Jelleme 2 részre oszlik. Egyik az, amilyennek a világ látja, másik az, amilyen valójában.

Olyan vagyok, mint bármelyik rendes pszichopata.  Sőt, annál sokkal jobb! Én tudok szeretni, csak nem úgy, mint mások...

Milyennek látják?

1. Kedves, rokonszenves ember. Még az idősekkel is szívesen elcseveg bármiről. Felsegít a buszra, kinyitja előtted az ajtót. Úriember a javából.
2. Segítőkész, ő az első, aki bármikor, bárkinek segítő kezet nyújt nemtől és származástól függetlenül. Híres jótékonysági rendezvényeiről.
3. Állatorvos és egyben igazi állatbarát. Egyesek szerint virtuóz a szakmájában. Minden egyes állatot lelkiismeretesen kezel az egerektől az egzotikus fajokig.
4. Nyílt, flörtölő és romantikus. Szereti a nőket és azt is tudja, mivel veheti le a lábukról őket. Hosszabb, rövidebb kapcsolatai is voltak már, de ezek mind felületes románcok. Titkaiba csak egyvalakit avatott be, ő sem élte túl.
5.  Szenvedélyes az élet minden területén. Ha valamit csinál, azt szívvel, lélekkel teszi, mindent beleadva.
6. Könnyen megbocsájt és hajlandó meghunyászkodni is, ha a helyzet úgy kívánja. Látszólag jól neveltebb mint a többi vele egykorú férfi. Ez is hozzájárul a sármjához.
7. Bosszantóan intelligens, az iskolában szín jeles tanuló volt, a kisujjából kirázta az állatorvosit is. Több nyelven beszél, és meglepően tájékozott a világról.
8. Karizmatikus, könnyedén magára vonja az emberek figyelmét. Hallgatnak rá és sokan tisztelik.
9. Spontaneitásban igazán kreatív.
10. Simulékony. Olyan, amilyennek látni szeretnéd. Könnyedén kiismer másokat és aztán saját maga viselkedését az aktuális beszédpartneréhez igazítja.
11. Jó minden fajta házimunkában. Nincs bejárónője, mégis meleg étel kerül az asztalra és patyolat tiszta a lakása.
12. Szívesen vesz részt bármilyen összejövetelen. A kulturált szórakozást sem veti meg.
13. Megértő, jó barát. Nem panaszkodik, de ha neked szükséged van rá, mindig jut egy váll számodra ha az ismerősei közé tartozol.


Milyen valójában?

1. A hazugság az alap eleme. Mindig, minden körülmények között. Ne hidd el azt sem, amit kérdez!
2. Manipulatív és kegyetlen. Imád másokat irányítani úgy, hogy az még csak fel sem tűnik az illetőnek. Ilyenkor persze arra játszik, hogy valami módon a saját malmára hajtsa a vizet, illetve tönkretegye a kiszemelt áldozat életét. Puszta szórakozásból. Élvezi mások kínlódásait.
3. Veszélyes, szadista hajlamát képtelen elnyomni. Egyszerűen felizgatja mások szenvedése, nem szexuálisan, de attól még éppúgy élvezi és szüksége is van rá. A bosszúállás kedvenc játékai közé tartozik.
4. Számára színészkedés az élet! Csak így élhet az emberek között, csak így fojtathatja vágyai kielégítését.  A legtöbb érzelmét csupán megjátssza.
5. Hihetetlenül okos. Ezért nem kapták el eddig, hiába a nagy számú hullahalmaz amit maga után hagyott. Még csak nem is gyanítja a rendőrség, hogy ő a tettes. Mostanság, már tetemek sem maradnak utána. Köszönet érte a rendelő mellett üzemeltetett állat krematóriumnak.
6. A bűntudat hiányzik a szótárából! Nem ismeri ezt az érzést. A saját anyját is simán cafatokra tépné, ha az okot adna rá.
7. Hihetetlenül kétszínű tud lenni. Az egyik percben sziruposan csöpögő lovag, majd hirtelen arra eszmélsz, hogy egy bazi nagy bárdal darabol a saját dohányzó asztala közepén.
8. Imádja a nőket, de nem tiszteli őket. Lenyűgözőnek tartja a női nemet, némely példányt istenít is, persze a kiemelkedően szépek közül. A baj csak az, hogy tiszteletet tanúsítani számára olyan, mint egy kínai szöveg lefordítása. Jobbára lehetetlen.
9. Képes szeretni, vágyik mások figyelmére, arra, hogy valaki elfogadja ezt a mocskos oldalát is. Eddig egy nőnek tárulkozott ki teljesen, ő aztán, darált és főzött formában, három hétig Hell vacsorája volt. ( Hell egy jókora dobermann )
10. Csak minőségi alkoholokat iszik, azokat is mértékkel. Szereti, ha önmagához mérten, tiszta marad az elméje. Drogokat nem fogyaszt, soha.
11. A piti bűnök távol állnak tőle, még csak egy befizetetlen csekkje sem volt soha.
12. Kíméletlen ha üzletről van szó. Így érhette el, hogy nem csak vagyonos, de saját állatklinikát is tudott nyitni Honolulun. Aki az útjában állt, az sajnálatos módon, húskonzervként végezte.
13. Szexuális kapcsolataiban uralkodó félként dominál.

187 tömény centiméter, hézagok nélkül.  Haja barna, nem túl rövidre vágva. Még épp zselézhető alkalomadtán. Rideg,  barna szempár társul ehhez, melyben ezer apró fekete pötty járja haláltáncát, amikor jó kedve van. Igaz mosolyára a gunyoros jelzőt kapcsolnám, de remekül magára erőlteti a boldogság maszkját is.  Alkata sportos, átlagosnak mondható. Úriemberhez méltóan sűrűn látni öltönyben, de az egyszerűbb ruhadarabokat sem veti meg. Mindennapi kiegészítője az orvosi köpeny, esetleg műtős felszerelés.

+18?

A klinika zárás után a legjobb hely, amit el tudok képzelni egy kis szórakozásra. Itt minden megtalálható, amire csak szükségem lehet. Már órákkal ezelőtt haza ment mindenki, én is, csakhogy  vissza húzott a szívem, miután találtam egy fekete hajú, élénk tekintetű madárkát. Még kábult, pillantok felé, majd tekintetem visszavándorol a csaphoz, s dúdolva fertőtlenítem az eszközeimet. Ló nyugtató, kicsit talán többet kapott a kelleténél, de annyira ficánkolt, hogy abban az állapotban, nem tudtam volna észre vétlenül behozni ide.  Így viszont, meg kell várnom, amíg legalább annyira magához tér, hogy érzékelni tudja a helyzetet. Nem szórakoztató egy kiütött embert kínozni. A félelem a szemükben, a könnyek és arckifejezésük az, ami igazán tűzbe hoz. Hát várok! Lassan sorba rendezem a már megtisztított kellékeket, épp úgy, ahogy az asszisztensem szokta műtétek előtt. Fő, hogy minden kéznél legyen, ha kell. Halk nyöszörgés jelzi, hogy a nő kábulata már oszlani kezdett. Stílusosan a műtőasztalhoz láncoltam, szemeit, s száját egyaránt bekötve. Ez csak arra, jó, hogy növelje a félelmét.
-Hát nem szép nap ez a halálra Juliette? - Hangom bársonyos lágysággal kúszik felé a térben, miközben egyre közelebb sétálok, végül mellette megállva, gyengéden cirógatom meg az arcát. Gyönyörű nő, szinte kedvem támadna másképp is elidőzni vele, de valami hiányzik belőle. Az a kis plusz, ami szexuálisan is felizgatna. Ezért végezte megismerkedésünk után a rideg asztalon. Másra nem használható, de erre a célra, egyszerűen tökéletes alany. Leveszem szeméről a maszkot, s mosolyogva nézek a szemébe.
-Üdvözöllek nálam hercegnő! - Beleborzongok őzike tekintetében cikázó értetlenség és félelem kettősségébe. Tudtam, hogy ő tökéletes lesz! Akár egy jól megírt szimfónia.  Erről eszembe jut, hogy lágy, már romantikusnak mondható zenei aláfestést eszközöljek. Igazán változatos a zenei ízlésem.
-Csodás ez a dal! - Suttogom egy szikéért nyúlva, s apró vágást ejtek jobb alkarjának teljes hosszán. Nem mély a seb, inkább felületes. A vér is csak enyhén szivárog, majd apró patakba gyűlve hullik alá a padlóra. Lenyűgöző a látvány. Hosszú percekig csak nézem az általam kreált természeti csodát, majd hozzá hajolva, egész egyszerűen végignyalom a vágás felszínét. Vére eloszlik a számban, nem zavar az íz, sőt, elég megszokott. Felegyenesedve ismét a lány tekintetét keresem, direkt engedve, hogy ajkam szélén megszökjön egy csepp vörös életerő. Nem vagyok kannibál! Rend szerint nem eszek embereket, mármint volt rá példa, megkóstoltam, de olyan volt, mintha csak disznót, vagy bárányt fogyasztanék. Semmi extra! Nem okozott szemernyi élvezetet sem, így nem is bajlódok többé az elkészítésükkel. A vér viszont más! Nem azért ízlelem, mert finom, hanem mert ez valami olyan, ami rettegéssel tölti el az alanyaimat. Én pedig, imádom nézni mások kétségbe esett vergődését.
-Tudom, hogy most szeretnél könyörögni, de túl hangos szoktál lenni, ezért előtte, adok még valamit. - Nyugodt, kedvesnek is mondható a hanghordozásom, tekintetemben viszont izgalom és játékosság kusza elegye kavarog. Injekciós tűért nyúlok, s mivel már túl élénken rángatózik és zokog, egy cseppet ismét leszedálom. Csak annyira, hogy kissé kábává tegyem. Nem lenne jó, ha itt visítozna a város kellős közepén. Amíg hat a szer, másik karján is létre hozok egy szép patakocskát. Tudom, ezek csak fájdalmat okoztak, halált semmiképp. A kivérzéshez sokkal több kell, de ez a hely nem alkalmas rá. A pincém igen, de ott még nem rendezkedtem be teljesen. Még egy árva csontvágóm sincs otthon.
-Nem kellett volna olyan merész módon flörtölnöd mindenkivel a jótékonysági rendezvényen, ilyet nem illik tenni! Édesanyád talán nem tanított tisztességre és jó modorra, de én majd megteszem! Büntetést érdemel az olyan, aki nyilvánosan hoz kellemetlen helyzetbe. - Bal karján is végigfuttatom nyelvem, majd a számban tartva vérét, letépem szájáról a kötést és vad, állatias csók következtében, visszaadom teste nedvét. Harapni próbál, rossz kislány! Hát úgy pofán verem, hogy visszaspriccel belőle a folyadék.
-Ejnye! Összevérezted a köpenyem! Te tényleg semmiből sem tanulsz! - Ingatom jobbra-balra a fejem. Míg ő motyogni próbál, végül már rendes mondatokat formál.
-Dögölj meg te beteg állat! - Hörgi felém, vértől csöpögő ajkával a szitkokat.
-Nem kedvesem! Ma te fogsz megdögleni! - A fülébe suttogok, tincseit lágyan simogatva, majd vészjósló nevetésben török ki. Ez is egy hősnő típus! Azt hiszi elég bátor, mert szembeszáll velem, de tudom, fog még könyörögni is az életéért.
-Akkor álljunk is neki a munkának! Rajzolok rád valami szépet! - Újabb eszközért nyúlok, s széket húzva az asztal mellé, nyugodt szívvel ülök le, hogy nevem kellőképpen belevéssem mindkét lábába! Hosszú, hófehér combjai, karcsú, izmos vádlija, tökéletes vászon az én művemhez. Fél óra alatt végzek is, szép, cirádás betűimmel. Egy remekmű az egész! Áldozatom könnyei záporként hullnak, teste görcsös remegése, néha már idegesítő. Pár helyen, meg is csúsztam közben, de még így is szép lett az eredmény. Kár, hogy senki sem fogja látni rajtam kívül.
-Ne sírj, az semmit sem old meg! - Hófehér zsebkendőmmel törlöm le könnyet, s atyai csókot lehelek a homlokára vigasz gyanánt. Jócskán előre rohant az idő, sietnem kell, hogy mielőtt az első alkalmazottak megérkeznek, tisztává varázsolhassam a helyet. Száját kénytelen vagyok ismét betömni, de szemét, azt a két ragyogó sugarat semmi esetre sem fedném el magam elől.
-Sietnünk kell, hát essünk neki, úgy igazán! - Két kézzel ragadom meg a felsőjét, és egyetlen erőszakos mozdulattal tépem ketté. Csipkébe bújtatott, telt keblei félelemmel telve pihegnek fel, s alá.
-Ne.... kéem, kéem.... - Alig érthető könyörgésbe kezd amit megpillantja az ollót. Érthetetlen lény, hisz csak a fehérneműjét szeretném levágni vele, semmi több. Ez nem alkalmas egyéb, finom műveletek elvégzéséhez. Túl otromba.
-Látod? Csak az anyagot vágtam el az ollóval, de ezzel.. - Szeme elé tartok egy jókora vágóeszközt.
-Téged nyitlak fel. Milyen alakban óhajtod? Egy szép rombusz, vagy hatszög? esetleg régi módi, de igazán hatásos ipszilon vágás? Az élve boncolásnak megvannak a maga gyönyörei, majd mindjárt meglátod! Amint megváglak szíved többé nem életet majd, hanem kiűzi testedből az utolsó csepp erőt is. Szinte magad ölöd meg azzal, hogy dobog az ez egy, tenyérnyi szerved. Szereted a férfiakat, biztos szép nagy szíved van! - Gyengéden jobb keble fölé helyezem a szikét, és ezúttal mély vágást ejtek a bőrén. Idő hiányában, a klasszikus ipszilon vágás mellett döntök. Egészen ágyékáig felnyitom. Bár több időnk lett volna! Hihetetlen gyorsan száll ki tekintetéből a lélek, magával ragadva a félelmeit is. Hellnek van a mélyhűtőben élelme, így most ez itt, csak használhatatlan plusz hústömeg. Már hajnali három. Nem ma kellett volna ezt csinálnom! Éjfél után belekezdeni, már értelmetlen. Morogva felkapom a csontfűrészt. El kell tüntetnem, főleg mert a nevem ott díszeleg rajta. Milyen jól állok neki! Belemosolygok az újabb felcsendülő dallamba, s munkához látok. egyben nem vihetem át az állathamvasztóba, darabokban viszont, senkinek sem fog feltűnni...
Négy teljes óra alatt elintézem az élettelen testet, s feltakarítok minden egyes apró vérfoltot. Újra fertőtlenítek, nehogy valami baktérium kerüljön majd a pácienseim testébe. Szörnyen kellemetlen lenne az! Mire az első dolgozó megjelenik, ismét minden ragyog.
-Jó reggelt főnök, milyen friss ma! - Mosolyog rám az alig huszonnégy esztendős recepciósom. De sokszor képzeltem már el megcsonkított testét vérben fagyva, de nem tehetem! Túl közeli, túl nyilván való.
-Szép reggelt Lizbeth, ma több fontos műtétünk is lesz, mindent le akartam ellenőrizni, még nyitás előtt! - Fecsegek fesztelenül, mintha mi sem történt volna. Számomra, nem is volt semmi különös, csak egy átlagos éjjeli játék, ennyi az egész.
-Még van egy óránk, elugrok addig valami reggeliért. Neked is hozzak valamit? - Nem meglepő a kérdésem, általában jó vagyok az alkalmazottaimhoz, sőt, mindenki máshoz is. Agresszióm kizárólag titokban élem ki többnyire. Persze, néha engem is felbosszantanak és olyankor, szakad a cérna.
Kifelé menet kisimítom a makulátlan öltönyömön megjelent kurta ráncot, sajnos át kellett öltöznöm, mert a másikon csak a hamvasztó segíthetett, nem beszélve az orvosi köpenyemről,  majd mosolyt festek az arcomra. Szükségem is van rá, hisz azon a pár méteren, míg eljutok az ajtótól a kocsimig, négy különböző ismerős akaszkodik a nyakamba. Az állataikról beszélnek, majd dicsérnek. Szeretem a dicséretet, ezért nem bújok ki a beszélgetések alól. Hagyom, hogy az egekig magasztaljanak. Az egyik még az unokáját is rám sózná, vigyem el egy randevúra. Ó, bár belátna a maszkom mögé. Néha szívesen megmutatnám az igazi arcom, és élvezettel szemlélném, hogy szörnyednek el ezek a kétszínű, gerinctelen emberek.