Póló! A póló, hol van? Jaj, nem, ez nadrág, az istenit, már megint késésben van. Ha nem önti rá az utolsó vendég a kajáját, már rég úton lenni Dannyhez, ehelyett még a ruháit kapkodja. De szerencsére gyorsan elkészül és már száguld is. Egy rövidebb úton gyorsan megfelezi a leérési időt, így pontosan érkezik meg, nem is zihál, hatalmas vigyorral keresi célszemélyét, aki nem más, mint az egyik legeslegjobb barátja, Danny. Nagyon kedveli a fiút és mindig örömmel veszi, ha össze tudnak futni, ami az alapból fent álló nagy távolság miatt nem olyan sűrű, mint szeretné. Láthatóan sehol a fiú, kicsit forog körbe, akkor pillantja meg, széles vigyorral veti rá magát és öleli meg jó szorosan, majd elengedve a közeli asztalhoz húzza maga után a felkarját fogva.
- De örülök, hogy újra látlak. Huh, el se hiszed milyen fennforgást csinált az utolsó néni a szalonban. Bejött, hogy tetoválást akar, aztán 30 perces válogatás után kitalálta, hogy inkább csak hennát, mai majd lekopik, jó, akkor mondtuk megcsináljuk. Erre közölte, hogy valami betegség miatt ennie kell, amit alapból közben nem lehetne, de nem baj, megengedtük, mert hát mért ne? Mármint én nem akartam rosszat neki... Erre telibe borított vele még rajzoltam fel a mintát.
Darálja le egy szuszra, persze nem haragosan, csak az érdeklődésre felelt, még le is biggyeszti a száját a végén. Imádja az embereket, de el nem tudja képzelni ezek a házsártosak mitől ilyenek. Valaki bántotta őket?
- Hááát…
Sokatmondó témahúzás ez, láthatóan zavarba jön a kérdéstől, de a vigyora mindent elárul, oldalra billenti a fejét, miközben a pincér kiérkezik az italokkal, megvárja még elmegy, aztán csak belefog.
- Igazából van valaki, aki azt hiszem tetszik, vagy kedvelem, vagy nem tudom, lehet valakit úgy kedvelni, hogy nem is ismerem? Mármint, tudom a nevét, meg hát ezt-azt róla, de úgy sose beszéltünk, de lehet ő hozzám szólt, nem tudom.
Lesüti a szemeit, aztán elhallgat a szóáradat közben. Igazából nem mesélte még el, hogy sikeresen belezúgott egy filmszínészbe, mert ezzel még Maya sincs tisztában, csak azzal, hogy hihetetlenül maró érzés volt benne, mikor ő egy másik lány karját fogva eltávolodott tőle, és azt, hogy mikor rávillantotta azt a sármos mosolyt… majdnem kifolyt a ruháiból.

Talán kicsit jobban hadar és önti a szavakat a másikra, mint szokta, ami azért nem egy előnyös dolog, mindenesetre igyekszik úgy tenni mindezt, hogy tudja vele azért tartani a másik a tempót, legalább gondolatban. Vagy ne szédüljön el. az nem lenne jó, Maya nem tartja magát gyenge lánynak, de az fix, ha Danny ideájul, max a feje alá tud nyúlni, azt ne üsse be, de elkapni ezen túl nem igen. tompa puffanás lenne...hajja. De ne is gondoljunk ilyen rossz dolgokra. a kis hadarás végén leesett állal mered a reakcióra.
- Tetoválást? Komolyan gondolod? Mármint nekem tetszik a gondolat, sok mintát, típust láttam már az utóbbi időben, van pár nagyon mutatós és tartalommal bíró. De még akkor is, ha előtte csak próba van, elég komoly tud lenni...
Mondja végig a már betanult rizsát, de tényleg lelkesedik inkább az ötletért, ami teljesen rá vall. Számára ez egy könnyed és egyszerű dolog, nem is igazán érti azt, hogy egyesek hogy ellenezhetik, meg lázadhatnak előre, hogy fog kinézni idős korban mondjuk? Badarság. Közben hallgatja tovább, megnézi, ahogy mutogat bólogat hevesen, majd elvigyorodik.
- Szóval Pandy. Ez annyira édes! Megfogta veled az isten lábát az a lány, remélem ő is tudja. Amúgy a henna, szívesen megcsinálom neked, ha gondolod, nézhetünk hozzá betűfajtákat, melyik tetszene meg ilyenek. A henna az úgy teljes valójában 1-2 hétig marad meg, és lekopik, de visszarajzolható.
Mondja el, miközben láthatóan tényleg boldog a másik boldogságától...majd hallgatásba borul zavarában. Hajaj. Erről beszélni kéne? Kicsit meg van lőve, nagyon rosszul érzi magát a ténytől, hogy tudja, akiről beszélni fog egy barátnő boldog (Maya gondolatai szerint) tulajdonosa.
- Ő, rendben, persze. A neve... - Kicsit zavartan néz körbe, eltűri a haját, tudja, hogy ismerős lesz neki, hiszen egy színészről beszélnek, az azonban még inkább felüti benne a fejét, mi van ha ismeri is? Hiszen Marcus is híresség számba megy, ő is ott lehetett azon a premieren itt a szigeten. Kifújja a levegőt, aztán belevág, hiszen Dannyről van szó, nem fél vele beszélni, inkább attól, hogy ha kimondja önmagában is belehasít a felismerés: lehet belezúgott valakibe első látásra? - Cameron... Cameron Cox. Tudom, tudom, színész, meg biztos rajongás... de nem. Megláttam és... ahogy rám mosolygott és hallottam a hangját, meg nézett rám és a szemébe néztem és... teljesen összezavarodtam. Ilyen még sosem történt, de ha rágondolok vigyorgok és olyan jó érzésem van tőle. Mi ez Danny?

Nagyban forog Maya buksikájában az információk tömkelege, ide-oda cikáznak a gondolatok, ahogy elhadarja a tetoválásos kis rizsát, aztán meg nevetgélni kezd, persze nem rossz szándékból azon, amit Danny mond neki.
- Biztos vagyok benne, hogy a lehető legjobb vagy számára, olyan régóta vagytok már boldogok, hogy el se tudlak titeket már külön képzelni. Szóóóval, hidd el nekem, mindent tökéletesen csinálsz, tutira.
Biztatja Dannyt kicsit, miközben szemléletesen kivesézi a henna és tetkó téma fennmaradó részét és felajánlja a további segítségét is, ami igazság szerint a legőszintébb gesztus tőle, amit csak adni tud. Tényleg az a leányzó ő, aki ott segít, ahol tud és abban, amiben csak lehet.
- Én meg nagyon szívesen készíteném, de ácsi nagyfiú, na, előbb szépen megisszuk meg befejezzük a beszélgetést. Igazából van pár minta nálam is, meg henna, de holnap dolgozom és ha bejössz a szalonba ott több is van, hogy tudj válogatni, az lenne a legmegfelelőbb, addigra még van egy kis időd pluszban gondolkodni is merre dőljön, ha dőljön a szöveg és így tovább.
Miután befejezte, a megérkezett citrusos limonádé szívószála után nyúl és belekortyol két dadogósnak sikerült mondat között.
- Szerelem? De...de...de... Ennyi elég ehhez? - Kicsit komolynak érzi ezt, ő ehhez még nem elég felkészült saját belátása szerint és teljesen szét is van még csúszva a témában. Lesüti a szemeit, aztán pár pillanat után visszaszökik arcára a mosoly egy sóhaj kíséretében.
- Tudom, lehetetlen, jobb lenne nem is gondolni az egészre, igaz? - Néz rá hihetetlen szomorúan csillogó szemekkel, mert amúgy esze ágában sincs letenni a fiúról, sőt, ami azt illeti, elképesztő gondolatok cikáztak a fejében az elmúlt nap folyamán, hogy keresztezhetné esetleg vele az útját. - Gondolom igen, az ilyen helyes fiúknak biztos van valami hiperszupermodell barátnőjük, akiket tudnak mutogatni, meg szépek, magasak és jól mutatnak mellettük.
Mondja végig két korty között a kis monológot nagyokat pislogva Dannyre, akitől kicsit mintha a megváltást várná, de nagyon örül neki, hogy ha azt nem is kap, kiönthette neki a szívét... legalábbis nagyjából.

Vigyorogva veszi tudomásul, hogy sikerült zavarba hoznia a barátját, de nem is mond többet, hiszen komolyan gondolta és őszintén ki is fejtette a gondolatait a témában. A sürgetés azonban más kérdés. Egy pillanatra elkomolyodik az arca, de nem nagyon tud nemet mondani, na meg nem is igazán szeret, így ez most sem akar megtörténni.
- Hát... igazából, de biztos vagy benne? Megcsinálhatom akkor is, ha itt végeztünk, de ott mégis csak profibb körülmények vannak meg több szöveg amit megmutogathatok, hogy tetszik-e. Na? Így se gondolod azt, hogy kibírnád holnapig?
Hadarja el megint gyorsan, de sokkal figyelmesebben és nagyobb szünetet hagyva a reakciónak, mint korábban. Aztán a komolyabb vizekre evezve, kicsit mocorog Maya, de azért a szemei után már ajkai is mosolyognak, miközben beszél, a tények ellenére is. Hm, tényleg nem az a lány, aki ettől megfutamodna, mégsem szép dolog egy együtt lévő párosról úgy beszélni, mintha azt várná az ember, mikor bomlanak fel.
- Nem akarom feladni, azt hiszem - Vagyis inkább érzi, hogy nem tudná, de nem biztos, hogy ez jó. - Pontosan tudom Dettyéket, ettől még nem lesz könnyebb, nekik sikerült, tök örülök nekik, de én... én ehhez béna vagyok, mindketten tudjuk!
Elvigyorodik a hallottakon, örül neki, hogy Danny így vélekedik és jól is esett neki a mondat. Szeretne is jól mutatni mellette...de ahj, még csak megközelíteni se tudja. Lebiggyeszti az ajkait és megissza a limonádéját, mielőtt még beszélni kezdene.
- De ők legalább találkoztak és beszéltek én meg... egyszer láttam és annyi. Pandyval ti hogy kezdtétek? Az első találkozást még nem is mesélted el úgy igazán...