Külső:
A mongoloid nagyrasszba sorolható koreai származása miatt. Így külsejét meghatározzák rasszának jellegzetes vonásai, mint például az enyhén sárgás bőrszín, a sötét, mandulavágású szempár és a fekete hajzuhatag. Testmagassága mindössze 165 cm körüli és ehhez alkatilag vékony, karcsú teremtés. Szépnek mondaható, igéző tekintetével képes kitűnni a tömegből. Mint már említve lett, a haja sötét színű, egyenes, de gyakran festi be barna, vörös vagy szőke árnyalatúra és néha begöndöríti. Az öltözködés terén bár szokta követni a divatot megvan a maga saját stílusa is. Szereti a márkás cuccokat és általában ruhákat hord bár szekrényében nadrágok is megtalálhatók ötvözve pár hétköznapi vagy szexi ruhadarabbal. Általában sminkeli magát és sokszor visel ékszereket; fülbevalót, nyakláncot, karkötőt és gyűrűt, utóbbi kettőből néha egyszerre többet is.

Belső:
K mint kind: legalábbis azokkal a személyekkel viselkedik barátságosan, akik nagyon közel állnak hozzá.
I mint intelligent: helyén van az esze, az átlagnál kicsit okosabb.
M mint mistrustful: nehezen nyerik el mások a bizalmát és nehezen lehet őt átverni, mert gyanakvó.
C mint creative: nagy szellemi képzelőerővel rendelkezik és feltalálja magát az adott helyzetekben.
H mint happy: az ember leginkább azt látja rajta, hogy mindig élettel teli, mosolygós, bár lehet, hogy legtöbbször ez csak álca.
A mint adventurous: szereti a kalandokat és a kihívásokat.
E mint energetic: nehezen fárad el, nincsen szüksége kávéra reggelenként.
R mint rebellious: úgy gondolja, hogy néhány szabály azért van, hogy megszegjék őket, valamint néha ezért hajlamos a saját feje után menni.
I mint impatient: nem tud órákig egy helyben ülni és hallgatni és csak nézni, csinálnia kell valamit, hogy lekösse magát és a lassú embereket nem szereti.
N mint nettlesome: könnyen fel lehet őt bosszantani, idegesíteni valamivel.

De ezek kívül persze még van jó pár tulajdonsága, de hosszú lenne mindet felsorolni és kielemezni, úgyhogy csak párat árulok még el. Nem nagyon hisz a happy endekben, a szerelem első látásban, vagy az örök szerelemben. Vallás terén kicsit ateista. Jól táncol és énekel, szabadidejében szereti ezeket csinálni. Könnyen szokott ismerkedni, habár van pár titka, amiket nem árul el senkinek és ettől titokzatos a kisugárzása. Szeret a középpontban lenni és vezéregyéniség, jó a meggyőző képessége. A koreai az anyanyelve, de tud folyékonyan beszélni japánul és angolul is.

Már kora hajnal, körülbelül négy óra lehet, amikor az embereimmel együtt leszállok a hajóról, végigsétálok a dokkon és beülök egy nagy, sötétített fekete BMW-be. A jármű azonnal elindul, gyorsan, sietve megy új otthonom felé, nekem mégis olyan mintha csak csigamód lassúságban közlekednénk. Persze, hogy olyan, hiszen ez a pár történés most apróság, szinte semmiség azokhoz képest amik pár órája történtek velem. Ezek nagyban befolyásolták, megváltoztatták az egész életemet, amit most el is fogok beszélni, de végéről. Úgy izgalmasabb. Főleg, hogy még már mellékinformációt is megfogok, osztani veled. Úgyhogy a szájad legyen alapállásban, most nálam a szó!
Van egy nagyobbacska éjjeli bár, afféle titkos, eldugott épület Szöulban, ami minden éjjel teltházzal büszkélkedhet, rengeteg fiatal látogatja és bármilyen hihetetlen, az idősebb korosztály egy-két tagja is megtalálható ott. A belépéshez viszont VIP tagság kell, mert nem az működik itt ám, hogy mindenféle utcai söpredéket beteheti ide a lábát, ó, nem. Ide szinte a gazdagok, a város, sőt kimerem jelenteni, hogy az ország elitje, krémje jár. Tudod, politikusok, sztárok, a rend őrei… mind-mind olyan emberek kiknek pénztárcái tömve vannak pénzzel és legtöbbjük korrupt, sötét ügyleteket folytat az éj titkos leple alatt. A tömeg maradékának szívét pedig még csak éppen hogy elkezdi megérinteni a sötétség. Valamint persze vannak olyanok is, akik az alsóbb rétegeket képviselik, mert a sötétség mindenkiben megtalálható. Alkohol, drog, emberkereskedelem, csempészet, sikkasztás, összeesküvés… Minden embert érintenek valahogyan, kiket kevésbé, kiket jobban. Őket pedig ez a bár ki is használja, mert melegágya a piszkos üzleteknek. El van rejtve kíváncsi szemek elől, védett, a rendőrség nem találhat rá. Legalábbis ezt hitte itt mindenki, beleértve engemet is.
Általában a bár egyik félreeső kis boxában szoktam üldögélni a testőreim vagy esetleg egy-két „ügyfél” társaságában, de ez alkalommal nem.  Jó kedvem volt ezért úgy döntöttem, hogy felmegyek a színpadra, táncolok és énekelek a háttértáncosok és énekesek társaságában. Jó volt, élveztem. Az egyik férfi táncos-énekessel már szinte rögtönzött duóban való előadást adtunk, szinte mindenki ránk figyelt. Annyira beleéltünk magunkat, hogy a végén már majdnem a nyelveink is táncolni kezdtek volna, ha nem hallatszanak hirtelen egy pisztolylövések, melyeket halálhörgés, káromkodás, női sikoly követett és hirtelen lekapcsolódott az összes fény és fegyverek hangja hallatszott mindenhonnan. A duó partnerem egyszerre csak köddé vált én meg kétségbe estem, mint a többi nő, a haláltól való félelem átfutott rajtam, de csak addig a rövid ideig, amíg az őreim nem termettek mellettem. Körülálltak és azonnal kimenekítettek a szabály szerint: nem törődve senkivel és semmivel csak azzal, hogy biztonságos helyre vigyenek. Ezért útközben csak apró információkat tudtam meg, melyek szerint több tégla is volt közöttünk, rendőrök és leginkább ügynökök, akik ügyesen beépültek közénk, mint a kaméleonok és a megfelelő alkalomkor lecsaptak ránk és ezt az alkalmat én nyújtottam nekik. Előadásom miatt ugyanis apám előjött az irodájából, az első sorokban ült le és hiába volt őrökkel körülvéve, hiába próbált menekülni ő is, őrei közül páran árulók voltak.
Menekülés közben pedig még csak időt se szánhatok a gyászolására. Nem szánhatok időt arra a férfira, aki az említett bár tulajdonosa volt, aki egy egészen nagy és szervezett maffia csoportot irányított Dél-Koreában már évtizedek óta, nagy vagyont felhalmozva melynek én vagyok egyedüli törvényes örököse. Igen, a helyi maffia nevelt fel, a korrupció és sötétség engem is körülölel, mely elől, ha akarnék, se menekülhetnék el, mert ez is az örökségem. Az emberek manipulálása iránti vágy a saját céljaimért, a pénzért, a hatalomért bennem is megtalálható és nőként ezt fondorlatosabban, ravaszabban művelem. Nem menekülhetek előle, mert ez is én vagyok. A vér pedig kötelez arra, hogy folytassam apám munkáját és megbosszuljam őt és a szintén elveszített „családtagjaimat”. Ezt pedig halva nem tudom megtenni, de úgy, hogy ottmaradok. Ezért Hawaii szigetére menekültem, azon belül is Honoluluba, mert itt is van egy bárunk, igaz kisebb és nem szőtte be az alvilági üzletek, ezért is lesz tökéletes menedék a számomra.
Egy hely, ahol gyakorolhatom az örökölt hatalmamat.
Egy hely, ahol embereket toborozhatok és egy időre eltűnhetek a nem kívánt megfigyelők elől.
Egy hely, ahol felkészülhetek arra a helyzetre, hogy ha apám gyilkosa utánam jönne most én legyek az, aki öl.