A nap sugarai tűznek befelé az ablakon, 6 órakor csörög az ébresztőóra, Nalana pedig a szokásos módon ébred és végzi otthon a reggeli rutinját. Készít reggelit, megnézi az anyukáját, majd a morcosan egy sziát odaszóló húgától is elköszön és elindul dolgozni Wilcoxékhoz. Szó esett róla, hogy a bejárkálás helyett, mikor több napot dolgozik folyamatosan, egy huzamban, ott is alhatna, ahogy a benti személyzetnek szokás, de egyelőre ez a dolog a családja okán nem következhetett be. Nem tudta volna őket itt hagyni. Elkészült, majd útjára is indult a holmiival, hosszú napja lesz.
Reggel találkozott a munkáltatói család aprajával és nagyjával egy fél percre még Vele is, de inkább elvitte az ágyterítőket é pakolt tovább. Eléggé feszengett még most is, így hónapok távlatából, igyekezett távolságot tartani mindenkivel, nem tudta ő maga se eldönteni, hogy mert szégyellte, amit csinál, vagy inkább az hozta őt kellemetlen helyzetbe, hogy érdeklődött az itt élőkről, mikor nem illet. Az órák teltek, lassan elvégzett mindennel, majd pontban három órakor elbúcsúzott.

- Végeztem Mrs. Wilcox, mehetek?
Igenlő válasszal a háta mögött indult el kifelé, már civil ruhában. Haját összefogta, ruháját megigazította és telefonját kereste a táskájában, hogy gyorsan rápillantson, mikorra is van időpontja, ugyanis nem akárhová siet, mint a kórházba egy kivizsgálásra.
Nem kis idő telt már el édesapja halála óta, akit a szíve vitt el hosszú betegeskedés után, azonban a mostanában előtört kimerültsége és vérnyomásingadozása nyomán, addig nem hagyták a barátai még be nem jelentkezett egy alapos vizsgálatra. Szerencsére elég hamar időpontot is kapott. Így ma, pontban fél ötkor kell érkeznie a kórházba. Egyelőre nem tudja kihez, mivel a doktorúr, aki kezelte za édesapját már nem dolgozik itt. Így amint beér, egyből a recepciós pulthoz sétál, kezében az időpontos beutalóval.
- Jó napot kívánok, kivizsgálásra jöttem… őőő.
Elhallgatva nyújtja át a papírt, nem tudja kit is keres pontosan. Azt kérték várjon, így a közeli székek egyikében helyet foglal, ölébe húzva a csomagjait és idegesen markolászva azt. Nem szereti ezeket a helyeket, orvoshoz is ritkán jár, szerencsére mindig jó egészségnek örvendett korábban. Egyszerűen lehet a több munkahely és a stressz nem egészséges, sőt ez biztos. Bizonytalanul pillant körbe, halvány mosollyal az arcán egy-két másik várakozóra nézve. Remélte, hogy nem tart majd sokáig, előbb érkezett egy negyed órával, mert hát mindig pontos akar lenni, így inkább előbb érkezik, mint időben, néha túlságosan is. Mély levegőt véve dől hátra a támlához, figyeli, ahogy mindenki lemondóan várakozik. Kardiológusra várnak, vagy sem, senkinek nem könnyű ez. Elő is törnek belőle az emlékek, hiszen akkor járt erre utoljára, mikor édesapját elvesztette. Nem szép emlékek, és talán tart is kicsit tőle, hogy valami baja lehet neki is, de nem kellene aggódnia ennyit.

✗ Words: 437 ✗ Music: --- ✗ Note: Remélem tetszik. c: ✗ ©

Ilyen pörgős napom nem is tudom mikor volt utoljára. Azt hittem, hogy majd képtelen leszek dolgozni a történtek után. A tény, hogy Sarah meghalt annyira kiakasztott, hogy azt hittem teljesen össze fogok omlani, visszautasítom inkább az ajánlatot, és hazautazom New Yorkba. Ehelyett azonban ott motoszkált bennem a kíváncsiság, így végül csak eljöttem megnézni az itteni kórházat és ámulva figyeltem, hogy mennyire profi egy kis szigethez képest. Mondjuk annak is kell lennie, hiszen ez az elsőszámú traumaközpont Honolulu-ban, vagyis ha valamelyik turista megsérül, azonnal idehozzák, és mind tudjuk, hogy mennyien jönnek ide évente nyaralni. Szörfbalesetek, bicikliütközések, napszúrások, gyomorrontások, súlyos dehidratációk vártak rám egész nap, de semmi extra. Én egy neves kardiológus alá tartozom, aki itt osztályvezető, és akit szinte egész nap nem látok, mindent rám bíz. Ez részben jó, hiszen New Yorkban már levizsgáztam, de azért még bőven tanulnom kéne.

Én vizsgálom meg az időpontra jötteket is, azokat, akiknek valamilyen panasza van, de nem trauma. Ez kissé unalmas, mivel általában mindenki csak nehezen veszi a levegőt, asztmás és fél, hogy a szívét is terheli, vagy magas a vérnyomása és pánikba esik. Nem láttam egyetlen érdekes esetet sem, de nincs miért panaszkodnom, mivel még alig egy hete vagyok itt. Félsikernek élem meg, hogy legalább egy-két nővért és rezidenst ismerek, elvileg jövőre már nekem is saját gyakornokom lesz. A gyakornokság életem leghosszabb, és legunalmasabb melója volt, de tény és való, hogy a gyász után még nem értem meg rá. Az egyetemet is úgy fejeztem be, hogy mélyen magamban nem akartam semmit és senkit. Ennek ellenére kiváló eredményekkel zártam. Talán az akarat lehet az oka.

Felkelek a székről, megnézem mégegyszer a nevet, amit mondanom kell, és már indulok is kifele. A hawaii-i emberek neve olyan fura, hogy nagyon nehéz megszólítanom őket. Titkárnőm pedig nincs, mert ez csak ilyen rutin munka. Irodám viszont van. Kinyitom az ajtót, látom a sok várakozót, körülnézek, majd hangosan mondom:
- Nalana Kalie.
Meg sem várom, hogy jön-e utánam, azonnal megfordulok, bemegyek, és már le is ülök az orvosi székembe, nézni a papírjait, ami benn van. Viszont hiányos kicsit a kórkép.
- Kérem foglaljon itt helyet. Ki utalta be a kórházba? Szeretném látni a beutalóját.

E gyáltalán nem lehet azt mondani, hogy Nalana élvezné az ilyen szükségszerű kis időpazarlásokat, ettől még jobb túl lenni rajta. Telnek a percek, ahogy a pulttól elsétálva leül a várótermi részben. Tekintete egy darabig szemléli a többi várakozót, aztán csak maga elé figyel és teljesen elmerül a gondolataiban. Leginkább gondterhesnek lehetne nevezni, pedig már kezd valamennyire stabilan állni a lábán, egészen tűrhetően keres, bár a húgáért határozottan aggódik. Fogalma sincs sokszor, hol jár, mit csinál, kivel és miért, de gyanúsan sok az új holmija és költekezik, pedig legjobb tudomása szerint nem nagyon lenne miből. Ezeket az otthoni gondokat kellene olykor félretenni, de nem nagyon megy neki. Most is mély sóhajjal rázza meg egy picit a fejét, elhessegetve mindenhogy a legrosszabb vélelmeit a helyzetről. Ekkor egy fiatal, szőke hölgy lép feléjük, látja szeme sarkából, aki a nevét mondja, majd fordul is vissza. Elveszi a beutalót, amit visszanyújt neki a recepciós, és utána lépdelve közelíti meg vélhetően a leendő kivizsgálási helyszínt.

- Szép napot. Én lennék.
Erősíti meg önmagát, bár nem igazán tudja, hogy is megy ez, mikor belép, majd az utasításnak megfelelően foglal helyet és adja át a két papírt, ami a kezében pihen. A doktorról, aki korábban az orvos volt itt, már elment, így vagy ismeri, vagy nem, de reméli ez nem fog problémát okozni majd, inkább várakozó az üggyel kapcsolatban, aztán még a doktornő átfutja a papírt, gyorsan elmondja a legfontosabbakat.
- Egy egyszerű kivizsgálásra küldött be ide Dr. Greenwald, akkor még itt is dolgozott. Édesapám kicsit több mint négy éve hunyt el a szívproblémák miatt, nem egészen tudták pontosan kideríteni, mi okozta nála, illetve mire kiderült már késő volt és annyira legyengült, hogy…
Elcsuklik a hangja, ugyanis egy végső, egyáltalán nem várt infarktussal zárult az egész kórházi vizsgálatosdi. Napról napra gyengült, rakoncátlankodott a szíve, volt érszűkülete és vérnyomásgondja is időközben az édesapjának, de ezeket nyilván tudják itt, neki, egyszerű halandó hozzátartozónak viszont elég volt azt látnia, hogy beteg, nagyon, és nem lesz jobban, bár tartotta magát. Figyelmesen várta a hogyan továbbot, addig is a támlára tette a magával hozott vékony anyagú kardigánszerű felsőt, és oda akasztotta a táskáját is. Összekulcsolta kezeit az ölében majd körbenézve tekintete az ablakra siklott és kifelé bámult. Nem, még mindig nem kedveli a kórházakat, és ez egy percig sem fog valószínűleg soha megváltozni.
- Nem tudom, hogy zajlik ez, azonnal van eredmény, vagy várni kell?
Kérdezett rá erre az apróságra előre, remélhetőleg ennyi idő, amennyit hagyott legalább a papírjai átnézésére elég volt és nem fogják elküldeni, hogy új kell, vagy nem ide kell jönnie és hasonlók.

✗ Words: 422 ✗ Music: --- ✗ Note: --- c: ✗ ©

A hipertónia a fejlett országokban népbetegségnek számít. A népesség több mint 15%-ának van tartósan magas vérnyomása. Az emberek hajlamosak ezt hinni, hogy ez valami komolyabb betegség tünete, de ez nagyon ritkán fordul elő. A szívvel kapcsolatos betegségek nem játékok. Nyilván mindenki tudja, hogy nem egy veséről van szó, nem lehet ugyanúgy kezelni, mint egy átlagos szervet. Talán ez vonzott engem annyira benne. A szív, az-az apró kis szerv, ami olyan gyönyörű, képes egy egész szervezetet ellátni, ez a keringési rendszer központja, minden gerinces élőlény vérkeringésében a vért pumpálja. Engem lenyűgöz a munkája, oda vagyok érte. Műtét közben szeretem a két kezemben tartani, megfogni, természetesen nem összenyomni, mert akkor tönkremegy, és nézni, elcsodálkozni egy pillanatra a természet hatalmas erején. Egy orvosnak ez teljesen alap.

Átveszem a papírokat, nem mondok semmit, de azért mogorva sem vagyok. Mit is mondjak? Ő körülbelül a harmincadik beteg csak ma, akinek valakije valamilyen szívbetegségben halt meg, és ezért ő is ki akarja magát vizsgáltatni. Az éves vizsgálat tényleg nagyon fontos, de azért nem kell megszállottnak lenni. Egy EKG és a probléma meg van oldva. Mondhatni egy sebész rezidensnek ez már-már unalmas.
- Még mindjárt meglátjuk, hogy szükség van-e egyáltalán bármiféle vizsgálatra.
A betegek néha nagyon idegesítők tudnak lenni, ha az egészségükről van szó. Siettetik a munkákat, és nehezítik az ostoba kérdéseikkel, de valahol mélyen belül megértem őket. Aggódnak, félnek, nem ismerik a betegségeket és az eljárásokat. Viszont bízniuk kell bennünk, hogy helyesen cselekszünk.

- Hmmm.- még vetek egy fél pillantást a leletekre, egyebekre, majd a nőre nézek, és elkezdek hadarni
- Van bármilyen panasza? Érez szúrást a mellkasában, vagy a vállaiban? Nehezen veszi a levegőt? Magas a vérnyomása?
Megeresztek egy kedves mosolyt felé, mivel sietve mondtam el ezeket, és várom a válaszát. Tudom, hogy nem arra számított, hogy két percben akarom lerendezni, de azért mert az apukája meghalt szívelégtelenségben, azért neki még nem kell. Nagyon fiatal, és ha nincsenek tünetek nem igazán tehetek érte bármit is.
- Nézze -kezdek bele lassan a mondandómba, és közben mélyen a szemébe nézek, hogy bízzon bennem  - őszinte leszek magával. Ha nincsenek tünetei, nem fáj semmije, akkor nem igazán tehetek semmit sem. Maga nagyon fiatal még, nem hiszem, hogy maholnap szívinfarktusban halna meg. Ám biztos, ami biztos, előjegyzem egy EKG-ra, az jó lesz?

L egalább már várakozni nem kell, magát valahogy így biztatja, hogy túlessenek ezen az egészen. Helyet foglal, aztán gyorsan elmagyarázza miért is van itt pontosan. Nem annyira tipikus ez, mint általában a nyüzsgő és maguknak tüneteket beképzelő időseknél szokott, ő nem utaltatta volna be magát, de belement a kivizsgálásba. Most pedig itt ül és várja a csodát gyakorlatilag. Lassan végigvezeti a tekintetét a kézbe vett papírokon, majd nem olyan határozott, lágy hangján felel csak a feltett kérdésekre.
- Fejfájás, sokkal gyorsabban kimerülök és a várnyomásom hol túl alacsony, hol túl magas, persze ez gondolom nem jelent még semmit, de az orvosunk jobbnak látta, ha túlesünk egy ilyen rutin kivizsgáláson, vagy min.

Mondja el szépen, majd visszamosolyog, legalább nem ette meg őt az orvos. Igazság szerint nem sok jó tapasztalata van az épületen túl az itt dolgozókkal sem, ettől még ő próbál a lehető legjobban állni hozzájuk. Vidáman, őszintén és legalább annyira segítőkészen, mint a saját családjához.
- Ezen kívül tényleg nincsenek és igazán nem akarom feleslegesen feltartani önt, nekem teljesen megfelel az EKG is. Mikor lenne esedékes és hogy zajlana?
Érdeklődi meg mert eddig a legkomolyabb dolga a vérvétel volt kórházban, jaj, meg egyszer megröntgenezték a lábát, mikor béna volt és elhasalt egy rossz lépés következtében, ezzel megzúzva a bokáját. Jól feldagadt és megijedtek, hogy talán eltörte, de szerencsére nem így történt. Egyébként pár bólintással is beleegyezett a szavakon kívül és várta a válaszokat, miközben a fejében lévő gondolatok valahogy elkezdtek totálisan a kórházon kívülre evezni. Bár tény, hogy felmerült benne, hogy sokat dolgozik mostanában, keveset pihen és ez hat rá így, meg alig alszik, de pont hogy a munkán jár most is az agya. Esze ágában sincs otthagyni, feladni a munkát Wilcoxéknál, valamilyen szinten nem is olyan biztos az, hogy csak azért járkál oda, hogy pénzt keressen. Bár nem lát át a szitán teljesen, de azért a remény él benne, hogy az egyik... főnöke(?) nem is olyan, mint amilyennek mutatja magát. Mély, de apró sóhaj hagyja el a száját, aztán megrázva picit a fejét figyel fel a doktornőre.
- Ebben az esetben ma nincs is más teendőm már? Illetve még egy kérdés, szóval a húgomat is berendelték, csak még nem jött be... nála is ennyi lenne csak a fontos? Semmi tünete nincs, ahogy én tudom.

✗ Words: 370 ✗ Music: --- ✗ Note: bocsánat a késésért ._. ✗ ©

-A fejfájás az lehet inkább migrén? Ezt mondta már a kezelőorvosának? Erre biztosan kaphat erősebb gyógyszert.
Vetek a hölgyre egy pillantást, majd lenézek a kartonára, amit időközben próbálok kitöltögetni. Most jött először a kardiológiára, de biztosan nem utoljára. Az emberek szeretnek elővigyázatosak lenni, főleg, ha egy családtagjuk valami súlyosan halt meg, mert akkor hajlamosak azt hinni, hogy örökletes. Az emberek csak dobálóznak az öröklődés szóval, de nem igazán tudják, hogy amúgy mit is jelenet pontosan. Például az allergiások szoktak ilyenek lenni. "Az apukája is az, ezért tőle örökölhette", ja és kijött neki 1-2 éves koráig? Mert ha örökletes akkor kiskorban előjön, de ezt már senki nem tudja. A szív betegségeivel ugyanez a helyzet. Ha valaki szívinfarktusban halt meg, akkor rögtön megnézeti magát a család többi tagja is, ami mondjuk egy nagyon jó dolog, de megmagyarázni nekik, hogy nagyon kevés az esélye annak, hogy ők is abban halnak meg szinte lehetetlen. Ezért kissé kellemetlen. Nem is beszélve a sok felesleges vizsgálatról, amit ilyenkor elvégeztetnek. Dollárok milliói.
- A vérnyomás ingadozás teljesen természetes. Olykor egy front kikészíti a szervezetet. Kávézik? Dohányzik?

- Azonnal nézek magának egy időpontot. Terhelésest kérek, és akkor azt is kiszűrjük, ami csak sport, vagy nehezebb fizikai munka hatására következne be. Az EKG során a mellkasára úgynevezett elektródákat kapcsolnak, ezzel nézik meg a szívet és az egész mellkasát. A terhelés azt jelenti, hogy közben futnia is kell majd különböző tempókban. Ha az EKG nem mutat semmit, akkor a maga szíve és érrendszere makk egészséges.
Megeresztek egy kedves mosolyt, és írogatok tovább, majd kinyitok egy nagy mappát, amiben időpontok vannak. Bár egy elég modern kórház a miénk, mégis viszonylag többet kell várni a radiológiára, mondjuk szerintem egy MR-re a legtöbbet. Viszont ahogy látom, szívbetegből is több van, mint általában.
- Mondjuk be tudom rakni jövőhét péntek 2 órára. A vizsgálat durván 40-45 percig tart. Eredmény másnap lesz. Be kell érte jönni.

Előveszek egy piros tollat, hogy bejegyezhessem, és közben arra gondolok, hogy biztos, ami biztos, még kérdeznék tőle pár dolgot. Van már tapasztalatom ilyen téren, sőt, egy nálam még többel rendelkező szakorvos már ennyi figyelmet se szentelt volna rá, de a biztosításában benne van a teljeskörű vizsgálat, és én sem akarom még elengedni. Sorra veszem a lépéseket. Felvettem az adatait, előjegyeztem egy EKG-ra, beszéltünk a fejfájásról, a magas vérnyomásról, a családjáról. Mi kell még a vizsgálathoz? Ja igen.Meg kell hallgatnom a mellkasát.
- Még meghallgatom a mellkasát, ha nem bánja. Kérem vegye le a felsőjét, üljön fel az asztalra.
Felírom ezt is a kartonra, aztán felállok, megkerülöm a széket és a hófehér fekvőhelyhez megyek.
- A húgának azért jobb lenne ha bejönne. A vizsgálatokat rajta is elvégeznénk, de nagy a valószínűsége, hogy nála sem találunk semmi különöset. Ez viszont még nem zár ki semmit sem, az évenkénti vizsgálat kötelező, főleg, ha panasza is van, vagy lesz majd.

A pró mosoly még mindig ott csücsül a szája sarkában addig, még hallgatja a nőt, nem reagál rögtön, a kérdésre, mire pedig megtenné a következő kijelentések is elhangzanak. Összekapja a gondolatait, aztán egyszerre adja meg a válaszokat, lassú és kimért szavakkal légy hangján, bár sietve, ne kelljen tényleg feltartania a doktornőt, valahogy nem szeretne teher lenni.
- Nem igazán vagyok front érzékeny, és nincs semmi szenvedélyem se, alkoholt sem fogyasztok, bár ez nem tudom számít-e a másik kettő mellett. Bár jóval több fizikai terhelés ér egy pár éve, mint korábban.
Vallja be őszintén, miközben kezeit tördeli, de ezen rossz szokásával, miután észreveszi magát fel is hagy. Lehet, hogy tényleg túl óvatos, de jobb a biztonság és az óvatosság. Kicsit kellemetlen nyilván neki, hogy olyan a helyzet, mintha fölöslegesen gyalogolt volna be ide, sőt, lehet így is van. Mély levegőt véve pillant fel a kérdése nyomán, hogy mire és mikorra is kell felkészülnie. Figyelmesen hallgatja, és csak miután vélhetően befejezte szólal meg.

- Köszönöm szépen. Ez olyasmi lesz, mint az asztma vizsgálatkor a futópad? Azt már láttam, a testvéremnek volt ilyen vizsgálata, kibírhatónak tűnt teljesen. Ha minden rendben van, akkor ezzel később nincs is teendő? Vagy esetleg ez csak azt jelenti, hogy ebben a percben vagyok rendben?
Nyilván ezer meg egy emberrel találkozott már, aki túlaggódta, és mérhetetlen türelméért van is bőven tisztelete felé, ettől még őt magát is érdekli mi és mit fog jelenteni pontosan, tekintve, hogy vajmi kevés köze van az orvostudományhoz, bár a biológiával egészen jóban van, ettől nem lesz senki képzett egészségügyis. Ő sem.
- Az teljesen megfelel szerintem. Az eredményen csak rajta lesz, ha találtak valamit, vagy éppen ellenkezőleg az, hogy nem találtak semmit, vagy újra le kell ülnünk, beszélni róla? Mármint gondolom érti, láttam már ilyen papírokat és néha semmi nem érteni belőlük.
Fejti ki aggodalmát, nyilván nem fenyegeti túl nagy veszély, de azért legalább azt jó volna tudni, hogy a papír mit hoz ki, értelmezni meg nem tuti, hogy menne neki egyedül. Feltalálja magát, de azért közel sem ennyire. Ezután bólint a kérésre, majd megválik a felsőjétől felülve a vizsgálóra. Szükség szerint mozdul és lélegez mélyet, vagy természeteset, mikor mi szükséges, még véget nem ér a vizsgálat, nyilván úgy jött be ma, hogy picit feszült volt, így nem kizárt, hogy magasabb a pulzusa, de nem érzi magát se rosszul, sem egyéb, így nem hinné, hogy gondja lenne.
- Értem, akkor erről mindenképpen beszélek vele. Szóval bármikor előbukkanhat a betegség?
Érdeklődi meg, miközben visszaveszi a felsőjét, ha már lehet, aztán a holmijáért indul.

✗ Words: 416 ✗ Music: --- ✗ Note: --- ✗ ©

- Hogy érti azt, hogy több terhelés éri? A munkájából adódik? Tudja, hogy arra, hogy ki mennyi fizikai terhelést kaphat vannak szabályok?
Ennél a mondatánál megragadok, mert iszonyatosan fontos, a szív és a tüdő szempontjából, hogy mindenki csak annyit legyen terhelve, amennyit az egészsége bír. A legtöbb munkavállaló tisztában sincs vele, hogy kor, súly és nem alapján pontosan ki van számolva, és táblázatba van foglalva, hogy mennyit végezhet nehezebb munkát. Mondjuk fel nem bírom fogni, hogy egy látszólag törékeny, fiatal lány miért végezhet keményebb munkát. Az ilyesmi jobb helyeken nem szokás. Gyorsan leírom ezt is a papírra, de még nem írok konkrétumokat, mert megvárom, hogy meséljen erről. Utálom, amikor a betegekből harapófogóval kell kiszedni minden információt. Mondjuk honnan tudhatnák, hogy bizonyos információknak különösen nagy szerepük van a betegségekkel kapcsolatban?

- Igen, olyasmi, csak kicsit tovább tart, mert sokkal átfogóbb képet ad. Szerintem sem olyan vészes, ráadásul nagyon hasznos, mert tényleg mindent megtudhatunk a szívről. Elemezni lehet általa a szív ritmusát, meg még nagyon sok dolgot, és következtetni lehet belőle a tüdőembóliára is. Tehát ez egy kicsit komolyabb vizsgálat, pont ezért csak ritkán szoktuk alkalmazni, ha nincsen semmilyen panasz. Ha megcsináljuk és negatív lesz, akkor egyelőre nem lesz teendő. Csak panasz esetén kell majd bejönni, illetve évente egyszer egy ilyen hasonló EKG-ra, a biztonság kedvéért.
Próbálok mindent érthetően elmagyarázni neki, ahhoz vagyok szokva, hogy az időseknek részletesen kell mindent, akár többször is elmondani. Mert szívpanaszok fiatalon annyira nem jellemzők. Az, hogy valaki rosszul lesz a koffeintől, vagy magas vérnyomással küzd, teljesen alap. Ezeket a dolgokat hamar megtudjuk az emberekről.

- Részletes eredményt fog kapni, nem orvosoknak érthetetlen, mert félig latin, félig angol csak, úgyhogy vissza kell jönnie hozzám, vagy egy másik kardiológushoz, aki segít átbeszélni. Általában ezt úgy szokás, hogy maga átveszi az eredményt, aztán egyből be is ül hozzám, én azonnal fogadni szoktam azokat, akikkel csak át kell ezt beszélni.  
Megeresztek egy halvány mosolyt, hogy érezze nem fogyott el a türelmem, bármennyit és bármit is kérdezzen, én megpróbálok rá érthetően felelni. Ezért vagyok ma itt. Ez a dolgom. Segítek az aggódó, szorongó betegeken, meggyógyítom őket, illetve megpróbálom, de a lelkükre is figyelek, mert az is ugyanolyan fontos. Nem csak mészáros vagyok, aki belevág a húsba, és addig műti, ameddig minden a helyére nem kerül. Érző lény vagyok, aki tudja, hogy nagyon nehéz lehet fiatalon azzal szembesülni, hogy lehet, hogy hamarosan szívbetegsége lesz.

Gyorsan felpattanok, a nyakamból kiakasztom a sztetoszkópomat, és már oda is lépek az ágyhoz. A mellkasához érintem, a szívéhez közel négy pontban. Mondanom sem kell neki, hogy ki-be, vagy hogy mélyet sóhajtson, mert már tudja. Aztán a hátához is odaérintem többször, majd ellépek onnan.
- Köszönöm, visszaöltözhet.
Halványan elmosolyodom, visszaakasztom a sztetoszkópom a nyakamba, és leülök, hogy feljegyezhessem amit tapasztaltam.
- Magának semmi baja. Nem hallottam semmit, úgyhogy nincs ok pánikra.
Elmerülök az írásban. Még van egy-két rubrika, amit mindenképpen ki kell töltenem, de ez kuli meló, ki tudná egy gyakornok is tölteni, és akkor én minek szenvedjek vele?
- Hát, az EKG majd megmutatja nekünk, hogy ez a bármikor ez pontosan mit jelent, vagy hogy jelent-e egyáltalán valamit. Szerintem túlzás azt állítani, hogy egyszer majd csak beteg lesz a semmiből. Ha valami készülődik, lesznek tünetei. Fontos, hogy a vérnyomását olykor lemérje. Kerülje a koffeint, a dohányzást, és a nehéz fizikai munkát. Ne stresszelje túl magát. A gyógyszereket, amiket egy-egy betegség miatt kap ne nagyon keverje, vagy szóljon az orvosának arról, hogy milyeneket szed, nehogy üssék egymást. Ugyanakkor fontos, hogy a jelentkező betegségeket, akármennyire is eltérőnek tűnik egy egésznek tekintse. Ne csak egy-egy részre koncentráljon, hanem az egészre egyben.