Washington. Szövetségi Nyomozóiroda. J. Edgar Hoover épület. 14.30.

- Kérlek, Ike, helyet foglalnál végre?
Hümmögve becsukom magam mögött az ajtót. Valami nem stimmel. Valami. Valami nagyon nem stimmel. Valami kiszúrja a szemünket, nem vesszük észre. Elgondolkozva csípőre teszem kezem. Hiányzik egy darabka. Egy icike-picike darabka.
- Panasz érkezett rád. Ismét- sóhajtva kulcsolja össze ujjait, majd az iratok közé nyúl.
Ha megtalálnánk, kitisztulnának azok az apró ráncok is. Csak meg kell találni. Mit is mondott Garry? A testet mintha elmozdították volna. De mégis kinek állt módjába elmozdítani?
- Ahogyan a múlt héten is, és az azelőtti héten is- olvassa fel hangosan a jelentéseket.
Már pedig egy akkora testet nem lehet egyszerűen odébb rakni. Kell lennie valami magyarázatnak is. Valaki hazudik. Valaki nem mond igazat, ezzel szándékosan hátráltatja a nyomozást. Valakinek az érdekében állt a hullát elmozdítani.
- Ike!
Kérdőn felkapom a fejem.
- Leülni! Most!
- Jó, jó- legyintve helyet foglalok az asztala előtti széken.
Mégis ki akarná szándékosan megváltoztatni a bizonyítékot? Melyiküknek áll szándékába? Kinek lehetett alkalma a holttestet mozgatni? Türelmetlenül tűzvörös hajamba túrok. Az az egy képkocka, ennyi hiányzik. Az alapján már gyorsabban haladhatunk.
- A jelentéseidet nem adod le időben, üresen állnak az asztalodon. Vagyis Mitch asztalán, mert a tiéden már nincs hely. Számomra érthetetlen okból kifolyólag a koszos ruháidat itt felejted és többszöri felszólítás ellenére sem viszed haza. Az, hogy az asztalod alá hajítod, nem megoldás, Ike! A kötelező lőgyakorlatra Mitch-et küldöd el. Nehogy azt hidd, nem tudok róla! Még a Belső Ügyosztályon dolgozóknak is kötelező!
A csapat parancsnoka nem lehetett, hiszen ideje sem lett volna és alkalma sem. Valaki mindig ott volt mellette. Vagy. Vagy mi van, ha esetleg nincs is alibije? Mi van, ha ez is egy hazugság? Ő lép be először a tetthelyre, ő látja meg először a kormányzó hulláját. Észrevétlenül el tudná helyezni a hamis bizonyítékokat.
- A megbeszélésekről elkésel és... Tessék, megint nem figyelsz! Ike!
A biztonsági kamerák felvételeit is könnyedén meg tudja szerezni. Ki merne szembeszegülni egy magas rangú szövetségi ügynökkel? De miért? Miért helyezné el az ujjlenyomatokat, az ellopott pénztrácát és a lopott fegyvert. Miért?
- Bele fogom írni az aktádba!- lóbálja felém a vastag dossziét, amin a nevem áll. Üres fenyegetőzés a részéről, hetente lejátszódik ez a jelenet.
Mi lehet neki olyan fontos, hogy át akarjon minket verni? Tudnia kellett, mit vállal. Tisztában kellett lennie a következményekkel. Akkor mégis miért?
- Menj és ne is kerülj a szemem elé- teszi le az aktámat sóhajtva.- És tegyél rendet az asztalodon!
- Ez az!- ugrom fel a székről és szinte feltépem az iroda ajtaját.- A rend. Az a ostoba rend! Hogy miért nem jutott előbb eszembe?!
A fickó évekig dolgozott beépített ügynökként egy terrorista szektánál. Valószínűleg túl jól sikerült a beépülés. Ki gondolta volna... Még a pszichológiai vizsgálatokon is átment. El kell mondanom Mitch-nek.
- És anyád este csirkét csinál, ne felejts el eljönni!

Lone Star State. 87-es és 83-as főút találkozása. Eden. 13.00.

- ... És Bobby azt mondta, kész lesz jövő nyárra. Hát nem csodás?
A rozoga, rozsdavörös, platós terepjáró felkavarja maga után a port. Elhúz mellettünk egy fehér kamion, a szél majd' lesodor minket az aszfaltról. A kamion három gyors dudaszót hallat még.
- Ez Mikey volt. Tudod, ő most az egyik új kamionos. Billy át tudta csábítani Melvinből. Igazán ügyes srác, dolgozik is rendesen. Muszáj neki, a harmadik gyerekükkel terhes a felesége.
Fejem hátrahajtom, kezem kilógatom a lehúzott ablakon.
- Mindenki izgatott, hogy végre hazajössz. Suzie a tiszteletedre mennyes pitével készül, egész nap sütött. Istentelen meleget csinált a konyhába, de hát ki bánta?
Jackson mozdulatlanul az aszfalton. Az imádott tragacsa porrá zúzva. Jackson nem beszél többet. Jackson hallgat. Jackson kivételesen csukott szájjal. Jacksont hirtelen eltalálja egy aszteroida.
- Billy nem hittel el, hogy visszajössz. De én mondtam ám neki, hogy itt leszel. Mondtam; figyelj Billy, Margie jó lány, nem bántaná meg a húgát. Nyugodj meg, el fog jönni. Margie nem hordja fenn az orrát, nem szállt el. És itt vagy. Tíz dollár fogok kapni, tudod? Fogadtunk, de ne mond el neki. Még megsértődne!
Jackson kipeckelt szájjal. Jackson egyre jobban liluló fejjel.
Egy korcs kerget eszeveszett tempóban egy macskát az út bal oldalán.
- Nocsak, Davy megint elszökött! Marie nem fog ennek örülni.
Elhagyjuk a Blue Café-t, a tábláról lekopott már pár betű. A Burns család mindig is lusta volt. Nemcsoda, hogy az aprócska kávézó pusztulásnak indult. Jackson élesen veszi a kanyart és hangos fékezéssel megérkezünk a templom elé.
- Jó veled utazni, Margie!- mosolyog Jackson és kalapját a fejébe nyomva kiszáll az autóból, majd segít nekem.
Retikülömet majdnem az ülésen felejtem. A szíjjal küszködöm.
A templom körül már többen összegyűltek. Apró csoportba verődve várakoznak, hogy Philip atya végre kinyissa az ajtót.
- Margie? Margie! Úristen, tényleg te vagy az!
Bianca. Valami sosem változik. Lenge szoknyája száll a szélben, ahogy felém rohan. Apró cipőjéből majd' kiesik a lába. Forró ölelésbe von, párszor meglapogatom a hátán.
- El sem hiszem, el sem hiszem. Azt hittem, nem jössz el. Senki sem hitte, kivéve Jackson és Lily. Ők mondták, hogy eljössz. Istenem, de örülök neked!- ismét átölel.
Amint meglátom a szüleimet, akik napokkal korábban érkeztek, kimentem magam Bianca kínzó öleléséből. Anya már most pityereg, apa idegesen húzogatja nyakkendőjét.
- Örülök, hogy itt vagy- törli le a homlokáról az izzadságot apa.
- A főnök kegyes volt, adott kimenőt- halványan elmosolyodom.
Philip atya végre kitárja a templom ajtaját beözönlik Eden lakossága. Húgomék senkit sem akartak lehagyni a vendéglistáról. Anya megjegyzi, hogy ruha terén kitettem magamért.
- Lily választotta- vonom meg vállamat. Anya Lily-hez irányít, aki a hátul várakozik.
Szépen manikűrözött kezét tördeli, vörösesbarna haja lágyan göndörödik. Nyakába a Tommy-tól kapott nyaklánc. Bámulatosan fest.
- Tudtam, hogy eljössz!- sóhajt megkönnyebbülten, mikor észrevesz. Biztatóan átölelem. Próbálok megnyugtató szavak suttogni neki, de bárhogyan próbálkozom, képtelen vagyok rá.
Szavak helyett csak szorítom, így is megért.
- Menni fog- mondom végül. Erre születtél, fejezem be gondolatban. Mindenki tudja. Eric volt az elsőszülött fiú, a farm örököse. Ő vette át a birtok igazgatását, mikor nagyapa meghalt. Luis volt a mindig barangoló, helyét kereső meg nem értett művész. Lily volt a gondos lány, aki egyszer valakinek a felesége lesz és egy alomnyi gyerekkel fogja majd őt megajándékozni. Margie pedig?
Margie a sérült.


Lone Star State. 2402-es főút melletti leágazás. Eden. 21.32.

Tétován ülök le a fűre.
Telihold van, szinte világít a Hold. A csillagok távoli apró fénypontként ragyognak. Mint egy selymes takaró, úgy ölel át az égbolt. Kabócák zajonganak. Hangjuk hangos kiáltásnak tűnik a tömény csendben.
- Helló, rég látogattalak meg, nem igaz? Sajnálom.
Bizonytalan vagyok. Nem tudom, hogyan kezdjem.
- Apa tudta, miért jöttem vissza. Bölcs ember, de neked nem kell bemutatnom. Ismered őt.
Valaki zihál. Én. Reszketve levegőt veszek.
- Azért jöttem, hogy elbúcsúzhassam. Tudtad, nem? Előre mondtad, hogy visszatérek még. Mindig igazad van. Sokat gondolkoztam- halványan elmosolyodom. Volt időm.-, főleg kettőnkön. Mit rontottunk el, mit kellett volna másképp csinálnunk. Visszanézve is, ugyanígy tennék, nem változtatnék semmin. De te ezt már akkor is tudtad. Bíztál és hittél bennem. Köszönöm neked. Időbe tellett míg rájöttem, míg elfogadtam. Köszönöm.
Térdemre könyöklök.
- Remélem, még találkozunk.
Felnevetek. Hangosan és felszabadultan.
- Tudom, még találkozunk.


Hawaii. Honolului reptér. 10.50.

- Nem inkognitóban jöttünk. Minek ez a felszerelés? Úgy néz ki, mint egy lehányt kolibri.
Mitch, minek kellett meglövetned magad? Miért nem tartottad a tervet?
Sértetten az új társamra pillantok.
- Maga meg, mintha a Véres munkából lépett volna ki! Senki sem fogja így a bizalmába fogadni.- karba teszem kezem.
- Dolgozni jöttünk, nem barátokat szerezni. Ezt jobb, ha maga is észben tartja! Most pedig fogja a bőröndjét és menjünk. A kormányzóval van délután találkozónk.
Fintorogva követem. Hosszú ellenőrzésnek nézünk elébe.