Belső:

Ki is az az Camrise? Egy lány, akit már egészen kiskora óta szépségkirálynő választásra vittek a szülei. Az eddigi életem a versenyekről, az estélyi ruhákról és a versenyekről szólt.  Amióta csak tudok járni anyuék ezt erőltetik, jobban mondva erőszakolják rám. Egyszer volt olyan, hogy az egyik versenyen durcás voltam, és anyuék megfenyegettek, hogyha nem nyerem meg, akkor eladják Tiffy-t a kiskutyámat... Elsírtam magam, de muszáj volt összeszednem magam, hisz Tiffy-ről volt szó... Sajnos csak második lettem, nem nyertem, és anyuék elajándékozták Tiffy-t. Nagyon sokáig sírtam, azt hittem, nem is értem, hogy erre nem lesznek képesek... Az a kiskutya velem nőtt fel, és mindennél jobban szerettem, hogy lehettek velem – velünk – ilyenek? De ezzel még nem volt vége... Nem volt vége a terrornak, mert mindent elakartak venni, ami jelentett számomra valamit, és miután ezek a dolgok elfogytak, akkor jöttek a tilalmak. Eltiltottak a barátaimtól, eltiltottak a csokoládétól, és végül még az iskolától is elakartak tiltani, hogy ne vegye el a figyelmemet teljes mértékben... Ezek eredményeképp magamba zárkóztam, hisz nem volt kivel megbeszélnem a problémákat, hiszen mindenki elkerült a "dilis" szüleim miatt. Annak ellenére, hogy így bánnak velem szeretem őket, és megvédem őket, mert tudom, hogy csak jót akarnak nekem.
szüleim elnyomása maitt nem meglepő, hogy ezek miatt egy zárkózott és félénk lány vagyok, és mások által gyakran naivnak bélyegzett. Nem is vagyok az, hisz egyszer vettem egy szoknyát Jessica-nak, mert az anyukája elvesztette a fizetését, és nem tudta megvenni, mi nekünk meg elég pénzünk van, hisz gazdagok vagyunk, akkor miért ne segítsek neki, hisz erre valók a barátok nem? Szeretek másokon segíteni úgy, ahogy csak tudok. Például, ha egy idős nénit látok az utcám, akkor mindig elmegyek vele vásárolni, és átkísérem az úttesten. Szüleim illemre és jólneveltségre tanítottak, hisz egy szépségkirálynő illedelmes, okos, jól nevelt, és elragadó a mosolya.
És jön egy olyan téma, amihez a beszélgetésekben nem tudok hozzászólni... A pasizás, vagy férfizás? Nem is tudom, hogy a csajok miről csacsognak... Jó persze, én is látom, hogy van egy-két fiú, aki egyszerűen tökéletes, és olyan jó a testük, hogy szavakba sem lehet önteni,de nem épp én vagyok az a fajta, aki leállna flörtölni egy fiúval. Még csak megszólítani se merem őket, hisz nincs bátorságom... Igen jön a kérdés, hogy egy többszörös nyertes szépségkirálynő hogy lehet félénk, és esetlen? Hát erre egyszerű a válasz: én ilyen vagyok. Sose tudtam lenéző és gonosz lenni másokkal. Nem tudom, hogy egyes emberek ebben mit élveznek, de sose lennék képes ilyesmire. De visszatérve a fiúkhoz el kell mondanom, hogy van egy trükköm a kukkolásukra. Néha "véletlen" feldobom a táskám a fára, amit nem tudok leszedni, és segítségért kiálltok. Ekkor általában jön egy jóképű és jó testű lovag, akit titokban, égő vörös arccal lesek, mikor felnyúl a táskáért, és hasán feltűrődik a póló, mely így betekintést nyújt a testére, és... és... ilyenkor már teljesen elvörösödöm, mikor visszaadja a táskámat, és végül csak nagy nehezen tudok kinyökögni, egy "köszönömöt"...


Külső:

Hogy milyen is a külsőm? Mások véleménye szerint: gyönyörű, csodálatos, lenyűgöző és csodaszép. Szerintem csak egyszerűen nézek ki, hisz nincs bennem semmi különleges, amit a szüleim állítanak... Természetesen mindenki egy szerény, és megjátszós lánynak tart, de én nem értem, hogy mi olyan szép bennem... Soha sem a külsőm volt számomra a fontos, hanem a belsőm, de ennek ellenére a szüleim állandóan a külsőmmel foglalkoztak, és a belsőt elhanyagolták... Szóval úgy kell elképzelni, hogy már hatévesen vittek kozmetikushoz, és sminkeshez minden héten. Számomra kellemetlen volt, hogy mindig rákentek valami krémet az arcomra, és a szememre is. Nem szerettem, hogy mindenki azzal van elfoglalva, hogy milyen krémet próbáljanak ki a bőrömön, hogy minél selymesebb és puhább legyen az, hogy a versenyeken minél jobb helyezést érjek el. És még a ruhákról nem is beszéltem... A szépségkirálynő választásra a ruhákat anyu úgy varratta, hisz minden versenyre másikban jelentem meg. Muszáj volt tartani a "színvonalat", hogy anyu szavaival éljek. Aztán eljött az az időszak is, mikor fodrászhoz vittek, és megakartak szabadulni az eredeti hajszínemtől, ami ellen hevesen ellenkeztem. A hajam az egyetlen, amin semmiképp sem változtathatnak, jobban mondva a színét nem változtathatják meg, hisz természetes vörös hajam van, amitől sosem válnék meg...
Na de akkor el is kezdeném leírni azt, amivel szembesülsz, mikor meglátsz. Ha rám pillantasz, akkor egy viszonylag alacsony lányt látsz, akinek a magassága körülbelül 165 cm környékén mozog. A testalkata soványos, bár épp eléggé nőies, amit a szép estélyi ruhákkal ki tud emelni. Az arca mosolygós, és természetes piros, nincs szüksége arcpirosítóra. A haja természetes gesztenyebarna és göndör, ami kiemeli a szép mosolyát. Talán az egyetlen dolog, ami ronthat az összképen az az, hogy barna szemei vannak, pedig a kék sokkal karakteresebbé tenné a megjelenését. Mit lehetne még mondani, talán az öltözködését. A magánéletben szereti az egyszerű ruhákat, és mikor teheti, akkor farmert hord, de nyáron a nagy melegben néha váltani kell rövidnadrágra, vagy szoknyára. Felsők terén változó az ízlése, hisz mindennap változik, hogy az embernek melyik felsőjéhez van kedve...
Ám mikor egy versenyen, vagy egy bálon pillantasz meg, akkor teljesen más minden. A megjelenésem kecses, nőies. A ruhám minél díszesebb és elegánsabb, bár én a nagy és széles szoknyákat szeretem, hisz akármennyire ellenkezem, amikor ilyen szoknyát veszek fel, kicsit mindig Hamupipőke története jut eszembe, de sajnos nekem nincs királyfim...

2015. VI. 12.
Elegem van a szüleim elnyomásából, és nem fogom tűrni, tudtam hogy egyszer elfog jönni ez az idő is, de... Ideje lesz elköltöznöm, hisz nem megy... Nem tudok velük tovább élni, főleg azok után , amiket tettek mostanában... Volt egy párkapcsolatom, ami az ötödik évfordulón ért véget, hogyan is? Elmesélem neked: Tökéletes nap volt, éreztem hogy mekkora szeretet fog körül, és a párom mellett ébredtem, akit nagyon szerettem... Na de nem szóltam neki, hanem meglepetést akartam neki okozni, és azt hazudtam neki, hogy aznap nem alszok vele, mert el kell mennem egy verseny miatt. Egész nap otthon sütöttem és készültem, hogy tökéletes legyen az este, de... Kaptam egy SmS-est tőle, hogy nem tud utánam jönni, mert beteg, és hát én mit tettem? Befejeztem a sütiket és főztem neki húslevest, hogy jobban érezze magát, hisz ha én régebben beteg voltam a maminál, akkor azt csinált nekem, a titkos receptfüzetéből. Szerencsére egyik alkalommal beszkenneltem az egészet, hogy ha eljön egy ilyen pillanat, akkor tudjak főzni olyan jó levest, mint a mami. Mire készen voltam már este volt, és elindultam a közös lakásunkba, jajj ez lehet nem is említettem... Fél éve egy lakásban éltünk külön a szüleinktől... Szóval behajtottam a kocsifelhajtóra, de ott Jasmine kocsija is ~Jasmine a legjobb barátnőm volt~ bementem a lakásba, de sötétség fogadott, és csak a hálóban égett a villany, hát oda mentem és kinyitottam az ajtót, de... Épp szeretkeztek, és én... Elkezdtem sírni, és kifelé mentem, de az exem utánam jött, és meztelen volt, mi mást tehettem volna, mint ráborítottam a forró levest, majd hozzá vágtam a serpenyőt, és... eljöttem onnan. És anyuék kinek hittek? Neki... Beadott valami béna dumát, és nem hittek nekem, mindennap azzal próbálkoztak, hogy újra összehozzanak az exemmel,és én nem mentem bele, ezért... Kiraktak otthonról, míg meg nem gondolom magam... Európa és Honolulu közötti út nagyon hosszú, és épp ezért tudok írni, vagyis mesélni neked. Szóval úgy döntöttem, hogy elköltözök ide, és új életet kezdek, nem fognak irányítani, nem fognak semmit sem rám kényszeríteni, az a lány leszek, aki mindig is lenni akartam, egy szabad és boldog lány... De most lesz lehetőségem találkozni kicsit többet Ellie-vel, annyira várom már, hogy újra lássam, és... Már nagyon hiányzott!

U.i.: Még mindig utálom a focit, de... van egy cuki focista, aki miatt elmennék egyszer egy meccsre, mert hát... De valahogy a zene jobban érdekel, és múltkor láttam egy srácot gitározni, egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, bárcsak újra láthatnám, bárcsak lehetőségem lenne egyszer magamhoz ölelni és nem ereszteni, szerencsére a nevét is tudom már… Phoenix, szép neve van.