State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Axel & Rin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kim Chae Rin
avatar
Playby :
Kim Hyun Ah
Tartózkodási hely :
Honolulu
Csoport :
Bűnöző
Hozzászólások száma :
170
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Axel & Rin   2015-06-26, 20:32


756 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES: remélem, hogy kezdésnek jó ez ^^
AXEL & RIN
Körülbelül egy nap se bírtam megállni, hogy ki ne tegyem a lábamat az egyik ötcsillagos szállodabeli lakosztályomból. Bár igaz, hogy nem csak lustálkodtam ott, hanem tevékenykedtem is. Elvégre fel kellett mérnem, meg kellett tudnom, hogy pontosan hány emberemet veszítettem el és mennyi maradt hűséges. Azok közül a hűséges maffia tagok közül, kik kimenekítettek és elhoztak Honolulura, a nap minden órájában, sőt percében a közelemben voltak és éberen vigyáztak rám. Közelebbről és sokkal jobban, mint eddig bármikor. Eleinte nem zavart, talán még jól is esett, hogy így törődnek velem, biztonságot nyújtanak, de ahogy telt az idő úgy lett egyre jobban elegem belőlük. Távolságra volt szükségem és kezdett idegesíteni a tudat, hogy nem sok konkrét információm van a támadásról, apám gyilkosairól és apámat se eltemetni, se rendesen meggyászolni nem tudom. Valamint meg is akartam ezekről feledkezni egy kis időre és erre csak egy módszert láttam: szórakozás.
Persze nem tudtam, hol és merre vannak itt ilyen helyek és melyik közülük a jó. De szerencsére volt segítségem ebben: a fogadott bátyám. Ismertségünknek sajátos története van. Én Szöulban éltem, ő éppen ott tartózkodott a munkája miatt. Megismerkedtünk és egy rövid időre össze is melegedtünk, mígnem több okból is kifolyólag abbahagytuk a dolgot. Az egymás felé irányuló vonzalmunk időközben átalakult szeretetté, így testvérünknek fogadtuk a másikat és nem szakítottuk meg a kapcsolatot: azóta folyton sms-ezünk, néha fel is hívjuk a másikat. Az élet egyik furcsasága a kapcsolatunk, a maffiában van sok „testvérem”, hiszen egy családnak tekintjük magunkat, de én testvéremnek mégis Axel Singletont tekintem, aki még csak nem is ázsiai. De piszkosul szexin néz ki és irtóra jó fej, ezek a tulajdonságok pedig nekem tökéletesek egy fogadott bátyóhoz.
Úgyhogy nem volt kérdéses, hogy szórakozás ügyben neki írok üzenetet. Előtte röviden megírtam neki, hogy mi történt velem és hol tartózkodok most és ekkor derült ki, hogy éppen ő is Hawaiion van. Majd amikor írtam neki szórakozás ügyben megtudtam, hogy éppen tud rám pár órát szánni és elmehetünk együtt az egyik szórakozóhelyre. Ezt a szerencsémet a véletlennek kéne betudnom? Talán, ha hinnék bennük. Helyette úgy hiszem, hogy minden okkal történik és erre egy példa a mi esetünk: már csak azért is tartózkodunk megint egy városban, hogy újra együtt bulizhassunk. Ennek már csak a gondolata is javított a kedélyállapotomon.
Hamar szereztem magamnak megfelelő ruhát, egy fehér, rövidebb fajta koktélruhát választottam. A ruha szorosan követi karcsú alakomat, ujjatlan, pánt nélküli, a mellrésze kicsit bepillantást enged a dekoltázsomba és ezt a részt kis ezüst kövek díszítik, valamint a ruha éppen combközépig érő. Ezüst magassarkút választottam hozzá, ékszerként pedig egy arany nyakláncot, nagy arany fülbevalókat és még pár gyűrűt és karkötőt. A most sötét barna árnyalatú, hosszú hajamat a fejem tetején egy lófarokba fogtam. Kicsit erősen sminkeltem ki magamat, a számra vörös rúzst kentem, a szemeimre fekete szemhéjfestéket és a picit macskásra kihúztam szemceruzával. Nagyon sokáig nem húztam az időt az öltözködéssel, amint kész lettem még gyorsan magamra fújtam valamilyen kellemes virágillatú parfümöt, gyorsan felkaptam a fehér ridikülömet és már el is hagytam az épületet, bár emberem társaságában, természetesen.
Kint rögtön beszálltunk a már ismerős fekte BMW-be és viszonylag elég hamar meg is érkeztünk a megbeszélt szórakozóhelyhez, bár előtte lévő sarkon kitettem magamat, hogy inkább odasétálok, ráadásul egyedül, nehogy feltűnést keltsek azzal, hogy vagy három fekete öltönyös és fekete napszemüveges, kopasz férfiak loholnak utánam. úgyhogy egyedül szálltam ki a járműből és meg is mondtam nekik, hogy mehetnek vissza a hotelbe, ne is várjanak rám. Ők szó nélkül teljesítették, láttam, ahogyan elhajtanak, aztán indultam csak el.
Így már vagy két perce gyalogolok az utcán és végre már látom is a szórakozóhely bejáratát. Körbepillantok, van egy kis tömeg a bejárat előtt, de Axt nem látom közöttük. Kicsit türelmetlenül várom ki hát egyedül a sort, hogy bemehessek, közben megírom gyorsan fogadott bátyámnak, hogy itt vagyok, és mindjárt bejutok, talán elolvassa majd, talán nem, de azért illendő őt tájékoztatnom. Egy csábos mosoly a biztonsági őr felé és nyert utam van. Amint belépek egy másodpercre rossz érzés fog el, eszembe jutott, hogy az én szórakozóhelyemen nemrég hogyan jártam, hogy az önfeledt bulizásom tragédiával végződött. De hamar elhessegetem e gondolatot a fejemből, nem fog ez megint megtörténni velem. Ez a hely nem tűnik korruptnak, így nem hiszem, hogy csomó fegyveres emberrel lenne tele, akik csak egy jelszóra várnak, hogy mindent lelőjenek. Nem, ma este jól fogom magamat érezni, hiszen remek társaságom lesz. Apropó társaság, szemeimmel már megint a tömeget kémlelem Axt keresve és el is vegyülök kicsit a táncparkett szélén, bár azért mégis a bárpult felé veszem közben az irányt. Talán arra felé lehet, vagy ha nem is, akkor legalább rendelek magamnak egy italt.
'Cause we like to party
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Axel Singleton
avatar
Playby :
Ian Somerhalder
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
My job is my life
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
207
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
38


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-06-27, 15:45


Rin & Axel
Word: 818;  Song: -

Always the forbidden fruit tastes the sweetest



Üres járat. Ez van jelenleg és úgy őszintén utálom! Kapok állásajánlatokat dögivel, mármint sorban utasítom el az elém tolt szerződéseket. Mind hosszú távú. Ahogy a nagybátyám, úgy a kliens jelöltek sem képesek felfogni, hogy 100 napnál többet akkor sem vállalok, ha megtriplázzák a bérem. Nem a pénz miatt teszem ezt, abból van elég, végtére is nem nagyon költök semmire sem már évek óta. Érzelmi okaim vannak és ezen egyáltalán nem könnyű túllépnem. Nem is próbálkozom, hogy őszinte legyek. Megfelel nekem minden így, ahogy jelenleg van. Már amikor dolgozhatok. Olyankor úgyse érek rá magamra figyelni. Meg Eden is elszórakoztat a maga módján. Ezt már csak tetézte az a hír, hogy Rin is ide helyezi át székhelyét. Már alig várom, hogy újra lássam. Szégyellnem kéne magam miatta. Olyan fiatal és én mégis kikezdtem vele még Koreában. De aki ismeri, az bizonyára megérti azt, hogy mi, miért történt. Rin ellenállhatatlan kis vadmacska mikor épp olyan kedve van. Családi körülményei miatt pedig, akár kissé koravénnek is mondhatnám. Ezért döntöttem úgy végül, hogy nem számít mennyire fiatal hozzám, vagy én mennyire vagyok öreg hozzá. Utólag úgy látom, jól döntöttem. Bár nem vagyunk egy pár, igazán talán soha nem is voltunk, de románcunknak egész jó vége lett. Jelenlegi kapcsolatunkat ugyan nem igazán tudnám jellemezni. Barátságnál egy cseppet több, azt hiszem. Bár nehezen állapítom meg az ilyesmit, lévén nincs túl sok érzelmileg mélyebb kapcsolatom. Nagy átlagban kerülöm az ilyenek lehetőségét is. Eleget szívatott már az élet. Túl sok szeretett személyt vesztettem már el. Ez ellen egyféleképp lehet védekezni, mégpedig úgy, hogy nem kötődök másokhoz. Jó ideje így gondolom, mégis akadtak páran akiknek sikerült áttörni, vagy inkább átmászni a képzeletben magam köré emelt falon. Az a lány is ilyen, akivel épp találkoznom kéne. Késni fogok, már tudom jól, de mégsem hívom fel. Megvár, ebben biztos vagyok. Eden túlzottan elvonta a figyelmem, aztán jött a bácsikám, mire természetesen kitört a családi háború. Alig tudtam elszabadulni, de végül sikerült. Nehézkesen fogok egy taxit. Kényelmesebb volna kocsival menni, de a lányt ismerve, ma inni fogunk, méghozzá nem keveset. Rám fér, már rég engedtem ki a gőzt. Vagyis Austinnal piálgattunk nemrég, de az más. Rin mellett minden olyan, nem is tudom... jobb? családiasabb? szórakoztatóbb? Ezek nem jó szavak rá. Vele más, ennyi az egész.  Kiabálok egy sort a taxissal, hogy húzzon bele, mert baromi késésben vagyok. Furcsa szemekkel méreget. Az ember már azt hinné, ezek már mindent megszoktak az életben, de nem. Pedig ezen a környéken, elég sok az ütődött. Tekintetének ellenére, lenyomja a gázt végre. Húsz perc. Ennyi késéssel érek a megbeszélt szórakozóhely elé. A biztonsági ember már ismer, nem most járok itt először. Soron kívül be is enged. Rin már itt van valahol, ha hihetek a taxiban elolvasott üzenetének. Először megszokásból felmérem a terepet, hol, mekkora a tömeg, kik vannak jelen, hány kivezető út van. Ez szakmai ártalom.  Végül a nőt is kiszúrom, épp a bárpultnál. Egy magas, lazán öltözött alak máris feltűnően méregeti. Elindulok feléjük, de mielőtt odaérnék, úgy látom a férfi megszólítja. Magabiztosan lépek Rin mögé és mielőtt észrevehetne, hátulról köré fonom a karjaimat és a fülébe suttogok.
-Most megvagy cukormókus! - Elég erősen szorítom ahhoz, hogy ijedtében ne tudjon nyakon verni. Ha esélye lenne rá, talán megtenné. Közben oldalra fordítom a fejem és az ismeretlen emberpéldányra tekintek.
-Bocs haver, de ő az enyém! - Pimaszul rávigyorgok, de válaszként egy nagy fintorral jutalmaz mielőtt odébb állna. Rin nem az enyém természetesen, ezzel mindketten tisztában vagyunk, de ez, a mi esténk, amiben nem fér bele egy idegen sem.
-Ne haragudj a késés miatt.. - Kezdek  bele, miközben engedek a szorításon, hogy felém fordulhasson. Halvány mosollyal az arcomon nézek le a nőre és most érzem csak, mennyire hiányzott a személyes kommunikáció. A telefon azért mégis csak más.
-Hiányoztál Rin! De most bepótolunk mindent! - Lágy csókot hintek az arcára, úgy, mint akkor, mikor utoljára láttam. Akkor a búcsú, most a találkozás jegyében. Semmit sem változott, legalábbis számomra nem. Épp olyan gyönyörű, mint régen. Csak egy arasznyival idősebb, ami esetünkben még jó is.
-Részvétem édesapád miatt! - Mondom halkan a füléhez hajolva. Máshogy nem is menne, hisz a zene megállíthatatlanul dübörög. Ezt mégis, mindenképp személyesen is el akartam mondani. Tudom én, hogy maffia vezér volt az örege, meg minden. De semmi közöm a törvény embereihez, engem meg, soha egy szóval sem bántott. Még egy üveg drága piát is kaptam tőle, mikor az akkori védencemmel elhagytam Koreát. Lehet, hogy nem így mentek volna a dolgok, ha tudja, hogy ágyba vittem a lányát. Kevésbé bízta volna rám, mikor épp a színésznőmmel üzletelt. Bár a fene tudja, annak a fazonnak még a falban is fülei voltak.
-Gyere, menjünk fel a VIP terembe, már ideszóltam előre, hogy foglalják! - Fejemmel a lépcső felé bökök, ugyanis itt fent helyezkedik el a három zárt teremnek mondott szoba, melyek mindegyikéből a hatalmas elválasztó üvegen le lehet látni a tomboló tömegre. Persze elhúzott sötétítőknél, a halvány fények ellenére is, épp úgy fellátnak ők is, mint mi le.


Note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Chae Rin
avatar
Playby :
Kim Hyun Ah
Tartózkodási hely :
Honolulu
Csoport :
Bűnöző
Hozzászólások száma :
170
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-06-27, 22:13


667 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES: ^^
AXEL & RIN
 Szerencsére (amit én azért mégis inkább balszerencsének nevezném), van időm az egyik párpultostól rendelni egy italt. Ugyanis a drága szórakozó társamnak még se híre, se hamva. Nem találtam a táncparketten, nem találom a bárpultnál. Egyedül itt ülni és iszogatni pedig kellemetlen érzés, nagyon kellemetlen. Ezért akár a szállodában is maradhattam volna és a hívógombon szólhattam volna, hogy hozzanak fel valamilyen alkoholt. Majd eliszogattam volna az éppen szolgálatban lévő gengsztereimmel, ha már ők úgyis kéznél lennének. Még ők se lennének ilyen unalmasak, mint a jelenlegi helyzet. Itt iszogatni némán és fókuszálás nélkül nézni ki a fejből kész időpocsékolás.
Bár most veszem észre, hogy egy ismeretlen férfi felém néz. Kedvesen rámosolygok, erre ő veszi a bátorságot, közelebb jön hozzám és megszólít. Flörtölni próbál velem, talán azzal a hátsó szándékkal, hogy felszedjen a mai éjszakára. Elmosolyodok rajta, ezzel értékelem a próbálkozását, többel nem. Most nincs kedvem barátkozni, amikor már várok egy ismerőst. Úgyhogy éppen elküldeném a férfit, amikor valaki éppen ekkor ölel át szorosan hátulról és kicsit megijedek. Pár pillanatnyi ideig, ugyanis amikor meghallom azt a szót, hogy cukormókus, rögtön megnyugszok és elmosolyodok. Valamint kicsit morcos is leszek, hogy így megvárattatott, de ez nem látszik meg rajtam.
- Szia édes! – köszönök vissza Axnek vidáman, ez az arckifejezésem mellett a hangomon is megfigyelhető, bár mivel háttal vagyok neki így ő csak az utóbbit láthatja. De az idegen férfi viszont jól láthatja az arckifejezésemet, így meg se lepődök azon, hogy amikor le lesz koptatva elfintorodva távozik. Megpróbálok komoly arcot vágni az arckifejezését látva és ez addig sikerül is, amíg ugye nem fordít hátat és el nem megy. Ezután szélesen vigyorgok, érdekes szituáció volt, hiszen Ax nem a párom, nem vagyunk együtt. Ezt ő is tudja, ez csak egy vicc volt, jó lekoptatós szöveg. Másnak nem engedném meg, de neki igen.
Végre enged a szorításán így hátra tudok fordulni, hogy a szemébe nézhessek. Amikor ez végre megtörténik csak ekkor lesz igazán jó kedvem. Hiszen itt áll előttem végre élőben, most már nem csak hallhatom és láthatom, de meg is érinthetem. Ez pedig több a telefonos beszélgetéseinknél, üzenetküldéseinknél.
- Nem haragszok – reagálok mosolyogva miután megpróbáltam rá morcosan nézni, körülbelül sikerült is egy pillanatra, vagy annyira se. Rá nem tudok haragudni, főleg nem azért mert kárpótlásul rögtön feldobta a kedvemet a megjelenésével. – De, csak mert ilyen frappáns megjelenést alkalmaztál! – magyarázom meg vidáman.
Amikor ad egy puszit az arcomra csak megerősíti bennem azt, hogy milyen jó vele végre fizikai kontaktust létesíteni. – Nekem is hiányoztál Axel! – puszilom vissza őt mosolyogva. – Ajánlom is, hogy mindent bepótoljunk, mert már száz éve nem láttalak! És ki tudja, hogy mikor lesz megint lehetőségünk találkozni úgy, hogy kettesben legyünk! – teszem hozzá, miközben vetek rá egy gyors pillantást. Hiába, hogy sokkal öregebb, mint én, még mindig olyan jól, szexin néz ki, mint amikor utoljára láttam őt. Úgyhogy nem igazán változott, ez pedig csak jó, mert ha kopaszodni vagy őszülni kezdene, akkor aztán tényleg grimaszolnának az emberek, ha meglátnak minket. Persze nem érdekelnek másoknak a véleményei.
- Köszönöm – bólintok a részvételére, ahogyan halkan visszasuttogom a fülébe ezt az egy szót, ami bár rövid, mégis fontos. Jól esik ezt élőben is hallani tőle, de csak halványan mosolygok rá köszönetképpen, mivel így megint eszembe jutottak a problémák, amik hirtelenjében rám törtek, és amiktől ma éjjelre meg akarok szabadulni. De a szomorúság, a gyász (amire még nem jutott időm és nem most akarok időt szakítani), nem látszik meg rajtam, mosolygok és megpróbálom kicsit vidámabbá tenni a helyzetet. – Így legalább van még egy közös tulajdonságunk! Erre pedig és apumra majd innunk kell egy külön kört!
Mosolygok és fejemben már el is határozom, hogy bizony jó pár kört fogok vele inni és közben alaposan elbeszélgetünk, lehetőleg mindenről. – VIP termet foglaltál? Ráadásul előre? – kérdezek vissza és aztán elmosolyodok. – Ejha, valaki aztán alaposan felkészült az estére! Akkor menjünk is gyorsan, ne húzzuk az időt! – fordulok gyorsan vissza a bárpulthoz, hogy az oda letett italom maradékát még gyorsan kiigyam, letegyem a poharat, majd megfogom Ax egyik kezét és már húzom is őt gyorsan az említett irány, a lépcső felé aztán azon fel. - Hát miért nem ezzel kezdted?
'Cause we like to party
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Axel Singleton
avatar
Playby :
Ian Somerhalder
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
My job is my life
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
207
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
38


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-06-28, 15:15


Rin & Axel
Word: 701;  Song: -

Always the forbidden fruit tastes the sweetest



"Szia édes!" Vidám kijelentésétől kiszélesedik a mosolyom. Többek között ez a stílus fogott meg benne először. Teszek valami meglepőt, de ő hiszti helyett azonnal bekapcsolódik a kis játékomba. Persze, mással nem igazán szoktam ilyet csinálni, de vele, azt hiszem szórakoztat a dolog. Felém fordul, azzal a jól ismert melegséget sugárzó arckifejezésével.
-Azt hittem, hogy én mindig frappáns vagyok! - Dünnyögöm telve iróniával. Nem ámítom magam, tudom, hogy többnyire inkább unalmas vagyok mások szemében, de nekem pont megfelel így.  Hiányoztam... visszaemlékezni sem tudok, mikor mondott nekem nő ilyesmit mostanában. Vagy úgy egyáltalán! Nem is olyan rossz ilyesmit hallani. Nem tudom, hogy jutottunk ide, hogy sikerült pillanatok alatt áttörnie annak idején a védelmi vonalam és belopnia magát a szívembe. De valahogy véghezvitte ezt a dolgot. Meglepő, mert kézzel lábbal tiltakoztam az ilyen helyzetek ellen. De Rin, őt nem lehet elkerülni, én legalábbis nem tudtam. Isten adta tehetsége van ahhoz, hogy bevonzzon. Még az ilyen testi  érintkezés is, mint az arcra puszi és barátai sincsenek túl sűrűn az életemben. De az előttem álló lány ezen is változtat. Egyrészt hálás vagyok neki azért, mert képes előcsalni a gyengédebb, rejtett oldalam, másrészt, mégis tartok ettől az érzelmi kötöttségtől. Akarva, akaratlan mindig arra gondolok ilyen esetekben, hogy ez sem tart majd sokáig. Aki nem hagy el, az kihullik mellőlem.
-Ha csak el nem hagyod a közel jövőben Honolulut, ígérem, hogy sűrűn fogunk kettesben találkozni. Bár nem nagyon van időm, mikor dolgozok, de tudod fenntartok azért egy kis lakást! - Sejtelmesen mosolygok rá, hisz még nem tudja, hogy egy apró ajándékot is hoztam neki. Történetesen egy pótkulcsot a lakásomhoz. Tudom jól, milyen körülmények között él és azt is, hogy néha szívesen menekülne az őrzői elől. Erre adok neki lenyomozhatatlan lehetőséget. Egy cseppnyi szabadság. Én pedig, csak örülök, ha ki is használja ezt néha.
Csendesen részvétet nyilvánítok, de rögtön tovább is terelném a beszélgetést, hisz nem szomorkodni jöttünk ide, hanem kikapcsolódni.
-Természetesen iszunk rá egyet! Sőt, azt hiszem ehhez valami különleges kell! Nézzük meg melyik alkohol itt a a legdrágább! - Az öregét ismerve, mindig mindennek megadta a módját. Ha már rá iszunk, úgy érzem, kötelességünk az ő stílusában tenni ezt.
-Nem nagy dolog, csak egy telefonba került az egész. Elég jól ismernek már itt, tudod a munkám miatt. Egyébként pedig, még szép, hogy VIP termet foglaltam, hiszen ma ünnepelünk. Végre újra látjuk egymást és a Honolulura érkezésed is megérdemel egy pohárköszöntőt. - Gyengéden megszorítom a kezét, amint megérint és húzni kezd. Jól esik ez a baráti érintkezés is. Néha, annak ellenére, hogy nem mutatom ki, nagyon is vágyom ezekre az egyszerű emberi gesztusokra.
-Mert a "Most megvagy cukormókus"-t jobb kezdő szövegnek ítéltem meg! - Hát ezért nem ezzel kezdtem, meg azért, mert az elég érdekes lett volna, főleg tőlem. Figyelmesen kinyitom előtte a bérelt terem ajtaját, majd mielőtt belépnék utána, körbe kémlelek. Újabb megszokás. Soha sehová nem megyek úgy, hogy ne tudjam, mire számíthatok.
-Kezdetnek, lássuk a meglepetést! - Még mielőtt leülhetne előtte termek és egy kis díszdobozt nyújtok felé. A lakásom kulcsa lapul benne természetesen. Igazán kíváncsi vagyok a reakciójára. Tudom, hogy erre bizonyára nem számított, de azt nem, hogy tetszik -e majd neki ez a figyelmesség.
-A lakásom kulcsa. Én nem sokat vagyok otthon, de szeretném, ha amikor csak kedved tartja átjönnél. Érezd magad otthon és ez maradjon a mi titkunk Rin! Így bármikor elmenekülhetsz az őrzőid elől. - Magyarázok amint belepillant a kis dobozba, majd elcsendesedve várom a reakcióját. Remélem, hogy ő is épp annyira jó ötletnek tartja a dolgot, mint én.
-Nézd! - Húzom el a sötétítőt és mutatok le a táncparkettre, ahol már javában tombol az élet.
-Nálunk ilyen egy VIP terem. Kicsit elzárt, de itt jobban tudunk beszélgetni, később pedig, ha szeretnéd, bevállalom érted azt az őrületet. - Komoly arccal nézek a vonagló embertömegre. Nem vagyok egy nagy party arc, de a tánccal még elboldogulok, az ital meg alap elemem, ha épp nem dolgozok. Nem lesz itt gond, csak Rin érezze jól magát.
-És most, ülj le és segíts megkeresni az itallapon azt az alkoholt, amivel édesapádra koccinthatunk! - Hellyel kínálom, de közben azért még egy bókot bele csempészek a pillanatba.
-Kellemes az új parfümöd! - Apróság, de még az is rögtön feltűnt, hogy merőben más az illata, mint mikor legutóbb öleltem át.


Note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Chae Rin
avatar
Playby :
Kim Hyun Ah
Tartózkodási hely :
Honolulu
Csoport :
Bűnöző
Hozzászólások száma :
170
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-06-28, 22:02


1123 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES: ^^
AXEL & RIN
  - Hát… Ez most frappánsabb volt, mint amikor előtte voltál ilyen! – mondom neki felvidításképpen a dünnyögésére, amiből bár kihallom az iróniát és tudom, hogy hogyan szokott viselkedni, azért csak mondom neki. Hangulatalapozásnak legalábbis megteszi, szerintem.
Nem tervezem, hogy hamar vagy a közeljövőben elhagyom Hawaii szigetét, így akkor tényleg fogunk majd találkozgatni. Ezt pedig nem csak tudni, de hallani is jó. Persze tudom én jól, hogy a sűrű találkozás a munkája miatt nem nagyon lesz igaz, ő is megmondja, hogy munkaidőben nincs sok szabadideje. De nem szomorkodok, hiszen nekem már az elég lesz, ha csak néha-néha láthatom, néha lehetek vele kettesben. Már ezt is nagy rekordnak tartom, hogy egy ilyen emberhez, mint ő, ennyire közel tudtam férkőzni. Bár nem volt nehéz, van bennünk pár közös dolog már attól a pillanattól kezdve, hogy először pillantottuk meg egymást. Emiatt maradtunk a viszonyunk után jóban, sőt, emiatt lettünk egymás fogadott testvérei. Valamint jól tudom, hogy túl öreg hozzám képest, de ennél a férfinál pedig jobb barátot, testvért el se tudnék magamnak képzelni. Mert ő az igazi családtagjaimhoz képest látja bennem a jót is, amikor kell, felnőttként tekint rám és van olyan alkalom is, amikor együtt tud velem hülyéskedni.
- Nyugi, nem tervezek hamar távozni! Még csak most jöttem, nem is volt időm még városnézésre se, nemhogy helyet foglalni az első járaton vagy hajón, ami elhagyja a szigetet – mondom mosolyogva és amikor megemlíti, hogy van lakása kicsit felvonom a szemöldökömet. - Hát ez meg, hogy jön ide a témához?
De mielőtt választ kaphatnék, részvétet nyilvánít, megköszönöm és e beszélgetést gyorsan tovább terelem az ivászatra, megfeledkezve a lakásos mondatáról, a gyászról és inkább a közös kikapcsolódásunk kerül végre az előtérbe.
- A legdrágább? – kérdezek vissza és elvigyorodok. – Hú, te aztán nagyon kedvelhetted az apámat, ha hajlandó vagy fizetni a legdrágább alkoholt az emlékére! – jegyzem meg jókedvűen. Visszagondolva apám kedvelte Axt, legalábbis nem hallottam tőle sose, hogy nem kedveli. Mondjuk ehhez az is hozzájárult, hogy nem tudta, hogy pontos mennyire közel kerültünk egymásról. Akkor szerintem most nem tudnék Axellel beszélgetni.
- Csak egy telefonba? Hűha, valakinek tényleg nagyon jó dolga van a Paradicsomban! De nekem is, ha már VIP teremben ünnepelhetek veled! Már pedig jól mondod, ünnepelni fogunk méghozzá nem csak egy pohárköszöntővel, hanem sok-sok pohár itallal! – mondom el mai este nagy programját, megfogva a kezét. A gyengéd kézszorítását beleegyezésnek veszem, és már húzom is őt az említett terem felé.
- Nos, igazad van, tényleg jobb volt. Mert olyan szexin mondtad ki az egész mondatot, hogy csak na! Főleg az tetszett a legjobban, ahogyan a „cukormókus”-t mondtad – jegyzem meg és vidáman, hülyülésként megpróbálom utánozni a mély és tényleg szexi hangját, hogy ki mondjam a szót olyasféleképpen, ahogyan hallottam tőle. – Cukormókus… - mindezt feléje fordulva és olyan szemöldökmozgatással és nézéssel, mintha én nevezném őt így és így próbálnék meg flörtölni vele, persze poénból. Aztán elnevetem magamat.
Udvariasan kinyitja előttem a terem ajtaját, be is megyek elsőként, ki is szemelem már az ülőhelyet, de hirtelen megkerül, én meg úgy állok meg gyorsan, hogy nehogy nekimenjek. Azt mondja, hogy van egy meglepetése, amit rögtön felém is nyújt egy kis díszdobozban. Meglepődök, nagyon is, annyira, hogy a szívemre teszem a kezeimet. – Ax… Természetesen igen! IGEN! – mosolygok rá és ejtem ki a szavakat, főleg az utolsót hangosan, közben nagyokat bólintok és bal kezemet ki is nyújtom, megmozgatva minden ujjamat, ezzel jelezve, hogy még szép, hogy adhat nekem gyűrűt. De mindez csak túldramatizálása a dolognak, jól tudom én, hogy nem gyűrű lapul abban a dobozban. Csak minden lány erre asszociál elsőre, így nem tudtam nem kihasználni a lehetőséget és nem viccelődni vele. A doboz mást rejthet, de a méretéből tekintve aranylánc sincsen benne. Talán egy karkötő, vagy egy pár fülbevaló… Találgatok magamban és végre elveszem a kis dobozt és kinyitom. Nem az van benne, amire számítok, mégse vagyok csalódott. Sőt, még inkább meglepett és boldog vagyok. Meglepett, mert eddig semelyik férfi nem adott nekem kulcsot a lakásához és boldog pedig azért vagyok, mert ez egy nagyon szép gesztus tőle, hogy így próbál segíteni a nehéz élethelyzetemen. Ezért is kedvelem őt nagyon, hogy mindig tud olyat adni nekem, amit csak ő tud. De legfőképpen ő az egyetlen, aki tényleg tudja, hogy az adott helyzetben mire is van igazán szükségem. Kell nekem ennél több? Nem!
- Wáó, még egyetlen egy férfi se adott nekem kulcsot a lakásához, még a saját apám se! Úgyhogy ez a legeslegjobb meglepetés, amit egész életemben kaptam! Persze, hogy a mi titkunk fog maradni és majd használni fogom! Majd így ha néha mégis otthon tartózkodsz, és én pont átjövök hozzád, akkor majd közösen megnézhetünk valamilyen filmet, esetleg játszhatunk majd scrabblet, vagy bármelyik másik társasjátékot, együtt is vacsizhatunk, habár nem tudok főzni és szerintem te se, úgyhogy majd rendelhetünk valamelyik kajáldából, alvás előtt mesélhetünk egymásnak rémtörténeteket és aztán… Nem tudom, csak egy ágyad van? Akkor majd aludhatok melletted az ágyon és nem a kanapén, valamint te se képzeled, hogy majd a saját házadban alszol a kanapén vagy a földön, míg én a te ágyadban, mert ezt így erősen ellenezni fogom... - mondom mindezt meglepetten és kicsit gyorsan, hadarva a hirtelen rám törő izgatottságtól.  Ennek az lesz a végeredménye, hogy utána gyorsan kapkodok levegőért még akkor is, amikor hálásan megölelem őt és adok megint egy puszit, csak most az arcának másik oldalára. – Köszönöm Axel! Te vagy a legjobb! – suttogom lassan a fülébe és ebben a pár szóban jól érezhető, hogy az összes feléje irányuló, ráadásul pozitív érzelmemet belesűrítettem azzal a szép hangsúllyal, ahogyan kimondtam őket.
Pár pillant múlva sikerül újra normálisan szednem a levegőt, ekkor húzza el a függönyt és magyaráz a teremmel és a táncparkettel kapcsolatban. – Igen, igazad van, itt tényleg jobban lehet beszélgetni – bólintok, szemeimmel lepillantva a táncparkettre, és amikor azt mondja, hogy később lejön velem táncolni a tömegbe, újra ránézek, csillogó szemekkel és mosolyogva. – Persze, hogy majd szeretném! Ki nem hagynám azt a lehetőséget, hogy lássalak téged, ahogyan ott csápozol a heringparty kellős közepén! – míg ő komoly arcot vág, én vidámat. Ugyanis nem tudok komoly arcot vágni, miközben elképzelem a dolgot. Jaj, de jó kis este ez!
- Ezer örömest választom ki! – egyezek bele végre helyet foglalva a teremben található egyik kanapén. A kulcsot tartalmazó dobozt leteszem az asztalra a ridikülömmel együtt és egyből felkapom az itallapot. – Tényleg tetszik? – kérdezek vissza az imént elhangzott bókra és köszönetképpen szélesen rámosolygok. – Köszi, gondoltam kipróbálok végre valami újat. Mellesleg neked is jó az illatod, nagyon férfias és nagyon illik hozzád – bókolok kicsit vissza neki és most már tényleg az itallapot nézem. – Nos, lássuk csak… Valami drága… Ez drága és olyan szimpatikus a neve… Ez meg drága whisky… De helyi különlegességet is inni akarok… Meg koktélt is, mint ez itt… Adnak hozzá szívószálat, pici napernyővel, ugye? – mutatok pár drága ital nevére és aztán a kérdésemnél rápillantok a legelbűvölőbb mosolyommal. – Lehetne, hogy mindegyiket rendelünk? A biztonság kedvéért? Alapozásként?
'Cause we like to party
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Axel Singleton
avatar
Playby :
Ian Somerhalder
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
My job is my life
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
207
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
38


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-06-30, 23:01


Rin & Axel
Word: 1168;  Song: -

Always the forbidden fruit tastes the sweetest



-Városnézésre? Ezt most úgy mondtad, mintha egy nyugdíjas nyaraló lennél.- Vigyorgok továbbra is. Legalább megtornásztatom a munkában merevvé vált arcizmaimat. Elég ritkán vagyok ilyen jókedvű, vagy épp felszabadult, de ez egy különleges alkalom. Sokszor, még most is úgy érzem, hogy nem érdemlem meg a boldogságot egy pillanatra sem azok után, amit a családommal tettem. Ezt magamban tartom, hisz semmi kedvem újra pszichológushoz járni. Úgyis csak annyit szajkózna, hogy nem az én hibám, baleset volt. Azt nem igazán veszik figyelembe, hogy ez egy olyan baleset volt, amit az én hülyeségem okozott. Ezzel meg is nyerném a ki tehet a dologról kérdéskör végét. De ez az éjszaka más! Nem úszok felhőtlen boldogságban most sem, de határozottan örülök Rin jelenlétének.
-Majd megtudod, ha eljön az ideje! - Sejtelmes pillantásaim kereszttüzében húzom az agyát egy csipetnyit. Majd, ha átadtam neki a meglepetésem, akkor rájön, hogy miért olyan fontos az, hogy rendelkezem egy kis lakással. Anyagilag akár egy hodályt is megengedhetnék magamnak, de semmi szükségem sincs rá. Nagy ház, több gond.
-Hát, valamire csak el kell költenem legalább a fizetésem töredékét! Egyébként tényleg bírtam apádat, a lányáért meg egyenesen oda vagyok! - Folytatom a laza stílus, s bár ez nem az én terepem, azért remélem valamennyire sikerül oldanom a hangulatot. Én aztán tudom, hogy a gyász mennyire képes körbefonni az ember egész életét. Elvesztette az édesapját, s bár nem volt egy patyolat tiszta ember, attól még ő bizonyára úgy szerette, mint senki más. Együtt érzek vele, vagy csak a saját múltam vetítem ki rá, az akkori érzéseimet. Lehet! Nem tudom a pontos választ, de szeretném megkönnyíteni számára ezt az időszakot. Ezt teszik a barátok és mi valami hasonlóak vagyunk egymás számára. De ebben meg végképp nem vagyok biztos.
-Elég jól ismerik már itt a nevemet. Tudod, a védenceim többsége kívülről egy csillogó csodalény, de belülről, többnyire csak léha, iszákos.... és hagy ne fojtassam mi. Vannak köztük normálisak is, de az igen ritka.  Meglepődnél, ha tudnád miket tesznek a kamerákon kívül. - Grimaszolok. Szeretem a munkám, mi több, a munkám az életem, nélküle talán már rég halott lennék, de a tény, az tény. A hírességek cukormázas külseje alatt a legtöbbször több mocsok rejlik, mint egy szemétdombon. Ital, drogok, örömlányok és ez még csak a legsűrűbben előforduló szentségtelen háromság.
-Szavadon foglak! Sok-sok pohár, ez az ami kell nekünk! Reggelig a miénk a terem... - S kezembe máris apró tenyér simul, mely húz magával a lépcsők felé, fel az emeletre.
-Szexin? - Vonom fel a szemöldököm, majd a hülyéskedő nő látványától elröhögöm magam.
-Ha tényleg így nézek ki flörtölés közben, akkor már tudom, miért vagyok egyedül, Cukormókus! - Az utolsó szóra helyezem a hangsúlyt, hallható, hogy én is csak hülyéskedek. Átvettem az ő hangulatát, vagy legalábbis próbálom leutánozni. A magánéletem tabu! Nincs, de attól még utálok róla beszélni. Nem is szoktam, még akkor is hallgatok vagy épp ellenkezek a témában, ha Eden vagy a bácsikám hozzák fel. Ez elég sűrűn előfordul, ezért profin tudok morgolódni a dolog ellen.  
Kinyitom a lány előtt az ajtót, egyszerre udvariasság és a megszokás hatalma miatt, majd megkerülve elé állok, hogy átnyújtsam a meglepetésem. Komoly pillanat ez! Az volna, de Rin egy csapásra szórakoztatóvá teszi a helyzetet. Komoly, már szinte mogorva arccal bámulok rá, de szemem csillogása árulkodhat arról, hogy ez csak álca.
-Ne rontsa el kisasszony ezt a fennkölt pillanatot! - Dörrenek rá, de a mosoly ott bujkál a szám szélén. Házasság! Nem félek ettől a szótól. Egy ilyen szituációban kiejtett igen sem izzaszt meg, ami azt illeti. Nem mintha családot akarnék alapítani vagy hasonló. Eszembe sem jut ilyen jövőkép. Én megvagyok úgy, ahogy és ennyi elég is. A nők... velük csak gond és fájdalom jár. Egyébként is, itt van nekem Rin. Csendesen figyelem ahogy kibontja a meglepetést, majd levágok egy monológot arról, hogy mi is ez és miért kapta. Úgy tűnik, elég jó meglepetést választottam. Reakciójából azt szűröm le, hogy sikerült örömet okoznom.
-Igazán nincs mit Rin.. - A puszit követően szorosan ölelem magamhoz. Fogalma sincs arról, hogy talán nekem ez az egész többet jelent mint neki. Az életem érzelmileg elég sivár, bár tagadom, tudom, hogy így van. Ő az egyetlen olyan nő, aki még annak ellenére sem lépett ki az életemből, hogy apró románcunk elég hamar véget ért. Sőt, azóta még jobban összekovácsolódtunk, azt hiszem.
-Remélem sűrűn jössz majd, mert nem szeretek egyedül lenni! Ígérem ezentúl rendszeresen filmezünk, játszunk bugyuta játékokat, mesélünk rémtörténeteket és eszünk együtt, amikor időnk engedi. Ha pedig nem vagyok otthon, élvezd ki a nyugalmat. Érezd otthon magad! Az ágy dologról pedig... egy egyszemélyes heverőm van, de mivel sejtettem, hogy így fogsz vélekedni, rögtön a VIP terem után rendeltem egy francia ágyat is! - Pimaszul a nő meglepett arcába mosolygok. Más férfitól ez felhívás lenne keringőre, tőlem viszont, maximum egy jel, mi szerint szeretek "táncolni". Ez persze nem jelenti azt, hogy fogok is. Rin és én ezen már Koreában átestünk. Bár megvallom, eléggé élveztem, de itt és most, nem vagyunk olyan helyzetben. Azt hiszem..  Inkább az üveghez lépve elhúzom a függönyt és magyarázni kezdek. Attól még, hogy szexuálisan elég passzív férfi vagyok mostanság, igazán nem kéne vele kapcsolatban ilyesmikre gondolnom. Nem kéne, de a természetet nem lehet csak úgy megállítani.
-Bizony és ha megőrülsz az elfogyasztott alkoholtól, nem látja fél Honolulu. - Kezdeném a hely pozitívumait felsorakoztatni, de szavai eltántorítanak. Hogy mi? Csápolás a heringparty közepén? Ez már első blikkre sem hangzik valami jól.
-Én inkább szolid lépegetésre gondoltam, semmint csápolásra... - Beszúrok egy megjegyzést. A lépegetés tényleg jobban illene hozzám, de van amit még a nő sem tud. Pokoli jól bírom az alkoholt, de megvan az a mennyiség, ami kifordít önmagamból. Ez ritkán tör elő, hisz munka időben nem ihatok, ezért nem látott még így Rin sem, munkaidőn kívül pedig, igyekszem csak annyit vedelni, hogy ne csináljak komplett bolondot magamból a város előtt.
Az itallapra terelem a figyelmet, s míg ő választ, én is helyet foglalok vele szemben, miután elsütöttem egy apró bókot.
-Tényleg tetszik, különben meg sem említettem volna. Olyan , nem is tudom... friss talán, illik hozzád! - Ennyit még az életben nem társalogtam illatszerekről, mint most. Még ezt sem bánom. Viszonzott bókjára csak egy apró mosolyt ejtek meg. Illik hozzám, mert férfias! Érdekes észrevétel. Puritán szerelmi életem mellett azért még mertem remélni, hogy nincs nőies kisugárzásom és tessék, most választ is kaptam a dologra. Férfias vagyok! Beáll a csend amit a nő meg is tör az italválasztással. Persze jellemzően nem tud dönteni, vagyis de, mindent szeretne.
-Ennyi piától, így keverve, iszonyatosan be fogunk rúgni! - Kioktatásnak hangozhatnak szavaim, holott csak egy tényt közöltem. Mindennek élét az is tompítja, hogy azonnal le is adom a rendelést. Mindenből két pohárral kérek alapozás gyanánt, és úgy, hogy a legdrágábbtól haladjunk az olcsóbbakig. Egy- egy üveg mindenből, talán jobb lett volna, de akkor Rin lemarad ezekről az idegesítő díszekről, ami neki láthatóan tetszik.
-Emelem poharam Korea egyik legnagyobb emberére! Remélem, egyszer még, összefutunk valamikor, valahol az élet körforgásában! - Emelem magasba az első pohár szeszt, s rögtönzött tósztot rittyentek, direkt nem említve a gyász, a halál és az emlékeimben élsz kifejezéseket. Ezek már túl elcsépeltek.



Note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Chae Rin
avatar
Playby :
Kim Hyun Ah
Tartózkodási hely :
Honolulu
Csoport :
Bűnöző
Hozzászólások száma :
170
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-07-01, 18:21


1159 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES: ^^
AXEL & RIN
  - Mindenképpen érdemes tudni, hogy hol vannak a jó helyek – magyarázom meg neki, miután elnevetem magam azon, hogy szerinte úgy mondtam mintha egy öregasszony lennék. Normális esetben megmondanám, hogy nem szép dolog nyugdíjasnak neveznie, mert ha én már egy vén banya vagyok, akkor ő meg már rég egy koporsóban rothadó hulla. De nem mondom, még ha csak poénból is mondanám, akkor se. Örülök, hogy mosolyogni látom és, hogy ezek szerint nagyon jól fogunk szórakozni.
Nem válaszol rendesen arra, hogy a ház, hogy kapcsolódik a témához és ezzel csak még jobban kíváncsivá tesz. Viszont nem erőltetem a dolgot, úgyis szeretem a meglepetéseket. Így hát ráhagyom, hogy mikor akarja elmondani.
- Ez végül is igaz, kár lenne, ha az egész a bankszámládon porosodna… - értek vele egyet és aztán szélesen rámosolygok a következő mondata miatt. – Köszi! Én meg téged bírlak nagyon Ax, de ezt szinte minden héten közlöm is veled, úgyhogy már tudod! – ajándékozom őt meg az egyik legelbűvölőbb mosolyommal, jelezvén, hogy ez tényleg így van. Nagyon közel áll a szívemhez, habár nem tudom pontosan beskatulyázni őt pontosan egyik kapcsolati csoportba se. Nagyon bonyolult a kapcsolatunk, de ez így van jól, már hozzászoktam.
- Ahaaa, értem. Ez tényleg szörnyen hangzik! Bár nem is kell megmagyaráznod, Koreában már volt lehetőségem kicsit megtapasztalni, hogy a hírességek is emberek, mint mi és egyesek tényleg léhák, iszákosak, drogosak, bordélyokba járnak… - sorolgatom, mintha teljesen normális beszédtéma lenne. Nos, a családom részén nekem az is. – Köszi, apu, hogy hála neked ezt is tudtom és így lebeszéltél arról, hogy énekesnő legyek!  - nézek el egy pillanatra a földre hosszasan, mintha arra lenne a pokol és éppen édesapámhoz beszélnék. Amilyen szerencsém van talán meg is hallotta szavaimat, amelyek mögül azért hála is kivehető volt pár csöppnyi gúny mellett.
- Igen, ez a beszéd! Reggelig? Ó, az király! Akkor nagyon sok időt tölthetünk el együtt! – izgatottan mosolygok, miközben húzom is magam után a lépcsőn. Ez ám a jó hír!
- Jaj, ne tégy úgy, mintha nem tudnád magadról, hogy tudsz szexin is viselkedni! – szólalok rá kicsit morcosan, habár közben nevetek a hangutánzásomon, így nem érem el előbbi szavaimmal a kívánt hatást. Mindegy is, örülök, hogy sikerült viszonylag hamar nevetésre bírnom őt. Nem is lenne jó ha végig csak üres tekintettel bambulna ki a szemeivel és arcán nem jelenne meg egy érzelem sem. Nem, nem, én azt szeretem, ha együtt tud velem szórakozni és tud is, csak elő kell belőle csalnom az ilyen szórakozó, vidám énjét. Na, pár pohár erős alkohol majd segít nekem ebben…
- A-á, ameddig én itt vagyok neked, addig nem leszel egyedül! – tiltakozok, felemelve előtte az egyik mutatóujjat és kicsit jobb-balra mozgatom, így jelezvén, hogy nem értek egyet a szavaival. Bár tudom jól, hogy a szerelmi életére célzott, ebbe nem is akarok belekötni, de azért tudatni akarom vele, hogy én mindig itt leszek neki, ha szüksége lesz rám bármiben.
Ezután végre felérünk a teremhez, kinyitja az ajtót, belépek és már előttem is terem egy ajándékkal. Én pedig már csak a hangulatom miatt is elviccelem a jelenetet, ezért kicsit leszid, de látom én, azt a mosolyt az arcán! Azért egy bocsánatkérő mosolyt megeresztek felé miközben elveszem a dobozt és kinyitom. Meglepődök és nagyon örülök neki, rögtön lebombázom őt ötletekkel aztán amikor megölelem és puszit adok neki, akkor látszik csak igazán, hogy mennyire jól esik nekem az aprócska, de igen sokat jelentő ajándéka.
Szorosan átölel és én csak élvezem, nem állok le vele kötözködni, hogy de igen, van mit neki megköszönnöm. Ezt a pillanatot már tényleg nincs kedvem, szívem elrontani, olyan szép. Ő is elkezdi mondani, hogy majd miket csinálhatok vele együtt vagy egyedül a házában, végig bólintok a dolgokon és az utolsó mondatnál elnevetem magamat. Legalább ezért tényleg nem porosodik a pénze, mert tudom, hogy nem azért vett miattam pont francia ágyat, hogy majd az alvás mellett másra is használjuk… Legalábbis gondolom, hiszen azt a féle kapcsolatunkat már rég lerendeztük Koreában. Bár amennyire kusza, bonyolult kapcsolatunk van, kitudja, hogy mi fog történni, majd ha együtt leszünk a lakásában. De erre, pláne így most nem kéne gondolnom, hiába, hogy pimaszul mosolyog rám. – A hetente kétszeri, netán háromszori alkalom jó lesz? – kérdezem meg mosolyogva és hozzáteszem. – Nyugi, biztosan ki fogom használni és meg ígérem, hogy nem fogom átalakítani meg a személyes cuccaidhoz nyúlkálni, amikor egyedül leszek… A franciaágy pedig szuper, így legalább nem foglak lerúgni éjszaka az ágyról, remélhetőleg – mondom el azért még azt a kis véleményemet, ami még volt a dologgal kapcsolatban.
Majd az üveghez lép, elhúzza a függönyt és én követem a tekintetét, szintén a táncparkettet nézem. – Ki mondta, hogy meg fogok őrülni? – felvont szemöldökkel rá sandítva és aztán elvigyorodok. – Vagy, hogy egyedül fogok? – kérdezem, és aztán megjegyzést tesz a csápolásra. Mi baja van vele? Szerintem nagyon mókás lenne. – De hiszen az olyan király tud lenni, ha jól csinálja az ember!
Tény, hogy az alkoholt nem bírom olyan jól, de azért olyan rosszul sem, azt hiszem. Illetve ha egyedül rúgnék majd be, az nem lenne olyan jó, mintha ő is berúgna. Ami pedig a táncolást illeti, úgy a legjobb, ha az ember rendesen táncolt és nem csak lépked, mert az nem tánc. Szóval remélem, hogy majd inkább csápol velem és nem csak topogni fog.
Míg leülök és választok az itallapról ő is leül velem szemben, illatszerekről kezdünk el beszélgetni. Azt mondja, hogy a parfümöm fiatalos és illik hozzám, erre már csak rámosolygok az itallap felett. Meglepő, hogy ilyenről is társalgunk és ugyanakkor jól is esik. Pár percnyi csönd támad, amit én török meg azzal, hogy közlöm, rendeljünk szinte mindent a lapról.
- De nem a szórakozás lenne a lényeg, Ax? – kérdezem meg rávigyorogva és amikor rendel mindenből két pohárral elnevetem magamat és kicsit meg is tapsolom őt.  Ez az, jó esténk lesz! Jaj, de jó esténk lesz! Nagyon örülök, hogy nem akar mértéket szabni nekem.
- Én is így gondolom ezt, csirió! – emelem fel én is az első pohár alkoholt mosolyogva és kicsit előre is dőlök, hogy össze tudjam kicsit koccintani a poharainkat. Majd az ajkaimhoz emelem a poharamat és megpróbálom fenékig kiinni az alkoholt, bőszen égeti a torkomat, de nem érdekel.
Ahogyan az utána következő pár pohárnál se érdekel, amiktől már tényleg megered a nyelvem. – Szóval, még most se akarsz táncolni? Akkor figyelj, meg mutatom, hogy hogyan kell! – szólalok meg és hirtelen fel is állok, amitől pár pillanatra kicsit megszédülök, az alkohol kezdi érzékeltetni a hatását, hogy talán nem jó ötlet volt a legerősebb szeszekkel kezdeni, de kit érdekel. Kezemben éppen egy kis napernyős, szívószálas, kékes-rózsaszín színű koktél van, még bele se ittam, úgyhogy szinte teli van az üveg. Egy kézzel kicsit errébb teszem azokat az üvegeket, amik nagyon közel vannak hozzám az asztalon, majd amikor végre felszabadul egy kis hely felállok az asztalra és lassan táncolni kezdek, nem érdekelve, hogy van-e zene. Kicsit mozgatom a lábamat, a csípőmet, közben jobb kezemmel picit csettintek és fel-le mozgatom miközben a bal kezemben fogott koktélból iszok kicsit. – Látod, Ax? Ilyen könnyű az egész! – pillantok feléje vidáman mosolyogva – Tudsz valami jó nótát? – kérdezem meg tőle kíváncsian.
'Cause we like to party
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Axel Singleton
avatar
Playby :
Ian Somerhalder
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
My job is my life
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
207
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
38


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-07-02, 16:57


Rin & Axel
Word: 1165;  Song: -

Always the forbidden fruit tastes the sweetest



-Bizony! Nagy teher, ha az ember nem tudja mire költse a pénzét! - Drasztikus sóhajt hallatok, mintha tényleg tragédia lenne, hogy túl sok pénz porosodik a bankszámlámon. Persze csak hülyéskedek a magam módján, igaz, kevésbé jól megy, mint Rinnek. Talán a merevségem miatt nem érvényesülnek a vicceim igazán.
-Látod ez a gond! Csak heti egyszer mondod, pedig egy hét, hét teljes napból áll! Mondhatnád sűrűbben is! - Ragyogó mosolyát képtelen vagyok visszatükrözni, de azért a szám széle nekem is felfelé ível. Már ez is több, mint ami elvárható, így alkohol fogyasztás előtt. Persze ez is csak egy hangulat oldó szóváltás. Eszemben sincs elvárni, hogy naponta mondogassa mennyire bír engem. Semmi értelme! Nem szeretem az olyan dolgokat, amiknek nincs értelme. Feleslegesek! feleslegesnek lenni pedig, szörnyű érzés, ezt első kézből tudom.
-Ők is emberek? A többségük inkább földön kívüli! Az egójuk mindenképp! Mikor már azt hinném, hogy mindent láttam már, képesek előrukkolni valami újabb megdöbbentő, többnyire gusztustalan dologgal. Csak egy ilyen pillanatukat látnák a rajongók, mindjárt nem lenne miből megélniük.  - Magyarázok zord pofával, hisz ez a munkám lehangoló része. Sokkal több mindent láttam már, mint amire kíváncsi voltam a vérfertőzéstől kezdve egészen a kegyetlen bántalmazásokig.
-A drogok és az alkohol még piti ügynek számít!Apád pedig igazán bölcs ember volt! Remek énekesnő lennél, de ha elkap az a világ, az életben nem szabadulnál onnan.  - Az apja. Hát ő is egy külön regény volt ebben a világban. De nekem van egy sajátos látásmódom. Még egy sorozatgyilkossal is kijönnék, ha velem normálisan viselkedne. Ez is munkai ártalom. Mások magánéletébe nem ütöm bele az orrom, mert bármennyi mocsok is lapuljon a szőnyegük alatt, legalább fele annyi az enyém alatt is található. Ez alól talán csak Eden kivétel. bár neki nincs is igazi magán élete, mert a non-stop csajozásról tud az egész város.
-Azt is számításba vettem, hogy az alkohol mennyiség miatt, nem tudlak majd biztonságban hazavinni amíg nem józanodunk egy kicsit! - Őszintén megvallom, hogy miért tartottam fontosnak, hogy a VIP terem reggelig a rendelkezésünkre álljon. Rin még nem látott részegen, azt hiszem, fogalma sincs arról, hogy mire vállalkozott. Kontroll alatt kéne tartanom a szesz fogyasztásom, de akkor az nem lenne igazi ünneplés. Szóval jöjjön, aminek jönnie kell!
-Még soha sem láttam magam úgy viselkedni! - Ha a fapofával állok a védencem mögött dolog szexis viselkedésnek számít, profi vagyok benne. Egyébként jórészt elkerülök, vagy legalábbis megpróbálok elkerülni minden olyan helyzetet, ami hasonló viselkedést követelne. Flört nagy ritkán szerepel a naptáramban, de akkor már, nos, mondjuk úgy, muszáj vagyok. Hihetetlen, de még nekem is vannak szükségleteim. Ezekről persze Rin nem sokat tudhat. Vele más volt, valahogy adta magát a helyzet. talán a természete miatt, minden olyan egyértelmű volt, mikor megismertem.
-Hát akkor, más már nem is kell! - És igen! Elővillan a mosolyom és még egy kacsintással is megfűszerezem a helyzetet. Minek nekem nő, ha itt van ő? Mindketten tudjuk, hogy azért ez hagy némi kívánni valót maga után, mert bár én tényleg nagyon kedvelem őt, olyasmi kapcsolat jó ideje nincs köztünk. Vagyis se szerelem, se szex...  Márpedig, legalább az utóbbi jól jön néha nap az ember fiának, ha ilyen sivár a magánélete, mint az enyém. Az övéről nem nyilatkoznék, nem sokat tudok róla. Férfiakról nem igazán mesélt, szóval vagy nincsenek jelenleg az életében, vagy ez olyan dolog, amit nem egy jelenlegi baráttal akar megosztani aki egykor a szeretője volt. Nem firtatom. Előre engedem az ajtóban, majd meglepem egy pótkulccsal a lakásomhoz, végül szorosan magamhoz ölelem. Ez számomra is egy nagyon furcsa kapcsolat. Családiasnak is mondhatnám, de nem ilyen egyszerű a helyzet.
-Hmm... kezdetnek megteszi, azt hiszem! - Bár attól függ  mi lesz heti két háromszor és most kéne valakinek jól pofán csapnia, hogy észhez térjek. Az önként vállalt cölibátus egy idő után rossz hatással van a férfiakra. Állapítom meg magamban és hálát adok azért, mert Rin nem lát a fejembe. Nem hiszem, hogy tetszene neki, ahogy ruhátlanul elképzelem az ágyamban, nem mintha lenne mitől tartania. Nem vagyok állat, tudok uralkodni magamon.
-Örülök, ha kihasználod a lakást és nem zavar, ha bármihez hozzányúlsz. A cuccaim elférnek egy nagyobb sporttáskába a munka öltönyök kivételével, szóval mindegy. Az ágyról meg nem hagyom magam lerúgni! - Nem féltem a magán szférám, sem a dolgaimat. Mindegyik túl unalmas ahhoz, hogy kárt lehessen bennük tenni. Tőlem aztán az egész lakást a feje tetejére is fordíthatja, annyi időt töltök ott, hogy sokszor a címet is elfelejtem. Erre jók az okos mobilok.
Széthúzom a függönyt és a táncterem felé vetem a pillantásom.
-Nem kell mondanod, hogy meg fogsz őrülni, ebben szinte biztos vagyok! Láttalak már alkoholt fogyasztani! Igazán szórakoztató esték voltak azok! - Emlékeimben még tisztán él, mennyire feloldja a szesz a gátlásait és mennyi hihetetlenül komolytalan ötlettel látja el.
-Ezzel nem tudok szembe szállni! Udvariatlanság egy nőt egyedül inni hagyni és én is hajlamos vagyok az úgymond szétesésre. Akkor talán az a csápolás dolog is belefér. - Nem nagyon tudok kiegyezni még a szóval sem. Csápolás! Mégis, ki a fene találta ezt ki? Egy polip? Nem vagyok én tengeri herkentyű!
Helyet foglalunk és végre elő kerül az itallap is. Pár kósza bókot  követően beáll a csend. Rinnel még ez sem kínos, de tényleg. Választás képtelen, vagyis, mindent akar. Apa kicsi hercegnőjéből így alkoholista királynő lesz ma éjszakára.
-De, de! Igazad van, ma a szórakozásé a főszerep! - Rendelek is mindenből az óhaja szerint. Pár pohár majd engem is felold és akkor talán nem pásztázom ennyiszer a helységet elrejtett kamerák után kutatva. Vicc, de már találtam hasonlót VIP teremben. Jó pénzt hozhat a konyhára pár szaftos felvétel a dagadó pénztárcájú, többnyire híres emberektől. De ez a hely, most is patyolat tiszta.
-Csirió! - Egymásnak koccan az első két pohár, majd egy hajtásra el is tűnik mindkettő tartalma. Az este kezdetét vette, már nincs megállás! Amint leteszem a következőért nyúlok, de első dolgom, hogy kiszedjem belőle a díszítést mielőtt szemen szúr. Valami morbid, színes itóka ez, olyasmi, amit én soha az életbe nem rendelnék magamnak. Most mégis könnyedén ledöntöm, miközben az asztalon táncoló lányon legeltetem a szemem. Hát, ez pazarul kezdődik! Ringó csípője egy cseppet sem kerüli el a figyelmem, épp ezért nyúlok hirtelen a következő szeszforrás felé, s lehűtöm gondolataimat a jégkocás förmedvénnyel. Ilyen szar pia még soha sem égette a torkom.
-Látom, istenien csinálod!- Vigyorgok fel rá hátra dőlve. Tényleg jól mozog, ezen nincs mit tagadni. Nekem viszont, sokkal több alkohol kell ahhoz, hogy ilyesmiben is részt vegyek. Tehát iszok még.
-Miért kéne nótákat tudnom? Ez egy szórakozó hely drága, az meg, egy távirányító ott az üvegek között. A VIP szobában beállítható a zene, a hangerő a fények és amit csak szeretnél. Ilyen a luxus Honoluluban! - A gombokkal ellátott készülék felé nyúlok, majd bekapcsolom a hátsó falra épített kijelzőt.
-Mit szeretnél hallgatni? - Érdeklődve várom a választ. Sok mindent kinézek belőle a poptól a durva rockig. Beethoven nem fog szólni, abban azért biztos vagyok. Na még egy kortyot, míg várakozok. Ennyi igazán bele fér. Rin felszedhetett volna pár kilót. Jobban tetszene, ha nem tetszene...azt hiszem, mégis csak erős volt az a furcsa lötty ami lehúztam.



Note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Chae Rin
avatar
Playby :
Kim Hyun Ah
Tartózkodási hely :
Honolulu
Csoport :
Bűnöző
Hozzászólások száma :
170
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-07-03, 19:37


1268 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES: ^^
AXEL & RIN
  Mosolygok egyet arra, hogy azt mondja nagy teher, ha az ember nem tudja, hogy mire költse a pénzét. Bizony, nagy teher, sőt bűn, mert ha nagy összes porosodik sok időn át egy bankszámlán, akkor azt majd kinézik a bankban dolgozók és szépen aprólékosan majd elsikkasztják. Így tragédia lenne azt hallani majd tőle, hogy így jár. De minek is gondolok én most pénzre, amikor inkább bulizásra kéne?
- Jó, akkor majd heti kétszer mondom – mosolygok tovább rá és ezzel rá is hagyom ezt a témát, miszerint hányszor mondom és hányszor kéne mondanom, hogy mennyire kedvelem őt. Tudom, legalábbis sejtem, hogy nem gondolhatta komolyan. Viszont vele ellentétben azért az én agyamon átfut a gondolat, hogy akkor majd mondom neki többször. De gyorsan elvetem, mert gondolom, hogy nem igazán örülne neki, ha mindig ezt szajkóznám.
- Ha te mondod, akkor olyanok – vonom meg a vállamat és hagyom rá, hogy milyenek is igazából a sztárok. Annyira nem is érdekelnek, mert nem tartozom közéjük.
– Tudom, hogy azok csak piti ügyek. Hiszen egy maffiavezér volt az apám, tisztában vagyok azzal, hogy mennyiféle piszkos kis ügylet folyik a világ sötét zugaiban… Tudom, hogy bölcs volt és, hogy nem szabadulnék onnan. Nem is baj, hogy nem tartozom abba a világba. Jó nekem az a világ, amiben jelenleg vagyok – mosolygom. Az édesapám sok mindenre megtanított, nagyon sokat köszönhetek neki révén, hogy édesanyámat sose ismertem. Nem is volt rá szükségem, néha-néha akadtak pótmamáim rövid időkre és ott voltak a maffiatagok a család többi tagjának. Jó életem volt Szöulban, ami meg a jelenlegi életemet illeti… nem tudom, hogy mi fog történni velem ezután. Csak azt tudom biztosan, hogy most itt van nekem Axel és ma éjjel jól fogok vele szórakozni.
- Számításba vetted? Helyes. Nem szeretnék valahol félúton, egy utcai padon aludni, vagy sikátorban – árulom el komolyan és aztán hálásan rámosolygok – Köszi, előre is – mosolygok rá már most hálásan. Tény, hogy részegen, főleg úgy, hogy mindketten azok leszünk, nem lesz tanácsos az utcákat róni. Vagy bármilyen közhelyen tartózkodni. Gondolom, mert rám hamar hat az alkohol és nagyot üt, úgy tudom, nála meg fogalmam sincs. De ha rajtam múlik ő is be fog rúgni rendesen.
- Csak mert magadat nem látod! Kivéve a tükörben, de nem hiszem, hogy magaddal szoktál beszélni így vagy bármi mást csinálni… - jegyzem meg kuncogva a dolgon, ugyanis elképzelem, hogy Ax a tükör előtt állva beszél magához, bókol magának, flörtöl magával, sőt még durvábbat: megcsókolja a tükörképét! Oké, utóbbi képzelgés már egy kicsit sokk. Te jó ég, mit adott nekem az a csapos? Nem szabad ilyesmire gondolnom, mert ez már majdnem olyan, hogy elképzelem, hogy engem csókol. Á, az is lehet, hogy ez nem csak az ital miatt van! Most jelenleg nincsen senkim, ő meg itt van velem, férfi, ráadásul voltunk már együtt forróbb helyzetben… De ennek az időnek vége és már nem olyan kapcsolatunk, ő se gondol már úgy rám, nekem se kéne most ilyesféleképpen néznem, gondolnom rá.  
- Igen, én is így gondolom! – értek vele egyet bólintva és szélesen mosolyogva, hiszen ő is mosolyog, és még kacsint is egyet! Különleges a kapcsolatunk és bár most már nincs benne szex, szerelem meg főleg nincs köztünk, attól még közel állunk egymáshoz. A szeretet összeköt minket, ami furcsa, barátias és családias is, megfűszerezve azzal, hogy szeretők voltunk. Emiatt kicsit furcsa most ilyenekről beszélni vele így élőben, kettesben, mert a szükségletek itt lógnak a levegőben mindkettőnk számára, gondolom…
- Jó – bólintok megint miután terelődött a téma azzal, hogy beléptünk a terembe és átadta nekem a lakása kulcsát. Örülök, hogy nincs ellenére a heti 2-3 alkalom a lakásán. Ami meg azt a szót illeti, hogy kezdetnek… Nos, az lesz a legjobb, ha erre nem felelek semmit.
- Egy nagyobb sporttáskába? Te jó ég! – döbbenek meg kicsit, de aztán mosolyogva folytatom. – Végül is így legalább könnyű, ha utaznod kell. A lakásodat meg majd gondozom, mert nem hinném, hogy egy takarítónő is elveszett benned – poénkodok, bár ez kicsit gyenge vicc volt. De a lényeget tartalmazza, tényleg rendben tartom majd a lakását, ha hetekig csak egyedül fogok ott téblábolni.
- Szerencséd van, hogy azt mondtad, hogy szórakoztató esték voltak, mert ha nem tetted volna hozzá, most nagy bajban lennél – mosolygok rá kicsit gonoszul. Bár igazat beszélek, ha nem tette volna hozzá, tuti megütöttem volna, még ha gyengéden is. Akkor tényleg megtudná, hogy milyen, ha tényleg őrült vagyok…
- Igen, udvariatlanság. Nagyon nem illik olyat művelni – értek vele egyet. – Ha széteséskor tudsz csápolni, akkor tényleg nagyon le kell, hogy itassalak majd – jegyzem meg és ekkor pont az italra terelődik a szó, leülünk, kis bók elhangzik parfümök kapcsán, de annyira nem nagy dolog, a végére beáll kettőnk közé a csend, amit nem is bánok, inkább választok a kínálatból. Aztán az lesz, hogy mindent rendelünk. Amikor ez a sok alkohol fel is sorakozik a kettőnk között lévő asztalon, kicsit elgondolkozok azon, hogy talán jobb lett volna normális rendelést leadnom, kevesebb tétellel, de elesegetem ezt a fejemből. A jó szórakozáshoz és, hogy Axellel táncolni tudjak normálisan, sok alkohol kell melynek alkoholtartalmuk nagy.
Nem is fecséreljük hát tovább az időt, egyből felemeljük az egyik pohár szeszt és jókedvűen koccintunk. Egyből felhajtom, égeti a torkomat, de nem érdekel. Ahogyan az utána következő poharaknál se. Közben kezdem azért érezni picikét a hatásukat, de nem figyelek rá, inkább felállok az asztalra és egy napernyős koktéllal a kezemben elkezdek rajta kicsit táncolni, hogy megmutassam Axnek, hogyan is kell ezt csinálni.
- Köszi és van még jó pár táncmutatvány a tarsolyomban… Ha gondolod… - mosolygok le rá pimaszul és még kacsintok is egyet. Tényleg szívesen megmutatom neki közelebbről is, hogy hogyan tudom riszálni a csípőmet… Hm, lehet, hogy most már tényleg kezd megütni az a sok alkohol? Lehet.
- Akármit, ami jó és pörgős! Nem tudom, lehet Madonna, Britney, Pitbull, Beyonce, Lady Gaga… Mindegy csak lehessen rá mozogni! – válaszolok megint úgy, mint az italok ügyében, nem tudok választani.
De szerencsére ő csak tud választani, mert mindjárt fel is szól a hangszóróból valami pörgős szám, én pedig leteszem a mostanra már üres koktélos poharamat az asztalra és a nélkül kezdek el táncolni. Így sokkal könnyebben megy, hogy mindkét kezemet tudom használni. A táncom így kicsit pimasz, szexis lesz, de engem nem zavar. Egyszer csak aztán körbeforgok, talán kétszer is és kicsit megszédülök és Ax felé kezdek el dőlni, de még időben megtalálom az egyensúlyomat így nem dőlök rá az asztalon lévő piákra és üres poharakra. Rávigyorgok a férfira és közben lassan leülök az asztalra. A lábaim lelógnak az asztalról, keresztbe rakom őket és leveszem a cipőket. Buta cipők, majdnem kitört a sarkuk. Ledobom őket arra a kanapéra ahol ültem, felállok az asztaltól. Most nem fogok meg egy újabb italt a sok közül, inkább Ax elé lépek és az éppen nála lévő italt kikapom a kezéből. – Hm… Köszi – iszok bele egy kortyot, avagy kettőt, alig hagyva valamit a pohár alján és vissza is adom neki, kicsit grimaszolva. Ez tényleg erős volt nekem. Nem kérek a szenvtelenségemért bocsánatot, helyette elkezdtem körbetáncolni a termet. Habár a ruhámban nem lehet igazán táncolni, pedig erre a számra balettozni támadt kedvem! Az üvegfalhoz megyek, hogy jól behúzzam a függönyöket, ne lássa senki, hogy mi itt mi csinálunk, ez itt privát.
Visszalépkedek Axhez, kicsit szökkenve és rádobom magamat a kanapéjára. – Vigyázat!!! – kiáltom és úgy dobom le magamat, hogy a fejem kicsit az egyik combján pihenve landol. – Szerencséd, hogy nem vagy nő, ebben a ruhában kínszenvedés a lépésnél jobban mozogni… - panaszolom, kicsit szaporábban véve a levegőt a kelleténél miközben felnézek rá. Egyrészt azért mert most így kicsit nehéz lett lélegezni ebben a ruhának titulált anyagban, másrészt az italok még mindig égetik a torkomat, olyan erősek voltak és tényleg kezdik elködösíteni a fejemet, de az is lehet, hogy már megtették...
'Cause we like to party
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Axel Singleton
avatar
Playby :
Ian Somerhalder
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
My job is my life
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
207
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
38


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-07-04, 15:29


Rin & Axel
Word: 1090;  Song: -

Always the forbidden fruit tastes the sweetest



-A heti kettő, reálisnak hangzik! - Dünnyögöm magam elé olyan halkan, hogy Rin talán nem is hallja. Igazából nem számít, hiszen nem gondoltam komolyan a dolgot eredetileg sem. Nem kell mondania, hogy kedvel, vagy bármi ilyesmit. Nekem épp elég az, hogy felhív néhanap, és megosztja velem élete nagyobb momentumait. Nem vagyok túl kommunikatív, és elég nehezen barátkozom, ezért nagyjából mindenért hálás vagyok a nőnek.
-Szerintem is jobban jártál így! El sem tudlak képzelni léha énekesnőként és hidd el, nem azért, mert nincs tehetséged hozzá. Jó hangod van, kellemes, nekem legalábbis tetszik. - És stop! Még mielőtt olyanokat mondanék, amit hamar megbánhatok. Ennyi dicséret is épp elég. Csodás nőnek tartom, ő is tudja, én is tudom ezen nincs mit ragozni. Nyilván való, hisz másképp nem gabalyodtunk volna össze, de annak az időnek vége, ezért jobb lesz, ha egy cseppet távolság tartó maradok. Olyan baráti, vagy hasonló. Nem sok barátom van, ezért ez is kihívás számomra.
-Soha sem engedném, hogy egy padon vagy egy sikátorban aludj! - Magabiztos, talán kissé heves kijelentést teszek, mintha felháborítana maga a gondolat is. Nem hiszem, hogy akár részegen is, képes lennék nem törődni vele. Ez nálam ösztönből jön, amihez sokban hozzájárult a munkám is. Bármennyit is iszok, a környezetemre azért figyelek amennyire tudok, Rin pedig különleges személy számomra.
-Igaz, ritkán fordul elő, hogy vitába szállok a tükörképemmel. Nagyon makacs fickó, esélytelen vagyok vele szemben! Flörtölni meg, hát, nem éppen az esetem! - Tovább viszem a viccelődő gondolatmenetet. Nem tudom, milyen vagyok flörtölés közben, mert még soha sem láttam, de talán jobb is így. Legalább azt hihetem, hogy olyankor nem nézek ki teljesen idiótán. Bár, ha Edent veszem számításba, akkor akár azt is hihetném, hogy a kifinomult flörtstílus a génjeinkbe van írva.
Udvariasan kinyitom előtte az ajtót, majd mielőtt leülhetne átadom a meglepetésem is. Kicsit furcsa a dolog, mert, ha jobban belegondolok, ő az első nő, akinek kulcsot adok a lakásomhoz. Pedig még csak azt sem, mondhatom, hogy egy pár vagyunk. Volt némi románc köztünk, de a volton van a hangsúly. Rajtam kívül biztos nem sok férfi ad ilyesmit az exének. De Rin számomra sokkal több egy régi numeránál, ami azért megint csak érdekes. Na mindegy! Olyan zavaros ez, hogy én sem értem!
-Tudod, hogy kevés időt töltök otthon! Felesleges lett volna több cuccot felhalmoznom. Egyébként jól látod. A takarítás, az néha gondot jelent és nem csak akkor, mikor nem vagyok otthon!- Ez így is van! Nem vagyok túl jó a portörlésben és társaiban. Mindig addig húzom a dolgot, amíg nem kapok újabb munkát. Aztán végül felhívom a takarító szolgálatot. Most is miattuk ragyog a lakás.
-De igazad van, könnyű, ha utaznom kell! És nagyon hálás leszek, ha nem engeded meg, hogy a por eltemessen otthon. - Ez egy ilyen tőlem szokatlanul poénkodós nap úgy tűnik. Rin kihozza a rejtett értékeimet, vagy ilyesmi.
-Azt nem mertem volna megtenni! Veled egyébként is minden pillanat szórakoztató! - Mosolygok szemérmetlenül farkasszemet nézve vele, épp úgy, mint akkoriban, mikor  az apja mellett állt, s csak mi ketten tudtuk, hogy pár óra múlva, egymás karjában ér majd minket az éjszaka. Ez baromira nem jó így! A nőhiány megbosszulja magát!
-Nem fogom hagyni, hogy egyedül igyál és megpróbálom magam olyan csápolós kedvembe hozni, kizárólag a te kedvedért! - Lehet, hogy ezt megbánja még, ha megtudja, milyen is vagyok túlzott alkohol mennyiséggel a szervezetemben. Állítólag nem hasonlítok olyankor önmagamra. Egyszer fel kéne vennem videóra, hogy lecsekkoljam, igaz-e az infó, vagy sem. Közben zajlik az élet és hirtelen azon kapom magam, hogy előttem egy pia hegy tornyosul az asztalon. A nő nem aprózta el, mindenből inna. Le merem fogadni, hogy a felénél kidől majd, de nem számít. Ez az ő napja, megérdemli, hogy úgy szórakozzon, ahogy csak szeretne. Az első pohárral koccintunk is az apja emlékére. Aztán jön a második és amint tekeregni kezd az asztalon, úgy érzem, még többre van szükségem.
-Mindenképp.. - Nyögöm ki annak ellenére, hogy arra gondolok közben, mennyire nem kéne mutogatnia milyen jól mozog, mert már így is megvetendő gondolatok ezrei motoszkálnak a fejemben vele kapcsolatban. Inkább iszok még, és még és még...
-Értettem, akkor valami pörgős! - Beszélek majd tovább vedelek miközben zenét intézek a lánynak. Ha így haladunk, ez tényleg egy érdekes este lesz. Merül fel bennem és egyre erősödik a gondolat ahogy Rint nézem. Baromi szexisnek vélem. Mikor dőlni kezd, már majdnem ugrok, hogy elkapjam, de végül hálát adok az égnek, hogy ez mégse történik meg. Most nem volna túl jó ötlet hozzá érni. Ez a rohadt helység is egyre melegebb. Kigombolom ingem a mellkasomig, mert úgy érzem megfojt ez a fülledtség. Cigarettát halászok elő, és jólesően meggyújtok egy szálat. Kell a figyelem elterelés, mert ő nem az a nő, akire így nézhetek.  Innék ismét, de kikapja kezemből a poharat és inni kezd. Arcán látom, hogy kissé erősnek véli. Amint visszaadja a poharat, nem zavartatom magam, csak lehúzom a maradékot. Ekkor már érzem, hogy van hatása az alkoholok  keverésének. Agyamra ragacsos zuzmó nehezedik. Figyelem ahogy behúzza a függönyt, s még egy utolsó slukk után elnyomom a cigim. Elnevetem magam, amint felém ugrik és feje a combomon landol, még az sem izgat, hogy az ingemre egy fél pohár szesz fröccsen.
-Akkor miért nem veszed le? - Állok elő egy átkozottul jónak tűnő ötlettel, de azt azért már kétlem, hogy még tudok józanul gondolkodni. Ezt pedig abból szűröm le, hogy lassan kedvem támad mozogni. És feltűnik, hogy ki tudja mi óta, szabad kezem a lány tincseit cirógatják. Lehúzom a poharam tartalmát és újabb remek ötlettel állok elő.
-Na jó,  ma buli van, táncoljunk! - Állok fel magammal rántva a lányt. Első blikkre kissé megszédülök, de aztán megy minden a maga útján. Dübörög a zene, hát rázzunk rá egyet. A hangulat egyre jobb és még így is, ki tudja hány pohár alkohol fogy el ugrálás közben, aztán hirtelen, egy lassú szám veszi kezdetét. Hát ez sem fog ki alkohol mámoros elmémen.
-Szabad? - Hajolok meg vigyorogva és közben majdnem kibillenek az egyensúlyomból, de aztán sikerül állva maradnom és még Rint is magamhoz rántom egy kis simulós andalgásra. Ha tudnék gondolkozni.... mindegy, mert már nem nagyon megy. A zene, a nő testének érintése és maga a helyzet, túl nagy hatással vannak rám így együtt. Tekintetünk találkozik, és sorsszerűnek érzem amit teszek.  Ajkam az övére tapad, megízlelve koktélokkal édesített csókját. A gyengédség mint olyan, nem sok szerepet kap ebben a jelenetben. Vad mohóság az, mely irányít, felkorbácsolva körülöttünk a levegőt, de ahogy a szám véget ér, ajkaink is elválnak egymástól, s immár csak tekintetünk fonódik össze némán. Komoly pillanat oldódik töménytelen alkoholban.  Mosoly, majd nevetés visszhangzik a falakról. Innom kéne még valamit!


Note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Chae Rin
avatar
Playby :
Kim Hyun Ah
Tartózkodási hely :
Honolulu
Csoport :
Bűnöző
Hozzászólások száma :
170
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-07-05, 15:14


1157 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES: ^^
AXEL & RIN
  Valamit dünnyög az orra alatt, de olyan halkan mondja, hogy nem értem tisztán. Mindegy, annyira nem is nagyon érdekel. Ha valami fontosat akar mondani azt úgy is hangosan fogja közölni, hogy tisztán halljam és megértsem.
- Nos, léhának én se tudom elképzelni magamat – értek vele egyet. Nekem állandóan csinálnom kell valamit különben az unalom fog végezni velem és nem egy rák, golyó, szike, baleset vagy az öregedés. Utolsó mondatára elmosolyodok. – Köszi. Én is kedvelem a te hangodat. Szép mély, igazi férfias, de nem olyan dörmögős, van benne ugyanis valami ami… Nem tudom, olyan jó érzést kelt, ha hallom… - köszönöm meg a hangomra tett bókját és én is megpróbálom körülírni az övét, több-kevesebb sikerrel. Furcsa, hogy ilyesféleképpen bókolunk egymásnak, már ha ez bók akar lenni és nem szimplán csak véleménynyújtás, megjegyzés. Nem is értem miért beszélünk ilyenről, ez furcsa.
- Tudom. Vagyis sejtettem. De attól még úgy éreztem, hogy meg kell, hogy ezért dicsérjelek. Hogy így gondoskodsz rólam, ez jól esik nekem – bólintok és reagálok neki most komoly tekintettel. Tudom persze jól, hogy a természete miatt gondoskodik rólam, és mert azért, mert közel állunk egymáshoz, kapcsolatunk éppen ezért bonyolult is. Mégis úgy éreztem, hogy azért csak ki kell mondanom, hogy értékelem a törődését és tényleg jól esik, hiszen konkrétan ő az egyedüli élő személy, akit tényleg a családomnak tekintek, pedig a vér nem is köt minket össze.
- Igen tudom, hogy mennyire makacs és, hogy nem vagy esete. De nyugi, plasztikázd át magad nővé, akkor lesz nála esélyed! – nézek rá biztatóan és vigyorogva, mert még mindig viccelek.  Igazából nem akarom, hogy következő találkozásunkkor nőként jelenjen meg.
Ő férfinak pont tökéletes és kész, pont. Nem jó, ha ezt tovább ragoznám vagy hangosan is kimondanám, így nagyon örülök, hogy végre elérjük a termet és bemegyünk. Ajándékot ad nekem, kulcsot, de nem egy nagy kincses ládához, ami Honolulu partja előtt elterülő tenger mélyén fekszik, vagy a tengerparton eltemet, ó, nem. A lakása ajtaját nyitja az aprócska kis zárnyitó eszköz, nagyon meg is lep vele és ugyanakkor örömöt is okoz nekem vele. Komolyan, még apám se adott nekem kulcsot az ő házához, ami egyben az én házam se volt mondván, hogy ha be akarok lépni a bejárati ajtón, majd beenged az egyik alkalmazott. Persze utána szereztem magamnak kulcsot. De az sokkal másabb, nem olyan jó, mint amikor valaki tényleg megbízik benned és nem is bukó és ad kulcsot az otthonához. Az jó, ha kapsz kulcsot és éppen ezért örülök is ennek az ajándéknak.
- Igen, majd takarítok helyetted, nem fogom hagyni, hogy baktériumkirályság alakuljon a vécédben, vagy, hogy porcicák és szörnyek munkálkodjanak szerelemgyereken az ágyad alatt… - poénkodok nevetve megint. Most ma éjjel nagyon jó kedvemben vagyok, és ezt nem fogja semmi elrontani.
- Helyes! – mosolyodok el a szemezés után pár pillanattal később és vidáman hozzáteszem. – Ezt nehezen fogod elhinni, de veled is minden pillanat szórakoztató a számomra.
Komolyan. Sokkal szórakoztatóbb vele lenni, mint az őreimmel, hiszen ő ismer engem, míg a bébiszittereim nem igazán.
- Akkor ha sikerül nagyon megtiszteltetve fogom magamat érezni – mosolygok továbbra is. Nem érdekel, hogy én magam nem igazán bírom az alkoholt és, hogy őt se láttam még úgy igazán részegnek. Azzal se törődök, hogy mi lesz, mit fogunk csinálni, amikor mindkettőnk elméjét úgy elfogja lepni az alkohol bódító hatása, hogy nem leszünk józanok. Ez most, ma este nem számít. Csak a szórakozás.
Ezért is ülünk aztán le gyorsan és hirtelen már koccintunk is az első pohár itallal, ami a kezünk ügyébe kerül. A poharat követi egy második, majd egy harmadik és így tovább. A jókedvem csak még inkább fokozódik közben, ezt mutatja az a tény, hogy kis idő múlván már az asztalon táncolok előtte és a mozdulataim egyre pimaszabbá válnak, ahogyan pimaszul fejben azt gondolom, hogy szívesen táncolnék az ölében… Pörgök is egyet a mozdulataim közben, majdnem el is dőlök ennek következtében, de sikerül megtalálnom az egyensúlyt, bár abbahagyom a táncot. Inkább leülök, leveszem a cipőimet és italért nyúlok, de nem az asztalon lévő halomból választok egyet, hanem Axel kezében lévőt választom, egyszerűen csak kikapom a kezei közül. Közben megcsap a cigarettájának az illata és dejavu érzésem támad tőle, sokszor történt az, hogy apám ivott és bagózott előttem egyszerre én meg csentem egy kicsit az italából. A dohányából sose, mert nem vagyok dohányos. Amúgy miért is jut most eszembe az apám? Csak nem kicsit apakomplexusom van vagy mi? Á, ez a sok alkohol! Visszaadom a poharat és eltáncolok behúzni a függönyt, majd visszaszökdécselek és ráugrok Ax kanapéjára, a fejem a combján landol és szusszanok egyet, közben azt veszem észre, hogy a lófarkamból jó pár hajtincsem kiszabadult és ezeket éppen ő éppen simogatja. Furi, de kellemesen furi így nem zavar.
- Nos, azért nem veszem le… - próbálnék válaszolni arra a kérdésére, hogy miért nem veszem le a ruhámat, de nem tudom befejezni, ugyanis hirtelen felránt magával, azzal az ötlettel, hogy táncoljunk. Én pedig nem ellenkezek ellene, habár megszédülök, amikor felránt magával, de ez nem tántorít el a dologtól. Éppen egy nagyon jó, pörgős szám dübörög a hangszóróban így hát vele ugrálok egy őrült módjára, és ha ő nem is, de én csápolok is közben egy kicsit.
Véget ér a szám és egy lassú követi, mosolyogva hagyom, hogy magához húzzon, karjaimmal átölelem a nyakát és csak lassan lépkedünk a zene ütemére, mintha egy táncos vacsoraestén és nem egy diszkóban lennénk. Aztán a zene, a helyzet és a férfi közelsége miatt történik az, hogy tekintetem találkozik az övével és ajkaink is találkoznak, mintha csak egy romantikus filmben lennénk. Csakhogy nem vagyunk egy romantikus film főszereplői, ezt az bizonyítja, hogy csókunk valós és nem gyengéd vagy szerelmes, hanem mohó és szexuális vággyal, valamint az alkohol mámorával vegyített. Addig faljuk egymás ajkát, míg a szám véget nem ér, akkor már csak komolyan nézzük egymást. A csendet és komolyságot én töröm meg az elbűvölő mosolyommal és csilingelő nevetésemmel.
- Wáó, nos, ezt nem nevezném meglepetésnek, mert jól tudom, hogy mennyire remekül tudsz csókolni – mosolygok rá, miközben leveszem róla a karjaimat és egyik kezemmel megérintem a saját ajkaimat és próbálom feldolgozni az élményt, magyarázatot adni rá. De aztán inkább nem gondolom a miértjét, agyam az alkohol miatt úgyis azt gondolja, hogy még, ebből több kell. – Úgyhogy ezt inkább olyan „Üdv Honolulun, örülök, hogy látlak, nagyon hiányoztál és élvezd itt jól magad” csóknak tekintem. És… - hajolok közelebb picit, hogy pimaszul vigyorogva a fülébe suttogjam. – Szívesen elfogadok belőle többet is, csak visszatérve a ruhára… Azért nem vettem még le, mert hátul van a cipzárja és nem érem el… Megkérhetlek rá, hogy húzd le nekem? – nézek rá most pimaszul, csábítóan beleharapva kicsit a saját ajkaimba és mielőtt bárhogyan is reagálna, háttal fordulok neki. Időközben az összes hajtincsem kiszabadult a gumiból, ami meg leeshetett valahová, de nem érdekel. A nagy, kicsit kócos hajzuhatagomat megfogom és előre teszem az egyik vállamra, hogy így könnyen megtalálja a ruhám hátán lévő cipzárt és ügyesen le is tudja húzni. Mostanra már tényleg nagyon forró lett itt a levegő és nekem határozottan már most megártott az alkohol. De nem érdekel.  
'Cause we like to party
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Axel Singleton
avatar
Playby :
Ian Somerhalder
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
My job is my life
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
207
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
38


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-07-05, 23:41

+16?
Rin & Axel
Word: 1016;  Song: -

Always the forbidden fruit tastes the sweetest


Nem tudja magát léhaként elképzelni. Erre nem mondok semmit, mert én sem tudom. Rint inkább egy pörgős nőként jellemezném, aki mindig csinál valamit, s nem feltétlenül ésszerűen. De ez is olyan szeretni való benne. Tud spontán lenni, velem ellentétben és ez jó.
-Ha nem ismernélek, most azt hinném épp kikezdesz velem! Tehát a hangom az aminek nem tudtál ellenállni? - Egyszerre vagyok komoly és viccelődök is. Őszintén, rohadt jól esik, hogy talált bennem valami olyat, ami tetszik neki, még így a románcunk után is. Meg úgy egyébként, naná, hogy hízeleg, ha egy ilyen kaliberű nő dicsér. Ez azért nem történik meg velem túl sűrűn.
-Mindig  vigyázni fogok rád, amikor csak tehetem, ebben biztos lehetsz! - Nem tudom miért bizonygatom ezt és én is belátom, hogy egyre furcsábbá válik a beszélgetésünk, de ami a szívemen, az a számon. Legalábbis most így volt. Rin sokat jelent nekem és ez nem titok. Ő olyan...olyan... erre nincsenek szavak. Túl bonyolult a kapcsolatunk, de attól még, úgy érzem kötelességem vigyázni rá, főleg most, hogy itt van és már nem áll mellette az édesapja. Nem mintha az ő helyét akarnám átvenni. Nem is igazán tudom, mit akarok. Talán épp semmit, hisz minden jó, ahogy van. Majdnem minden!
-Atya ég, nőként bizonyára hisztis lenne és utálna! - Fintorogva rázom a fejem, majd széles mosollyá rendeződnek a vonásaim. Én, mint nő? Ez most komoly? Már épp rákérdeznék, hogy új jobban tetszenék-e neki, de aztán inkább elnyelem ezt a kérdést. Jobb is, hogy belépünk végre a terembe, bár a furcsa éjjel még csak most veszi kezdetét. Komolyan ez az egész lassan olyan mint egy bizarr randi. De engem ez egy cseppet sem érdekel. Olyannyira nem, hogy meglepem egy kulccsal a lakásomhoz, hogy bármikor szabadok járhasson ki-be, amikor csak akar. Nem szeretői, inkább testvéri gesztus ez tőlem, annak ellenére, hogy tekintetem néha-néha észrevétlenül csak végigfut rajta. Rin szép nő, fiatal és rohadt jó alakja van, én meg, már a napját sem tudom, mikor voltam utoljára bárkivel is, szóval ez sem meglepő. Addig nincs is gond, míg megmaradok a mindent a szemnek elvnél.
-Porcicák szerelemgyereke? - Meglepett képet vágok és szinte azonnal kitör belőlem a röhögés. Ilyen szóhasználatot sem nagyon hallottam még. Rin ismét megcsillogtatta tehetségét abban, hogy jókedvre derítsen. Valahogy mintha erre született volna. Mellette nem lehet unatkozni.
-Hát ezt tényleg nehezen hiszem el, de ha igaz, akkor szívből örülök neki! - Mikor beszéltem nővel ilyen őszintén? Talán a múlt évszázad elején azt hiszem. Még, hogy én szórakoztató!  Sok jelzővel illettek már, de hasonlóval még soha az életben.
-Létezik az a mennyiségű alkohol, amitől bármit megteszek...állítólag! - Elhúzom a számat, de a nő mosolyát látva, lassan átveszem a jókedvnek eme jelét. Jól bírom a szeszt, tényleg, de én is csak ember vagyok. Ha elég mennyiségben döntöm le, kifordulok önmagamból. Csápolás vagy bármi más, kétlem, hogy olyankor ellent mondok bármire is. Legalábbis nem ezt az információt kaptam azon kevesektől, akik már láttak így.
Be is indul az este. Alapozásként egy méreg drága piával koccintunk, majd egyik pohár után a másik ürül ki. Nem telik bele sok időbe, s Rin máris az asztalon járja szexi táncát, ami tagadhatatlanul nagy hatással van rám, de még képes vagyon kontroll alatt tartani vágyaimat. A torkom viszont menthetetlenül kiszárad, így nem kevés újabb adag piát küldök le rajta. Talán nem kéne, hisz így egyre homályosabbá válik az agyműködésem, de jelenleg nem ez a legnagyobb problémám. Rágyújtok, és csendben figyelem ahogy a nő, szó szerint lop a piámból, majd lehúzom a maradékot. ez már egy közvetett csók. Jut eszembe hirtelen és menten elmosolyodok a dolgon. A függöny kecses mozdulattal húzza be, így már a kíváncsi szemek elől is takarva vagyunk, bár semmi olyan nem történik, amit ne láthatna bárki. Következő pillanatban feje már a combomon van és én tincseit cirógatom. Miért és hogyan? Fogalmam sincs. Az alkohol szép lassan hatni kezd, már érzem is lábaimban a mehetnéket. Fölugrok, magammal rántva őt is és hirtelen máris parti hangulat uralkodik. Dübörög a zene, vele együtt a szívem és az agykapacitásom lassan ötven százalék alá csöppen, azaz átgondolatlanul teszem ami épp jólesik. Ez miatt kezdek lassúzni a legédesebb ex szeretőmmel, s nézek mélyen a szemébe, hogy végül vad, mohó csókot lopjak az ajkáról. Hosszú perceken át folytatódik a nem létező szerelmünk szenvedélyes, néma beszéde. Igazi túlfűtött nyelvcsata. Majd véget ér a szám és a csók is. Megbántam? Rohadtul nem! Belenevetek az éjszakába, s majd szétvet a vágy.
-Remekül? Komolyan? Én azt hittem miattad volt remek! - Nem bírom ki, hogy vigyorogva ne válaszoljak. Tényleg fantasztikus csók volt és nem csak ez. Régebben is imádtam a csókjait, mert valahogy passzol. Ennél jobban nem tudom jelen helyzetemben megmagyarázni a dolgot, még jó, hogy nem is kell.
-Tekintheted akár annak is, bár ez egy "Atya ég de szexi vagy és mennyire rohadtul hiányoztál" csók volt. - Közbevágok, de amint a fülemhez hajol, vágyhullám cikázik át az egész testemen. Időm sincs megszólalni, meg épp nem is nagyon tudok. Egyrészt, részegségemben nem vagyok biztos abban, hogy mindent jól hallottam, másrészt a meglepetés ereje letaglózott. Még több csók? Ruha levétel? Karcsú hátát nézem egy pillanatig, majd egy cseppet előre lépve, szép lassan lehúzom a cipzárt a ruhán. Ennyi lett volna a feladatom, de valahogy kezeim visszasiklanak a vállára, és érzékien lesimítják róla az anyagot, miközben ajkam a nyakának vonalán fut végig. Láttam már ruha nélkül, sőt, fehérnemű nélkül is, most mégis egyszeriben túl szűk lesz a nadrágom és rohadtul forró a terem.  Fogalmam sincs igazából, hogy mi a fenét csinálok, de nyakáról a vállára, onnan pedig a hátára vándorolnak apró csókjaim, míg meg nem fordul. És ez az a perc, mikor vadul utána kapva, hátát a falnak szorítom és állatiasan nyers csókra kényszerítem. Alkohol és dohány íz keveredik ajkának édes mámorával. Kezem dús tincseit markolva vonja még közelebb, már ha ez egyáltalán lehetséges. Ágyékom az övének simul, s már tagadni sem tudnám szexuális izgalmam. A zene lüktet tovább, ritmusos aláfestést adva a tüzes helyzethez. A tiltott gyümölcs e percben ő, s mindennél ízletesebb. Bűnös vagyok, mert eszemben sem jut a leállás gondolata. Amennyiben ő nem kényszerít rá, én nem vonulok vissza, míg ma éjjel az enyém nem lesz, csak  még egyszer.... utoljára.....


Note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Chae Rin
avatar
Playby :
Kim Hyun Ah
Tartózkodási hely :
Honolulu
Csoport :
Bűnöző
Hozzászólások száma :
170
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-07-06, 20:13

+16

1079 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES: ^^
AXEL & RIN
  Kikezdeni vele? Dehogy kezdenék ki vele azok után, hogy románcunk már véget ért és az egymás iránt érzett szeretetünk inkább testvérivé alakult, mint rendes szerelemmé. De azt nem tagadom, hogy ha nem ismernénk egymást, akkor nem kezdenék ki vele, mert kikezdenék. A kapcsolatunk végül is így kezdődött, jut eszembe és elmosolyodok a dolgon.
- A hangod volt az egyik tényező, mert mint ahogyan már mondtam, a mosolyod meg szexi és ráadásul még nagyon vonzóan is nézel ki – válaszolok a kérdésére mosolyogva miközben azért komolyan beszélek. Tényleg megfogott benne ez a három tényező, melyek a mai napig pozitív hatással vannak rám. Jó, lehet, hogy ez most hízelgés és túlzás ilyet mondanom, hiszen az exe vagyok, de ez az igazság és nem szégyellem kimondani. Főleg úgy, hogy még a jellemét is bírom. – És hozzá kell tennem, hogy a belsődben is van egy-két dolog, amit bírok. De nem ecsetelném tovább a dolgot, mert a végén nagy egót növesztenél magadnak! – teszem hozzá vigyorogva. Még csak az kéne, hogy majd alkoholt iszunk, neki meg a fejébe szállna tényleg a sok pozitív szavam, amit feléje intézek és órákon át hallgatnom kéne, hogy mennyire örül annak, hogy én miket gondolok róla. Nem, ez már sok lenne.
- Jó, értem én! Tudom is, csak ezt jó hallani – bólintok mosolyogva arra, hogy itt próbál meggyőzni arról, hogy mindig mennyire vigyázna rám. Ezzel a többszörös megismétléssel és a nagy komolyságával, amit hozzátesz sikerül is elhinni, hogy elhiggyem magamnak, hogy tényleg jó, hogy hiszek neki. Bár feleslegesen kételkedek magamban, hiszen én ő közel állunk egymáshoz, szinte testvérek vagyunk (és exek), tudunk egy csomó dolgot a másikról, szinte állandóan tartjuk egymással a kapcsolatot így hát még szép, hogy nagytestvér módjára biztonságban akar tudni. Én pedig örülök is ennek.
Halkan felnevetek a fintorgását látva és szavain, hogy hisztis lenne és utálná saját magát. Hát, nem mindennapi eset lenne, ez tény, de jobb ő férfiként.  Ehhez a témához már nem szólok többet, belépünk ugyanis a terembe és rögtön megajándékoz a lakása kulcsával. Óriásian jó gesztus ez tőle, jól ki is fogom majd ezt használni, már tervezem is, hogy hányszor megyek fel a lakására és miket csinálhatnánk ott. Külső szemmel talán ez a kulcsos dolog furcsa lenne, hogy volt szeretőkként továbbra is jó, sőt sokkal jobb a kapcsolatunk és, hogy tervezünk az egyikünk lakásában lógni együtt jó párszor. De számunka nem az. Még hálás is vagyok neki érte.
- Igen! Ők is érző lények, azért szedik össze magukra azt a sok koszt és port, mert vonzzák őket a fehérségükkel… Ó, és azért az ágy alatt, mert nekik már csak az ágy annak a része jut… - bólintok nevetve a dolgon. A saját vicces szóhasználatomon. Most nagyon elégedett lennék magammal, amiért ilyet ki tudtam találni, igazából az is vagyok, de nem hangoztatom. Beérem azzal, hogy látom Axet ezen röhögni. Ő mindig olyan komoly, kell néha vidámnak is lennie, hát most az este ellátom már vidámsághormonnal.
Miután lenyugodtunk csak mosollyal reagálok arra, hogy azt mondja örül annak, hogy én szórakoztatónak találok minden pillanatot vele. Tudtam én, hogy nem fogja elhinni! Viszont ez tényleg igaz, de olyan bonyolult a kapcsolatunk, hogy nem tudom rendesen megmagyarázni, hogy pontosan miért is érzem őt szórakoztatónak.
- Ez számomra nem hangzik félelmetesen, hogy mindenre képes vagy egy bizonyos mennyiségű szesz után – árulom el. – Inkább kihívásnak, hogy lássam, hogy a bármi az pontosan mit is jelent! – mosolygok izgatottan összedörzsölve a tenyereimet.
Azzal neki is látunk az est fő eseményének, az ivásnak. A poharak egymás után ürülnek ki, én az asztalon táncolok, ő elszív egy szál cigit (talán majd erről még kicsit elbeszélgetek vele, hogy le kéne szoknia erről), lopok a piájából, elmegyek behúzni a függönyt, kicsit körbetáncolom a szobát, ráugrok a kanapéjára, majd már együtt táncolok vele és mindeközben a zene hangosan üvölt a hangszórókból. A sok erős pia közben kezdi elérni a hatását, elkábítani az én fejemet és az övét is, hiszen mintha a történések csak pörögnének, és hirtelen azt veszem észre, hogy nyelvem szenvedélyes táncot jár az övével. Elnevetem magamat, nem hitem volna, hogy nyelveink még találkozni fognak.
- Igen. És nem miattam, hanem miattad! Mert te vagy a tapasztaltabb, ezt mindketten jól tudjuk – válaszolok neki vigyorogva. Szerintem igenis az ő érdeme, hogy ez a csók is ugyanolyan remek volt, mint az azelőtti több csókunk. Ő volt mindig is a tapasztaltabb e téren, és ha jól emlékszem ő követte el a bűnt, én csak csábítottam rá. Ahogyan most is. Alkoholtól elködösült elmém pedig többet akar, és nem állítom meg abban, hogy jobban elcsavarja az előttem álló férfi elméjét. Fütyülök rá, hogy az exem és fogadott testvérem is egyben és ezért ő neki kéne lennie az utolsó férfinak, akit akarnom kéne.
Meghallom, hogy szerinte hogyan is kéne értelmezni túlfűtött csókunkat, reagálásként még szélesebb az arcomon lévő pimasz vigyor. Megkérem, hogy húzza le a ruhám cipzárát, ehhez meg is fordulok. Egy pillanatra átfut agyamon, hogy az se lesz nagy baj, ha utána nem kapok tőle több csókot, túlélem… Vagy majd akkor csak még egy csókra kényszerítem őt és a többi majd jön magától. De ez a pillanat nagyon rövid és el is múlik, mikor érzem, hogy teljesíti a kérésemet és ráadásul még le is simítja rólam az anyagot, melynek következtében a ruhám gyorsan lesiklik rólam a földre. Nem haragszok meg érte, dehogy, hiszen következő mozdulataként csókolja a nyakat, majd a vállamat és végül még a hátamat is. Érintései jól esnek és nem érzem magamat kínosan sem, hogy most már csak egy szál fehér csipkés fehérneműben állok előtte. Megfordulok, nekem ennél a kis gyengéd enyelgésnél több kell, én nem érem be ennyivel. Látom ő se, mert mozdulatomra egyből háttal a falnak szorít, ajka vadul tapad megint az enyémre. A hajamba markol közben, csókunk így egyre szenvedélyesebbé válik. Testünk egymáshoz simul, leginkább alsóbb felünk, mely érzés következtében hangosan belenyögök csókunkban. A szexuális izgalom, vágy itt lüktet körülöttünk és leginkább bennünk és más szándékom nincs is, minthogy hajszolni, kielégíteni ezt a vágyat. Kezeim hát a mellkasára vándorolnak és sietősen nekilátnak megszabadítani őt az ingétől, annyira, hogy kicsit talán közben el is szakítom a ruhaanyagot, de nem számít, csak az, hogy lekerül róla. Végigsimítok felsőtestén miközben egyre mohóbban és durvábban csókolom őt. Annyira, hogy kicsit meg is harapom az ajkát. Egyik lábam után a másikkal fonom át a derekát, miközben karjaimmal szorosan átölelem a nyakát, így csimpaszkodva belé és vonva őt közelebb magamhoz. Eszembe sincsen se magamnak, se neki megálljt parancsolni, inkább szólnék rá, hogy haladjunk tovább, de nem akarom megszakítani csókunkat, csak akkor, amikor pár pillanatra levegőért kell kapnom, hogy utána csókunk vadul folytatódjon tovább.
 
'Cause we like to party
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Axel Singleton
avatar
Playby :
Ian Somerhalder
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
My job is my life
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
207
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
38


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-07-08, 15:44

+18
Rin & Axel
Word: 1147;  Song: -

Always the forbidden fruit tastes the sweetest


Dicsérete jól esik. Már, hogy a fenébe ne esne jól! Ha egy fiatal, szexi nő vonzónak lát bennem bármit is a pénzemen kívül, , attól azért dagad a mellkasom. Ilyen dolog ez a büszkeség. Mégis, az a tény, hogy most egy olyan lány mondja mindezt, aki nem volt soha közömbös nekem, azért megtriplázza a hatását. Egyébként is, az exeim jobban szeretnek szidni, mint dicsérni. Azt hiszem, az a normális, de ami köztem és Rin közt kialakult, az valami más, valami új, valami megmagyarázhatatlan.
-Ha ennyit bókolsz nekem, még elpirulok! - Viccelődök ismét, természetemhez mérten ma már sokadik alkalommal. Rin kihozza belőlem ezt, ráadásul úgy érzem, jobb, ha nem veszem túl komolyan a szavait. Mégis csak férfi vagyok, ő pedig valami eszméletlenül fest ma éjjel. Dicséretei és kóros nőhiányom együtt már elégnek bizonyulnak egynéhány  mocskos gondolathoz, miket alig tudok elhessegetni. Nem rá kéne kivetítenem a vágyaimat. Hülyeség lenne elrontanom azt, ami van köztünk, még akkor is, ha nem tudom pontosan megfogalmazni mi ez. Barátságféle, de mindegy is. A lényeg az, hogy nem akarom elveszíteni olyan gyarlóság miatt, mint például a kiéhezettség.
-Nekem pedig azt kell hozzátennem, hogy az érzés kölcsönös.  Benned is van egy-két dolog, amit bírok, de én sem szeretném, hogy nagy egót növessz. Meghagyom a fiatalabb férfiaknak a hízelgést! - Igyekszem visszatükrözni mosolyát, de attól tartok, az enyém csak halvány mása az övének. Nekem nem megy ez az önfeledt, spontán ragyogás. Genetikailag képtelen vagyok teljesen átadni magam bármely pillanatnak is. Ha iszom, az más. Olyankor kitör rajtam a Carpe diem életérzés.
-Ha erre van szükséged, akkor elmondhatom még pár millió alkalommal! - Rajtam ne múljon a nyugalma. Mosolygok, de komolyan gondolom a dolgot. Ha csak így hisz nekem és így érzi magát biztonságban, én napestig akár óránként elmondom neki, hogy mindig vigyázni fogok rá. Annak ellenére, hogy tőlem ez elég elcsépelten hangzik, azok után ami a szüleimmel és Emmával történt. De Rin erről mit sem tud. A nagybátyám és Eden kivételével, senki sem ismeri a múltam. Nem beszélek róla, mélyen magamban eltemettem, mert csak így voltam képes túlélni a bűntudat mocskát. Egyébként is, senki sem bérelne fel testőrének, ha tudnák, hogy fiatalon milyen labilis voltam, s hányszor kíséreltem meg véget vetni az életemnek. Ez az infó keresztbe törné a karrierem. A bácsikámat is nehéz helyzetbe hoznám ezzel, aki ügyesen elintézett mindent annak idején, s segített átjutnom a pszichológiai teszteken is. Ezért nem tudok sokáig haragudni az öregre, bármennyire is szívat meg éppen. Ha ő nem lenne, talán már én sem. Elmélkedésem közepette nem állt le az idő. Immár a VIP teremben beszélgetünk, Rin kezében pedig ott pihen lakásom zárjának nyitja.
-Sajnálom, de ha éreznek, ha nem, jobban érzem magam, ha sikerül kilakoltatni őket. Az ágyam fölött, történjen az élet, ne alatta és bármennyire úgy tűnik,  nem arra vágyom, hogy felköltözzenek. - Gyakorlatilag el sem hiszem, hogy nevetve viccelődök, holmi porcicákon. Ez végképp nem én vagyok. Az előttem álló fiatal nő kiforgat önmagamból, épp ahogy Koreában is tette. Akkoriban betudtam mindent a hely varázsának és az újdonság erejének. Ám úgy tűnik, elég nagyot tévedtem. Miért is ért véget a románcunk? Ja persze, a távolság, a kora, a családi háttere, a munkám, az ellentétes természetünk és még sorolni lehetne mi minden miatt. Mégis összetart valami láthatatlan, titkos fonál. Bár ez meg irtó giccsesen hangzik, mégis így van. Képtelenség végleg elszakadni tőle.
-De ne engem hibáztass, ha szörnyű vége lesz az éjszakának! Te kísértetted a sorsot kislány! - Rá kacsintok, de aztán már folytatom is a beszédet, anélkül, hogy egyáltalán feltűnt volna, előbbi kis flörtölésem.
-A bármire, azt a szó szoros értelmében kell érteni. Volt már egy-két kínos percem töménytelen alkohol fogyasztása után. - Szerencsére egyszer sem lyukadtam ki még a detoxikálóban,  de még annak is eljöhet az ideje. Nem mintha gyomor mosásra vágynék, megvagyok nélküle is. És már kezdetét is veszi mai alkoholizálásunk. Jó pár pohár szesz tűnik el az asztalról. A legerősebbeket keverem, így nem csoda, hogy rövid időn belül kifejtik hatásukat. Máris, valami olyasmin kapom magam, amit józanul aligha tennél. Ajkam mohón csókolja Rint, nyelveink érzéki keringőbe kezdenek. A nő készségesen csókol vissza, mitől alkohol mámoros testemben felizzik a vágy.
-Lehet, hogy én vagyok a tapasztaltabb, de a te ajkad az, ami kihozza belőlem a zsenialitást! - Izzó tekintettel nézem az előbb még oly hevesen csókolt vöröslő száját. Már nem tudom rendesen átgondolni se tetteimet, sem pedig a szavaimat. Utat tör belőlem az őszinteség. Nem mindenkivel ilyen jó a csók, vagy bármi más, de vele igen. Mert valahogy, valami morbid csoda folytán, ö tökéletesen illeszkedik hozzám, minden külső ellentét ellenére. Ráadásként, olyan észbontóan csábító tud lenni, hogy ha akarnék sem tudnék ellenállni. Ahogy most sem teszem, mikor hátat fordít, s megkér rá, hogy húzzam le a ruhája cipzárját. Lassan teszek eleget kérésének, de nem bírok ennyinél megállni. Cseppet sem testvéries, vagy baráthoz méltó amit teszek. Gyengéden simítom le róla az anyagot. Egy szál csipkés fehérnemű! Ennyi takarja csak az előttem álló káprázatos és törékeny női testet. Jó párszor láttam már így, mégis elég ennyi, hogy teljesen izgalomba jöjjek. Nyakát, vállát, s hátát kényeztetem, míg meg nem fordul, s abban a pillanatban, elszabadulnak a vágyak. Durván a falhoz szorítom, ajkam szenvedélyesen tapad az övére. Ágyékom egyértelmű jelét adja, mennyire kívánom őt, mondanom sem kell. Nyögése eljut elmém mélyére, s azt vonom le belőle, hogy kölcsönösen mindketten vágyunk a beteljesülésre. Ingem anyaga reccsen, majd kisvártatva a padlóra hullik. Most belőlem tör fel egy felismerhetetlen nyögés, s miközben a mellkasomon kóborol keze, csók megszakítása nélkül, kiszabadítom kebleit a hívogató, csipkés anyagból. Ajkam harapja, mire válaszképp megvonom tőle csókom, s nyakára tapadva érzéki pecséttel jelölöm meg. Egy perc csupán, s újra nyakát, arcát, majd ajkát csókolom veszettül. Lábai körém kulcsolódnak, egyik kezem azonnal kerek popsija után kap, enyhén megemelve testét, így ágyékunk ruhák okozta kínban préselődik egymáshoz ismét. Csípőm felé mozdul, s két csók között, levegőért kapok. Ennyi nem elég, csupán arra, hogy megőrjítsen a teremben vibráló vágy keserédes illata. A kanapéra teszem, vagy sokkal inkább, pusztán lehajítom testét, s dőlök vele magam is. Ajkam megválik az övétől, már megint nyakánál jár, majd vállainál, de ezúttal, nem fordul vissza innen. Sürgetően kényeztetem mindkét tenyérbe illő keblét, körbe nyalva, szívogatva tüskeként meredező rózsáját. Kezem kapkodva próbál megszabadulni nadrágomtól, majd amint ez sikerül, az alsó is követi. Ajkam még lejjebb vándorol egészen a bugyi pereméig, majd hirtelen felülök, s az ölembe rántom a nőt. Immár csak a csipkés, apróság választja el férfiasságom, testének érzékien nedves kútjától. Nyögve markolok újra hajába, erőszakosan szorítva magamhoz, ajkát falom, meg-megharapva, beszívva időnként, majd hajánál fogva hátra húzom fejét, gerince ívben megfeszül, s két csodás domborulata kerül előtérbe.  Szabad kezem az asztal felé nyúl, s egy random szeszre csap le. Rózsaszín alkohol csorog a kebleken. Újra lecsapok rájuk, s megszabadítóm a ragadós létől nyelvem segítségével az ikreket ezúttal a vágy hevében, foglenyomatom is rajta hagyva az egyiken. A nő minden apró mozdulatába belerezdülök, s nyögések tarka szimfóniájával jelzem, mennyire szeretném letépni a kettőnk közé gátat emelt darabot.


Note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Chae Rin
avatar
Playby :
Kim Hyun Ah
Tartózkodási hely :
Honolulu
Csoport :
Bűnöző
Hozzászólások száma :
170
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-07-09, 23:47

+18

1452 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES: ^^
AXEL & RIN
 - Axel Singleton elpirulni is tud? Érdekes látvány lehet! Látnom kell! – reagálok a viccelődésére mosolyon mosolyogva. Jó látni őt vidámnak szórakozottnak. A tudat pedig, hogy ezt a mosolygós, jókedvű, viccelődő énjét én csalogattam elő a lénye köré sziklaszilárdan felhúzott fal mögül, még jobb érzés. Szívesen bókolnék is neki tovább, mert szexin néz ki, nagyon jó fej velem szemben és… Olyan furcsa a kapcsolatunk, hogy nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy most ő ki nekem, de tudom, hogy fontos. Nagyon örültem, hogy amikor románcunk végett ért jóban maradtunk és nem is akarom ezért, hogy megromoljon a kapcsolatunk. – Nyugi, csak viccelek. Nem tervezek neked ennyit bókolni, mára már megvan a napi bókadagod bőven. Talán még a heti is – teszem hozzá viccelődve kicsit.
- Csak egy-két dolog? Ejha, nagyon ügyelsz tényleg arra, hogy nehogy egót növesszek – jegyzem meg mosolyogva, még mindig poénkodva. Mert persze nem szeretném azért mégse, hogy ódákat zengjen rólam, áradozzon rólam. Örülök annak, hogy van bennem valami, pár dolog, ami miatt szimpatikusnak talál még most is. – A fiatalabb férfiaknak? Mármint a tőled fiatalabbaknak, ugye? Mert egy hétéves bókjaira nekem semmi szükségem – kérdezem meg egy cseppet komolytalanul. Gondolom persze, hogy a tőle fiatalabb férfiakra érti, legalábbis remélem, mert én a nálam öregebb pasikra bukok és ő ezt jól tudja. De miért is beszélgetek vele pasikról? Valamint ez a téma most annyira furcsán hangzik…
Jó is, hogy a téma elterelődik arra, hogy mindig megvéd, ha módjában áll. Tudom én jól ezt, ennek ellenére jól esik hallani tőle. – Tényleg megtennéd, a kedvemért? – kérdezem meg örömtől szinte már csillogó tekintettel. Mosolyog, én is mosolygok a dolgon, de tudom jól, hogy komolyan gondolhatja ezeket a szavait, a tekintete elárulja. Én pedig hiszek neki, elhiszem, hogy megvédene, nem kell milliószor elismételnie, a számba rágnia a dolgot, hiszen érzem, hogy így cselekedne. Már csak a szándéka miatt is nagyon hálás vagyok neki. – Elhiszem, hogy el is ismételnéd sokszor és meg is védenél. Valahogyan csak érzem, nem tudom pontosan megmagyarázni… Köszönöm Ax, már csak a szándékot is – mondom el neki őszintén a véleményemet a dologgal kapcsolatban. Közben megint eszembe jut, hogy tényleg sokat jelent nekem.
Végre a VIP terembe érünk, ajándékként meglep az otthona kulcsával és most a házáról beszélgetünk. – Igen, értem. Ez teljesen normális érzés. Majd ezért takarítok nálad az ágy alatt is – bólintok, és pimaszul mosolyogva hozzáteszem. – Ó, szeretnéd, ha az ágyadon történnének az események? – kérdezem meg. Ez normális esetben, olyan embereknél kiknek egyszerű a kapcsolatuk, egy flörtnek számítana. A mi esetünkben, viszont nem mert izgatottan hozzáteszem. – Ó, akkor majd társasozunk az ágyadban! – ezzel pedig sikerült elhülyéskedem a pillanatot. El is nevetem magamat, főleg azon, hogy ő az előbb nevetve viccelődött már megint. Tudom, hogy nem szeret társasozni, így nem fogom majd ráerőltetni a dolgot és el se várom tőle, hogy majd így üssük el az időt.
- Miért hibáztatnálak? Ez eddigi életem legjobb bulija lesz! – mondom, miután eldöntöm magamban, hogy szemem nem káprázott és előbb tényleg rám kacsintott és szavai kicsit flörtölőek voltak. – Egy-két kínos perc? Szerintem majd megtudok velük, veled birkózni – állítom magabiztosan. Bár tény, hogy én hamar nem bírom az alkoholt és én tuti részeg leszek, részegen meg nem igazán tudok majd megbirkózni azzal, hogy Ax is részeg és kitudja, hogyan fog kifordulni a bőréből a sok szesz miatt. Ezen nincs is sok időm gondolkozni, hamar elkezdünk inni és aztán azon kapom magam, hogy csókolózok vele és aztán megdicsérem, hogy milyen jól csókol, és most már tényleg flörtölök vele. Kész, végem van, a sok, tömény alkohol kihozta belőlem a flörtölős, rossz kislányos énemet és nem tudok magamnak megálljt parancsolni. De neki sem, ugyanis annyira hívogató az ajka és mindene, hiába az alkohol és a dohányszagnak, amik belőle áradnak, nem zavarnak azok kicsit sem.  Vonzódom hozzá, még mindig, annak ellenére, hogy az ilyesmi kapcsolatunk már rég végett ér. Mégis vágytól felhevült testem most őt akarja, alkoholtól elködösült eszemmel együtt. Gyengéden leveszi rólam a ruhát és nyakamat, vállamat, hátamat kényezteti. Ennyi elég, hogy bebizonyosodjak, bizony begerjedtem rá. A falhoz szorít, csókolózunk, az ölemnek nyomja az ágyékát, amitől én kéjesen felnyögök. Kezeimmel megmarkolom az ingét és gyorsan leveszem róla, a ruhadarab a földre hull miközben a tenyereimmel már a meztelen, kidolgozott felsőtestén simítok végig. Most ő nyög, ő ad jelet annak, hogy ő is be van gerjedve és akar engem, ezt pedig nyomatékosítja az, hogy hála neki az ingét követi is rögtön a melltartóm. Heves csókcsatánk közepette megharapom az ajkát, melyre úgy válaszol, hogy büntetésképpen nem csókol tovább, ajka a nyakamra téved és érzem, hogy kiszívás gyanánt megjelöl ott, mintha csak a tulajdona lennék. Ma éjjel az is vagyok, az övé, csak az övé. Megint csókolja arcomat, ajkamat és én közben sóhajtozok, lábaimat szorosan dereka köré fonom, erre ő megmarkolja a fenekemet, hogy megemeljen, ágyéka így megint hozzám préselődik, de ez most sokkal intenzívebb érzés, sokkal kéjesebb nyögés is hagyja el most az ajkaimat. Csípőjét is felém mozdítsa és ez kész kínzás, megint nyögök és mikor két csók között röpke szünetet tart, én is megállok, hogy levegőért kapkodjak. Most már kezd túlfűtött lenni a terem és egyre jobban szeretném őt megkapni. Hirtelen a kanapén találom magamat, őt pedig rajtam. Már megint nem csókol vissza, inkább csókokkal hinti be a nyakam, a vállam és amikor azt hinném, hogy megint visszatalál ajkaimhoz ő folytatja lejjebb az útját. Ajkaival kényezteti most már a melleimet is, nyalogatja, szívogatja őket. Közben én sóhajtozok és kéjesen nyögök, testemet kicsit ívbe feszítve. Ajka lejjebb vándorol a bugyimig, azt hiszem, hogy végre már leveszi rólam, de nem. Kínoz tovább, főleg úgy, hogy hirtelen felül és az ölébe ránt, lábam között megérzem a férfiasságát és megint nyögök. Ölemben kész forróság tombol és ő itt kínoz azzal, hogy ő már teljesen meztelen, de egy vékony csipkés anyag még elválaszt minket a gyönyörtől. Legszívesebben már nyúlnék is a ruhadarab szegélyéhez, hogy gyorsan lehúzzam magamról, ha nem markolná meg a hajamat, magához szorítva, erőszakosan csókolva. Néha bele is harap az ajkamba, talán egy ilyen vadabb mozdulatára sikerül is elérnie, hogy a vér kicsit kiserkenjen az alsó ajkamból. Felnyögök, kész lennék visszaadni neki, kétszeresen, de hajamnál fogva hátrahúzza a fejemet, testem megint ívben megfeszül és megint a kebleimet kényezteti. Csak most sokkal merészebben, ugyanis azon kapom magam, hogy leönti a melleimet valamilyen rózsaszín színű alkohollal és nyelvével lenyalogatja rólam, nyögdécselek, ő meg megharapja az egyik mellemet. Felkiáltok és nyögök is, nyelvmunkája közben ő is nyög. Ez nekem már tényleg kész kínzás, a pokol! De ha a pokol ilyen forró és szenvedéllyel teli, akkor szívesen kerülök oda, de vele együtt… De először is most én fogom őt kényeztetni, szenvedtetni a vágyban. Kényeztetésének élvezése közben egyik kezem az asztal felé nyúl, egy pohár ital után kutatva. Kicsit oda is fordítom a fejemet és megpillantok a sok itallal teli pohár között egy olyat mi jégkockákkal telített. Á, igen, ez kell nekem. Gyorsan megfogom az egyik kezembe, míg másikkal kicsit hátrébb tolom magamtól Axet, hogy egy határozott mozdulattal a mellkasára öntsem a pohár tartalmának egy részét. Pár apró kis jégkocka a férfi mellkasára potyog, kis meglepetésem így lehetőséget ad arra, hogy gyorsan lenyomjam őt a kanapéra és ráüljek a combjaira. Pimaszul vigyorgok le rá miközben a pohár maradék tartalmát is ráöntenem, szétszórva a jégkockákat az egész felsőtestén.
- Rossz fiú… Hát mit képzeltél? Hogy csak úgy szórakozhatsz velem anélkül, hogy én is szórakoznék veled? – kérdezem meg suttogva, kicsit szigorúan nézve le rá miközben kezeimet a mellkasára teszem. – Most ezért kicsit én fogok veled szórakozni… - jelentem ki eltökélten és kicsit közel hajolok a testéhez. Mindkét kezembe fogok egy-egy jégkockát a mellkasáról és az egyiket az egyik mellbimbójára, másikat a másik mellbimbójára teszem. Közben ajkam a kidolgozott mellizmai között pihenő jégkockát célozza meg, a számba kapom és így lehelek csókok a testére, egyre lejjebb és lejjebb haladva vele egyenesen. Az út közben megcsókolom így a köldökét is és aztán még ennél is lejjebb haladok, hogy hideg ajkam érintse a már igencsak nagyon meredező férfiasságát.  Először csak egyetlen egy csókot terveztem oda, de aztán még egy és még egy csókot lehelek a hímvesszőjére és csak azután találja meg az ajkaim újra az övét. Először csak megpuszilom a száját, majd a pusziból csók lesz, méghozzá szenvedélyes, ahogyan a jégkocka apró kis megmaradt darabkáját nyelvemmel átcsúsztatom az ő szájába. Mindeközben egyik kezemmel megtámaszkodok a feje mellett, míg másik kezemmel végigsimítok a felsőteste közepén, lefelé haladva, megérintem így a nemi szervének a hegyét majd egy ujjammal végig simítok rajta, végül gyengéden megmarkolom az egész kezemmel, fel-le húzta azt rajta párszor a csók közben. E tetteim közepette sóhajok és nyögések töltik be a szobát, a forróság pedig csak fokozódik. Érzem, hogy már nagyon nedves vagyok, olyannyira, hogy szerintem már az a nyamvadt bugyim, ami még mindig rajtam van feleslegesen, az is nedves, talán már kezd is átázni, ha nem ázott még át. Talán ezért ideje lenne végre levenni és rátérni a lényegre…
'Cause we like to party
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Axel Singleton
avatar
Playby :
Ian Somerhalder
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
My job is my life
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
207
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
38


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-07-10, 17:51

+18
Rin & Axel
Word: 2014;  Song: -

Always the forbidden fruit tastes the sweetest


-Az a csoda nem történik meg, csak szökő évente! - Mosolyom le sem törölhető. Pirulásról viccelődünk, holott még csak el sem kezdődött igazán az este. Még egy kortyot sem ittam, hangulatom máris teljesen más, mint általában. Volna egy két tippem, hogy mitől, vagyis inkább kitől. Rin ilyen hatást gyakorol az emberekre úgy tűnik. Koreában is magával ragadott a lénye, s annak ellenére, hogy kis románcunk rég véget ért már, ez ma sincs másként.
-Ennyi volna az egész heti adagom? - Homlok ráncolva pillantok a nőre. Nem mintha több bókra vadásznék, inkább a kijelentése miatt. Porciózzuk a bókokat, vagy mi? És miért csak ennyit érdemlek egy teljes hétre? Bár, jobban belegondolva, ez egy évi adagom szokott lenni úgy nagyjából.  Nem is olyan rossz arány ez!
-Miért kevesled? Talán több egy-két dolognál, de vigyázok az egészséges önérzetedre. Nehogy a végén tényleg hatalmas egód legyen! - Enyhén szólva sem túloztam el  az egészet. Egy két momentumnál azért mégis csak többet fel tudnék sorolni. Rengeteg jó tulajdonsága van és még több olyan, ami tetszik benne. Ez utóbbiak nem minden esetben épp a jók.
-Nem óvodásokra gondoltam, hanem a te korosztályodra Cukormókus! - Nem is értem, miért esik egy cseppet rosszul kimondani azt, hogy az ő korosztályába tartozó férfiak. Oké, nem vagyunk egy korcsoport, sőt, hozzá képest idősnek mondanám magam. De egyébként meg, 35 évesen azért talán még vár rám pár szép év mielőtt beadom a kulcsot. Mielőtt olyanokon kezdenék el agyalni, hogy hozzá túl öreg vagyok, elterelem a szót. Felesleges olyan dolgon rágódni, ami már rég nem aktuális.
-Persze, hogy megtenném! Elmondani akár ezerszer is, nem kerül semmibe. Ha ez téged megnyugtat, még szívesen is teszem. - Mosolygunk mindketten, de őszinteség és tettvágy lapul meg a szavak mögött. Megvédeném, ha lenne rá esélyem! Igen! Ebben olyan biztos vagyok, mint abban, hogy lélegzem. Már az is bánt, hogy nem voltam ott vele, mikor az apját megölték. Talán tehettem volna valamit. Sőt, biztosra veszem, hogy tehettem volna. Az már kevésbé biztos, hogy én magam is kijutottam volna velük élve, de ő és az apja, annyit talán elérhettem volna. Így elvesztett mindenkit! A maffia pár tagja még megvan ugyan, de az más, mint egy szülő, egy testvér, egy vér szerinti rokon. Ők elárulhatják, hátrahagyhatják, ha túl meleg a helyzet. Nem tetszik ez a gondolat, rohadtul nem! További fecsegésünk eltereli a figyelmem.
-Melyik felnőtt ember ne szeretné, hogy az ágyán történjen valami? - Ismét csak kérdezek. Így megy ez! Ő kérdez, én kontrázom és a válasz talán megadja saját magát.
-Társasozunk! Arra valahogy nem igazán vágyakozom, hogy őszinte legyek! - Megrökönyödött arccal bámulom őt. Társas? TÁRSAS? Én egyetlen társas elfoglaltságot tudok elképzelni ott, de ahhoz nem kellenek dobókockák. Vagyis, nem minden esetben kellenek, mert van az a pózos kocka, ami egész változatossá tudja tenni a... Jó ég, mi a fenére gondolok már megint? És pont vele kapcsolatban! Nem, ez hülyeség!
-Ezt majd holnap mond, ha felébredsz a káoszt követően, persze csak, ha még akkor is így gondolod majd! - Figyelmeztetem, hogy ne tegyen elhamarkodott kijelentéseket. A fene sem tudja, hogy fog végződni az éjszaka. Ő és én, meg töménytelen mennyiségű pia. Remélem túléljük!
-Úgy hiszed? - Szerinte meg tud birkózni a kínos dolgokkal is. Hát akkor lássuk, mit is tartogat a ma éjjel a számunkra. Életem a sors kezébe téve kezdek bele az italozásba, nem kevés mennyiségű erős alkoholt döntök le a torkomon, ráadásul, különböző fajtákat keverve. Meg is lesz a hatása. Olyat teszek, amit józanul aligha tennék. Ajkam mohó csókot lop ex szeretőm pedig nem csak, hogy odaadóan viszonozza, de aztán flörtölni is kezd. Amint lekerül róla a ruha, bevillan, hogy ennyi és kész, elvesztem! Csak hátulról látom apró, csipkés fehérneműbe bújtatott testét, de már ez is épp elég ahhoz, hogy fájón gyötörjön a vágy utána. Nem gondolkozom, nem is tudnék, hisz az alkohol már jólesően ellepte elmém. A vágy és az ősi ösztön irányít csupán, megfeledkezve mindkettőnk helyzetéről. Villanások... Hátát csókolom, majd egy pillanat múlva, már a falhoz szorítva falom ajkát. Újabb villanás..Az ingemnek nyoma sincs, s valamikor a melltartó is lekerült róla. Nyögések és sóhajok tarkasága adják az aláfestést. Megjelölöm nyakát... mintha csak az enyém lenne. Az is! Itt és most, én uralom, s ő engem! Lábai körém kulcsolódnak, szoros bilincsbe fogva ezzel. Rásegítek karommal, hogy ismét tökéletes helyzetbe hozzam. Ágyékunk a ruhákon keresztül préselődik össze. A nő nyögései extázisba ejtenek, még, hallani akarom még... Észre sem veszem, hogy szinte minden egyes sóhaját és nyögését mély hangommal kontrázom. Ismét egy villanás... A kanapén fekszik...Hogy kerültünk ide? Érthetetlen, de nem is számít már, csak ő, s testének édes íze. Ajkam végig szánt rajta... Akarom! Olyan veszettül akarom őt! Villanás... Ülök, a nadrágom már csak emlék. Duzzadó férfiasságomon, még falatnyi bugyijában ül a törékeny szépség. Fájón gyötör minden apró rezdülésével. Elmerülni benne... vágyálom! Kezem hajába markol, s vad, erőszakos csókra kényszerítem. Ízlelem, harapom, szívom és lágyan cirógatom váltakozva, egymás után. Vére serken, belenyögök a pillanatba. Hátra rántva fejét, háta ismét ívben feszül meg, elém tárva kebleit. Nem hatalmasak, de tenyérbe mászóan gyönyörű mindkettő. Torkom kiszárad, alkoholért nyúlok, s leöntöm vele a dombokat, majd nyelvem segítségével el is tüntetem a nagy részét. Újabb és újabb nyögések hagyják el mindkettőnk ajkát. Harapok, felsikolt. Kőkemény mellén a foglenyomatom virít. Megőrjít a rajtam vonagló nő érintése és látványa. Nem is sejtem még, hogy vadóc partnerem is jócskán fokozza majd a kínt. Villanás... Jéghideg fagyott vízkockák landolnak felperzselődött testemen. Felnyögök, s már dőlök is. Rin combjaimon tanyázik, s már kapnék is utána, hogy a megfelelő helyre húzzam, de újabb adag jég landol rajtam. Önkéntelenül összerándulok a hidegtől. Nem fázom igazán, még csak nem is rossz érzés. Inkább vadító!
-Tedd, amit jónak látsz! - Ennyit vagyok képes kinyögni csupán, mert máris két jéghideg darabot helyez mellkasom legérzékenyebb pontjaira, s miközben azok lassú olvadásba kezdenek, ő szájába kapva egy harmadikat, csókokat lehel rám. Ahogy egyre lejjebb halad, úgy lesz egyre szaporább a légzésem. Amint ajka elér meredező botomig, mélyről feltörő, felismerhetetlen nyögés hagyja el torkomat. Legszívesebben kényszeríteném, hogy ne hagyja abba, de nem teszem. Tudom, úgy percek alatt a csúcsra repítene, de nem áll szándékomban nélküle megtenni azt az utat. Hagyom, hogy felcsússzon, s ajkamra hintett pusziját szenvedélyes csókká mélyítem. A szájában lévő jégkocka apró, még megmaradt darabkáját átcsúsztatja a számba, s a kéj hevében, ott éri a végzete. Elolvad nyelvemen, így lesz egyszerre forró és jéghideg nyelvünk véget nem érő játszadozása. Hátát, s gömbölyded fenekét simogatom, miközben az ő keze elindul ismét lefelé, s gyengéd kezelésbe veszi férfiasságom. A csók alatt ajkába sóhajtom a nevét, s nyögök fel ezredik alkalommal is. Nem bírom tovább, nem is értem, hogy voltam képes eddig elviselni testének hiányát. Fordulok, s egy mozdulattal magam alá gyűröm őt. Csupán egy pillanatra szakítom meg csókunkat, levegőért kapok, s máris újra birtokba veszem ajkát. Testén hatalmasnak látszó kezem, dombjain lefelé haladva a bugyiját veszi célba. Eleinte csak az apró anyagon át cirógatom teste legérzékenyebb pontját, nem törődve a már jócskán átázott ruhadarabbal. Csupán agyamat önti el a tudat, hogy  én okoztam lucskosságát. Ennél szebb jelét nem is adhatná annak, hogy úgy vágyik rám, mint én őrá. Megszakítom a csókcsatát, lefelé indul ajkam, megállva a keblek varázsában egy kis időre, ismételten meg-megszívva, cirógatva őket, majd tovasiklok egyre lejjebb. Ezúttal nem állok meg a bugyi pereménél. A csipkén át ízlelem meg nőiességét újra és újra, majd fogaimmal szinte letépem az anyagot, a gyönyör barlangjáról. Immár csupasz valójában fekszik előttem, épp úgy, mint rég. Időm sincs gyönyörködni, fejem eltűnik combjai közt, hogy nyelvem huncut játékával fokozzam az együttlét intenzívitását. Túlzottan belejövök a dologba, olyannyira, hogy kóborló kezeim mellett, ajkam is utat téveszt egyetlen pillanatra, s erőteljesen a combjába vájom fogaimat, majd visszatérek az általam eszeveszettül vágyott kúthoz, egy újabb kortyra. Ujjaim önkényesen találnak utat, s máris ajkammal hadakozva a tüzes erogén zóna titkait kutatják. Percekig élvezem ízét és közelségét, míg hangos sikollyal nem adja tudtomra, hogy a bevetés sikerrel járt, s még az aktus előtt sikerült az élvezetig kergetnem. Lábai közt térdelve újabb csatára indulok, nyelvem egyre feljebb siklik testén, míg el nem éri ajkait. Amint egy alkohol mámoros, cigaretta ízű, mégis felejthetetlen csókban találkozunk, csípőjét enyhén megemelve, erőteljesen hatolok szűk szentélyébe. Az eddigieknél is hangosabban nyögök fel a kéjtől. Tökéletes pillanat, csípőm azonnal heves mozgásba kezd, űzve, sürgetve testünk. Körmei hátamba vájnak, fájdalmak közt szakítva fel a bőrt. Büntetést érdemel! Ajkam elválik övétől, kezem vállára siklik, mintha ezzel is mélyíthetném lökéseim hosszát. Haja ziláltan terül el, keblei csábosan merednek rám. Ajka vöröslőn izzik csókjaimtól. A nyers szexualitás árad egész lényéből. Mindkét kezem nyakára siklik, s a vad vágta közben, egy-két alkalommal, gyengéden rászorítok. Kiszolgáltatottsága láttán remegés fut át testem teljes hosszán. Túl jó vele... Torkának nyugtot hagyva, csókolom kéjes mosollyal. Tekintetemben vad vágy izzik. Megszakítok mindent! A csókot, a simogatásokat, a lökéseket. Távolodom.. Csuklójánál fogva érzéketlenül rántom magammal őt. Ennek is nyoma marad majd. Fizikai fájdalmat okoz az elválás, de nem tart sokáig.  Vad csókot követelek, kebleit eközben, kezeim ezúttal gyengéd kényeztetéseit élvezik, majd megpörgetem, akár egy játék babát, s nekem háttal  a kanapé karfájára döntöm. Szemeim elé vékony háta, s tökéletesen kerek popsija kerül.
-Tökéletetes... - Búgom lihegve, s hátára tenyerelve nyomom az ülőalkalmatossághoz, miközben ismét egyesítem testünket. Szaggatott, heves légzéssel, állatias módon kergetem a beteljesülést. Már nem tudni melyik nyögés kitől ered. Összeforrunk minden lehető módon ezekre a percekre. Testemen megjelennek az első verejtékcseppek. Minden mozdulat maga a gyönyör számomra. Egyik kezem hátáról hajába siklik. Markolom a selymesen gyönyörű tincseket, s bár eddig lefelé nyomtam testét, most magam felé húzom. Szabad kezem hasát simítja, majd lejjebb vándorol, hogy ezzel is új szólamokat csikarjak ki a nőből. Ujjaim játéka, csípőm vad mozgása, s ajkam vállára, majd nyakára mért csókjai hamar meghozzák az újabb eredményt. Nyögéseim mellett sikolyok kapnak szárnyra. Hangos... túl hangos! Kezem elhagyja a legszentebb rést és ajkára tapad. Immár csak férfiasságom ingerli őt, de úgy tűnik ez is épp elég. Megvadul! Alkaromba mar, akár egy eszement vadmacska.
-Ahhh...- Fájdalmas nyögésem élvezetté alakul mielőtt elhagyná ajkam. Hátra rántom kezem, s mi eddig a hajában túrt, az is visszatér a hátára. Ismét lenyomom, majd jókorát ütök a hátsójára. Bőre vadítóan vöröslik, engem pedig elragad a szenvedély, s lecsapok újra, s újra. Önkívületi állapotban cselekszem.  Érzem, hogy közel már a vég, de lábai megremegnek. Kénytelen vagyok ismét megszakítani az ősi táncot. Gyengéden fordítom szembe magammal, s leheletnyi csókot hintek ajkára, majd a szemébe nézve kapom fel.
-Kapaszkodj! - Mély, bársonyos hangon kérem, de már kulcsolja is körém lábait. Mintha kérés nélkül is ki tudná olvasni vágyaimat tekintetemből. Hátsója alá nyúlok, épp úgy, mint egy jó órával ezelőtt. Ismét megemelem, ám ezúttal nem válasz el minket egyetlen ruhadarab sem. Tökéletesen illik rám, mintha csak erre teremtették volna. Nőiessége gyengéd szorítás bársonyosságában vesz körül. Csókolok újra és újra, miközben a nevét lehelve, nyögve hajtom magunkat a teljes beteljesülés felé. Már nincs többé megállás. Hagyom, hogy a szenvedély vad hulláma sodorjon el véglegesen. Állatias tempóm visszatér, nem kímélve a kezeim közt vonagló, remegő nőt. Mélyről feltörő, elégedett hörgés közepette megfeszülnek izmaim, s két női sikoly között, robbanás szerű kéj csap le rám. Tekintetem az övét keresi,  s áhítatos arcát nézve zuhanok én is a végtelenbe. Lávaként tölti be testét élvezetem. Remegő zihálás közepette  huppanok le a kanapéra, s fúrom izzadt homlokom keblei közé. Szívünk hangos dobbanásai, s kapkodó légzésünk maradtak csupán. Még rajtam ül, mikor kinyúlok, s random választok valami ihatót az asztalról. Először felé nyújtom, majd én is leöblítem kiszáradt torkomat. Az erős szesz, perzsel, de korán sem annyira, mint ahogy Rin tette még az imént. Fel kéne öltöznünk! Igen... kell a nadrágom...majd mindjárt... csak egy utolsó... ajkam övére találva egészen lágy, érzelmes csókot vált a nővel.
-Cukormókus, fogalmad sincs róla milyen édes vagy! Ez eszméletlen volt! - Halvány mosoly, szájára még pár puha érintés. Koreában sem volt semmi az együttlét, de ez a mostani, talán mindet űberelte.
-Meg kell örökítenünk ezt az éjszakát! Mondjuk egy tetoválással? - Karomra nézve jut eszembe ez a pillanatnyilag hihetetlen jónak tűnő ötlet. Miért is ne varrathatnék emléket a bőrömre?  Csak azt nem tudom, mi fejezné ki legjobban ezt az egészet. Szöveg, vagy motívum? Kortyolok még párat, hátha megjön az ihlet közben. Még ráérek, hisz Rin is rajtam ül még... ó igen...a nadrágon... felveszem...nemsokára....egyszer...... majd, ha nem lesz már ennyire jó a közelsége...


Note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Chae Rin
avatar
Playby :
Kim Hyun Ah
Tartózkodási hely :
Honolulu
Csoport :
Bűnöző
Hozzászólások száma :
170
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-07-12, 13:46

+18

2149 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES: ^^
AXEL & RIN
  Nevetek. Hangosan felnevetek azon, hogy ő csak szökő évente szokott elpirulni és ezért ez egy nagy csoda. Jó, tényleg nem nézem ki belőle, hogy ő az a pirulós fajta, főleg azért nem mert szinte már egy középkorú férfi, de azért megnevetett a dolog. Főleg azért mert a viccelődéseimre már most, az este elején mosolyogva reagál, és néha még viccelődik is. Örömmel tölt el és kicsit büszkévé is tesz, hogy szinte csak a kisujjamat kell megmozdítanom ahhoz, hogy előcsaljam belőle az ilyen közvetlen, vidám énjét. Valamint ez az egyik énje, amiért Koreában románcot folytattam vele és szerencsére a kis kalandunk után a mai napig elő tudom csalni belőle e lényét, és ez nagyon jó.
- Hát… Lassan kell adagolni a bókot, mert olyan, mint a drog! – nézek rá nagy komolyan, amikor ő felvont szemöldökkel néz rám. Kicsit úgy fest, mint akinek nem tetszik a dolog. Megmosolyogtat. – Csak viccelek! Persze, hogy ez csak a napi adagod volt! Ugyanis egy héten legalább két-három nap fogok neked bókolni… Azt hiszem az úgy pont jó és lesz – teszem hozzá nagy komolyan. Tényleg ráférne néha napján egy kis bókolás, hogy az önbizalma ne legyen a pincében, meg hát egyedül van és szerintem nem is nagyon flörtölget nőkkel… Hát akkor ki fog neki bókolni, ha nem én? Ki fog mosolyt csalni az arcára, ha nem én?
- Na így már nem keveslem! – mosolygom. – Akkor kölcsönösen vigyázunk egymásra, hogy a másiknak ne legyen nagy egója. Jó, ez tetszik – mondom el a véleményemet jókedvűen. Bár én csak poénkodok és gondolom, hogy talán ő is, mégis van a saját szavaim mögött komoly tartalom és szerintem az ő szavai mögött is. Hogy mindketten látunk valami olyasmit a másikban, ami megfog minket még most is. Hogy talán, még ha csak egy kicsit is, talán még… Nem. Semmi értelme ilyenen gondolkodni. Az afféle kapcsolatunknak már rég vége. Hát miért akarnék ilyenen gondolkozni?
- Á, az én korosztályomra… Igen, hát persze, hogy erre gondoltál – bólintok. Kicsit rosszul esik. Tudja, jól, hogy engem nem érdekel a saját korosztályom, hanem a tőlem jó pár évvel öregebbek. Hát akkor miért jön a saját korosztályommal? Emiatt még inkább haragszok magamra, hogy azt feltételeztem az előbb, hogy talán egy picinyke valami meg maradt a románcunkból. Nem maradt, dehogy maradt, vége már. Barátok vagyunk vagy valami fogadott testvérfélék és ez így jó. Hála az égnek, hogy elterelődik a téma.
Már csak mosolygok arra, hogy megint kijelenti, megnyomatékosítja azt, hogy sokszor elmondaná nekem, hogy ha teheti, majd megvéd mindig. Tudom, hogy így tenne, érzem legbelül és a tény, hogy e felől már most biztosítani akar, szintén jól esik. Sokat jelent nekem a gondoskodása, sőt ő maga is, hiszen már szinte csak ő van nekem, kire tényleg bármikor bármiben számíthatok. Anyámat sosem ismertem, apám meghalt, vér szerinti testvérem sosem volt, a fél maffia halott, a maradék része meg vagy hátat fordított nekem, vagy hű maradt hozzám, de ez a létszám kevés és nem bízok meg bennük, a történtek után pláne nem. Így nem maradt senkim csak Axel, kiben bízok és még kedvelem is. Így persze, hogy törődése jól esik és ennél többet nem is várok el, nem is várhatnék el tőle. Már így is sokkal több mindent adott nekem, mint én neki. Azt hiszem.
- Igazad van. Mindegyik férfi szeretné, ha ott történnek az érdekes, fontos és szórakoztató dolgok – bólintok mosolyogva. Ezt nem tudom megcáfolni és ellen érvelni se tudok úgy igazán. Leginkább azért, mert nem vagyok férfi. Ő pedig az, így sokkal jobban tudhatja nálam ezt a dolgot.
- Biztos? – kérdezem meg kicsit meglepetten és picikét elszontyolodva. Akkor húzhatom is ki a társasjátékokat a listáról, mert ő nem szereti őket. Bezzeg a szex társasjátékot igen, de azt meg nem fog velem játszani és én se vele, hiszen már rég kijelentettük, hogy azt nem játszunk többet. Oké, akkor Monopoly és társai el vannak felejtve, megértettem.
A figyelmeztetésére csak legyintek egyet. - Persze, hogy így fogom gondolni még akkor is! – teszem hozzá magabiztosan. Jó, igaz, nem tudom, hogy hogyan fog végződni ez az éjszaka és reggel mi lesz, de nem érdekel!  Most csak az jár a fejemben, hogy jól szórakozzunk mindketten.
- Igen, úgy hiszem – bólintok komolyan megnyomatékosítva szavaimat, hogy nagyon elszántan gondolom azt, mit gondolok és nem tudja megváltoztatni.
Azzal el is kezdődik most már az esténk rendesen. Minden féle ital varázsolódik az előttünk lévő asztalra, mind drága, tömény alkohol. Egyik pohár szesz megy a másik után le a torkunknak, de ezt, ahogy látom, egyikünket sem zavarja. Sőt, a sok alkohol hatása aztán hatni is kezd, talán még jobban is a kelleténél. Kifordít mindkettőnket önmagunkból és mindketten olyasmiket művelünk, mit az iszogatás előtt nem igazán mertünk csinálni a másikkal vagy egyáltalán nem is tettünk meg. Ő az ital hatására hirtelen megcsókol, én pedig visszacsókolom, aztán flörtölök vele. Egyetlen egy apró mozdulat indítja el a lavinát és az események gyorsan váltják egymást. Először leveszi rólam a ruhámat, majd csókolja a vállamat, hátamat, aztán a falhoz szorít, ajkával szinte falja az ajkamat. Minden heves, a levegő forró és hirtelenjében nem érdekel semmi más csak ő. Alkoholtól mámoros agyam többet akar, az övé is, ezért kerül le róla az ing, rólam pedig a melltartó. Köré fonom a lábaimat, vágytól izzó testünk összeér, újabb parázst szítva a tűzben… Gyorsan a kanapén landolok, sóhajok és nyögések közepette kényeztet ajkaival…. Az ölében ülök, rajta már nincsen semmi, csak a bugyim választ el minket. Vadul csókol, nem győzöm visszacsókolni, ajkamból vér serken ki, nem érdekel, csak a vágy. Leönti a melleimet alkohollal, tisztára nyalja őket, egyiket meg is harapva. Felkiáltok, és jobban kívánom őt… A következő képkocka az, hogy fekszik előttem, felsőtestén jégkockák, számban az egyik, éppen végigcsókolom a mellkasát, le egészen a férfiasságáig, oda is lehelek pár csókot és szívesen csókolnám őt ott tovább, de erőt véve magamon inkább megint megcsókolom az ajkait. A jégkocka maradványát átcsúsztatom a szájába, közben kezemmel simogatom a nemességét, míg ő a hátammal és a fenekemmel teszi ugyanezt. Csókcsatánk közben a nevemet sóhajtja, aprót nyögök válaszul, de jó érzés látni és hallani, hogy ilyen nagy hatást gyakorlok rá! De jó lenne őt a csúcsra röpíteni, ezért talán ajkaim visszatévedhetnének a férfiasságára…
De mielőtt meg tudnék mozdulni, ő máris pozíciót vált. Hirtelenjében alatta találom magamat, s csókunk egy pillanatra megszakad, e röpke idő alatt eldöntöm, hogy nem bánom, hogy nem én irányítok tovább. Nem érdekel, csak kapjam már meg őt, kínzó ez a vágy! Keze levándorol a bugyimig és azon keresztül simogatja a lábam közét. Ezzel még inkább sikerül táplálni a tüzet, mit a lábaim között érzek. Csókunk végett ér, hogy ajka követi keze útját, elidőzze a kebleimnél, újfent kényeztetve őket. Elér a nőiességemhez és csókokat lehet rá a nyelvével, édes csókokat melyek nyögdécselésre késztetnek. Közben anyag szakadását hallom, a következő pillanatban pedig már nem érzem magamon az utolsó ruhadarabot se, mely testemet fedte, most már semmi nem választ el testétől. Ezt meg is erősíti azt, hogy fejét a lábam közé fúrja rögtön és nyelvével kényeztet ott lent. Nyögések és sóhajok hagyják el ajkamat, miközben a vágyam csak fokozódik. Gyönyörteli kínzás ez, melyet ex szeretőm okoz nekem, ma éjjel újra szeretőmmé válva. Nagy munkája közben beleharap a combomba, nyögve felkiáltok és ő folytatja szorgos kis munkáját, még a kezével is. Felsikoltok, mikor munkája meghozza a gyümölcsét és még az aktus előtt sikerül elélveznem. Alkoholos elmémet így már a gyönyör mámora is átjárja, beteríti.  Élvezem a hatását, miközben ajka felfelé kalandozik, újra megtalálva az enyémet. Szenvedélyes csókot váltunk mikor megemeli a csípőmet és hirtelen, erőteljesen belém hatol. Egyszerre nyögünk fel hangosan a kéjtől, hogy testeink most megint összeforrnak, eggyé vállnak. Őrült, vad táncunk azonnal kezdetét is veszi, heves csípőmozgással kezd el döngetni, én pedig igyekszem hamar felvenni vele a tempót, miközben ölemben megint feltámad a vágy forró tüze. Akarom őt! Itt és most, ezen a kanapén, ilyen szenvedélyes és vad mozgások közepette. Nem érdekel, hogy az exem és a fogadott tesó félém, hogy így nem lenne szabad elkövetni ezt. Nem. Ez a cselekedett most helyén való, jó. Most ezt kell tennem nekem is és neki is. A mozdulatok között ébredek rá arra, hogy mennyire hiányzott nekem, főleg az ilyesfajta érintései. Ugyanis szeretem, nagyon szeretem, amikor ilyen heves, vad. Talán azért mert ilyenkor engem is ilyenné tesz, hevessé és vaddá. Ennek eredményeként a hátát simogatva vájnak körmeim belém, végigszántva a hátán a bőrt, érzem, hogy sikerül így rajta nyomot hagynom rajta, de nem érdekel.  Csak a szexuális vágy, mit mind ketten űzünk most, mint egy vadállatot, miközben mindketten vadakká vállunk. Ezt bizonyítja az, hogy megszakítja a csókunkat, kezei a vállamra siklanak, lenyomva, a kanapéra szorítva engemet. Felnyögök, vágyakozva pillantok rá, ő meg folytatja az aktust, kezeit a nyakamra helyezve, néha gyengéden rászorítva, elnyomva így a nyögéseim és sóhajaim hangját. Ebben a pozícióban, normális helyzetben, normális emberként félnék most, hogy valaki megpróbál kicsit fojtogatni, de most, én nem félek. Az ő kezébe adom az életemet, kiszolgáltatottá válok, nem ellenkezek, de hogy ellenkezek, nincs miért. Pár pillanat múlva békén hagyja a torkomat és újra csókol. Látom tekintetében a vágyat, miközben rám pillant és szemeiben látom a tükörképemet, hogy én tekintetem is vágyótól izzik. Egyszeriben megszakít mindent. A csókot és a szexet is. Távolodik! Miért távolodik tőlem? Ne! Ne távolodjon, maradjon hozzám közel és folytassa, amit elkezdett! Hirtelen durván magához ránt a csuklómnál fogva. Felszisszenek, fáj és fogadok, hogy ennek nyoma fog maradni. Kisvártatva ajka megint vadul falja az enyémet, kezeivel gyengéden kényezteti a kebleimet, mintha valami bocsánatkérés lenne. Vagy egy jól kigondolt csapda, mert azon kapom magamat, hogy megfordít és rádönt neki háttal a kanapé karfájának. Se időm, se erőm nincsen ellenkezni, rögtön tenyerét a hátamra teszi és úgy nyom le az ülőalkalmatosságra, hogy maradjak csak így szépen, nyugton miközben megint belém hatol férfiasságával és most még inkább durvábban, állatiasan kezd el mozogni bennem. Légzésem legalább olyan szaporává és hevessé válik, mint az övé. Aktusunkat mélyről jövő nyögések tarkítják, a hangfalakból jövő zene aláfestés hozzá, gyors ütemet szolgáltatva a dologhoz. Megmarkolja a hajamat, hátra, feléje húzva így a testemet. Szabad kezével a hasamat simogatja, míg nem lentebbre téved, hogy a lábam közét kényeztesse miközben még mindig vadul ostromol hátulról. Szemeimet lecsukom, sóhajok és nyögések áradata hagyja el ajkamat, nagyon élvezve a dolgot. Ajkával eközben a vállamat és a nyakamat lepi el csókokkal. Ez túl sok, túl jó.  Sóhajaim és nyögéseim ritkulnak, inkább már sikítok az élvezettől, mely átjárja az egész testemet, mindenhol ostromol, de nem enyhíti ölem forró tüzét sehol sem. Ez nem lehet kedvére, mert abbahagyja kezével a lenti részem kényeztetését és ajkamra tapasztja. Csak férfiasságával kínoz tovább a vággyal, de a tudat, hogy a keze imént még a csiklómnál kényeztetett és most a számon van és nem engedi, hogy bármilyen hangot is kiadjak… Őrjítő. Beleharapok hát az alkarjába, fogaim mélyen belemélyednek a bőrébe nyomot hagyva maguk után. Meghozza a várva várt hatást, kezét elveszi a számról. Azt viszont nem gondoltam, hogy elveszi a hajamat fogó kezét is, újra lenyom a kanapé karfájára és egy erőset rásóz a fenekemre. Az ütés miatt fájdalmat érzek, érzem, hogy piros lett tőle a fenekem, de ez az érzés élvezetté is alakul, ahogyan még egyszer és még egyszer üt meg az aktus közben. Kezeimet a kárpitba mélyesztem, lábaim megremegnek. Ütései abbamaradnak és a döngetése is. Gyengéden megfordít, hogy egymás szemeibe nézhessünk, és apró csókot lehel ajkamra miközben felkap. Mondja, hogy kapaszkodjak, de nincsen rá semmi szükség, lábaimat egyből kulcsolom köré, a karjaimmal együtt. Fenekem alá nyúlva emel meg, új csókcsatánk közepette egymás nevét leheljük az állatias tempó folytatásában hajszolva magunkat a gyönyör felé. Most is állatias tempóban csinálja, alig tudom felvenni az általa diktált ütemet. De csak sikerül és sikolyaim közepette jutok a csúcsra megint és most jön velem ő is. A nevét sikoltom, mikor magját belém lövi és forró élvezete betölti testemet, keveredve az enyémmel. Zihálva ül le a kanapéra és húz magával engemet, izzadtságcseppektől csillogó arcát a mellei közé fúrva. Én is verejtékezek, szíveink hevesen dobbannak egy ritmusra, mindketten hevesen kapkodunk levegő után. Nagyon jó menet volt, az eddigi legeslegjobb. Az egekbe repített, jól kifárasztott, megszomjaztam tőle. Hálásan mosolygok rá mikor megkínál itallal, gyorsan iszok is belőle egy nagyot, a szesz erős, égeti a torkomat, de közel sem olyan vadítóan hat rám, ahogyan ő hatott az imént. Még mindig rajta ülök mikor gyengéd, érzelmes csókot váltunk lezárásképpen.
- De, tudom... Ez a menet pedig tényleg nagyon jó volt, dejavu hatást keltő... De überelte az összeset – pihegem mosolyogva, bólintva, ahogyan még pár puha érintést lehel ajkaimra. - Egy tetoválással? Jó! Mit szólnál ahhoz, hogy ha valami szöveget csináltatnánk? – egyezek bele az ötletébe vidáman és rögtön teszek is egy javaslatot. – Mit szólnál ahhoz, hogy ha a neveinket varratnánk magunkra annak emlékéül, hogy ma este egymáséi voltunk?
Kérdezem kíváncsian várva a válaszát, közben fejemet a vállára hajtom, tenyeremet a szíve fölé helyezem, hogy érezzem szívverését és így próbálok még mindig lenyugodni. Talán le kéne már róla szállnom és felöltöznöm, de nem hiszem, hogy meg tudnám csinálni és nem is akarom. Még élvezni szeretném a közelségét és azt, hogy ma éjjel, még ha csak ma éjjelre is, de megint egymás szeretői vagyunk.
 
'Cause we like to party
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Axel Singleton
avatar
Playby :
Ian Somerhalder
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
My job is my life
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
207
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
38


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-07-14, 18:21

+18
Rin & Axel
Word: 1617;  Song: -

Always the forbidden fruit tastes the sweetest


-Úgy tényleg jó lesz! - Mosolygok helyeselve a bókadagra. Bár a semmi sem ütne épp mellkason. Már maga a nőhiány is elég megszokott jelenség felém. Néha bejön egy-egy rövidebb akármi, merthogy ezeket aligha lehet kapcsolatnak nevezni, de ezek az alkalmak is ritkák, mint a fehér holló. Végül is, amint munkába állok, 100 teljes napig semmire sincs időm. Ezt nem igazán viselik el a nők, sem azt, hogy egy másikkal töltöm közben minden időm. Ebből adódik, hogy pár alkalommal megszegtem már a cég szabályait és épp a munkaadómmal keveredtem románcba. Ezek mind véget is értek, amint lejárt a szerződésem. Hát ennyi! Rin kivétel! Ő nem volt a védencem és nem is igazán ért véget a dolog köztünk, inkább csak átalakult. Muszáj volt, hisz országok választottak el minket egymástól. Most viszont itt van, akár meg is érinthetném, ha kinyújtanám a kezem és ez kissé összezavar. Titkos érzelmi vihar ez, tudom, hogy immár a barát zónában parkolunk, de az agyam pontosan emlékszik még az együtt töltött órák gyönyöreire. Kissé el is kalandozok az emlékek útvesztőiben.
-Semmi gond sincs a korosztályoddal, ne vágj ilyen fancsali képet! - Miért is emlegettem a fiatalabb korosztályt? Talán mert saját magamnak akartam ezzel sugallani, hogy mi a helyzet. Rin fiatal, hozzám képest iszonyatosan az. Mindössze 19 éves és igen, hatalmas hiba volt lefeküdnöm vele már Koreában is. De, nem bántam meg, egy cseppet sem! Iszonyatosan élvezetes vele az ágytorna, vagyis az volt! De ilyen, nem lesz többé! Már más vizeken evezünk, de attól még, gondolataim a múltba kalandoznak, tekintetem meg a domborulatain. De csak titkokban, lopva, nehogy Rin félreértse a dolgot. Ha egyáltalán az félre értés lenne... Ekkor még csak meg sem fordul a fejemben, hogy miket hoznak majd a következő órák. Tett tettet követett, ital italt, s megindult egyfajta lavina. Ez volt a terv ma estére! Hogy iszunk és mulatunk. Az viszont nem volt benne a tervben, hogy megcsókolom, s ő visszacsókol. Az alkohol jócskán elbódított már, de sokban hozzájárult ehhez a nő szexis kisugárzása is. Az a csípőt csavaró erotikus tánca még mindig hatással van rám. Régen is ez volt az egyik első olyan dolog, ami megtetszett vele kapcsolatban. Flörtöl, majd lekerül róla a ruha, s már tudom, hogy nincs megállás. Csókolom vállát nyakát, majd a falhoz szorítva ajkam mohón falja az övét. A vágy elviselhetetlen erővel tör fel belőlem és hála a rengeteg szesznek, eszemben sincs elfojtani. Sőt, egyre többet és többet akarok! Melltartó, s ing... mindkettő már csak volt. Karcsú lábai bilincsként fonódnak körém! Ágyékunk egymáshoz dörzsölődve keserédes kínba sodor minket. A kanapén a sor, hogy elviselje játszadozásunk terhét. Megízlelem teste minden egyes milliméterét. Csókolom, ízlelem ahol csak érem, sóhajok, nyögések törnek a légbe... mámor... Az ölemben ül, egyetlen apró bugyi a gát, akarom....őrület... Jégkockák és izgalom... lassan a mennybe visz egykori szeretőm ajkával, s kezeivel. Már a nevét sóhajtom öntudatlanul!  Az erotikát vágni lehetne körülöttünk, fordulok, s fölé kerekedek. Rajtam a sor, hogy minden tudásom bevetve, magas hangsávba sorolható sikolyokat csaljak ki hangszeremből. Nyelvem és ujjaim segítségével addig játszom, míg fel nem csendül a legszebb szóló, amit valaha hallottam. Harapok...bársonyos comb, istenek eledele. Élvezetét követően, nem bírok tovább távol maradni, egyesülünk egyetlen pillanat alatt. Immár nincs ő, s nem vagyok én. Mi van, semmi más. Két test, egy szívdobbanás! Vad ősi tánc, mit nyers, heves ütemben élünk át. Karmolás a hátamon, vérem serken. Kezem nyaka körül, szorít, majd enged. Kiszolgáltatottan fekszik alattam, maga a nagybetűs kísértés. Csókolom, szememben izzik a vágy. Távolodok, majd újra csókolom. Állunk, teste a kanapé karfájára simul, kezemmel nyomom lefelé. Az enyém, most csak az enyém! Tudom, s ezt neki is bebizonyítom. Férfiasságommal birtokba veszem, ezúttal igazán durván hajtva, űzve a beteljesülést. Haját markolom, nőiességének szentélyét simogatom. Hallani akarom, újra és újra, ahogy az általam nyújtott élvezettől sikít. Erre nem is kell sokat várnom. Hangosnak vélem, karom simogatás helyett, immár ajkára tapad. Harap, felszisszenek. Érdekes mód, élvezetes számomra harciassága. Elkapom a kezem, lenyomom ismét a kanapé anyagához, majd bosszú gyanánt kerek hátsójára csapok. Vöröslő feneke és nyögései, elveszik az eszem. Lecsapok újra és újra, szinte felrobbanva a beteljesülés utáni vágyakozástól. Lábai megremegnek, ölbe kapom. Meghalok, ha nem elégíthetem ki vágyam! Ezzel az érzéssel emelem meg hogy aztán könnyedén magamra próbáljam ismét. Újabb csókáradat között, egymás nevét nyögve, állatias tempóban közeledünk a mennyek kapuja felé. Percek telnek, majd hirtelen megrándulok, s forró lávaként töltöm be testét. Az élvezetem hihetetlen erővel csapódik ki, szinte belehalok, s feltámadok ismét a pillanat hevében. Görcsösen ölelem, a kanapéra huppanok. Lihegve fúrom fejem keblei közé. Izzadságban úszok, de nem érdekel. Levegő után kapkodunk, szívünk megkergült kolibriként verdes. Életem egyik legjobb élménye. Ezelőtt egy nővel sem volt ennyire intenzív, ennyire euforikus az élmény. Rin... most még a nevét is istenítem! Pohárért nyúlok, iszik, majd követem példáját. Erős alkohol, éget, de ez már semmiség az előbbi órák után. Ajkam a nőére tapad, gyengéd, érzelmekkel teli csók ez immár...
-Nem, az összes valaha átélt ilyen élményem semmi sem volt ehhez képest Rin...  Veled, tökéletes! - Képtelen vagyok rendesen megfogalmazni, milyen is volt a szex. Tökéletes... még ez a szó is túl kevés ahhoz, hogy elmondja, mennyire összetett és lehengerlő volt az elejétől a legvégéig. Hirtelen úgy érzem, hogy ezt, nem hagyhatjuk elveszni. AZ együttlétünket meg kell örökítenünk, itt és most! Eszembe is jut egy remek ötlet, amit a lánnyal is megosztok.
-A neveinket? Ez jól hangzik! Mondjuk összemixelhetnénk őket valahogy. Tudod, a kettőből legyen egy, ahogy mi is egyesültünk! - Boldogan viszem tovább az ötletgörgeteget. Feje a vállamon, keze szívem felett. Karjaim gyengéden ölelik, cirógatják tovább. Ajakam itt-ott csókot lehel. Abba kell hagynom, fel kell öltöznöm..Tudom, de nehezen veszem rá magam. Itt a helyem, így, teljesen meztelenül, miközben őt ölelem a végtelenségig. Ez valahogy olyan helyesnek tűnik. Egyik kezem az övére siklik, arra, mely mellkasomon lelt nyugvóhelyet. Gyengéden szorítom, mintha szívem akarnám átadni neki. Akarom? Semmit sem tudok, csupán azt teszem, ami jólesik.
-Hívok egy tetováló művészt! - Közlöm, hosszú percek múlva, s amint felemeli fejét, még egyszer, csak most, tényleg utoljára, ajkam birtokba veszi az övét. Búcsúcsók? Talán, vagy csak egy újabb édes bűn! Vétkezem, de túl jó ahhoz, hogy leálljak. Akarom... továbbra is, egyszerűen csak akarom...
Elszakadunk egymástól, s kelletlenül teszem le ölemből magam mellé. Pohárért nyúlok, egyszerre húzom le tartalmát. Fejem kótyagos. Újabb pohár, most átadom az angyalomnak. Telefon! Nadrág! Ugrik be... keresem... minden szanaszét. Megvan! Lehajolok, majd épp el tudom kapni még a kanapé szélét, hogy ne fejeljem meg az anyaföldet. Nevetek, lehuppanok hátam az ülőalkalmatosságnak vetve. Innen már nem eshetek le. Keresem a készüléket, de csak kezemmel. Fejem hátra bukik, Rint nézem. Még innen, ilyen pózból is csodálatos. Fedetlen bájai ragyogják be a termet. Egyik kezem felé nyújtom, némán, hívogatón. Csók? Már elcsattant az utolsó.... egy az utánira vágyom... Fejjel lefelé is édes, annyira elviselhetetlenül jó...
Megvan a telefon, de hogy hívták a lányt? A név elveszett valahol az emlékeim között. Kutatok, most önmagamban. Méh...kis méh...
-Maya! - Ejtem ki hangos örömmámorban a felfedezést és miután ügyetlenkedve kikeresem a listából, már hívom is. Kicsöng. Magyarázok... jöjjön, most rögtön ide. Hozza a készletet, két tetoválás lesz, bármennyit fizetek. Győzködöm, rábólint. Azt mondja siet, én még mindig magyarázom. Ki tudja mit mesélek? Lerakom... lerakta, vagy csak odébb dobtam a készüléket? Nem tudom, mindegy. Nadrág! Kell a nadrág! Fordulás közben térdelek fel, Rinre nézek. Gyönyörű! Nincs hatalmas, kerek formákkal megáldva, vékony és kecses, mindene apró, pont a kezeimbe illik. Tetszik a látvány, mindig is szerettem ezt a testet.
-Jön, öltöznünk kell! - Nevetek, kezem kinyúl, s húzom a kanapé szélére, majd fejem vállgödrébe fúrva nyomok csókot nyakának vonalára. Bugyi... volt egyszer egy... Milyen is? Csábító, őrülten szexi... de milyen színe is volt? Fel nem tudtam volna idézni. Végre felállok, nehezen, de öltözni kezdek. Tekintetem végig a lányon tartva. A ruhám gyűrött, nem érdekel. Az ingemről hiányzik pár gomb, most ez sem izgat. Belebújok, s iszok tovább.  Megvárom, míg Rin is rendbe szedi magát. Tánc... valamikor tombolni kezdtünk, vadul csápolva, ugrálva és néha esve, kelve élvezzük tovább az estét. Ajtó nyílik. Ismerős arc, a kis tetováló méhecske.  Ugrok, felkapom, pörgetem, nevetve teszem le.
- Riiiiiin, hová akarjunk tetoválást? - Hosszan elnyújtom nevét, miközben kérdezem, immár előtte állva. kezem derekára siklik, birtoklón karolom át.
-Igyál valamit tetováló tündér! Rendelj amit akarsz! - Kiabálok a zenén átjuttatva hangom az épp kipakoló lányt. Fura cuccok, de ismerősek. Nem ez lesz az első testvarratom.
-Mutasd, hol szeretnéd azt az egyesülést! - Mélyen az exem szemébe nézve kérdem suttogva, mintha titok volna. Az is, a mi titkunk... szétcsúszok. Kanapé... ülök, s egy nőies kezet szorítok, vagy inkább ő, az enyémet. Előre dől, hajzuhataga a földet súrolja. Bele túrnék, de tekintetem a feje fölött, két kebellel néz farkas szemet. Mi a szar? Pislogok... ó a tetoválós csaj! Mikor jött? Nem értem, nem is számít! Iszok még.
-Mit rajzolsz? - Felpillantok, Maya munkálkodását figyelem.  Vigyorgok egyfolytában, haja felé nyúlok szabad kezemmel. Megfognám... miért? Rejtély...
Újabb kihagyás. Most hasamon fekszem, elterülök a kanapén. Valaki a hátamon ül, leszorít, s tarkóm karcolgatja. Rin... hihetném, de ő kezem fogva ül a földön fejem mellett. Kényelmetlen a póz, mocorgok. Valaki rám szól.... mi ez, képzelődök?
-Mit csinálunk Rin? - Hangom rekedt, torkom kiszáradt. Inni kéne még, de ha megmozdulok, az ismeretlen lezanyál rólam. Lassan vánszorog az idő, unatkozom. Fájdalom? Ugyan! Mehetnékem van, s egyszer csak, súlyom eltűnik és szabad vagyok. Felugrok, veszettül nézek körbe. Jéééé... ezt a csajt ismerem!
-Helllllllllllllllllóóóóóóóóóóó tetoválós lányka, helllllllóóóóóóóóóóó! - Ismét elnyújtom a szavakat, s kábán vigyorogva nyomok puszit a lány homlokára köszönésképp. Most jött, vagy nem? Mikor jött be? Teleportált! Fizessek... de miért? Nem számít! Tárcám keresem, majd egy köteg pénz a lány kezébe nyomok. Igyunk még!
-Rin, táncoljunk! Táncolj velem! - Ölelem, húzom magamhoz egyre közelebb. A zene ütemesen dübörög, s én, itt lassúzom a terem közepén... Inni kéne még... vagy csak... homlokom az övének szorítva nézem átható tekintetét.


Note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Chae Rin
avatar
Playby :
Kim Hyun Ah
Tartózkodási hely :
Honolulu
Csoport :
Bűnöző
Hozzászólások száma :
170
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-07-17, 20:32

+18

1363 WORDS
TAG
OUTFIT
NOTES: ^^
AXEL & RIN
Mosolygok arra, hogy egyetért azzal, hogy heti 2-3 nap fogok neki bókolni, mert ez lesz a jó adagmennyiség. Rendben, akkor ez tisztázódott és én örömmel fogok majd minden héten több nap is mosolyt csalni az arcára és nevetést kicsalni a hangjából. Én leszek a legjobb fogadott testvér, barát és e… ex. Különös háromféle személy lenni a számára mikor csak egy testem és egy lelkem van. Különös a kapcsolatunk is, egyedi és bonyolult, túl bonyolult. Itt vagyunk végre szemtől szemben és mégis olyan mintha valami vékony, láthatatlan fal elválasztana minket, melytől még se nézhetek rá úgy, ahogyan szeretnék, még se érinthetem meg úgy, ahogyan igazán akarom. Picit megrázom a fejem. Most már csak jó barátok vagytok Rin, verj ki minden mást a fejedből! Mondom magamnak korholóan. Mégis amikor a korosztály jön szóba, elfancsalodok. Úgy mondja ezt, mintha baj lenne a korom, hogy sok-sok évvel vagyok, fiatalabb vagyok nála, még szinte egy gyerek, ő meg már lassan egy középkorú felnőtt ember. Kicsit olyan mintha azt sugallná, hogy nem a nálam öregebbekre kéne buknom és inkább a saját korosztályomban kéne párt találnom magamnak. Kicsit olyan mintha ezzel azt sugallná, hogy bánja, ami köztünk történt, bánja, hogy ilyen fiatal vagyok hozzá.
De ez már a múlt! Lépj túl ezen végre! Hallgatok elmémre, nem akarok most ezzel foglalkozni, rágódni kettőnk kapcsolatán. Ma szórakozni akarok, jól érezni magamat, bulizni. Hiszen ez a terv és pár pillanat múlva hozzá is látunk a megvalósításához. Elkezdünk mindketten inni sok, tömény alkoholt miközben elkezdünk végre bulizni is. Az alkohol pedig kezdi ellepni az agyunkat. Már csak apró töredékek villannak be az események soron láncfüzéréből. Táncolás az asztalon… A kanapéra dőlés… Együtt táncolás… A mindent elindító csók… A pimasz kis flörtölés… A falhoz szegezés… A kanapén való landolás… Valahogy már se ruha, se melltartó rajtam. Csókok jóleső áradatát zúdítja rám, beborítva velük a testem összes részét… Ölében ülök, még rajtam van a bugyim. Miért van rajtam? Vegye le! Vegyük le! Szinte éget, hogy rajtam van! Rózsaszín lötty folyik le a melleimre, hűvöske, de nem eléggé… Jégkockával a számban csókolom végig a testét, még a férfiasságát is… Na, ez már hideg! De ez se elég, dehogy elég! Valahogy sikerül maga alá gyűrnie… Nyelvével és ujjaival egyaránt kényeztet… Sóhajok és nyögések hagyják el a számat… Megharap, felszisszenek, de csak még inkább növeli vágyamat, mely már így is éppen elég nagy… Végre megszabadít attól az apró ruhadarabtól, ezaz! Testeink egyesülnek, hogy vad táncot járva mindketten csúcsra jussunk… De ez nem ilyen egyszerű, ó, nem… Megkarmolom a hátát, ő a nyakamat markolja, majd leszorít a kanapé karfájára… Durván dönget, de én ezt élvezem, sikítok az élvezettől… Szex közben szabad kezével simogatja a lábam közét… Befogja a számat, erre én megharapom őt. Engem csak ne akarjon elhallgattatni! Büntetést kapok… Jó párszor rácsap a fenekemre… Lábaim remegnek, ölbe kap… Újabb csókcsata, heves sóhajok és egymás neveinek nyögése közepette jutunk fel a csúcsra és élvezünk el mindketten ugyanabban a pillanatban. Lihegve huppan le velem a kanapéra, közben sorosan ölel magához és nem is akarok szabadulni karjai közül. Mindketten izzadtak vagyunk és szomjasak. Italért nyúl, megkínál vele. Mohón iszok gyorsan, aztán ajkaink még egy utolsó, lágy csókra találkoznak.  Majd fejemet vállára hajtva pihenek, próbálok megnyugodni. Axel… Ó, Axel, kinek neve most ebben a pillanatban szent és sérthetetlen, révén, hogy ez volt a legjobb aktus amint valaha is átéltem vele vagy egész eddigi életemben! Ő is így gondolhatja, mert elmondja, hogy emléket akar állítani ennek az estnek, egy tetoválásként. Támogatom az ötletét, javaslom is, hogy szöveget varrattassunk magunkra, méghozzá a neveinket ő pedig lelkesen továbbviszi e gondolatot.
- Összemixelés? Jó, jó ötlet! Benne vagyok, ahogyan te is nemrég bennem voltál… - egyezek bele mosolyogva.
Fejem a vállán, kezem a szíve fölött pihen. Ő karjaival gyengéden átölel, keze gyengéden simogatja a bőrömet. Ajkai itt-ott megérintik közben a bőrömet. Elmosolyodok és jóleső sóhaj is elhagyja ajkamat, amikor már szívverésem végre normálissá válik és a levegőt se kapkodom már. Annyira jók most ezek a pillanatok! Jól esik rajta ülni, nekidőlni és csak ülni itt némán élvez a közelségét. Nem akarok felkelni róla, de tudom, hogy hamarosan muszáj lesz. Most viszont még élvezem, hogy ilyen közel vagyunk, ennyire intimen. Egyik keze arra a kezemre téved, melyet a mellkasán pihentetek, megszorítja. Kedves kis gesztus ez tőle. De miért is? Nem tudom, talán nem is számít. Csak az számít, hogy jólesik.
Pár hosszú perc múlva közli, hogy hív egy tetováló művészt. Jé, ilyen ismerőse is van? Kicsit meglepetten, de mosolyogva emelem fel a fejemet és pillantok rá. Ő erre közelebb hajol hozzám és ajkaink újra találkoznak egy újabb s tán most már tényleg az utolsó csók erejéig. Gyengéd csókja csábító, elindít bennem egy gondolatot, egy cselekvésképet, amiben szépen elkezdek rajta mozogni, újra egyesülni vele… De ez aztán mégse történik meg, elszakadunk egymástól. Letesz maga mellé, ez az elválás pedig kelletlen, mintha nem lenne helyes. Kicsit szomorú tekintettel nézem, ahogyan pohárért nyúl iszik, majd egy poharat nekem is ad. Én is iszok, lehúzom a tartalmát egyből, torkomat égeti, fejem jobban elködösül tőle, de nem számít. Ax lehajol valamiért, talán a cuccaiért és hirtelen azt veszem észre, hogy a földön ül és nevet. Én is nevetek a bénázásán. Keresése közben a fejét hátra hajtja, engem néz. Szinte csodál a tekintetével, én is csodálom őt, annyira szexin néz ki így, olyan gyönyörű szemei vannak és az a tökéletesen csókoló, hívogató ajkai…! Egyik kezét kinyújtja felém, némán hív én pedig nem ellenkezek. Közelebb megyek hozzá, föléje hajolok és egy utolsó utáni gyengéd csókot még az ajkára lehelek, majd eltávolodok tőle. Megtalálja a telefonját, tárcsázza is az a tetoválót. Hallgatom, ahogyan beszél vele, közben mosolygok és halkan kuncogok. Győzködi és közben mesél neki valamit, nem tudom mit, annyira nevetek már, hogy nem is jutnak el hozzám a szavak jelentései. Végül csak befejezi a telefonbeszélgetést és én is abbahagyom a nevetést. Megfordul, újra szembekerül velem, megint gyönyörködik a látványomban és én mosolyogva az övében. Mindig is szerettem a testét.
Azt mondja, hogy jön a tetováló és öltöznünk kell, de tette mást mond. Keze újra kinyúl értem, fejét a vállgödrömbe hajtja és csókot nyom a nyakamra. Lehunyom a szemeimet, szeretném ha tovább tartana ez a pillanat, de nem tart tovább pár pillanatnál. Feláll és öltözni kezd, közben végig engem néz. Sóhajtva én is felállok és a ruhadarabjaim keresésére indulok. Bugyi… Először a bugyimat kéne megkeresnem… Meg is találom az apró darabot, de el van szakítva… Mi? El van szakítva? Hogyan? Szomorúan ejtem vissza a földre, hát én ezt már nem tudom felvenni. Folytatom a keresésemet, megtalálom a melltartómat is, az szerencsére épp, gyorsan felveszem. Pár pillanat múlva már a ruhámat húzom fel magamra és odamegyek hozzá, hogy a cipzárját most felhúzza. Mikor ez megvan, kinyílik az ajtó és egy lány jön be rajta. Korombeli, talán. Nagyot nézek. Ő a tetováló művész?
- Ö... Mit szólnál, ha a tarkónk alá, a nyakunk hátsó részére tetoválnánk? – felelek a kérdésre kérdéssel, mikor Ax hirtelen előttem terem és kezeit a derekamra rakja. Milyen kár, hogy már nem vagyunk egyedül!
A zene még mindig dübörög, ez most jut eszembe, ahogyan Ax kiabál az éppen kipakoló tetováló lánynak. Majd exem megkéri, hogy mutassam meg hova szeretném varratni az egyesülésünket én meg megmutatom neki is és a csajnak is. A nyakam hátára szeretném, a tarkóm alá… Megmutatom és aztán megint minden felgyorsul. Ülök a kanapén, fejem előre döntve… Hajam előre hull és görcsösen szorítok egy kezet… Egy erős férfikezet, ahogyan hátul a nyakamat fájdalom éri… Égető tűszúrás… De nem is fáj igazán, közben mosolygok és vidáman, szinte már nevetve beszélek a lányhoz, aki éppen azt varrja rám, hogy „Rixel”. Majd mikor kész utána is mosolygok és magyarázok. Aztán… Aztán most én szorítom Ax kezét, miközben ő fekszik a kanapén és rá is rákerül a tetkó.
- Magunkra varratjuk az eeegyeeesüüülééést – suttogom vigyorogva a férfinak, hogy mi történik most. Közben rákacsintok és az egyik mutatóujjamat pszt! gyanánt a számhoz emelem.  Majd készen van rajta is a tetkó, feláll és aztán azt veszem észre, hogy megint csak kettesben vagyunk.
A zene most nagyon hangos, kicsit fáj, de annyira nem, hogy ne tudjak Axal lassúznia terem közepén. Homlokát az enyémre teszi, felnevetek. – Ugye tudod, hogy dilisen viselkedtél? – kérdezem és vidáman megkocogtatom a fejét. – Hahó! Van ott bent vaaalaaakiii? Ki vette el a koooomooor és kooomoooly Axi-eximet?
'Cause we like to party
HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Axel Singleton
avatar
Playby :
Ian Somerhalder
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
My job is my life
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
207
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
38


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   2015-07-20, 16:07

+18
Rin & Axel
Word: 869;  Song: -

Always the forbidden fruit tastes the sweetest


Az együttlét vele, vajon régebben is ilyen káprázatos volt? Jó volt, nagyon is, erre emlékszem, mintha csak tegnap történt volna, de ennyire? Hihetetlenül euforikus élményem után, nehezen tudok észhez térni. Persze a rengeteg elfogyasztott alkohol is ellenem dolgozik, ráadásul még rá is küldök egy keveset. Ha már lúd, legyen jó kövér alapon, csoda, hogy nem kapok alkohol mérgezést. Bár abban még soha sem volt részem, szerencsére elég jól bírom a dolgot. Vagy szerencsétlenségemre, mert ezt többnyire a pénztárcám sínyli meg. Még jó, hogy jól keresek! Most is ez a mértéktelenség vezet odáig, hogy ismét összegabalyodok a fiatal exemmel, majd közös tetoválást kezdünk tervezgetni.
-Pontosan úgy! - Gerincemen forró bizsergés fut végig azt hallva, hogy úgy mixeljük össze, ahogy én nemrég benne voltam. Micsoda isteni percek voltak azok! Csak ő, én és a vágy sürgető hullámai. Nem bánnék egy kis repetát. Cseppet sem, holott levegőt is alig kapok még az előbbi menet úgy kimerített.
-Rixel! - Kiáltok fel, mintha a világ legjobb ötletét agyaltam volna ki. A neveink, ó igen, összemixelve. Ez egy tökéletes szó a tökéletes tetováláshoz! Egy pillanatig sem gondolkozom el azon, hogy talán nem kéne ezt tennem. Csak élvezem a még megmaradt intim pillanatokat. Meztelen teste rajtam piheg, nekem dől, s én átölelem. Így ülünk hosszú-hosszú ideig, s ha tehetném, akár örökké ebben a pózban maradnék. Végül mégis szétzilálok mindent azzal a mondattal, hogy hívok egy tetováló művészt, aztán mintha vissza akarnám hozni a közös emlék egy darabkáját, ajkára tapadok. Gyengéd, lágy búcsú csók ez, mely csupán a búcsúzást felejti el elhozni. Helyette leteszem, s iszunk ismét, a sokadik alkalommal. Testünk elválása szinte fáj, de a tüzes, torkomat égető lötty, némiképp javít a helyzeten. Képszakadás... A földön ülve nevetek, hangom visszhangzik a falakról. Rin szintén kacagni kezd, csengő hangja zene füleimnek. Hátra döntöm fejem, úgy nézem a szépséget, miközben kezem a telefont kutatja. Szemem beissza meztelen tökéletességének látványát. Még mindig annyira kívánatos, mint a legelső alkalommal. Kezem felé nyújtom, némán hívom így, kell a közelsége. Fölém hajolva csókkal jutalmazza áhítatos pillantásaimat. Belesóhajtok a pillanatba. Képszakadás... Fogom a telefont és beszélek. Csak mondom és mondom és mondom. Rin nevet, ismét azon a káprázatos hangon, én csatlakozom hozzá, de még így is a vonal túlsó végén lévő lánynak mesélek random sületlenségeket. Képszakadás... Kezem Rin testén pihen, fejem vállgödrébe fúrva, nyakát csókolom. Tetoválás, tetoválás... vibrál agyamban az információ. Elválva ismét a nőtől, öltözni kezdek végre. Nem megy könnyen, de kitartásom végül meghozza gyümölcsét. Képszakadás... Rin előttem áll, ruhája cipzárja le van húzva. Időutazás? Hisz már egyszer lehúztam. Szól és felfogom mi történik. Felfelé kell húznom, megteszem. Utálom felöltöztetni! Tompítva a fájdalmam, melyet testének meztelen látványa megvonása okozott, vállát csókolom. A tetoválós lány lép a szobába. Karom Rint öleli. Hogy mikor történt ez? Ki tudja.
-Jó! - Vigyorogva egyezek bele a tetoválás helyét illető kijelentésre, bár azt sem nagyon tudom már, hogy miről van szó. Mindegy! Amit Rin akar, azt én is! Agyam épp csak ennyi döntésre képes immár, de nem számít, jó ez így. Iszok még...képszakadás... Rin előre hajolva ül, Maya a tarkóját tetoválja. Én egyszerűen nem bírok magammal. Lassan azt sem tudom, hogy fiú, vagy lány vagyok-e. Szorítom az apró kezet, csókokat hintek rá, aztán a tetováló lányhoz is ejtek pár keresetlen szót. Képszakadás... A kanapén fekszem, valaki a hátamon ül. Tarkóm birizgálja. Nem fáj igazán, inkább csak kellemetlen. Nem értem, hogy mi történik. Mehetnékem van. Táncolnék, tombolnék odalent a heringek között, összezsúfolódva. Rint kérdezem, s ő válaszol.
-Egyesüléééééééééés, de isteni vagy! - Nyögöm az első szót hosszan elnyújtva és bele vigyorgok a pillanatba. Magunkra tetováltatjuk a szex emlékét! Ez milyen pazar ötlet! Vajon ki találta ki? Elmélázok egy percre és már szabad is vagyok. Hátamról lekerül az eddigi súly. Képszakadás... Kettesben lassúzunk a terem közepén, bár körülöttünk üvölt a tömény disco zene. Homlokom az övének támasztva andalgok tovább. Jó őt érezni, olyan kellemesen bizsergető.
-Dilisen? Megvesztem a közelségedtől! - Nevetek, miközben a fejem kocogtatja. Minden olyan átkozottul vicces. Enyhén mozog a föld alattam. Rengés...kellemes...
-A komolyság nyaraaaaaaaaaaalni ment! Integess neki Rin! - Felkapom, nevetve pörgök vele. Extrán szédülök. Alig engedem el, máris a földön találom magam. Képszakadás... Mellettem térdel, kezem combján simít végig...csókolom vadul. Képszakadás... Még a VIP teremben vagyunk, de már közel sem egyedül. Ismeretlen emberek vonaglanak körülöttünk a zenére. Igazi parti hangulat van. Egy vörös szépség dörgölőzik hozzám... Rin... Hol van Rin? Fejem kapkodva keresem, egy nyurga majommal táncol. Elindulok, kezem felé nyújtom. Ölelem birtoklón, együtt táncolunk, csókokkal fűszerezve testünk összesimulásait. Képszakadás... Ismét csak mi ketten vagyunk. Enyhén hiányos öltözetben fekszünk a kanapén egymást ölelve. Mi történt? Ki tudja...talán senki! Kopogásra ébredek, vigyorom máris az arcomon. Reggel van, lassan zárnak. Rint keltegetem, még ő is elég részeg. Ez nem másnap, nekünk még nagyon is aznap van. Telefont keresek ismét. Segítség, segítséget kell hívnom, mert ebben az állapotban, aligha tudom hazavinni. Józan eszem eddig terjed, s nem tovább. Az ő mobilján hívom a testőreit. Az ingem húzza eközben magára. Hová lett a felsője? Rejtély! Fél órán belül meg is érkeznek az emberei. Alig tudok állni, de azért befenyítem az egyiket. Ha bármi történik vele, kinyírom mindet! Ezzel a végszóval búcsúzom, tényleg, most utoljára a nő ajkára tapadva. Elmennek, szomorúan nézek a távolodó nő után. Képszakadás... Az ágyamon vagyok, otthon...hogy...mikor...mindegy, álmos vagyok...alszok még egy kicsit...csak egy nagyon kicsit....



Note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Rin   

Vissza az elejére Go down
 

Axel & Rin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Axel kapcsolatlista

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-