State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Katherine & Dorian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Katherine & Dorian   2015-06-18, 17:22


Kathy & Don
"A család az, akiért harcolsz, és akik hajlandóak érted harcolni."

A nap épp, hogy alábukott az égen, mikor bevágtam magam mögött az iroda ajtaját. Volna még munkám, nem is kevés, de amíg a laboreredmények meg nem  érkeznek, addig úgyis csak kapirgálnám a mócsingos felszínt. Inkább meglepem kedvenc unokahúgomat. Nem vagyok az a nagy koncertre járós fajta, főleg nem, tengerparti koncertre, de egyszer kivételt tehetek. Azért nem esek túlzásba és vetkőzöm élből valami rémes úszógatyára. A hűség ellenére is, jól megszokott hosszú nadrág és póló tökéletes elegyében ülök be a kocsimba. Húsz perc sem kell, hogy a partra érjek és leparkoljak. Ennek van némi köze egy egészen aprócska szabályszegéshez, de a fene bánja.  A tenger felől jövő frissítően hűs széláramlat, kellőképpen belövi a séróm, amint kiszállok a jármű adta biztonságból. Ezen sem zavartatom magam, még egy másodpercig sem. Jó az úgy! Lassan sétálok le a parton emelt színpadig. Csápoló fiatalok kavalkádja tárul a szemem elé. A vakuk csak úgy villognak. Némelyek, a legújabb fényképezőgépekkel a nyakukban ugrálnak fel, s alá. Képtelen vagyok megérteni őket. Oké, Kathy tényleg jól énekel, de attól még ő is csak egy halandó. Bár elég sok híresség körül megy hasonló hisztéria. Pedig éppolyan hétköznapi emberek, mint bárki más. Ez saját tapasztalat. Elég sokat forgok a köreikben, hol munka, hol szórakozás miatt. Csak privát partikon fordulnak meg olyan nők, akik nem akarnak hozzám jönni az első menet után és még nemi bajt sem terjesztenek.  Legalább erre jó a bankszámlámon lévő jókora összeg. Tucatjával kapom a VIP meghívókat, ami nem csoda, hisz elég sok embert ismertem meg erre felé az évek alatt.  Most is, miközben lazán nekidőlök a színpad oldalán lévő hirdetőtáblának, percenként elővillan egy ismerős arc a tömegből, hogy köszöntsön. Kézfogások, ölelések és halvány mosolyok között hallgatom a család sztárjának egyik felkapott dalát. Az órámra pillantok, lassan véget is ér az "előadás". Magamban már azt fontolgatom, hogy merre tovább. Jó volna, ha holnap nem a saját fejem nézne vissza a reggeli újság címlapjáról. Igen, megesett már párszor ez is. Veszünk valami kaját és elmegyünk egy kihaltabb partszakaszra. Haza nem akarok menni, épp most, semmi esetre sem. Ott van Sora és Isis. Inkább kihagynám a velük való bájcsevejt! Étterembe pedig, úgysem lenne nyugtunk. Egyébként is jobban kedvelem , ha Kathy rokon és épp nem sztár üzemmódban van. Amint lecsendülnek az utolsó dallamok is, és a lány megindul  a színpad vége felé, én is mozgásba lendülök.
-Elrabolhatom a nap sztárját? - Vigyorgok felé nyújtva a kezem, mintha csak mi ketten állnánk ezen a szent helyen. Igyekszem figyelmen kívül hagyni az összes többi embert.
-Jó voltál, mint mindig! -Bár épp elég felhős a hangulatom, azért egy apró bóknak még van helye a palettámon. Főleg, mert megérdemli a legifjabb Calabrese lány a dicséretet. Akár honnan is nézem, a családunkban elég  célra törőek a hölgyek. Sztárság, saját vállalkozás, meg miegymás. Néha csak kapkodom a fejem. Elképzelni sem tudom, mi a fene jöhet még ezek után.Megvárom, hogy kellő kecsességgel elköszönjön, majd a kocsimhoz kísérem, azzal a szándékkal, hogy elrabolom pár meghitt, családi órácskára.

Word: 490;  ;Note:-

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Calabrese
avatar
Playby :
✵ Indiana Evans
Tartózkodási hely :
✵ Honolulu
Job/hobbies :
✵ I'm singer
Csoport :
✵ superstar
Hozzászólások száma :
55
Join date :
2015. Jun. 13.
Age :
27


TémanyitásTárgy: Re: Katherine & Dorian   2015-06-18, 18:36



Kathy & Don


Egy újabb nap, egy újabb koncert. Ma se terveztem azt, hogy este le kell mennem a partra énekelni, mert anya elfelejtett időben szólni, hogy fellépésem lesz. Már nem elég hatásos ez a hűtőre felragasztom a teendőt dolog, hisz a sok cetli alatt elveszik a lényeg... De szerencse, hogy letéptem párat, mert ha nem teszek így, akkor nem láttam volna meg a mai koncertet. Milyen cetliket téptem le? Takarítás, porszívózás, mosogatás, teregetés. Ha híres és gazdag vagyok, akkor miért nem tudunk eltartani egy házvezetőnőt? Egyszerű a válasz, mert anyu azt akarja, hogy tanuljam meg a házimunkát művelni, mert ha egyszer lesz férjem, akkor hasznos lesz... Csak egy dolgot elfelejt... Sose lehet egyetlen komoly párkapcsolatom sem, hisz ha Kathy-nek van valakije, akkor Promsy-nak is kell valaki, és nem igazán tudnék két férfit szeretni, így inkább az ikreket örök szinglisségre ítéltem.
NA váltsunk témát.. Beszéljünk a koncertről. Azt hiszem összesen tíz számot kell elénekelnem, ami fél órát jelent, és a koncert negyvenöt perces lesz, akkor kénytelen leszek negyedórát végig beszélni, és ezt utálom... Miért ne énekelhetnék többet? Legalább megadnám a rajongóknak azt, amire vágynak, de nem én találom ki a szabályokat.


***

Hamarosan vége a koncertnek és hamarosan találkozok Dorian nagybácsival, aki igazából... Nem is nagybácsimnak tekintek, hanem testvéremnek, hisz csak összesen négy év van köztünk, ami nem is olyan sok, de mindegy... Már épp az utolsó dalt éneklem, mikor megpillantom a szemem sarkából Don-t. Nem kapom oda a fejem, inkább befejezem tisztességesen a dalt, majd szép lassan a végére érek, és mikor végzek jön az én megmentőm...
- Igen! Ezer örömmel élrablódóm. - Mondom neki mosolyogva és elfogadom a nekem nyújtott kezem. Elköszönök a rajongóktól és hamarosan el si indulunk... Persze a rajongók csúnyán néznek Don-ra, de a mosolyommal mindenkit leveszek a lábamról, és úgy is hamar elfelejtik...
- Ma is túlzol... - Mondom neki, és játékosan nekidőlök a vállammal az oldalának. Mindig a sok dicséret, és az a baj, hogy már természetesnek veszem, amit nem szeretek, hisz... Azért annyira nem vagyok jó, mint mondják. Majd elindulunk a kocsija felé, de ismerem már azért annyira, hogy tudjam valami nincs rendben, de vajon mi lehet baj? De csak akkor kérdezek rá, ha egy kicsit jobban eltávolodtunk a tömegtől.
- Minden rendben vagy, vagy esetleg van valami baj? - Kérdezem tőle egyszerre érdeklődve és aggódva... Remélem azt mondja, hogy nincs semmi baj, de érzem előre, hogy valami mégis csak van...
♫ Zene: - ♫  ♠️ Remélem nem lett nagyon szörnyű! Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Katherine & Dorian   2015-06-18, 20:32


Kathy & Don
"A család az, akiért harcolsz, és akik hajlandóak érted harcolni."

Még akkor sem törődök a tömeggel, mikor a kocsimhoz kísérem. Úgy teszek, mintha itt sem lenne ez a sok birka. Egyébként is hozzá vagyok szokva a tolongáshoz, a rutin, meg az évek, segítenek elviselni minden hasonló szituációt.
-Én soha sem túlzok! - Karolom át a vállát vigyorogva, majd amint elérjük a járgányt, udvariasan besegítem az anyósülésre. Feltett kérdésére már csak akkor felelek, mikor felbőg a motor, s kigurulunk a parkolóból.
-Semmi komoly, csak Sora.... - Mereven figyelem az utat, miközben kinyögök egy apró mondatot. Hogy van-e gond? Igen, egy bazi nagy gondhalmaz van, semmi más! De ezt azért csak nem mondhatom. Nem kezdhetek vinnyogni mint egy hisztérikus hülye gyerek. Pedig néha, még jól is esne.
-Olyan, mintha percről-percre romlanának köztünk a dolgok. Azt reméltem, hogy, újra jóban lehetünk. - Sóhajtva beveszek egy éles kanyart, majd hirtelen állok meg egy gyorsbüfé és egy kisbolt között.
-Úgy gondoltam, kimehetnénk a part elhagyatott részére, tudod, ahol azok a fura sziklák vannak. - Kezdek bele a magyarázkodásba, bár úgy sejtem, hogy bárhová viszem, úgyis rábólint. Egyébként sem ez az első eset, hogy azt a részt szemeltem ki célunknak.
-Kérsz valamit? Hamburger, saláta, kóla vagy multi vitamin? - Felsorolok pár lehetőséget, majd csendben várok a válaszára, hogy aztán megrohamozhassam a gyorsbüfét és a kisboltot, így szép sorjában. Megveszek mindent, amire csak szükségünk lehet, na meg pár olyan dolgot is, amire abszolút biztos, hogy nem.
-Mehetünk? - huppanok vissza mellé, mosolyt erőltetve magamra. Nem akarok annál is szánalmasabbnak tűnni, mint aminek érzem magam. Egyébként is, most Kathynek kell szentelnem a figyelmem, nem pedig az önsajnálatnak. Elindítok némi halk zenét, majd a mellettem ülőhöz intézem a szavaimat.
-És veled mi újság? Már jó ideje nem találkoztunk, sajnálom, de elég sok a meló mostanában! - Üres fecsegéssel próbálom meg elterelni a témát a magánéletemről. Ez általában be szokott jönni, ráadásul érdekel az is, hogy mi minden történt a lánnyal, mióta nem találkoztunk. A gyilkosok nem pihennek, ezért a nyomozóknak sincs túl sok szabad idejük. ráadásul Kathy is szoros időbeosztás által tengeti napjait, így nem könnyű időt találni egy-egy hosszabb beszélgetésre. De azért általában csak sikerül valahogy.
-Találkoztál már Isissel, mióta átköltöztek? - Még egy kérdést vágok felé, majd csendben várom a válaszát. Nemrég jött csak Isis és Sora a városba, így nem vagyok biztos benne, hogy azóta összefutottak-e vagy sem. Mire ezt a témát is kivesézzük, már a kietlen part szélén parkolunk. Teljesen besötétedett, mostanra szinte csak a fényszórók világítják meg a tenger morajló hullámait.

Word: 407;  ;Note:-

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Calabrese
avatar
Playby :
✵ Indiana Evans
Tartózkodási hely :
✵ Honolulu
Job/hobbies :
✵ I'm singer
Csoport :
✵ superstar
Hozzászólások száma :
55
Join date :
2015. Jun. 13.
Age :
27


TémanyitásTárgy: Re: Katherine & Dorian   2015-06-18, 21:25



Kathy & Don


Épp azon gondolkodtam, hogy mindkettőnk munkája nagy tömeggel jár, és szinte fel sem tűnik, hogy a kocsihoz vezető úton mindenki engem bámul, és nem csak egy tucatról, hanem százakról beszélünk. Most mondhatnám azt, hogy a hírnév ezzel jár... Várjunk csak, mondom is: A hírnév ezzel jár. Teljesen megszokott lett a hangzavar, az emberek százai és a tolongás, csak a bókokhoz nem vagyok hozzászokva.
- Persze-persze, és nem csak azért mondod, mert az unokahúgod vagyok... - Nézek rá azzal a tipikus "Ugyan már ne mond..." pillantással. Majd átkarol és úgy megyünk el a kocsijához, majd mikor odaérünk kinyitja nekem az ajtót, és besegít az anyósülésre, micsoda kis gavallér lett belőle. Majd elindítja a motort, és én veszek egy mély levegőt... Mindig ezt csinálom, ha autóba ülök, mert... Apu is egy kocsiban halt meg... Majd végül kimondja, hogy mi a baj... Sora-val kapcsolatos, gondolhattam volna.
- Bocsi, hogy ezt kérdezem, de mit csináltál már megint? - Jó, ez most kicsit gonosz kérdésnek tűnhet, de ismerem már annyira, hogy tudjam Sora nem ok nélkül csinál bármit is... Biztos, hogy Don megint csinált valamit, rossz fát tett a tűzre... Látszik rajta, hogy bántja a dolog, és nem tudok mást tenni, mint megsimogatom a vállát mosollyal az arcomon. Majd szemeire felhúzom a szemöldököm. "Olyan, mintha percről-percre romlanának köztünk a dolgok. Azt reméltem, hogy, újra jóban lehetünk." Ennyire azért nem lehet durva a helyzet, vagy mégis?
- Nem hiszem, hogy ilyen rossz a helyzet, maximum elhívom az egyik koncertre Sora-t és beszélgetek vele, ha szeretnéd. - Ajánlom fel neki mosollyal az arcomon, bár nem tudom, hogy élni fog-e a lehetőséggel, mert őt ismerve... Nem tudom, hogy mit fog mondani.. Majd mikor beveszi a kanyart, akkor ránézek azzal a céllal, hogy vezessen óvatosabban..
- Az tökéletes lesz, hisz imádok oda menni... Olyan szép ott a naplemente, egyszer elvihetnéd Sora-t is oda piknikezni. - Mondom neki, majd rákacsintok, és szerintem ez egy jó ötlet, hisz minden nő szereti a naplementéket egy csodálatos helyen, és elég gyakran mentünk oda, már én is tudom az utat nem csak ő...
- Salit kérek multivitaminnal, de ezt már tudnod kéne, és mielőtt megpróbálnál rábeszélni a hambira, nem lenne jó ötlet, mert anyu kicsinálna téged, ha olyannal tömnél meg. - Mondom viccesen, és ő is tudja, hogy csak viccnek szánom, mert ismer, bár nem tudom, hogy a hangulata mennyit vett el a humorából... Majd míg elmegy vásárolni írok egy SMS-est anyunak, hogy minden bizonnyal később érek haza, mint terveztem. MAjd mikor visszatér, elmosolyodom.
- Perszeeeeeee. - Nyújtom el a szó végét és izgatottság csillog a szememben. Majd bekapcsol valami nagyon halk zenét, és mikor meghallom az ismerős dallamot, akkor elmosolyodom. Ez az én zeném... Még a rádióban is, ez már nekem is sok magamból. És lebombáz a kérdéseivel...
- Hát velem semmi sincs, csak a fellépések sora, és múltkor találkoztam valakivel a parton, de... Semmi esély sincs a dologra, mert én Katyh és Promsy is vagyok... És ha valamelyiknek lenne barátja, akkor a másiknak is kéne valaki... De én nem tudok két férfi egyszerre szeretni, és dupla randit se tudok szervezni, mert... Érted igaz? - Kezdem el hadarni a problémáim sorát, de nem tudok mit tenni... Nekem ilyen gondjaim vannak, mert én nem lehetek szerelmes, örök szinglisségre vagyok ítélve... - És semmi gond, én sem igazán értem volna rá, de most legalább van időm rád. - Mondom neki fülig érő mosollyal az arcomon. Aztán következő kérdésére meg végképp nem tudok jó választ adni, mert nem találkoztam vele, egyszerűen nem volt rá időm...
- Vele sem találkoztam... Lassan anyura sincs időm...   - Sóhajtok egy nagyot, és hát... Néha utálok híresnek lenni, mert semmire sincs időm, pedig a rokonokra jó lenne, ha kicsit több időt tudnék szakítani.
- Na de térjünk vissza a Sora-s témára... Akkor te most szereted, és többet szeretnél tőle, mint puszta barátság? - Próbálok óvatosan érdeklődni tőle, és remélem nem lesz rám mérges, hogy ilyeneket kérdeztem, és elő is veszem az ártatlan kiskutya pillantásom.
♫ Zene: - ♫  ♠️ Remélem nem lett nagyon szörnyű! Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Katherine & Dorian   2015-06-21, 14:59


Kathy & Don
"A család az, akiért harcolsz, és akik hajlandóak érted harcolni."

Már megint azzal a "nem hiszek neked", tipikus női pillantással néz rám. miért kell a csajoknak mindenből ilyen hisztit csinálni? Ha egyszer bókolok, azt fogadják el és kész. Fölösleges ez a hercehurca.
-Ne légy hisztis! Attól még, hogy az unokahúgom vagy, nem bókolok neked sem ok nélkül, ezt már tudhatnád! - Aprócska kioktatás közepette segítem be a kocsiba. Neki már igazán meg kellett volna tanulnia fogadni a bókokat. Na meg, vele szemben úgy érzem, hogy még ezt is megtehetem. Néha egy cseppet talán túl apáskodó vagyok vele szemben, néha meg úgy érzem, mintha a második húgom lenne. Kicsit zavarosak felénk a családi viszonyok. Végül is, nem ismertem igazán a bátyámat, aki történetesen az édesapja. Vagyis volt, amíg élt. Túl fiatal voltam még akkor és túl nagy volt kettőnk között a korkülönbség. Ezért furcsa Kathy és köztem is a családi viszony. Itt ép a fordítottja van a dolgoknak. Túl kicsi köztünk a korkülönbség ahhoz, hogy nagybácsiként viselkedjek vele. Mégis, megvan bennem az ösztön erre.
Valamilyen sors adta csoda folytán, máris rám, vagyis a lehangoltságom okára terelődik a szó. Calabrese kisasszonynak jó szeme van ahhoz, hogy kiszúrja a problémákat.
-Miből gondolod, hogy én tettem valamit? - Nézek rá enyhén szólva meglepett tekintettel. Mostanában mindenki úgy kezel, mintha egy aljas szemétláda volnék. Csak tudnám, hogy miért!
-Megcsókoltam, ő meg elutasított. Tömören ennyi! - Elég szűkszavúan vázolom fel a helyzetet, de igazából a lényeg benne van. Bepróbálkoztam, de neki még mindig nem kellek és pont. Ennél tovább ragozni, már nem érdemes.
-Kösz, de nem kell! Ez nem fog működni köztünk, ennyi az egész! - Megkísérelek egy halovány mosolyt csalni az arcomra, majd inkább elterelem a témát. Elég fájdalmas Soráról beszélni, meg arról, mennyire taszítja őt a közelségem.  Egyébként is, most Kathy miatt vagyok itt és nem azért, hogy gyermeteg módon hisztibe kezdjek egy olyan lányért, akinek nem is kellek.
-Nem hiszem, hogy el akarna velem jönni bárhová is! - Mormogom magam elé, de azért annak örülök, hogy kedven unokahúgomnak nincs ellenére a terv, miszerint a part kihalt részére megyünk egy puccos étterem helyett. De előtte, még feltankolok. Nehogy éhen haljunk pár óra alatt azon a sivár területen.
Alig negyed óra kell ahhoz, hogy ismét a kocsiba huppanjak, kezeimben minden jóval megrakodva.
-Egy saláta és egy multivitamin a hölgynek! - Nyújtom felé a három zacskó közül az egyiket. A másodikat odébb teszem, a harmadikból pedig kihalászok egy jókora hamburgert.
-Kettőt vettem, így egyet eszek helyetted is! Drága anyukád meg csókoltatom! - Vigyorogva harapok egy nagyot, majd beindítom a járművet. A vezetés megy fél kézzel is, nem nagy ügy. Meló közben is sokszor eszek így. Igaz, törtem is már össze pár kocsit, de mivel most utasom is van, jobban figyelek mint máskor.
-Ezt most nem értem! Attól még, hogy Promsy randizik, miért kéne Kathynek is? Mindenki úgy tudja, hogy ők ketten, két külön ember. - Értetlenkedek két falat között. Tényleg nem értem az egészet. Attól még, hogy Isis, a testvérem jár valakivel, nekem nem kell.
-Mesélj a fickóról! - Kérem, vagy inkább utasítom? Rögtön átváltok féltő üzemmódra. Igazából, csak a neve érdekel, a többinek majd úgyis utána járok az őrsön. Egy kis háttér ellenőrzés nem árthat.
Pár semleges téma kerül terítékre. Hogy mennyire elfoglaltak vagyunk és a többi. De mire leállítom a kocsit, valahogy ismét Sora felé kanyarodunk. Kathy most sem finomkodik. Durr, bele a közepébe! Kinek kell a tapintatosság?
-Te aztán nem vagy semmi! - Jegyzem meg úgy mellékesen. Ritkán szegeznek nekem csak így egy magán életi kérdést, szinte soha. Még a szüleim sem. Anyám inkább csak finoman szokott puhatolózni, miközben azt kérdezgeti, hogy mikor kap már kis unokát.
-Nem! Én mindig is szerettem és többet akartam tőle mint egy barátság! - Helyesbítem a kérdését, mert ez így igaz. Amit érzek az nem mostanában kezdődött és attól tartok, nem is mostanában fog véget érni.
- De mindegy, mert elég érthetően közölte, hogy nincs szüksége ilyen férfira! Azt hiszem, megvan rólam a véleménye a nőügyeim miatt. - Nem is próbálom tagadni sem azt, hogy mennyire rosszul érint amit Sora mondott, sem a nőügyeimet. ez utóbbiról, úgyis tud szinte mindenki. A VIP partik pletykái messzire eljutnak.....

Word: 679;  ;Note:-

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Calabrese
avatar
Playby :
✵ Indiana Evans
Tartózkodási hely :
✵ Honolulu
Job/hobbies :
✵ I'm singer
Csoport :
✵ superstar
Hozzászólások száma :
55
Join date :
2015. Jun. 13.
Age :
27


TémanyitásTárgy: Re: Katherine & Dorian   2015-07-07, 06:16



Kathy & Don


Jó megértem, hogy nem úgy fogadtam a bókját, ahogy kellett volna, de hát... akkor sem kéne velem izénak lennie, mert megint fasírtban vannak Sora-val, és már nagyon érdekelne, hogy ezek ketten hogyan is fognak összejönni, hisz mindkettő szereti a másikat, csak nem beszélik meg.
- Nem vagyok hisztis... te vagy izé... És kösz a bókod... - Motyogom neki, miközben besegít a kocsiba, és... Most is olyan, mintha kioktatna engem, pedig arra semmi szükség. Azokat a bókokat fogadom jól, amiket elhiszek, és ez... Nem azt mondom, hogy nem hiszek neki, de a rokona vagyok, mindig jót mondani rólam, bármennyire is legyek rossz énekesnő, és amúgy is... Annyian bókolnak nekem, hogy már kezd kicsit unalmas lenni, hisz mindenki azért bókol rajta kívül, mert szeretné, ha a barátnője lennék vagy azt, hogy foglalkozzak vele...
És jön az a kellemetlen kérdés, amire talán nem szeretné hallani az őszinte véleményem, de hát... Sajnos őt ismerve, mindig csinál valamit, és ismerem a nő ügyeit, mert hát... Lelki társak vagyunk, vagyis legalább is, én nekem ő az, és tudom, hogy... Mindegy, nem mondok inkább semmit sem.
- Tudod, hogy lelki társam vagy és nagyon szeretlek, de ismerem a nőügyeidet... Gondolom megint meglátott eggyel, és ezt a nők nem nagyon viselik jól, ha egy olyan férfi, akit szeretnek ás nővel van, tegyük fel akkor sem, ha még nem alkotnak egy párt... - Teljesen őszinte vagyok vele, hisz tényleg nem szeretik a nők, ha a kiszemeltjük épp egy másik nővel szórakozik... Én sem szeretem nagyon, hisz annyi jó pasi van, de egyik sem lehet az enyém, és ha az enyém nem lehet, akkor ne legyen senkié! Nem egy kapcsolatot tettem tönkre önzőség és vágyakozás miatt, és szerintem lesz még egy pár ilyen alkalom... Na de most nem én számítok, hanem Don.
- Hát... Én is így kezdtem Ashton-nal, de végül összejöttünk. - Talán nem épp a legjobb érvet hoztam fel, hisz Ashton-nal csúnyán váltak el az útjaink, és Don még mai napig nem tudta kiszedni belőle, hogy miért szakítottunk, az igazat megvallva nem merem elmondani neki, mert félek, hogy kárt tenne a fiúban és az az én lelkemen száradna... Szóval inkább még nem mesélem el neki, hogy mi is volt pontosan. Majd szavaira felhúzom a szemöldököm!
- Héj... Egy Calabrese sose adja fel! Sora szeret téged, csak nehezen látja be, vagyis...Még nem meri neked elmondani, nem adhatod fel! Küzdj érte! - Igen, próbálom biztatni, hisz megérdemli azt, hogy megszerezze Sora-t, mert összeillenek. Szerintem egy nagyon aranyos pár lennének, de nehezen jönnek össze, mert Don-nak vannak azok a bizonyos ronda nő ügyei, amiket nem is tagad... Ha leállna azokkal, tuti hogy Sora igent mondana arra, hogy járjanak, én ebben biztos vagyok.
- Ha ilyen leszel, akkor azzal foglak kínozni, hogy... hogy elkezdek énekelni! - Na jó, ez nem tudom, hogy mennyire számít jó fenyegetésnek, de egy próbát megért... Nem szeretem, mikor ilyen kis puffogi, ha kell neki a lány, akkor szerezze meg, és harcoljon érte, ne pedig puffogjon! MAjd bemegy ételért, és addig lehet kéne egy SmS-est írnom Sora-nak, hogy akkor most mi is a hadi helyzet? Majd negyed órával később beszél a kocsiba, és átadja nekem a multit és a salit. Sajnos megkívántam a hambit én is....
- Köszönöm szépen. - Mondom neki, és elmosolyodom, mikor átnyújtja a zacskót, amiben a kajám van, majd egyet hátrarak és a másikból elővesz egy hambit, majd beleharap... én pedig megnyalom a szám szélét, akkor is fogok lopni egy harit a kajájából. Majd mond valamit, de nem érdekelt, én csak a hambijára összpontosítottam és mikor alkalmat találtam rá, akkor megfogtam a kezét, és magamhoz húztam, majd haraptam egyet a hambijából... Hmm... nagyon fincsi, és kicsit mohó voltam, ezért még egy harapást megengedtem magamnak, majd csak azután engedtem el a kezét, és rámosolyogtam.
- Pasi vagy, ez bonyolult, de mi van ha Promsy pasija Kathy rajongó lesz, és elakar menni Promsy-val Kathy koncertjére? Örökre nem lehet kifogásokat sorolni... - mondom neki, miután sóhajtok egyet, de minden bizonnyal fog találni egy megoldást, és le fog szólni, hogy csak kifogásokat keresek arra, hogy miért nem kell nekem pasi... Majd mikor mesélnem kell neki Roy-ról, akkor összehúzom a számat, és megrázom a fejem, hallgatni fogok, mint a sír, mindaddig, míg másról nem kell beszélnünk. Majd nem köntörfalazók, hanem felteszem a kérdésemet, mert... miért is ne? Majd kijelenti, hogy nem vagyok semmi, amire csak kacsintok. - Tudom Don, de válaszolj már! - Igen, ez parancs volt, mert hallani akartam a válaszát. majd mikor megkapom, akkor elkezdek tapsikolni, és mosolyogni, mert... Tudtam, mindig is tudtam, hogy Don többet szeretne, csak azt nem értettem soha, hogy miért nem jönnek össze, de... a válasz az orrom ellőt volt, és még mielőtt reagálni tudtam volna, akkor kimondja, amire gondoltam.
- Jajj, téged akar,csak tudod a nőknek is van büszkeségük, szóval ha szereted Sora-t, akkor leállsz az egy éjszakás kalandokkal, érthető voltam?!   - Kérdezem tőle, bár biztosra veszem, hogy képes lesz lemondani róluk... Inkább jobb szó a reménykedem, mert... Ki tudja, lehet hogy nem fog neki menni, és soha nem fog összejönni Sora-val.
- Kössünk fogadást, hogy te szeded fel előbb Sora-t vagy én Roy-t, kezet rá, okés? - A fenébe, most elmondtam neki a múltkori férfi nevét... Pedig nem akartam elmondani, a fenébe, hogy néha előbb ebszélek, minthogy gondolkodnék...
♫ Zene: - ♫  ♠️ Remélem nem lett nagyon szörnyű! Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Katherine & Dorian   2015-07-08, 17:42


Kathy & Don
"A család az, akiért harcolsz, és akik hajlandóak érted harcolni."

-Mi a  fene azaz izé? - Dünnyögöm vissza szavaira reagálva. Nem hisztis, én vagyok izé. De fogalmam sincs, hogy mit takar jelen esetben ez a szópótló szó. Mégis, milyen vagyok én? Sora is azzal jött nekem, hogy ILYEN férfi neki nem kell. Kathy szerint, meg IZÉ vagyok. Nem értem a nőket, én tényleg nem. Mégis, mi a fenét várnak tőlem?
-Nincs mit... - Köszöni a bókot, oké. Erre nem tudom mi mást mondhatnék, így azok után, hogy épp az imént tituláltam hisztisnek, amiért képtelen normálisan kezelni a bókokat. Egyébként sem mernék semmit sem mondani jelen helyzetben, nehogy hirtelen kitörjön a világháború. A nők akkorára tudják felfújni az apróságokat is, hogy aztán mindent beterít a mocsok. Egy anya, egy húg, egy unokahúg, megannyi szerető és Sora mellett ezt azért már megtanultam. Jobb az óvatosság. Besegítem inkább a kocsiba, majd sietősen el is indulunk, hogy aztán könyékig vájkálhasson a magánéletemben, ami jelenleg épp pocsék.
-Kathy, mi nem még, nem alkotunk egy párt. Mi soha sem fogunk egy párt alkotni! Sora elég világosan értésemre adta duplán is, hogy nem kellek neki. Ennyi! Nőügyeim meg nincsenek! Attól, hogy néha haza viszek valakit, az nem jelent semmit. Férfi vagyok, nem élhetek puritán papi életet, csak mert neki nem kellek. - Próbálom megmagyarázni az én álláspontomat is, nem mintha feltétlenül kéne és attól tartok, hogy úgysem ért meg, de azért mégis teszek egy próbát. Női aggyal gondolkodik, ezt el kell fogadnom. Szerinte az lenne a romantikus, ha daliaként várnám hogy a hercegnő legalább rám nézzen egyszer az életben. De én baromira nem vagyok herceg típus, és szeretem kielégíteni az igényeimet. Ez nem azt jelenti, hogy nem érzek semmit Sora iránt. Ha így lenne, talán már rég nős lennék. De nem vagyok, még csak egy valamire való kapcsolatom sem volt, csak egy félre sikerült próbálkozásom. Szóval, mondhatnám, hogy kényszerből kuszák a nőügyeim.
-És szakítottatok is! Szép példa! - Morgok, leginkább azért, mert még mindig rejtély számomra, hogy mi is történt köztük. Pedig igazán beavathatott volna. Elintézném a kis mocskot, ha kell. Tuti a srác hibája a szakítás! Szinte biztos vagyok benne, de ha Kathy nem avat a bizalmába, hát akkor legyen úgy. Nem fogok nyomozni utána, az beteges lenne.
-Ebben nem értünk egyet! Szerintem én vagyok az, aki nem látja be a dolgokat. El kell fogadnom, hogy nem vagyok az este, ennyi. Egy Calabrese tényleg nem adja fel, de nem is erőszakolja rá magát olyanokra, akik nem kíváncsiak rá.- Lazán beszélek, mintha semmit sem jelentene a dolog. Igazából, rohadt nehezen tudtam kimondani, hogy el kell fogadnom, hogy nem jelentek neki semmit.  Legbelül rohadtul nem tudom elfogadni, bármennyire menőnek is akarok tűnni. Az a feltételezés meg, hogy Sora szeret engem, felér egy mellkason szúró vicctőrrel.
-Ez marha nagy büntetés lenne! - Már épp elégszer hallottam énekelni, így nem hiszem, hogy ez büntetésnek számítana. Igaz, nem az én stílusom ezek a romantikus dalok, amiket ő előad, de a hangja jó.  És egyébként is elhagyom a terepet. Amint leparkoltam, már veszem is az irányt a gyorsbüfé és a bolt felé. Jó negyed óra múlva, már megrakott csomagokkal térek vissza, s huppanok ismét a vezető ülésbe.
-Nincs mit! - Halászok elő egy hamburgert, még mielőtt beindítanám ismét a járgányt és jóízűen beleharapok. Nincs azaz isten, hogy én is salátán tengődjek. Fél kézzel markolom a kormányt, s magabiztosan kihajtok az útra. Oké, nem túl szabályos evés közben vezetni, de nem igazán tartok a bírságoktól. rendőr vagyok, majd elsikálom a dolgot. Ennyi jár! Épp egy újabb falatot gyűrnék le, mikor a kis piszok elkapja a kezem és jókorát harap a kajámba. Majd még egyet!
-Hékás! Azt mondtad, nem ehetsz hamburgert! - Dohogok, de tekintetemből leszűrheti, hogy nem igazán haragszok rá. Nyugodtan eszem tovább az általa megdézsmált burgerem. Különösebben nem izgat, hogy ki eszik bele, amíg marad nekem is. Igénytelenség? Lehet, de magasról teszek rá!
-Nem is kell! Egyszer majd találsz valaki igazán fontosat, akinek elmondhatod a titkod és aki meg is őrzi azt neked. Nem mondom, hogy a nagy őt, mert az giccses, de megtalálod majd a másik feled, csak várd ki a végét. Akkor majd ott állok melletted és hangosan fogom mondani, hogy: Én megmondtam! - Mosolyogva magyarázok és biztatom egyben. Nem tudok, nem Sorára gondolni. A másik felem, igen, miatta vagyok annyira biztos abban, hogy mindenkinek létezik legalább egy ilyen, s remélem mások szerencsésebbek lesznek ez ügyben nálam. Mivel úgy tűnik, hogy Sorának nem én vagyok az viszont.  Arról a tengerparti pasasról kérdezem, de nem hajlandó semmit sem mondani. Szép kis rokon! Az én magánügyeimben vájkál, de a sajátjába egyáltalán nem avat be. Végül csak kinyögöm neki konkrétan, hogy mit érzek Sora iránt. Értelmetlen is lenne tagadni.
-Nem fogok leállni! Azok után, hogy másodjára is elutasított, biztos, hogy nem. Jó nekem azokkal a nőkkel Kathy, jobb, mint egyedül! Nem várhatok örökké egy rohadt esélyre... - Lemondóan sóhajtok egyet. Hiába próbálja elhitetni velem az unokahúgom, hogy Sora mégis csak akar engem, ezt képtelen vagyok elhinni. Semmi jelét sem adta hasonlónak. Régebben is az együtt töltött éjszaka után mással ment randizni, most meg, még csak annyit sem engedett, mint akkor. Pedig, bármit megtettem volna érte.
-Nem kötök fogadást, vedd úgy, hogy nyertél! - Eszembe sincs ilyesmiben fogadni. Sora nem egy játék nekem, vagyis, ő semmi nekem és elegem van. Akkor fogunk összejönni, mikor piros hó esik majd, feleslegesen minek törjem magam. csak még jobban kiábrándulna, ha látná a szánalmas oldalam is.
-Szóval, milyen Roy? - terelem a témát, s megkísérelem kiszedni Kathyből a csávó teljes nevét, hogy utána nézhessek az adatbázisban. Egy kis háttérellenőrzés soha sem árt.


Word: 917;  ;Note:-

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Katherine & Dorian   

Vissza az elejére Go down
 

Katherine & Dorian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-