• USA, New York
  
• Közösségi médiasztár: Instagram. Twitter. Facebook. Snapchat. Youtube.
  
• Újságíró: ELLE - Divat. Szépség.
  
• Blogger: the_doolio_thinking.blog.com - Divat. Szépség. Média. Mindennapok.
  
• #selfie #the_doolio #elleUSA
  

Ismerős vagyok neked? A szexi vörös hajam, a hatalmas bociszemeim és az élénk színűre rúzsozott szám? Nem csodálom, hiszen elég népszerű vagyok, egy amolyan közösségi oldalakon feltűnt személyiség több ezer követővel. Mivel is érdemeltem ki ezt a hatalmas számot? Mondjuk úgy, hogy előéletem van, ami miatt megérdemlem a követőket... Szinte mindenről posztolok, ami velem történt és mivel nincs unalmas életem, az emberek szeretik olvasgatni, hogy éppen mit csináltam. Botrányhősnőnek is szoktak nevezni, a néha megbotránkoztató feltöltött képeim miatt. Számomra az jelenti a legtöbbet, hogy legyenek követőim, emberek, akiktől rengeteg lájkot és kommentet kapok. Ettől úgy érzem, hogy szeretnek és ez jól esik, mert a gimiben nem igazán voltak barátaim sem.
Sosem látsz üres kézzel. A mobilom mindig nálam van, folyton elérhető vagyok, interneten keresztül is. Napközben óránként posztolok minden egyes közösségi oldalamra, a blogomba minden nap kerül bejegyzés. Utóbbinak fő témája a divat, a média és a mindennapok. Emellett újságíró is vagyok az ELLE magazinnál. Cikkeimet minden hónapban hatalmas érdeklődéssel olvassák, s számtalan e-mail jön számomra velük kapcsolatban. Az összesre válaszolni szoktam, mert az, hogy az e-mailekre válaszolok, szintén azt érezteti velem, hogy kíváncsiak rám és jó vagyok abban, amit csinálok.
Nem én vagyok a legszerényebb ember a világon, sőt... Nem azt mondom, hogy önző vagyok, de rengeteget foglalkozom magammal, s minden egyes feltöltött képre alaposan rákészülök. A tökéletes póz, ruha, haj... Semmilyen hibát nem véthetek, tartanom kell azt a szintet, amit eddig is. Néha egy-egy megbotránkoztatóbb fénykép vagy videó, ami miatt újabb követőket szerezhetek. Mert igen, az emberek szeretik a botrányt, mert arról lehet beszélni, főleg ha egy olyan személlyel történik ilyen, akit sokan ismernek. Ráadásul ilyenkor az ELLE is jobban fogy, mert az emberek kíváncsiak, hogy egy ilyen személy mint én, mégis mi a francot tud írni, s ekkor döbbennek meg, s ezért az a sok e-mail.
Néhányan azt mondják, hogy inspiráló vagyok számukra, ennek megint csak örülök. Sokat tettem azért, hogy eljuthassak idáig, mert  nem voltam én mindig ennyire szép sem. A divatos ruháim, a vörös haj és a smink az mind csak a csomagolás, de hogy belül mi van, az néha még nekem is rejtély, hiszen túlságosan is sokat foglalkozom már a médiával és mások véleményével...

• Születésnap: 1992. november 1. (22 éves)
  
• Kapcsolat: Egyedülálló
  
• Munkahely: ELLE Magazin, The_Doolio_Thinking Blog
  
• Lakhely: New York, USA
  
• Hobbik: Blog. Instagram. Twitter. Facebook. Snapchat. Youtube.
  
• Elérhetőségek: the_doolio@elle.com
  
• Ismerősök száma: 3546
  
• Követőinek száma: 36724
  
• Csatlakozott: 2009. február 27.
  

A képen látható lány gyönyörű, magabiztos, népszerű és megvan neki mindene, amire valaha vágyott. De ez nem volt mindig így. Honnan tudom? Mert én vagyok az, a lány a képen, akinek valójában nincs is annyi mindene, mint azt hiszi. Mesélek magamról picit.
A gyermekkorom nem volt tökéletes. Öt éves voltam, mikor elváltak a szüleim és ezután én apuval laktam. Tessék csak elképzelni, hogy egy apuka mennyire nem ért a lányos dolgokhoz. Elképzeltél egy értéket? Oké, akkor most szorozd meg úgy ötvennel és megkapod a tényleges számot. Cseppet sem értett azokhoz a dolgokhoz, amiknek a lányokhoz van köze, azokhoz a dolgokhoz, amik általában az anyukák feladata.
Persze, nekem ez akkoriban nem igazán volt probléma. Egy béna frizura, fiúsabb ruhák, szemüveg... Sosem voltam népszerű, inkább utáltak és csúfoltak azért, amilyen vagyok. Csak a tanulás volt nekem, ami miatt szintén csúfoltak, de beletörődtem. Reménykedtem benn, hogy egyszer minden jóra fordul, és gőzöm sincs, hogy hoztam össze, de bekerültem egy átalakító tévéműsorba. Ott kaptam az új külsőmet, ott hozták ki az addig rejtőzködő énemet. Egy hét alatt értek el rajtam akkora változást, ami apának 17 éves koromig nem sikerült. Akkor, végre beregisztráltam a Facebook-ra. Ki gondolta volna, hogy a műsor miatt hirtelen annyi követőm lesz? Igen, rengetegen mellém álltak, hogy mekkora változás, milyen furcsa lehet nekem ez az egész. Az addig utálkozó osztálytársaim elhívtak bulikba, a srácok versenyeztek, hogy melyiküknek sikerül összejönnie velem.
Így kezdődött a népszerűségem, ami azóta csak növekszik, mert mindig tudok újat mutatni az embereknek. Ott volt például az a pillanat, amikor beadtam a portfóliómat az ELLE-hez a szabad újságírói állásra, és az a pillanat, mikor behívtak meghallgatásra. A főszerkesztő imádta a sztorimat, az írásaim, a ruháim, egyszerűen mindent, s közölte, hogy mindegyik számban lesz egy cikkem. Ez volt az a pillanat, ami még inkább felforgatta az életemet. Két év alatt változott a fiús, csúnyácska lány egy érett, magabiztos nővé.



Senki sem tökéletes. Mindenki hibázhat, és ez velem is megtörtént. Az aktuális barátom megcsalt a legjobb barátnőmmel, és Twitter-en szakított velem. Ennél megalázóbb nem is lehetett volna, igaz? Mindenki látta, mindenki röhögött rajtam, de ennél csak az volt szörnyűbb, hogy épp egy repülőn ültem ekkor. Miért olyan borzalmas ez? Próbálj meg elbújni abban a pici mosdóban... Hidd el, nem valami kellemes... A sminkemet akartam kijavítani, megigazítani a ruhámat, de nem sikerült. A sminkem csak még inkább elkenődött, így végül le kellett mosnom az egészet, a ruhám pedig beleakadt valamibe és elszakadt. Mindeközben valaki ezerrel kopogtatott odakintről, hogy mikor végzek már, nálam meg persze, hogy nem volt másik ruha.
Úgy döntöttem, hogy talán meg kéne próbálnom kihozni ebből a legjobbat magamnak, így feldobtam egy új sminket, és mikor kimentem, megkértem a fickót, hogy lőjön már egy képet rólam. Addig szerkesztettem, míg úgy nem tűnt, hogy a ruhán ténylegese van ott az a lyuk a hasamnál és feltöltöttem Instagramra a képet ezzel a szöveggel: "Egy ilyen kemény hasú lányt dobtál dráda.. #kissmyass"
Gondoltátok volna, hogy ezután csak nőtt a népszerűségem? Az emberek mellém álltak, a magazinnál pedig mindenki teljesen oda meg vissza volt, hogy mennyire jól kezelem a történteket, pedig biztos nehéz lehet nekem. Nem is tudja elképzelni senki, hogy ez mennyire nehéz...
Ez a furcsa kis jelenet az életemben csak jól jött az újságnak. A következőben arról kellett írnom, hogy hogyan vészeljük át a szakítást meg arról, hogy legyünk magabiztosak. A főszerkesztő pedig szinte már utasította, hogy továbbra így legyen ilyen érdekes jelenség, ha az kell, még akár egy-egy megbotránkoztató képet is töltsek fel néha. Én pedig megtettem, sőt most is teszem ezt. Mi lett a következménye? Több eladott magazin, több követő, magasabb fizetés. A probléma csak az, hogy már én magam sem tudom igazán, hogy milyen is vagyok. Régen minden könnyebb volt, de nem mehetek vissza odáig, folytatnom kell, amit elkezdtem, de kell egy kis pihenés, szóval irány Hawaii!