State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Dorian & Soraya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
28


TémanyitásTárgy: Dorian & Soraya   2015-06-22, 18:41

 


Az utóbbi pár napjaim is szinte úgy teltek el, mint a veszekedés előttiek: úgy tettem mintha ott se lennék a házban, és ha lehetett megpróbáltam elkerülni Iant. Ugyanis nem akartam megint összeveszni vele, vitázni vele a semmiről, mert nem lenne értelme. Így a napjaim tényleg unalmasak voltak, jobbára nem is csináltam semmit, csak feküdtem, olvastam, vagy néztem valamilyen filmet, ami természetes nem horror volt. A végére már meguntam az egészet és ki akartam mozdulni, ezért el is határoztam még tegnap, hogy végre kiteszem a lábamat a házból és csinálok valami értelmeset, valamit, ami leköti a figyelmemet és nem fogom tovább ostorozni magamat a veszekedés miatt vagy legalábbis nem gondolok negatívan Ianra. Erre pedig a legjobb elfoglaltság az, ha egy nő vásárolni megy.
Tudom, elsőre kicsit furán hangzik, meg is lepődtem a saját ötletemen. De nem hoztam sok ruhát magammal és nem is igazán számoltam azzal, hogy ilyen jó idő lesz itt Hawaiion. Plusz az első ok miatt nem volt rendes fürdőruhám. Ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek az egyik közeli plázába, szétnézek, és ha megtetszik valami, akkor azt megveszem. Ez meg is történt, sikerült vennem egy szexi, fekete színű bikinit. Most kivételesen egyedül vásároltam, Isis nélkül, mert csak az kellett volna, hogy még ezt is elújságolja a bátyjának. Nem, arra semmi szükségem, hogy Ian megint bepróbálkozzon nálam. Ezért nem is árultam el Isisnek, amikor hazaértem, nem akartam, hogy megkérjen, hogy mutassam meg neki. Szóval titokban tartottam, ahogyan azt is, hogy ma a tengerpartra, a strandra megyek le. Nos, azt azért mondtam, hogy ide megyek le, de azt, hogy munkaügyben. Mert a rendezvény szervezői magánvállalkozásnak folytatódnia kell és már akadtak is egy-két munkánk.
Úgyhogy végül is tényleg a munka miatt vagyok most itt a tengerparton. Egy esküvőt kell majd megszerveznünk itt és ahhoz kell felmérnem a helyszínt és ilyesmi. Viszont úgy készültem, mint aki csak pihenni akar, az új bikinim van rajtam, strandpapuccsal, napszemüveggel és az alapvető strandfelszereléssel: törölköző, strandtáska. Egy darabig sétálok a parton és figyelem, hogy mi történik körülöttem, látom, hogy sokan vannak a tengerben, mások pedig a parton röplabdáznak, de leginkább csak fekszenek és napoznak. Percek múlva abbahagyom a járkálást, úgyis egy csomó napágyhoz értem és van pár üres, elfoglalom az egyiket. Ráterítem a törölközőmet, kényelmesen elfekszek rajta, a napszemüveget lehúzom az orromra és élvezem, hogy magamba szívhatok rengeteg D-vitamint. A napozás úgy is jót tenne nekem, itt a parton szinte mindenkinek szép, napbarnított bőre van.
Napozásom közben jó páran jönnek még a part ezen, területére, gyerekek, idősek, nők és férfiak egyaránt. Emiatt elkerülhetetlen, hogy egyes emberek ne bámuljanak meg másokat. Ezt onnan tudom, mert kisvártatva megérzem, hogy valaki néz. Először nem igazán törődök vele, azt hiszem, hogy majd abbamarad a kellemetlen érzés, de nem. Még mindig néz valaki. Körülnézek, nem messze tőlem néz egy ismeretlen férfi. Nem foglalkozok vele, újra becsukom a szememet és csak pihenek tovább. De a nyugtalan érzés nem csillapodik és lépteket hallok, újra kinyitom a szememet, felülök és feltolom a napszemüveget. Az engem bámuló idegen férfi felém közelít. Jól néz ki, csak kicsit magasabb, mint én, világos barna a haja, sima az arca, izmos, egészen jól néz ki…
- Szia, aranyom… - köszön nekem nyájasan, rám mosolyogva miközben leül a mellettem lévő napágyra - Ugye nem zavarok, ha ideülök?
- Szia, nem, nem igazán – rázom meg a fejemet, halványan viszonozva a mosolyát majd visszafekszek. Nem is érdekel annyira ez a férfi. Csak kicsit az estem. Ráadásul nem is jelzem felére, hogy tetszik nekem, de ő mégis tovább nyomul rám. Tovább néz, érzem, kellemetlenül kezdem érezni magamat minden eltelt perccel és hirtelen meghallom, hogy mintha a napozóágyát közelebb mozdítaná az enyémhez. Majd mintha a kezét az én kezemre tenné, ami az én székem karfáján pihen. Összerezzenek, egyből kinyitom a szememet és ránézek. – Mit csinálsz? – kérdem kicsit összehúzva a szemöldökömet. Nem tetszik ez nekem.
- Arra gondoltam, hogy bekenhetnéd a hátamat…- válaszol, miközben kicsit közelebb hajol hozzám. Csábítóan mosolyog rám, suttogva.– Vagy én a tiédet…
Egy pillanatig szótlanul nézem őt és csak bambulok, hezitálok. Ez lenne az alkalom arra, hogy bepasizzak és egy jó lehetőség, hogy végre tényleg túllépjek Ianon. De másfelől ez a férfi csak egy szoknyapecérnek tűnik, hiszen itt csajozik a tengerparton, biztos sok nőnél bepróbálkozott már. Ilyen meg nekem nem kell, nem is akarok ilyenektől semmit.
- Nem, kösz. Nincsen rá szükségem – felelek végül, gyorsan felállva, felkapva a törölközőmet és a táskámat. – Amúgy is mennem kell… - szabadkozok.
- Na, de aranyom, ne siess! Még olyan korán van… - pattan fel rögtön és megfogja az egyik csuklómat és maga felé húz. – És olyan jól tudnánk szórakozni, mi ketten… - suttogja csábítóan, egészen közel hajolva hozzám, hogy érzem a leheletét az arcomon, ami alkoholról árulkodik.
- Bocsi, nem érdekel az ajánlatod – felelem kicsit gorombán és próbálom kihúzni a karomat a szorításából, hiába. – Engedj el!
- Akkor legalább csak egy csókot adj! – követelőzik még közelebb hajolva hozzám.
- Nem! Hagyj békén! – tiltakozok, és gyorsan hátrébb teszek egy lépést, mielőtt megcsókolhatna. – Engedj el! – ismétlem meg kicsit hangosabban. A fenébe, mégse kellett volna egyedül jönnöm ide. De nem gondoltam volna, hogy egy ilyen idióta rám akar majd nyomulni. Ráadásul nem úgy tűnik, mint aki hallgatna rám és abbahagyná, hiszen megint közelebb lép hozzám. Én meg egy kicsit megint hátra. Még egyszer nem játszhatom ezt el vele, cselekednem kell valamit. De mit? Nem akarom, hogy mindenki idefigyeljen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-06-23, 15:54


Sora & Ian
❛❛Erős, mint a halál, a szerelem... kemény, mint a pokol, a féltés; parazsa tűzparázs, Isten lángja..❜❜



Words: 900 ✦ note: ...
Mióta pár újonc felakadt a rostán, egyre több munkám akad. Még olyasmi is, amit egyébként nem csinálnék meg. Egyszerűen nincs kire rásóznom a dolgokat. Na meg, azt hiszem jót is tesz, ha lefoglalom magam, különben csak Során jár az eszem. Legalább ezerszer szerettem volna bocsánatot kérni mióta veszekedtünk, de mindig meggondolom magam. Talán, mert kicsit sem sajnálom azt a csókot, vagy a múltbéli éjszakát. Minden esetre eléggé bánt ez a kialakult helyzet. Nem szeretném, ha még jobban eltávolodna, ne adja az ég, el is költözne. Talán jobb lenne, ha nem laknánk egy házban,. ha nem futnánk össze akarva akaratlan. Ismét olyan lehetne minden, mint az elmúlt években. Pont olyan sivár és monoton. Nem áltatom magam, úgyse tudnék túllépni rajta. Képtelen vagyok lezárni a vele kapcsolatos érzéseimet ez tény. Hisz a vitánk óta, még csak alkalmi miegymásba sem bonyolódtam. Egyetlen kósza nőt sem vittem haza, mi több, én magam is kimaradtam egy-két éjjelre. Főnököm határozott tiltása ellenére, párszor az őrsön aludtam, rengeteg a melóm indokkal és épp, csak átöltözni mentem haza. Tényleg sok a melóm, de leginkább Sora az oka annak, hogy nem szívesen járok haza. Látni akarom, de tartok az újabb vitáktól, na meg azok kimenetelétől. És ki nem állhatom, ha megvető pillantással méreget. Szóval jó kifogás a munka. Ma is, épp csak hazaosontam reggel, letusoltam, tiszta ruhát húztam és már indultam is vissza az irodába. Cseppet sem várt dolgaim sűrűjébe vetettem magam és ismét elkönyveltem, hogy mennyire utálom a kuli melót. Most épp egy férfit kéne kihallgatnom, de a nevén kívül, csak a lánya adatait találtam a rendszerben. Lent dolgozik a parton, az legalább nincs is messze. Kocsival mindössze pár perc. Egy gyors kávé után el is indulok a kocsim felé, hogy megszerezzem a kellő információkat a nőtől. Egyedül megyek, ami meglepő lenne, ha mostanában nem gondolná a társam Houdininek magát. De mostanra igazi illuzionista lett. Többnyire nem is látom. Mindegy, úgyis csak pár perc az egész. Ezzel a gondolattal indulok útnak, hogy aztán több mint fél órával később leparkolhassak a part mellett. Utam pár nem várt esemény csipkézte ki, de időm az épp akad. Kimászok a verdából, és elszánt ábrázattal trappolok a bódék irányába, néha a telefon kijelzőjére pillantva. Keresem a mobilra lementett képen látható nőt. Nem tart sokáig a művelet. Pár perc múlva, már valami alkohol mentes löttyöt kortyolgatva ücsörgök egy kiállított asztalnál, velem szemben a cél személlyel. Bosszant, hogy itt minden kutyult vacakba színes ernyőket és hasonló giccses szarokat aggatnak. Most is azaz első dolgom, hogy kivágom a díszítést a francba. Aztán egy kortyot követően, megállapítom, hogy nem is olyan pocsék a lötty. Iszogatás közben elkezdem kérdésekkel bombázni a lányt. Végül ígéretet kapok arra, hogy azonnal leírja az apja címét és telefonszámát. A nyomozó jelvény minden madárkát megcsicseregtet. Hátradőlve várom, hogy a pultnál papírt keressen, na meg a telefonszámot előkotorja, mikor megakad a szemem valamin. Jobban mondva, valakin. Karcsú, vonzó test apró fekete bikinibe bújtatva. Csak a hátát látom, mégis, biztosan tudni vélem, ki az illető. Csak Sora váltja ki belőlem azt a fura érzést, ahányszor csak a közelemben van. Meg is csodálnám, ha volna rá időm. csakhogy egy tenyérbe mászó ficsúr, láthatóan veszettül nyomul rá. Azt nem látom, hogy a nőnek tetszik-e vagy sem a szituáció. Aztán Sora hátrál, a tag ismét közelít. Mire észbe kapok, már robogok is feléjük. Olyan erővel rántom hátra a tagot, hogy a benne lévő alkoholnak és a lendületnek köszönhetően, háttal a homokba csapódik. Fölkelhetne, ha nem térdelnék máris a mellkasán, hogy kicsipkézzem azt a bátor pofáját. Agyamat se perc alatt elönti a méreg. Mégis, hogy a picsába képzelte, hogy hozzá érhet? Egy-két ütés után a "Valaki hívja a zsarukat!" Kiáltás hoz vissza a valóságba. Kelletlenül elengedem a vérző tagot, de előző kérésre már nem kell reagálnom. A fiatal lány akivel az imént beszéltem, egyik kezében az italommal, másikban egy cetlivel topog mellettünk, kioktatva a nézelődőket arról, hogy a rendőrség már jelen van szerény személyem által.  Nem törődök vele, a többiekkel sem, inkább Sora felé fordulok.
-Jól vagy? -Lazán hátra segítem zilált tincseimet, majd egy lépést közelítek. Szeretném megérinteni rémült arcát, de félúton megfagy a mozdulat. Nem szereti, ha hozzá érek! Villan be tudatomba a szomorú igazság.
-Ha bántott megölöm! - Komoly ábrázattal közlöm a dolgot. Szerencsére máris oszlik a tömeg, nem igazán törődnek azzal, miket mondok. Bizonyára elkönyvelték erős rendőri intézkedésnek a dolgot, amihez nagy segítség volt a férfiból áradó alkoholszag.
-Ő...ő bocsánat, az italod! És a telefonszám! - Nyújtja felém mindkét kezét mai információforrásom. Lehúzom az italt, visszaadom a poharat, majd a cetlit zsebre vágom.
-Mennyi lesz? - Némi nyugalmat erőltetek magamra, de fél szemmel most is Sorát nézem.
-A ház ajándéka! - Mosolyog a kis csaj kényszeredetten. Hát én is kicsikarok magamból egy mosoly szerűséget, majd megköszönöm a dolgot, még mielőtt vissza rohan oda, ahonnan jött.
-Miért nem Isissel jöttél? - Végre minden figyelmem a fekete bikiniben pompázó nőé lehet. Ki is használom a helyzetet, vagyis, nem bírom ki, hogy ne legeltessem rajta a szemeimet. Fogalma sincs róla, milyen hatással van rám. Pillanatok, vagy inkább hosszú percek telnek el így, mire a látvány adta csodálaton túl tudok lendülni.
-Jobb lenne, ha.. - Kezdenék bele, de mocskos káromkodások közepette, valami a hátamnak csapódik. Részeg disznónk ismét talpon van és úgy tűnik, elég zabos rám. Mégis megpróbál kikerülni és Sora felé kap retkes kezével. Végképp kihúzta a gyufát! Öklöm ismét megindul, s bár hamar földre kerül, haragom már kivívta magának. Ha rajtam múlik, aligha szedik ki kezeim közül egykönnyen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
28


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-06-23, 22:40



Kezdek kétségbeesni. A helyzet nem igazán kellemes a számomra. Én nem akarok ettől a férfitől semmit, a tudtára is adtam, többször is, ennek ellenére még mindig nyomul rám, zaklat. Nem tetszik ez nekem, nagyon nem. De nem tudom, hogy hogyan szabadulhatnék meg tőle. Nagyobb is és erősebb is, mint én, ezért nem tudom kirántani a kezemet a szorításából, nem tudom ellökni és elfutni.  Pedig ezt kéne tennem, de nem tudom.  
Miközben gondolkodok, töröm az agyamat valami menekülési terven, mindezt pár másodperc alatt, a zaklatóm megint mozdulatra szánja el magát. Most sokkal közelebb hajol hozzám, meg akarna csókolni, látom rajta, félek, de mielőtt megcsókolhatna, csak azt veszem észre, hogy valaki úgy hátrarántja a férfit, hogy az elterül a homokban. A megmentőmre pillantok és elkerekedik a szemem: Ian! Hogy… Hogy került ide? Kérdezem magamban, de nem is számít. Örülök, hogy itt van és a segítségemre sietett, bár amikor meglátom, hogy ütni kezdi azt az alkoholistát örömöm kicsit félelembe csap át. Mit csinál? Miért csinál nagyobb bajt ebből az egészből?  Teszem fel ezeket magamban, lefagyva egy kicsit. Tudom, hogy rá kéne szólnom, megakadályoznom, de képtelen vagyok rá. Csak állok és nézek ki a fejemből, majd azt veszem észre, hogy néhányan felénk figyelnek és kiabálnak, valaki azt kiabálja, hogy hívják a zsarukat és erre Ian leáll. Hála az égnek! Tudom, hogy zsaru, de attól még rosszul esne, ha miattam kerülne bajba a munkahelyén.
- Köszi! Igen, jól vagyok – bólintok lassan a kérdésére miután sikerül összeszednem magamat. Felém közelít és látom, hogy meg akarna érinteni, de aztán mégsem teszi. Bűntudat nyilal belém, hogy ennek én vagyok az oka. A legutolsó beszélgetésünk miatt. Bánom, hogy veszekedtem vele, de azt nem, hogy nem adtam oda magamat neki. A csókunkat se bánom, többet akarok, de mostanra minden bizonnyal elkönyvelte, hogy semmit nem akarok tőle. Hiába mondtam, hogy akarok, csak többet… Úgy viselkedett, mint aki nem hallotta meg. Pedig de szeretnék hozzá érni ebben a pillanatban is! Megölelni őt és hálacsókot adni neki… De kitudja, hogy milyen rossz dolgot gondolna rólam, ha megtenném, mit vágna aztán a fejemhez. Bár, lehet, hogy mégiscsak jól fogadná, hiszen most a segítségemre sietett, amikor ki se békültünk… Miket is beszélek!  Szinte úgy kezelem ezt a helyzetet, mint egy gyerek, te jó ég!
- Nem bántott – rázom meg gyorsan a fejemet a kijelentésére. Szavai a komoly tekintetével kicsit ijesztőek, de ugyanakkor jól érzéssel tölt el, hogy mégis érdekli a helyzetem, ilyen ügyben legalábbis. Persze nem várom el, hogy öljön értem, dehogy, sőt ellenzem! Nem érek én annyit. Nekem bőven elég, hogy megmentett a zaklatómtól. Közben a tömeg mostanra már végre oszlani kezd, így elég bátorságot érzek ahhoz, hogy most én lépjek közelebb hozzá, egy-két lépéssel. Most én akarnám megérinteni a másikat, de ahogyan neki is, nekem is útközben megáll a kezem. De az enyém azért, mert egy nő szól Ianhoz, aki már egy ideje itt állhat, de csak most veszem észre. Némán figyelem és hallgatom rövid szóváltásukat, amiből arra következtetek, hogy a nő nem tartozik az ágypartnerei közé és ez megnyugtat. Nem igazán vágyom rá, hogy eggyel is találkozzak.
- Azért nem jöttem vele, mert egyedül akartam lenni… - magyarázkodok a szemeibe nézve. Észreveszem, hogy megnéz magának most is, mint amikor azt a házának konyhájában tette, csak most sokkal hosszabb ideig időzik rajtam a tekintete. Elpirulok és muszáj kicsit elfordítanom a fejemet, lefelé néznem, hogy ne lássa azt, hogy kicsit elvigyorodok azon, hogy ezek szerint tetszik neki a bikinim, jól választottam. Persze nem mintha azért vettem volna, hogy a kedvében járjak vele, hogy megnézzen magának. Nem is terveztem azt, hogy lát benne, mégis örülök neki.
- Ha mi? – kérdezem meg, amikor megtöri köztünk támadó csendet. Ám ekkor a zaklatóm megint felém próbál jönni én meg ijedtemben hátrébb ugrok egyet. Szerencsére Ian elkapja őt, megint a földre teríti, és újra készül most már alaposabban elverni őt, látom rajta. Csakhogy most nem fogom szótlanul nézni. – Ian! Hagyd abba! – szólok rá közelebb lépve hozzá és egyik kezemet a vállára teszem. – Nem éri meg! Kérlek, menjünk inkább! – próbálok rá hatni és minden bátorságomat összeszedem, hogy a hangom bátor legyen. Komolyan pillantok rá, mert tényleg úgy gondolom, hogy az az alkoholista nem éri meg a balhét és hiába van Ian erőfölényben, a pasi megpróbál káromkodások közepette néhányszor visszaütni, de sikertelenül, és én meg féltem Iant. Nem akarom, hogy ezért majd kérdőre vonják, miattam kerüljön bajba, csak mert túl makacs voltam Isist magammal hozni. Nem, nem akarom, hogy miattam verekedjen.  Sokkal inkább azt, hogy velem jöjjön, mindegy, hogy hova, csak el innen. Remélem, hogy hallgat rám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-06-24, 19:30


Sora & Ian
❛❛Erős, mint a halál, a szerelem... kemény, mint a pokol, a féltés; parazsa tűzparázs, Isten lángja..❜❜



Words: 765 ✦ note: ...
Elborítja elmém a harag sötét köde, mely arra sarkall, hogy addig üssem a pofátlan tagot, amíg mozgásképes. Általában nem vagyok ilyen agresszív, jó, nem ennyire vagyok az, de most mégis csak Soráról van szó. Azt is nehezen viselném, ha kedvére lenne, hogy másik férfi érinti, azt viszont végképp nem vagyok képes tolerálni, hogy akarata ellenére nyúlkálnak hozzá. Egyébként meg, ha nekem nem lehet, akkor másnak sem! Oké, ez baromi gyerekes, de érzéseimet egyre nehezebben tudom elnyomni. Túl sok minden történt, túl kevés idő alatt. Talán már nem is azért ütöm a részeget amit tett, csak szimplán kiadom a haragom. Végül a rendőrség szócska visszaránt a valóságba. Sorára kéne figyeljek, nem erre a görényre. Csak annyit akarok tudni, hogy jól van. Megérinteném, de visszakozok. Jobban fáj a tudat, hogy nem vágyik érintésemre, mint ütéseimtől enyhén sajgó öklöm. Bár átölelhetném. Erre vágyok, de gyáva mód nincs rá merszem. Félek ismét felzaklatná a dolog. Nem akarom újból elveszíteni, bár most sem az enyém. Hülye helyzet!
-Biztos? - Tekintetem  fel, s le fut karcsú testén, mintha nem hinnék szavainak. Hiszek neki, de megnyugtatóbb látni, hogy nem esett bántódása. Bármit megtennék érte! Ironikus, hogy neki persze fogalma sincs erről. Most is, amint mozdul, minden érzékem rá figyel. Megérint, talán mégsem undorodik tőlem annyira. Már szinte el is hiszem, mikor az a bosszantó fruska közbe pofátlankodik. Szívesen képen törölném ebben a szent pillanatban, de visszafogom magam. Még egy mosolyt is az arcomra erőltetek.
-Honolulu szép hely, de több itt a mocsok, mint gondolnád. Nem túl biztonságos egy szép nőnek, egyedül egy ilyen.... bikiniben! - Magyarázok, de aztán csak nem bírom ki, hogy ismét meg ne nézzem egy pillanatra. Mintha egyre kisebb lenne ez a fekete vacak rajta. Sora aztán tudja mivel lehet kínozni a férfi népet. Ez a ruhanemű konkrétan épp megfelelő a célra. Leesik hirtelen, hogy még legalább ötven másik férfi is látja ebben. Nem vagyok zakkant, de rohadtul nincs ínyemre a dolog. Ezt meg is cáfolom, szinte azonnal, amint a részeg magához tér. De, elég zakkant vagyok, ahhoz legalábbis, hogy zsaru létemre, fényes nappal verjek össze egy embert a parton. Szinte biztosra veszem, hogy dühömben agyon is verném, ha  egy jól ismert kéz nem érintené a vállam. Mozdulat közben dermedek le. Először tekintetemmel keresem az övét. Légzésem és szívverésem is lassan csitul. Közelsége megnyugtat. Egyik kezem gyengéden az övére kúszik, mielőtt még felállnék. Apró, mégis sokat sejtető érintés ez.
-Jó, menjünk! - Halk hangon egyezek bele kérésébe, kelletlenül elengedem a kezét, felállok és amint sikeresen megkaparintom a cuccait a kocsim felé irányítom. Épp úgy nyitom ki előtte az ajtót és segítem be az anyós ülésre, mint bármelyik nőt szoktam. Mégis, ő az egyetlen, akinek jelenléte járgányom ülésén boldogsággal tölt el.
-Mutatok neked egy jobb helyet, ha szeretnéd! De ha nem, akár haza is vihetlek. - Ezekkel a szavakkal huppanok a vezető ülésbe. Szeretnék még egy kis időt vele tölteni, de tudom, nem erőltethetek semmit sem. Főleg a történtek után. De azért reménykedek, hátha mégis rábólint a dologra. Elvinném a kihalt partszakaszra, ahová Kathyvel szoktunk menni.
-Nem vagy éhes? Beugorhatnánk valahová, venni valami ehetőt. - Időhúzásban mindig is jó voltam. Ezt a tudásom, most meg is csillogtatom. Ezzel is egy kicsivel hosszabb ideig élvezhetem a társaságát, bár lehet, hogy ez megint egy pocsék ötlet. De nem! Nem fogom semmivel sem megbántani. Csak megtartom az egy méter távolságot és kész.  A kormányra pillantok és elmormolok magamban egy csendes anyázást. Felsértettem az öklöm, ami persze nem gond, de a vérem egészen apró, szaggatott patakot alkotva talált utat lefelé, épp a vadonatúj nadrágomra. Hát ettől nem vagyok boldog, de nem jelzem bosszankodásom. Helyette enyhe mosollyal fordulok a lány felé.
-Megismerkedtél már a környékkel? Mármint a parton és a házon kívüli világgal. - Próbálok fesztelenül beszélgetni, de nem egészen úgy megy, ahogy szeretném. Talán majd, ha kiszálltunk végre ebből a fémkaszniból, könnyebb lesz. Így túl közel van, túlzottan vonz.
-Átkozottul jól áll a fekete bikini! - Halk bók csúszik ki a számon, egy apró torokköszörülést követően. Vagyok akkora tuskó, hogy csodálatomat nem tudom magamban tartani, pedig tudom jól, hogy semmi szüksége a bókjaimra. Ráadásul vezetés közben is rápillantok időről időre. Nem akarom ismét letámadni, vagyis szeretném, de nem teszem.  Téma terelés következik, de csak azt mondom, amit ténylegesen gondolok.
-Máskor kerüld el az ilyeneket és ne hozd rám a frászt! - Nem nézek rá, tekintetem immár az útra szegezve kérem, vagy inkább parancsolom. Nem tudom magam sem, csak azt, hogy csúnya vége lenne, ha megsérülne. Valaki baromira rondán megbánná a dolgot. Talán túl hevesen reagáltam annak fényében, hogy nincs is köztünk semmi, de ösztönösen cselekedtem. Nem bánom, ezt sem, ahogy szinte semmit vele kapcsolatban.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
28


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-06-25, 17:11

 


Még pár perce attól tartottam, hogy az a részeg férfi mit fog velem csinálni, most pedig attól félek, hogy ha Ian súlyosabban veri el azt a férfit, akkor mi lesz Iannal. Nemrég nem éreztem magamat biztonságban, de most, hogy ő itt van, igen. Hiába, hogy jelenleg kicsit rosszul áll a kapcsolatunk, ezen pillanatban nem törődök azzal, hogy összevesztem vele. Most csak örülök annak, hogy itt van és a közbeavatkozás miatt nem esik bántódásom. Megkönnyebbülök, amikor abbahagyja az ütéseket és felém fordul.
- Biztos – bólintok megint a kérdésére, hogy elhiggye. Az igaz beszélem, tényleg nem bántott, csak hozzámért. – Csak megfogta a karomat, más nem történt. Éppen időben érkeztél, köszönöm – mosolygok rá hálásan. Azt nem mondom ki, hogy a csávó meg akart csókolni és egyéb ilyet tervezett velem kapcsolatban, sem azt, hogy hogyan szólított. Nem, nem lenne jó dolog ezeket közölni Iannal, mert nem akarok vele megint veszekedni vagy, hogy agyonverje a csávót. Valamint nem akarom őt megint megbántani, mert tudom, hogy a múltkori beszélgetésünkkor azt tettem és nem akarom megint.
- Hát… A prospektusok mást írtak a városról… Azt hiszem, hogy éppen az ellenkezőjét annak, amit mondasz… - jegyzem meg lassan, mosolyogva miközben elpirulok és muszáj elfordítanom a fejemet. Szép nőnek nevezett és érthetően ki is jelentette, hogy tetszik neki a bikinim! Ezek a szavak pedig jó érzéssel töltenek el, jó belegondolni, illetve elgondolkozni azon, hogy szépnek, vonzónak tart. De persze ezt már tudom, a múltkori beszélgetésünkkor nagyon is a tudtomra adta. Akkor nagyon nem akartam neki elhinni, de most már kezdem elhinni, hogy komolyan gondolja. – De elhiszem, amit mondasz, viszont szerintem nem történhet velem semmi rossz, ha egy ilyen erős és jóképű rendőr vigyáz rám… - teszem hozzá szélesebben elmosolyodva. Aztán rájövök, hogy ez akár egy bóknak is mondható. Netán flörtnek. Mélyet lélegzek, ez csak a meleg, a nap és a helyzet miatt mondhattam. Á, miért akarom becsapni magamat? Persze, hogy azért mondtam, mert ezt gondolom, ha ránézek. Vajon hogyan fogja értelmezni? Tán megint félre? Megmagyaráznám szavaimat, de ekkor a zaklatóm szól közbe a csevejünkbe, igaz csak mozdulattal, de ez máris elég, hogy Ian megint üsse őt. Most pedig már tényleg nem hagyhatom tétlenül és szó nélkül ezt, nem akarom, hogy miattam kerüljön aztán bajba. Így a kezemet a vállára teszem és megkérem, hogy menjünk el innen.  Kíváncsian várom, hogy hallgatni fog-e rám, és amikor kezét a kezemre teszi megkönnyebbülten sóhajtok egyet. Nem is tudja, hogy ezzel a beleegyezésével mennyire megnyugtatott. Én pedig aztán nem ellenzem, hogy hozza a cuccaimat és, hogy aztán beüljek a kocsijába. Főleg, hogy udvariasan még ki is nyitja nekem az autó ajtaját és még be is segít ülni az anyósülésre. Udvarias viselkedés ezek a kis apró gesztusok, ami külső szemmel szinte semmiség lehet, de nekem nem. Nekem a kicsinél többet jelentenek és örülök nekik.
- Nem szeretnék még hazamenni – rázom meg a fejemet és becsatolom magamat a biztonság kedvéért, miközben ő beül a volán mögé és elindítja a járművet. – Úgyhogy igen, szeretném, ha mutatnál nekem egy jobb helyet. Kíváncsi is vagyok rá – mosolygom kicsit izgatottam arra gondolva, hogy hova is tervezi, hogy elvisz. A veszekedésünk bár rosszul érintett engem és napokig gyötrődtem azokon a szavakon, amiket egymás fejéhez vágtunk, hogy mit történhetett volna, ha nem állítom le. Ezekért persze kerültem is őt az elmúlt időmben és nem akartam vele szóba állni. De az az igazság, hogy szeretnék vele eltölteni akár csak egy kis időt is, akár csak egy-két órát, hiszen oly sokat voltunk távol és hiányzottak a közös pillanataink, a közelsége. Igaz, múltkor is próbáltam vele úgy lenni, mint régen és rosszul végződött, de most van egy olyan érzésem, hogy most jobban fog alakulni a dolog.
- De, egy kicsit az vagyok – bólintok a kérdésére. Tényleg nem rossz ötlet, hogy megálljunk venni valami ételt. Meg így több ideig is lehetek a társaságában, ennek pedig csak örülök. beszélgetésünk közben végig őt nézem, így tekintetemet nem kerüli el a kezei, amik sérülést szenvedtek el. Miattam. Egyszerre örülök is, hogy a védelmemre kelt, és nem is, mert megsérült, még ha csak kicsit is.  Elgondolkozok azon, hogy ezt a véleményemet valahogyan közöljem vele, de inkább nem kockáztatok. Főleg úgy, hogy időt se ad rá, mert felém fordul mosolyogva, amit szélesen viszonozok is és felelek az újabb kérdéseire.
- Voltam az egyik plázában így megismerkedtem kicsit a belvárossal, de még nem jelenthetem ki, hogy az egész várost bejártam – árulom el neki tekintetemet levéve róla és inkább kinézek az ablakon, hogy megfigyeljem a környéket, ahol éppen járunk. Nem igazán volt még kedvem a városnézéshez. Ezért most kihasználnám az alkalmat, hogy ha még csak egy kicsit is, de megfigyeljem a várost. De meghallom, hogy tetszik neki a bikinim, így rögtön visszafordulok felé. Bókolt. Határozottan bókolt és milyen jó ilyet hallani a szájából! Elmosolyodok és érzem, hogy megint elpirulok. – Valahogyan sejtettem, hogy így fogod vélni, ha meglátnál benne… - szólok hozzá a dologhoz pár pillanat múlva. – Köszönöm a bókot – teszem hozzá boldogan és hirtelen, valamint kicsit meglepődök azon, hogy ezt kimondtam. Tényleg bölcs döntés pont vezetés közben ilyet mondani neki? Szerencse, hogy még épp időben eltereli a témát.
- Nem gondoltam, hogy ilyen bajba fogok kerülni… - mondom halkan. Nem néz már rám, ami azért jó, mert így kevesebb az esélye, hogy balesetet szenvedünk. Nem mintha most az érdekelne a legjobban.
Sokkal jobban érdekel, hogy ezek szerint sikerült a frászt hoznom rá és nem szándékosan, de szereztem újabb bizonyítékot azzal kapcsolatban, hogy érdekli mi történik velem és fontos vagyok a számára. Ezt pedig jó hallani, nagyon jó. – De ezentúl akkor óvatosabb leszek, ígérem – folytatom és nem tudom megállni, hogy ne tegyem hozzá. – Értékelem, hogy közbeavatkoztál és megvédtél. Köszönöm még egyszer. De én meg nem akarom, hogy rám meg azért hozd a frászt, mert te meg miattam kerülsz bajba – vallom be végül megint rápillantva és nagyon is komolyan gondolva a szavaimat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-06-26, 16:13


Sora & Ian
❛❛Erős, mint a halál, a szerelem... kemény, mint a pokol, a féltés; parazsa tűzparázs, Isten lángja..❜❜



Words: 959 ✦ note: ...
A kocsiban ülve is még mindig az jár a fejemben, amit Sora mondott a parton. Bánom, hogy nem tudtam reagálni rá, de talán jobb is. Lehet, hogy nem is úgy értette. "Erős és jóképű rendőr" Még most is mosolyognom kell ennek az emlékétől. Tényleg flörtölt velem? Vagy csak a kialakult helyzet mondatott vele pár kedves szót? Végül is, ha tükörbe nézek, egyértelműen látom, messze nem vagyok jóképű. Heg csúfít, de még ha az nem is lenne, akkor sem vagyok az a tipikus szépfiú. Mármint olyan vasalt képű kis tacskó.  
-Akkor, elviszlek Kathy egyik kedvenc helyére. - Igyekszem nem mutatni, hogy mennyire boldoggá tesz az, hogy nem akar azonnal megszabadulni tőlem. Nem könnyű, mert kényszerítenem kell magam arra, hogy ne vigyorogjak úgy, mint egy tökkel ütött vadalma. Lenne még melóm, vissza kéne mennem az őrsre, de nincs az a pénz, amiért jelenleg azt az opciót választanám. Túlóráztam eleget az elmúlt hetekben, ennyi lógás igazán belefér. Na meg, társ híján a kutya sem tudja merre járok. Örömömet csupán legutóbbi veszekedésünk emléke árnyékolja be. Bár úgy tűnik, hogy annyira nem neheztel rám, azt már megtanultam, hogy ha róla van szó, sose lehet  tudni. Azért igyekszem összeszedni magam, nehogy megint valami hülyeséget csináljak. Tudom, ha kettesben vagyok vele, elég nagy az esélye, hogy ismét kiborítom. Nem szándékosan! Csupán ha róla van szó, nincs elég erőm arra, hogy ellenálljak. Vagy valami ilyesmi, azt hiszem.
-Megállunk a közeli gyorsbüfénél, ha az megfelel. Van salátájuk is, ha azt szeretnél és egy kisbolt mellette, szóval nagyjából, minden beszerezhető ott. - Tetszik ez a semleges téma. Sorának remek alakja van, mégis hozzátettem közlendőmhöz, hogy saláta is kapható az adott helyen. Talán csak megszokásból. Nem mintha nőket hordanék gyorsbüfékbe, főleg nem ide. Kathy az egyetlen eddig, aki miatt itt salátát kellett vennem. Egyébként is étterem párti vagyok, ha nőkről van szó, de enyhén szólva sok lenne, ha Sorát most bevinném egy menőbb helyre. Azt már nem tudnám kimagyarázni, túlzottan randi feeling lengné körül a dolgot. Márpedig ő elég világosan közölte, hogy ilyen pali nem kell neki. Feltételezem, randizni sem akarna. Egyszerre tesz ismét boldoggá és frusztrálttá is, hogy beszélgetésünk alatt magamon érzem a tekintetét. Persze, én is elég sűrűn vetek rá kósza pillantásokat, de ez tőlem nem meglepő. Igyekszem nem tolakodó lenni, és a beszélgetést is semleges úton tartom. Mennyire ismerte meg a környéket? Ez egy jó témának bizonyult, bár válaszára csak egy néma bólintás volt a feleletem. Még mindig fejemben vibrál a kép, ahogy a parton áll ebben a csepp, fekete anyagban. Már nem tudom, hogy ő kínoz-e engem, vagy én saját magamat. Bármelyik legyen is az igazság, számon ismét kicsúszik egy át nem gondolt bók.
-Vak vagy őrült lennék, ha nem tetszene és nincs mit köszönnöd. Csak az igazat mondtam, ennyi az egész! - Hangom hétköznapi,  nem hallatszik ki belőle, mennyire nem azokat a szavakat regélem, amik gondolataimban megfogalmazódnak. Laza akarok maradni, sőt, görcsösen próbálok annak tűnni.  Szívesebben mondanám el azt, hogy mennyire eszméletlenül jó nőnek látom, de az nem vezetne semmi jóra. Inkább terelek ismét, mint egy gyáva juhász.
-Máskor legyél óvatosabb! - Ezt már határozottan kérem, nem parancsolom. Még hangszínem is ellágyul egy kissé. Torkom összeszorul már csak a gondolatra is, hogy baja eshet. Már fojtatnám is, némi vegyes okítással az atyai óvó beszédet, de szavaival megelőz.
-Örülök, hogy ott voltam és segíthettem. Nem kell félned, nem miattad fogok bajba kerülni, általában azt saját magam miatt teszem. Szeretem, ha zubog az adrenalin! - Huncutnak mondható mosolyban részesítem, de közben már le is parkoltam. Nem várok feleletet, inkább egy újabb kérdést intézek felé.
-Maradj nyugodtan a kocsiban, én beugrok, kifosztom az élelmiszerraktárt.  Mit hozzak neked? - Még megvárom a válaszát, majd elindulok előbb a gyorsbüfé, majd a kisbolt felé. Deja vu érzésem van, nemrég az unokahúgommal töltött estén is épp ugyan itt, ugyan ezt tettem. Sietek, nagyon is, mintha attól tartanék, a nő meglóg, mire kiérek. Percekkel később, zacskókkal megrakodva térek vissza. Egyiket át is nyújtom Sorának, hisz abban az ő kívánságai lapulnak, a többit viszont félre teszem. Újra felbőg a motor, s immár a part legkihaltabb része felé robogunk. Hamarosan lenyugszik a nap, szinte tökéletes minden, kivéve azt, hogy a társaságom egy kicsit sincs oda értem. Bár azt hiszem, már nem is utál. Vagyis, ma mintha flörtölt is volna velem, ráadásul túl sokat nézett. Á, csak bebeszélem magamnak megint. Csak hálás a segítségért, semmi több.  Csend telepszik ránk, egészen addig, még lehúzódva az útról, egy jókora szikla mellett, le nem állítom a járgányt.
-Itt is vagyunk! - Kiszállok, kisegítem a lányt, de mielőtt a kajával megrakott szatyrokat is magamhoz venném, egy jókora plédet halászok ki a csomagtartóból. Nem ez az egyetlen, lapul ott még vagy három, meg egy kispárna és rengeteg vacak. Másoknak mindez furának tűnhet, de olykor jól jön. Például mikor az egyik gyilkosra vadásztunk és három teljes napig szinte a kocsiban éltem, mire előkerült az a nyamvadék. Na meg, most is.
-Megfognád? - Kezébe adom a jókora rongyot, kiszedem az élelmiszeres zacskókat, lezárom a járművet és elindulok a cél felé. Sorával az oldalamon kerülöm meg a sziklát, hogy aztán egy teljesen csendes és persze ember mentes, tiszta partszakaszra érjek.
-Ide nem igazán jár senki sem. Éjszakánként pár tini, és néha egy- egy pár, de nagyjából ennyi. Büfé és napozó ágyak ugyan nincsenek, de a nyugalom az adott. - Gyönyörű látvány tárul elénk. A tenger lágy hullámai nyaldossák a fövenyt, s a víztükör fölött, már lenyugodni készül a nap. Akár egy jól megrendezett film egyik romantikus jelenete, csak az a gond, hogy a velem lévő nő, nem igazán akar tőlem romantikát, meg semmi mást sem. Lepakolok, majd segítek leteríteni a plédet, hogy aztán kényelmesen elhelyezkedve rajta, elfogyaszthassuk a vacsoránkat. Remélem, Sora nem hiszi azt, hogy ez egy trükk arra, hogy ágyba csaljam. Bár, ha beadná a derekát, én szívesen megtenném azt is, mi tagadás.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
28


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-06-27, 13:09


879 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES: ...
IAN & SORA
- Tényleg? – kérdezek vissza meglepetten és elmosolyodok. – Jó! Ez jól hangzik.
Egyezek bele, hogy elvigyen oda. Tényleg nincsen semmi kifogásom ellene, ha ezek szerint ráér. Én is ráérek most, úgyse csinálnék semmi különöset vagy fontosat. Vele lenni meg számomra különleges és fontosabb, minthogy a szobámban ülve bámuljam a monitort, vagy ilyesmi. Szóval jó lesz ez, érzem. Hiszen ha jól látom és a szavaiból is jól vonom le, akkor már nem neheztel rám, amiért visszautasítottam őt a múltkor, nem is haragszik rám. Ez pedig csak jó.
- Ó, a büfé az jó lesz – bólintok. – Úgyis nem vagyok olyan nagyon éhes.
Próbálok vele semleges témáról beszélgetni, de nem igazán megy. Nem azért mert rossz téma lenne, mert az jó. Figyelmes tőle, hogy meg akar állni kaját venni. Csak valahogyan mégse tudok úgy igazán belemerülni a témába, főleg úgy nem, hogy szinte le se tudom venni róla a szememet. Szinte folyamatosan őt nézem és már magam se tudom, hogy miért. Talán csak ki akarom használni a lehetőséget, hogy újra nézhetem őt, talán e szándékom kicsit több, főleg úgy, hogy kettesben vagyunk megint és újból közös programot csinálunk. Persze ez nem egy randevú, ilyenről szót sem ejtettünk. Most mégis ezen gondolkodok. Hogy milyen lenne, ha ez tényleg egy randi lenne, vagy mi történne, ha egy randira mennénk, ha randiznánk. Elmosolyodok a gondolatra, habár kicsit beárnyékolja, hogy Ian talán már nem is akar megint hozzám érni és kicsit távolság tartó lesz, amint jut rá nagyobb lehetősége, mert ez ugye itt az autóban lehetetlen. Közben észreveszem, hogy néha-néha azért csak rám pillant, ez pedig azért ad egy kis kósza, netán hamis reményt. Valamint újfent tereli a témát, a városnézésre tér át és én őszintén válaszolok neki, majd kinézek az anyósülés ajtaján lévő ablakon. Tekintetemet próbálom a mellettünk elsuhanni látszó alakzatokra szegezni, de nagyon nem köt le. Ezt bizonyítja az is, hogy amikor bókol, rögtön visszafordulok, és megint őt nézem. Elpirulva megköszönöm és erre ő olyan természetesen, hétköznapi szavakkal reagál, hogy kicsit meglep és talán kicsit hiányérzetem van, picit úgy érzem, hogy nem egészen ezeket akarta mondani. De nem firtatom a dolgot, csak mosolyogva és bólintva reagálok rá.
- Jó, máskor tényleg óvatosabb leszek – bólintok újfent a szavaira és fel is írom a dolgot a képzeletbeli listámra, piros betűkkel. Jól esik, hogy félt, de nem vagyok gyerek, akit óva kell inteni mindentől, főleg nem kell többször is figyelmeztetni egymás után. – De előbb mondtam is, hogy ezentúl óvatosabb leszek - teszem hozzá emlékeztetőként.
Mondanék megjegyzést arra, hogy saját maga miatt szokott bajba kerülni és, hogy ha szereti, hogy áramlik benne az adrenalin, akkor biztos adrenalin függő, de nem hagy rá időt. Hirtelen csak azt veszem észre, hogy megálltunk és kérdezi, hogy mit szeretnék. – Saláta jöhet, valami üdítővel. Lehetőleg narancsossal. Mást nem kérek, köszi – adom le rövid rendelésemet ő meg már megy is megszerezni. Viszonylag elég hamar vissza is jön, és amikor átadja az én zacskómat, örömmel fogadom, hogy azok vannak benne, amiket kértem. A kocsi újra elindul és pár perc múlva megint megáll, immár az úti célunknál.
Kiszállunk, ő most még ki is segít az autóból, ami szintén csak egy apró gesztus, de azért jól esik. Megfogom a plédet, amit idead nekem és aztán követem őt az oldalán lépkedve. – Á, értem, akkor ez tényleg egy jó helynek hangzik – mosolygok a partszakasz rövid leírásán. Közben végre megállunk és segít leteríteni a pokrócot a kiválasztott helyre. Kényelmesen elhelyezkedek rajta én is és rögtön kibontom a salátás dobozomat, hogy a hozzá kapott kis műanyag villával rögtön el is kezdjem enni. meglepően finomnak találom, annak ellenére, hogy nem nagyon vagyok valami vegetáriánus, zöldségevő. Evés közben most nem a közelemben, a szinte már majdnem mellettem ülő férfit nézem, hanem inkább a körülöttünk lévő tájat. Nem voltam még parton a nap ezen időszakában így a látvány nekem új volt, és meseszép. Gyönyörű, ahogyan a lemenő, nagy narancssárga fényben világító nap ugyan ilyen színűre beszínezi az égboltot és visszatükröződik a víztükrön. A tenger hullámai közben a part szélét nyaldossák és szerencsére a parti homokot nem fújja a szél, éppen szélcsend van.
- Ian, ez gyönyörű! – mondom ki mosolyogva, a tájat szemlélve még mindig. A helyzet, legalábbis a környezetet számítva nagyon szép, romantikus. Tökéletes. Ami pedig most éppen közöttünk van az… Az nem is tudom, hogy milyen. Már nem haragszok rá, ez tény, viszont most nem tudom, hogy hogyan is viszonyuljak hozzá. A múltat tekintve kicsit távolságot kéne tőle tartanom, hogy a történelem ne ismételje meg önmagát megint olyan rosszul. De az érzelmeimet tekintve viszont nem akarok távolságot tartani és az elmúlt napokban volt időm ezen gondolni, hogy adnom kéne neki egy esélyt, hogy bebizonyíthassa, hogy többet akar tőlem egy menetnél. – Ian… - Újból feléje nézek hát és beszédre nyitom a számat, ami aztán picit tátva marad, mert nem tudom, hogy mit mondjak. Kicsit szégyenlősen mosolyodok el és hajtom le a fejemet egy pillanatra, hogy a salátámra pillantsak. Már nem is maradt belőle olyan sok, pedig nem is voltam annyira éhes… De most ez nem számít. A villámat beleszúrom a salátába, ezzel jelképezve magamnak, hogy most összeszedem magamat, a bátorságomat, bár még nem tudom pontosan, hogy mire. – Lehet, hogy észrevetted, hogy már nem haragszok rád… - mondom lassan, újból rátekintve. nem tudom száz százalékosan még, hogy ezzel a kis felvezetéssel mit akarok vele közölni, de végül is arra, hogy ne üljünk egymás mellett itt szótlanul.
This time it can be good...it will be different...Right?
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-06-27, 21:56


Sora & Ian
❛❛Erős, mint a halál, a szerelem... kemény, mint a pokol, a féltés; parazsa tűzparázs, Isten lángja..❜❜



Words: 654 ✦ note: ...
Bólintással veszem tudomásul, hogy miket kér, majd el is indulok a bolt felé. Persze előtte hozok magamnak hamburgert a gyorskajáldából, mert aligha laknék jól egy doboz zöldséggel. Gyorsan beszerzek mindent, de mielőtt visszamennék a kocsihoz, elrejtek egy kis apróságot Sora  rendeléseit tartalmazó zacskó aljára. Simán is odaadhatnám, de abban nem lenne semmi meglepetés. Percekkel később, már újra úton vagyunk a kiszemelt cél felé. Igaz, Kathy mondta egyszer, hogy ide Sorát is elhozhatnám, de nem azért teszem meg. Sokkal inkább csupán vele akarok lenni, legalább egy kicsit. Jó, otthon is lehetnék kettesben vele a lakásban, de ott akkor hagy magamra, amikor csak akar. Itt viszont, egy kihat területen, azért több esélyem van a ballépéseim után kiengesztelni. Hacsak el nem hajt a kocsimmal és hagy egyedül a parton. Az elég gáz lenne. Mellette gyorsan telik az idő, annyira, hogy mire észbe kapok, már a parton kiterített pokrócon fogyasztjuk a vacsoránkat.  Csend telepedik ránk. Sora a tájat nézi, én pedig őt. Idilli a hangulat, mégis valahogy kissé kínos ez a csend. Őszintén, arra várok, hogy megtalálja a "csomagjába" rejtett édességet. A kedvenc csokija, ha jól emlékszem. Kissé tartok attól, hogy ez is rosszul sül majd el, ahogy ez az egész naplementében kettesben eszegetés. Nem akarok újabb vitát és tudom, hogy ráerőltetnem sem szabad magamat. Pedig isten a tudója, hogy milyen szívesen érinteném meg ebben a szent percben is.
-Te sokkal szebb vagy! - Szavaira ismét, már ki tudja hányadik alkalommal bukik ki belőlem átgondolatlanul bók. Mintha ő húzná ki ezeket. Kedves szoktam lenni a nőkkel és udvarias is természetesen, de talán az összes szeretőmnek nem bókoltam annyit összesen, mint ennek a fantasztikus nőnek. "Ian" Akár hányszor kiejti száján ezt a szót, még mindig apró bizsergés fut végig a gerincemen.
-Tényleg, nem haragszol? - Kérdezek vissza a tekintetét keresve. Órákig el tudnám nézni két ragyogó íriszét, melyben apró fénypöttyök járják untalan táncukat. Ha a szem a lélek tükre, az övénél nincs tisztább és tökéletesebb. Mindig is így gondoltam, s most, miként összekapcsolódik övé az enyémmel, még biztosabb vagyok a dologban. Jól emlékszem milyen kotnyeles kislány volt, vagy, hogy milyen volt az, mikor együtt másztunk fára vagy építettünk homokvárat. Mégis, mikor ránézek, nem egy barátot, vagy testvért látok, hanem egy káprázatos nőt. Egy angyalt, aki történetesen épp elég csodás ahhoz, hogy örökre és megmásíthatatlanul magához láncolhasson, ha akar. Bár akarna...
-Sajnálom, vagyis nem akartalak megbántani és kiabálni sem. - Úgy érzem, hogy kutya kötelességem bocsánatot kérni, még akkor is, ha sértettnek érzem magam. Elutasított és én ezt nehezen emésztem meg, de arról senki sem tehet, hogy nem tetszem neki. Mégis bánt, de ezt jobb elrejteni. Inkább kérek ezerszer bocsánatot, minthogy ismét sírni lássam. Nem bírom elviselni a könnyeit, bár szomorú arccal épp olyan gyönyörű, mint mikor vidám. Az igazat megvallva, mindent szeretek rajta. Ahogy mérgesen néz, vagy lábujjhegyen oson el a szobám előtt, miközben azt hiszi, hogy nem vettem észre. Megmosolyogtat, hogy sokszor észre sem veszi, hogy mielőtt bekapna egy falatot, pillanatokig az evőeszközét bámulja. Édesen ráncolja az orrát, ha valami számára undorítót lát. Legalább egymillió ilyen apróságot tudnék felsorolni és ezek közt még nincs is, hogy mindezek mellett milyen irtózatosan jó teste van.  És az ajkai...
-Sora..- Most, ebben a szent pillanatban, mikor suttogva kiejtem a nevét, már tudom, hogy ismét baromira el fogom cseszni a dolgokat. Tudom, mégsem vagyok képes megakadályozni a mozdulatot, amivel hozzá hajolok, azzal a szándékkal, hogy kezem segítségével letörlöm arcáról az ott lévő ételdarabkát. Tényleg ezzel a gondolattal indul el a mozdulat, végül kezem helyett, mégis ajkam érinti szájának szélét. Csak egyetlen pillanatra, míg eltüntetem azt ami rá ragadt, de túl édesnek bizonyul ahhoz, hogy beérjem ennyivel. Egyik kezem máris selymes tincsei közt merül el, míg a másikkal közelebb húzom magamhoz. Csak egy lopott csók. Már megint itt tartok, vagyis amint ajkaink találkoznak, már itt sem. Ismét a jól ismert köd lepi el az elmém, gondolkodni már képtelen vagyok. Nyelvem gyengéd erőszakossággal hívja játékra az övét. Körbeölel megszokott illata, mely egyre többre csábít.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
28


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-06-28, 12:48


669 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES: <3
IAN & SORA
Elmosolyodok, amikor megint a külsőmet dicséri, a mai napon talán már a harmadik alkalommal teszi ezt. Bókol nekem és ezzel csak még szebbé varázsolja a helyzetet, ezt a pillanatot, hogy itt ülünk a parton egymás mellett. A szívem mindig dobban egy aprót, amikor ilyen felém, kedves, romantikus. Ez az az Ian, akit én ismerek és szeretek, nem pedig a veszekedős és nőcsábász énje. Előbbi oldala miatt pedig tényleg nem tudok rá haragudni, úgy nem, hogy a vita miattam alakult ki, én kezdtem el az ő fejéhez vágni a dolgokat, miket nem igazán kellett volna és én voltam az is, aki visszautasította a másik közeledését, holott azt éppen úgy akarta azt, mint a másik.
- Nem, már nem haragszok – ismétlem meg még egyszer a szavaimat, megnyomatékosítva, hogy tényleg elhiggye őket. Közben rápillantok, a szemébe nézek és halványan elmosolyodok, szintén egy bizonyítékként, hogy tényleg nem hazudok neki. – Rájöttem már, hogy nem kellett volna olyanokat mondanom neked és… - folytatom tovább és közben leteszem a salátás dobozt a kezemből, révén, hogy megettem azt. A zacskómért nyúlok, hogy kivegyem belőle az üdítőmet, de ekkor megpillantok valamit az alján, valamit, amit nem kértem. Csokoládét. Egy tábla csoki hevert a papírzacskó alján, ezen pedig duplán meglepődtem, mert a kedvenc csokim volt az. Emlékszik rá, hogy ezt szeretem? Valamint miért vett nekem csokit? Mielőtt megkérdezhetném, meghallom, hogy sajnálja, hogy megbántott és, hogy kiabált velem. A szívem megint dobban egyet és hirtelen azt se tudom, hogy mit feleljek rá. Bocsánatkérésként vette nekem az édességet? Vagy csak úgy, ajándékként, kedveskedés gyanánt? Bár ez nagyon nem is a lényeg. Megvette és én örülök neki. Bocsánatot kér, és ennek szintén örülök, habár kicsit negatív vagyok e téren, hiszen a filmezésünkkor én is hibáztam, ráadásul jobban. Én meg még csak nem is vettem neki csokit, nemhogy bocsánatot kértem volna már. Kicsit szégyellem is most emiatt magamat.
- Én is sajnálom, hogy olyanokat vágtam a fejedhez, amit nem kellet volna, hogy kiabáltam veled feleslegesen. Nem kellett volna úgy viselkednem, ahogyan viselkedtem – kérek én is bocsánatot mélyen a szemeibe nézve. Nem akarok vele se haragban lenni évekig, se távol lenni tőle évekig, megint. Így hát, vagy inkább egy kis plusz bocsánatkérésként kiveszem a zacskóból a csokit, kibontom, széttöröm, egy darabot elveszek belőle, a többit pedig mosolyogva feléje nyújtom. – Köszönöm a csokit. Kedves tőled. Kérsz belőle? Vegyél nyugodtan – kínálom őt meg kedvesen és próbálok nem úgy tűnni, mintha most rá akarnám erőltetni vagy ilyesmi, mert ez nem így van. Csupán szeretnék végre tényleg kedves lenni vele és tényleg szeretném, ha most nem fulladna e közös programunk veszekedésbe. Hogy nyomatékot adjak a felől is, hogy tényleg köszönöm a csokit veszek gyorsan még egy darabot belőle, már csak azért is, mert tényleg nagyon finom és nagyon szeretem. A darabkából leharapom a felét és érzem, hogy egy kis része az ajkamon maradt. Gyorsan bekapom a másik felét is és már nyúlnék az egyik kezemmel az arcomhoz, hogy letöröljem a csokidarabot, de Ian megelőz a szándékával és kicsit meg is lep, amikor aztán nem a kezével ér az ajkamhoz, hanem a szájával.
Ajka lágyan találkozik az enyémmel, kis bizsergést keltve bennem. Ösztönösen lehunyom a szemeimet, a csokit valahova leteszem, és amikor közelebb húz magához nem ellenkezek. Eszembe jut a néhány napja történt csókunk és, hogy annak rossz vége lett, miattam. Most pedig nem akarom, hogy olyan vége legyen, ugyanis csábít nyelvének táncjátéka, melyet nem tudok nem viszonozni. Karjaimmal átölelem a nyakát és úgy csókolózok vele tovább gyengéden és minden apró nyelvmozdulásom mögött vágy lapul. Már régóta vágyódom az ilyen érintése után és ez a pillanat túl szép most, hogy leállítsam őt, megint. Mégis pár pillanat múlva megszakítom a csókcsatánkat, hogy jussak némi levegőhöz. – Várj… Várj egy kicsit… - suttogom szaporán véve a levegőt. Próbálok lebegőhöz jutni és ez a pillanatnyi kis szünet elég ahhoz, hogy kicsit észhez kapjak, de tényleg csak egy kicsit, éppen annyira, hogy kimondjam, mit is akarok tőle úgy igazán. – Előbb tisztázni szeretném, hogy… Akarlak, de sokkal több időre, mint egy alkalomra… - nézek komolyan a szemeibe. –  Ezért ez csak akkor folytatódhat, ha te is…
This time it can be good...it will be different...Right?
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-06-28, 19:03


Sora & Ian
❛❛Erős, mint a halál, a szerelem... kemény, mint a pokol, a féltés; parazsa tűzparázs, Isten lángja..❜❜



Words: 627 ✦ note: ...

Minden egyes alkalommal szebbnek tűnik a mosolya. Most is így van ez.
-Nem kell bocsánatot kérned! - Halkan bukik ki belőlem ez a mondat is. Nem kell bocsánatot kérnie, semmi szükség rá. Nekem elég, ha nem haragszik és ha nem néz rám azzal a megvető tekintettel, amivel teljesen ki tud borítani. Jó, azért ennél sokkal többre vágyom, de beérem ennyivel is.
-Nem kérek, köszönöm! Edd csak meg. Ha jól emlékszem, ez a kedvenced! - Édesebb érzés nézni, ahogy eszik, mintsem vegyek belőle. Bár ez másnak talán értelmetlen lenne így kimondva, de tényleg. Minden mozdulatával egyre jobban elkábít.  Ahhoz eléggé, hogy már megint hülyeséget csináljak. Egy pokolian jól eső hibát követek el.
Ajkunk összeér, s eleinte úgy érzem, hogy nincs ellenére. Karjai odaadóan  simulnak nyakam köré, miközben csókunk szenvedélyes játszadozássá mélyül. A vágy, már szinte kézzel fogható, épp ezért nyögök fel, mikor levegő után kapva megszakítja ezt a tökéletes percet.  A várj szó hallatán már szinte megint kiakadnék, de belém fagy a harag, mikor fojtatja a beszédet.  "Akarlak..." Percekre megáll az idő, mert csak ez az egy szó zsong a fejemben. Eleinte el sem akarom hinni, hogy nem álmodok. Tényleg Sora mondta ezt nekem? Számára lehet, hogy úgy tűnik, mintha épp megfontolnám, hogy akarom-e, vagy ilyesmi, pedig csak nehezem hiszem el, hogy ilyen történhet velem.
-Soha sem csak egy alkalomra akartalak Sora... - Hangom halk, de határozott. Tekintetem az ő csodás íriszeit kémleli. Tudom jól, hogy mit szeretnék tőle és mennyi időre, csak abban nem vagyok még mindig biztos, hogy mindketten ugyan azt akarjuk.
-Fontos vagy nekem, mindig is az voltál. - Ilyen még nem volt, de nem igazán találom a szavakat. Túl nagy a súlya mindennek, túlzottan megváltoztathatnak mindent a szavaim jó vagy épp rossz irányba. Nő előtt, még nem igazán éreztem ennyire zavarban magam, mint most.
-Szeretlek! - Végül kinyögöm azt az egy szót, ami a legbeszédesebb. Ennél jobban, aligha tudnám kifejezni, hogy mit is érzem iránta. Vagy talán mégis, hisz a tettek minden szónál többet érnek, ahhoz viszont idő kell.
-Szeretlek téged, nem úgy, mint egy testvért, vagy mint Isis barátnőjét, még csak nem is úgy, mint egy barátot. Te voltál az első olyan lány, akire felfigyeltem. Sokáig próbáltam még azt is elfelejteni, hogy létezel. De tudod mit? Annak ellenére, hogy nem kellettem neked, én mégsem tudtalak kiverni a fejemből. Minden alkalommal, amikor a nevemen szólítasz, apró bizsergés fut végig rajtam. Ha fél méterrel közelebb vagy, nem bírom elviselni, hogy ne érintselek meg. Látnom sem kell, egyszerűen megérzem a jelenléted. - Sóhajtva a keze után nyúlok, mintha az érintéséből erőt nyerhetnék. Így is van. Bátorságot önt belém.
-Soha sem bántam meg az együtt töltött éjszakát. Tudom, hogy sokat ittunk és én nem is akartalak kihasználni, csupán nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Ha visszamehetnék a múltba, akkor sem változtatnék ezen, mert az eddigi életem egyik legszebb emléke az. Többé, nem akarok hazudni neked, még akkor sem, ha te ezt a "több időt" nem úgy gondoltad, ahogy én. - A szívem megtriplázott ütemben zakatol, olyan hangosan, hogy attól félek, ő is hallja. Lehet, hogy kívülről egy nagy darab, rendíthetetlen alaknak tűnök, de Sora az én nagy gyengeségem. Egyszerűen rettegek attól, hogy azt fogja mondani, hogy ő csak valami futó románcot akarna esetleg. Vagy még azt sem, csak én értettem félre mindent. Ennyire még akkor sem voltam ideges, mikor egy meló alkalmával egy bombával megspékelt épületben kellett grasszálnom. Pedig az darabokra szaggathatott volna, mégis, most az is jobb jövőképnek tűnik, mint a mellettem ülő nő esetleges elutasítása.
-Menthetetlenül szerelmes vagyok beléd Sora... - Minden félelmem ellenére, ennyi év reménytelenség után, a szemébe nézve vallom meg legmélyebb érzéseimet, majd lélegzet visszafojtva várom az ítéletet. Ő a reményem, s hóhérom is ebben a pillanatban. Nem is tudtam eddig, mi az igazi félelem. Milyen érzés az, mikor bármit megtennék egyetlen szóért.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
28


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-06-29, 17:40


952 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES: <3
IAN & SORA
- Úgy érzetem, hogy ki kell mondanom - mondom halkan arra a szavaira, miszerint nem kell bocsánatot kérnem. Én úgy éreztem, hogy meg kellett tennem. Ki kell mondanom, hogy tudja, hogy én nem akarok vele rosszban lenni. Ettől is az ő bocsánatkérésétől is jobban érzem magamat.
- Igen, ez a kedvencem. De attól még szívesen adok belőle, nehogy már csak én egyek valami finomat… - próbálom őt finoman mégis meggyőzni arról, hogy vegyen és egyen belőle. Ez után történik az, hogy felém nyúl és aztán ajkaink találkoznak.  Nyelveink szenvedélyes táncba kelnek egymással, többet és többet akarva belőle, de levegő hiányában kénytelen leszek megszakítani ezt a szép pillantott. Mondom neki, hogy várjon egy kicsit, hogy előbb tisztázzuk, hogy ki pontosan mit is akar a másiktól. Elmondom neki, hogy akarom őt és többre, sokkal több időre, mint egy éjszaka. Persze szavaim még így se pontosak, csupán csak ködösek, de remélem, hogy érti, hogy én ezzel mire akarok célozni. Hiszen nagyon is jól ismer, tudnia kell, hogy én komoly kapcsolatot szeretnék tőle, nem egy kis futó románcot.
Szavaim után csend áll be kettőnk közé. Perceken át tartó némaság, melyet ő tör meg. Sohasem csak egy alkalomra akart… Szavaira kicsit örömtáncot járok magamban. Hát akkor tényleg fontos vagyok neki? Nem akart kihasználni? Nem is tudja, hogy ezt milyen jó tudnom!
- Én sem csak egy alkalomra akartalak… - felelek én is halkan, még mindig a szemeibe nézve. Ha tudná, hogy mennyi ideje óta akarom őt milyen hosszú időre! El is mondanám neki most rögtön, de még nem vagyok biztos benne, hogy ő mennyire időre akar engem pontosan.
- Nekem is mindig fontos voltál és vagy most is az - mondom el én is, hogy az évekig tartó távolság és az utóbbi időben történt veszekedésünk ellenére igenis fontos a számomra. Nagyon is számít nekem és nem nézek át rajta, nem vetem meg, semmi negatív érzelmem nincsen iránta. Hogyan is lehetne? Hiszen szeretem őt. Visszavonhatatlanul, teljes szívemmel. Így, amikor meghallom tőle azt az egyetlen egy szót, mely a világ legeslegjobb szava, a szívem nagyot dobban örömében. Tényleg kimondta? Nem álmodok, ugye? Életem első és egyetlen szerelme szeret és ennél többre én nem is vágytam sohasem.
- Ian… - mondom ki lassan a nevét, egyik kezemet gyengéden az arcára csúsztatva. Már készülnék én is szerelmet vallani neki, de rögtön folytatja szép vallomását és nekem nincs szívem közbevágni. Úgy tekint rám, mint egy nőre, úgy is érez irántam, az első voltam neki… Hihetetlenül jó hallani ezeket. Kicsit bár beárnyékolja, hogy el akart felejteni, mert mást választottam, meg is értem ezt, de én azért választottam mást, mert azt hittem, hogy neki nem kellek, tévedtem, de mekkorát! Bánom is már egy ideje e baklövésemet és most már csak még jobban. De a tudat, hogy szereti, amikor a nevén szólítom, hogy nem bírja ki, hogy ne érintsen meg és az, hogy megérzi a jelenlétemet, mind-mind enyhítenek önön ostorozásomon, mert azt tudatják, hogy igen, lehetek vele együtt.
Hirtelen azért a kezemért nyúl, amivel még mindig megérintem az arcát. E aprócska tette kellemes és erőt adó, habár még most se szólalok meg. Ugyanis megint folytatja a beszédét, én pedig némán hallgatom őt, minden egyes kimondott szava jólesően hat rám. Nem bánta meg az éjszakát, nem akarná megváltoztatni, élete legszebb emléke, és ami a legjelentősebb, legszebb: menthetetlenül szerelmes belém. Ezek a szavai visszhangoznak bennem mondandója alatt és után is.  Szinte már a fellegekben járok a boldogságtól, és mikor befejezi gyönyörű vallomását elérkezettnek látom az időt, hogy én is megtegyem ugyanezt.
- Én is többként tekintek rád, mint a legjobb barátnőm testvére, mint egy barát, vagy mint egy testvér. Én egy férfit látok benned, magam előtt, aki az első és utolsó nem férfi rokonom az életemben, aki nagyon sokat számít nekem. Persze, hogy te voltál nekem az első és az utolsó férfi is a szerelmi életemben. Mert én sem tudtalak kitörölni a fejemből, pedig én is megpróbáltam, mert én meg azt hittem, hogy nem vagyok az eseted, hogy csak egyszeri alkalom voltam. Ezért is mentem el aztán mással randizni, holott én veled akartam, téged akartalak, csak nem volt bátorságom elmondani, féltem, hogy visszautasítanál és elküldenél. És mekkora egy nagy hiba volt így gondolnom és így cselekednem!  Most már belátom ezt és sajnálom, mert nekem csak te kellesz. Más férfit nem találok ilyen vonzónak, mint téged, más férfi nem ismer engem jobban talán még saját magamnál is, más férfi sosem képes úgy nézni rám, úgy hozzám szólni és megérinteni, hogy ilyen hevesen verjen tőle a szívem… - mondom miközben szabad kezemmel megfogom az ő másik kezét és a mellkasomra teszem, a szívemre, hogy érezze milyen hevesen dobog az, miatta. – Más férfiról nem álmodok éjjelenként. Álmaimban és emlékeimben mindig újra és újraélem az együtt eltöltött éjszakát. Gyönyörű volt és a legszebb emlékem nekem is, hiába, hogy részegen tettük meg. Én sem akarok neked többé hazudni vagy titkolózni. Őszinte akarok veled lenni ezen túl, ezért is mondom ki, hogy a több időt én úgy értem, hogy a barátnőd szeretnék lenni, majd a feleséged és végül a gyerekeid anyja. Együtt nőttünk fel, együtt kezdtünk el élni és én nagyon szeretném, ha mostantól továbbra is együtt járnánk az élet ösvényét, csak sokkal szorosabban, mert veled szeretnék megöregedni, senki mással – mesélem el neki a vágyamat kettőnkkel kapcsolatban, az arcán lévő kezemmel gyengéden megsimogatva az arcát miközben még most is mélyen a szemeibe nézek. Beszédem közben az érzelmeim felszabadultak és szemeim kicsit könnyesek lettek, de az örömtől és nem a bánattól. Egy pislogással próbálom őket eltüntetni. A kezemet Ian tartójára csúsztatom, és gyengéden közelebb húzom így őt magamhoz, hogy a homlokomat a homlokának döntsem. Ez erőt ad ahhoz, hogy a vallomásom legjobb részét érthetően, tisztán mondjam el neki, újra a szemeibe nézve és szeretetteljesen rámosolyogva. – Én is menthetetlenül szerelmes vagyok beléd. Szeretlek Ian, nagyon.
This time it can be good...it will be different...Right?
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-06-30, 20:43


Sora & Ian
❛❛Erős, mint a halál, a szerelem... kemény, mint a pokol, a féltés; parazsa tűzparázs, Isten lángja..❜❜



Words: 1004 ♥ Thinking Out Loud

-Together?  
-Forever.  


Egy csók! Egyetlen felkavaró csók! Ennyi történt csupán, mert nem voltam képes elnyomni vágyaimat, s ezzel egy egész lavinát indítottam el. Sora szavai halvány reményt sejtetnek számomra. Sokkal több időre... erre vágyom már az ősidők óta, csakhogy ez, még mindig nem jelenti azt, hogy ugyan azt akarjuk. Bár számomra, már az is maga a boldogság, hogy nem azt vágja ismét a fejemhez, hogy ilyen férfi nem kell neki.  Egyetlen csókjáért is elég sok mindent megtennék, hát még ennél többért. Vallok, nem egy alkalomra kell, fontosabb, mint gondolná.  Szavaim bumerángként jönnek vissza tőle. Nem hiszek a fülemnek. Lehet, hogy álmodok? Vagy, már olyan régóta vágyom rá, hogy végül elment az eszem és most képzelődök? Létezik, hogy tényleg, igazán fontos vagyok neki? Még ha, nem is úgy, ahogy ő nekem. Erőt ad és bátorságot. Az élet már csak ilyen ironikus. Nagy darab vagyok és látszólag félelmet nem ismerő. Elég sok mindent átéltem már, de mellette ideges kamasznak érzem magam. Tudom jól, mekkora súlya lehet annak, ha őszintén elmondom, hogyan is érzek iránta. Kapcsolatunk lehet rosszabb? Talán nem, de ha mindent félre értettem és most szemtől szemben visszautasít, azt nem tudom, hogy viselném el. Talán sehogy, hisz régebben már az is megroppantott, hogy Isis vágta a képembe a dolgot. Egyenesen tőle hallani, maga lenne a pokol. De mellette lenni, érezni az illatát, hallani a hangját, s nem megérinthetni a pokolnál is rosszabb. Ezer modell ide vagy oda, helyben eldobnék minden kalandot egy esélyért Soránál. Ez a gondolat adja meg az utolsó lökést ahhoz, hogy kimondjam azt a bizonyos szót. Szeretem és ezen semmi sem változtathat. Épp, mikor folytathatnám a vallomást, csókra termett ajkát a nevem hagyja el, majd tenyere az arcomra simul. Akaratlanul is jelnek veszem ezeket az apróságokat. Jelnek, mely lassan parázsra lobbantja bennem a  boldogság tüzét. Mégis folytatom a monológom. Elmondok mindent, nincs több titok! Nem rendülök meg eme elhatározásban, már csak azért sem, mert csak úgy lehetek biztos benne, bennünk, ha nyílt lapokkal játszunk. Nem akarok még egyszer olyan napra ébredni, mikor végül mással megy el. Önző módon magamnak akarom, most és örökre. A keze után nyúlva merítek újabb bátorság adagot ahhoz, hogy befejezzem a mondandómat. Vagyis végre őszintén és félre érthetetlenül kimondjam, hogy szerelmes vagyok belé. Megteszem, a bennem lévő feszültség mégsem oldódik. Szívem is mintha minden pillanattal csak gyorsulna. Sora szavai pedig, csak még jobban felpörgetik. Ismét nem hiszek a fülemnek.. Szinte levegőt sem veszek, amíg beszél. Férfiként tekint rám? Én voltam az első és az utolsó a szerelmi életében? Mi van? Mikor kezem a mellkasára, őrült ütemben zakatoló szíve fölé helyezi, végre hinni kezdek a csodában. Soha ennyire nem örültem még annak, hogy ennyire elnéztem valamit. Milyen nyomozó az, aki nem képes olvasni a jelekből?  Megszólalnék, de Sorából ömlenek a szavak, s engem túl boldoggá tesznek ahhoz, hogy közbe vágjak. Csendben hallgatom tovább, gyönyörű arcát, szikrázó szemeit kémlelve. A nap is, már félúton jár a horizonton. Szinte filmbe illő pillanatok ezek. Homlokát az enyémnek tapasztja, mielőtt kiejtené az egyetlen szót, amire úgy érzem, egész eddigi életemben vártam. Szeret! A nő akiért majd megveszek, szeret! A tettek, többet mondanak a szavaknál. Mondják a bölcsek. Kezem hajába túr, ajkam szerelemtől túlcsordulva tapad az övére. Mohóság és megannyi érzelem vegyül el ajkaink játékában. Percekig élvezem érintését, idő közben az ölembe vonva őt, majd miután néma beszédünket megszakítom, még épp ennyi ideig ölelem némán, elveszve a tökéletességben. Végül, szinte suttogva nyitom újra szóra a szám.
-Biztos vagy benne? Tényleg, velem akarsz lenni? - Tekintetem kíváncsiság és félelem vegyül. Hátrébb húzódok, már amennyire lehet, hisz még mindig az ölemben van az angyalom. Kezem sem veszem le róla, csupán már nem ölelem görcsösen.
-Jól gondold meg, mert ha igent mondasz, én nem leszek képes még egyszer elengedni téged! Akkor sem, ha menni akarsz majd! Leláncollak a hálószobámban, ha kell, hogy minden egyes éjjel a közeledben lehessek. - Rekedt hangom elárulja, hogy bár poénnak tűnhetnek szavaim, rohadtul komolyan gondolom a dolgot. Még egyszer nem engedem el ebben az életben, ha mellettem dönt most. Túl sokat vártam rá, túl régóta próbálom leküzdeni az iránta érzett szerelmem és baromira rég reménykedek titkon abban, hogy egyszer mégis az enyém lehet.
Nem akartam megzavarni a monológját, de most már, így utólag úgy érzem, mégis hozzá kell fűznöm egy-két kósza megjegyzést.
-Tényleg nem vagy az esetem, sokkal több vagy annál! Nincs még egy olyan nő aki legalább hasonló érzéseket keltene bennem. Az én szememben gyönyörű vagy, mindig is az voltál. Hibátlanul természetes és ellenállhatatlan. - Próbálom elmondani, hogy milyennek látom. Nem akarom, hogy még egyszer megforduljon olyan a fejében, hogy nem az esetem. Nincs is olyanom! Vagy ő, vagy teljesen mindegy alapon voltam eddig is.
-Én is hülye voltam. Bevallom, sértette a büszkeségemet, hogy randira mentél azzal a ficsúrral miután együtt voltunk. Beszélnem kellett volna veled, de miután Isis elmondta, hogy neked más kell és láttalak a sráccal... én... úgy gondoltam... hogy felesleges lenne. Nem akartam még szánalmasabbnak tűnni a szemedben, sem több fájdalmat. Fiatal voltam és a látszat ellenére, hihetetlenül fájt az egész. Aztán kerülni kezdtél és én beletörődtem abba, hogy látni sem akarsz többé, amiért akkor kihasználtalak. Vagyis, csak bele akartam törődni, de végül egészen idáig menekültem. - Oké, gyáva vagyok, ha róla van szó. Igen, szégyellnem kéne és takargatnom a hiányosságaimat, de egyszer már elveszítettem épp ezért. Jobb lesz így, ha olyannak lát engem is és a helyzetet is, amilyen valójában.
-Boldoggá tenne, ha a barátnőm, majd a feleségem, végül a gyermekeim anyja lennél.. - Lassan, szüneteket hagyva a szavaim között sorolom fel amiket nem olyan rég, még ő is. Kezem gyengéden cirógatja bőre selymét. Ha bármelyik másik nő csak a három közül az egyiket követelte volna, bizonyára rácsapom az ajtót, de hirtelen. Sora viszont, ő más, mindig is más volt. Ha azt mondja, hogy örökre velem marad, akkor én bármit megteszek, hogy boldog legyen az oldalamon.
-Nem! - Mosolyogva nemlegesen rázom a fejem.
-Már attól én vagyok a világ legboldogabb férfija, hogy azt mondod szeretsz! - Apró csókot hintek arcára, nyakára, vállára, majd mézédes ajkára. Ha tehetném, az egész testét, minden egyes porcikáját végig csókolnám ezen a szent helyen.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
28


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-07-01, 12:37


842 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES:  <3
IAN & SORA
Nem tehetek róla. Egyetlen egy csókjával megigézett, elvarázsolt annak a lehetőségnek reményével miszerint a hibám és az egymástól távol élt évek ellenére is még lehetséges, hogy együtt legyünk. Elültette bennem e szép reményt és én ennek nem tudtam ellenállni. Nem állítottam le, viszonoztam a csókját, mindaddig, míg ki nem mondtam burkoltan, hogy mit akarok. Ezzel pedig én indítottam el valamit, egy lavinát, egy gyönyörű vallomást tőle. Minden szava szinte zene volt a füleimnek és kedvesek a szívemnek. A legszebb szerelmi vallomást mondja nekem, amit csak valaha hallottam. A legszebb szavakat hallom tőle, főleg azt az egy szót, amit csak tőle vártam mindig is, hogy mondja ki. Most pedig végre hallom tőle és nem találok rá szót, amivel jellemezni tudnám, hogy most mit érzek. Mosolygok, nagyon jó hangulatban vagyok, szinte szárnyalni tudnék, a boldogságtól miközben hevesen ver a szívem. Aztán én is kiöntöm neki az én a lelkemet, ajkamat megannyi szép szó hagyja el nekem is és én is elmondom azt az egy szót, amiben benne van az összes többi: szeretlek. Tessék, hát kimondtuk ezt mindketten, örömöt okozva nemcsak magunknak, hogy végre nem titkoljuk tovább, de örömöt szereztünk a másiknak is. Hiszen a viszonozz szeremnél nincsen szebb dolog a világon.
Mikor én is befejezem a vallomásomat zakatoló szívvel várom, hogy most mi fog következni. Nem kell sokat várnom, szavak helyet inkább tettek reagál a szavaimra. A hajamba túr, szerelmes csókot lehel ajkamra, amit én legalább ugyanolyan szerelmesen és mohón viszonzok, ha nem jobban. Az ölébe húz közben én pedig nem ellenkezek ellene, közel akarok hozzá ezért nem is bánom, amikor megszakítja a csókunkat és percekig csak némán ölel át. Én viszont átölelem őt, hozzásimulok, és csak élvezem ezeket a csodálatos, tökéletes pillanatokat kívánva, hogy sose legyen vége. Valamilyen szinten nem is merek megszólalni, nehogy véletlenül tönkretegyem.
- Igen, biztos vagyok benne. Veled akarok lenni, senki mással. Még sosem voltam semmiben sem ennyire biztos – bólintok kérdésére halkan válaszolva, ahogyan felpillantok rá. Elmosolyodok és kicsit fel is nevetek azon, hogy le akarna láncolni, hogy mindig vele legyek. – Leláncolnál a hálószobádban? Ejnye, Ian, ennyire nem bízol bennem, vagy van valami titkos vágyad, amiről tudnom kéne? – kérdezek vissza vidáman, majd újra komolyra fordítom a szót. – Nincs mit ezen meggondolni, tudom, hogy többé nem akarok távolságot tartani tőled. Úgyhogy nyugodtan leláncolhat vagy megbilincsezhet, biztos úr, csak az öné vagyok – az utolsó mondatot bár megint mosolyogva mondom, de azért komolyan gondolom.
Aztán hozzáfűz pár gondolatot a monológomhoz, szavakat melyek szintén örömöt okoznak nekem. Nincs is este? Csak én vagyok az egyetlen nő, aki nagy hatással van rá az érzelmek terén? Szavai újra jól érzéssel töltenek el. Reakcióként még szélesebben mosolygok rá és kezeimmel megsimogatom az arcát, gyengéden végigsimítva a sebhelyén is, közben mélyen a szemébe nézek. – Nekem pedig te vagy gyönyörű! Igen, megváltozott az eltelt évek alatt a külsőd, de én szerintem még mindig vonzó vagy. Sőt, sokkal vonzóbb! – mosolygok rá. – És tudom, hogy a belsőd viszont nem változott semmit és a belső sokkal fontosabb, mint a külső. De én szeretem mindazt, ami vagy és elfogadlak, szeretlek, minden jó és rossz tulajdonságoddal együtt. Mert ezek tesznek téged azzá, aki vagy és számomra benned minden jó.
Mondom el neki őszintén, hogy hogyan vélekedek róla. Hogy elfogadom őt olyannak amilyen és a rossz tulajdonságai nem állnak kettőnk közé most már. Majd elmondja ő is, hogy ő hogyan élte meg a dolgokat és kicsit elszomorít a tény, hogy mindketten sokat szenvedtünk az elmúlt évek alatt a közös hülyeségünktől, hogy nem beszéltünk hamarabb őszintén egymással. De most végre megtettük, őszinték vagyunk a másikkal és ez a nyíltság valami új, valami nagyon jó kezdete. Egy közös életé, amire már annyit vártunk és megérdemeljük.
- Hé, ez már a múlt. A közös múltunk egy meghatározó, éles, kicsi, törött darabkája mely belefúródott a szívünkbe és mély sebet ejtett rajta. De vegyük hát most ki ezt az üvegszilánkot, hagyjuk magunk mögött a múlt e fájó éveit, hogy élvezni tudjuk a jövő szép éveit, amit közösen fogunk megélni. Közösen be tudjuk gyógyítani a sebet, amit a magunkon és a másikon ejtettünk és együtt majd új emlékeket szerzünk magunknak, amik csodálatosak lesznek – válaszolok kedvesen, szerelmes szavakkal a szavaira és megint megsimogatom az arcát. Tekintetemmel még mindig a szemeibe nézek, de most sokkal mélyebben, hogy érezze e szavaim súlyát, hogy mennyire is komolyan gondolom őket. Boldog akarok lenni, mostantól és vele. Senki mással csak vele mert ő az életem.
- Köszönöm… - suttogom, amikor most ő simogat engem a kezével és kimondja, hogy ugyanazok a céljai, vágyai velem kapcsolatban, mint nekem vele. Ez nagyon sokat jelent nekem, nagyon.  Én csak vele tudom ezeket a dolgokat elképzelni, így rettentően örülök és hálás is vagyok neki, amiért ezek végre majd valósággá is válhatnak.
Megmosolyogtat, hogy már attól a legboldogabb, hogy kimondtam, hogy szeretem őt. – Helyes! Én pedig akkor a világ legboldogabb nője vagyok… - mondom vidáman miközben apró csókjai erre jóleső bizonyítékok és ajkamra lehelt csókját mohón viszonozom is rögtön, többet akarva és szorosan átölelve a nyakát, újra hozzá simulva. Ha több csókot kapnék, ha beborítaná velük itt és most az egész testemet, hirtelen az se érdekelne, hogy közterületen, a tengerparton vagyunk.
I LOVE YOU WITH ALL MY HEART szívrobbanós
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
[/quote]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-07-02, 18:38


Sora & Ian
❛❛Erős, mint a halál, a szerelem... kemény, mint a pokol, a féltés; parazsa tűzparázs, Isten lángja..❜❜



Words: 906 ♥ Thinking Out Loud

"Veled akarok lenni, senki mással. " Ezek a szavak ölelnek körbe, s járják át elmém, s szívem összes apró zugát. Mindig is arra vágytam, hogy Sora ezt mondja nekem. Percek kellenek, hogy felfogjam, tényleg igaz. Talán most, másnap nem tűnik majd el újra az életemből, talán, tényleg lehet közös jövőm a világ legcsodálatosabb nőjével.
-Talán egy kicsit mindkettő! - Kaján mosollyal nézem az ölemben ülő csodát. Még velem is történhetnek jó dolgok, ezt eddig is tudtam, de, hogy a sors ekkora ajándékot adjon, erre nem számítottam.
-Vagy, talán csak attól tartok eltűnsz majd újra az életemből, mert rájössz te is arra, hogy jobbat is kaphatnál. - Apró, halk mondatot tűzök beszéde közepébe. Bizonytalan vagyok, de az vesse rám az első követ, aki nem lenne az ebben a helyzetben. Egyszer már azt hittem nyert ügyem van, ő az enyém, mert össze tartozunk. Aztán mégis valaki mással ment el. Azóta, sokat változtam, míg ő csak gyönyörűbb és kívánatosabb lett. Túl jó ő hozzám, ez a bazi nagy helyzet!
-Gondolatban már ezerszer magamhoz bilincseltelek, talán tényleg menni fog az életben is. Muszáj lesz, mert többé nem engedlek el! - A nőéhez hasonlatos mosoly jelenik meg az arcomon, miközben szinte suttogom a szavakat. Mintha a hangos beszéd elűzné a pillanat intimitását, vagy ne adj isten, felkeltene ebből a csodás álomból. Ha ez álom, örök kómában akarok maradni!
Bár legszívesebben ezer csókot lopva dönteném a fövenyre, mégis inkább visszatérek vallomásának apróbb részleteire, hogy reagálhassak rá. Akkor nem volt szívem közbe vágni, mégis, így utólag volna mit hozzátennem egyes részletekhez. Keze az arcomon siklik végig, tekintetünk összekulcsolódik, de amikor ujjai a szépnek aligha nevezhető sebhelyemhez érnek, alig érezhetően megrezzenek. Nem fáj, már jó ideje érintetlen. Csupán, ha tehetném, minden hibám elrejteném Sora elől, kezdve ezekkel a testemet csúfító hegekkel. Eddig soha sem érdekelt, hogyan is nézek ki. A nők buknak a rossz fiús külsőre, szóval még jól is jött. De attól, hogy eljátszanak a szörnyeteggel, egyáltalán nem akarják hozzá kötni az életüket. Újabb félelmeim máris csitítják az angyalom szavai. Gyógyír ő mindenre, azt kell higgyem. Egy pillanatra lehunyom a szemem, s mély levegőt veszek, mintha felkészülnék arra, ami következni fog. Visszatér a mosolyom is, mintha el sem tüntette volna az aggodalom.
-Ha te elfogadsz így, akkor semmi más nem számít! - Arcomról leveszem kezét, majd a számhoz emelve, gyengéd csókot lehelek rá. Hálás vagyok talán és megkönnyebbült. Vonzó férfinak talál! Szeret! Mi többet várhatnék még, hisz ha mindez igaz, már mindenem megvan amire valaha vágytam.
-Az én szilánkom, tudom is hogy vehető ki! Töltsd velem az éjszakát, aludj a karjaimban! Szeretnék arra kelni, hogy mellettem vagy. Szeretném a te arcod látni először ébredéskor és azt hallani, hogy szeretsz. - Számára talán hülye kérés ez, de vonásaim elárulják, hogy én bizony komolyan gondolom. Nekem sokat jelentene, azok után, ami a múltban történt. Tudat alatt, talán meg akarok bizonyosodni arról, hogy egy együtt töltött éjszaka után, nem fordul el tőlem megint. Nem a szexre gondolok első sorban, annak ellenére sem, hogy jelen pillanatban is majd megveszek érte. Még, ha nem is akarna egyelőre úgy együtt lenni, akkor is boldogan kelnék mellette.
-Cserébe bármit megteszek, hogy begyógyítsam, vagy inkább véglegesen eltüntessem a te szívedbe fúródott darabot! Azon leszek, hogy minden új emlékünk mosolyt csaljon az arcodra. Nem fogok csalódást okozni, ígérem! - Nővel még soha sem beszéltem így. Anyámmal és Isissel sem. Általában nem én vagyok a szavak embere, de Sorával kapcsolatban megtanultam, hogy piszkosul fájhat az, ha valamit nem mondunk ki. Nem hazudtam neki, tényleg bármit megteszek azért, hogy boldog legyen velem. Leállok minden hülyeségemmel, s még ha néha nehezen is fog menni, többé nem érintek így más nőt rajta kívül. Érte megváltozom! Nem! Ezt magamért teszem! Nem fogom még a lehetőségét sem megadni, hogy csalódjon bennem. Ha rajtam múlik a dolog...
-Nekem kell megköszönnöm! Mert miattad, most ilyen gyönyörű kedvesem lehet! Ezentúl hord az Ianhez tartozom pólót, ha kilépsz az utcára! - Viccelődök, de szavaim mögött elég mély tartalom van. Azt akarom, hogy biztos legyen benne, mi mától összetartozunk. Ő az enyém és az övé vagyok. Nincsenek kifogások, sem mással való randevúk.  
Én vagyok a legboldogabb férfi kijelentésem után, ő egy igen hasonlóval ajándékoz meg. Ajkam máris ezer csókkal borítja, majd rálel az övére, s mohó nyelvjátékba kezdünk. Karjai szorosan simulnak a nyakam köré, teste az enyémhez préselődik. Felnyögök apró mozgolódása közben, s mivel az ölemben ül, már tagadni sem tudnám, mennyire nem vagyok képes kontroll alatt tartani a testem, mikor róla van szó. Egyre szűkülő nadrágom, talán épp elég bizonyíték. Egyik kezem hajába túr, atya ég, hogy én mennyire imádom illatos, selymes tincseinek érintését! Másik hol karcsú derekát, hol hátát cirógatva öleli testét. Egy csók, mely olybá tűnik, végtelen.  Szinte látni vélem a tűzijátékokat, de az biztos, hogy elmém ismét a jóleső köd járja át, az, mely csak egy gondolatot engedélyez. Akarom őt! Kezem hátáról egyre lejjebb siklik, már-már megállíthatatlanul, de a sors segít egy cseppet a józan gondolkodásban. Levegőrét kapva válunk el egymástól, s máris újra nyakának íve az mely ajkam fogadja. Le kell állnom, ha nem akarom, hogy azt higgye minden csak azért volt, hogy megint lefektethessem! Nem ronthatok újból ajtóstól a házba, nem ronthatok el így mindent...
-Le kell hűtenem magam! Egyszerűen nem bírom a közeledben... - Motyogom fátyolos hangon a szemébe nézve, de mintha onnan is a vágy nézne vissza rám. Ennyi elég ahhoz, hogy józan gondolataimat sutba vágva, ismét ajkára tapadjak. Arra vágyom, hogy elolvadjon karjaimban, s őt is legalább annyira perzselje a vágy, amennyire engem.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
28


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-07-03, 11:29


824 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES:  <3
IAN & SORA
 - Ne, ne mondj ilyet! Nem fogok még egyszer eltűnni az életedből és arra se fogok rájönni, hogy jobbat is kaphatnék nálad, mert ez nem igaz – rázom meg tiltakozóan a fejemet. – Most itt fogok maradni az életedben, véglegesen. Nálad jobbat pedig soha nem kapnék, mert nekem te vagy a legjobb.
Mondom neki kedvesen, megnyugtatóan, arra törekedve, hogy elhiggye és bízzon bennem. Mert az igazat beszélem, most már tényleg vele karok maradni és nekem tényleg csak ő való. Most már meg nem akarok róla lemondani, megpróbálni őt elfelejteni, megpróbálni élni nélküle, mert az lehetetlen. Az nem lenne élet és nekem pedig ő az életem. Csak ő kell nekem. Ő a boldogságom kulcsa, életem értelme.
- Huh… Ezerszer? – kérdezek vissza kicsit meglepetten. – Akkor szerintem csak sikerül majd megvalósítanod is… - teszem hozzá mosolyogva, elképzelve a jelenetet. Ami nagyon is kedvemre van, be kell vallanom, szép fantáziálás. Valóságban pedig még jobb lenne. Tényleg közel tudni őt magamhoz, érezni a gyengéd érintéseit és csókjait az egész testemen… Nem jó, hanem csodálatos lenne.
Mielőtt bármit is mondhatnék még vagy cselekedhetnék, ő hozzászól a vallomásomhoz és én aztán megérintem az arcát, érzem, hogy amikor kezem a sebhelyéhez ér megrezzen és ettől én csak még inkább bátorítóan, kedvesen mosolygok rá. Nekem úgy szép, úgy tökéletes, ahogyan kinéz. Van sebhelye, nincs sebhelye, mindegy, ő Ian és szeretem őt, ezen pedig nem változtat a külseje. Ezt el is mondom neki, a tudtára adom szóban is, hogy nekem ő szép és elfogadom őt olyannak, amilyen.
- Igen, elfogadlak így – bólintok megismételve az előbbi szavaimat. Hagyom, hogy elvegye a kezemet az arcáról és gyengéd csókot leheljen rá. Kis bizsergés járja át tőle a testem és közben mosolygok. Örülök, hogy megértette a szavaimat és, hogy ezek szerint nem fog többet olyat mondani, hogy tán rájönnék arra, hogy jobbat érdemlek nála vagy, hogy ha nem is szóban, de testmozgásával kifejezze, hogy kicsit szégyelli a sebhelyét. Ő jól van így, ahogyan kinéz. Számomra nagyon is jól.
- Szívesen megteszem ezeket. Igen, veled fogom tölteni a ma éjjelt, a karjaid közt fogok aludni és az utána lévő, és az azutáni éjjelen is.  Veled leszek, amikor a nap első sugarai felbukkannak az égbolton. Még akkor is veled leszek, amikor felébredsz, először engem fogsz megpillantani. Én pedig egy csók mellett elsuttogom majd boldogan, hogy szeretlek – ismétlem meg a szavait kicsit másképpen és mosolyogva. Aranyos, vagyis inkább szerelmes a kérése és semmi akadálya, hogy teljesítsem neki. Örömmel fogom megtenni, mert én is szeretném, ha ezek megtörténnének, többször is, mától minden áldott nap.
- Már most, ebben a pillanatban is eltünteted az én szívembe fúródott darabkát. Már most mosolyt csalsz az arcomra és a te kérésed nekem is gyógyír. – árulom el neki vidáman nézve a szemeibe és aztán egy pillanat múlva komolyan folytatom. - De, tényleg lenne egy kérésem, amivel szerintem tisztában vagy és már talán meg is fogadtad magadban, hogy megteszed… Szeretném, ha más nővel nem lennél mostantól. Csak velem.
Mondom el neki az egyetlenegy kérésemet. Csak ennek a kérésnek az elfogadását, betartását várnám el tőle. Igaz, még azt is akarom, hogy szeressen, de ez természetes. Igen, az is természetes egy kapcsolatban, hogy egyik fél se csalja meg közben a másikat, nem is gondolom, hogy meg tudna csalni valakivel, mégis úgy érzem, hogy ezt el kell mondanom neki. Hogy nem akarom őt mással tudni.
- Ha dedikálod nekem, akkor, naná, hogy hordani fogom! – reagálok kicsit felnevetve a viccelődésén. De azért sikerül leszűrnöm belőle, hogy ezzel arra utal, hogy az övé vagyok, így logikusan azt is értette, hogy ő meg az enyém. Bólintok, jelezve, hogy értem mire céloz és egyetértek vele.
Elmondom, hogy ha ő a világ legboldogabb férfija, akkor én pedig a világ legboldogabb nője vagyok és következő kommunikációs tevékenységünk már inkább testi, csókokkal lep be és végül ajkaink heves csókcsatában forrnak össze. Karjaimmal átölelem a nyakát és testemmel hozzápréselődök. Nyögése és a forró helyzet engem is arra késztet, hogy felnyögjek. Az, hogy a hajamba túr, simogatja a derekamat és a hátamat még inkább csak fokozza a helyzet forróságát. De jól esik, hogy hozzámér, ráadásul így! Valamint ahogyan telik így az idő, annál jobban tudom, hogy most nem fogom őt megállítani, mert most már tényleg akarom őt. Levegő hiánya az, mely ajkainkat elválasztja egymástól és miközben levegőért kapok, ő ajkaival már megint a nyakamat csókolja. Lehunyt szemekkel csak élvezem, tényleg nem zavarna, ha ezután az következne majd, ami gondolom, hogy fog következni, mert láthatóan egyikünk se bír leállni. De ez nem is baj.
- Itt van pár méterre a tenger, mártózz meg benne, vagy… - felelek ara a szavaira, miszerint le kell magát hűtenie. A szerelem és vágy ködös tekintetével nézek a szemébe, ezzel is sugallva, hogy nem akarnám, ha a tengert választaná helyettem.  Tekintetéből szintén ilyesmit kiolvasni és a következő pillanatban ajka már megint az ajkamon van. – Vagy inkább bennem… - fejezem be a mondatom halkan, két csók között, felnyögve a gondolatra. Kezeim közben a nyakáról levándorolnak a felsőtestére és nagyban azon munkálkodok a csók közben, hogy megszabadítsam őt a felsőjétől.
I LOVE YOU WITH ALL MY HEART szívrobbanós
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-07-03, 20:09

+18

Sora & Ian
❛❛Erős, mint a halál, a szerelem... kemény, mint a pokol, a féltés; parazsa tűzparázs, Isten lángja..❜❜



Words: 706 ♥ Thinking Out Loud

-Jó ezt hallani tőled Sora! Általában elég magabiztos vagyok, de ha rólad van szó, akkor mindig minden összezavarodik. - Immár teljesen nyílt lapokkal játszok. Bár szeretnék rendíthetetlen hősnek tűnni a szemében, mégis elárulom lassan minden gyengeségem. Tanultam a múltban elkövetett hibámból, ha más nem, hát annyit, hogy megéri őszintének lenni. Így legalább biztos, hogy nem ért félre semmit. Mint most! Nem az a baj, hogy nem bízom benne, hanem az, hogy magamban nem. Abban, hogy  képes leszek boldoggá tenni őt.
-Elég időm volt rá! - Grimaszba rendezem a vonásaimat. Jó pár évig, csak gondolatban lehettem mellette, ez azért elég idő volt bármire.
-Merem remélni, hogy sikerül! - Viszonzzom a mosolyát, bár egyébként is az arcomra van írva a boldogság szép, cirádás betűkkel. Magamhoz láncolni őt, átvitt értelemben és szó szerint is eléggé tetszetős gondolat. Másra nincs is szükségem.
Tűzök pár megjegyzést a vallomásához, s összerezzenek, mikor gyengéd keze a sebhelyemhez ér. Nem mondom ki hangosan, de zavarnak ezek  testemet csúfító izék. Régebben, mikor először voltunk együtt, még kinéztem valahogy. Mostanra előbb hiszik el akik nem ismernek, hogy tömeggyilkos vagyok, mint azt, hogy rendőr. Ilyen az élet, mind változunk. De ő az előnyére. Gyönyörűbb mint valaha. És elfogad, így, ahogy vagyok! Az elmém még fel sem fogta azt, ami az elmúlt percekben történt. Azt hiszem idő kell ahhoz, hogy elhiggyem, nem álmodok. Kezére lehelek apró csókot, bár ennél sokkal többre vágyom. Ez a fekete bikini, maga a kísértés!
-Minden egyes éjjel? Mert én minden reggel melletted szeretnék ébredni, hogy téged lássalak először ébredéskor. Néha talán még reggelit is szervírozok az ágyba, de csak ha tényleg megkapom a beígért csókot és suttogást! - Tényleg átléphetünk így a múlt fájdalmain? Azt hiszem, igen! Minden menni fog, ha ezentúl ő áll majd mellettem.
-Tény, hogy elég sűrűn szoktam váltogatni a partnereimet, de ők nem hasonlíthatóak hozzád Sora! Amíg te velem leszel, nem kell senki más! Nem fogok úgy érni ezentúl egyetlen nőhöz sem, ahogy hozzád. Ez miatt nem kell aggódnod! - Próbálok őszinte lenni és mégis megnyugtató. Nem fogom tagadni előtte, hogy elég sok nő megfordult az ágyamban, már csak azért sem, mert Isis bizonyára elfecsegett már ezt azt neki. Egyébként is, nem túl nagy Honolulu, előbb vagy utóbb összefuthat némelyikkel. De az is igaz, hogy mindennek ellenére, tudom mi az önkontroll. Nincs szükségem másokra mellette. eszembe sem jutna akkora hülyeség és nincs az a nő, aki miatt veszélyeztetném a Sorával való kapcsolatom. Ennyit semmi sem ér.
-Ha csak azon múlik, hogy hord, ezer örömest dedikálom! - Mosolyogva figyelem az arcvonásait, mintha az elmémbe akarnám vésni, minden apró tulajdonságát.  Pedig már nem kell, hisz akár hányszor lehunyom a szemem, magam előtt látom. Mennyit néztem én a róla kapott képeket... Amik a szobámban vannak egy albumba rendezve és amit el kéne tennem valahová. Enyhén szólva nem tudnám kimagyarázni, ha rákérdezne miért gyűjtöttem külön a róla készülteket. Az ilyeneket mániákusnak szokták hívni a munkahelyemen.
Szó szót követ, majd csók csókot. Nem bírok magammal, már megint. Ajkának érintése mohóvá tesz. Egyre többet és többet akarok belőle.  Karja a nyakamra simul, teste az enyémhez préselődik és érzem, lassan végem. Nyögésemet az övé visszhangozza, miközben kezem a hátát és derekát simogatja. Csupán levegő vétel miatt szakítjuk meg csókunkat, de nem tudom elviselni a távolságot, máris a nyakára hajolok.  Agyam kitisztul annyira, hogy tudjam talán rossz ötlet itt és most leteperni. Le kell hűtenem magam. Sora a tengert ajánlja, de tekintetéből mást olvasok ki. Ajkam mohón falja az övét, s hagyom, hogy lesegítse a felsőmet.
-Inkább benned... - Mormolom a csókok között, s mire gyengéden lefektetem a kiterített plédre, már a bikini felsőjét is levarázsoltam róla. Arcát, ajkát apró csókokkal terítem be, majd egyre lejjebb haladva nyakát vállát és kebleit is kezelésbe veszem. Kezem ajkam útját járja be újra, gyengéden cirógatva a legszebb női testet, amit valaha csak láttam. Igyekszem nem elkapkodni a dolgokat, de annyira vágyok már rá, hogy tudom, képtelen leszek. Ha esélyét látnám annak, hogy bárki megláthat minket, nem tenném ezt. De itt a madár sem jár és én nem tudok hazáig várni. Újabb csókot lopok ajkáról, egyre elmélyítve, hogy végül szenvedélyes, vad nyelvcsatát eredményezzek, miközben izgatottan válok meg a nadrágomtól. Amint a műveletet sikerül véghez vinnem, élvezettel túrok tincsei közé, majd simítok végig nyakától kezdve, le keblei között, egészen a bikini alsóig.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
28


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-07-04, 15:30

+18

807 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES:  <3
IAN & SORA
 - Akkor ezen túl segítek neked egyszerűvé varázsolni, kigubancolni a szálakat velem, velünk kapcsolatban – mondom neki magabiztosan. Bevallom, hogy még nekem is most zavarosnak tűnik kettőnk kapcsolata, de csak azért, mert most változott meg hirtelenjében, egy csóknak és vallomásoknak köszönhetően, pozitív irányba. Még kicsit hihetetlen a dolog, igen, de valóságossá válhat. Sőt, már most valóságos. Azon leszek, hogy egyszerű és boldog legyen a kapcsolatunk.
- Tudom – bólintok halkan, szembe jutva, hogy éveken át kerültük egymást. A távolság nagy volt így, persze, hogy fejben közel gondolt engem magához. Én is így tettem. De mostantól ez meg fog változni. Most már tényleg egymás mellett vagyunk, így nem kell elképzelnünk magunk mellé a másikat. Egyszerűen csak meg kell érintenünk.
- Majd kipróbálhatjuk – teszem hozzá mosolyogva a bilincses témához. Még nem volt bilincs a csuklóimon, szerencsére, nem is akarom, hogy legyen ilyen rajtam, de… Érte, ilyesféleképpen, az ágyhoz bilincselve bepróbálnám a dolgot.
- Igen, minden egyes éjjel – bólintok, megerősítve azt, hogy nincsen semmi ellenvetésem a kérése ellen. – Tényleg jó dolognak lenne melletted aludni el és melletted is felébredni. Hogy te légy az első és utolsó személy, akit aznap látok, és aki aznap a fejemben jár. Valamint igen, meg foglak csókolni elalvás előtt, jó éjt pusziként és reggel csókkal foglak ébreszteni, így kívánva neked jó reggeltett. Az ágyba reggelinek pedig nagyon örülnék – mosolygok rá. Milyen meghitt, szép, szerelmes életkép ez miről most beszélünk! Egy igazi álom, ami valóságossá válhat és fog is válni. Nem lesz többé fájdalom a kapcsolatunk, hanem boldogság és szerelem.
Elmondom neki, hogy az ő kérése nekem is gyógyír a fájdalmamra és hozzáteszem az én saját kérésemet, ami egyfajta norma, alapkövetelmény egy párkapcsolatban. Tudom, hogy nem lenne képes megcsalni, de azért el kell mondanom, hogy nem szeretném más nővel látni, hogy elhallgattassam azt a kis félelmet magamban ez iránt. Amikor kimondja, hogy sűrűn szokta váltogatni a partnereit kicsit szomorú leszek, de rögtön megnyugtatnak az utána következő szavai. Nem kell aggódnom, mert nem fog ezen túl úgy érni egyetlen nőhöz sem, ahogyan hozzám. Azt mondja nem kell aggódnom és én hiszek neki. – Értem. Nem fogok aggódni és hiszek neked – bólintok szavaira, komolyan nézve a tekintetébe.
- Jó, majd ha hazaértünk, akkor kapsz egy ruhafilcet és aláírod – teszem még hozzá a témához mosolyogva. Tényleg hordanám, egyrészt, a póló jól néz ki, másrészt érte szívesen megtenném. Mert örülök, hogy mostantól hozzá tartozok és, hogy végre együtt vagyunk.
A téma megint terelődik, aztán már inkább csak tettek lesznek, mint szavak. De a tettek is éppen annyira, talán még jobban is fejezik ki, hogy jelen pillanatban mit is gondolunk a helyzetről, a másikról, kettőnkről. Ajkaink mohón érnek össze újra és újra, szenvedélyes nyelvtáncra hívva a másikunk nyelvét. Közben karjaimmal átölelem a nyakát, hozzá préselődök melynek következményeként mindketten felnyögünk. Csókolózás közben simogatja a testemet és aztán csak levegővétel miatt válunk el egymástól, a vágy ugyanis hajt minket. Túl hosszú idő volt külön és a vallomások következtében most még inkább elözönlöttek minket az érzelmek, még inkább felforrósodott a hangulat. Ezért megértem, hogy le akarja magát hűteni valahogyan, javasolom is neki a tengert, hiszen az hideg, csak elérné vele a kívánt hatást. De saját magamban tomboló forróság, vágy miatt javaslom magamat is, révén, hogy mindegy mit választ, leveszem róla felsőjét és ajkaink már megint egymásra találtak.
Belemosolygok a csókba, amikor kijelenti, hogy inkább engem választ a tenger helyet. Hagyom, hogy elfektessen a pléden és nem bánom azt se, hogy a bikini felsőmet leveszi rólam, mert nem fogom leállítani. Egyrészt azért mert most már nem akarom, másrészt pedig azért, mert most már nem tudnám. Az se érdekel, hogy tengerparton vagyunk, úgyse jön ide senki és már későre jár és mindketten túlságosan is fel vagyunk izgulva, hogy kibírjuk, míg hazaérünk. Úgyhogy jó ez itt és most. Csókokkal hinti be az arcomat, a nyakamat, a vállaimat és a melleimet, aprókat sóhajtok és nyögök, ahogyan ajka útvonalát bejárja a keze is. Gyengéd érintéseivel jólesően simogatja a bőrömet, még inkább elködösítik elmémet és fokozzák az iránta érzett vágyamat. Ajka újra megtalálja az enyémet, csókot lopva tőlem, mely elmélyített, szenvedélyes, de mégse tudja rendesen kifejezni az egymás érzett szerelmünket. Ennél több kell és több is fog kettőnk között történni. Jól tudom ezt mostanra, a tény, hogy heves nyelvcsatánk közben hallom, hogy megválik a nadrágjától és kezével a hajamba túr, majd újra végigsimít a testemen, egészen a bikinim alsójáig. Megint felnyögök most hangosabban, mint előbb, vágyam ugyanis mostanra kicsit erősebb lett. Szívem hevesebben ver és a levegőt is szaporábban veszem annak tudtában, hogy nemsokára magamban érezhetem őt. Ennek tudtában, hogy most már tényleg meg akar szabadítani az összes ruhaneműtől, kicsit megemelem a derekamat, így segítve neki, hogy hamar levegye rólam. Egyik kezemmel most én túrok bele az ő hajába, a másikat szintén elveszem a nyakától és végigsimítok vele a mellkasán, ajkam közben az ajkáról a nyakához és vállához vándorol, hogy most én lepjem el az ő testét csókokkal, még ha csak egy kicsit is.
I LOVE YOU WITH ALL MY HEART szívrobbanós
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-07-05, 15:13

+18

Sora & Ian
❛❛Erős, mint a halál, a szerelem... kemény, mint a pokol, a féltés; parazsa tűzparázs, Isten lángja..❜❜



Words: 758 ♥ Thinking Out Loud

-Az egyszerűség jó, ebben az esetben! - Nem vágyom semmi bonyodalomra, csak arra, hogy egészen egyszerűen egy pár legyünk. Mellette lenni, sokkal jobb, mint bármi más amit el tudok képzeli. Ebben persze a az egy éjszakásaim is bőven beletartoznak.  Talán ezt nevezik érettségnek, vagy szimplán a szerelem monogámmá képes tenni az embereket.
-Már alig várom! - Kisfiús mosolyt villantok, ezzel palástolva pajzán gondolataimat. Sora az ágyamhoz bilincselve? Lehet ennél izgatóbb dolog a világon? Ebben a pillanatban úgy gondolom, hogy nem. Ki van zárva, hogy valami jobban megmozgassa a fantáziám, mint ez.
-Ezzel teljesíted minden vágyam! - Mást nem is mondhatok. Mellette aludni és ébredni, csók reggel, s este. Nem olyan rég, mindez még csak álmaimban fordult elő, de mostantól maga lesz a valóság. Nagyon remélem, hogy holnapra sem változik meg a véleménye. Szívesen megkérném már most, hogy költözzön át a hálómba, de félek, azzal elsietnék mindent. Már így is többet kapok tőle, mint amit remélni mertem.
Egy kéréssel fordul hozzám, de ha nem tenné, akkor sem csalnám meg. Nem vagyok őrült! Annyi ideig vártam rá, hogy nincs semmi a világon, amiért cserébe megkockáztatnám, hogy ismét elszakadjunk egymástól. Teljesen ki van zárva és ezt a tudtára is adom. Olyat nem ígérhetek, hogy többé egyik szeretőmmel sem találkozom, mert ez egynéhány esetben igen csak lehetetlen, de azt igen, hogy senkihez nem érek ezentúl úgy, mint hozzá. Azt hiszem, ez mindent elmond! És ő is, hisz azt mondja hisz nekem. Lehet egy nő ennyire csodálatos?
-Alá bizony, még az elérhetőségem is ráírom, ha esetleg eltűnnél, visszahozzanak! - Viccelődök tovább, mert ezzel oldódik a kettőnk közt vibráló feszültség. Naiv módon percekig elhiszem, hogy képes leszek ellenállni és nem rámászni megint. Elég hamar kiderül, hogy annyi önuralmam van, mint egy kövér kölyöknek a cukrászdába. Rohadtul semennyi.
Rövid időn belül, már bikini felső nélkül piheg súlyos testem alatt. Csókokkal hintem be arcát, nyakát, vállait, majd kebleit is. Ajkam nyomát kezem érintése és Sora édes sóhajai kísérik.  Ajkaink ismét összeforrnak, miközben igyekszem megszabadulni a nadrágomtól. Gyors a tempó, tudom, de izgalmam túl nagy ahhoz, hogy visszafoghassam magam. Az is nehezemre esik, hogy ne essek neki ősember módjára, de soha sem bocsájtanám meg magamnak, ha fájdalmat okoznék neki. Nővel talán még soha sem voltam olyan gyengéd, mint vele. Kezem lágyan siklik végig testén, egészen a bikini alsója vonaláig. Ez a fránya darab választ el tőle. Elmém a szenvedély ködébe veszik, mikor a nő megemeli csípőjét, s én egyetlen mozdulattal rántom le róla a fekete akadályt. Tökéletesen természetes teste, immár fedetlenül tárul elém. Hangos sóhaj és vágytól ködös tekintetem mutatja, mennyire lenyűgöz a látvány. Egyik keze a hajamba túr, míg másik mellkasomon siklik. Már ez is elég ahhoz, hogy mély nyögés hagyja el a testem, de Sora ajkának újabb és újabb érintésével tetőzi mindezt. Ennyi! Minden erőfeszítésem ellenére, gyenge vagyok a kísértés ellen. Hófehér combjai közé fúrom magam, de egyelőre csupán keblének rózsáját veszem birtokba, nyelvemmel hosszan cirógatva, hol ez egyiket, hol pedig a másikat. Arra vágyom, hogy Sora épp olyan tűzben égjen mint én abban a szent pillanatban, mikor hosszú idő után újra egyesül testünk. Ez az, ami motivál, még  a vattacukor szerű vágyfelhőkön át is. Márpedig baromi sok van belőle, s mindinkább arra hajszolnak, hogy sürgetően robogjak a beteljesülés felé. Félek, hogy épp ez miatt okoznék csalódást, ezért minden erőmet összeszedve tovább kényeztetem.  Kezeim már az egész testét bejárták és igen, már csak ajkaim művelhetnek csodát, de azt a következő alkalomra tartogatom. Már csak azért is, mert, ha most azonnal nem lehet az enyém, bele döglök a vágyba.
-Szeretlek.. - Nyögöm ki ismét, ezúttal a szemébe nézve, abban a szent pillanatban, mikor férfiasságom lassú magabiztossággal merül el nőiességének szűk selymében. Mintha ez a szó szentesítené meg együttlétünk csodáját. Talán így is van. Csípőm lassú, izgató mozgásba kezd, teljesen kizárva a külvilágot. Csak ő és én létezünk, nincs senki és semmi más. Se tengerpart, sem cirógató szellő....semmi. Szívem megduplázva, majd megtriplázva zakatol tovább. Kétségbe esetten csókolom, mintha lélegezni is képtelen lennék nélküle.  Zihálások és nyögések kúsznak a légben, egyenesen a tenger habjai felé. Az enyém, itt és most, tényleg csak az enyém! Tűzben izzó testem alá rejtett törékeny alakja maga a mennyország. Ujjaim gyengéden cirógatják az arcát, egyre csak fokozva saját cukormázas kínjaimat. Épp egy cseppet gyorsítok csak a tempón, légzésem máris szaggatottá válik. Az érzékiség szinte tapintható a beteljesülés vad forgószele pedig, már itt lóg a levegőben. Izzadságban úszva állok meg, testem jéggé dermesztve egy csók erejéig. Még nem, még túl korai lenne engedni az élvezetnek, s elsodródni vele. Azt akarom, hogy a nő számára felejthetetlen legyen ez az alkalom, hisz mostantól kezdődik kapcsolatunk időszámítása.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
28


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-07-05, 20:51

+18

677 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES:  <3
IAN & SORA
 - Igen, szerintem is jó – értek vele egyet bólintva. Nagyon jó lesz, hogy most már nem fogunk távolságot tartani és efféle negatív dolgot csinálni a másik ellen, másikkal szemben. Hanem egy pár leszünk, és ebben benne van minden érzelem, ami kell. Ezek az érzelmek pedig pozitívak és egyszerűek.
Kisfiúsan elmosolyodik a bilincs dologgal kapcsolatban, visszamosolygok rá és ezzel annyiban is hagyom a dolgot. Nem kérdezem meg, hogy mi járhat most a fejében, valahogyan sejtem, hogy mit gondolhat, mert azt hiszem, hogy egyforma dologra gondolunk.
- Ezt örömmel hallom – mosolygom. Ha így eltörhetem a neki okozott fájdalmakat, ha így kedveskedhetek neki, akkor megteszem. Valamint ezek tényleg jó ötletnek hangzanak, így aludni és ébredni vele. Hiszen annyira egyszerűnek, normálisnak, romantikusnak tűnik, hogy nem lehet nemet rá. A távolság után nagy közelsége bár különös, szokatlan lesz eleinte, de hiszem, hogy hamar hozzá fogok szokni és jó lesz. Már csak azért is, mert most már nem tudnék tőle távolságot tartani. Most már még inkább vágyok a közelségére és nagyon szeretném, ha a kapcsolatunk majd jól alakulna és működne.
A kérésemet ezért is teszem fel neki, hogy erről megbizonyosodjak és megnyugtat, amikor azt mondja, hogy nem kell tartanom attól, hogy majd megcsal, mert nem fogja megtenni. Hiszek neki és szavai számomra elegek, mást nem is várok el tőle. Más kérésem sincsen, én beérem azzal, hogy szeret és végre vele lehetek.
- Nem rossz ötlet, támogatom – bólintok arra, hogy írja majd rá a pólómra a címét is. Bár csak egymással viccelődünk ezzel, azért én kiérzem belőle a mögöttes tartalmat. Hogy mi ketten most már összetartozunk. A köztünk lévő kapcsot pedig senki és semmi nem szedheti szét, mert ez a kapocs nagyon erős. Olyannyira, hogy a bennünk felgyülemlett érzelmek ideáig tudták magukat kontrollálni, most ugyanis hirtelen előtörnek belőlünk. Mi pedig nem tudjuk, sőt, nem is akarjuk őket kordában tartani, ezért fekszek kis idő múltán már a pléden, a bikini felsőm nélkül. Csókokkal lepi el testemet és kezei gyengéden simogatja a bőrömet, míg én ezeket jóleső sóhajokkal nyugtázom. Ajkaink megint összeforrnak, amikor a nadrágját húzza le magáról és én készségesen megemelem a csípőmet, hogy a bikini alsót is levarázsolja rólam. Ez gyorsan meg is történik, immáron meztelenül fekszek előtte és cseppet se szégyellem magamat, amiért ez egy tengerparton történik meg vagy, mert látványomtól felsóhajt, és tekintetében jól látom az irántam érzett vágya tüzét. Én is ilyesféleképpen nézem őt, közben egyik kezemmel a hajába túrok másikkal a mellkasán simítok végig és aztán csókokkal hintem be a vállát, nyakát. Hallom, hogy érintéseimre nyögéssel reagál és már ezzel is fokozza a vágyamat. Elhelyezkedik a combjaim között, én pedig csak hagyom neki, sőt, igyekszem jól szétnyitni a lábaimat. Abbahagyom válla csókolását, mert most megint ő kényeztet engem azzal, hogy a melleimet simogatja a nyelvével. Kényeztetésére már nem csak apró kis sóhajok hagyják el ajkaimat, hanem nyögések is. Egyre jobban akarom őt magamban érezni, ugyanis a lábaim között a forróság egyre nagyobb és kínzóvá fog válni, ha a szerelmünk nem teljesedhet be itt és most fizikailag is. jelen pillanatban ezért azt se bánnám, hogy ha a kelleténél kicsit durvább lenne velem, csak legyen velem, csak érezzem őt végre magamban.
- Én is szeretlek… - nyögöm halkan ezt a szép szót én is, szavaimból, akárcsak a tekintetemből érezhető a szerelem, a vágy, még a gyönyör sürgetése is, mikor végre magamban érzem. Újból felnyögök, leírhatatlan, hogy milyen jó érzés érezni magamban a férfiasságát. De az igazán jó érzés még csak ezután fog jönni, jövök rá, amikor lassan mozogni kezd bennem. lassú mozgása még inkább izgató hatással van rám, ahogyan felveszem a tempóját. Szívem egyre gyorsabban zakatol, légzésem egyre gyorsabbá, sóhajaim és nyögéseim egyre hangosabbá vállnak. Nincs semmi külvilág, nem létezik most semmi, csak mi. Ajkaink szenvedélyes nyelvtáncot járnak, ujjaimmal belemarkolok a hajába, másik kezemmel a mellkasát, hátát simogatom. Majd gyorsít a tempón egy kicsit és egyszer csak megáll, hogy saját zihálásai és nyögései közepette megcsókoljon megint. Csókját szenvedélyesen viszonzom és igyekszem elmélyíteni, közben lábaimmal szorosan átölelem a derekát. Akarom őt, nagyon akarom, testem összes porcikája miatta ég most lázban és jelenleg egyetlen életszükségletem az, hogy majd mindketten lehűtsük magunkat a gyönyör mámorában.
I LOVE YOU WITH ALL MY HEART szívrobbanós
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-07-06, 16:34

+18

Sora & Ian
❛❛Erős, mint a halál, a szerelem... kemény, mint a pokol, a féltés; parazsa tűzparázs, Isten lángja..❜❜



Words: 684 ♥ Thinking Out Loud

Szeretlek! Ebben a helyzetben ezt a szót viszont hallani talán még többet jelent, mint bármikor máskor. Olyan ez, mintha testét, lelkét és szívét egyaránt önként nyújtaná át nekem ezekben a percekben. Elmerülök testének szent templomában, egészen mélyen, majd lassú, erotikus mozgásba kezdek. Vágyunk nem csitul, mi több, ez a kínkeserves visszafogottság csak tovább fokozza a lángoló tüzet. Tempómat pillanatok alatt veszi át, immár együtt mozgunk. Szívem nem hajlandó csípőm ritmusát követni, inkább megtízszereződött iramban zakatol, súlyosbítva egyébként is ziháló, nehézkes légzésem. Ajkaink szenvedélyes csatát vívnak, abban a tudatban, hogy a háború vége, immár nincs is oly messze.  Hajamba markol, keze mellkasom, s hátam simítja. Érzem, lassan végem. Egy cseppet gyorsítok a tempón, majd félve a túl korai gyönyörtől, megállásra kényszerítem testem. Időt húzva csókolom ismét ajkát, s Sora késztetésére mélyítem el a nyelvkeringőt, miközben felmordulok a ténytől, hogy lábait szorosan körém kulcsolja. Túl nagy a kísértés, az izgató sürgetés. Ismét mozgásba lendülök, ezúttal a gyengédséget a szenvedély heve veszi át. Ősi tánc amit az ösztön irányít.  Örvénylő mélység, ahol megszűnik a külvilág, megszűnik a férfi és a nő, leomlik két test közt a határ. Átszellemült arcát nézem, melyet beborít a vörös pír. Tekintetében a kéj néz vissza rám. Csókolom újra és újra, amennyire a gyors tempó engedi. Egymásnak csapódó testek zakatolása töri meg a tenger morajlását. Mindkettőnkön ragyogó gyöngyként jelenik meg a veríték, majd hullik alá, hogy az alattunk lévő plédbe vesszen. Úgy érzem, hogy még soha sem volt ilyen intenzív élményben részem. Egyszerre mozdulunk, lélegzünk, majd szinkronban jutunk a csúcsra. Eggyé váltam a szerelmemmel.  A gyönyör hullámai kirobbannak, majd végigszánkáznak az izmainkon. Átölelt a kábulat és mikor a fehér lángok nyaldossák forró testem, átadom magam az extázis határtalanságának. Villámcsapásként sújt le ránk a gyönyör végeérhetetlenül pumpálva magomat, élvezettől vonagló ágyékába. Mély, rekedt nyögéseim, s hangos sikolyai egyaránt belevesznek a végtelenbe. Még egy pillanat, s máris kielégülten hanyatlok rá, s fedem be az alattam pihegő, törékeny nőt. Ismét csak csókolom, ezúttal szerelemmel töltött gyengédséggel. Két könyököm a feje mellett támaszkodik, ujjaim zilált tincseit cirógatják. Homlokom az övének tapasztom, beszívva testének édes illatát, melyet az erotika fűszerezett meg. Még egy pillanat, csak annyi idő, míg testemből el nem tűnik a remegés, hogy aztán magabiztosan forduljak le róla. Még most sem engedem, hogy akár csak centikre is eltávolodjon tőlem. Amint hátam talajt ér, fejét a mellkasomra vonva ölelem tovább, míg szívünk és légzésünk nem tér vissza megszokott ütemének rendjébe.
-Te voltál minden álmom.. - Hangom még az előbbi élményektől kissé rekedt és fátyolos.  Mosolyogva lehelek csókot a feje tetejére, miközben hátát átkarolva csípőjének selymes bőrét cirógatom. Elmém lassan tisztul, s olyan gondolatok is előkerülnek, mint a "te jó ég, megfeledkeztem a védekezésről" és a "rohadtul nem közterületen kellett volna ennek megtörténnie". Igazából egyik sem izgat jelenleg annyira, hogy pár pillanatnál többet szánjak nekik. Visszacsinálnám? Egy frászt! Csak azt bánom, hogy nem voltam képes legyűrni annyira az izgalmam, hogy tovább húzzam ezt az alkalmat.
-Most már a tengerben is lehűthetjük magunkat! Öltözz fel szépségem, nehogy mégis társaságot kapjunk! - Feltápászkodok, s magamra kapom az alsómat a biztonság kedvéért. Nem mintha zavarna, ha épp meztelen látna bárki is, de az, hogy esetleg őt...
-Tudod, az új párod igen féltékeny típus! - Harmadik személyben beszélek magamról, s le sem lehet vakarni a vigyort az arcomról, míg várok. Amint elkészült ölbe kapom, s úgy ahogy vagyunk, begyalogolok vele a habok közé. Már a mellkasomig ér a gyenge hullámzás, mikor leteszem, de kezem azonnal a derekára csúszik. Tekintetem szép íriszei helyett fekete anyaggal fedett keblein időznek, s csak jó adag fáziskéséssel nézek lelkének tükrébe.
-Káprázatosan gyönyörű vagy! - Bókom egy cseppet sem túlzás. Immár a hold sápatag fénye vetül rá, tincsei még épp láttatni engedik kerekded keblének vonalát. Az enyhe fény és az árnyékok tánca csak kiemelik szépségét. Tökéletes, én legalábbis annak látom. Egy hibátlan, gyönyörű angyal! Az én angyalom. Testét az enyémhez húzva simítok végig arcán, majd ajkam az övét súrolva kér engedélyt újabb csókra. Képtelen vagyok betelni vele, szomjazok ajkára, érintésére, hangjára és illatára egyaránt. Épp olyan ez, mint a legrosszabb függőség. Más nők általában érdektelenné válnak számomra a szex után. Ő viszont, egyre jobban és jobban kell nekem.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soraya Myers
avatar
Playby :
Kristin Kreuk
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Rendezvény szervező
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
28


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-07-08, 12:38

+18

640 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES:  <3
IAN & SORA
 Ajkaikról megint elhangzik a bűvös szó, s mintha ez csak egy jelző lenne, testeink máris lassú, szerelmes táncba kezdenek. De ez nem csak két test egyesülése, hanem két lélekké is. Két szerelmes szívéé, kik most e csodálatos helyen, a nap e legszebb perceiben lehetnek végre megint egymáséi, vallhatnak újra eggyé. Szívem őrülten zakatol a boldogságtól, légzésem pillanatról pillanatra gyorsabbá válik mozgásaink közben. Csípőinkkel együtt ajkaink szintén vad táncot járnak egymással a szenvedély ösvényén barangolva, többet és többet akarva. Hajába markolok, mellkasát és hátát simítom végig. Ő szintén, hiszen gyorsít tempón, igyekszek is felvenni a mozgását, éppen, hogy sikerül is, amikor hirtelen megáll. Miért áll meg? Akarom őt! Őrjítően szeretnék elmerülni a jóleső gyönyörben, vele együtt. Megcsókol és én visszacsókolom, hosszasan elmélyítve azt, belesűrítve minden érzelmet, amit most érzek. A szerelmet, a vágyat, a szenvedélyt… Mindent. Ezzel csak azt érem el, hogy még inkább növelve lett az iránta érzett vágyam, kéjesen nyögök fel folytatást akarva. S erotikus táncunk folytatódik is, gyors mozdulatok, heves zihálások és szenvedélyes csókok közepette jutunk mindketten a csúcsra és kiáltom szerelmesen nyögve nevét, miközben elélvez bennem. Ajkaink újra összeérnek, de most szerelemesen gyengéd csókok miatt és nem is győzöm őket pihegve viszonozni. Könyökeivel megtámaszkodik a fejem mellett, kézével hajamat cirógatja és homlokát a homlokomnak támasztja. Lehunyom a szemeimet és némán élvezem ezt a pillanatot és aztán hagyom, hogy fejemet a mellkasára vonva öleljen magához. Közben szívverésünk és légzésünk is még mindig gyorsabb a kelleténél, de ezek pár pillanat múlva újra normálissá vállnak.
- Nekem pedig te voltál minden álmom… - pihegem kicsit halkan és boldogan mosolyogva. Még mindig azon vagyok, hogy kipihenjem az aktust, egyik kezemmel lassan simogatom a mellkasát, míg ő csókot nyom a homlokomra és a csípőmet simogatja. Annyira jó és egyszerű ez a pillanat. Valamint meghitt, hiába, hogy most megint eszembe jut, hogy egy közhelyen, a tengerparton meztelenkedünk vagy, hogy nem védekeztünk. Előbbi addig nem baj, míg valaki erre nem jön, utóbbi pedig nem is vészes, hiszen most már együtt vagyunk, örökre. Csak ez számít, én és ő, semmi más. – Voltál vagy és leszel… Örökké együtt akarok veled lenni… - teszem hozzá mélyen, szerelmesen nézve a szemeibe és egy csókot lehelek az ajkára nyomatékosításként.
Ezután feltápászkodik, így kénytelen vagyunk felülni, pedig még szívesen feküdtem volna tovább vele a pléden. De a szavai, miszerint most már tényleg hűsölni akar a tengerben és erre engem is meginvitál, valamint az, hogy felveszi az alsóját, engem is cselekvésre késztet. – Rendben és igen, most, hogy így mondod, tényleg olyannak tűnik – bólintok és rámosolygok. Én is a bikini alsómért és felsőmért nyúlok és gyorsan magamra is kapom őket. Amikorra elkészülök ő már fel is vette az alsóját és hirtelen arra eszmélek, hogy már az ölébe kapva visz be a tengerbe. Mikor leszel, a kicsit hideg víz hűsítően hat a felhevült, izzadságcseppel beborított testemre. Én az arcát nézem, ő meg az arcom helyet kicsit lentebbi testrészemet, a melleimet bámulja, amin bár kicsit elpirulok megszokásból, de ugyanakkor mosolygok is közben. Főleg amikor meghallom a bókját.
- Te se panaszkodhatsz! Te is jól, sőt, szexin nézel ki… - mosolyogva bókolok neki vissza. Az igazat mondom, tényleg ellenállhatatlan, ahogyan itt áll előttem a vízben, testét neki is vízcseppek borítják, az ő haja is kicsit széttúrt, mint az enyém, arcát és mellkasát a hold gyéren neki is megvilágítva, kiemelve az arcvonásait és az izomzatát. Halkan sóhajtva gyönyörködök a látványában. Számomra ő így jó, szép és tökéletes, ahogyan van. Közel húz magához, ajkát ajkamra tapasztja és újra csókolózunk. Szerelmes csók ez mely sugallja, hogy nem tudunk betelni a másikkal.
- Nagyon élveztem a szeretkezést veled – suttogom két csók között mosolyogva, mintha csak attól félnék, hogy ha hangosan mondanám, a szavak elveszítenék a varázsukat. – És igazából mindent, ami hozzád kötődik. A csókjaid is nagyon jók, nem bírok leállni. Mindig több és több csókra vágyok tőled… - vallom be és szavaim közben és utána is csókokat lehelek ajkára.
I LOVE YOU WITH ALL MY HEART szívrobbanós
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   2015-07-09, 15:47

+18

Sora & Ian
❛❛Erős, mint a halál, a szerelem... kemény, mint a pokol, a féltés; parazsa tűzparázs, Isten lángja..❜❜



Words: 542 ♥ Thinking Out Loud

Ő és én, szenvedélyes ölelkezésben összeforrva. Erre vágytam, s most meg is kaptam. Az élmény maga leírhatatlan volt. Sokkal jobb, intenzívebb, magával ragadóbb, mint reméltem. Ezelőtt nem igen volt ilyenben részem, holott vele gyengéd keringővel táncoltuk át a kéj hullámait. Semmi játszadozás, semmi perverz móka, s mégis, egy lapon sem lehet említeni az előző partnereimmel. Sora ellenállhatatlan és lenyűgöző. A szex, csupán megerősített abban, hogy a szerelmem iránta milyen erős, ennyi külön töltött év után is. Ő hozzám tartozik, ennek így kell lennie! Szapora szívverését még érzem ahogy hozzám bújik, vagy ez talán már csak az enyém. Csípőjét simogatva élvezem, ahogy keze széles mellkasomon bóklászik. Meghitt pillanat ez, minden bonyodalomtól mentes, boldog perc.
-Ez talán menni fog, ugyanis én is pont ennyi ideig akarok veled lenni! Örökké.. - Állom a tekintetét, mi több, úgy érzem elveszek benne és épp csak, hogy suttogva elhagyják ajkam a szavak, máris egy újabb, eszeveszett csókban részesít. Szívesen játszadoznék még, vagy csak feküdnék szorosan ölelve, de mégis csak egy közterületen vagyunk, ahol bárki megláthatja, mennyire gyönyörű. Felkelek hát, magamra kapok egy alsót és a vízbe invitálom. Egyrészt, mert szinte ragadok az izzadságtól, másrészt, jót tesz, ha lehűtöm magam. Miután ő is magára húzza apró bikinijét, ami már tudom, hogy álmaimban sokszor fog még kísérteni, ölbe kapom, s meg sem állok vele a hűs habokig. Itt teszem csak le, s hosszú ideig gyönyörködök szépségében, hogy aztán bókkal illessem. Megérdemli, hisz tényleg nem láttam még nála csodásabb teremtményt a földön.
-Sokat jelent nekem, hogy ilyennek látsz! - Lassan kúszik boldog mosoly az arcomra. Ha tetszem neki, pont így, ahogy vagyok, minden rohadt hibámmal együtt, akkor már szerencsés embernek mondhatom magam. Tekintete nyomán izzani kezd a bőröm, s ha sokáig vizslat még halk sóhajaival kísérve, cseppet sem fog segíteni a hideg víz. Még mindig nincs fogalma róla, mekkora nagy hatással van rám. Magamhoz húzva, ismét szerelmes csókot lehelek ajkára, gyengéden, akár a lágy harmat.
-Én is élveztem drágám! Leírhatatlan az együttlét veled.. - Úgy kontrázok suttogva, mintha muszáj lenne. Úgy is érzem, hogy az. El kell mondanom nyíltan, hogy a vele való szeretkezés számomra maga volt a mennyország. De nincs időm többet mondani, hisz Sora, beszél tovább.
-Többre vágyom, minden percben! Nem tudok betelni veled.. - Viszonozom az összes apró csókját, s mikor épp leállna, akkor én részesítem még több apró kényeztetésben.
-Jobb lenne, ha hazamennénk és ott folytatnánk! - Vetem fel az ötletet, hisz, ha így halad minden tovább, kénytelen leszek ismét itt a parton magamévá tenni. De talán a magán szférát és egy puha ágyat többre értékelne. Kézen fogva vezetem ki a vízből, lassan összeszedjük a cuccainkat, bár ezt a műveletet is ezernyi újabb csók szakítja meg időről-időre. Végül csak sikerül bepakolnunk a kocsiba, de még mielőtt beszállhatnánk mi is, karjaim köré fonódnak.
-Ezt az alkalmat, soha sem fogom elfelejteni! - Suttogom a fülébe, s ajkára tapadva búcsúzom a part adta örömöktől egy jobb, szebb jövő reményében, közösen az én tökéletes angyalommal. Reggel, még álmodni sem mertem volna, hogy így alakul ez a nap.  Kelletlenül segítem be a kocsiba, annyira szívfacsaró, hogy véget kell vetnünk a part adta örömöknek. De vár az otthon melege, ami vele, bizonyára isteni lesz. Sietve huppanok be a volán mögé, felbúg a motor, s már gurulunk is a majdhogy nem kihalt úton, haza...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Soraya   

Vissza az elejére Go down
 

Dorian & Soraya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-