Küllem:
Nem vagyok túl magas, és nem vagyok egy kigyúrt izomkolosszus sem, mint látni, szóval... Vékony alakom inkább kecses és arányos, tökéletesen összehangolt a magasságom a súlyommal, és az izmaim bár nem domborodnak, de látszanak hogy vannak, és a mindennapi edzés jótékony hatása a kockás hasként mutatkozik meg. Rövid barna hajam jelenleg barna de volt már mindenféle színű, mikor mit kellett tennem a munka érdekében. Szemeim természetesen mandulavágásúak, és sötétbarnák, és néha kihúzom feketével, hiszen egy festett szemű alak aki még fiú is, nem hinnék el rólam hogy mivel is foglalkozom, én meg rá is játszok erre az ártatlanságra. Szívesen hordok mindenféle típusú ruhákat, de főleg fekete vagy sötétebb szín kollekciót, hiszen a munkaruha is fekete, és remekül elrejt, ha el kell. Mostanában divatosan öltözöm, beolvadok a mindennapokba, amennyire lehet itt Hawaiion.  Mondhatnám, hogy csak nyaralni jöttem ide, de ez nem lenne teljesen igaz, bár tény, kihasználom hogy itt vagyok.

Jellem:
Huh hát... nem túl gyakran kérnek tőlem olyasmit, hogy jellemezzem magam.  Nem is igen tudom mit mondhatnék, olyan vagyok, amilyennek lennem kell, a célok és apám parancsai teljesítésének érdekében. Kissé nem törődöm vagyok, és zárkózott, szinte sosem beszélek magamról, akkor is inkább csak féligazságokat, de mit is mondanék? Hogy már most véres a kezem, és az első gyilkosságom talán örökké kísérteni fog? Ha munka van, akkor precíz vagyok megfontolt, és előre tervező típus, legalább hatféle különböző tervvel a fejemben és tisztában vagyok a határaimmal. Nem vagyok nagyon erős, de fürge igen és jártas a harcmodorokban, amivel kipótlom az izomerőt. Néha nem is kell akkora erő amúgy, mint mások hinnék.  Ha éppen nem apám nyomása alatt cselekszem, akkor szívesen lazítok, és hallgatok zenét, vagy olvasok. Érdekel a pszichológia, és használom is ugye a mindennapokban néhány elemét, de vannak érdekes jelenségek, és esetek amiket szívesen bogozgatok, és ott van az a lány is... akinek udvarolnom kell, hogy fenntartsam a látszatot. Jó színész vagyok, de nem a legjobb természetesen, és egészséges önbecsülésem is van. Halálos vagyok a harcokban és összecsapásokban, bár ha tehetem kerülöm a felesleges feltűnést. Ha ennél többet mesélnék neked, hogy mifélékben vagyok jártas még, meg kellene hogy öljelek. Lassan, élvezettel. Leszűrted a következtetést ugye?

Fekszem az ágyamon, és közben merengek, de nem az élet nagy dolgain, hanem sokkal inkább egy félresikerült munkámon, amit elcsesztem és ami miatt apán nem igen dícsért meg.  Sőt, igazság szerint pontosan azért vagyok életben mert az ő fia vagyok, és túl sok energiát ölt már belém. Túl sok mindent, hogy hagyjon elveszni egy hiba miatt, és egészen eddig az ő kőkemény kiképzését nyögtem, míg ki nem derült, hol van az utolsó áldozat, a lány aki elmenekült előlem. Az, aki az utolsó a listámon. Már csak ő van, de szerencsére ő nem tudja hogy én vagyok a gyilkosa a szüleinek és ez szeretném is ha így maradna, addig, míg ő is meg nem hal. Mert meg kell ölnöm, nem mondhatok ellent apám szavának és parancsának, nem akarok kínok közt meghalni köszönöm, így is több heg van rajtam mint illene.

Felsóhajtok ahogy Rin képére nézek, emlékeztetem magam rá hogy ő sem több, mint egy áldozat még akkor is ha kifejezetten formás darab, de nem érzek iránta leküzdhetetlen szerelmet, mint a mesékben, hogy meg kellene ölnöm, de beleszeretek és nem teszem meg. Sajnálni fogom egy kicsit, igen de meg fogom húzni a ravaszt ha oda kerülök. A fegyverarzenálom  kis bérelt lakásomban, itt tartom az ágy alatt egy besüllyesztett kis részben. Felkészülten jöttem el otthonról, és a parancsom úgy szól, hogy nem térhetek vissza, csak a lány fejével, és halálával. Addig elidőzöm a szigeten.

Felkelek, és a lelkesedés minden jele nélkül kezdek el felöltözni hogy ma is rászánjam magam arra, hogy kövessem az áldozatom, és ha alkalmas időpont kínálkozik, leszólítsam. Apám nem mondta hogy nem játszhatok egy kicsit. És azért Hawaiion vagyok, csak kiélvezem a nyaralást, ha már így adódott hogy hosszú vakációra jöhettem ide. Felöltöm a mindenki által ismert, kissé tartózkodó de alapvetően érdeklődő profilom, és kilépek az utcára, már fejből tudom Rin összes lehetséges kedvenc helyét, és az egyik előtt meg is pillantom, pont ahogy belépne. Meggyorsítom a lépteim, és megérintem a karját jelzésértékűen hogy észrevegyen. Rámosolygok, hiszen ismer, én voltam az akivel táncolt, aki a személyzethez tartozott és szórakoztatta a népet, amíg el nem jött az idő.
- Rin, micsoda meglepetés... - szólítom meg hamis mosollyal, hiszen jól tudom, neki mi ködösíti el a szemeit. Képletesen értve persze, de a szülei... Én öltem meg az egyiket, az apját, hiszen meg kellett történnie, egy tiszta lövés volt semmi más.