JELLEM:
Tudod milyen rossz híresnek, és mindenki által szeretettnek lenni? Az életed másról sem szól csak is koncertekről, reality show-król és botrányokról, miközben te szeretnél egy rendes és normális életet, hogy elsétálhass az utcán anélkül, hogy letámadnak a rajongók... De sose sikerülhet, mert énekesnő vagy? Épp ezért adtam elő a világnak, hogy van egy ikertestvérem Promise. Épp ezért ezt a jellemet két nagy csoportra bontanám, félreértés ne essék, nem vagyok skizofrén:

- Promise:
Promise az én átlagos és csendes életem. Promsy énem egy kedves, aranyos és kitartó... Nem ismeri a lehetetlen fogalmát, és hisz benne, hogy a világon minden ember jó, és annak született, csak van, akinek le kell venni a kis burkát, amibe bezárkózott. Szeret a parton sétálni, és könyveket olvasni, és annak ellenére, hogy az "ikertestvére" híres őt ez nem zavarja. Szeret társaságban lenni, és imád beszélgetni. El se tudná képzelni az életét barátok nélkül, hisz ő is úgy gondolja, hogy a barátok a mi választott családunk, és nélkülözhetetlenek. De sajnos kevés ideje van a barátokra, hisz ő mégis csak én vagyok... Kathy miatt Promsy-nak kevés ideje van a barátokra, de azon vagyok, hogy legyen elég ideje másra is. Promsy-ról még talán azt kell tudni, hogy nem az a bulizós típus, és nem igazán jár el otthonról, ha pedig az utcán letámadják a rajongók, akkor igyekszik hamar meggyőzi őket, hogy ő nem is a "nővére" Kathy...

- Katherina:
Ő az én vad és bulizós énem, szeret bulizni és a figyelem középpontjában lenni, de ennek ellenére nem egy beképzelt és elkényeztetett p*csa, aki azt hiszi, hogy övé a világ, hanem csak egyszerűen imádja a bulikat. Emellett ő az én divatmániás énem is, aki imád vásárolni és rögtön fel is dobja tumblr-re, ha új ruhát vett. Miért? Csak azért, mert a rajongók erre vágynak, akkor megteszi azt, amit kívánnak. Kathy általában a társaság szíve, ő tartja fent a beszélgetést. És ahogy Promsy, úgy ő is imád sokat beszélni, néha le se lehet lőni, annyira belemerül a mesélésbe. Imád divattanácsokat osztani, bár ezt gyakran nem veszik jó néven. Ohhh a legfontosabbat nem hagyhatom ki, hisz Kathy énem imád vadul bulizni... De nagyon sok idejét elveszik a koncertek, és fellépések. És ami nem annyira jó dolog, hogy szeretik sztárbotrányokba keverni, ámbár általában megússza, eleddig egyetlen dolog sem érintette igazán komolyan. Igen nehéz megbántani, hiszen ő nem olyan érzékeny, mint Promsy énem...

Lényegében a való életben én e kettő énnek vagyok a tökéletes harmóniája, de mégis muszáj fentartani mindekettőt, mert szükségem van egy olyan életre, ami nem csak a koncertekről és a fellépésekről szól... De egyre nehezebb, és félek, hogy elrontok valamit és kiderül a kis titkom.


KÜLLEM:
Mit is mondhatnék magamról... Ha fellépésem van, akkor szebbnél szebb ruhákat hordok, ha pedig nincs fellépés, akkor az egyszerűségre törekszem. Például szeretek rengeteget a partra járni, és akkor bikinit és rövidnadrágot húzok fel magamra... Szerencsére Honolulu-n általában jó idő van, és nincs szükség például bundás kabátra, mint Európában. Na de kicsit menjünk jobban bele az öltözködésbe... Egyszerűen imádom a szoknyákat és a ruhatáram háromnegyedét kiteszik, hisz fellépésre nem épp farmerban, és egy szép pólóba járok, hanem szoknyában... Nem tudok mást mondani, minthogy imádom a szoknyákat! Inkább világosabb ruháim vannak, és nem igazán szeretem a sötét színeket, mert szívják a meleget és utálok leizzadni, mert foltos lesz tőle egy ruha és még nem is kellemes illatú... Most pedig jöjjenek az általános dolgok: 170 centiméter körüli vagyok, ami olyan átlagos. Hosszú szőke hajam van, ami változatosan göndör vagy egyenes, bár inkább göndör. Ovális alakú az arcom, és szépen ívelt szemöldökeim vannak, és arcomhoz még egy csodaszép kék szempár párosul. Bár az alakommal nem vagyok épp a legelégedettebb, hisz volna hova fogyni, de mások szerint pont tökéletes, hát akkor inkább hiszek nekik.

Szombat reggel volt, olyan hajnali hét körül lehetett, és mire kellett kelnem? Arra, hogy anyu huppan le mellém az ágyra. Ki se nyitottam a szemem inkább csak magamra húztam a takarót, és csodálkoztam, hogy ennyi energiája van, bár ő neki nem kell két szerepet fenntartania, csak egy egyszerű könyvelő... Bár nem irigylem anyut, sőt lenyűgöz, hogy életteli azután, hogy apu már 20 éve halott... 5 éves korom óta anyu egyedül nevel, és mindig ott van nekem, ha baj van... Persze apu családja sokat segít nekünk, és ott van az én imádott Dorian nagybácsim. Szeretem a családom, csak az a rossz, hogy apuról alig van emlékem, csak egy-két kiskori fényképem van róla, amiket féltve őrzök, és minden fellépésre magammal viszem valamelyiket egy medálban... Bárcsak ne ment volna el aznap este a kocsival... Ha nem száll kocsiba és nem megy el, akkor nem történik meg a baleset, és most ő próbálna felébreszteni...
- Kicsim fel kell kelned, hiszen ez a mai nap nagyon fontos lesz! - Mondja nagyon lelkesen anyu, és próbálja lehúzni rólam a takarót, amit én nem nagyon engedek neki. Majd elkezd fenyegetni. - Ha nem kelsz fel, és engeded el a takarót, akkor hozok egy vödör vizet! - Mondja, mire én csak felnevetek... Minden bizonnyal nem fogja megtenni, hisz nem szeretné, hogy megfázzak a hideg víztől, így még mindig nem engedtem el a takarót, hanem erősen tartottam. - Adj még tíz percet, anyu! - Kértem, és szerencsére elengedte a takarót, és kiment a szobából... Már csak annyira emlékeztem, hogy elaludtam, és arról álmodtam, hogy a ma esti baráti találkozó milyen jól fog sikerülni, de az álom megszakad, mert valami hideg és nedves dolgot érzek, majd kipattannak a szemeim... és felkelek.
- Anyu te normális vagy? - kérdezem tőle és végignézek magamon... Csurom víz vagyok, és ő csak nevet a vödörrel a kezében... Nem hiszem el, hogy megtette! Képes volt leönteni a lányát egy vödör hideg vízzel... - Én teljes mértékben kislányom, te vagy túl lusta. Öltözz át kincsem, mielőtt megfázol. - Összeszűkült szemekkel nézek rá... Na ne mondja, hogy át kell öltöznöm, mert megfázok! Ha nem öntött volna le, akkor nem lenne esély a megfázásra! Mérgelődve besétáltam a fürdőbe és ledobtam magamról a vizes ruhát... Ezt a ruhát csak szárazon lehetett volna mosni! Nagyon szuper, most dobhatom ki, pedig ez volt a kedvencem... Gyorsan felöltöztem és magamra kaptam egy ujjatlan, fehér, oldalt hosszabbított tunikát és alá egy farmer rövidnacit majd kisétáltam anyuhoz a konyhába, és leültem a konyhapulthoz.
- Remélem, ezt többet nem ismételjük meg... Mi a reggeli? - Kérdezem tőle, miközben szememben érdeklődés csillog, mert már nagyon éhes voltam, és a fürdőben mintha palacsinta illatát éreztem volna... Úgy megtudnék most ennyi egy tál palacsintát juharsziruppal, remélem az arcom nem csapott be. - Palacsinta! - Mondja mosollyal az arcán és elém tesz egy tállal belőle. Uhhh alig vártam, hogy már hozzá kezdhessek... - Miben mész ma este a koncertbe? - Kérdezi tőlem, miközben elkezd mosogatni... Milyen koncertről beszél? Ma este Dubhe-nak ígértem oda magam én semmilyen koncertről nem tudok, hisz az holnap est... A fenébe! - Anyu az nem holnap lesz? - Kérdezem tőle kétségbe esetten, és reménykedem benne, hogy a válasza igen lesz, ha pedig nem, akkor nagy bajban vagyok. Hogy fogom megoldani? Egyszerre nem tudok két helyen lenni! - Nem kicsim, ma estére beszélted le, miért? Elfelejtetted? - Érdeklődik, és tudom, hogy aggódik értem. Már három hete tudtam az időpontot, mégis hogyan tudtam ennyire félre nézni?
- Ma estémet Promsy-val odaígértem Dubhe-nak... És Dorian bácsikám hozott volna haza! - Kezdem el szipogva, és érzem előre, hogy hamarosan sírva fakadok... - Ne izgulj kicsim, valahogy megoldjuk, rendben? - Jön oda hozzám és magához ölel, én pedig szorosan magamhoz húzom... - Anyu kezd egyre nehezebb lenni! Nem tudom, hogy meddig tudok egyszerre Kathy és Promsy is lenni! - Mondom neki, és most már tényleg így is gondolom... Nem tudom tovább csinálni! Valamit ki kell találnom estére... Talán, ha felhívom Dubhe-t és elmondom neki, hogy mi is a gond, akkor megérti minden bizonnyal... Ő azon kevés személyek egyike, aki tudja a teljes igazságot... A családom kívül ő az egyetlen, aki be van avatva mindenbe... Csak reménykedni tudok, hogy megérti és nem fog megharagudni rám, de ha ma este nem megyek el a koncertre, akkor annyi a karrieremnek...