State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Héloise & Aaron

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Aaron Woods
avatar
Playby :
Channing Tatum
Tartózkodási hely :
Hawaii; Honolulu
Job/hobbies :
ügyvéd
Csoport :
bűnözők
Hozzászólások száma :
7
Join date :
2015. Jun. 22.


TémanyitásTárgy: Héloise & Aaron   2015-06-26, 12:03


Héloise & Aaron


Nem tudom pontosan, hogy mit is várjak ettől a kurzustól.  Igazából sohasem érdekelt igazán a modellezés. Apám megszállottja volt ennek az egésznek. Bostonban volt egy külön lakásunk ennek a hóbortjának. Imádta a miniatűr hajókat. A nagy tengerjárókat, a halászhajókat, a yachtokat.. aztán ott voltak a vadászrepülők, az autók, minden amit az ember csak el tud képzelni.  Ő mindig is szerette volna, hogyha én is hajlandóságot mutatok a modellezés iránt, de én, aki már gyerekkoromban is adrenalin függő voltam, és a veszélynek éltem, visszautasítottam ezt. Most pedig az apám beteg. Korházba került, én pedig nem tehetem meg, hogy hazautazom. Most az ügy közepén, az ügyvéd nem léphet le. Nem hagyhatom itt a védencemet, mert nyakunkon a tárgyalás. Egyszerűen nem tudom megtenni, hogy hazaugrom, aztán vissza. Nem ingázhatom. Most nem. Ezért is döntöttem úgy, hogy beiratkozom erre a tanfolyamra. Hogy egy kicsit úgy érezzem, hogy közel vagyok apámhoz, hogy ilyen távolról is teszek érte valamit. Magamat nyugtatom ezzel, hogy nem lesz semmi baj, hogy kikerül a korházból, és ideutazhatnak az anyámmal.
Kissé késve érkezem a kurzusra.  Az ajtó szerencsére a terem hátsófelében van, így könnyen tudok besurranni. Óvatosan lépek be a terembe. Zavaró a neonfény, a pupilláim nem bírják. Hunyorgok míg sikerül hozzászoknom, hogy milyen természetellenes idebent a ragyogás. Minden úgy csillog, mint amikor a reflektorfény vetül valamilyen felületre. Vakító, ahogy megcsillan az alumínium asztallapokon, a csavarhúzókon, a szememet még a lakkozott fapadló fénylése is irritálja.
Sietős léptekkel haladok az utolsó szabad helyre. Talpam alatt nyikorog a zöld linóleumpadló. Elnézést kérek az oktatótól, egy vérbeli hawaiitól. Mandulavágású szeme összeszűkül egy pillanatra míg rám pillant, majd tudomást sem véve szerény személyemről, tovább artikulál. Rövid, fekete hajába forgács, és ragasztódarab ragadt, kertésznadrágja pedig olyan ütött-kopott, hogy az embernek az jut eszébe, bárcsak otthon maradt volna a mai nap. Lehet, hogy csak nekem jutott ez eszembe? Talán még sem volt olyan jó ötlet eljönni ide.
Leülök a székre, próbálom figyelmemet az oktatóra összpontosítani, de azon kapom magamat, hogy tíz perc rendvédelmi oktatás után, a figyelmem elkalandozik. Először az embereket veszem szemügyre. Ugyan csak hátulról tudom őket megfigyelni, próbálom kitalálni milyen vaj lehet a fülük mögött. Elől a srác vajon hányszor csalta meg a barátnőjét? Ott a nő vajon ütött-e már el valakit?
Nem tehetek róla, de ez az egész nem köt le. Emily megmondta, hogy pénzkidobás az egész, hogy választhattam volna mást. Búvárkodást, tandemugrást, bármit, de ez nem nekem való. Én persze makacs vagyok, ragaszkodtam hozzá, hogy eljövök, elvégre a kertészkedés is bejött. Mai napig járok arra a tanfolyamra, és egyszerűen imádom. Tudom, hogy a feleségem ki van akadva. Elvégre ki olyan kattant, hogy minden fűnyírás után ollóval szaladgál a kertben, lefekszik a földre, és keresi a kihagyott fűszálakat, hogy ollóval vágja le? Rajtam kívül ki olyan kattant?
- Te is úgy unod ezt az egészet mint én? - Hajolok közelebb az asztalpartneremhez. Fogalmam sincs róla, hogy kicsoda, de nekem sose volt gond ismeretséget kötnöm.  Annyit tudok beszélni, hogy az már zavaró.
- Igazából baromság volt eljönnöm, csak tudod… Apám imádná. Miatta jöttem el. Kórházba került, és egyszerűen úgy éreztem, hogy ha nem tudok felutazni hozzá, akkor muszáj csinálnom valami olyasmit amit ő is szeret.. - És kezdődik. A végeláthatatlan fecsegés, életem története, és a totális nem figyelés.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Héloise Blanchot
avatar
Playby :
Ashley Benson
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Franciatanár
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
13
Join date :
2015. Jun. 22.
Age :
27


TémanyitásTárgy: Re: Héloise & Aaron   2015-06-26, 15:27

Végre találtam valami olyan elfoglaltságot, ami lefoglal, és nem gondolok sokat a gyerekkoromra, és főleg nem a testvéremre. Persze a tanítás mellett, mert hát ugye azt az ember nem csinálhatja napi 24 órában. Bár nem tudom, hogy mennyire fog beválni ez a kurzus, mert nem úgy, mintha valami nagyon érdekfeszítő, és izgalmas dolog lenne. Modellezés... De legalább tanulhatok valami újat, és ki tudja, talán még meg is kedvelem, és minden szabadidőmet ezzel fogom tölteni. Mármint azt a szabadidőt, amit nem az olvasással töltök.
Az elsők között vagyok, aki megérkezik a kurzusra, így van még egy kis időm, mire mindenki megjön, amit - ki gondolná...? - olvasással töltök. De még ez sem tudja teljesen elterelni a gondolataim, és nagyon lassan is tudok haladni a könyvvel, ugyanis minduntalan vissza-visszatérnek a fejembe a régi emlékképek, és megannyi kérdés. Ja és hogy mivel kapcsolatban? Hát ki más járna a fejemben, mint a bátyám. Megrázom a fejem, hogy kirepüljenek belőle a gondolatok, és szerencsére a kurzus is elkezdődik, így elteszem a könyvet, s a padra könyökölve hallgatom, hogy az oktató belekezd a rendvédelmi oktatásba. Az első néhány percben még figyelek is rá, aztán az első késő ember rögtön elvonja a figyelmem, aki nem mellesleg mellém is ül, tekintve, hogy máshol már nem igazán van hely.
Na de mindegy is, figyelni kéne az oktatóra. Csakhogy ez annyira unalmas, hogy csak na. Remélem nem fogja minden egyes alkalommal ezt végigmakogni, mert akkor többet nem jövök. Vagy de, talán... Nem is tudom.
- He...? Ja... De remélem, nem lesz végig ilyen unalmas - Mint egy zombi, komolyan. Először nem is fogom fel, hogy a mellettem ülő pasi hozzám szólt, csak bambán bámulok rá az első néhány másodpercben. Aztán persze leesett, hogy hozzám intézte azokat a szavakat. Na, ezt aztán szépen megcsináltam.

- Oh... részvétem az apukád miatt. Mármint... ez most úgy hangzott, mintha meghalt volna, pedig biztos nem.. Szóval na... Jobbulást neki, mármint, remélem felépül. Mert fel fog, ugye? Jaj... Megint csak fecsegek itt össze-vissza... Bocsi... - Nevetek fel halkan zavaromban, majd beletúrok a hajamba. Na, szép kezdés, ezzel most lehet, hogy elrontottam mindent. De legalább az oktató nem figyelt még fel ránk. Addig jó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aaron Woods
avatar
Playby :
Channing Tatum
Tartózkodási hely :
Hawaii; Honolulu
Job/hobbies :
ügyvéd
Csoport :
bűnözők
Hozzászólások száma :
7
Join date :
2015. Jun. 22.


TémanyitásTárgy: Re: Héloise & Aaron   2015-06-26, 17:02


Héloise & Aaron


 Miután sikerült kapcsolatot teremtenem a szőke hölgyikével, eléggé komfortosan érzem magamat. Mármint, elkönyvelhetem, hogy igen Aaron megtetted az első lépést ahhoz, hogy ne úgy ülj itt, mint valami rakás szerencsétlenség.  Mert hát ha kívülről nézném magamat, egészen biztos, hogy jót nevetnék. Kicsit sem illek ebbe a közegbe. láthatóan unom az egészet, és jobb dolgom is lenne annál, mint hogy itt üldögéljek, és szó szerint lopjam a napot. Mert mi ez hogyha nem olyan elfoglaltság amivel valószínűleg semmit sem tudsz majd kezdeni? Ez itt Honolulu, senki sem marad otthon, hogy kis autókat rakjon össze, mert ott a tengerpart, a homok, a napfény, a szörfdeszkák, maga a tenger, a sétálóutcák, és sorolhatnám. Mégis mi, ez a tucat ember úgy döntöttünk, hogy ahelyett, hogy a napon süttetnénk magunkat, és élveznénk a levegő kissé sós aromáját, mi inkább itt bent töltjük el a délutánt, egy olyan oktató társaságában, akit kicsit sem érdekel, hogy mindenki érti-e azt amit mond, vagy sem.
Fél szememet az oktatón tartom, viszont a másikkal a szőkeségre figyelek. Kissé zavarodottnak tűnik, ami engem megmosolyogtat. Lehajtom a fejemet, hogy nehogy hangosan nevessek fel. Szórakoztat a zavarodottsága, igazán mulattat.
- Nem tényleg nem halt meg. Tüdőgyulladása van, ezért került kórházba.. és igen én is remélem, hogy felépül. - Kuncogok halkan.
- Aaron vagyok. - Nyújtom felé a jobbomat, és ha elfogadja óvatosan megrázom a kezét, ha nem akkor kissé zavartam ejtem vissza.
- Ha nem veszed tolakodásnak, akkor .. mit keresel itt? Nem olyan nőnek tűnsz, aki örömét lelné az ilyesfajta.. kreativitásban. - Mutatok az asztalunkra, ahol a szerszámokon kívül nem ismerek fel mást.
- Mármint, ne sértésnek vedd, de nem tudlak elképzelni ahogy otthon ülsz, és egy hajómodellt raksz össze. Inkább olyannak gondolnálak aki jógára jár, vagy.. futni.. - Mondom tovább, mert hát én tényleg nem tudom befogni. Eszembe sem jut, hogy esetleg Ő figyelni szeretne. Igazából akkor is mondanám a magamét, ha nem válaszolna, ha csak bólogatna, agy hogyha elülne. Na jó akkor talán nem, mert valószínűleg beutalnának valamelyik klinikára, azért mert magamban beszélek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Héloise Blanchot
avatar
Playby :
Ashley Benson
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Franciatanár
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
13
Join date :
2015. Jun. 22.
Age :
27


TémanyitásTárgy: Re: Héloise & Aaron   2015-06-28, 17:18

Talán nem volt a legjobb ötlet ez az egész kurzus. Hisz ezen a szigeten, és a városban van sok más programlehetőség, és én mégis itt ülök, egy tucat másik emberrel egyetemben. De legalább nyugtat a tudat, hogy nem én unom magam halálra egyedül. És szerencsémre pont a mellettem ülő férfi unatkozik, így teljesen nyugodtan kezdünk el beszélgetni. Mármint, igazából Ő szól hozzám először, én meg mint egy zombi nézek rá. Persze aztán sikerül összeszednem magam, már amennyire, csak épp össze-vissza fecsegek, mint mindig. Zavarban is vagyok, ami számomra picit kellemetlen. De legalább van valaki, akivel elfejeli tudok majd beszélgetni a kurzus végéig. De azért rendes diák módjára fél szemmel figyelek az oktatóra is.
- Oh... Jobbulást akkor neki. - Mosolygok még mindig kissé zavartan, mert látható, hogy jól szórakozik rajtam. Mármint a zavarodottságomon. Na de mindegy is, már hozzászokhattam volna.
- Héloise. - fogok vele kezet mosolyogva. Na, ez már haladás. Talán mégsem csesztem el mindent már az elején. Legyünk csak optimisták, még jól is elsülhet ez az egész, és a végén talán egy újabb ismerőssel bővül a baráti köröm.
- Hát igen... De kellet valami elfoglaltság, ami lefoglalja a gondolataim. Bár tény, hogy választhattam volna valami... Valami kevésbé unalmasat is. - Nevetem el magam halkan, hogy azért annyira né zavarjam a kurzust, mert láthatóan rajtunk kívül mindenki mást érdekel ez a... valami.
- De jól gondoltad, gyakran eljárok futni. A jógát meg egyszer kipróbáltam, de az oktatató tök perverz, és egy alkalom után abba is hagytam. - grimaszolok is, mikor a jóga oktatóról beszélek, majd sóhajtok egyet. Nem is tudom, hogy ezt most kiért is mondtam el, de ha már elkezdtünk beszélgetni ne csak Ő jártassa a száját. Az ilyen egyoldalú beszélgetéseket nem bírom. Ha például nem lenne kedvem dumálni, akkor tuti elülnék valahova máshova, de az szerintem eléggé bunkó dolog lenne. Most viszont szívesen beszélgetek, és még le se pisszegnek, és ez csak jó.

- De ha már itt tartunk, te meg olyan pasinak tűnsz, aki inkább a csajokat bámulja a parton, vagy valami extrém sportot űz... Mennyire tévedek? - kérdezem tőle, majd ismét az oktatóra pillantok. És ahogy látom hamarosan befejezi a szövegelést, és kezdődhet a - remélhetőleg - izgalmasabb része a kurzusnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aaron Woods
avatar
Playby :
Channing Tatum
Tartózkodási hely :
Hawaii; Honolulu
Job/hobbies :
ügyvéd
Csoport :
bűnözők
Hozzászólások száma :
7
Join date :
2015. Jun. 22.


TémanyitásTárgy: Re: Héloise & Aaron   2015-07-03, 13:46


Héloise & Aaron


Finoman szórítom meg a női kezet, hogy ne okozzak fájdalmat. Néha hajlamos vagyok túlzásba esni, és úgy rázni mások kezét, mintha minden egyes rántással kapnék egy dollárt. Viszont most figyelek, óvatosan viselkedem. ahogy egy úriemberhez illik. Kár, hogy én nem vagyok az a finom úriember fajta, aki kihúzza a széket a nőnek akivel randizik. Sosem voltam ebben a dologban figyelmes. Persze azt tudom, hogy páratlan számú virágot kell adni a kiszemeltnek, és hogy lépcsőn lefele a férfi, míg fölfele a nő halad elől. Apám ezeket tanította, habár ő nálam is modortalanabbnak számít. Valahogy mindig elfeledkezik róla, hogy van egy felesége, és hogy a nők hiába harcoltak az egyenjogúságukért, mégsem kezelheti őket úgy, mint a férfiakat. Apám igazán furcsa, és nem csak azért mert imád modellezni, hanem mert kicsit olyan őrült fazon. Éppen ezért hiányzik nekem annyira. Már vagy hét éve élek itt, mégsem tudtam megszokni, hogy a szüleim egy másik államban vannak, és csak repülővel tudom őket meglátogatni.
Héloise szavai rántanak ki a gondolataimból. Tekintetem lustán ráemelem, majd halványan elmosolyodom.
- Igazad van, ez az egész rettentő unalmas. Mármint láttam, hogy van sárkányrepülés tanfolyam is. Az mennyire király lehet!? Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én kifejezetten szeretem a veszélyes, extrém sportokat. Tudod adrenalin függő vagyok, és néha muszáj valami olyasmit is csinálnom ami nem olyan.. hogy is mondjam.. veszélyes. Ezért szoktam kertészkedni. Imádok kertészkedni! Nem is engedem, hogy más locsolja a füvet, vagy a növényeimet. Nem is tudod mire képes egy olyan valaki, aki nem ért ehhez az egészhez.. - Csak mondom, és mondom lustán elfojtott hangon, de aztán észbe kapok. Megint össze-vissza dumálok olyan dolgokról amik valószínűleg senkit sem érdekelnek, főleg nem egy idegent, akit most ismertem meg.
- Ne haragudj. Néha olyan dolgokról is tudok beszélni, amik egyáltalán nem lényegesek.. - Túrok a hajamba, hogy leplezzem zavaromat. Ha Emily lenne itt velem, akkor neki biztosan végigmondtam volna, bár neki már a könyökén jön ki ez az egész, majd én foglalkozom a kerttel, te hozzá se nyúlj dolog.
- Néha én is megyek futni, bár én inkább csak akkor ha stresszes vagyok, egészen jó levezetés. - Bólogatok, aztán pedig megbotránkozom. - Au. Nem hiszem el, hogy ez történt veled. Az ilyen emberektől a frász tud rám jönni. Mármint elmennél, csinálnál valami hasznosat, valamit magad miatt, és erre egy barom miatt akit nem az esze vezet hanem más, nem tudod csinálni.. - Csóválom meg rosszallóan a fejemet. Hihetetlen.
- Kicsit sem tévedtél! - Nevetek fel ezúttal hangosan, mire a teremben minden egyes pillantás ránl szegeződik. Köhécselésnek álcázom, és pár másodperc néma szemmelverés után az oktató is tovább magyaráz. - Mint ahogy említettem adrenalin-függő vagyok. Szabadidőmben ha tehetem elmegyek falat mászni, és félévente, vagy ahogy a pénz engedi elmegyek ejtőernyőzni is. - Legalább olyan lelkes vagyok, mint egy ötéves amikor a szülinapjáról van szó. - Ami meg a nőket illeti, szeretem fűzni őket a parton, de csak flört. A feleségem ki is nyírna, hogyha valami több is lenne a dologban.. - Mosolygok rá fesztelenül.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Héloise Blanchot
avatar
Playby :
Ashley Benson
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Franciatanár
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
13
Join date :
2015. Jun. 22.
Age :
27


TémanyitásTárgy: Re: Héloise & Aaron   2015-07-06, 15:17

Túlestünk a bemutatkozáson, és a kézfogáson is, innentől már egyszerű a menet, és viszonylag könnyebb is lesz így beszélgetni, hogy már tudjuk egymás nevét. Én személy szerint nem szeretek mással úgy társalogni, ha nem tudom a beszélgetőpartnerem nevét. Kivételt képez ez alól, ha valami hivatalos ügy miatt kell felkeresnem valakit, mert akkor nem számít, hogy hívják az illetőt, hisz jobb esetben többször nem fogom őt látni. De ilyenkor csak nem szólíthatom úgy a másik felet, hogy "te ott", vagy valami ehhez hasomló.
- Hát én nem vagyok kifejezetten a sportok szerelmese, de néha jól esik. Én inkább a könyveket bújom, de azt szinte mindenhol. Bárhol képes vagyok előkapni egy könyvet, ha unatkoznék. - Erre bizonyítékul szolgál, hogy még most is van nálam egy. Amit persze nem fogok elővenni most, csak majd a kurzus végén, miután elhagytam a termet, mert azért csak nem leszek olyan bunkó, hogy elővegyem most, és ne figyeljek az oktatóra. Na nem mintha amúgy annyira nagyon figyelnék, de úgy még inkább nem tenném. - A kertészkedés meg... Elég fura hobbi. Mármint... Így első ránézésre nem gondolnám rólad, hogy te kint gondozod a virágokat. Nekem csak kaktuszaim vannak a lakásban, mert a többi valahogy nem akar megmaradni mellettem, hiába gondozom. Nem nagyon kedvelhetnek a növények... - sóhajtok egyet, de aztán elmosolyodom. Nem nagyon értem, hogy miért nem akarnak megmaradni mellettem a növények, egy idő után mind kipusztult, pedig rendesen gondozom őket, meg minden. Csak azok a bizonyos kaktuszok bírják ki mellettem. De azokkal legalább nem kell nagyon törődni.
- Semmi baj, beszélj csak, amennyit akarsz. Mondták már, hogy jó hallgatóság vagyok, szóval kibírom. - nevetek fel halkan, majd jobbommal felkönyökölök az asztalra, s azzal a kezemmel támasztom meg a fejem. Való igaz, hogy ezek csak apró, lényegtelen dolgok, de ilyenekből ismerjük meg az embereket, és én különösképp nagyon szeretem megismerni a körülöttem lévőket. Még úgy is, hogy csak megfigyelem őket, mert a testbeszédükből, tetteikből is sokat meglehet tudni. Ezért is szeretek kint a parkban, vagy a tengerparton sétálni.
- Hát igen, de ez van, ilyen emberek bármikor felbukkanhatnak, és a legjobb, amit tehetsz, hogy messziről elkerülöd őket... Hallom a hangján, meg a gesztusain is látom, hogy neki sem tetszik ez a dolog, mármint az olyan perverz emberek, akiről most is meséltem. Ebben egy a véleményünk, és sem bírom őket, és ha lehet, messziről el is kerülöm. Mondjuk Aaronnak könnyebb, mert ő pasi, szóval max a meleg perverzektől kéne tartania. Na de mindegy is...
Kezem a számhoz emelem, hogy ne nevessem el magam hangosan én is, mikor minden tekintet ránk szegeződik, mert azért valljuk be, elég vicces a szitu, hisz rajtunk kívül valószínűleg mindenki mást érdekli az, amit az oktató mond.
- Oh a falmászás, és az ejtőernyőzés is jól hangzik... De én nem próbálnám ki egyiket sem a tériszonyom miatt. - húzom el a számat,
mikor megemlítem az egyik fóbiám a sok közül. Pedig milyen jó lenne, ha én is tudnék ilyen dolgokat csinálni... Csakhogy azok a nyamvadt fóbiák megkeserítik az életem.
- Nahát... Szerencsés feleséged van... Mármint úgy értem, hogy legalább van valakije, aki gondozza a kertjét. - húzódik szélesebb, kaján vigyorra a szám, és még a nyelvem is kiöltöm rá, de csak egy pillanatra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Héloise & Aaron   

Vissza az elejére Go down
 

Héloise & Aaron

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-