülemlett feszültségtől és érzelmek miatt elkezdek sírni.
Felülök és megpróbálom összeszedni magamat mielőtt tényleg zokognék. De ő megelőzz, gyorsabban feláll, és mire észbe kapok már az ajtóból hallom a hangját. Talán tényleg jobb, hogy elment, így nem látja és hallhatja, hogy miután én meghallom, hogy jó éjszakát kíván, tényleg sírni kezdek és kezemet a szám elé teszem, hogy ne hallatszódon. Az utolsó szavaiba ugyanis kicsit többet képzelek bele, nem tudom, hogy a hangszíne miatt vagy, mert csak azt képzelem. De rosszul érzem magamat és nem tudom meddig, de ott maradok a kanapén és csak sírok. Mire már nem jön egy könny se a szememből a tv képernyője kéken világít, feloltom a villanyt, kikapcsolom a tvt és lassan felmegyek a szobámba, ahol csak az ágyamra dőlök és rögtön mély, álomtalan álomba merülök.


VÉGE
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Soraya & Dorian   

Vissza az elejére Go down
 

Soraya & Dorian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-