Magasság: 172 cm
Testtömeg: ilyet nem illik kérdezni
Kor: 35
Hajszín: Szőkés-barnás-akármilyenes
Szemszín: Barna

A rendszeres sport mindigis csinosan tartott. Nem volt gondom  felesleges plusz kilókkal akkor sem, ha kimaradt néhány hét személyes okok miatt. A legtöbb pasimat zavarta, hogy képzettségem és külső adottségaim miatt erősebb vagyok, mint ők. Talán ezért sikerült ennyi ideig hajadonnal maradnom. Erős, önálló, független nőnek érzem magamat és be kell vallanom nagyon szeretem ezt az érzést. Tinédzserkorom óta törekedtem a függetlenségre, nem akartam párkapcsolatfüggővé válni, mint a legtöbb barátnőm. Ez viszont nem azt jelenti, hogy mindenkit automatikusan ellökök magamtól. Jelenleg is kapcsolatban élek.
Testépítéssel, emberekkel foglalkozom és alapvetően jó alaptermészetem sikeressé tesz a munkámban. Elhivatott vagyok és maximalista mind magammal mind a klienseimmel szemben. Magas az óradíjam, de meg is dolgozom a pénzemért.

Ujjaim remegve keresnek támaszt a téglafalon. Az elmúlt másfél óra a teljes képszakadás homályában telt el. Ajkaim kiszáradtak, de ha bármit ittam volna valószínüleg a teljes rendszer felborult volna bennem. Hátam mögül a szórakozóhely bömböl bele az éjszakába és néhány pillanatig úgy érzem a fejem együtt lüktet a zenével. Bizonytalan léptekkel indulok tovább, hogy a koponyám egyben maradjon.
Egyetlen dologra vágytam és az nem volt más, mint az ágyam. Eltűnt először az első majd a második, utána pedig a harmadik sarok a hátam mögött. Az utcák nem voltak ismerősek, de zsigerből tudtam, hogy merre megyek.
Az az egy koktél, amit ittam nem lehetett volna ilyen hatással... pánikszerűen villant át az agyamon, hogy valószínüleg valamilyen party drog úszkál a véráramomban, én pedig egyedül próbálok hazajutni. Mobilomért nyúlok, hogy taxit hívják mielőtt az illető, aki az italomba kevert valamit utolér.
Egy hideg kéz váratlanul öleli körbe a torkomat, de annyi lélekjelenlétem nem maradt, hogy egyenesen az arccsontjába üssek az öklömmel. Három sötét árnyék állt velem szemben és az az egy gondolat járt a fejemben, hogy vajon melyik sikátorban ébredek majd fel holnap cafatokban.
Az egyik a torkomat szorongatja, a másik a karomat fogja le, a harmadik pedig a táskámat tépi le a karomról. Észre sem veszem mikor leszünk eggyel többen az utcai lámpa gyér fényében. A testen puffanó ököl hangját ezer közül felismerném. Aztán megint megszakad a kép és nem tudom mi történik.
Amikor magamhoz térek egy férfi guggol velem szemben. Arcomat gyengéden fogja ujjai között miközben gyengéden próbál életet pofozni belém.
-Hazaviszlek csak mutasd az utat.-szavai lassan jutnak el hallószervemtől az agyamig. Aprót bólintok és hagyom, hogy erős karjával lábra állítson. Zakója puhán ölel át az úton hazáig.
Nem hagyott a kulccsal bajlódni. Óvatosan vette el tőlem és egészen a lakásom ajtajáig kísért, de egy lépéssel sem tovább.
Másnap az ébredés kegyetlen fájdalommal járt együtt. Minden végtagom égett az agyam drabos turmixként lötyögött a fejemben. Aznap kellett rájönnöm, hogy meg sem köszöntem neki, amit értem tett. Otthagyhatott volna mondván, hogy nem az ő dolga, de ehelyett megmentett és hazakísért.
Néhány napnak el kellett telnie mielőtt újra munkába tudtam állni. Az izületeim napokkal késöbb is sajogtak, de már úgy éreztem, hogy rámdőlnek a ház falai.
A konditeremben pedig egy egy nem várt meglepetés ér. A férfi akinek az alakját ezer közül felismertem volna ott állt a pultnál. Tartoztam a köszönettel...