A haverokkal ma deszkázni mentünk, mert már rég volt a talpunk alatt az a négykerekű csodajárgány, de a fene gondolta volna, hogy bárki is le fog sérülni közülünk. Azt meg még kevésbé hittem volna, hogy az a valaki én leszek. Hisz ez csak egy gördeszka, már számtalanszor száguldottam már végig Honolulu utcáin a deszkával, de már évek óta nem estem el. Bár tény, hogy már hónapok óta nem volt a talpam alatt gördeszka, szóval lehet, hogy kijöttem egy kicsit a gyakorlatból. Ez így egy picit - nagyon - gáz. Még ha valamikor máskor történt volna velem baleset, mondjuk hegymászás közben, vagy tudom is én mikor, akkor jobban viselném, de így... Végülis épp ideje volt lesérülnöm, mert már jó ideje nem voltam dokinál, legalábbis ilyesfajta panaszokkal nem. De már egész kiskorom óta mondhatni állandó látogatója vagyok a kórházaknak, és magánrendelőknek vágástól kezdve törésen át elég sokfajta panasz miatt. Így gondolom már elég jól ismernek ott, mondhatni törzsvendég vagyok. Csak ki akartam kerülni egy kis srácot, mire elvesztettem az egyensúlyom, és hát szépen orra buktam, de szó szerint. Hallottam is, ahogy a fejem koppan, és még egy szép kis bukfencet is bemutattam. Néhány horzsolást beszereztem, a legnagyobb a homlokomon van, de emellett a karomon is néhány. - Helló doki..! - köszönök, mikor belépek, egy apró vigyorral az arcomon. Néhány hónapja voltam itt utoljára, bár akkor csak egy hülye megfázás miatt. - Volt egy kis balesetem... De szerintem nincs semmi komoly bajom, de tudja, jobb az elővigyázatosság. - Nevetek fel halkan, majd beletúrok kissé zavartan a hajamba. Az évek alatt már megtanultam, hogy jobb félni, mint megijedni, és tekintve, hogy a szüleim - egy kis túlzással persze - minden apró szúnyogcsípés után rohantak velem a dokihoz, belevésődött az agyamba, hogy ha balesetem van, és még tudok járni, menjek kórházba.
Antonio Trefoloni
Playby :
Alan Rickman
Tartózkodási hely :
Az a fura nevű város déli részén
Job/hobbies :
Orvoskutató - háziorvos
Csoport :
Egészségügy
Hozzászólások száma :
29
Join date :
2015. Jun. 16.
Age :
63
Tárgy: Re: Antonio & Mihael 2015-07-01, 20:32
Mihael & Antonio
Dr. Trefolonit a napokban megkeresték amerikai kutatók, hogy segítsen nekik utánajárni egy újonnan feltűnt betegségnek, az úgynevezett TWAO rövidítéssel ellátott gyorsan fertőző járványnak és annak kiváltó okának. Az orvos maga is felfigyelt már a kórra, a felkérés előtti napokban is már azzal foglalkozott, a pénzösszeg pedig csak hab volt a tortán. Amúgy is imádja az ilyen lehetőségeket, általában éjjel-nappal ezen jár az agya. Nem is csoda, hogy az általa vélt mellékállására, vagyis háziorvosi szakmájára nem fordított annyi energiát. A tegnap éjszakai kutatómunka után nem tudott kellő időt aludni, ezért a mai nap semmi türelme nem volt. De egy kávé a nap elején és ebédkor segített annyira, hogy nyitva tartsa a szemét.
A betegek és az annak magukat gondoló emberek folyamatosan váltották egymást, Antonio bosszankodott is, hogy nem hagyják nyugton. Bárki gondolhatja, hogy pont azt a srácot nem akarta látni, akinek viselkedése eleve kiakasztotta. Mihaelt jól ismerte már, sokszor járt a rendelőjében kisebb panaszokkal. A kórház más területén szintén látni szokta időnként, tudja jól róla, hogy milyen beállítottságú. Sportoló, vagyis mindig talpon van és extrém dolgokat csinál. Ezzel a tulajdonságával nem is volt baja Trefoloninak, már-már dicsérte is magában, hogy legalább él a hülye gyerek, csak éppen a stílusa... az nem volt a tökéletes. Köszönésére, hiszen lazán letegezte, összehúzta szemöldökét, de nem tört ki belőle az üvöltő szörny, maradt vasarcú és mozdulatlan. - Jó napot! - Köszönt a nála sokkal fiatalabb srácnak úgy, ahogy azt megszokhatták tőle. Ő mindenkit magáz, még a gyerekeket is. A pár nappal ezelőtt hozzá forduló kígyó marta hölggyel ellentétben a srác elővigyázatos volt, ezért is fordult orvoshoz. Meg sem kérdezte tőle, hogy mi a baja, látta azt nagyon jól. Sérülés. - A szeme nem vörös, nem kapott agyrázkódást. - Vonta le az állapotából rögtön az orvos. - Fertőtlenítette már a sebet? - Simán kinézte a srácból, hogy nem gondolt ilyenekre, de reménykedett benne, hogy talán volt annyi agya hozzá és mégis megragadott egy betadine-t.