State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Olina & Antonio

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Antonio Trefoloni
avatar
Playby :
Alan Rickman
Tartózkodási hely :
Az a fura nevű város déli részén
Job/hobbies :
Orvoskutató - háziorvos
Csoport :
Egészségügy
Hozzászólások száma :
29
Join date :
2015. Jun. 16.
Age :
56


TémanyitásTárgy: Olina & Antonio   2015-07-02, 19:57





Olina&Antonio
Belvárosi kávézó



Az újonnan megjelent érdekes fertőzést, a TWAO-t Dr. Trefoloni már többé-kevésbé megismerte, rájött a vírus szerkezetére. Hosszú és kemény munka során jutott el az eredményig és még nem volt késznek minősíthető a kutatás. Kemény munka és veszélyes! Csoda, hogy még nem betegedett meg az orvos ennyi munkaóra után. Eddig sem volt jellemző rá, hogy betegeskedett volna, ha eddig ki akarták volna nyírni a mikroszkópikus elélények és vírusok, akkor már rég elkapott volna valami nyavalyát és a sírjában feküdne.

Reggel, olyan fél nyolc felé Antonio behajtott a belvárosba. Háziorvosként délutános volt, de a délelőttjét a laborban tervezte tölteni. Útközben megállt egy kávézó előtt, mert az este nem sikerült kiadósat aludnia, szüksége volt a koffeinre. Benyitott a kávézóba, majd beállt a sorba. Reggelente mindig sokáig kellet várni, hogy a pulthoz érjen az ember, de ez érthető is. Mikor kávézzon az ember, ha nem reggel?
Miközben várt, észrevette, hogy utána az a hölgy is belépett a helyiségbe, akit körülbelül egy hete mart meg egy kockás vipera. Mivel már bent állt a sorban, meg természete miatt is nem ment oda hozzá, csak billentett fejével, ezzel is némán köszönt a nőnek. Arca ezúttal is egyszerű, robotias volt, mintha semmi érzelem nem lenne benne. Azonban kígyó marta betege köztük volt a számára szimpatikusabbak listáján. És ez nagy szó! Talán kettő-három-négy személy van azon a képzeletbeli listán rajta kívül.

Lassan, de legalább haladt a sor. Még szerencse, hogy nem a déli dögmeleg időben jött az orvos kávézni, mert akkor biztos utána kellene kapjon pár ájuldozónak és utána pátyolgathatná is őket. Trefolonit sokan megismerték, nem meglepő elvégre a fél város hozzá jár. Nem győzött visszaköszönnö az őt megszólító embereknek. Elég kényelmetlen helyzet volt neki, nem szeret feltűnősködi, inkább maradna Anonimusz.
Mindennek vége egyszer, a várakozásnak is. A kiszolgálótol kért egy erős kávét, és ahogy megkapta leült az egyik kétszermélyes üres asztalhoz.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Olina Haoa
avatar
Playby :
Bryce Dallas Howard ❥
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
work&work&work.-
Csoport :
civilek-
Hozzászólások száma :
99
Join date :
2015. Jun. 09.
Age :
33


TémanyitásTárgy: Re: Olina & Antonio   2015-07-07, 11:54

see you again
antonio & olina

A Park igazgatójaként megadatik pár előnye a munkának. Többek között az is, hogy korán reggel nem szükséges azonnal berohanni, ha nincs krízishelyzet. Természetes, hogy ennek ellenére azért sietek, de megállhatok egy kávéra, vagy azért hogy Kevint elvigyem valahova, ha kéri. Most azonban semmi másra nem vágyom jobban, mint egy kávéra.

Átlépem a küszöböt. Lábujjhegyre állok, és kukucskálok. Elégedetten látom, hogy a sor pont kényelmes időzónán belül fog fogyatkozni. Ismerős arc a sorban. Redundancia, a zavarom és a tehetetlenségem jobban beszél helyettem. Felém int, lemásolom a mozdulatot. Bár az én arcom barátságosabb és talán lelkesebb is. A szimpatikus doktor. A szimpatikus, elérhetetlen doktor.
Belépek a sorba és türelmesen araszolok. Időnként figyelem Dr. Trefolonit, benn áll-e, végzett-e, merre megy.

Gyakran járok erre. Kellemes hely. Most először egy apró pók vonja magára a figyelmem, ahogy lassan elbandázik a lábam mellett. Szerencsére nem esek kétségbe. Hála a munkámnak. Az üss-vagy-fuss helyzetekben leginkább az első megoldást támogatom, legyen szó pszichopata taxisofőrökről, vagy nagyobb családi autó méretű pókokról. Mire felpillantok kis barátomról, észlelem, hogy a doktor megkapta a rendelését és az egyik két személyes asztalhoz fárad.
Eljátszok a gondolattal, hogy azért azt választotta, mert számít rám, de kétlem.

Megkapom a kávém, cukor nélkül. Körbe pillantok, majd végül valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva úgy döntök, a doktor elé állok és megkérdezem, leülhetek-e? Ha a válasza nemleges lesz, akkor sem esek kétségbe.

- Szabad? - lépek az asztala mellé, egy halovány, barátságos mosollyal arcomon.


©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Antonio Trefoloni
avatar
Playby :
Alan Rickman
Tartózkodási hely :
Az a fura nevű város déli részén
Job/hobbies :
Orvoskutató - háziorvos
Csoport :
Egészségügy
Hozzászólások száma :
29
Join date :
2015. Jun. 16.
Age :
56


TémanyitásTárgy: Re: Olina & Antonio   2015-07-09, 20:28





Olina&Antonio
Belvárosi kávézó



Mint általában, most is sokan felismerték a háziorvost. Trefolonit már-már zavarta ez a hírnévnek nem mondható ismeret, de mit is tehetett volna ő?  Nos, semmit és nem is érdekelte annyira a dolog, hogy elhatározza magát és lépjen. Egész életét így élte le, hozzászokott a sok ráköszönő emberekhez. Ezúttal is búskomoran halkan és hihetetlenül mély hangon köszönt vissza az illetőknek. Kicsit lelkesebb, de még mindig a szokásos határán belüli arccal bólintott egyet fejével a kávézó ajtaján belépő hölgynek, méghozzá annak, akit az elmúlt napokban, hetekben vizsgált és látott el a kígyómarás miatt. A hölgy egyike volt azon embereknek, akikre pozitívan tekintett. A többségre vagy semlegesen, vagy negatívan, így ez nagy szó Antonio esetében.

Végre eltűntek előle az emberkék és sorra került. Nem volt az olyan sok perc, de neki mégis annak tűnt, ezért mérgelődött is magában egy sort, aztán megnyugodott. A pultnál egy erős kávét kért, amit rögtön el is kezdtek csinálni. Beletelt némi időbe, mire megőrölték a kávészemeket, de Trefoloni pontosan így szerette, jó volt hallani a gép zaját, miközben az dolgozik. A kistányért, rajta a csésze kávéval elvette, amint nyújtották felé. Volt mellette tejszín és cukor is, sőt, még egy kisebb keksz is helyet foglalt a tányéron. Egy olyan helyet keresett, ami viszonylag nyugodt volt és nem az emberforgalom közelében helyezkedett el. Egy kétszemélyes asztalt nézett ki magának, ahol nem ült senki. A falhoz közelebbik székre leült és megkavarta gőzölgő kávéját. Túl forró, várnia kellett.  

Tekintetét a fekete koffeinről csak akkor vette le, mikor egy ismerős hangot hallott. A kérdésre felnézett az előtte álló hölgyre, arra akinek biccentett fejével az imént.
- Tessék csak. - Bökött az előtte lévő székre és intette a nőt, hogy üljön nyugodtan le. Szebben is kifejezhette volna magát, de ő nem az a típus. Tömören és egyszerűen. Amint volt betege helyet foglalt, ő a tejszín után nyúlt és beleöntött egy kevéskét a még mindig meleg italba.
- Azóta sem jelentkeztek tünetek? Esetleg mellékhatások? - Érdeklődött az állapota iránt. Közben nem nézett fel, figyelte, hogy pontosan annyi tejszín kerüljön a kávéba, amennyit megszokott. Majd a cukrot is kezébe vette és megérdesítette vele egy kicsit. Csak mértékkel. Mindeközben némán hallgatta a választ és mihelyt készen lett az ízesítéssel, a nő szemébe nézett.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Olina Haoa
avatar
Playby :
Bryce Dallas Howard ❥
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
work&work&work.-
Csoport :
civilek-
Hozzászólások száma :
99
Join date :
2015. Jun. 09.
Age :
33


TémanyitásTárgy: Re: Olina & Antonio   2015-07-10, 10:02

see you again
antonio & olina

A ventilátor majdhogynem a nap huszonnégy órájában munkában lehet, ahogy a légkondi is – amíg utóbbi fel nem mondta a szolgálatot. Érezni a terembe kúszó hőséget. Még így korán reggel is, kitikkasztja az ember kedvét. Komolyan attól félek, hogy egyszer elpárolog Honolulu összes vízkészlete, kiszárad, mi pedig szomjan halunk, de ha így folytatja a hőmérséklet, előbb fogunk összeaszalódni, vagy élve megfőni, minthogy lenne időnk cserepes ajkunkkal vízért könyörögni.
Az őrülettel párhuzamos hősiességgel állom a Doktor pillantását pusztán azért, hogy ne veszítsem el teljesen becsületem és méltóságom. Különös érzésem van vele kapcsolatban. Mint egy torz tükör. Mintha magam látnám évek múlva...

Gépiesen araszolok a sorban, miközben figyelemmel kísérem mások kérését. Az én kívánságom kávé. Se cukor, se tejszín. Semmi adalék. Dr. Trefoloni korábban kikapja a rendelést és az egyik nem túl távoli asztalhoz húzódik, ami kétszemélyes. Magamban eljátszok a gondolattal, hogy társaságra vágyik, de végül tisztázom magamban ennek a képtelenségét. Mégis egy részem örömmel csapódna mellé. Az okát magam sem értem. Elvégre jól tudom, jól látom, hogy mi a véleménye az emberekről, mennyire tartja a távolságot, mégis jócskán megkedveltem.
Időközben én lépek a pulthoz és a szokásosat kérem. Mielőtt bármit mondhatnák a lány bólint és pár másodperc alatt elém csúsztatja az apró tányért. Megragadom és ellépek, hogy utat engedhessek a mögöttem toporzékoló, igen ingerült asszonynak.

A Doktor asztala felé igyekszem, közepes tempóval, majd lelassítok előtte, hogy udvariasan megkérdezzem, szabad-e még mellette egy hely.
- Köszönöm. - arcomra kúszik a legőszintébb, legbarátságosabb mosolyom, miközben elhelyezkedem az ülőalkalmatosságra. Nyugodt, csendes. Pontosan ezt kedvelem a helyben, és a férfi is hasonló komfort érzést vált ki belőlem minduntalan. Különlegesen jó érzés ennyire nyugodt környezetben lenni. Magam elé húzom a tányérkát, majd az apró kanállal kavarok rajta, hogy hűthessem, mikor kérdést intéz felém.
- Nem, nem jelentkeztek. Már jól vagyok. - pillantok a férfira, de ő gyakorlatilag nyakig a csészéjébe bújva pakolja tele mindenféle adalékkal. Szám vékony vonalának az íve nem lankad. - Ön jól van? - fürkészem, mikor végül tekintetünk találkozik. Eszembe jut, amikor kénytelen volt azon az estén házig kísérni, mennyire szégyenletes. Az emlék miatt, vagy mert ezt az érzést váltja ki belőlem, lesütöm tekintetem és ajkamhoz emelem a csészét, hogy fújhassam azt.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Antonio Trefoloni
avatar
Playby :
Alan Rickman
Tartózkodási hely :
Az a fura nevű város déli részén
Job/hobbies :
Orvoskutató - háziorvos
Csoport :
Egészségügy
Hozzászólások száma :
29
Join date :
2015. Jun. 16.
Age :
56


TémanyitásTárgy: Re: Olina & Antonio   2015-07-11, 10:19





Olina&Antonio
Belvárosi kávézó



Az orvos sokat járt már ebben a kávézóban. Otthon is volt kávéfőzője és általában reggelente főzött is magának, ezért nem szorult rá, hogy nap mint nap ide járjon. Ettől függetlenül jó ismerte a helyet, ha nem volt ideje a nap elején, késésben volt, vagy csak lustaságból hanyagolta az otthoni kávékészítést, akkor ide látogatott el. Nem számít törzsvendégnek, de heti egyszer legalább el szokott ugrani ide. Meg volt elégedve a kínálattal és a kávézó ízeivel is, sok kávézóval ellentétben itt tényleg jól csinálják a dolgukat.

Trefoloni most is a kedvenc helyére ült le, nagy szerencse, hogy szabad volt, mert akkor emiatt is mérgelődött volna, nem elég a hőség és a sorban állás. Kívülről mindez nem látszott, teljesen higgadtak, magabiztosnak és tudatosnak tűnt. Arcán látszott még egy kicsit a reggeli kóma, de könnyedén azt lehetett hinni, hogy csak a ráncok kezdtek megjelenni rajta.
Mivel a kávéja még túlságosan is forró volt, ezért csak kavargatta, amikor megszólították. A már ismert nőre felpillantott és közölte vele, hogy nyugodtan foglaljon helyett. Elkezdte ízesíteni a kávéját, közben érdeklődött az állapotáról.
- Értem. – Bólintott elégedetten az orvosa. Ezek szerint jól emlékezett a kígyómarás ellenszerére. Nem volt számottevő a hasonló betegek száma, szerencsére még itt is, Hawaii szigetén sem marnak meg sok embert a kígyók. A visszakérdezésére felpillantott a hölgyre, kissé meglepődött, mert nem sokszor kérdezik ezt tőle. Talán azért, mert egy orvosról feltételezhető, hogy jól van, elvégre ez a munkája és ha másokat sikerül, magát is meg tudja gyógyítani. Ez tulajdonképpen így is van, de nem szabad elfelejteni, hogy az orvosok azok, akik a legkönnyebben meg tudnak betegedni, hiszen folyamatosan betegek veszik körül.
- Igen, jól. – Válaszolt nyugodt, mély hangon. Megállapította a nőn, hogy talán boldog, csak mert mosolyog.

Közel egyszerre kortyoltak bele a kávéjukba. Néhány percnyi csönd következett, míg mindketten kiélvezhették a fekete mámort, ami reggel isteni áldásként jött. Egy dolog kezdte aggasztani. Mivel betege nem diák és ne kellett neki igazolást írnia, meg amúgy is az asszisztense végzi a papírmunkát, amihez kell a név is, ezért az orvos fülébe nem ért el a hölgy neve. Nem szokta érdekelni a páciensei neve, de a nővel már más kapcsolata is volt, ezért kezdte érdekelni.
- Megkérdezhetem, hogyan hívják? – Továbbra is magázta, lehet máshogy sem tudna már beszélni, csak így. Még a gyerekekkel is ilyen módon kommunikált.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Olina Haoa
avatar
Playby :
Bryce Dallas Howard ❥
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
work&work&work.-
Csoport :
civilek-
Hozzászólások száma :
99
Join date :
2015. Jun. 09.
Age :
33


TémanyitásTárgy: Re: Olina & Antonio   2015-07-12, 07:38

see you again
antonio & olina

Ahogy közelebb érkezem a pulthoz minden öt évesnek becsületére váló hisztis türelmetlenséggel lépek közelebb. Rossz úton jár az, aki egy csésze sima kávéval próbálja életben tartani magát. A  következő pillanatban a Doktor mellett termek, helyet kérek és foglalok is, miután zöld utat kapok. Egyszerre tudatosul bennem, milyen jelentéktelen vagyok a közelében. Levegő után kapok és egy jókorát sóhajtok, miután kényelmesen befészkelem magam.

Elég lehangoló védtelennek érezni magad, ha egy szófukar, ám igazán különleges személyiséggel sikerül összefutnod. Valamilyen, számomra is ismeretlen okból nem hagy nyugodni. Van benne valami – és a jó ég tudja, mi az, - ezt pedig nem állhatom. Tekintetem íriszeire téved. Teljesen üresnek érzem a fejem, így jobb híján elfordítom tekintetem és a sorban állókat kezdem elemezgetni magamban. Kevéske választ kaptam az állapotomra, de többet nem is vártam, az igazság az, hogy ez az egyetlen szó is fölül múlta a várakozásomat.
Igazán minden okom megvolt, hogy a legjobbakat feltételezzem a találkozásról; megtörtük a csendet, tisztáztuk a tisztázni valókat -ez alatt az állapotomra gondolok-, úgyhogy most már könnyedén túlléphetnénk rajtam és beszélhetnénk róla. Nem azért foglalkoztat, mert a doktorom. Nem a hivatásával ülök egy asztalnál. Ő, mint Antonio foglalkoztat. Kíváncsivá tesz. És ezt sem állhatom. Bátorságot merítek valahonnan mélyről és könnyedén megkérdezem, hogy Ő hogy érzi magát, mire váratlan pillantással válaszol. Talán megleptem? Valószínűleg olyan betegnek gondol, aki csak magával törődik, pedig erről szó sincs...
- Örülök. - mosolyom nem lankad le, továbbra is boldogan simogatom a csészém peremét, miközben időnként rápillantok a férfira, vagy a sorra.

Ízletesnek gondolom a kávét, kijózanít. Elég magabiztosan jelentem ki magamnak, hogy a múltkori eset minden kétséget kizáróan soha nem fog megismétlődni. És az időnkénti véletlen összefutásokat nem számítva, gyanúsan most üldögélünk egymással utoljára. Hiszen, ha nem leszek a páciense, nem lesz miért csatlakoznunk egymáshoz, egy leszek a többi közül. És minden előző napi beteg közelebb kerül majd hozzá, mint én.
Kérdését követően kettőt nyelek, de nem jön ki hang a torkomon, szóval köhögök, először csak időhúzás végett, aztán már annyira, hogy levegőt sem kapok. Igazán komikus lenne egy orvossal szemben megfulladni. Valami különleges oknál fogva azonban sikerül rendeznem magamban a káoszt.
- Olina. Olina Haoa. - az ismétlésre grimaszolok kissé, hiszen talán a vezetéknevem nem is érdekli a Doktort. Mintha próbálna velem csevegni, ez ösztönöz, hogy én is így tegyek. - Sűrűn megfordul itt? - kíváncsian előre hajolok, miközben tekintetem ráakasztom a férfi arcára.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Antonio Trefoloni
avatar
Playby :
Alan Rickman
Tartózkodási hely :
Az a fura nevű város déli részén
Job/hobbies :
Orvoskutató - háziorvos
Csoport :
Egészségügy
Hozzászólások száma :
29
Join date :
2015. Jun. 16.
Age :
56


TémanyitásTárgy: Re: Olina & Antonio   2015-07-16, 15:35





Olina&Antonio
Belvárosi kávézó



Valójában nagyon is jólesett az orvosnak, hogy megkérdezték állapotáról. Meglepődött, mert nem sokszor hallja ezt a kérdést. Arckifejezése talán valamivel élénkebb volt a szokásosnál, de ezt még mindig alig lehetett látni rajta. Nem képes gyorsan megváltozni, még abban az esetben sem, ha egy szimpatikus nővel beszél, mint jelenleg. Felnézett a hölgyre és látta, hogy a vele szemben ülő továbbra is mosolyog. Egy laza kis szájhúzást ő is megejtett, ami egy mosollyal ért fel nála, majd elkezdte inni a kávéját. Teltek a másodpercek, elmúlt néhány szótlan pillanat. Mire a kávé egynegyede eltűnt, az orvos szünetet tartott az ivásban. Szerette kiélvezni az ízeket és nem sietni velük. Van idege, nem akart rohanni a munkába. Inkább szépen kortyonként haladt, talán azért is, mert még mindig túl meleg volt torkának.

Legnagyobb fordulatként megkérdezte a nő nevét. Ez nagy szó! Már eljutott ideáig, bár valószínűleg a hölgynek ez semmilyen szimpátiasugalló reakciót nem jelentett, hiszen csak a névre kíváncsi, legalábbis elvileg. Aki ismerte az orvost az viszont nézhetett nagyokat, hogy mi vezérelte erre a férfit. Kissé meglepődött, amikor elsőre köhögést kapott válaszként. Az első pár esetében hallotta, hogy nem asztma és nem is félrenyelés miatt jöttek elő. Azokhoz a hangokhoz már hozzászokott, ismerte jók őket. De aztán már érezte, hogy tényleg küszköd a levegővel. Csöndben ült tovább, hiszen nem fog rögtön mentőt hívni, ha valaki elköhögi magát. Mit is tehetett volna? Felpattan és hátba veri a nőt? Azért annyira nem volt súlyos, csak egy kis rosszul vett levegő. Volt betegének neve aztán elhangzott. Szóval a szigetről származik Olina, neve legalábbis erről árulkodott. Köszönömként csak bólintott elégedetten a doki, majd még egy korty erejéig a szájához emelte a poharat. Olina kérdéséig elég volt az az idő, hogy le is nyelje a szájába kerülő kávét.
- Hogy mi sűrű, az relatív. De heti három nap reggelét itt szoktam kezdeni. – Válaszolt. Nem tudta, hogy a nőnek mit jelent az, hogy sűrűn jár ide, hiszen lehet, hogy valakinek heti egy alkalom is sokat jelent, míg másnak a reggeli kávé itt olyan, mint a fogmosás. Legalábbis gondolom annak kéne lenni.
- És ön? – Kérdezett vissza mindenféle tanakodás nélkül. Ezúttal már önmaga volt, nem az orvos, hanem Antonio, mint ember.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Olina Haoa
avatar
Playby :
Bryce Dallas Howard ❥
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
work&work&work.-
Csoport :
civilek-
Hozzászólások száma :
99
Join date :
2015. Jun. 09.
Age :
33


TémanyitásTárgy: Re: Olina & Antonio   2015-07-17, 08:26

see you again
antonio & olina

Ahogy elhelyezkedtem vele szemben, már nem volt időm a magánéletemen rágódni. A napi rutin elmossa az otthoni gondokat, hogy új, más természetű problémákat ültessen a helyébe. Minduntalan várakozásteljesen fixírozom őt. Látom arcán egy pillanatra hideglelős mosolyát, elakad a lélegzetem, de nem firtatom tovább. Elbűvölő, de nem könyörtelen, mint azt korábban gondoltam. Vonzó természete van, legalábbis úgy vélem nem mindenki megy el mellette, sőt. Hallom, ahogy a hátam mögül páran szólnak felé. Hírneves ember. És azok után, amit értem tett, úgy vélem megérdemli. Ha minden betegével csak feleannyira kedves, mint velem, már kinevezhetnék az 'Év orvosának'. Zavartan kortyolok ismét a kávémba, amiért így elkalandoztak az érzéseim, a gondolataim. A keksz után nyúlok és amíg ő - addig én is csendesen kiélvezem az ízek adta apró gyönyöröket.


Nem tudtam, hova legyek zavaromban, mikor a nevem után érdeklődött. Bár azzal nyugtattam magam, hogy ez egy természetes - udvarias - emberi szokás. És ha már ilyen pofátlanul sikeresen mellé vetődtem ebben a korai órában, úgy joga van tudni rólam, legalább a nevem. Azonkívül, hogy megmart egy kígyó, hiszen ennél szerencsétlenebbül aligha mutatkozhattam volna be. Ő maga volt a megszokott közömbösség. A nevem után való érdeklődése így azért mellbe vágott. És kisebb szánalmas fulladást követően - sikerült elárulnom neki. Legalább a méltóságom illúzióját megakarom őrizni. Apró bólintással köszöni meg, mire az én szám sarka ráng és egy újabb, ezúttal másfajta mosolyt engedek felé.
Kíváncsiságból érdeklődöm, hogy sűrűn megfordul-e itt. A csészére révedek, mintha abban a pillanatban már bánnám, hogy feltettem a kérdést. Nem siet a válasszal, érthető.
A puha hang. Elkapom a pillantását. Valamiért kimosolygom a szavait. Mintha az orvos beszélne belőle minduntalan. Előfordul, hogy esetenként az illető képtelen megválni hivatásától. Ám minden hiedelmemmel ellentétben a visszakérdezése megdöntötte szilárd véleményem róla. Azt gondoltam tovább issza a kávét és egy tisztelettudó bólintással elköszön - még nem.
- Általában én is így osztom be az időt. De előfordul, hogy délután tévedek erre. - lassan, tagoltan felelek. Nem erre számítottam. Nem gondoltam, hogy a csevegésünk ilyen irányba is elkalandozhat.
Sok mindent szeretnék tőle, róla megtudni. De a lebilincselő érzés, -ami némaságra int,- egyszerűen nem ereszt a közelében. Az utolsó kortyokat teszem magamévá, mielőtt apró koccanással érkezne vissza helyére a csésze.
- Kellemesen telt a hétvégéje? - talán pofátlanság ilyet kérdezni, és ezzel kiharcolom magamnak a Doktor -mostantól állandó- elkerülését, őszintén nem jutott jobb kérdés eszembe. És szívesen hallanám még a hangját.

Az utolsó kortyot öntöm magamba, mikor lerakom véglegesen a csészét és a szalvétám után kutatok. Gondosan feltörölve minden árulkodó nyomot, ami elvezethet bárkit is a fekete italozásomhoz. Tekintetem vibrál. Különös érzések hullámai csapnak össze fejem felett, végül mély levegőt veszek és megköszörülöm a torkom.
- Mondja, valóban nincs rá mód, hogy a hálám -amit Ön iránt érzek,- kifejezésre kerülhessen? - sokatmondóan révedek rá és bár gyanítom a választ, ezúttal nem eresztem el egy könnyen. Sem gyenge, sem elutasítható állapotban nem vagyok, így nem lesz egyszerű dolga...

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Antonio Trefoloni
avatar
Playby :
Alan Rickman
Tartózkodási hely :
Az a fura nevű város déli részén
Job/hobbies :
Orvoskutató - háziorvos
Csoport :
Egészségügy
Hozzászólások száma :
29
Join date :
2015. Jun. 16.
Age :
56


TémanyitásTárgy: Re: Olina & Antonio   2015-07-22, 17:35





Olina&Antonio
Belvárosi kávézó



Antonio bár olyan ember volt, aki a munkájának élt, mégsem hanyagolta el a kávézást. Szerette a kutatómunkát, még éjjel is dolgozott sokszor, talán éppen ezért adott nagy jelentőséget a koffeinnek. Reggelente nem szokott sietni, hagyott magának elég időt a felébredésre. Egész nap pörög és az agyának minden erejét beveti, így érthető, hogy kell neki a reggeli nyugalom. Igaz, annyira nem idős még, de haladnak felette is az évek és sajnos egyre több nyugalom kell neki.

Ezen a napon nem magába mélyedve, félálomban iszogatta kávéját, csatlakozott hozzá Olina is. Volt már olyan, hogy az emberek leültek mellé vagy elé, de most kevésbé volt faarcú. Meglepő, hogy az ő szemében nagyon is nyitott volt, foglalkozott a nővel. Megkérdezte nevét is, amire kis köhögés után választ is kapott. A köhögés azt sugallta, hogy talán zavarta a kérdés Olinát. Meglepte, hogy még nem tudta az orvos, vagy tán jobban szeretett volna inkognitóban maradni? Ezekre tudott gondolni Trefoloni.
Aztán túlléptek a név okozta kellemetlenségeken, az olasz orvos elmondta, hogy milyen gyakran szokott ebbe a kávézóba járni. Kiderült hogy szokásaik hasonlóak, ebből a szempontból. Újabb kortyolások következtek, már mindkettőjük az utolsókat eresztették le torkukon. Antonionak jól esett a kávé, lassan kezdte magát felfrissültebbnek érezni. Lehet, hogy ez csak a lelki hatása a kávénak, hiszen ha az ember megiszik egy pohárral, azt várja hogy felpörög tőle és ilyenkor bármilyen hatás nélkül is képes azt érezni. Amolyan agyi megtévesztés. Így van ez a gyógyszerekkel is, azok világában sokat alkalmazzák az orvosok, külön gyógymódot dolgoztak ki erre a tudományra.

Általánosabbnál általánosabb kérdések követték egymást, bár kettejük esetében ez volt az első alkalom, hogy ilyenekről beszéltek. Most ismerték csak meg egymást igazából. Trefoloninak is lehetősége volt bemutatkozni személyesen és valamiért szerette volna is megmutatni magát. Különlegesnek tartotta a hölgyet és ez kétségtelen, az orvos viselkedéséből meglátszott.
- Szombaton és vásárnap délelőtt a laborban voltam. Mondhatni szokásos volt. - Válaszolt Olina kérdésére. Egyedül élt, minek üljön egymagában a házában és gubbasszon? Akkor inkább valami hasznosat tesz, igaz hogy lazábban végzi a munkát mint a hét többi napjain. Segédei sincsenek, hiszen nem teheti kötelezővé munkatársainak, hogy hétvégén is bejárjanak.
Ezúttal nem kérdezett vissza. Finoman lehúzta a maradék cseppeket is, majd - mint aki jól végezte dolgát - határozottan letette a csészét a tányérjára. A csendet megtörő hölgy kérdése meglepte az orvost. Ő már rég túllépett azon a napon, számára az a kis ellátás semmiség volt, hiszen ezt csinálja nap mint nap. Antonionak voltak azóta jóval problémásabb betegei, akik elfelejtették vele a kígyómarást. Az pedig, hogy hazavitte a nőt, egyáltalán nem volt teher az olasznak, ugyanis ő is hazafelé tartott.
- Mondja, miért akar ennyire hálálkodni? Már számtalanszor megköszönte. - Gondolta, hogy Olinának a múltheti este kissé kellemetlen volt, elvégre hazavitette magát, de Trefoloni nem érezte annak. Ettől függetlenül megértette a nőt és nem utasította el egy határozott nemmel. Kis csönd, majd az orvos folytatta.
- Mit szeretne, mit tegyek? Mit kéne mondanom erre? - Nem tudott megoldást találni rá, illetve nem tudta, hogy a nő mire gondol pontosan, ezért inkább megkérdezte erről.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Olina Haoa
avatar
Playby :
Bryce Dallas Howard ❥
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
work&work&work.-
Csoport :
civilek-
Hozzászólások száma :
99
Join date :
2015. Jun. 09.
Age :
33


TémanyitásTárgy: Re: Olina & Antonio   2015-07-24, 09:53

see you again
antonio & olina

Amint átléptem a küszöbön, tudtam, hogy a Doktor értesült az érkezésemről. Valamivel később az asztalához csatlakoztam. Igazából hozzá. A mély szemek rám szegeződtek, s amint elhelyezkedtem, testem kissé elernyedt. Hirtelen vettem levegőt, mintha addig nehezemre esett volna, mintha attól tartottam volna, hogy elutasítja a társaságom.

Gyakorlatilag egyedül indítom a reggeleim, rutinszerűen helyet foglalok és elfogyasztom a rendelésem. De ma különleges ismerősöm számlájára a magányom egyedül maradt. Ahogy megpillantottam az orvost, ösztönből akartam mellé csapódni. Jelen helyzetben túlságosan zavartnak és gyengének érzem magam. Dr. Trefoloni közelében egyébként is jobb volt egészen észnél lenni, máskülönben... Természetesen gyorsan felismerem arckifejezését látva, hogy aligha fogunk hosszas bájcsevegésbe torkolni.

Mintha megkönnyebbülten fújtam volna egyet és az idáig görcsösen ököl méretűre zsugorodott gyomrom is felengedett volna. Kényelmesen elhelyezkedek, alaposan szemügyre veszek minden berendezési tárgyat, holmit, csodálva, hogy a rend, a dolgok hasznossága mennyire tükrözik a tulajdonos személyiségét. Önhibámon kívül esik, hogy időnként tekintetem a szemben ülő férfi arcára siklik.
A válasz eredményeképpen érdeklődve felvonom a szemöldököm. A laborban tölti a hétvégéit? Meglepő. Azt hittem, olvas, vagy sétálgat, utazgat, esetleg titkolt barátaival mászkál erre-arra. Tévedtem, de látom rajta, hogy nem kíván erről több szót ejteni, így csendesen meghúzom magam és ismét elfordítom róla tekintetem, a többi asztal vendégeit fürkészve. Miközben elmélázok kibukik belőlem egy kérdés, ami valószínűleg már rettentően untatja - ha nem irritálja - az orvost. Ebben jó vagyok. A férfi kérdése meglep, kissé habozok, majd előredőlve szóra nyitom ajkaim.
- Ez így természetes. - vonok vállat könnyedén, majd ismét elengedem tartásom és hátravetem magam a széktámlájának. Tekintetemmel azonban nem eresztem el. Engem az bosszant, hogy ilyen makacs, őt meg valószínűleg az, hogy én nem vagyok hajlandó lemondani a háláról. A csend eluralkodik rajtunk, mikor végül ő kérdez és rettentően megdöbbent. Egészen haloványan úgy hallatszik, hogy esélyt ad nekem, s ezzel eléri, hogy ismét előre mozduljak, ám kevesebb hevességgel, mint az imént tettem.
- Azt szeretném, hogy fogadja el a meghívásom a Parkba. - kifejezéstelen arccal, halkan mondom - A madárház, vagy a vízi palota biztosan a kedvére volna, ugyan már. - biccentek, s kissé gunyorosan elmosolyodom - Egy napot talán átvészelne és én sem zaklatnám többet. - ez utóbbi miatt biztosan fellelkesül. Meg aztán nem lógnék én rajta, hagynám, hogy egyedül nézzen körül, ha úgy kívánja. Beletúrok a táskámba, s előkapom a tálcám, amiből előkotorok egy ég-kék névjegykártyához hasonló, -méretben pont akkorra- papírdarabkát és elé csúsztatom az asztalon.
- Kérem. - halovány mosoly ül arcomra, majd kezem elveszem és ott hagyom előtte a belépőt. Különleges belépő. Bárhova beléphet vele, nem lesz szüksége külön fizetni a jegyekért. Ilyet csak én adhatok, így nem is lesz rám szüksége. Ezzel biztosítom róla, hogy nem kívánom ott is zargatni a nyugalmát. Elrakom a tálcát, majd szedelőzködni kezdek.
- Örülök, hogy láttam. - tekintetemmel is mosolygok, miközben a férfi arcára révedek. Elrendezem a táskám, majd felegyenesedem, a munka vár.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Antonio Trefoloni
avatar
Playby :
Alan Rickman
Tartózkodási hely :
Az a fura nevű város déli részén
Job/hobbies :
Orvoskutató - háziorvos
Csoport :
Egészségügy
Hozzászólások száma :
29
Join date :
2015. Jun. 16.
Age :
56


TémanyitásTárgy: Re: Olina & Antonio   2015-07-29, 18:19





Olina&Antonio
Belvárosi kávézó



A kezdeti feszült hangulat kezdett szétoszlani. Egyik személyre sem volt jellemző, hogy már a találkozáskor baráti nyugalomban köszönti a másikat, ez a mostani kávéházban megejtett véletlenszerű összefutásnál is érezhető volt. Először a formalitás uralkodott mindkettőjükön. Az orvos eleve visszahúzódó, ahogy a rendelőben is érezhető volt rajta, úgy a mostani kávézásnál sem lehetett nem észrevenni. Viszont Trefoloni szíve mélyén sokkal barátságosabb volt, még ha ez kevésbé volt látható rajta. Cseppet sem bánta, hogy Olina - mivel közben megtudta nevét - leült hozzá, vele szemben, véleménye szerint jól elbeszélgettek.

Látszódott egy kis meglepettség a nő arcán, mikor Antonio elmondta, hogy a hétvégéjét a laborban töltötte. Ez általában így szokott lenni, különösen a szombati napokon. Akkor sokkal nyugodtabb a környezet a gondolkodáshoz, nincsenek olyan sokan az épületben és a laboratóriumban sem. Az orvos azt várta, hogy intéz hozzá további kérdéseket Olina ezzel a témával kapcsolatban, de mikor a nő tekintetét elfordította, megbizonyosodott, hogy rosszul sejtette. Kényelmesen hátradőlt, egyik kezét az asztalon, másikat pedig a combján pihentette.
Pár perc néma csönd után a hölgy meglepő kéréssel fordul Antoniohoz. A férfi azt hitte, hogy már rég túl vannak az ügyön, számára nem volt egetverő szívesség, ő nem tulajdonított nagy jelentőséget annak, hogy hazavitte a beteg, kígyó marta Olinát. A nő viszont harciasabb volt és ezúttal a doktor hagyta magát. Ha ettől jobban érzi majd magát a hölgy, neki megérte. Egy kérdéssel jelezte, hogy nem bánja a dolgot és nyitva hagyta a témát. Jött is a válasz. Meglepte a park ötlete, bár nem gondolt semmire. Az ötlet számára semleges volt, úgy gondolta hogy pár óra nem nagy dolog, legalább megmozgatja jobban a csontjait és a nő is nyugodt lehet. Mondjuk nem érzett különösebb vágyat a madarak iránt, de a vízi palota nem lehet rossz.
- Jó, rendben. - Mondta, majd kifújta a bent tartott levegőt és bólintott. Hangja már sokkal barátságosabb és nyugodtabb volt, mint a találkozás elején. Mély hangzása kellemes basszus zenei aláfestésnek is elment volna. Egy finom kis mosoly is megjelent arcán, ezzel azt akarta elérni, hogy a nő megnyugodjon és ne görcsöljön tovább ezen. Nem is annyira rossz ember ez az Antonio, néha, különleges esetekben ki tud bújni a robotpáncél alól és ez itt a kávézóban megtörtént. Talán Olina is megdöbbent ezen, ha észrevette, hogy másként viselkedik a vele szemben ülő.

Tekintetét a kis lapocskára emelte, mikor Olina elé csúsztatta azt. Gyorsan rájött hogy belépőt kapott, ráadásul nem is akármilyent. Antonio megfogta és pénztárcájába helyezte.
- Mikor menjek? Melyik nap? - Ez még letisztázatlan volt számára, ahogy a program is, de arra inkább nem kérdezett rá, majd lesz ami lesz, gondolván.
Közben Olina szedelőzködni kezdett, érthető is, elvégre a kávéját megitta, elérte amit szeretett volna, vagyis kiharcolta Antonio meghívását. Még mindig kényelmesen hátradőlve figyelte Trefoloni a hölgyet, annak arcát és testét. Így belegondolva Olina egész csinos nő volt szemében.
- Úgyszintén. - Válaszolt az elköszönéssel azonosítható kedves szavakra. Az orvos nem mozdult, csupán nézte Olinát és várta további mozdulatait.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Olina Haoa
avatar
Playby :
Bryce Dallas Howard ❥
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
work&work&work.-
Csoport :
civilek-
Hozzászólások száma :
99
Join date :
2015. Jun. 09.
Age :
33


TémanyitásTárgy: Re: Olina & Antonio   2015-07-30, 12:46

see you again
antonio & olina
Zöld szemeim szomorkásan figyelik az erős vonású arcot. Nem volt ínyemre azt hallani, hogy a szombatokat a laborban tölti. És az irónia - mert most is fogékony vagyok rá - az, hogy én legalább annyira a munkának szentelem az életemet, mint ő. Mégis valamiért lever, zavar azt hallani, hogy a férfinek jobb dolga sincs, mint lombikok között, röntgen felvételekkel mókázni. Azt hittem, hogy vannak barátai, akikkel összejár, legalább egy kávéra, vagy ilyesmi. Vagy legalább sétálgat, utazgat. Tévedtem. Ugyan választ inkább nem adtam a dologra, nem jelentette, hogy ne foglalkoztatott volna és ne lett volna kellő motiváló erő arra, hogy meghívjam a Parkba. Talán ott majd sikerül egy kicsit lazítania. És én is törleszthetek végre.
Állhatatosan elfordítom fejem, és jó ideig hallgatok. Puha csend ölel körbe minket, míg végül kifut belőlem a kérdésem, ami inkább kérésnek hangzik. Antonio valószínűleg már csak azért is elfogadja majd a meghívásom, mert már borzasztóan unhatja, hogy folyton a hálálkodásommal zaklatom. Ezzel nincs bajom. Féltem a visszautasítástól, így meglepett, hogy kérdéssel felelt. Apró remény foszlány, hogy ezúttal előre léphetek és sikerül meggyőznöm, hogy jöjjön el a Parkba. Nem adom fel, látva az arcvonásait, meg még inkább nem. És végül elhangzik a beleegyezés. Büszkén dőlök hátra székemben egy boldog mosollyal arcomon. Bár arcizmaim elengednek, mikor észlelem, hogy Dr. Trefoloni rám mosolyog, olyan szokatlan tekintet, hogy lesütöm sajátom. Zavartan túrok a táskámban, miközben a mosolyát vésem emléktáramba.

Bátran csúsztattam elé a belépőt, ezzel kezébe adva a döntést. Nyugodtan eresztettem el ujjaimmal, azzal biztatva magam, hogy én mindent megtettem hálám kifejezése érdekében. Ha él vele, akkor örömteli lesz a pillanat, mikor viszontláthatom a Parkban. Ha nem, akkor sem fog sérelem érni, elvégre senki életét nem irányíthatom. A kérdés azonban megdermeszt. Elnyílnak ajkaim, majd mosolyra ível ajkam vonala.
- Minden nap nyitva vagyunk, bármikor elnézhet, mikor kedve tartja. A látványosságok ott fognak várni Önre. - intek alig észrevehetően fejemmel - Reggel nyolctól, este kilencig. Kivételt képez a hétvége, akkor tízig. - a mosolyon nem lankad, úgy fürkészem a férfi arcát.
Rádöbbenve a zavarba ejtő pillanatról, hogy épp a férfire révedek, szedelőzködni kezdek. Elvégre idő van, a kávét elfogyasztottam, őt meghívtam. Nincs más dolgom.
- Szép napot! - szólok halkan, miközben felegyenesedve betolom a székem és egy derűs pillantást követően a kijárat felé indulok. Átlépve a küszöbön is a férfi mosolya jár az eszembe. Belefészkeli magát a gondolataimba. Kínos, hogy a modora ellenére milyen elbűvölő.
Az autó felé veszem az irányt, s lassan elhajtok.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Antonio Trefoloni
avatar
Playby :
Alan Rickman
Tartózkodási hely :
Az a fura nevű város déli részén
Job/hobbies :
Orvoskutató - háziorvos
Csoport :
Egészségügy
Hozzászólások száma :
29
Join date :
2015. Jun. 16.
Age :
56


TémanyitásTárgy: Re: Olina & Antonio   2015-08-01, 11:14





Olina&Antonio
Belvárosi kávézó



Meglepő döntés, de az orvos végül elfogadta a meghívást. Még nem járt a parkban, ahol a nő dolgozott, eddig nem is nagyon érdekelte, ám most, hogy így az ölébe pottyant a lehetőség, élni akart vele. A megoldatlan kérdés csak az volt, hogy vajon lesz-e rá ideje. Elég sokat dolgozott Trefoloni, igaz hogy munkájának nagy része nem volt kötelezőnek minősíthető, hiszen a kutatómunkát önszántából csinálta, mert élvezte és legalább lekötötte magát vele. Nem az a barátkozós típus, így nem kisírté az, hogy a barátaival kiruccanjon és elmenjen ide-oda. Meglehetősen magányos volt, ezt azonban senkinek nem jelezte, nem beszélt róla.

Olina által elé csúsztatott belépőt felvette az asztalról és szemügyre vette. Elég sokat érhetett, mert teljes körű kínálatot biztosított a vásárlóik számára. Gondolta, volt annak szép ára, de Olina ezt mégis ingyen adta neki. Ez érthető is volt, hiszen a nő hívta meg, bár Antonio úgy érezte, hogy úgy is elfogadta volna az ajánlatát, ha ő maga vette volna meg a belépőt. Volt pénze, orvosként a fizetése nem kevés már eleve, de a kutatómunkák eredményei sokkal több nullával járultak hozzá bankkártyájához és mivel nem sokat költött se magára, másokra pedig főleg nem eddig, kevesebb vonódott le az összegből, mint amennyi havonta rákerült. Ennek a tény ellenére azonban Antonio ruháján és viselkedésén nem látszódott meg semmi, visszafogott volt és átlagos. Főleg itt, Hawaii szigetén, ahol nem a szegények ütöttek sátrat. A belépőt elrakta, és megtudta, hogy a park minden nap nyitva volt. Még nem tudta maga sem, hogy mikor fog ellátogatni oda, valószínűbbnek tartotta, hogy inkább hétvégén.
- Köszönöm. – Mondta mély hangon az információk hallatára.

Bizonyára Olina is észrevette, hogy sokkal finomabban és személyesebben viselkedik orvosa, mint ezelőtt bármikor. Ebben az is közrejátszott, hogy a rendelő munkahely volt, ahol folyamatosan váltották egymást az emberek, méghozzá beteg és nyavalygós emberek, világos, hogy Antonio sem a legidillibb állapotban fogadja őket. Ez a kávéház azonban nyugodt volt és köznapi, ahol a doktor is önmaga lehetett és megmutathatott egy kis darabot valódi lényéből. Amíg a nő pakolt, valamint felállt, addig tekintete végigsimított Olina arcán és annak testén. Mi tagadás, férfi volt és lehet, hogy nem a tini kategóriában, de ez csak mellette szólt. Az igazság az, hogy csinosnak találta a hölgyet. Más nőknél természetesen nem engedte ezt meg magának és parancsolt szemének, de most hogy elengedte magát, belefért a lelkiismeretébe. Mindenképpen szimpatikus volt neki Olina, de ez persze önmagában nem sokat jelent.
- Szép napot. – Köszönt el ő is, megismételve a nő szavait. Ebben már kevesebb mosoly volt, kicsit visszaállt robotiasra, ám halksága tartalmazott valami lágy gesztust is, mintha csak meg akarná mutatni a lelke, hogy ahogyan az imént viselkedett még mindig ott lakott benne.

Figyelte, ahogy a nő eltávolodik tőle és kilép az épület ajtaján. Trefoloni várt egy kicsit. Gondolkozott. Bizonyára ő is érezte, hogy ezúttal más volt, mint általában. És ennek mi az oka? Természetesen sejtette az orvos, de nem merte magának bevallani. Magától is megtagadta az érzést, amit a lelkében érzett és amit egy erős páncél alá rejtett el. Vett egy mély levegőt, majd lassan kifújta azt, akár egy sóhajtást. Próbált túllendülni az érzést okozta háborún, ami akkor benne zajlott és amikor ez sikerül, táskája után kapott, majd felállt és lendületesen, határozottan kiment a kávézóból. Az autójához ment, lendületéből mit sem veszítve és beült abba. Mintha mérges lenne, gondolhatták az őt néző emberek. Talán így is volt, valamennyire. Mérges volt  saját magára, hogy sikerült magának felfordítania a mindennapjait.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Olina & Antonio   

Vissza az elejére Go down
 

Olina & Antonio

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-