Barna hajjal áldott meg a sors...na jó, ez nem igaz, inkább vöröses árnyalatú, de magam sem tudom eldönteni, hogy most pontosan milyen, így sosem hagyom, hogy a eredeti színében pompázzon. Bevallom egészen zavaró, hogy nem lehet behatárolni, így vagy vörös vagyok, vagy barna, de a szőkeség sem áll messze tőlem. Főleg amiatt, hogy a bőröm is egészen világos, így még drasztikusabb a márvány színem és porcelán sima bőröm. Zöldes szemeket örököltem édesanyámtól, apámtól a furcsa orromat, és a magasságom. Édesanyám elég alacsony termetű, apám vagy két fejjel nagyobb nála, és pedig pont köztük vagyok. Alkatom vékony, kecses, és bevallom nem vagyok tökéletes, de nem is akarok az lenni. Így szeretem magam, ahogy vagyok.
Kicsi a bors, de erős, így tartja a mondás, de ez sajnos nem mindig igaz. Nem vagyok erős, nem állok ki magamért sem, inkább csendben tűrök mindent, az összes fájdalmat amit kapok. Megtartom magamnak azt ami ki akar csusszanni, sajnos rám nem igaz, az, ami a szívemen, az a számon dolog. Inkább lapos pofával megmaradok magamnak, hiszen egy ápolónőnek ez a dolga.
Nem vagyok szószátyár sem, a csendesebb fajta vagyok, egészen addig, míg nem kerülök egy olyan társaságba, ahol ismerem az embereket, sőt szeretem is őket. Igen a baráti társaságomban máris felszabadultabb vagyok, többet beszélek, és még egy mosoly is terpeszkedik az arcomon. A hiperaktivitás viszont messze áll tőlem ezen a téren. Nagyon pörgök bent a munkahelyemen, de csak mert nagy a hajtás és sok a kávé, meg a cigi, ami ébren tart. Ezen felül nagyon segítőkész nő vagyok, nagy lelkű is, emiatt is mentem ápolónőnek. Olyat akartam tenni amivel hasznosnak érezhetem majd magamat, és erre ez volt a legjobb tett. Elmehettem egyszer még Afrikába is tapasztalat szerzés céljából, és jól esett segíteni azoknak a kis gyerekeknek.

-Elizabeth! A hatos szobában van egy lány, aki nem tud felülni sem. Menj segíts neki, hogy legalább egy kis tea legyen a gyomrában. - doktor Ross hangját hallom, és nem kérdezek vissza, nem oktalankodok, csak bólintok, de aztán megyek is be a szobába. Persze az fogad, amit a doktornő mondott egy fiatal kislány, aki az ágyon fekszik, és nem tud mozdulni sem. Az infúzió be van kötve a karjában, és látszik a lányon, hogy mennyire le van gyengülve. Az arca és a karjai mind csontsoványak, a szemei is beesettek, és nem vagyok abban biztos, hogy az infúzión kívül mást kapott-e mostanában.
Mielőtt mondanék bármit is a lánynak kedvesen rámosolygok, de egy sziát is kap, hogy ne tűnjek csúnya gonosz ápolónéninek, és inkább megfogom az ágya előtti kórlapot, hogy megnézhessem mi is van vele. Jó régóta vagyok ápolónő, de aki őt kezeli annyira csúnyán írt, hogy képtelen vagyok elolvasni. Lehet okosabb akkor, ha kérdezek.
- Szóval... mivel kerültél be szépség? - kérdezem egy kedves mosollyal a kis barna hajú, és attól függetlenül, hogy nem tud mozogni, a szeme csillog. Mindig meglepnek, az ilyen erős betegek, én nem bírnám így a helyükben.
- Volt egy autóbalesetem, és valami baj történt, az egyik orvos azt mondta, hogy majdnem eltört a gerincem, így szerencse, hogy élek. - magyarázza el nekem, mire nagyot nézek egy pillanatra, amíg teát töltök neki. Istenem, ilyenkor mindig megesik a szívem rajtuk, és el is nyerik azt a részt, az ilyen bátor gyerekek. Általában csak a gyerekosztályon szoktam lenni, csak végszükség esetén küldenek fel, ami engem nem zavar. Ezeket a gyermekeket sajnos sokszor a magaménak érzem, ezért is rossz, ha az egyiket elvesztem.
- Akkor hatalmas szerencséd van, de tudom, hogy ezt nem érzed át, vagy lehet, hogy nem érzed át, amiatt, hogy ágynyugalomra agy ítélve. De nyugi az orvosok minden megoldanak, viszont most innod kell egy kicsit. - sétálok oda hozzá a bögrével a kezemben, és tartom oda neki a szájához. Segítek neki megdönteni, és csak annyit töltök a szájába, hogy valami le is menjen oda.- Jemma, akkor holnap is jövök én délután, meg este is én vagyok, így ha bármi van, csak nyomd meg azt a kis gombot, én pedig már rohanok is. - simogatom meg a pofiját, de mielőtt elmegyek, még megmondom neki a nevemet, hogy tudjon mindent, és kilépek a szobából. Persze nekem ez se megy normálisan, mert belebotlok egy férfiba, sűrűn bocsánatot kérek, majd elviharzom, hogy befejezhessem, amit korábban elkezdtem.