KÜLSŐ: világosbarna, egyenes szálú, rövid haj, kék szemek. Rendezett fogsor, arcán néha borosta található. 175 centi magasságával, és 69 kilós súlyával nem nevezhető kétajtós szekrénynek, ám az úszásnak köszönhetően teljesen kifejlett izomzattal büszkélkedhet. Tizennégy éves koráig saját bevallása szerint felvállalhatatlanul nézett ki, aztán beütött a pubertás, és láss csodát, pofás egyed lett belőle. Ruhásszekrényében megtalálható az átlagol farmer póló kombó, van ott bőrdzseki is, trikó, rengetegpartra való gönc is, amiket még a repülőút előtt vásárolt. fájó szívvel, de otthon kellett hagynia az amatőr színházakat megszégyenítő mennyiségű jelmezét. Shrektől a cowboyig, minden megtalálható, ebből is tökéletesen látszik, mennyire oda van a Halloweenért. Megjelenésére odafigyel, nem jelenik meg az utcákon pörköltszaftos trikóban és szandálzokniban.
JELLEM: Hatalmas humorérzékkel lett megáldva, ám annál kevesebb intelligenciával. Nem nevezhetjük üresfejűnek, hiszen egyszer sem bukott(bár közel állt hozzá párszor) és leérettségizett. Zenék terén rendkívül tájékozott, ám ha a filmek felé terelődik a szó, teljesen el van tévedve "Gyűrűk ura? Igen, a kedvencem belőle Han Solo." Ilyen mondatokat várjunk tőle, ha már szóba hozzuk. Titokban várja azt az embert, aki kioktatja, és leülteti a klasszikusok elé. Imád úszni, élete szerves részét képzi ez a sport, az uszoda pedig a második otthonaként funkcionált. A gimnázium úszócsapatában volt, ami bár nem a stréberek népszerűségi szintjéén van, mindig is az amerikai focisták árnyékában kellett élnie. Tehát sosem volt olyan menő, mint a gyerekek a gyopárosi strandon, de ennek ellenére mindig elhívták a partikra, és barátnő is jutott neki bőven. Mivel imád emberek között lenni, elfojtotta a hetvenes évek diszkózenéi iránt táplált szeretetét, és alacsonyabb fokozatra vette a macskák imádatát. Pedig igazi megszállottja a szőrös kis szeretetcsomagoknak. Egy fekete-fehér foltos kandúrja van, akit Larrynek hívnak, és magával is hozta Hawaiira.

Kedves utasok, húsz perc múlva megérkezünk Hawaiira, az álomszép turistaparadicsomra. A sziget...
Ennyi elég is volt számomra, fülembe helyezem füldugómat, és bekapcsolom ipodomon a disco mixem. Soha, senkinek nem mutattam még meg a zenei válogatásaim, de ide úgy érkeztem, hogy nem fogok titkolózni. Amíg a Disco inferno elkezdődött, újra magam elé veszem prospektusaimat. A toborzó adta még indulásom előtt az ottani egyetemről. Kamumosolyú diákok mutogatták hüvelykujjukat, mintha ettől megjönne a kedvem ide járni. Minden esetre nem egy híres úszó került ki ebből a csapatból, szóval. Rájövök, hogy már hússzor átnéztem a papírt, így figyelmemet inkább az ablakon keresztül fellelhető kilátásnak szentelem. Az alattam elterülő sötétkék víztömeg egyesekre elrettentően hathat, de én mindig is imádtam a tengert. Nevetségesnek hangozhat egy Kansasi sráctól, de így van. Hiába születtem az ország szívében, mindig is vonzott a hűvös érintése, volt benne valami titokzatos, különleges, élő... Természetesen a környékünkön csak félig kiszáradt bányatavak és uszodák voltak, így a víz látványa nem a sós illattal, vagy a soha nem szűnő hullámverés nyugtató zúgásával társult, hanem klórszaggal, és sikoltozó ovisok ricsajával. Hamar elkezdtem sportszerűen művelni az úszást, és az edző állandóan azt mondta, született tehetség vagyok. Tízévesen nyertem meg az első versenyem, ami bár csak állami szintű volt, jól mutatott a gimnáziumi felvételi lapomon, így fel is vettek a siralmas átlagom ellenére. Ekkor esett le, hogy számomra ez a siker kulcsa. Tizenhat voltam, amikor második helyen végeztem az országos bajnokságon, a következő éven pedig én vittem haza az aranyat. Az ágyammal szemben hamar megtelt a fal különféle kupákkal, érmekkel. A végzős éveimben a tanulás teljesen háttérbe szorult a gyakori, és kemény edzések miatt, nem egyszer aludtam be az órákon, ám a tanárok tolerálták a dolgot tekintettel arra, hogy nagyot dobok az iskola reputációján.
Aztán megjelent az itteni egyetem edzője, és felajánlott egy ösztöndíjat, ami fedezi a szállást, mindent, a csapatba való csatlakozásért cserébe. Be kell vallanom, A wichitai egyetem is felkeresett, de inkább választottam a csapatot a cápa kabalával, mint a csapatot a fésűkagylóval. Nem is beszélve arról, hogy egy szigeten sokkal jobb képzést kaphatok vízisportok terén, mint az USA szívében. Plusz állandó napsütés, és bikinis csajok mindenhol.
A gépen egy apró lámpa jelzi, megkezdtük a leszállást, be kell kapcsolni a biztonsági öveket. Szemem lehunyom, fejem hátradöntöm arra a kis időre, amíg még a levegőben vagyunk. Fülemet a Funky town ritmusos basszusa ostromolja, gondolataim jóval a hátrébb kalandoznak a járműben, egészen a csomagtérig. Valahol ott fúj most éppen a semmire Larry, valószínűleg nem szívleli a repülést.
Vállamhoz finom, női kéz ér, szemhéjam felpattan, a folyosó felé fordulok, sietve kiszedem a fülhallgatót. A stewardess szól, hogy földet értünk.
Reszkess Hawaii, Austin Turner megérkezett.