State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Axel&Eden a pokolban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Eden Singleton
avatar
Playby :
Nathaniel Buzolic
Hozzászólások száma :
33
Join date :
2015. Jun. 26.


TémanyitásTárgy: Axel&Eden a pokolban   2015-06-30, 23:01


Rising up, back on the street

Nos, apa ezúttal sem lopta be magát a szívembe.
Belépünk a tágas elő..csarnokba? jobbra pillantok a fapofájú unokatestvéremre, akinek mintha megölték volna a lelkét. Mondjuk megértem, elvégre nekem sem egy álmom ötéves kislányokra vigyázgatni, miközben ne adjisten az egyik kis taknyos össze is kenje az egyetlen munkához alkalmas ruhámat, és akkor megint nyúlhatok le Axeltől. Neki biztos van.
Hogy mi a pontos munkánk? Egy random politikus ötéves kislányát követni egy gyerekzsúron. Ráadásul ketten, mert ha már velem ki akar baszni, akkor már jöjjön tesó is, mert miért ne? Néha nagyon fel tud húzni a vén szivar, a velem egyidős feleségével, és azzal a "én nyertem" arckifejezéssel.
Nem mi vagyunk az egyelten testőrök, olyan, mintha a Fehérházban lenne valami gyűlés, de ehelyett egy meghívott híres énekes van itt, és rengeteg, rengeteg csillámpor. Végignézek a kollégákon, nem egyen van napszemüveg. Lassan odahajolok Axel mellé, és visszafogott hangon megszólalok.
- Kellett volna nekem is hozni szemüveget, vagy miért van majdnem mindegyiken? - próbálok nem vigyorogni, kőkeménynek, profinak tűnni - Vagy így könnyebb stírölni álldogálás közben?
Tovább álldogálok, de nem bírom ki hallgatás nélkül. A kislány most köszön a többieknek, az anyukák is ugyanezt teszik. Egy kissé viccesnek hat, hiszen valószínűleg a védencünkből is ilyen szülő lesz, ha felnő.
- Te emlékszel, hogy hívták a lányt? Vagy mondták egyáltalán?
### szó | Let's just survive this| zene | X
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Axel Singleton
avatar
Playby :
Ian Somerhalder
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
My job is my life
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
207
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
37


TémanyitásTárgy: Re: Axel&Eden a pokolban   2015-07-01, 00:26


Eden & Axel
Word: -;  Song: -

Mikor fivérek összedolgoznak, a hegyek arannyá változnak.



Mikor hajnalban megcsörrent a telefonom, már tudtam, hogy baromi szar napom lesz. Mikor megláttam a kijelzőn a nagybátyám nevét, azt is tudtam, hogy utálni fogom az elkövetkezendő órákat. Mikor felvettem az öltönyöm és leesett egy fránya gomb az ingemről, abban is biztos voltam, hogy a szerencse nincs mellette. Aztán beértem az irodába és hagytam, hogy becsapjon a villám, egyenesen a jólfésült koponyám közepébe. Edennel kell dolgoznom egy napig. Ez már bicska nyitogatóan kezdődött, de a folytatás sem volt semmi. Egy gyerekzsúron! Soha a büdös életben nem voltam még gyerekzsúron testőr. Ellenkezem! Kézzel, lábbal, észérvekkel, üvöltök, ami ritka tőlem, majd farkasszemet nézve a hóhérommal, elvállalom a melót. Hát így jött össze ez az egész. Ezért állok Edennel az oldalamon egy tetves előcsarnokban. Nem derogál, hogy gyereket védjek, de egy zsúr? Egy ZSÚR? Ráadásul Edennel, mikor tudja jól az öreg, hogy én csak egyedül dolgozom. Bírom az öcsköst, de tartok attól, hogy ő nem fog bírni magával. Mereven körbenézek, már a sokadik alkalommal. Sokan vannak. Testőrök és kölykök egyaránt. Frusztrál ez a helyzet. És elkezdődik a móka, csak nem nekem. Kedvenc unokatestvérem hozzám hajol, s ha tippelnem kellene, amit nem szeretek, azt mondanám, hogy nem most, utoljára teszi ezt a nap folyamán.
-A kertben és az ablakok mellett a nap a szemedbe süthet, és egyébként is, minden fényforrás veszélyeztetheti a tiszta látást. - Magyarázok, kigombolom a zakóm és élből két napszemüveget húzok ki a belső zsebemből. Az egyik tartalék, szeretek biztosra menni, de most Eden felé nyújtom.
-Vedd fel, ha erős fény közelébe mész, vagy ha a nőket akarod stírölni. Nem akarok balhét a vágyaid miatt! - Nem nézek oldalra, csak a célszemélynek kijelölt apró emberpalántát figyelem. A napszemüvegem egyelőre lazán a zsebemre akasztom.
-A védett személy neve Annabella Rose Whitemoore. 5 éves, allergiás a rákfélékre, kedvenc színe a rózsaszín, az édesanyja meghalt két évvel ezelőtt, a mostoháját nem szívleli.  Imád ugrálni, megőrül a pónikért és a bolyhos állatokért. - Sorolom fel az átfutott aktában látottakat. Ennyi információ volt csupán a gyerekről. Megjegyezni mindezt már rutin számomra.  Tényleg az, profin megjegyzek bármit, amit egyszer láttam. De valami másban, vannak hiányosságaim. Megdermedve figyelem, amint alanyunk felénk tipeg apró lábain. Mit akarhat ez a törpe? Méreget, jó két három percig bámul. Nem mozdulok, mire végre leveszi rólam a tekintetét és Eden felé pillant. Nesze öcskös, beszélgess a kölyökkel!



Note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eden Singleton
avatar
Playby :
Nathaniel Buzolic
Hozzászólások száma :
33
Join date :
2015. Jun. 26.


TémanyitásTárgy: Re: Axel&Eden a pokolban   2015-07-01, 02:24


Rising up, back on the street

- Aha... - mondom neki a magyarázatot hallván. amatőrnek érzem magam, pedig évek óta hallgatom apám szájtépését a szakmáról. Valamiért a legtöbbször emlegetett szabály a nincs nemi aktus, se semmilyen kapcsolat az ügyfelekkel. Szerencsére most a világért sem szegném meg ezt a kikötést, ugyanis egy ötéves csillámhercegnő... nem csigáz fel, vagy hogy mondjam. Axel elővesz zakójából egy extra napszemüveget, amit hálás tekintettel elveszem tőle.
- Kösz tesó... - igyekszem komolyan venni a munkámat, ha már van, de mivel ismer ingem, nem sértődök meg a kijelentése miatt. - Meglesz főnök, van bennem önuralom, csak nem szoktam használni.
Napszemüvegem elteszem, nem állok az erős fényben, és megmutatom Axelnak, hogy mennyire tudom nem bámulni a nőket. Aztán elkezdi felsorolni az adatokat, amiket mintha nekem is odaadtak volna, de a kocsi hátsóülésén kötött ki. Szerencsére keléskor tudtam venni útközben egy kávét, így nem vagyok teljesen kómás.
Ember, hogy én milyen rossz testőr vagyok... Csak abban tudok reménykedni, hogy Axel majd kikupál engem, de van, akin a csoda sem segít... Kellemetlen.
- Szóval egy királylány? Hát legyen. - Vigyorgok, majd gyorsan igyekszem letörölni arcomról, ám késő. A védencünk felén tipeg az jóégtudja mennyit érő ruhájában. Axel kővé dermed, ádámcsutkája fel-le jár, majd rám sandít. Minta lenne abban a pillantásban valami ördögi. Annabella megáll előttem, és felnéz rám. Eltátogok egy baszkit, de leguggolok, és a szemébe nézek.
- Szia kicsilány. Segíthetünk valamiben? - pislogok rá ,nem igazán vagyok otthon a gyerekekkel való kommunikációban... Gyerünk, Eden, menni fog!
- Ti nekem dolgoztok? - mondja. Egy kicsit beszédhibás, de olyan bájosan hangsúyoz, hogy kompenzálja a dolgot.
- Az apukádnak, de igen, rád kell vigyáznunk.
- Akkor ha kérek valamit, megcsináljátok? - még fiatal volt, nincs benne semmi körmönfontság, csak az őszinteség. Érdekes.
- Szeretnél egy szendvicset? akkor mondjuk szólhatok valakinek a konyhán, amíg Axel... Khm, a társam vigyáz rád?
- Nem vagyok éhes. Én azt akarom, hogy Cara ne legyen itt. - mondja egyre hisztisebb hangon. Kezdek bepánikolni, ha sikítani kezd, é... Nem tudom mit csinálok. Kit utálhat?
- A.. Nevelőanyukád Cara? - csak egy kissé nyugodtam bólintást kapok. Közelebb hajolok hozzá - Tudod, nekem is új anyukám lett, és nagyon nem szeretem. - felpillantok oldalra, majd lejjebb veszem a hangerőmet - de tudod engem felvidít, ha kiszúrok vele. Mondjuk... Megfürdetheted Cara fogkeféjének a fejét a vécében. De nem tőlem hallottad.
Hogy mit kapok a tanácsért? Egy ördögi kacajt, majd megpördül előttem, pofánvágva szőke fürtjeivel. Felegyenesedek, és nagyon büszkén nézek Axelra.
- A véremben van ez.
### szó | Let's just survive this| zene | X
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Axel Singleton
avatar
Playby :
Ian Somerhalder
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
My job is my life
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
207
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
37


TémanyitásTárgy: Re: Axel&Eden a pokolban   2015-07-01, 22:10


Eden & Axel
Word: -;  Song: -

Mikor fivérek összedolgoznak, a hegyek arannyá változnak.



-Ez a fő probléma! Hogy nem szoktad használni! - Mordulok rá foghegyről, leginkább azért, mert megtehetem. Egyébként is ilyen a stílusom, sokszor meg is ütöm miatta a bokámat, de Eden, ő még soha sem haragudott meg hűvösnek mondható zordságom miatt. Bizonyára azért, mert a faterja bőven túltesz rajtam. Én legalább nem oktatom ki minden áldott nap, csak morgok néha. Nagy levegővétellel jelzem rosszallásom, mi szerint még a védenc nevét sem jegyezte meg. Ez alap dolog. Mi több, az alapok alapja.
-Inkább pöttöm primadonna! - Motyogom magam elé. Ez a törpe bizonyára úgy el van kényeztetve, hogy mire felnő, egy hisztérikus isten csapása lesz, amit a férfi népnek kell majd elszenvednie.  És felém tart! Jön... menten megáll bennem az ütő. Aztán pofán hasít a szerencse! Edenre pillantva nyugtázom, hogy ezt megúsztam. A kölök rászállt! Csendesen hallgatom végig a beszélgetésüket, de még véletlenül sem szólalok meg, nehogy bele keveredjek a dologba. Az a munkám, hogy védelmezzem, nem az, hogy óvó bácsit játszva jó pofizzak a jövő nagyasszonyával. Percek telnek el, mire végre elmegy a gyerek, s valamennyire feloldódok.
-Hová tetted az eszed? Ha kiderül, hogy ilyesmit mondtál neki, én nem hallottam! - Nézek komolyan a rokonomra, majd épp olyan merevséggel fordulok vissza, hogy lassú léptekkel kövessem az udvar felé ugrándozó kislányt. Nem is tudom, hogy a sok anyuka, vagy a sok kölyök feszélyez jobban.
-Szedd a lábad! Egy méter, se nem több, se nem kevesebb! - Magyarázok menet közben. Egy méter elég ahhoz, hogy teret adjak az ember palántának. De nem túl nagy távolság, ha esetlegesen hirtelen védelemre szorulna. Szóval pont ideális. Amint kilépünk az épületből a tágas udvarra, felkapom a napszemüvegem, majd megtorpanok. Még jó, hogy nem láthatják hatalmas, elkerekedett szemeimet. Rohadt mini lovakkal van tele a hely.
-Ez már több a soknál! - Infarktus kerülget, mindenütt lószar és tömeg. Ez kísért ezentúl majd a rémálmaimban is. Valaki cibálja a nadrágom. Apró, alig egy méteres törpe. Nem nézek rá, hátha elmegy. De nem, elég kitartó!
-Eden, szedd le rólam! - Könyörgő parancs ez. Nem az a gond, hogy nem bírom a gyerekeket. Nincs bajom velük, de nem tudom kezelni őket. Mármint, olyan a karja, mint a ropi, nem törik el, ha megfogom?
-Gyerünk már, csinálj valamit! - Morgok tovább, de ekkor egy fekete hajú, fiatal nő lép hozzám, és kacér pillantások közepette leműti rólam a túlsújt.
-Köszönöm! - Arcom merev, hangom rideg. Épp, hogy egy pillantást vetek rá, majd ismét a kis primadonna környezetét pásztázzák szemeim.  Talán nem kellett volna ennyire átnéznem rajta. Jövök rá, mikor érzékelem, hogy Eden mellé lép. Ebből mi a franc lesz már megint?



Note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eden Singleton
avatar
Playby :
Nathaniel Buzolic
Hozzászólások száma :
33
Join date :
2015. Jun. 26.


TémanyitásTárgy: Re: Axel&Eden a pokolban   2015-07-03, 01:05


Rising up, back on the street

- Majd... Rászokok, vagy mi. - szabadkozom, hisz tényleg komoly célom, hogy rendesen űzzem ezt a melót. A helyesbítésére pislogok kettőt, majd homlokráncolva felé fordulok. - Te, az nem ugyanaz?
A kiscsaj elém áll, én meg leguggolok. Sosem tudtam hogyan kéne bánni a gyerekekkel, én voltam a legfiatalabb a családban, és mikor megérkezett az új Singleton már nem érdekelt különösen a dolog. Szóval most itt nézek farkasszemet a szőke, kékszemű angyalinak látszó tüneménnyel, aki meglepő kérés intéz felém. Adom is neki rögtön a tanácsot, ami talán nem etikus, de hát megértem, akármilyen különös is ez. Felemelkedek, és Axelre nézek.
- Csak nem bukik le. Annyira hülye csak nem lehet. Az ilyen gyerekeket már tök régóta tanítják hazudni is. - kicsit szarul esik, hogy unokatestvérem nem értékeli azt, hogy milyen jól kezeltem a krízishelyzetet. - Apa tud arról, hogy ennyire rühelled a kölyköket? Elég nagy parasztság tőle, hogy így küldött ide... Bár ez nem új tőle.
Axelhoz közel haladok, egyenesen a kertbe vezető kijárat felé. Titkon azért várom, hogy felvehessem a napszemüvegemet, szóval nem is bánom a dolgot.
- Honnan tudod, hogy ez pont egy méter? A rutin? - nézek a lábunk elé, igyekszem komolynak tűnni, mai elég nehéz dolog számomra. Eddig nagyon jól megy a nők nem stírölése szerencsére. Azannyát, tényleg ilyen is tudok lenni. Ahogy átlépünk a kert elején lévő teraszra, felkapom szemüvegem, és alaposan szemügyre vegyem a gigantikus portát. Pónik. Fucking pónik...
- Axel, nem tudom, te hogy vagy vele, de ez nekem a pokol egyik enyhébb bugyrának tűnik. De nézd a jó oldalát. Van torta. Szerinted mi is kapunk?
Majdnem felröhögök, amikor Axel lábába kapaszkodik egy gyerek, de már nyúlnék oda, hogy gyengéden ellökjem a picsába a gyereket, mikor megjelenik az anyja. Vagy akármilyen is. A mellettem állót szinte levetkőzteti a szemével, aki érzéketlenül odadob egy köszönömöt. A végén még el is néz oldalra, és bumm.
A szépség egyből rámrepül. Most... Most kell ellenállnom, és érzéketlenül mondani valamit? Hát legyen. Megköszörülöm a torkom, és napcsemüvegem rejtéséből a szemeibe nézek. Tényleg oda.
- Sajnálom hölgyem, de az ön ragyogó mosolya elvonja figyelmemet a védencemről, kérem álljon arrébb. Abban az esetben, ha testőrszolgálatunkat kívánja elérni, megteheti a kártyán található számon.- Adom neki a névjegykártyát, amin a vállalat elérhetőségei vannak fölsorolva. Nem volt valami elégedett, de távozott.
Hatalmas sóhaj hagyja el ajkaimat, majd balrafordulok, lejjebb tolom napszemüvegem, hogy lássa a szemem, és elvigyorodom.
- Nem semmi, mi?? - visszanyomom orrom tövéig a sötétített üvegeket, és a primadonnát keresem. Szerencsére nem rohant el, itt simogat mellettünk egy pónit. Basszus milyen közel van ez a dög. Ha ez kezdi el csócsálni Axel lábszárát, és nem tudom mit fogok csinálni.
425 szó | Let's just survive this| zene | X
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Axel Singleton
avatar
Playby :
Ian Somerhalder
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
My job is my life
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
207
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
37


TémanyitásTárgy: Re: Axel&Eden a pokolban   2015-07-03, 13:37


Eden & Axel
Word: -;  Song: -

Mikor fivérek összedolgoznak, a hegyek arannyá változnak.



-Eden, neked mégis milyen félresiklott nézeteid vannak a gyereknevelésről?  - Pillantok rá egy pillanatra, de aztán ismét a kis ugráló lányra terelem a figyelmem. Én sem értek a gyerekekhez, de nem hiszem, hogy le kéne hülyézni őket azt meg végképp nem, hogy az ekkora kis lényeket hazugságokra nevelik. Ha nekem lenne... Mindegy, mert nincs és nem is állok úgy, hogy számításba vegyem a dolgot. Gyerektelen, nőtlen vénemberként fogok kimúlni.
-Nem rühellem a kölyköket! Semmi bajom velük, csak nem tudom, hogy mit mondjak nekik, vagy egyáltalán, hogy érjek hozzájuk úgy, hogy ne essen bántódásuk, ennyi az egész. Apád meg  direkt küldött ide. Szerinte már családot kéne alapítanom. Legutóbb vak randit is szervezett. Nem élveztem! - Magyarázok tőlem szokatlanul bő szavúan. Tényleg nem utálom a gyerekeket, csak még nem volt alkalmam közelebbről megismerkedni velük. Soha sem kellett egyel sem beszélgetnem, sem megérintenem. Lenyűgöz, hogy milyen kis apróságokból fejlődnek az emberek. Mármint láttam már tenyérnyi méretű gyereket is és el nem tudom képzelni, hogy lesz belőle minimum 160 centis ember. Furcsák és fantasztikusak egyben.
-Hívhatod rutinnak is, vagy szemmértéknek! - Felkapom a napszemüvegem és igyekszek nem infarktust kapni a látottaktól. A pokol egyik bugyrába csöppentünk. Hosszú percek kellenek, hogy feldolgozzam ezt, de közben le nem venném a tekintetem védencünkről.
-Ebben most egyet kell értenem! Egyébként ez egy pár órás meló, ilyenkor nincs evés! - Torta helyett nekem pár feles kéne ahhoz, hogy túléljem a póni, gyerek, nők mesterhármast.  Ezt a megfigyelést teszem, mikor egy kölök rácsimpaszkodik a lábamra. Gondolom, szemét dolog lenne lerúgni, na meg fájna is neki. Nem akarom bántani, de rohadtul nem tudom, hogy mit kéne csinálnom vele. Edentől várom a segítséget, de egy ismeretlen nőtől kapom meg. Átható tekintete úgy kell nekem, mint púp a hátamra. Nem is törődök vele sokat, de egy perccel később, meg is bánom, mikor Eden felé lép. Tartok attól, hogy kedvenc unokaöcsém nem tud ellenállni a kísértésnek. De megteszi! Egyszerre vagyok büszke és mérges. Ilyen az életben nincs! Amint elmegy a nő, szólásra nyitom a számat.
-Öcsém, hihetetlen, hogy flörtöléssel rázod le a nőt! Komolyan, ehhez már nem tudok mit szólni! Apád dühöngeni fog, ha elkezd a csaj hívogatni a cégnél! - Szavaim arról árulkodnak, hogy mennyire bosszant a magatartása, de közben szórakoztat is. Biztosra veszem, hogy ezt Eden is kiszúrta már, hisz úgy ismer, mint a tenyerét. Nincs sok időm ezen gondolkodni, mert egy rusnya mini ló egyre csak felém araszol. A gond, hogy a kis primadonna is itt van vele, szóval nem küldhetem a dögöt melegebb éghajlatra. Mogorván nézem, ahogy a nadrágom felé kacsingat, majd megindul és én álló helyzetből ugrok egy nagyot hátra. Az ugrás előtt, s közvetlen utána is rezdüléstelen arccal állok, mint egy kőszobor. Ez úgy tűnik, tetszik a törpéknek. Hangos nevetés és tapsszó hallatszik. Bohócnak érzem magam.
-Ez a nap egyre rémesebb! - Nyögöm  ismét Eden felé pillantva, mintha ő bármit tehetne ez ellen. Már csap pár óra! Biztatom magam.


Note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Axel&Eden a pokolban   

Vissza az elejére Go down
 

Axel&Eden a pokolban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Axel kapcsolatlista

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-