Lysandra Lourel NolenaPlayby : Lucy Hale
Tartózkodási hely : itt-ott
Job/hobbies : modellkedés, zenélés
Csoport : Híresség
Hozzászólások száma : 2
Join date : 2015. Jun. 27.
Age : 27
| Tárgy: Lyssa Nolena 2015-06-29, 20:05 | | | Karakternév | Név Lysandra Lourel Nolena Szül. hely, idő Athén, Görögország 1997. január 6. Kor 18 Csoport Hírességek Avatar Lucy Hale |
Tulajdonságok Jelentkezési lap Én, alulírott Lysandra Lourel Nolena, szeretnék jelentkezni a modellválogatásra, ami pénteken fog zajlani. Nem mondanám magam valami magasnak, de szebben tudok menni bármekkora sarkú cipőben, mint a jelentkezők nagy része. Arcom szív alakú, vonásaim kedvesek és kellemesek a szemnek. S ha már a szemnél tartunk... Az enyém elég különleges. Kívül olyan smaragdszínű akár egy macskáé, de az írisz felé folyamatosan sötétedik, és barnul. Bármilyen sminket készítenek nekem, abban előnyösen fogok kinézni, ugyanis a zöld és a barna szemhez illők is jól állnak nekem. Hajam természetesen mogyoróbarna árnyalatú, enyhe hullámok is vannak benne. Nem kifejezetten vastagszálú, ezért könnyen formázható, és elég hosszú ahhoz, hogy frizurákat csináljanak nekem. Kevés hajlakkal is megmaradnak benne a hullámok, vagy épp ellenkezőleg: megtartja a szögegyenes formát is. Arcomat szív alakúnak mondanám, amin általában kedves mosoly ül. A fogaim kifogástalan állapotban vannak, nem szükséges se fogszabályzás, se fehéríttetés. Orromat piszének, de átlagosnak mondanám. Az alakom... Nos az alakomat talán kissé túlzás kisportoltnak nevezni, de folyamatosan edzésben tartom magam, ezért is mondhatom el, hogy a combjaim izmosak, a hasam lapos, és bírom is a gyűrődést. A mellméretemet nem szeretném leírni ide, elégedjenek meg biztosok annyival, hogy olyan átlagos méretekkel rendelkezek azon a téren. Mivel a felhívásban benne volt, hogy mellékeljek képeket az öltözködési stílusomról, ezt megtettem, s némi magyarázatot is fűznék a képen láthatókhoz. Amint a képek mutatják, nem félek a színektől. A ruhatáramban megtalálhatók a hideg, meleg árnyalatok is, viselek sötétet, világosat, pasztellt. Igen, kedvelem a csinos darabokat, rengeteg ilyenem van. Imádom a magassarkú cipőket, egész gyűjteményem van belőlük. Viszont nem járhat az ember mindig ezekben, szóval ugyanúgy hordok tornacipőt, vagy balerinacipőt is. Ha az idő megkívánja, akkor szívesen kanyarítom a vállamra a farmer, bőr, vagy szövetkabátom, amik megvédenek a széltől. Igen, szoktam sapit is hordani olykor, és szeretem az ékszereket is. A hajamat általában kiengedve viselem, néha kivasalom, de ha fellépésem van, akkor mindig szabályos hullámokat varázsolok magamnak. Sminkelni is szoktam, hétköznap csak visszafogottan egy vékony tusvonalt húzok a pilláim tövébe, egy kis pirosító, egy kis szempillaspirál és színtelen szájfény kerül az arcomra miután elfedtem az esetleges bőrhibáimat. Csak akkor készítek ennél erősebbet, ha valahol meg kell jelennem. Tetoválással és piercinggel nem rendelkezem, a bőrömön nem találhatóak se hegek, se egyéb sérülések nyomai. "Általánosban volt osztálytársam, de azóta nem nagyon tartom vele a kapcsolatot. Akkor kedves lány volt, sose vágott fel azzal, hogy mennyire pénzes a családja. Azt tudom, hogy most egész híres énekesnő nálunk, meg modellkedik, de ennél többet nem tudok róla mondani" - Aphrodite, Lyssa volt osztálytársa. Szerintem jó nevelést kapott a szüleitől. Engedelmes lány, aki tudja mi a dolga. Amíg az iskolánkba járt, mindig jó jegyei voltak, igazán szorgalmas. Nem is csodálom, hogy Hawaii-ra mehetett tovább egyetemre. Annak ellenére, hogy magániskola vagyunk, sok féle diák megfordul nálunk, ami a nemzetiségeket illeti. Ide járnak a világ bármely pontjáról azok a gyerekek, akik gazdagok és azt akarják, hogy az önéletrajzukban jól mutasson a középiskolaként szereplő intézmény. Büszkék vagyunk arra, hogy Lyssa is itt végzett - Mr. Arton, Lyssa angoltanára. Gyűlöltem őt. Mindenki jóban akart lenni vele, mert kedves. Mindenki jó jegyet akart adni neki, mert okos. Mindenki járni akart vele, mert szép. Mindenki bulizni akart vele, mert hangadó. Mindenki vele akarta megbeszélni a problémáit, mert megértő. Mindenki tökéletesnek látja, pedig nem az. Az egész biztosan csak álca, hogy maga köré édesgesse az embereket. Úgy loholtak a nyomába, mintha a kutyái lennének. Aztán amikor elkezdett kornyikálni még többen akartak a közelében maradni, mert énekel. Engem miért nem vett észre senki? Miért kellett a háttérbe húzódva szemlélnem ahogyan ez a kis senkiházi él, mint Marci hevesen? Nekem is sok pénzem van, hát ennyi erővel én is lehetnék olyan, mint ő" - Hedwig, Lyssa volt osztálytársa. Annak ellenére, hogy sok lány akar olyan lenni, mint ő, nem hibátlan. Egyáltalán nem az, ezzel ő is tisztában van. Nehezen uralkodik az érzelmei felett, nagyon könnyű felidegesíteni. És van benne egy kis kétszínűség is ha úgy vesszük, mert sokakban nem bízott meg amíg együtt voltunk, de azért kedves volt velük ennek ellenére is. Nem mondom, hogy ki is használta őket, de úgy alakította a szálakat, hgoy számára előnyös legyen az egész és ezzel talán egy kicsit irányította is a rajongótáborát. Sokat veszekedtünk, mert féltékeny voltam, aztán végül szakított velem, azóta nem is beszéltünk" - Aetos, Lyssa expasija. "Általában elég keményen dolgozott a dalain. Makacs lány, egyszerűen nem engedte másnak, hogy megírja őket. Volt olyan, hogy egész éjszaka szenvedett amíg nem tökéletesített egy egy dallamot. Ilyenkor a gitár és a zongora között járkált folyamatosan, mikor ezt, mikor azt használva. Azt hiszem el lehet mondani róla, hogy maximalista" - John, Lyssa menedzsere. "Aki azt állítja, hogy mindenkivel kedves, az hazudik. Tud ő igazi boszorkányként is viselkedni, csak ki kell hozni belőle. Persze ezt nem sokan tudják róla, mert egyszerűen csak nem ismerik. Meglepődnének páran, hogy milyen gonosz dolgokat tud mondani ha felmérgesítik" - Hera, Lyssa legjobb barátnője. TörténetDühösen vonultam le a színpadról. Most nem csak hisztiztem ahogy apa mondaná, tényleg nagyon ideges voltam. Nem azzal volt a gondom, hogy szerelmi bánatom lenne, vagy összevesztem a legjobb barátnőmmel és nem vagyok hajlandó lépni felé. Pont a fentebb említett személy miatt vagyok ideges. Megígérte, hogy mire a mikrofon elé állok a mai este, itt lesz velem. Nagyon hiányzik a családom, egyszerűen nincsen időm a zene és a modellkedés miatt hazamenni hozzájuk még akkor se, ha szünetem van az egyetemen. Direkt hatszor felhívtam ma, hogy biztosan jön-e, és fél órával ezelőtt is igent mondott, de aztán mielőtt kimentem volna a színpadra, na hát pont azelőtt egy perccel kellett telefonálnia, hogy nem jön ma. Legszívesebben elküldtem volna a francba és hazamentem volna, hogy átöleljem a kispárnámat és kisírjam a szemeimet amiért az apám becsapott. Ha tényleg üzleti ügy miatt nem jön, akkor azt már tudta volna előbb. Egyszerűen csak nem érdekelte őt a dolog, mert nem szereti amit csinálok. Intettem a pincérnek, aki kihozott nekem egy koktélt, majd még egyet és még egyet. Sokan voltak a bárban, rengetegen fényképezgették a vedelésem és tisztában voltam vele, hogy holnap el fognak terjedni a képek. Nem igazán zavart a dolog, vannak rólam partiképek, de azok mind jó hangulatúak, amin a barátaimmal vagyok rajta. Biztosan valami olyasmi pletyka is társulni fog melléjük, hogy kivágott a baráti köröm, de most ez se érdekelt. Csak döntöttem magamba a koktélokat tovább, egészen addig, amíg a poharak szét nem dőltek előttem, s én le nem folytam a földre, mint akinek a teste képlékennyé változott. Tompán, de hallottam a fényképezőgépek és telefonok hangjának csattogását, s tudtam, hogy holnap az összes kép el lesz adva valami helyi szennylapnak, mielőtt a menedzserem visszavásárolhatná őket. Valahogy nem tudott izgatni a dolog most, majd holnap elég lesz fognom a fejem a dolog miatt. Szerettem volna felállni, de nem voltam benne biztos, hogy ez egy jó ötlet lenne. Ha a földön maradok, akkor csak azt sikerül lekapniuk ahogyan fekszem, viszont ha bénázok még egy sort, akkor talán az a netre is felkerül... Kényelmesebb nekem itt, azt hiszem. Természetesen megint nem úgy alakult a dolog ahogyan én szerettem volna, ugyanis hamarosan erős kezek fonódtak a derekam köré. Csapkodni kezdtem, hiszen fogalmam se volt arról, hogy ki is az, aki nekiállt itt tapogatni. Persze hamar rájöttem, hogy csak segíteni akar, de akkor se tetszett, hogy az engedélyem nélkül fogdosott. A szüleimtől vallásos nevelést kaptam, hozzám aztán ne nyúljon senki!!! - Gyere, most elmegyünk. - súgta halkan az alak, akit időközben sikerült felismernem. Micah Barnes. Teniszező. Mellesleg nem néz ki rosszul, nagyon nem, szóval talán nem is baj ha arról fognak cikkezni, hogy vele távoztam... De miért akar velem távozni és miért öleli még mindig a derekam? Megpróbáltam lefeszegetni azokat onnan, de nem volt elég erő a kezemben ahhoz, hogy megtegyem. - Mégis hova akarsz vinni te pernahajder? Én aztán nem megyek sehova veled. - jelentettem ki, majd egy erőtlen pofont adtam neki, de szerintem nekem jobban fájhatott a dolog, mint neki. Hirtelen azt hittem, hogy megint sikerült felbuknom, de most nem erről volt szó. Ez a galád dobott a vállára és cipelt el magával, fogalmam sincs hova. - Hé, tegyél le, te perverz dög, nem akarok veled menni! - kiáltoztam és most már tényleg nem érdekelt, hogy ki mit hall, csak püföltem a hátát, de nem használt, cipelt tovább fogalmam se volt, hogy hova. ._._._. Fejfájás. Őrjítő fejfájásom volt, ami úgy hasított belém, hogy majdnem leestem az ágyról. Ugyan ez történt, amikor először kóstoltam meg az alkohol kesernyés ízét és másnap felébredtem. Akkor is leestem az ágyból, de most valami miatt nem sikerült. Olyan furcsa a gyomrom, mintha valami szorítaná... Nem is otthon vagyok. Talán az egyik haverom ismerőséé lehet ez a ház? Hirtelen mocorogni kezdett mögöttem a "fal" és valami - vagy inkább valaki? - közelebb csúszott hozzám. Éreztem a leheletét a bőrömön, hallottam az egyenletes szuszogását. Hevesen kezdett dobogni a szívem, és azonnal ellenőriztem, hogy rajtam van-e minden egyes ruhadarab. Minden megvan, kivéve a cipőmet. Ez persze még nem jelenti azt, hogy nem történt semmi a tegnap éjszaka, amiről én talán inkább nem akarok tudni. Leszedtem magamról a férfi kezét - a szőrösségéből ítélve más nem lehet - majd megnéztem ki is az illető. Mondanom se kell, azonnal sikítani kezdtem, mire a mellettem fekvő is felriadt. Hitetlenkedve nézett rám, én meg csak fogtam a cipőmet és elszaladtam. Hallottam, hogy valami olyasmit mormol, hogy "ez a hála amiért tegnap összehánytad a lakásom én meg elaltattalak". Nem érdekelt az egész, csak futottam hazáig, ahol újabb meglepetés várt. - Megtudhatnám, hogy hol voltál az éjjel? - nézett rám az apám kérdőn, majd hozzám vágott egy újságot - Ja, már tudom is. Komolyan, én szervezek neked egy meglepetést, és te ezt csinálod? Egész éjjel itt vártalak, mert azt akartam, hogy legyen egy kis meglepetés neked. Erre te meg így viselkedsz? Elmész valami sportolóval? Hupszi.... |
|