State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Dorian & Hero

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hero Lewin
avatar
Playby :
Dylan Sprayberry
Csoport :
Sportoló
Hozzászólások száma :
193
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
19


TémanyitásTárgy: Dorian & Hero   2015-07-03, 22:44





Hey young blood ,


Doesn't it feel like our time is running out?




Utálom ezt a helyet. Tizenhat éves vagyok, és kinézik belőlem, hogy megöltem valakit? Komolyan én hiszem csak azt, hogy ennyire filmbe illő az egész ittlétem? Lerendezek néhány idiótát az iskolában, mert bántottak valakit. Erre a főkolompos feldobja a talpát rögtön azután a nap után, hogy összeszólalkozott velem, és most életemben először itt ücsöröghetek a kihallgatáson. Fergeteges napnak ígérkezik a mai is. Így sincs elég macera a karate miatt, még ez is kell a nyakamba. Ha ezek után nem tiltanak el, akkor semmi után. Tiszta vagyok, nem dohányzom, és oké, az alkoholt előszeretettel fogyasztom, de soha nem akkor, mikor edzésem, vagy versenyem van. Tessék, most lett egy rendőrségi ügyem, mert azoknak a beképzelt köcsögöknek rögtön rám kellett gyanakodniuk, és megmondták a nevem a rendőröknek. Hát de istenem… miért nem tud senki utánajárni a dolgoknak….?
Idegesen doboltam az ujjaimmal az asztalon, lábam szintén megállás nélkül járt. Komolyan, haladjunk már… Ki akarok innen jutni, és rohadt rosszul érzem magam a négy fal között… Fal, vicces, mert az egyik egy hatalmas tükör, ami mögött tuti egy csomó ember ácsorog, és azt lesik, hogy mikor kezdek el püfölni az ajtót, hogy engedjenek ki. Aztán meg betörnek, letepernek, meg benyugtatóznak… Vagy tudom is én, de nem akarom megadni nekik ezt a lehetőséget. Ujjaimmal abbahagytam a dobolást, helyettem összekulcsoltam őket, és felkönyököltem az asztalra. Fejemet ráhajtva néztem a padlót, lábam továbbra is megállíthatatlanul járt… Nem akarom, hogy rájöjjenek, de ez egyre csak rosszabb és rosszabb lesz, főleg ha megint rám jön az egész. Már kezd izzadni a tenyerem is, csodás. Mi jöhet még…?




256 WORDS , DORIAN , Remélem nem lett nagyon rossz... Š


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Hero   2015-07-04, 00:42


Hero & Don
❛❛A kamasz énje ködös, alaktalan valami, akár egy felhő.❜❜



Words: 324

Üvöltve vágtatok be az őrsre, mert valami agyparaszt idióta, nem képes felfogni, hogy mit jelent az, hogy alvás közben ne zavarjanak. Pedig most még csak nem is a kihallgatóban voltam, hanem a saját ágyamban. De egyesek szerint kurva fontos bejönnöm, mert ki kell hallgatnom egy gyanúsítottat, egy olyan ügyben, amit nem is ismerek. Az illetékes nyomozó ugyanis, kórházba került. Fontosabb volt neki a tetves vakbél gyulladása, mint ez az ügy. Pedig ma épp szabad napom lenne és Sora mellett hentereghetnék. De nem, itt vagyok és még azért is tombolnom kell, hogy valaki adja már oda az ügy kibebaszott aktáját de marha gyorsan. Hangomtól zeng az egész rohadt épület, aztán valaki hirtelen kávét nyom a kezembe. Na, ez azért már valami! Elkussolok, felülök az első asztalra és addig kortyolgatom a löttyöt, amíg meg nem kapom a várt anyagot. Időm sincs átfutni, mert már így is tovább várt a fószer, mint kellett volna. Nekiiramodok, majd felrántom a helység ajtaját és abban a szent pillanatban lefagyok.
-Ki a franc ez? Ember, ez egy kölyök! - Kezdek neki ismét az üvöltésnek a mögöttem kullogó zsaruhoz fordulva és vissza be is húzom az ajtót. Komolyan azért hívtak be, hogy kihallgassak egy gyereket? Még anyám is meg tudná szorongatni! Hát ilyen nincs! Kiordítom magam és újra belépek az ajtón, de ezúttal a fiúval szemközti székig ballagok, és lazán levetem rá magam.
-Menj ki! Gyerünk! - Förmedek rá a lúzerre, aki az előbbi üvöltésem után is csak követ. Mi a halálnak kéne két ember egy tizenéves kikérdezéséhez.
-Helló.... Hero.. - Nézek a látszólag idegesnek tűnő srácra, majd lapozok egyet az aktában, hogy kiolvashassam a nevét. Baromira semmit sem tudok erről az ügyről.
-Na mond csak, mi járatban vagy itt? - Nem kiabálok, de épp kedves sem vagyok. Hangom színtelen, csak épp időt nyerek ahhoz, hogy felzárkózzak. Serényen olvasom az akta tartalmát, de a kölyökre is figyelek közben. Ha hazudik, azt úgyis kiszúrom, ha meg nem, akkor feleslegesen olvasom a nyers adatokat.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hero Lewin
avatar
Playby :
Dylan Sprayberry
Csoport :
Sportoló
Hozzászólások száma :
193
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
19


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Hero   2015-07-04, 01:32





Hey young blood ,


Doesn't it feel like our time is running out?




Meddig akarnak még bent tartani? Ennyi időbe telik találni valakit, aki kihallgat egy tinédzser srácot, vagy mi? Hahó zsenik, ott a tükör mögött: meddig akartok még szórakozni rajtam? Komolyan meg akarják várni, ameddig rám tör a pánikroham? Mert én nem, hiszen bőven elég ez az egy nap is a kihallgatóban, nem kell több alkalom. Nem, nagyon nem… pláne nem úgy, hogy kiderül az egész pánikrohamos cucc. Volt már egy pár régebben is, mikor egyedül maradtam hosszabb időre, most meg be is vagyok zárva egy védett helyre. 2in1 akció.
Aztán történnek az események. Az ajtó hirtelen nyílik, a székemben akkorát ugrok az ijedségtől, hogy szépen be is vágtam a térdeimet az asztalba. Felszisszenve nézek a férfira, aki elég látványosan mutatja ki azt, hogy nem örül ennek az egésznek. Kölyök, rly? Kimegy, nagyjából hallom, ahogyan leordítja a kollégája fejét. Nem valami kedves fazon, hogy a fenében fogok én így nyugton ülni vele szemben? Nagyot nyeltem… aztán megint, és megint. Monoton mély levegővételek, aztán be is jön ismételten a férfi, látszólag nyugodtabban, mint az előbb. A vélhető társára ráförmed, hirtelenjében azt hittem máris engem küld el, de mesébe illő gyorsasággal lett volna vége ennek a kihallgatásnak. Leült, aztán megkérdezi, hogy miért vagyok itt… Ez most komoly? Olyan szívesen a képébe mondanám, hogy a nagy semmiért, de ezt nem hinné el. A helyében én sem, mert a semmiért nem hozzák be az embert kihallgatni. Mondanám, hogy miért is, de nem jönnek a szavak. Mintha be lenne ragasztva a szám, vagy elment volna a hangom… nem, tényleg nem tudom, hogyan mondjam el. Izzadt tenyereimet beletöröltem a nadrágomba, aztán nagy nehezen a férfire emeltem a tekintetemet, és úgy tíz perc csend után meg is szólaltam.
– Unatkoztam otthon, de a kollégái úgy gondolták, hogy helyesebb betuszkolni egy vinnyogós autóba, és megmutatni ezt a három fal+tükör kombós szobát. Gyanúsítanak egy gyilkossággal, mert olyan filmbeillően összepasszolnak a dolgok, hogy csak én tehettem. Nézze… Nem bírtam a srácot, de nem ölnék meg senkit sem, akármennyire is egy görény alak… –sóhajtva túrtam bele a hajamba, és dőltem hátra a székben. Nem hazudtam, de akárhogyan is, remegtem, tenyerem továbbra is izzadt, lábam sebesen járt, és ez cseppet sem azt tükrözi, hogy igazat mondanék, pedig kisebb gondom is nagyobb annál, hogy félrevezessem a hatóságot.




372 WORDS , DORIAN , Remélem tetszik ^^ Š


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Hero   2015-07-04, 18:23


Hero & Don
❛❛A kamasz énje ködös, alaktalan valami, akár egy felhő.❜❜



Words: 435

Vannak helyzetek amiket a háta közepére sem kíván az ember. Ez is egy olyan. Ülök itt egy tejfölös szájú kölyökkel szemben és elvileg a kemény zsarut kéne adnom, de totál nevetségesnek vélem a helyzetet. Persze nem vigyorgok, először is mert e helyett Sorával is hentereghetnék, másodszor meg, mert a fene tudja a mai világban. Lehet, hogy a kölyök tényleg hidegre tett valakit. A jófiú álarc mögött akár még pszichopata, vagy szociopata is lehet. Esetleg skizofrén, mint az a múltkori tag. Ebből még szórakoztató ügy is kerekedhet. Fapofával lapozgatom az aktát, majd egy pillantást megint vetek Hero felé. Ha ő gyilkos én Skócia királya vagyok. Vagy valami olyan helyé, ahol kávét termesztenek. Felteszek egy egészen egyszerű kérdést, tovább pásztázva az adatokat, mire meglepően pimasz választ kapok. Ilyenkor szoktam a velem szemben ülő fejét az asztalba verni, de csak nem tehetem ezt egy gyerekkel. Nyugi Don, nem vagy te idegbeteg!
-Hát szar lehet neked! Engem a nőm mellől rángattak ide, bocs, de most nem tudlak sajnálni! - Vetem oda lazán a dolgot és már érzem, hogy ez életem egyik legfurcsább kihallgatása. Mármint , már szinte mindent láttam, de sose ült még velem szemben ennyire fiatal gyanúsított. Általában az ő korosztálya nem gyilkolászik, csak úgy.
-Vitatkoztál a görénnyel igaz? És most halott... - Farkasszemet nézek vele, mintha értenék mindent, holott fogalmam sincs semmiről. Egyelőre, de igyekszem felzárkózni. Nem túl etikus görénynek nevezni egy halottat, de egyelőre rohadtul nem találom a nevét, a gyanúsított pedig így célzott rá.
-Most hazudsz, és azért vagy olyan, mint egy csapdába csalt patkány, vagy nem tetszik ez puritán szoba? Esetleg a jelenlétem feszélyez? - Kíváncsi vagyok a reakciójára, mivel nagyon úgy tűnik, hogy a fába szorult féreg, kismiska hozzá képest. A jelek egyértelműek, s remélem, arcvonásaiból leszűrhetem a választ. Tippem az van, de a jelentésbe nem írhatom, hogy szerintem kettyós a kölyök, vagy ilyesmi.
-Elég nagy bajban vagy, ahogy látom! Van alibid a halál időpontjára? - Így zárhatjuk leghamarabb rövidre az ügyet. Ha van alibije, ellenőrzöm és már mehet is. Én meg, basszus, rohadtul nem mehetek haza, míg meg nem oldom ezt az ügyet. Ziher, hogy pofán rúgom azt a tagot aki elbaszta a szabadnapomat. Ezek a gyilkos hajlamokkal megáldott idióták, soha sem tudnak időzíteni.  Valahogy mostanság mindig én húzom a rövidebbet a főnök asszony meg röhög a markába. Bár őt tenné el valaki végre láb alól.
-Ha hiszed, ha nem, segíteni akarok neked, tudod miért? Mert azzal magamon is segítek. - Leteszem az asztalra az aktát, s teljes figyelmem a velem szemben ülőnek szentelem. Nem vagyok én csúnya nagy farkas, csak ha muszáj. Egyébként kenyérre lehet kenni, főleg amikor a kedvemre tesznek.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hero Lewin
avatar
Playby :
Dylan Sprayberry
Csoport :
Sportoló
Hozzászólások száma :
193
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
19


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Hero   2015-07-05, 15:09





Hey young blood ,


Doesn't it feel like our time is running out?




– Az kellemetlenebb, de… miért nem az hallgat ki, aki behozott? Nem így szokás? –kérdezem, holott be kellene fognom a számat, mert ezzel csak magamnak árthatok. Pedig nem szántam támadónak a kérdést, de azt hiszem ilyen szempontból egy cipőben járok a zsaruval. Őt is, és engem is elrángattak otthonról a kollégái, milyen szuper. Biztosan kiszemeltek minket, vagy annyira unatkoztak, hogy úgy gondolták, ráfér erre a két tagra egy kis vicc. Hát rohadtul nem vicces.
– Igen… Mondtam, hogy filmbeillően összepasszol minden… Összeszólalkoztunk, mert nem tudta megemészteni, hogy tanév végén gyengébbnek bizonyult ellenem, mikor megvédtem tőle valakit. Akkor sem ütöttem meg egyszer sem, most sem volt semmi. Karatézok, higgye el, hogy betartok mindent szabályt… –próbáltam állni a tekintetét, de fél perc után elkaptam, mert csak rosszabb a helyzetem. Az idegességem, és a közérzetem cseppet sem javult, tenyereim továbbra is izzadtak, szinte patakot eresztettek. Akármennyire nem hazudtam, az állapotom nem éppen ezt mutatta, és erre a vallatóm is rákérdezett. Szuper, most mondjam meg neki, hogy mindjárt pánikrohamot kapok, amit vagy elhisz, vagy nem? Ráadásul nincs diagnózis felállítva, joggal hinné azt, hogy csak így akarok kijutni innen.
– Az igazat mondom, csak… nem, nincs bajom magával, csak… Első kihallgatásom, meg… nem bírom a bezártságot, és… pán… –elharaptam a mondtad végét, és remegve sütöttem le a tekintetemet. Miért mondok olyanokat is, amikre nem kérdezett rá? Annyira nyomasztó ez a hely, meg ez az egész helyzet, hogy az ember észre sem veszi, és elmondja az egész életét egy vele szemben ülő embernek, akit láthatóan rohadtul nem érdekli ez az egész helyzet, sem az, hogy valakit a rácsok mögé vág, vagy sem.
– Ha lenne, mondtam volna. Otthon voltam, és ki támaszthatja alá: senki, mivel a szüleim még mindig nem értek haza… és cseszettül kezdek értük aggódni. Tudom, ez nem segít rajtam, sőt még inkább gyanúba kever. –sóhajtva emeltem rá a férfira a tekintetemet, és ajkamba harapva próbáltam rájönni, hogyan is tudnám bizonyítani az ártatlanságomat.
– Elhiszem én, de ha nem tudok hasznos információt mondani, nem megy velem sokra… Reggel felkeltem, tusoltam, ettem, tv-ztem… otthon, egyedül. Elmentem az edzésemre, utána a konditerembe, aztán… várjunk. –beugrott valami, gyorsan kaptam is a zsebemhez, de feleslegesen. A telefonom nem volt nálam, elvették, nehogy felhívjak valakit, akit nem kellene. Csak a tenyereimet töröltem ismét a nadrágomba, aztán a férfire néztem, hogy magyarázatot adjak. – A telefonomon van egy app, ami elraktározza az útvonalat, amit minden nap megteszek. Anya tetette rá, mikor megkaptam a kütyüt, és egyedül kezdtem el mászkálni. A jelszót nem tudom, de ha feltörik, megtudhatják, hogy merre jártam. A telefonom meg mindig nálam van, kivéve most, mert elkobozták. –reménykedve, de remegve húztam halvány mosolyra az ajkaimat. Ez előbb is az eszembe juthatott volna, csak reménykedni tudok, hogy van itt olyan technikai zseni, aki feltörheti a jelszót, mert ha anyát felhívják érte… nekem befellegzett.




465 WORDS , DORIAN , Remélem tetszik ^^ Š


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Hero   2015-07-05, 22:01


Hero & Don
❛❛A kamasz énje ködös, alaktalan valami, akár egy felhő.❜❜



Words: 490

-Mert aki behozott,  drogügyekkel foglalkozik, nem gyilkosságokkal. Akinek pedig vinnie kéne ezt az ügyet, az kórházban van. Így be kell érned velem és nekem is, meg kell emésztenem a helyzetet. Hacsak nincs nálad némi drog. Szóval? Van? - Magyarázok,  majd egy kérdést szegezek a fiúnak. Bár kötve hiszem, hogy heroint rejteget a testüregeiben, de azért nem árt rákérdezni. Bizonyára nem szabadulok ettől az ügytől, míg meg nem oldom. Bár erről épp nem a velem szemben ülő tehet, hacsak nem ő a gyilkos, amit szintén kétlek, szóval ez van.
-Én csak a szememnek hiszek, néha még annak se! Gondolom vannak tanúk mindkét incidensből, akik igazolni tudják, hogy tettlegesség nem történt. - Értékelem, hogy próbálta tartani egy ideig a szemkontaktust. Mégis furcsa a viselkedése és ezt szóvá is teszem. Biztos ami biztos, gyanakodva figyelem a reakcióit.
-Szóval a bezártságtól vagy kiboruló félben? Segítene, ha kitárnám az ajtót? - Nem vagyok én vadállat, főleg, ha egy gyerekről van szó. Természetesen, ha megnyugodna attól, hogy kinyitom az ajtót, rajtam ne múljon a dolog. Felállok és még mielőtt válaszolhatna, szélesre tárom az ajtónyílást, majd visszatérek a székhez és ismét leülök.
-Ha lehet, ne próbálj meg elfutni, mert attól zabos leszek! - Gondolom, nem olyan hülye a gyerek, hogy az őrsről próbál meg elfutni, de azért, ha mégis, legalább elmondhatom, hogy én szóltam előre.  Szökés közben leütni egy fiatal fiút vajon túlkapásnak számít. Elgondolkodva nézek rá, de el is vetem ezt a gondolatmenetet. Nem úgy néz ki, mint aki bárkivel is ujjat akarna húzni.
-A szomszédok sem láthattak? - Rögtön bedobom ezt az egyértelmű kérdést, de aztán a szülein kezd kattogni az agyam. Kezd aggódni, de miért is?
-Ezt fejtsd ki bővebben kérlek! Hová mentek a szüleid és miért aggódsz velük kapcsolatban? - Minden lében négy kanál munka ez. Négy bizony, mert a kettő túl kevésnek tűnik. Engem meg egyébként is érdekel minden, ami mögött egy csepp érdekesség rejlik. Csendben hallgatom miket mond, főleg mikor a napjára tér ki. A zsebéhez kap, nekem meg kíváncsian ugrik meg a szemöldököm. Na mi a szent szar van?
-Szóval, ha felhívom az édesanyádat, meg is van az alibid, jól mondom? Miért nem ezzel kezdted? - Ledobom az aktát az asztalra, majd előhalászom a mobilomat és a fiúra emelem a tekintetem.
-Elmondod a számát, vagy járjak utána máshogy? - Még egy halvány, nem túl bizalom gerjesztő mosoly is megjelenik az arcomon, aztán ahogy nézem a srácot, beugrik még valami.
-Nem akarod, hogy a szüleid megtudják ezt az egészet, ugye? - Hát persze, melyik tini fiú akarna ilyen helyzetbe kerülni? Ha nincs köze az ügyhöz, akkor csak a szüleire hozza a frászt, saját fejére meg úgy lehet, egy jókora büntetést.
-Hmm... Mihez kezdjek veled? - Hangosan töprengek. Persze, el tudom én intézni a telefon feltörését és, ha tényleg nincs Heronak köze az egészhez, azt is írhatom a jelentésbe, hogy azonnal igazolta az alibijét, így be sem hoztuk. Amúgy sem túl legális fiatal korút a gyám jelenléte nélkül kihallgatni, így mindkettőnkön segítenék.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hero Lewin
avatar
Playby :
Dylan Sprayberry
Csoport :
Sportoló
Hozzászólások száma :
193
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
19


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Hero   2015-07-06, 23:40





Hey young blood ,


Doesn't it feel like our time is running out?




Kihagyott egy ütemet a szívem, mikor megkérdezte, hogy van-e nálam drog. Akarva-akaratlanul is "Keresztapa" jutott eszembe, és csak abban reménykedtem, hogy ezt a megütközést betudja annak, hogy váratlanul ért a kérdése.
– Nincs, azonnal el is tiltanának a sporttól. Még energiaitalt is ritkán ihatok, és tényleg sajnálom, hogy a nyakába sózták az ügyet. –némi együttérzést is produkáltak az idegesség, és a remegés mellett. Legyünk túl ezen, és akkor minden a ketten mehetünk a dolgunkra. Esetemben vagy OMG-hez, vagy nem tudom melyik haveromhoz leinni magam, vagy kibőgni magam, vagy nem tudom.
– Az iskolában lévőt a srác, akit megvertek, de ott az igazgató nem hitt neki. Az edzőteremben a kamera mutathatja szerintem, de nem tudom, hogy mennyit vett fel, és mit. –habár csak utólag vettem észre, hogy volt ott kamera, és azért nem szóltam eddig róla senkinek sem, mert fogalmam sem volt, hogy ebből rendőrségi ügy lesz. Aztán olyasmi történt, amire nem számítottam. Kérdéseire válaszolni sem bírtam, inkább csak tekintetemmel követtem a férfit, aki kinyitotta az ajtót, majd visszaült a helyére. Még mindig a nyitott ajtót néztem, idegességemre egyre csak csökkent, hiszen realizáltam, hogy a lábaim már nem járnak, mintha muszáj volna.
– Öhm… köszönöm, azt hiszem. –motyogtam zavartan, miután visszafordultam, és kezeimet az asztalra téve próbáltam megnyugodni. Nem tudom, hogy mennyi időbe telt volna, mire ténylegesen pánikrohamot kapok, de hála a rendőrnek, ennek az esélye jelentősen csappant. Akármennyire nincs ínyemre ez a kihallgatás, nagyon hálás vagyok neki, de térjünk is vissza a csúnya valóságba. Sóhajtva ráztam meg a fejemet a szomszédos dologra, mert amilyen jó velük a viszonyom, tökre el tudom képzelni róluk, hogy feldobnak. Pedig mindig szereztem engedélyt a házibulik tartásához, csak hát… hagyjuk. Nem értékelik a fiatalságot.
– Nem csípjük egymást a szomszédokkal, mert nem értékeli a házibulijaimat. Szerintem, ha tehetnék, azt mondanák, hogy én voltam, csak, hogy megszabaduljanak tőlem. Anya meg évfordulózik a mostohafaterral, vagy minek is mondják. Hogy hova mentek, azt nem kötötték az orromra, de már tegnap haza kellett volna jönniük. –tudom, hogy lehet rá magyarázat, de eddig nem késett anya soha, és ez aggaszt éppen. Ha azt mondta kettőre hazaér, még előbb is érkezett, csak ne késsen el. Valami nem stimmelt, de ez volt a legkisebb gondom. A telefonom eszembe jutása után, könnyedén le is zárhattuk volna az egészet, de a vallató feltette a költői kérdést is, amiért nem vettem el a telefonját és pötyögtem be anya számát. Lesütött tekintettel bólintottam egyet, tenyereimet ismét csak a nadrágomba kellett törölni, aztán felnéztem a rendőrre, és a kezemet nyújtottam… a telefonért.
– Megadom anyu számát… nem érdekel, hogy megtudja, csak… zárjuk le ezt végleg… Maga is mehet vissza a barátnőjéhez, én meg kitalálhatom, hogy mit kezdek azzal a pár órával, amit még nem szobafogságban kell eltöltenem. –nem volt könnyű kimondani a szavakat, de muszáj volt. Ha csak ez segíthet alátámasztani a szavaimat, nem érdekel a szobafogság. Amint a kezeim között volt a telefon, bepötyögtem a számot, és visszanyújtottam a tulajdonosának. Rajta állt, hogy megnyomja-e a hívást, vagy sem.




492 WORDS , DORIAN , Imádom ezt a játékot *_* Š


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Hero   2015-07-08, 18:59


Hero & Don
❛❛A kamasz énje ködös, alaktalan valami, akár egy felhő.❜❜



Words:574

Meglepetten figyelem a kölyök szavait. Úgy tűnik meghökkentette a drogról feltett kérdésem. Energia italról hadovál és sajnálkozik. És ez a gyerek a gyilkos? Hát akkor én Madonna vagyok, falatnyi bikiniben!  Apám...Sorának de iszonyat szexi az a kis fekete.. Koncentrálj Don, munka van! Próbálom kiűzni fejemből a nem ide illő gondolatokat, de inkább csak elnapolom őket.
-Nyugi van, csak megkérdeztem! Egy próbát megért, de ha nem, hát nem! - Enyhe félmosolyt villantok, amolyan megnyugtatás szerű cselekvés gyanánt. Sajnálom a fiút, ez van. Pocsék helyzet az ilyen, én is ültem már nem egyszer azon az oldalon is. Fiatal koromban épp hullarablásért, ráadásul én még csak ártatlan sem voltam.
-Oké, akkor add meg a fiú adatait, a felvételeket meg majd ellenőrizzük. Ez azért már valami! Nem sok, de kiinduló pontnak megteszi! - Fel is jegyzem magamnak az információkat, majd áttérek szorongásának okára, végül szélesre tárom az ajtót.
-Nincs mit! A kollégák így is , úgy is azt figyelik, hogy miként szorongatlak meg. Így könnyebb dolguk van, bár ne vedd sértésnek, túl fiatalnak talállak a szorongatáshoz. - Dörmögöm a gyanúsítottra nézve. Most mit játsszam meg magam? Adhatom a nagy, kemény zsarut, de nem hiszem, hogy segítene, ha frászt kapna a kölyök. Megütni meg végképp nem fogok egy fiatal korút, ha nem muszáj. Inkább megpróbálok szót érteni vele, bármennyire nehezen megy is.
- A szomszédok már csak ilyenek, ha kamasz az ember! - Még jól emlékszem rá, hogy anyám hányszor büntetett meg a szomszédok panaszai miatt. Túl hangosak voltunk, nem tudunk viselkedni, részegen a kapujába hánytam... régi szép emlékek. Nekem, nekik már kevésbé.
-Üzenetet sem hagyott az édesanyád? - Kérdő tekintettel vonom fel a szemöldököm. Oké, hogy évfordulót ünnepelni mentek a szülei, de mégis milyen anya az, aki ellenőrzés nélkül otthon hagyja a kamasz fiát, és még csak üzenetet sem ír, hogy később jön haza? Már meg is van róla a személyes véleményem. Hacsak nem haldoklik épp valahol, szégyellheti magát az ilyen nő. A mostoha apáról ne is beszéljünk! Nekem nincs gyerekem, nem is vagyok túl felelősségteljes ember, de mikor ilyenbe futok, az kiakaszt.
Az édesanyja számát kérem, amit végül meg is kapok, igaz némi késéssel.
-Én addig nem mehetek haza, míg meg nincs a gyilkos, de azért kösz, hogy gondolsz rám kölyök!  - Nem sértésnek szánom a kölyök elnevezést, sokkal inkább pozitív visszhangja van a dolognak. Hozzám képest még gyerek, ami egyáltalán nem függ össze azzal, hogy lenézem ezért, vagy hasonló. Még előtte az élet, bármi lehet belőle.
-Várj itt, de el ne mozdulj! - Teljes lelki nyugalommal sétálok ki, abban a hitben, hogy Hero betartja amit kértem, s nem próbál meg lelépni. Egyébként sem jutna messzire. Több kolléga figyeli, mintsem vártam. Ezek tényleg azt hiszik, hogy menten meglincselek egy kamaszt? Oké, nem vagyok egy szelíd őzike, de ez azért túlzás. Parancsba adom a gyerek telefonjának feltörését, az anyja számát pedig lenyomoztatom. Végül  két embert a videóra és az elvert srácra állítok. Így egy órán belül minden adat a kezemben lesz anélkül, hogy megerőltetném magam. Végül visszamegyek a kihallgatóba.
-Még egy órát rám kell szentelned és ha megáll az alibid, már mehetsz is! Addig, nem kérsz valamit inni vagy enni? - Nem említem, hogy végül nem hívtam fel az anyját, hisz még mindig sor kerülhet rá. Inkább magamhoz intem az egyik újoncot.
-Lisa hoznál nekem egy kávét a fiatal úrnak meg amit kér? - Kedvesen mosolygok a fiatal munkatársra, ennyit megérdemel azért, mert mindig ugrik a legelső szóra. Belőle még piszok jó zsaru lehet egyszer. A lelkesedése lenyűgöző.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hero Lewin
avatar
Playby :
Dylan Sprayberry
Csoport :
Sportoló
Hozzászólások száma :
193
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
19


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Hero   2015-07-12, 21:02





Hey young blood ,


Doesn't it feel like our time is running out?




Hatalmas kő esett le a szívemről, amiért nem kérdezősködött tovább, és beérte annyi válasszal, amennyivel szolgáltam. Semmivel nem javítana a helyzetemen, ha kiderülne még ez is, mert akkor elküldenének olyan drogtesztre, aztán még kiderülne, hogy nem is vagyok beszámítható. Pedig tiszta vagyok, annyi szent, és szerencsére a rendőr se feszegeti tovább ezt a témát. Mást viszont igen, és amennyire nem akartam belekeverni mást, csak rá számíthatok.
– Flynn Hayworth a neve, a telefonszáma és a címe benne van a telefonomban. –ami természetesen a kollégáinál van, szóval vegyék a fáradtságot és nézzék meg, vagy adják vissza a telefonomat, és akkor kiírhatom onnan nekik. Utóbbi persze nem fog megtörténni, mert ha nálam lehetne a készülék, akkor nem vették volna el. Legalább hamarosan kiengednek… remélem.
– Miért kellene megszorongatni? Együttműködök, és most már engem is érdekel, hogy ki ölte meg azt a szerencsétlen félnótást, mert nem én, az halál biztos. –akármennyire nem bírtam, a halálát soha nem kívántam volna. Senkinek nem kívánom, de az ilyesmit kevesen hiszik el, mondván küzdősportot űzök, meglehetnek a módszereim a gyilkoláshoz. L.A.-ben ilyen nem volt… meg is mondom anyunak, hogy ha utazzak el apuhoz, mert én ezt már nem bírom idegileg és lelkileg sem. Ám egy jó dolog azért volt ebben is: megismerhettem egy olyan rendőrt, aki nem halálos komolysággal végzi a kihallgatásokat. A nagybátyám mesélte, hogy az egyik kollégáját nem érdeklik, hogy hány éves az illető, olyan szinten teszi fel neki a kérdéseket, hogy szegény vallatott a végére azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány. A velem szemben ülő férfi merőben más, és szimpatikussá vált számomra. A szomszédos témára csak egyet bólintottam, utána anya került terítékre.
– Felhívtam az este, de a hangpostája jelentkezett. Hagytam üzenetet, de nem hívott vissza azóta. Lehet nem volt térerő, vagy lemerült a telefonja, vagy… passzolom. –tényleg nincs több ötletem, hogy miért késik anya a hazajövetellel, holott a pontosság mintapéldája. A telefonszámát közben beütöttem a rendőr telefonjába, és vártam, hogy mit lép. Gondoltam előttem felhívja, de nem csinált semmit. Vagyis de, megköszönte, hogy gondoltam rá, aztán felkelt, és kisétált a teremből. Oké, biztos nem most fogok lelépni, de megkönnyebbültem dőltem hátra a székemben, és a mennyezetet kezdtem el nézni. Nem volt rajta semmi érdekes, de inkább, minthogy az asztalt, vagy a tükröt bámuljam. Pár perc telhetett csak el, de hamarosan visszaért a vallató, és elmondja mi a dörgés. Még egy órát kell itt kibírnom, komolyan?
– És muszáj a kihallgatóban lennünk? –reményt vesztve tettem fel a kérdést, de egy próbát megért, hátha kijuthatok innen. Már mint nem terveztem meglépni, csak ha nincs több kérdése, és várakozni kell, talán kimehetnénk valahova. – Egy szendvicset elfogadnék, mert semmi időm nem volt enni, meg kérnék egy pohár vizet és az elkobzott üdítőporomat. –adtam le a rendelésemet, az utolsónál pedig reménykedve néztem a rendőrre, hogy ilyet egyáltalán szabad-e. Már mint el lett kobozva, azt csak akkor kaphatom meg, ha kiengednek, nem? – Muszáj meginnom, edzői előírás, és nem csúszhatok vele egy napot sem. –a remény hal meg utoljára, nem igaz?



494 WORDS , DORIAN , Bocsi, hogy ennyit kellett várni Sad Š


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Calabrese
avatar
Playby :
Jay Ryan
Tartózkodási hely :
Hawaii
Csoport :
Rendőrök
Hozzászólások száma :
188
Join date :
2015. Jun. 07.
Age :
31


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Hero   2015-07-13, 15:39


Hero & Don
❛❛A kamasz énje ködös, alaktalan valami, akár egy felhő.❜❜



Words:540; Semmi baj, már meg is van bocsájtva! Smile

A fiú dalol, az idő múlik és minden agresszió nélkül haladok a kijelölt cél felé, azaz, hogy lezárhassam ezt a kóbor ügyet amit rám sóztak és végre haza mehessek. Egyre jobb a hangulatom is. Így kell ezt, minden fennakadás nélkül!  Jól esik, hogy a gyanúsítottnak még csak a fejét sem kell az asztalhoz vernem, mert önként vall mindenben, amiről csak kérdezem. Jelenleg az egyik tanúról faggatom és erre is menten érkezik a válasz.
-Flynn Haywort, értem! - Megismétlem a nevet miközben lefirkantom, csak a biztonság kedvéért. A telefonjában fellelhető róla a többi adat. Oké, nekem ennyi pont elég is lesz. Lassan kezdem azt hinni, hogy túl simán megy itt minden. Nem vagyok én ehhez hozzászokva.
-Nem tudom kölyök! Szerintem csak szeretik nézni, ha durvulok! A vallatás a hobbim, de te, nem hiszem, hogy rászolgáltál arra, hogy rajtad is gyakoroljam! Ne vedd sértésnek, de a saját súlycsoportom jobban kedvelem! - Úgy beszélek hozzá, mintha csak az utcán futottunk volna össze. Elég egyértelmű egyébként, hogy szigorral szart sem tudnék kiszedni belőle. Tiniket halálra rémiszteni és sokkos állapotba kergeti meg,  nem az én asztalom. Szóval marad a barátias társalgás, közben meg unottan vakargatom a tarkómat. Ez a rohadt ruhacímke kikészít! Ki kellett volna vágnom a felsőmből. Nagy gondolatok egy hatalmas pillanatban. Észhez kapva, inkább a szüleiről faggatom, vagy is az édesanyjáról.
-Reméljük, hogy nem szívódott fel a gyámod! Megkísérlem kideríteni merre jár, addig te csak elmélkedj és relaxálj itt! Mindjárt visszajövök! - Ezekkel a szavakkal magára is hagyom, hogy ellenőriztessem a háttérinfókat. Voltaképp élvezem, hogy nyomozóként mások nyakába varrhatom az unalmas melókat. A kölyöknek meg sem említettem, hogy egyelőre eszem ágában sincs az anyját felhívni. A mobilját pár pillanat alatt feltöri a hackerünk. A párocskát, akik papíron a szülei, meg könnyedén lenyomoztatom. Lássuk merre járnak a jómadarak, míg a fiacskájuk az őrsön csücsül. Jó pár percnyi távollét után térek vissza a kihallgatóba. A fiú, még mindig itt várakozik. Meg sem lep igazán, hogy nem próbált meglépni.
-Vagy itt, vagy az irodámban! Nyugodtan választhatsz a kettő közül, bár ott, a székek azért kényelmesebbek és senki sem vizslat a tükör mögül! - Nem vihetem ki az épületből, még nem igazolt az alibije, de mivel hivatalosan még nincs letartóztatva, így idebent nyugodtan cirkálhatunk is akár, de az irodámon kívül, egyetlen nyugodt hely sincs a környéken.
-Jól van na! - Nézek a fiúra, majd fejem az ajtóban toporgó Lisa felé billen. Mikre nem jók ezek az újoncok. Csak azt sajnálom, hogy jelenlegi négyből, aki az osztályomon van, egyetlen egy a férfi. Mintha valami nő megszállás lenne a gyilkosságiaknál mostanában. Ez már nem egyenjogúság, ez nőuralom! Főleg, mert a főnököm is egy hárpia.
-Hallottad, hozd amit kér, meg a kávémat! - Jó kedvemben vagyok, míg akadékoskodni nem kezd. A szabályzat így, meg a szabályzat úgy. Először is, még mindig nincs hivatalosan letartóztatva a kölyök, másodszor, ha valami illegálisat inna, esetleg drogot venne magához, azt kiszúrnám. Nem ma kezdtem a szakmát. Harmadszor meg, elvárom, hogy ha kérek valamit, azt teljesítsék is azonnal!
-Leszarom a szabályzatot drága! Azt mondtam hozd, világos? - Gyilkos tekintettel meredek a nőre, de ajkamon mosoly játszik. Az a fagyos, mindjárt fejbe baszlak mosoly. És hatásos! Az újonc már megy is, hogy teljesítse az emelet őrültjének kívánságait. Muszáj meggyőző lennem, különben sose jutna időm lébecolásra munkaidőben.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hero Lewin
avatar
Playby :
Dylan Sprayberry
Csoport :
Sportoló
Hozzászólások száma :
193
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
19


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Hero   2015-07-23, 01:16





Hey young blood ,


Doesn't it feel like our time is running out?




Szegény Flynnt mibe kevertem… és még időm sem lesz figyelmeztetni, hogy meg fogják keresni, mert addig nem szabadulok innen, ameddig nem igazolja az alibimet. Barátkozni akartam vele, most meg el fogom marni magamtól ezzel az egésszel… csodálatos. Jó kis magyarázatot kell kitalálnom, de jelenleg kisebb gondom is nagyobb volt. Ami meglep, hogy halál nyugodt állapotban ücsörögtem, vagyis úgy értve ezt a nyugodtságot, hogy szívverésem, a légzésem és a pulzusom is csökkent, és nem készültem pánikrohamot kapni. Sokban hozzájárult a rendőr is, akinek egyébként a nevét sem tudom, de egyelőre nem fontos.
– Ha lehet, hagyjuk ki a durvulás részét, inkább válaszolok bármire, csak… ne nyomja a fejem az asztalra. Megpróbálnék kiszabadulni, és akkor tényleg lesittelhet hivatalos személy elleni testi sértés megkísérlése miatt. –cseppet sem úgy mondtam, hogy most meg akarnám ütni, vagy valamit tenni ellene, de az önvédelmi mechanizmus feltörne, és akkor tényleg rosszul járnék. Olyan szépen haladtunk, lépésről-lépésre, nem most szeretném elszúrni az egészet. Egy nagyon rendes, és normális rendőrt fogtam ki, és egy cseppet sem bánom, hogy ő az, aki a kihallgatást végzi, és nem az a vadbarom, aki bevágott a rendőrautóba. Csodálom, hogy azt megvárta, ameddig felöltözök, és nem egy szál boxeralsóban ücsörgök most itt.
– Nagyon remélem, hogy csak lemerült a telefonja, vagy ilyesmi gond lehet, és… köszönöm. –hangom megremegett, noha a sírás távol áll tőlem, és nem pont a rendőrségen potyogtatom a könnyeimet. Elgondolkodtam, hogy ezt más megcsinálná az érdekemben? Bár, ha azt vesszük, hogy megadtam anya számát, és ha mondjuk felhívta, neki sem vette fel, és hangposta jelentkezett. Akkor tényleg muszáj lenyomoztatnia, a bökkenő viszont ott van, hogy nem hallottam, hogy beszélt volna vele. Elvégre nyitva volt az ajtó, messzire nem hiszem, hogy elment, bár nem tudom. A plafon nézésével voltam elfoglalva, és mikor visszatért, mintha egy vendégszálláson lettem volna. Kérhettem bármit enni, és inni, de leginkább ki akartam szabadulni innen. Válasza félig megnyugvást okozott, szemeim fel is csillantak. Legalább nem itt kell ücsörögnöm.
– Mehetünk, de ugye nem négy tömör fal az irodája? –sejtettem, hogy nem, és a helyzetemet tekintve nem kellene pimaszkodnom, meg viccelődnöm, de ameddig veszi a lapot a nyomozó úr, addig minden a legnagyobb rendben van. Ám az igazi arca egy részét most fedte fel előttem, legalábbis a kiabálás és határozottság ezt mutatta. Lisa akadékoskodott, valami szabályzatra hivatkozott, és már mondtam volna, hogy oké hagyjuk a fenébe, inkább kihagyom, csak ne vitatkozzanak, de be kell vallanom, hogy tetszett a közjáték. Mosolyomat próbáltam leplezni, kisebb-nagyobb sikerrel, és elkönyveltem, hogy nem dolgoznék a nyomozó alatt.
– Azért örülök, hogy nem ilyen stílusban vallatott… ijesztő a nézése, meg a mosolya. Egyébként… megkérdezhetem a nevét? –fura nem? Fogalmam sincs, hogy mennyi ideje beszélgetünk hivatalos ügyről, de még a nevét sem tudom, és valahogy nem akartam minden alkalommal nyomozónak, zsarunak, rendőrnek szólítani. Leginkább azt vártam amúgy, hogy menjünk az irodájába, és ha zöld utat adott, hogy felkelhessek, már a nyomába is szegődtem. Követtem az újabb helyszínig, és ha megérkeztünk, leültem az egyik szabad helyre, majd várakoztam, hogy megérkezzen a szendvics, a víz és a por.



500 WORDS , DORIAN , Bocsi, hogy ennyit kellett várni Sad Š


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Dorian & Hero   

Vissza az elejére Go down
 

Dorian & Hero

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-