State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Odette & Marcus - Első együttalvás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Odette Mackoy
avatar
Playby :
∆ Olivia Holt
Tartózkodási hely :
∆ In my skin
Job/hobbies :
∆ Be beautifull
Csoport :
∆ Student
Hozzászólások száma :
295
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Odette & Marcus - Első együttalvás   2015-06-28, 20:40




To my love







Hol is kezdjem, talán az elején... Egy újabb unalmas nap volt, amelyen pakoltam otthonról haza, ez egy kicsit furán hangzik, hisz... Na akkor fussunk neki mégegyszer, szóval... Anyuéktól pakoltam el a maradék cuccom az új otthonomba, hisz már egy ideje Lizzy-vel élek, és olyan... Annyira hiányzott, mióta elköltözött, hogy úgy döntöttem, hogy hozzá költözöm, de annyi cuccom van, hogy el sem hiszem, és el is döntöttem, hogy ha összeveszünk, akkor nem fogom azzal fenyegetni, hogy elköltözöm onnan, mert nem akarok még egyszer ennyit pakolni. Nem gondoltam volna, hogy ennyi cuccom van, és... Bárcsak felhívtam volna valamilyen költöztető szolgálatot, és akkor most nem tartanánk itt, ahol most... De végül is megérte a sok hercehurcát a költözés, hisz mostantól korlátlan időt lehetek Lizzy-vel, aminek annyira örülök, hogy szavakba se tudom önteni.
De egész nap csak SmS-eztem Marcus-szal, vagyis most már nyugodtan kimondhatom, hogy a szerelmemmel. Sose hittem volna, hogy mi majd egyszer egy pár leszünk, de most csak rám kell nézni és mindenki látja, hogy én vagyok a világ legboldogabb szerelmese és ezen semmi sem változtathat, vagyis egy dolog igen, ha Marcus egyszer elhagy és mást fog szeretni... Az nem élném túl, és nem is akarnám... Akkor én is egy kétszáz kilós lány lennék, mert bánatomat az evésbe és a csokoládéba foltanyám... Egyszerűen nem bírnám ki nélküle, és erről... nem tehetek...
Majd előszedtem a telefonom, és elolvastam még egyszer a neki írt vallomásom: "Tudod sose hittem volna, hogy egyszer az életben megtalál az igaz szerelem, mert… Viccesnek fogod tartani, de apácának készültem menni, ha volt barátom, csak kihasznált, vagy megcsalt… Féltem attól, hogy mi lesz, ha még egyszer megtalál Ámor nyila, akkor újra csak a csalódást és fájdalmat fogok érezni. Ha valakibe beleszerettem, azzal mindig reménytelen volt a dolog, és nálad is ezt hittem, aztán megcsókoltál. Rengeteg könyvet olvastam már, és mindegyikben leírták a csókot de nem tudtam elképzelni… nem tudtam elképzelni, míg az én hercegem meg nem csókolt. Ha csak rád gondolok arcomat elönti a pír és olyan melegséget érzek a mellkasomban, ami biztonságot nyújt és érzem, hogy szeretsz… Mindennél többet ér nekem a szereteted, és tudom túlzás ennyi idő alatt ilyet mondani, de komolyan is gondolom: az életem adnám érted és bármit megtennék neked! Sose volt olyan barátom, akivel ennyire komolyan gondoltam volna, mint veled, de te megérdemled, hogy… Ilyen mélyen szeresselek, sőt. Te ennél sokkalta, de sokkal többet érdemelnél, mint amit adni tudok, de… most az egyszer az életben önző leszek, és akarlak mindennél jobban. Érezni akarom csókjaid édes izét, amik a mennyországba repítenek, tudni akarom, hogy ez milyen lehet hosszútávon, és én veled szeretném megtapasztalni. Te vagy számomra az édenkert, amiért bármit megtennék, és nem akarom, hogy egyszer ennek vége legyen, a tiéd vagyok a tiéd a lelkem és a szívem, ha egyszer vége lesz, akkor… akkor… Semmim sem lesz, nem akarlak elveszteni! Szeretlek kincsem, és csakis a tiéd vagyok egy életre! <333

U.i.: remélem ezzel nem üldöztelek el!"

Nem tudom, hogy honnan szereztem elég bátorságot ehhez, de reméltem is, hogy nem fogom ezzel elüldözni, hisz minden szavamat komolyan gondoltam, amit leírtam... Számomra mostantól ő jelent mindent, és nem tudom elképzelni nélküle az életem, de... ezzel nem fenyegetni akarom, hogy ha egyszer elhagy, akkor öngyilkos leszek, hanem csak az igazat mondtam, nélküle senki sem leszek.... Nem is tudom, hogy ilyen kevés idő alatt hogyan lehetnek ilyen mélyek az érzéseim, nem tudom, de azt igen, hogy amint rágondolok arcomat elönti a pír és érzem, hogy szívem egy új és heves ritmust vesz fel, ami ellen semmit sem tudok tenni, és nem is szeretnék... Szeretem, ha ezt váltja ki belőlem, és őt is szeretem...
Majd egyszer csak Lizzy kap egy SmS-est a kórházból, hogy be kell mennie, és én hiába kérleltem, hogy próbáljon meg mással cserélni, vagy keresni valakit maga helyett, nem tette, mert nem tehette meg,és én csak sóhajtottam egyet... Miért nem akar semmi sem összejönni nekem? Azt terveztük Marcus-szal, hogy ma fogjuk közösen elmondani neki, de nem tudjuk megtenni, hisz... Lizzy nem lesz itthon, gyorsan összekészült, megölelt és nyomott egy puszit a homlokomra, és azt mondta, hogy legkorábban holnap délután jön haza. Hát még van időm, hogy megérkezzen a szerelmem, ezért felvettem egy szoknyát, jobban mondva a kedvenc szoknyám, és kimentem a hatalmas nappaliba, ahol arrébb toltam a bútorokat, hogy tudjak táncolni. Igen, kis koromban baletteztem, és elég jól is ment. Kiválasztottam egy zenét, amire könnyű volt táncolni, és el is kezdtem... Kecses és nőies voltam akár egy hattyú, a mozdulataim tökéletesek voltak, és... ezt nem azért mondom, mert nagyképű lennék... Hanem a tanárom mindig is ezeket mondta nekem... Szerettem nagyon a tanárom,és együtt sírtunk, mikor abbahagytam a balettet. Majd jött az utolsó és egyben legnehezebb része... Átfordultam egyik kezemmel, és pont spárgában értem le a földre, majd fejemet felemeltem, és hajam elölről a hátamra került, így már láthattam a bejárati ajtó felé, majd meglátom, hogy valaki ott áll... Ez a valaki Marcus volt... Azonnal elpirultam, és felkeltem a földről.
- Ömm... Szia... te... meg... mióta... állsz ott? - Kezdek el dadogni zavaromba, remélem nem látta az egész táncomat, mert ha látta... Akkor átértékelem az egészet, borzalmasan táncolok, nem szerettem volna, hogy lássa, amint próbálok olyan lenni, mint egy balett táncos... Próbálok a  szemeibe nézni, de nem megy, hanem várom, hogy... most mi lesz, de... Oda lépek hozzá, és... bizonytalanok a lépteim, de akkor is megállok előtte.
- Hiányoztál már nagyin, egész nap ezt vártam, hogy láthassalak... - Mondom neki, és most pillantásom elmélyül azokban a szép barna szemeiben, és... már készülök megcsókolni, csak nem merem... Félek, hogy rosszat gondolna, ha megcsókolnám, és helyette inkább elmosolyodom. Egész nap ezt a pillanatot vártam, hogy láthassam, és azok az SmS-esek után nem hittem volna, hogy... Elfog jönni, de mégis itt van, és ez nekem mindennél többet jelent, de... Csak egy gond van... Nem tudjuk ma se elmondani Lizzy-nek, mert nincs itthon...


◊ words: xxx ◊ viselet ◊ note: szeretlek, és sose szabadulsz meg tőlem <3 ◊
©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marcus Treadaway
avatar
Playby :
♞ Dylan F*ckin' Perfect O'Brien
Tartózkodási hely :
♞ Ott ahol te nem is gondolnád
Job/hobbies :
♞ színész palánta
Csoport :
♞ Híresség
Hozzászólások száma :
580
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
23


TémanyitásTárgy: Re: Odette & Marcus - Első együttalvás   2015-06-29, 01:35




To my beautiful ballerina






Siettem, vagyis próbáltam nem mindarra gondolni amit olvastam. Hogy... mégis hogy lehet valaki ennyire aranyos? Az egy dolog, én nyálasan szoktam beszélni és írni is, mert a lányoknak erre van szüksége, szavakra, lehetőleg szép szavakra és tettekre, ami bebizonyítja nekik, hogy igenis szeretjük őket. Bár azt nem mindig volt alkalmam megtapasztalni, hogy egy lány, ennyire ragaszkodjon hozzám és tényleg, teljesen őszintén szeressen. Ez az ami úgy tetszik. Hogy Odette őszinte. Tehát nekem is annak kell lennem hozzá, ha valami butaságot csinálnék és az ügy menthetetlen s, sehogy sem jönnék ki belőle jól. De ott még, abban a pácban nem vagyunk, szóval ez csakis jót jelent és amíg tudok viselkedni, addig minden a legnagyobb rendben lesz, pláne ha még a paparazzik is békén hagynak. Halkan felsóhajtok amikor végre megérkezem Odette és a nővére lakásához. Levettem a bukósisakot a fejemről és a kezemben fogtam. Még gondolkodnom kellett, hogy tényleg itt a helyem és Odette-nek tényleg az lesz a legjobb ha lát engem. Vajon nem kellene megfordulnom és azt mondanom, hogy akadt valami problémám s, most nem érek rá? Pedig itt vagyok. Be kellene mennem az ajtón és olyan szorosan magamhoz ölelni őt, amennyire csak lehet. Hiszen ha van valaki aki megérdemli a szeretetemet akkor az Odette. Húsz perc, ennyibe telt mire ide érek és most is csak húzom az időt. Pedig nem ezért siettem, hanem azért, hogy láthassam őt, vele legyek s, közöljük a nővérével, mi már igazából egy pár vagyunk. Most még így félembernek érzem magam, mert nem mondtam el legalább a nővérének, hogy Odette és én vagyis most már mi tényleg szeretjük a másikat. De valami mégis visszatartott. Eddig még egyszer sem gondoltam bele, hogy mi lesz ha nem fogok jól kijönni a nővérével? Ha nem kedvelni és azt látja bennem, aki tulajdonképpen nem vagyok, mégis igazán jól alakítom a mozivásznon. Most, ebben a pillanatban nem A feketerigók lázadásáról beszélek, hanem az előző szerepléseimről. De mi van akkor ha a testvérre egyáltalán nem látta a filmeket? Akkor igazán nagy szerencsém van, mert nem egyből a szerepeim jutnak rólam az eszébe, hanem... hanem gyakorlatilag semmi. Ismét felsóhajtok. Nem ülhetek itt tétlenül ölbe tett kézzel. Bátorság! Igen, ez az amire most nagy szükségem van. Egyszerűen csak el kell rugaszkodnom innen és be kell mennem az ajtón. Nincs mit tenni, ha eddig eljöttem, akkor az az ajtó sem fog ki rajtam! Sőt Odette nővére sem, nem húsevő kannibál. Legalábbis Detty ezt nem tette szóvá, szóval nem az. Manapság senki sem az. Ennyire komolyan azért még én sem vehetem a forgatást! Beismerem, hogy Alden Moore-nak igazán gyomorforgató érzéke van a horrorhoz vagy még annál is rosszabbhoz és ezen csak rontott az egész valósághűen ábrázolása. De szerencsére tudom, ez nem a valóság és így a kellő paranoiás viselkedés után, fogtam magam s, bementem a házba. Végtére is, nem omlott be a talpam alatt a padlózat, ez csak egyet jelentett azzal, hogy tényleg nincs baj. Semmi értelme sincs annak, hogy idegeskedjek és jelenetet rendezzek odakint, egymagamnak. Letettem a bukósisakot és egyre beljebb sétáltam, de aztán megpillantottam az én kis pillangómat táncolni. Nem tudtam közbe szólni, csak figyeltem őt. Annyira kecses a mozgása, hogy legszívesebben odasimulnék hozzá és nyomnék egy csókot az ajkaira. Azonban észre vesz, véget ér a gyönyörű káprázat és gyorsan fel is áll a földről. Mit mondhatnék neki? Én itt rögtön, most, ebben a szent pillanatban, ezen a helyen, megérinteném az ajkait az ajkaimmal és együtt örülnék vele a viszontlátásnak.
– Szia! Én csak most érkeztem. Pont ebben a pillanatban. A zene miatt nem hallhattad. – jó tudom, hogy kb. tíz percet ácsorogtam odakint, idebent meg legalább kettőt, míg le nem buktam. De semmit sem számít. Végül is, tényleg olyan, mintha csak most érkeztem volna. Ha gondolkodom, nem figyelek az időre, bármilyen huzamosan is telik.
– Te is hiányoztál nekem. – körbe pillantok, igazából most ebben a pillanatban egy házisárkányt várok, aki a hátamra ugrik vagy seprűvel kezd el agyabugyálni, hogy mégis mit keresek én itt. De semmi sem történik. Most nem tudom, hogy ez nyugtató hatással legyen rám vagy sem, mégis örülök. Ennek fényében nyugodtabban pillantok Odette szemeibe és húzódom közelebb a fejéhez, hogy pontosabb legyek az ajkaihoz.
– Elhoztátok a holmijaidat a szüleidtől? – bár igazából nem is vagyok kíváncsi a válaszára, hiszen mondta már miért megy hozzájuk, szóval a csomagoknak itt kell lenniük. Ez inkább egyfajta elterelés volt s, ha szóra akarta volna nyitni az ajkait, akkor gyorsan támadok. Mondhatni pont úgy, mint a tengerparton. Megelőzöm, hogy beszéljen vagy akkor abban a pillanatban például befejezze a mondatát. Nem mintha akkor nem lettem volna kíváncsi s, most nem lennék az. De tényleg hiányzott és valóban örülök annak, hogy itt lehetek. Átkarolom őt, hogy ne csak a levegőben lézengjenek a karjaim és közelebb húzom magamhoz. Egész álló nap, csak rá voltam kiéhezve, most végre nem kísért elviselhetetlen vágyakozás, mert itt vagyok vele. Végre.


◊ words: még mindig eltörpülő ◊ music: majd legközelebb ◊ note: remélem tetszik és imádlak! *q* ◊
©


_________________

Marcus Treadaway
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lysandercollins.tumblr.com/
Odette Mackoy
avatar
Playby :
∆ Olivia Holt
Tartózkodási hely :
∆ In my skin
Job/hobbies :
∆ Be beautifull
Csoport :
∆ Student
Hozzászólások száma :
295
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Re: Odette & Marcus - Első együttalvás   2015-06-29, 15:33




To my love







Hát nem így terveztem a mai napot, mindent olyan jól elterveztünk Marcus-szal a telefonban, és most... Minden tervnek lőttek, és... Annyira elszerettem volna mondani Lizzy-nek, hogy boldog lettem, hogy eltalált Ámor nyila, és mindez egy olyan fiúért, aki... aki küzdött értem, akiért nem nekem kellett rohangásznom, és ez nekem mindennél többet jelent. Végre érzem, hogy valaki tényleg szeret, és tudom, hogy... nem tudom, inkább érzem, hogy nem fogok benne csalódni, érzem, hogy... Hogy mikor vele vagyok minden a helyére kerül, minden tökéletes, a világ velem forog, a nap a mosolyára süt ki, és... mikor a szemeibe nézek képes vagyok elveszi benne, akár egy fekete lyukban... És most sok mindent tudnék mondani, amit egy szerelmes lány, de lényegében, ha úgy nézzük, akkor én egy drogfüggő vagyok és ő nekem a drog, amiről sose tudnék lemondani, mert... Szükségem van rá, akár a levegőre, amit minden egyes légzésnél a tüdőmbe szívok. Nem tudom, hogy miért érek így, és azt se tudom, hogy hogyan lehetséges ez ilyen rövid idő alatt, de szeretem ezt az érzést, és szeretnék többet megtapasztalni belőle. És ez csak egyfajta módszerrel lehetséges, ha Marcus-szal maradok addig, ameddig csak tudok, és nem is lesz nehéz feladat, mert... mert... szeretem őt, szeretem mindennél jobban...na jó Lizzy-nél még nem jobban, de az idő múlásával ez változhat, de nem tudom... Talán nem kéne ilyen rövid idő alatt ilyen gyorsan fejest ugranom az ismeretlenbe, egy kapcsolatba... Nem azért, mert nem vagyok biztos az érzéseiben, hanem azért, mert félek, hogy mi van, ha... ő... Nem biztos az övéiben. Mert lehet, hogy megkap mindenestül, de ha egy idő után már nem kell neki, ha egy idő után rám un, akkor mi lesz? Képes leszek őt valaha is elfelejteni anélkül, hogy fájna, hogy olyan fájdalmakat élnék át, amiket nem akarnék? Ha ez pár év múlva lenne, akkor nem tudnám soha elfelejteni, de így mikor még friss a dolog, nagyobb az esély, hogy sikerül, de van egy olyan érzésem, hogy nem fogom és nem is akarom... nem akarom, hogy egyik napról a másikra elfelejtsem. Ő az első igazi szerelmem, akinek... Akinek még a szüzességemet és képes lennék oda... odaadni... Miért neki és miért most? nem tudom, egyszerűen csak érzem, hogy nekem őt teremtették, és azért van most itt, hogy mi együtt lehessünk, de lehet hogy ez csak egy naiv és álmodozó lány kis beképzelései, amikhez ragaszkodik, és amikről nem akar lemondani, mert... Mert túlságosan beleélte már magát abba, hogy együtt lehet a fiúba és a fiú élete végéig szeretni fogja... nem tudom, hogy most mi tegyek, talán... Jobb lenne, ha most elengedném, ha nem ragaszkodnék hozzá túlságosan, ez... Már menne is, de azok az SmS-esek után nem tudom... Szükségem van rá, és soha nem akarom, hogy... ez a valami, ami... ami köztünk van egyszer csak úgy véget érjen. Talán a testvére is elfogad a testvére párjának, és.. szerintem boldoggá tudnám tenni Marcus-t, annak ellenére, hogy egy... hogy mellette egy senki vagyok csupán, és bármennyire is ellenkezik, ez így van. De nem szabad ennyire pesszimistának lenni, hisz... Már csak egy lépés választ el a boldogságtól, és ezt nem ronthatom, nem, mert szükségem van rá... Szükségem van Marcus Treadaway-re, és nem csak azért, mert híres... Nem azért szerettem bele, mert mindenki ismeri, és sok pénze lehet, hanem... A lelke a gondolkodása miatt, ha... ha csak egy egyszerű ember, vagy nálunk szegényebb lenne, akkor is szeretném...
Teljesen belemerültem a táncba, a gondolkodásba és készültem a csodaszép zárásra, amit... amit  akkoriban is csak én tudtam megcsinálni, bár elég veszélyes kis jelenet, de... Csak a tánctudásomban bízok, vagyis... abban a pár lépésbe, amit ismerek még... Majd mikor befejeztem megpillantom Marcus-t... remélem nem látta az elejéről a borzalmas lépéseimet... Majd hallgatom szavait: "Szia! Én csak most érkeztem. Pont ebben a pillanatban. A zene miatt nem hallhattad." Vajon tényleg csak msot érkezhetett? Biztos, hogy a zene miatt nem vettem észre? De... Jajj, akkor legalább a borzalmas táncot nem látta... megkönnyebbülve felsóhajtok.
- Akkor a botlábú botladozásom... És lehet, hogy tényleg a zene miatt, ideje lenne kikapcsolnom...  - Mondom miközben a kezemben lévő távirányítóval kikapcsolom az előbbi zenét, amire táncoltam. Legalább nem látta, ahogy táncolok, nekem ennyi bőven elég, hisz.. Mégsem vagyok olyan jó, mint gondoltam. Majd azt mondja, hogy mennyire hiányoztam neki én is, és körbe pillant. nem tudom, hogy mit keres, és... biztos Lizzy-t, de... ő nincs itt, mert be kellett mennie a kórházba... Majd közelebb húzódik hozzám és én is, de nem csókolom meg... Még nem, majd ha esetleg...  Belepirulok már a puszta gondolatba is...
-  Ühüm... - Csak ennyit tudok kinyögni, mert.. Nem hagy időt a válaszolásra, mert megcsókolom , és én visszacsókolom... Annyit beszéltünk már erről a csókról SmS-ben és most olyan jó érezni az ajkait, az enyémen.. Majd mikor átkarol, akkor csak közelebb bújok hozzá, és megszakítom a csókot, hogy áttudjam ölelni. -  Szeretlek... - Csúszik ki a számon, és ezt remélem nem hallotta meg, mert... inkább csak öleljen magához szorosan, addig míg élünk, legszívesebben sose engedném el, és vele lennék a forgatásokon is, de ezt nem tehetem meg, mert... Nem hiszem, hogy jó szemmel néznék, hogy ott vagyok én is, így inkább erről lemondok, és teljesen elpirulva hátrébb lépek picit...
-  Vagy rossz hírem: Lizzy nincs itthon, el kellett mennie a kórházba, de... majd legközelebb elmondjuk neki, rendben? - kérdezem tőle, és remélem nem hiszi azt, hogy én küldtem el őt, mert egyáltalán nincs így... Kapott egy sürgős SmS-est, hogy be kell mennie dolgozni. - Nincs kedved velem vacsorázni? Párolt zöldség és csirkemell van... - Mondom neki halkan és kezemet az övébe csúztatom, majd szemeibe nézek, és reménykedem benne, hogy van kedve velem vacsorázni, mert én még ma semmit sem ette, és lassan ideje lesz valami normálisat is enni.


◊ words: xxx ◊ viselet ◊ note: szeretlek, és sose szabadulsz meg tőlem <3 ◊
©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marcus Treadaway
avatar
Playby :
♞ Dylan F*ckin' Perfect O'Brien
Tartózkodási hely :
♞ Ott ahol te nem is gondolnád
Job/hobbies :
♞ színész palánta
Csoport :
♞ Híresség
Hozzászólások száma :
580
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
23


TémanyitásTárgy: Re: Odette & Marcus - Első együttalvás   2015-06-30, 22:29




To my beautiful ballerina






Őszintén örültem annak, hogy itt lehetek végre-valahára vele. Már hiányzott, másra sem tudtam gondolni csak rá. Kész csoda volt, hogy a forgatáson meg tudtam őrizni a látszatot, miszerint minden a legnagyobb rendben van, egyáltalán nem vagyok szerelemes és a gondolataim sem járnak akörül a lány körül akit szeretek. Holott ennek éppen az ellenkezője volt igaz, másra sem tudtam gondolni csak Odette-re. Ezért úgy éreztem muszáj beszélnem vele, ha nem is hívtam fel, de egy üzenetet muszáj volt írnom, aminek ez lett a következménye. Most itt vagyok. Igaz majdnem inamba szállt a bátorságom és kint dekkoltam volna egész éjjel ha rajtam múlik, de aztán egy belső erő visszaadta minden bizodalmamat és reményemet s, bejöttem a házba. Tudom, hogy nem szabad leselkedni, meg ilyesmi, de Odette maga mondta ne kopogtassak az ajtón, hanem egyszerűen jöjjek be és kész. Én azt tettem amit kért! De ki gondolta volna, hogy táncolni fog? Hát én nem, az biztos! Mindennek ellenére azonban örültem, hogy így is láttam őt s, valami olyasmit is megtudhattam róla, amit önmagától biztosan nem mondana el. Ezért is olyan varázslatos az egész, mert nem tudja, hogy tényleg láttam őt táncolni, így lehet még egy titkom, amit magamban őrizgethetek vele kapcsolatban. Annyira szép, ha tehetném itt most odasétálnék hozzá és lebuktatnám magam igen. De teljesen felesleges, amíg nem vesz észre addig nekem csak jó. Bár semmi sem tart örökké ugyebár, Odette-nek fel kell néznie, hogy észre vegye, én bizony itt vagyok. Csak annyit tudok állítani, hogy én bizony egyáltalán nem láttam őt táncolni és most érkeztem ebben a szent helyben. Ez azonban nincs így. De nem mondom el neki. Miért mondanám el? Tényleg szükségem van az ilyen aprócska lopott pillanatokra, amiknek a létezéséről mit sem tud.
– Nem olyan hangos, igazából én voltam túl csendes amikor beléptem. Tudod nem akartam becsapni magam mögött az ajtót, hogy ezzel jelezzem megjöttem. – ez részben igaz is volt, tényleg nem akartam zajt csapni az ajtó csapkodással. Semmi értelme sem lett volna. Most már belátom, hogy akkor tényleg nem nézhettem volna őt tánc közben. Annyira kecsesen mozgott. Nem értem mire fel mond ő ilyeneket. A csókba és amikor azt suttogta, hogy szeret engem, beleremegett a lelkem annyira jó érzéssel töltött el, ezt hallani tőle. Jó tudom, megint kezdek tíz méterrel a föld felett szálldosni, de nem tehetek róla, hogy mellette ilyen vagyok. Ezt hozza ki belőlem a közelsége, merő kedvességet és egy csipetnyi őszinteséget. Mert azért tényleg nem szívesen mondom el, hogy láttam őt táncolni és szerintem igazán ügyes.
– Biztosan nagyon sürgős lehetett, ne aggódj emiatt. Lehet, hogy akár ezzel most egy életet is megmenthet. Úgyis tengernyi időnk lesz elmondani neki, nem igaz? – próbáltam a helyzet jó oldalát megközelíteni, elvégre semmi rossz nincs abban ha a testvére most nem ér rá a munkája miatt. Legközelebb és tudom, hogy mindig van legközelebb elmondhatjuk neki. Akkor talán sokkal felkészültebb leszek és tudni fogom, hogy mit kell mondanom. Most még nem vennék rá mérget, hogy tudom mi az amire a nővére kíváncsi és miként kell azt előadnom neki. Mert Odette-t tényleg szeretem, csak nem mindegy, hogy mondom el ezt aztán a testvérének. A vacsorára meghívásra kedvesen elmosolyodok. Nem vagyok éhes, de nem is vacsoráztam még. Szóval, miért ne?
– Persze, hogy van hozzá kedvem Odette. Szeretem a zöldséget és a csirkehúst is. – bár igazából mindent szeretek, még azt is, hogy csak úgy szinte teljesen észrevétlenül a kezét az enyémbe csúsztatja és én, ezzel az erővel ha már a kezeink egymás mellett vannak, akkor összekulcsolom őket.
– Amúgy van egy csodálatos hírem! – bököm ki végül azt, amit már az üzenetben is elmondhattam volna, de úgy gondoltam, hogy személyesen mégis ezerszer jobb ilyesmit közölni vele.


◊ words: még mindig eltörpülő ◊ music: majd legközelebb ◊ note: remélem tetszik és imádlak! *q* ◊
©


_________________

Marcus Treadaway
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lysandercollins.tumblr.com/
Odette Mackoy
avatar
Playby :
∆ Olivia Holt
Tartózkodási hely :
∆ In my skin
Job/hobbies :
∆ Be beautifull
Csoport :
∆ Student
Hozzászólások száma :
295
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Re: Odette & Marcus - Első együttalvás   2015-07-03, 01:21




To my love







Lizzy nincs itt, el kellett mennie a kórházba dolgozni, mert egy sürgős sms-t kapott, hogy be kell mennie. A nővérkék élete sem lehet egyszerű hisz már rengetegszer kapott ilyen gyors behívásokat, de nem bánom, mert ezzel életeket ment az én kis nővérem. Egész nap pakolás közben Marcy-ra gondoltam, de legyen inkább a neve Mercy a neve, mert köszönöm, hogy van nekem. Na de, nem ez a lényeg... Hanem az, hogy szeretem... és ez rossz... Igazából nem az rossz, hogy szeretem, hanem az, hogy ilyen rövid idő alatt, ilyen sokat kezdett jelenteni nekem. Sose éreztem még ilyent egyetlen sráccal sem és talán ezért is félek annyira... Eleget csalódtam már, hisz Lizzy elég rég óta ismer ahhoz, hogy tudja rólam, hogy a lehetetlen srácok jöttek be nekem mindig is. És pontosan ezért nem mondhatom el egyedül neki, hogy most már párkapcsolatban élek és van egy barátom, aki szeretek. Az igazat megvallva nem tudom, hogy hogyan reagálna a hírre, talán boldog lenne és osztozna az örömömbe, majd megkérdezné, hogy ki a szerencsés ~szerencsétlen~ fiú, és ha elmondanám, hogy Marcus Treadaway az, akkor... Talán kicsit kiakadna és örülne a hírnek, de féltene, ami aranyos tőle, hisz nagyon törődik velem, és ez mindennél jobban esik, mert tudom, hogy mindig számíthatok Lizzy-re. Vajon Marcus jól fogja fogadni a írt, vagy azt hiszi majd, hogy én küldtem el itthonról, mert féltem... féltem elmondani neki az érzelmeimet. De ez nincs így, sose volt így, mert mindig is felvállaltam, hogy mit érzek, főleg Lizzy előtt. Mindig mindenről tudott, de Marcus túl nagy dolog. Sose voltak még érzéseim egyetlen fiú iránt sem, mert ő... egyszerűen tökéletes, ahogy van. Nem a híres emberbe szerettem bele, hanem az igazi énébe, az okos, elmélkedő Marcus-ba. De míg nem érkezett meg, nem unatkozhattam, muszáj volt valamit tennem, és elkezdtem táncolni. Régebben nagyon szerettem táncolni, és azóta nem tudom, hogy mi változott meg, talán az, hogy orvos szerettem volna lenni... majd mikor befejezem a táncot, megpillantom Marcus-t. Rögtön megmutatkoznak a jelek, amit a közelében érzek.. Arcomat elönti a pír és szívem egy új hevesebb ritmust vesz fel.
- Semmi gond, csak... Nagyon örülök annak, hogy itt vagy és nem láttad, hogy milyen borzalmasan táncolok, mert... nagyon rossz volt. Könnyen ide találtál szerelmem? - Először kicsit hebegek, aztán mikor eljut a tudatomig, hogy szerelmemnek neveztem, akkor elpirulok kicsit. Hát h becsapta volna az ajtót, akkor tuti észrevettem volna, de egy kicsit azért gyanús, hisz ha most érkezett, akkor nem is hallhatta a zenét, mert pont a vége után fejeztem be, bár... Lehet, hogy csak én emlékszem rosszul, hisz Marcus nem hazudna nekem, igaz? Kicsit rosszul esik, hogy nem mondta, hogy ő is szeret engem, de nem baj... Ha nem szeretne, akkor nem lenne itt! És azok a szavak után, amiket kaptam tőle SmS-ben, nem is akarok rossza hinni. bízok benne, megkapta a szívemet és tudom, hogy nála jó helyes lesz és nem kell attól félnem, hogy egyszer majd összetöri. Majd minden aggodalmam elmúlik, mikor meghallom a szavait:"Biztosan nagyon sürgős lehetett, ne aggódj emiatt. Lehet, hogy akár ezzel most egy életet is megmenthet. Úgyis tengernyi időnk lesz elmondani neki, nem igaz?" Ezek szerint nem érti félre, és ez megnyugtat.
- Igen, annak tűnt és egy nővér élete nehéz, mert már nagyon sokszor hívták be így, és én nem bántam. Örömmel tölt el, hogy a nővérem másoknak segít abban, hogy jobban legyenek. Pont ezért szeretnék én is orvos lenni. És nagyon sok időnk van, addig csak erősebbek lesznek az érzéseink és a szerelemünk, nem igaz? - mosolyodom el. Bár az utolsó kérdést már csak hebegni tudom... nem tudom, hogy most szabad-e ilyeneket mondani, de... Azt beszéltük meg SmS-ben, hogy megkér, hogy a barátnője legyek, addig nem vagyok az... Szóval hivatalosan nem mondhatjuk el, hogy egy pár vagyunk, nem igaz? De nem fogok erről neki szólni, mert nem akarom, hogy azt higgye sürgetem, inkább várok csendben és pirulva. Majd a vacsorára invitálásra elmosolyodik. Remélem igent mond, mert kilyukad a gyomrom. Tényleg alig ettem ma valamit, és ideje lenne valami jót enni.
- Akkor jó, már féltem, hogy esetleg nem... De akkor menjünk a konyhába. - Kapom el pillantását, és már bele tudok nézni a szemébe sokáig, bár még mindig elpirulok a pillantásától. Majd mikor a kezemet az övébe csúsztatom, akkor ő összekulcsolja őket, amire én elmosolyodom és lepillantok a kezünkre, majd vissza a szemeibe. Annyira szeretem és annyira sokat jelent nekem. Majd elindulunk a konyhába és meglep, amit mond. Van egy csodálatos híre, de mi lehet az?
- Tényleg? És mi lenne az? - Érdeklődöm, majd elengedem a kezét, és mutatom a kezemmel, hogy üljön le, míg lerakom az ételt az asztalra, mert már... meg volt terítve. És a szalvéta direkt lett hattyú alakúra hajtogatva, bár még egyszer nem próbálkozom meg vele... Sokáig tartott ám, és nehéz volt videóról megcsinálni, de legalább a Youtube mindenre jó. Majd míg elmondja a jó hírt, addig lerakom a zöldséget és a csirkehúst meg a riszt és megvárom míg mer, miközben leülök vele szemben. De kár, hogy nincs itt Lizzy, mert ha most itt lenne, akkor már túl lennénk azon, hogy megtudja ki is az én szerelmem, de még egy kis idő... Ügyelnem kell arra, hogy ne bukjak le előtte.


◊ words: xxx ◊ viselet ◊ note: szeretlek, és sose szabadulsz meg tőlem <3 ◊
©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marcus Treadaway
avatar
Playby :
♞ Dylan F*ckin' Perfect O'Brien
Tartózkodási hely :
♞ Ott ahol te nem is gondolnád
Job/hobbies :
♞ színész palánta
Csoport :
♞ Híresség
Hozzászólások száma :
580
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
23


TémanyitásTárgy: Re: Odette & Marcus - Első együttalvás   2015-07-07, 15:00




To my beautiful ballerina






Odette egy csodálatos lány, mondjon bármit, hogy vele csak a baj van, én mégis így szeretem őt. Sosem fordult meg a fejemben meg kellene változtatni őt, mert elviselhetetlen lenne a viselkedése. Szó se róla! Odette úgy van jól ahogy van, ezt nem tudom, hányszor hangoztatni neki azóta, hogy megismertem őt. Szeretem, hogy ilyen. Lehet, törékeny kis virágszálnak látszik, de szerintem nem az. Ha arról van szó elérheti a céljait, csak akarat kell hozzá, na meg bátorítás. Azt azonban még magam sem tudom, hogyan adjam elő neki, hogy igazából szépen táncol és ne aggódjon. Most meg kiváltképp mindjárt kiugrik a szívem a helyéről, annyira izgatott vagyok, milyen arcot fog vágni. Meglepődik egyáltalán? Tetszeni fog neki az amit mondani fogok neki. Szóval rengeteg megválaszolatlan kérdés foglalkoztatott, amire ő most sem pedig én nem tudtam volna helyes választ adni. Sajnos nem rendelkeztem azzal a tudással, hogy a jövőbe lássak és elmondhassam, ezt a napot is mindenféle nehézségek nélkül éltem át Detty-vel. Mert ha van valaki akinek nem akarok csalódást okozni, akkor az ő. A szomorú emberektől én is szomorúvá válok és késztetést érzek az iránt, hogy tegyek valamit... Valamit ami felvidítja őket és kizökkenti a szomorúságukból. Azt szerettem volna, ha most boldogan mosolyog és örül... Örül, hogy végre valami olyat teszek érte, értünk ami megváltoztatja azt a búskomor állapotát ami nap, mint nap elfoghatja, ha rólunk kezd el gondolkodni és a jövőnkről. Odette minden reményem forrása, belőle merítek nap, mint nap energiát. Csodálom. Igen, csodálom, hogy mégis milyen nagy erő lakozik benne, ami nem engedi őt arra, hogy elbukjon, feladja és sutba vágja minden álmát, ha egy kis bökkenő következik be. Egyáltalán nem ilyen és ez, akárhogy is nézem, de tetszik benne. Annyira más, talán pont ezért tisztelem őt és tartok ki mellette. Meg természetesen azért is mert szeretem, máskülönben ha nem szeretném, nem lennék vele nem igaz? Nehezen tudnám megállni, hogy ne bizonyítsam be neki menyire szeretem és ha van akinek a közelében igazán boldog vagyok, akkor az csakis ő. Mellette nem kell azt tettetnem, hogy minden a legnagyobb rendben van, mert tényleg minden a legnagyobb rendben van. Már annyira hozzá szoktam, hogyha le kellene mondanom róla, a jelenléte hiányozna és üresnek, céltalannak érezném az életemet, aminek nélküle semmi értelme sincs. Ezért mindennap hálát adok az égnek, hogy őt megismerhettem és rengeteg élménnyel gazdagodhattunk együtt. Számomra nincs nála szebb vagy jobb, éppen ezért csak így tudom a tudtára adni, hogy milyen fontos nekem és tényleg úgy szeretem őt ahogyan azt állítom. Mert a szavak, csak szavak, de a tettek, na azoknak van némi látszata és senkiben sem keltenek hiú reményeket a jóról vagy a szépről, amiről aztán a hitegetésnek köszönhetően kiderülne, nincs semmi értelme. Én azonban nem hitegetem nem csapom be és amikor azt mondom neki, hogy szeretem akkor az tényleg úgy van. Persze megértem, hogy férfiból vagyok, a nők meg egyáltalán nem bíznak a férfiakban, pláne akkor ha a munkájuknak köszönhetően nap, mint nap találkozhat női egyedekkel. Ha nő lennék, talán én is ennek megfelelően viselkednék, de nem vagyok az és ezért kötelességem elfogadni ha mondjuk Neki kétségei támadnának. Az ilyen kétségek megszüntetésére jó ha az ember fia elé áll a lány éle és egy légből kapott ötletnek hála meglepi őt. Persze, hogy jól esnek a szavai, hiszen ha nem mondana ilyesmit akkor nem éreznem a szeretetét, sem azt valóban én vagyok az aki hozzá illik. Mert ha nem tudom boldoggá tenni őt, akkor én sem lehet az. Így azonban, már megnyugodhatok egy kicsit.
– Természetesen, nem volt nehéz. Szerencsére nem most járok Honolulun először szóval... Örülök, hogy itt lehetek veled Deedee. – valóban örültem, mert boldoggá tett a jelenléte és már alig vártam, hogy láthassam őt, érezhessem a csókjait és az illatát.
– Pontosan. De én már most örülök mindannak amin keresztül mentünk és melletted lehetek. El sem hiszem, hogy végre van valaki akit a kedvesemnek szólíthatok. – nem mintha eddig nem szólítottam volna senkit sem annak, de most minden olyan... más. Amint a konyhába érünk, hát nem tudom megállni, hogy ne bökjem ki azt amit már régen el kellett volna mondanom, akár az üzenetben is. Helyet foglalok ahogy a kezeivel utasított rá.
– A minap Daniel-el vettünk egy házat, nincs olyan messze tőletek. De még nem költözünk be, úgy értem nem vittem át a holmijainkat a szállodából. Túl feltűnő lett volna a rajongók és az összes paparazzi számára aki ott ólálkodik a közelben. Szóval... tulajdonképpen... ideköltözünk.


◊ words: még mindig eltörpülő ◊ music: majd legközelebb ◊ note: remélem tetszik és imádlak! *q* ◊
©


_________________

Marcus Treadaway
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lysandercollins.tumblr.com/
Odette Mackoy
avatar
Playby :
∆ Olivia Holt
Tartózkodási hely :
∆ In my skin
Job/hobbies :
∆ Be beautifull
Csoport :
∆ Student
Hozzászólások száma :
295
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Re: Odette & Marcus - Első együttalvás   2015-08-03, 12:18




To my love







Lizzy nincs itt, el kellett mennie a kórházba dolgozni, mert egy sürgős sms-t kapott, hogy be kell mennie. A nővérkék élete sem lehet egyszerű hisz már rengetegszer kapott ilyen gyors behívásokat, de nem bánom, mert ezzel életeket ment az én kis nővérem. Egész nap pakolás közben Marcy-ra gondoltam, de legyen inkább a neve Mercy a neve, mert köszönöm, hogy van nekem. Na de, nem ez a lényeg... Hanem az, hogy szeretem... és ez rossz... Igazából nem az rossz, hogy szeretem, hanem az, hogy ilyen rövid idő alatt, ilyen sokat kezdett jelenteni nekem. Sose éreztem még ilyent egyetlen sráccal sem és talán ezért is félek annyira... Eleget csalódtam már, hisz Lizzy elég rég óta ismer ahhoz, hogy tudja rólam, hogy a lehetetlen srácok jöttek be nekem mindig is. És pontosan ezért nem mondhatom el egyedül neki, hogy most már párkapcsolatban élek és van egy barátom, aki szeretek. Az igazat megvallva nem tudom, hogy hogyan reagálna a hírre, talán boldog lenne és osztozna az örömömbe, majd megkérdezné, hogy ki a szerencsés ~szerencsétlen~ fiú, és ha elmondanám, hogy Marcus Treadaway az, akkor... Talán kicsit kiakadna és örülne a hírnek, de féltene, ami aranyos tőle, hisz nagyon törődik velem, és ez mindennél jobban esik, mert tudom, hogy mindig számíthatok Lizzy-re. Vajon Marcus jól fogja fogadni a írt, vagy azt hiszi majd, hogy én küldtem el itthonról, mert féltem... féltem elmondani neki az érzelmeimet. De ez nincs így, sose volt így, mert mindig is felvállaltam, hogy mit érzek, főleg Lizzy előtt. Mindig mindenről tudott, de Marcus túl nagy dolog. Sose voltak még érzéseim egyetlen fiú iránt sem, mert ő... egyszerűen tökéletes, ahogy van. Nem a híres emberbe szerettem bele, hanem az igazi énébe, az okos, elmélkedő Marcus-ba. De míg nem érkezett meg, nem unatkozhattam, muszáj volt valamit tennem, és elkezdtem táncolni. Régebben nagyon szerettem táncolni, és azóta nem tudom, hogy mi változott meg, talán az, hogy orvos szerettem volna lenni... majd mikor befejezem a táncot, megpillantom Marcus-t. Rögtön megmutatkoznak a jelek, amit a közelében érzek.. Arcomat elönti a pír és szívem egy új hevesebb ritmust vesz fel. Midnig ez van és sose tudom megunni, bár egyszer félek hogy mi lesz, ha már annyira kalapál a szívem, hogy ki akar szakadni a helyéről, mert nagyon-nagyon-nagyon szeretem Marcy-t, és érzem, hogy.. ő is engem...
- Sokat gondoltam ám rád, és vártam, hogy végre itt legyél... - Én is örülök, hogy itt van velem, érzem hogy a nap is szebben süt, mikor mi együtt vagyunk, és annyira jó látni. Szeretem nézni, szeretem mikor átölel, akkor biztonságban érzem magam, és mikor megcsókol, az a mennyei mámor szétárad a testemben, és nem tudok vele betelni, ha tehetném, akkor egész nap csókolnám. Nagyon hiányzott már, és nem tudom miért de szívesen összeköltöznék vele, de mikor meglátom a szobámat, akkor érzem előre, hogy hamar meggondolom magam, mert nagyon sok pakolással jár,és még egyszer nincs kedvem összedobozolni, maximum akkor költözöm el innen újra, ha megkérik a kezem!
- Ohhh Marcy... A legtöbb dolog Dannynek köszönhető, talán nélküle nem tartanánk itt, de szerintem nekünk az a végzetünk, hogy egymásra találjunk, mert összeillünk... Szeretlek Marcus Treadaway.- Nem tudom megállni, hogy ne csókoljam meg, mert... Szükségem van a csókjára. Mikor azt mondtam, hogy szeretem, akkor egyik kezemet az én szívemre tettem, míg a másikat az övére, és utána nyaka köré kulcsoltam a kezemet, és megcsókoltam. Gyengéden és finoman, ahogy ajkunk össze ért, ahogy éreztem, hogy az enyém, ennél több nem is kellett volna sose, mert úgy érzem most mindenem meg van. Majd elindulunk a konyhába és leül, majd szavaira meglepődöm. "A minap Daniel-el vettünk egy házat, nincs olyan messze tőletek. De még nem költözünk be, úgy értem nem vittem át a holmijainkat a szállodából. Túl feltűnő lett volna a rajongók és az összes paparazzi számára aki ott ólálkodik a közelben. Szóval... tulajdonképpen... ideköltözünk."
- Várj... Most azt mondta, hogy... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Marcy, nem hiszem el! Tényleg? Akkor itt maradtok? Akkor komolyan gondolod velem? -


◊ words: xxx ◊ viselet ◊ note: szeretlek, és sose szabadulsz meg tőlem <3 ◊
©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Odette & Marcus - Első együttalvás   

Vissza az elejére Go down
 

Odette & Marcus - Első együttalvás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Hayden & Zoya - Az első karácsony-
» Étterem - Első emelet
» Elaine&David - első randi

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-