Szeretném megköszönni a szüleimnek, amiért életet adtak nekem és amiért olyan emberré neveltek amilyenné. Hogy engedtek kibontakozni és nem kötöttek féket a fantáziámra. Hogy finanszírozták zenei tanulmányaimat. Szeretném megköszönni a fivéremnek, amiért mindig mellettem állt és támogatott engem. Köszönettel tartozom a tanáraimnak, amiért türelmesek voltak velem és átadták nekem a tudományukat, hogy később felívelhessen a csillagom.
Hálával adózom a hölgyeknek az életemben, amiért tanulságos leckéket és emlékezetes sebeket hagytak számomra, amit kamatoztatni tudok a későbbiekben.
Köszönöm a genetikának, hogy közel száznyolcvan centire szökkentett ki a talajból és apám kék szemeit örököltem. Bár nem az ő alkatát...

Végül, de nem utolsó sorban köszönök mindent minden zenész kollégának, mert tudják, hogy milyen megszállott vagyok a kompozícióim terén és segítségükkel a filmvászonra hangjegyekkel festhettünk eposzokat.

Köszönöm.

- Mit szólnál ahhoz, hogy leszoksz ezekről a harsány hegedűtémákról? – nevet fel egyet az elsőhegedűs előttem, én pedig egy gyilkos pillantást függesztek rá. Elképzelése sincs róla, hogy azt a részt hányszor írtam újra át. Vagy, hogy hány álmatlan éjszakám volt, mert mindig a húrok körül sertepertéltem, hogy a fejemben szóló melódia egyáltalán lejátszható legyen. De kettő perc és elér ahhoz a szakaszhoz, amikor ki fog akadni. Én egy szusszanással dőlök hátra a fotelben és az állam a tenyeremben nyugtatom meg. Csak várok és várok és várok…
Végül hatalmasra nyílnak a szemei és megszorítja a lapokat. Fél percig keresi a szavakat, engem pedig elönt az elégedettség. Végre meg mertem lépni azt, amit eddig nem. Elhitettem az emberekkel, hogy a hegedű a kedvencem.
- Teremin?! – mutat is a lapon a hangjegyekre.
- Teremin. Ez egy sci-fi, végre használhatok teremint és lézerhárfát is. Tudod, mit? Fogok is. – vigyorgok egyet, majd belekortyolok a boromba. A kolléga még mindig nem teljesen tért magához. Mintha annyira ritka lenne ez… Bár az elektronikus zene korát éljük, ezeket a hangokat elő lehet pusztán egy számítógépen is állítani… De az nem művészet.
- Jó, ez a darab zseniális, elismerem. A rendező seggen fog örömében csúszni. De mégis, hogy akarsz ennyi szólistával felvenni bármit is?
- Nem fogok. A teremint és a lézerhárfát utólag fogom magam felvenni. Nektek az lesz a dolgotok, hogy a darab egyben maradjon, és ne kelljen rekedtre kiabálnom magam meg eltörnöm a pálcámat. – forgatom körbe a poharamban az italt egy félmosollyal.
- Használj egyértelműbb vonási utasításokat. – teszi hozzá halkan, de ez egy olyan mondat, amiért harapok. A múltkor már karikázgattam is a kottáikra, hogy nyomatékosítsak. Lázadó egy zenekarral kell dolgoznom. De ezt persze senki sem sejti, csak imádják a zenéjét a filmeknek.
- Ó, még mielőtt elfelejtem. Elmegyek nyaralni Hawaii-ra, addig a beugróssal fogtok próbálni.
- Rád férne basszus, mert ha bestresszelsz egy rabszolgahajcsár vagy.
Vigyorgok egyet és intek neki a fejemmel az ajtó felé, hogy gyorsan húzzon ki innen.