State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Lily & Héloise

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Héloise Blanchot
avatar
Playby :
Ashley Benson
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Franciatanár
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
13
Join date :
2015. Jun. 22.
Age :
27


TémanyitásTárgy: Lily & Héloise   2015-06-28, 20:50

Reggel, mikor felkeltem, még nem gondoltam volna, hogy én a nap végére, vagyis csak délutánra a sürgösségin fogok kikötni, és láss csodát, most mégis itt vagyok. Én nem is tudom igazán, hogy mi történt, csak sétáltam a parkban, és egyszercsak BUMM!! A földön találtam magam, rajtam pedig egy mountain bike, és egy fiatal srác feküdt. És nem, nem én voltam a hibás, hisz én tök normálisan közlekedtem. Na jó, talán közben nem kellett volna olvasnom, és akkor láttam volna, hogy felém száguld teljes sebességgel, és ki tudtam volna térni. Na igen, de nem láthattam előre, hogy ez fog történni, nem vagyok én jós. Pedig ha tudtam volna, biztos a táskám mélyére rejtettem volna azt a Stephen King könyvet.
Szegény srácot is sajnálom kicsit, mert Ő is eléggé megijedt, de szerencsére neki az ijedtségen kívül semmi baja nem lett, hisz volt rajta védőfelszerelés, rajtam meg ugyebár nem. Az esés következtében pedig koppant a fejem a betonúton, és a rám nehezedő súlytól szinte az összes levegő kipréselődött a tüdőmből. A fiú aztán elkezdett sajnálkozni, és hiába mondtam neki, hogy jól vagyok, ragaszkodott hozzá, hogy mentőt hívjon, ha másért nem is, azért, hogy megnézzék a sebet a fejemen.
Na így kerültem én a sürgősségire, mert a mentősök aztán a szúró fájdalomra hivatkozva, ami állandóan belenyilal az oldalamba minden levegővételkor, behoztak a kórházba. Nagyon nincs kedvem ehhez az egészhez,
van jobb dolgom is, mint itt ücsörögni, és várni a dokira, meg a leletekre. De hát ez van, ezt a néhány órát csak kibírom.
- Jó napot...! - köszönök a dokinak, egy mosollyal az arcomon, ami végül kissé eltorzul az oldalamba nyilaló fájdalom miatt.
Oh és most jut eszembe, hogy a könyvet is ott felejtettem a parkban, mert a baleset során az is kiesett a kezemből, és nem is nagyon volt rá időm, hogy foglalkozzak vele. Na hát annak akkor már búcsút is inthetek, nem fogom már viszontlátni. Pedig milyen jó könyv volt...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily C. Benett
avatar
Playby :
dianna agron.
Tartózkodási hely :
hawaii.
Job/hobbies :
orvos.
Csoport :
egészségügyi.
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Jun. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Lily & Héloise   2015-06-28, 22:20




Nem hiszem el, hogy én mindennap a sürgősségire vagyok beosztva. Az orvoslás az életem, ugyanakkor nekem a műtőben a helyem, az a feladatom, nem pedig mellkas szúrásokat és magas vérnyomásokat nézegeti egész nap. Unalmas, és nem tanulok belőle semmit sem, holott most az lenne a dolgom. Szívesen segítek bárkinek, de jó lenne végre egy műtét, egy igazi nekem való, belevaló szív műtét. Megértem én még az itteni dokikat, nem ismernek, nem bíznak bennem, nem kivételeznek velem, beosztanak a szokásos, általános munkákra, de meg kell érteniük, hogy nem ezért jöttem át. Nagyon nem.

Kiveszem az automatából a csokimat, és egy gyors mozdulattal ki is nyitom. Ez az első szénhidrátom reggel kilenc óta. Rengetegen sérülnek itt meg, na persze, sok a vak tévesztés is, de jobb az elővigyázatosság, arra nem volt időm, hogy egyszer kimenjek pisilni. Most először van időm arra, hogy megegyek egy csokit. Valami rendes ebédről nem is álmodhatok, mert hamarosan úgyis jön valaki, aki megnyomta a mellkasát, vagy fájlalja a vállát. Elindulok a sürgősségi felé, a csokimat majszolva, amikor meghallom a csipogómat. Michael mindig azt mondta, hogy akár lottózhatnék is, én viszont sosem mentem bele. Emlékszem, hogy a halála után kb. négy-öt hónappal elmentem, és nyertem egy szép kis összeget. Igaza volt. És most nekem is.

A csokimat a kukába hajítom, és futok odáig. Remélem, hogy nem vérzik el, mert valaki a sürgősségi legdurvább fokozatát csipogtatta rám, félek, hogy elkések. Amikor belépek, látom, hogy csak a szokásos emberek, kis boka ficam, egy égési sérülés, egy agyrázkódás, és aztán egy nővér, aki nekem int, és egy helyes szőke lány mellett áll. Azonnal odasietek, vetek egy pillantás a fekvő lányra, és megszólalok.
- Üdv! Dr. Benett vagyok, el tudja mondani, hogy mi történt, vagy a fájdalomtól képtelen a beszédre?    
Azonnal veszem a sztetoszkópom, hogy meghallgassam a mellkasát, közben folytatom a kérdéseimet, és figyelmen kívül hagyom azt, amit a nővér próbál nekem mondani a hátam mögött. Egyszerűen csak nem érdekel, mert nem hiszem, hogy trauma eset lenne a lány gondja, akkor pedig majd vele megtárgyalom, hogy mit kéne lépni. Látom rajta az aggodalmat, így folytatom.
- Mindenképpen kell csinálnunk egy röntgent. Érzett fájdalmat a vállában a baleset óta? Hányt esetleg? Köhögött fel bármit is amióta fáj a mellkasa? Bármi fontos lehet.  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Héloise Blanchot
avatar
Playby :
Ashley Benson
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Franciatanár
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
13
Join date :
2015. Jun. 22.
Age :
27


TémanyitásTárgy: Re: Lily & Héloise   2015-07-05, 21:43

Nem értem miért kell ennyire felfújni a dolgot, csak egy véletlen baleset volt az egész, jól vagyok. Már amennyire. Végül is voltam már rosszabb bőrben is, és annak a "balesetnek" az emlékére a mai napig emlékeztetnek a hegek a testemen. Szóval ahhoz képest ez semmi, megtanultam már kezelni a fájdalmat. De talán tényleg lehet nagyobb bajom is, hisz levegőt venni nem tudok, anélkül, hogy ne érezzem az oldalamba nyilalló fájdalmat. Na meg a fejfájás sem akar elmúlni.
Nincs sok kedvem a kórházban feküdni, főleg a könyvem nélkül, de hát most ez van, el kell viselnem, és csak reménykedhetek, hogy nincs semmi komolyabb bajom, és még a mai nap folyamán elmehetek innen. Nagyon lassan telnek a percek, amíg a dokira várok, szinte úgy érzem, hogy meg is állították az időt.
- Jól... Jól vagyok. Vagy legalábbis beszélni tudok... - kezdek bele, bár először megbicsaklik a hangom, de folytatom. - Szóval az történt, hogy egy gyerek belém jött a biciklijével, és még rám is esett... És higgye el, nem egy pehelysúlyú srác volt. És... Asszem a fejem is bevertem. - Hadarom el gyorsan a történteket, néha-néha picit megállva, apró levegőket venni, de minden egyes lélegzetvételnél megrándul egy arcizmom, ezzel jelezve, hogy talán nincs minden olyan rendben, ahogy azt én gondolom.
Míg a Doktornő hallgatja a mellkasom, én körül nézek, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen kisebb-nagyobb panaszokkal szoktak ide járni az emberek nap mint nap, mivel kell foglalkozniuk az orvosoknak állandóan. És ahogy látom, mindenféle sérülés van itt, bár valószínűleg a súlyosabbak a kórház egy másik részén vannak. Egy biztos: soha az életben nem lennék orvos, bármennyit is fizetnének érte. És nem is a vérrel van bajom, mert annak a látványát bírom, de biztos sok hisztis, jajveszékelő emberrel van dolguk napi 24 órában, és ezt én személy szerint nem bírnám. Meg vannak olyan esetek, amikor kénytelen a doki bepiszkítani a kezét, esetleg ruháját, és attól én frászt kapok. A mostani balesetemben is kissé összekoszolódott a ruhám, és a sebeimbe is tuti került baci a földről, de azokat a mentősök kitisztították. A ruhámon lévő koszt meg kénytelen vagyok még elviselni egy kis ideig, vissza kell fognom magam, mert nem pánikolhatok be pont itt, és pont most. Attól csak még rosszabb lenne a fájdalom. Bár akkor talán az orvosok benyugtatóztatnának, és nem lenne velem sok gond.
De nem...! Nem pánikolhatok. De azért az idegességem, és aggodalmam kézzel tapintható.
- Csak a fejem fáj, meg az oldalam minden lélegzetvételnél... És... Nem hánytam még, de kissé rosszul vagyok. - sorolom a panaszaim a dokira nézve, majd tekintetem - most már sokadjára - az ajtó felé téved.
- És Doktornő... Nem hoztak utánam esetleg... Teljesen véletlenül egy könyvet? Egy Fitzgerald könyvet? - kérdezek rá a számomra oly' fontos tárgyra, bár sejtem mi lesz a válasza, de azért megkérdezem, hátha. A remény hal meg utoljára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily C. Benett
avatar
Playby :
dianna agron.
Tartózkodási hely :
hawaii.
Job/hobbies :
orvos.
Csoport :
egészségügyi.
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Jun. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Lily & Héloise   2015-07-09, 12:40




Az orvosin pontosan megtanuljuk az ellátás sorrendjét. Elmondják nekünk, hogy több sérülés esetén melyik a legsúlyosabb, ami elsőbbséget élvez. Azt is elsajátítjuk, hogy miként tudjuk mi magunk eldönteni, hogy mivel kezdjük a gyógyítást. Óriási felelősség, mert mi van, ha tévedünk? Akár bele is halhat a beteg. Hallok egy kis zörejt, ahogy a mellkasát hallgatom, de még végighallgatom, hogy mit mond. Ledöbbenek, megállok egy percre, és ránézek komolyan a fiatal lányra.  
- Azt mondja, hogy ráesett magára egy sokkal nagyobb ember? Pont a mellkasára?
Beverte a fejét, fáj a mellkasa, és van pár vágása, amit össze kell törni. Mérlegelnem kell, hogy mi az első. A röntgen helyett legyen inkább egy kontrasztanyagos koponya és mellkas CT. Az a legbiztosabb. Szerintem egy-két bordája eltörhetett az eséstől, de még nem riogatom ilyesmivel. Hátrafordulok a nővérek felé.
- Kérem most jegyezzék elő egy kontrasztanyagos koponya és mellkas CT-re, valamint vegyenek tőle vért, és vegyék fel az osztályra. Kapjon morfiumot a fájdalomra.  

Az orvosin azt is tanítják, hogy határozottnak kell lennünk. Mindenki az orvosban bízik, és ha ő valamit nem tud, az hatalmas pánikot tud okozni. Nyilván bennük bíznak, hiszen ők nem értenek hozzá. Sosem kételkedhetünk, mondhatjuk azt, hogy nem tudjuk, hogy mi legyen. Mi döntünk, és ez menti meg az ő életüket. A lányra nézek, aki alig tud beszélni, csak fekszik ott, holtsápadtan. Egy pillanatra ismét végiggondolom a helyes ellátási sorrendet, de én mindent megtettem. Végighallgatva pontosan tudom, hogy mit kell neki mondanom.
- Rendben. Miss Blanchot, ön agyrázkódást szenvedett az eséstől, és lehet, hogy eltört egy-két bordája is, kérem ne fogdossa a mellkasát, csak feküdjön ott. Hamarosan betesznek egy branült, amiben kap majd sóoldatot, morfiumot, és vért is vesznek magától. Azonnal leviszik a CT-be, én ott leszek, és nézem a felvételeket. Utána találkozunk, egy nővér össze varrja ma a sérüléseit, de biztos, ami biztos, ma éjszakára benn tartanánk.  

Elmosolyodom kedvesen, hogy lássa, itt vagyok vele, mindent kézben tartok, hamarosan sokkal könnyebb lesz az élete, meg fog gyógyulni. Mindig mosolyogni kell a páciensekre, mert ez pszichológiailag hat rájuk, a "minden rendben" érzést kelti. Aztán hátrafordulok, és átadom a helyemet a nővéreknek, hogy vigyék a CT-be, illetve látom, hogy a jobb kezébe hamarosan beszúrják a branült. Aztán váratlanul egy könyvről kérdez. Meglep, hogy ennyire magánál van az esés után is. De könyvről nem tudok.
- Nem, sajnálom, de nem láttam.  
Elmosolyodom bátorítóan, majd már tűzök is el onnan, egyenesen a CT-be. A nővérek viszik őt, előkészítik, én meg beülök az elemzőbe és nézem, mit mutat a CT.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Lily & Héloise   

Vissza az elejére Go down
 

Lily & Héloise

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-