State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Emrys & Raymond

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Raymond Worrington
avatar
Playby :
Tom Hiddleston
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Tanár
Csoport :
Civilek
Hozzászólások száma :
33
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
35


TémanyitásTárgy: Emrys & Raymond   2015-07-02, 23:22

Emrys & Ray


Fáradt, tengerszín tekintetét a tükörből visszaköszönő alakon állapítja meg, és halvány fintor jelenik meg az arcán. Az utóbbi időkben úgy is mondhatjuk, hogy eléggé elhanyagolta magát, mert lássuk be, az év végi hajtás őt is elérte, hiszen minden erejével arra koncentrál, hogy minden diákja átmehessen a következő tanévbe. Igaz, némelyiküket, akik tényleg menthetetlenek inkább hagyja sodródni az árral, de akiben lát némi életrevalóságot, azokkal törődik valamilyen szinten. És, mivel ő mindig a pozitív oldalát nézi a kialakult helyzetnek, sokkal több van ebből, mint a menthetetlenekből. Majdhogynem nulla huszonnégyben azon fáradozik, hogy hogyan oldja meg a helyzetüket, miféle szép szavakkal állhat az igazgató elé, hogyha valakinek az átlaga épp, hogy csak súrolja a kettest, ezáltal nem akarják átengedni a következő évbe. Túl jóhiszemű, mindig az hiszi, hogy majd valamikor viszonzást kap a jótetteiért, amit a jó néhány év alatt tett értük. Aztán sajnálattal kell konstatálnia, hogy ez aztán nagy valószínűséggel nem fog megtörténni. De ő rendíthetetlen, de nem fáradhatatlan, ez a legnagyobb problémája. Viszonylag nagy, fekete karikák éktelenkednek a szeme alatt, arca beesett, de ez mindig is jellemző volt rá, de a több napos borostája a kelleténél jobban kihozza. Sápatag színe egyáltalán nem meglepő, hiszen a Hawaii, napbarnított lakosság közül ebben is kitűnik, de ez valamilyen szinten beteges megjelenést kölcsönös neki. Ezzel viszont a mai napra már aligha tud valamit kezdeni, pláne úgy, hogy az idő is sürgeti. Hiszen, nagyszabású bálokra azért nem árt időben érkezni, nem vetne rá túl jó fényt, ha szokásához híven több percet késve, szinte lélekszakadva toppanna be a nagyérdemű elé. Ezért a borotválkozást, mint olyant se kísérli meg inkább legyintve fordít hátat saját tükörképének, hogy átbiceghessen a szobájába. Nem, a járásával önmagában nincsen semmi baj, az tiszteletet parancsoló nyikhaj testalkata ellenére is, sokkal inkább az jelent kihívást a számára, hogy a lába között szlalomozó kutyáját valamilyen úton módon eltüntesse az útjából. Sikertelen kísérletei után betérve a ténylegesen saját lakrészébe előhalássza a szekrénye legmélyéről a legelegánsabb öltözékét, ami megfelelő lehet, és ezzel nem hoz magára szégyent. Robotszerűen kapja magára a nadrágját, és fehér ingét, aminek gombolása közben le nem veszi a tekintetét az óceán hullámairól, és az azon megtörő Napsugarakról. Egyértelműen lenne inkább ott, és töltene ott egy éjszakai futást, ami a bálnak köszönhetően ma kimarad az életéből. De ő kavarta bele magát, nem tudott nemet mondani egykori jó ismerősének, Cassie-nek, kivel annak idején több volt köztük, mint holmi barátság, de azóta már változott a helyzetük. Legalábbis, Ray részéről egyértelműen.
Miután elegáns csomót kötött nyakkendőjére, felkapja magára utolsó kiegészítőként a mellényét és zakóját, majd hasonlóan botladozva, mint amikor bejött, elhagyja a szobát. Makulátlan lakkcipője is felkerül a lábára, majd zsebébe mélyesztve telefonját, kulcsát pedig kezébe kaparintva lép ki a házból, mit se törődve Henry folytonos nyüszítésével. Ezúttal nem akar késni, és ezt az is bizonyítja, hogy a szürke, csillogó, és bőszen felbőgő Aston Martin-t talán a kelleténél is jobban meghajtja. A külváros távolabbi részéből számára fél óra a bejutás Honolulu szívébe, ahol az újonnan épített Angol konzulátus is helyet foglal, ahova szokatlanul, de elég gyorsan siet. A percek csak úgy rohannak a feje fölött, és lassulni csak akkor látszanak, mikor lerakja az autóját, és mellényét, egyben öltönyét megigazítva siet a bejárat felé.
- Raymond Worrington -igazol be az ajtónál, majd mikor az ismeretlen, ám igen puccba vágott férfi halvány mosollyal az arcán tessékeli tovább, csak biccent egyet, és tovább lép, hogy szemrevételezhesse az új épület hallját. Elismerő mosoly jelenik meg szája szegletében, majd mikor egy kéz simul a vállára, megfordul a tengelye körül, hogy szembe találhassa magát a kellemes arcú nővel.
- Szia Ray -egy jó ideje már nem találkozott vele, több éve már annak, de egyértelmű, hogy ez idő alatt egy pillanatot nem változott.
- Szia. Gyönyörű vagy ma este -ennyi telik tőle, és közelebb hajolva hozzá, egy óvatos puszit nyom Cassie pirospozsgás arcára. Ezután viszont csak hagyja, hogy beljebb tessékeljék, és szinte minden zökkenőmentesen halad, amikor is meg nem pillant egy ismerős, számára roppant mód irritáló személyt a kisebb tömegben, ki tőle megszokott módon bájolog a meghívottak előtt...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emrys Worrington
avatar
Playby :
Lee Pace
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Konzul
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
4
Join date :
2015. Jul. 01.
Age :
38


TémanyitásTárgy: Re: Emrys & Raymond   2015-07-03, 18:17

Ray & Emrys

Épp, hogy csak sikerül egyik problémából kilábalnom, jön a második. Meg a harmadik és a negyedik, így tovább. Beletenyereltem a problémák perpetuum mobile-jébe. Hamarosan szembe kell néznem mindennel és mindenkivel. Az álarcomon a madzagot szorosra fűzni és megmutatni Honolulunak, hogy igen... a tökéletes ember a konzul, Nagy-Britannia és a Nemzetközösség legfőbb képviselője a szigetcsoporton. Ez is csak abból adódik, hogy Bass középső fia valami eszméletlen méretű tendert nyert el a világ elől és most apuci képviselheti a hazát Oroszországban nagykövetként. Eszméletlen... Takony kölyök és milyen eredményeket hoz a családjának. Minket csak hátráltat Ray. Ezt megmondtam apának ezerszer is. Nem érdekel, hogy jó eredményei voltak a saját maga által választott intézetekben, eldobta magától a Worrington család becsületét. De most nincs itt apa. Így kénytelen lesz egyedül szembenéznie akármilyen bizottsággal egyedül, ha megint rámászik valami diáklányra. Ha perre kerül a sor... nos, nagyvonalúan megkérem a család ügyvédjét, hogy képviselje, de semmi több.
- Kathleen, nehogy azt a monstrum tűsarkút vedd fel! Két és fél hónapos terhes vagy az ég szerelmére... - szólok át a hálóból a gardóbba, mikor gyanús cipősarok koppanást hallok. Ez a nő lehetetlen... Megigazítom a mellényem és a zakóm. Én indulásra készen állok de, hogy a drága menyasszonyomról ez mikor lesz elmondható... A jó ég tudja.
Egy óra múlva már a konzulátus épületében a fogadáson pompázunk, mint akiket egy haute couture divatlap egyik oldaláról rántottak ki. Kathleen a többi konzul és követ feleségeivel és hölgyeivel cseveg. El kell ismernem, hogy egy álnok egy nőszemély, de a társasági életben páratlan. Mi, a sok nyelven beszélő diplomata-jogász pár, az elrendezett házasságok etalonjainak csúcsán. Anyám ha látna minket, most könnyeket morzsolgatna.
Az indiai és a koreai képviselőkkel társalgok, mikor hozzánk csapódik még pár kisebb állam képviselője is. A hatalmasok játékának mindenki részese kíván lenni, ez nem is kérdéses. Én pedig a tápláléklánc előkelő helyén állok, mint brit.
A szemem sarkából egy ismerős alakot, sőt kettőt látok meg. Odapillantok és szinte démoni mosoly terül el az arcomon. Bocsánatot kérek udvariasan a kis beszélgetőegylettől, magukra hagyva őket, hadd érezzék, hogy mennyire nem tudnak maguktól társalogni ha a helyzet úgy hozza.
- Cassidy, lehengerlően gyönyörű vagy ma este, érezd jól magad. - köszöntöm először a hölgyet, egy kézcsókkal, majd kihúzom magam és mikor a hölgyemény veszi a lapot, odébb húzódva, akkor hordozom a tekintetem az öcsémre.
- Ray! Micsoda meglepetés! Örülök, hogy eljöttél. - szinte sztoikusan nézem őt, mikor az egyik újságíró odasettenkedik hozzánk és fotót kér rólunk, én pedig "szívélyesen" fogom meg fivérem vállát. - Az új brit konzul és fivére. Címlapanyag vagyunk.
Villan a vaku, a kis mitugrász pedig már megy is tovább.
- Mesélj, milyen az élet itt Honolulun, ahol az élet és a nők forrók? - gonosz kérdés, nem rejtem véka alá.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raymond Worrington
avatar
Playby :
Tom Hiddleston
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Tanár
Csoport :
Civilek
Hozzászólások száma :
33
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
35


TémanyitásTárgy: Re: Emrys & Raymond   2015-07-03, 20:45

Emrys & Ray

Tőle nem teljesen megszokott módon tapos a gázba, hogy időben, vagy kicsivel az előtt érhessen oda a megbeszélt helyre. Hiába, a késés rossz pontként felírható a neve mellé, de ha akarna se tudna ezen változtatni. Teljesen el van havazva, ami a munkáját illeti, és csak nagy nehezen talál olyan pillanatot, amikor azt mondja, hogy itt félbe lehet szakítani. Ez is szokott lenni általában a kifogása, de valami frappánsabb szöveggel is kihúzhatná magát ez alól, mert a sokadik "bocsáss meg, de vizsgákat kellett javítanom" után már ő is elgondolkozik azon, hogy most ez egyáltalán hihető, vagy nem. De általában mindig ezt választja mentőövnek, mert lássuk be, azért jobb igazságot mondani, még akkor is, amikor már az ő feje is rákvörös szokott lenni, amikor egy illetőnél sokadjára használja fel. Ez viszont a mai nap... bár inkább este folyamán aligha fog felszínre jönni, mert pár perccel a megbeszélt idő előtt hagyja el az autóját, hogy belevethesse magát a számára igazán kellemetlennek mondható társaságba. Igen, nem lételeme a politikusokkal való társalgás, nem véletlen, hogy miért nem jön ki a családja egy jó nagy részével. A nő kedvéért viszont még ezt is hajlandó elvállalni, még annak ellenére is, hogy, bár a kémia tagadhatatlanul meg van köztük, de ő nem óhajt tőle semmit. Vagy, legalábbis is Ray nem vett észre magán semmi erre utaló jelet. Jó beszélgető partner, emellett gyönyörű nő, de már túltette magát rajta. De abban a pillanatban, mikor szembe találja magát az igéző szempárral, az álla majdhogynem a földet kezdi verdesni. Az emlékezeteiben nem ez a kép élt róla. A sötét, begöndörített haj, ehhez tökéletesen passzoló zöld szempár, és vérvörösre húzott száj egyértelműen megigézi még Raymondot is. Ezt pedig csak tetézi a tökéletesen alakjára simuló méregzöld koktélruha. Nem is meglepő, hogy csak egy roppant mód kurta mondat hagyja el a száját, amit Cassie csak egy halvány mosollyal nyugtáz, és kezét a férfiéba simítva húzza befelé a tömegbe. De, az ifjabb Worrington lábai elfelejtenek lépni, mikor meglátja bátyját tőle alig pár méterre. Egy pillanatig reménykedett benne, hogy el tudja majd kerülni a társaságát, de minden álma szertefoszlik, amikor ott hagyva a beszélgető partnereit indul meg kifejezetten felé. Legszívesebben marasztalásra bírná a nőt, de aligha érne el vele bármit is a fivérével szemben.
- Köszönöm, hogy elűzted a társaságom -lemondó sóhajjal fordul Emrys irányába, ki a tőle megszokott, arrogáns arckifejezésével áll meg előtte. Sose tudja pontosan, hogy ezt magára kéne vennie, vagy pedig mindenkivel ilyen... aztán eszébe jut, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem érdekli, a bátyja aligha tartozik azon emberek körébe, akitől bármi mást elvárna.
- Én már kevésbé... -tekintettel arra, hogy máris a nyakukba ugrik egy lelkes fényképész, csak ennyit tud mondani, holott legszívesebben tovább részletezné, hogy ő mégis mennyire lepődött meg a látványtól, amit egyértelműen elkerült volna. De, az újságnak nem mutathatja ki a testvére iránti gyűlöletét, ezért, bár nem jó szívvel, de ő is hasonlóan tesz, csak e mellé az arcára erőltet egy halvány mosolyt, hogy azért megmaradjunk a formalitásnál. Amint a harmadik illető konstatálja, hogy a kép tökéletes, és tovább suhan, Ray tesz hátrébb egy lépést testvérétől, és, hogy az elfelejtett kézrázást ami még mindig esedékes, hárítsa, zsebébe mélyeszti mindkét kezét. Sajnálatos módon Emrys egy pillanatot nem változott az elmúlt évek alatt, ugyan az maradt, akit még anno otthagyott Angliában, és mind idáig tökéletesen meg volt nélküle.
- Lássuk be, eddig tökéletes volt. De most, már majdnem öt perce darabokra hullott az egész... -második mondata alatt végigfuttatja tekintetét fivérén, hogy gond nélkül vehesse a célzást, miért is olyan keserű a sorsa. A gondolattól is, miszerint mostantól az idősebb Worrington is Hawaii lakosságának a számát fogja növelni, akaratlanul is kirázza a hideg. És a nyugodt élet reményeit is alaposan elzárhatja egy ládába, mert, bár ő maga is felnőtt, egyáltalán nem tudja majd magáról lekaparni testvére dorgáló szavait.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Emrys & Raymond   

Vissza az elejére Go down
 

Emrys & Raymond

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-