Ma egy lustálkodós napot szerettem volna tartani. Reméltem,, hogy az uncsimat sem zavarja, de szerintem neki dolgoznia kell, szóval egyedül lustálkodom ma. Ami azzal indul, hogy sokáig alszom. Ez azonban nem jötte be, mert a skype hívó hangja keltet fel, reggel 10-kor. Tegnap filmet néztem, és magam mellett hagytam az ágyon, túl kómás voltam, hogy kikapcsoljam. Hiba volt!
to Bri
Kómásan, alig látva még, oldalra fordulok, felnyitom a laptopot, és elfogadom a hívást, meg sem nézve, hogy ki is az, csak már akkor amikor meglátom drága barátném vigyorgó fejét. -Mért kellett felébresztened? - kérdeztem kissé kómásan még.
Tudjátok van az a bizonyos pillanat az életetekben, amikor a tegnap esti dolgot el kellett volna intéznetek, de ti vagytok annyira szétszórtak vagy esetleg elfoglaltak és nem teszitek meg. Csakis akkor amikor késő. Hát most éppen korán volt, ha azt nézzem, hogy reggel 10 van, nem pedig este 10. De hatalmas szikla esik le a szívemről, amikor meglátom Pandora-t Skype-on. Rögvest videochatre is invitálom, mert ezt leírni egyszerűen, nem lehet.
- Bri.
to Pandora
Megpróbálok vigyorogni, hogy korántse tűnjek olyan elvetemültnek, aki ilyen időben már talpon van, nem pedig az ágyát, mint egyesek. - Szia! Hű... Hát aludtál? Csak mert a Skype-od szerint nagyon is...- persze nem fejezem be a mondatomat. Nem erről van szó, hanem teljesen másról. - Most tudnál beszélni, vagy keresselek meg később?
Miközben drága barátosném beszélt hozzám, közben felébredtem már. -Igen tudom, hogy azt mutatta, mert tegnap bealudtam a film után amit megnéztem, és nem kapcsoltam ki a laptopot, csak lehajtottam. - mondtam, közben felültem az ágyon, és az ölembe veszem a laptopot, mert így még is kényelmesebb azért. -Tudok beszélni, nem kell később megkeresned. Valami baj van? - kérdeztem kissé aggódva barátnőmre nézve.
