Csendben sétálok a homokban, miközben hallgatom a víz zúgását, és a sirályok rikácsolását, igaz, tudnám őket nélkülözni, viszont semmit sem tudok ellenük tenni. Miközben megyek, szemeimmel a homokot nézem, miközben lábaimmal néha elrúgok egy kis homokot, csak hogy ne unatkozzak annyira. Nem vagyok teljesen egyedül, bár most nincsenek sokan a strandon, így nincs akkora zaj, mint ami általában lenni szokott. Úgy döntök, hogy visszasétálok a cuccaimhoz, mielőtt még valaki más megpróbál ezt-azt elvinni, igaz, nincsen rá sok esély, hogy bármit is el tudna vinni, mielőtt odaérek, hiszen annyira messze nem sétáltam el. Látom, ahogy az egyik sirály a víz felé száll, majd mielőtt belecsapódna, felkapja fejét, és egy hallal távozik.
~ Egyedül olyan unalmas.
Mondom magamban. Az unalom gondolatára eleresztek egy nagy ásítást, mire az egyik vendég egy kissé dühösen néz rám, mert nem tettem a szám elé a kezem. Nem reagálok semmit rá, így inkább elmegy, viszont hallom, hogy beszél valamit, csak éppen nem értem, hogy mit. Nem foglalkozok vele többet, hiszen valószínűleg úgy se látom többet az illetőt. Egy kicsit lassítok a sétámon, de hogy miért, azt nem tudom megmondani. Újra elkezdem rugdosni a homokot, mert megint az unalom uralkodik fölöttem, ezúttal viszont még egy kissé álmos is vagyok. Ismét ásítok egyet, viszont ezúttal senki nem néz felém. Most talán még lassabban sétálok mint az előbb, bár én ezt csak alig veszem észre. Egy kicsit közelebb sétálok a vízhez, hogy kicsit lemossam lábaimat a hideg vízzel. Ahogy sétálok a víz felé, egy kis időre elbambulok, viszont ez az idő épp elég ahhoz, hogy belelépjek egy kagylóba, amit a víz sodort ki a partra. Eleinte nem veszem észre, de amikor az első hullám eléri a lábam, érzem, hogy a víz csípi a kagyló okozta sebet. Leülök a homokba, hogy meg tudjam nézni a sebet, de alig látok belőle valamit. Tudom, hogy nem olyan nagy a seb, hiszen nem folyt ki annyi vér.
~ Á, ez nem súlyos.
Legyintek gondolatban. Amikor felállok, egy kicsit leporolom a nadrágom, igaz, a nedves homokkal szemben nem sokat érek el. Egy kicsit még próbálkozok, mielőtt abbahagynám. Ez után elkezdek sétálni, a cuccaimhoz, amiket még csodával határos módon, még mindig nem értem el.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, talán az elején… Egy hétig nem is foglalkoztak velem, nem írtak… Majd hozzájuk kellett költöznöm, mert anyámmal már nem tudtam tovább élni, egyszerűen megfojtott már a viselkedésével, és azok után, amit mondott… Arra kért, hogy fogadjam vissza Ashton-t, mert ő anno nagyon kedvelte és ő volt a kedvence. Ezzel még nem lenne gond, ha nem tudná, hogy miért is szakítottunk. Mindent pontosan tud, és ő tudta meg előszőr. Még Don-nak sem mertem elmondani, mert féltem, hogy annyira megveri szegény fiúf, hogy hónapokig kórházban lett, de azok után, hogy ezzel kezdett kötekedni, hogy milyen borzalmas a szerelmi életem, akkor muszáj volt elmondanom neki, hogy mi is volt az a dolog, ami miatt dobtam. Nem akartam tovább vele lenni, kert konkrétam meg akart "erőszakolni" a zuhany alatt… hiába kértem, hogy hagyja abba és álljon le, nem így tett, és mivel Promsy-t ismeri, ezért kedvesnek és visszafogottnak kellett lennem, mert nehéz kettős életet élni, főleg ilyenkot a legnehezebb, mert olyan heves lett volna a reakcióm, és simán addig pofoztam volna, míg kap levegőt, de nem így tettem, hanem egyetlen pofon csattant el, és elrohantam.
Még nem is meséltem el a kedves barátosném legújabb akcióját… Sora drága egy hét után felrakott valamikyen társkereső oldalra és rendezett nekem egy vakrandit, amire kénytelen leszek elmenni… Ezért majd megkapja a magáét, nem ússza meg annyival, hogy ordibáltam vele, és megmondtam neki, hogy nem szeretem már többet, ami hazugság, mert imádom, nagyon is. Sora volt a legjobb barátnőm már évek óta, de nem igazán tetszett, hogy pont a nagybátyámba szerelmes, aki maximum 5 évvel idősebb nálam… Igen, furcsa a családom, de szeretem mindegyik tagját, kivéve anyámat, most nagyon is utálom. Nem csak az Ashton-os ügy miatt, hanem még egy túrnét is lemondott a nevembe, pedig eljutottam volna Europába, Japánba és még csomó híres helyre, de ő… lemondja a nevemben, mert félt. Milyen anya tesz ilyet? Egyszer jutottam el volna ilyen messze innen, és ezt is elrontja nekem. Kiskoromtól fogva arról álmondtam, hogy lesz egy ilyen lehetőségem, és mikor végre lett, anyám mindent elront. Próbáltam felkeresni azt az embert, aki szervezte, de már találtak mást a helyemre és nem lehet visszacsinálni semmit sem. Bárcsak én értesültem volna róla előszőr, nem pedig ő… Most nem lennék ilyen szomorú, nem kéne Don-hoz költöznöm, akire haragszom, nem rendeztek volna nekem egy vakrandit. Ki tudja lehet, hogy egy száznyolcvan kilós ember ült a gép másik oldalán, és nem ítélek el embereket, de biztos hogy nem jönnék vele össze semmi pénzért sem.
De most itt sétálok a parton, remélem senki sem fog letámadni, mert elegem van most mindenből, legszívesebben haza mennék, és itt hagynám ezt a helyet, majd elköltöznék Párizsba, ahol egész nap vásárolnék… Mindegy. Ez csak egy álom marad. A kedven csíkis bikini felsőm van rajtam, ami eléb jól kiemeli melleimet, nem is értem hogy miért ezt választotta Sora… Alulra pedig szintén a kedvenc rózsaszín rövidnacimat vettem fel, amin fehér virágminta van. Szóval sétálok a parton és keresem azt a srácot, akivel a tengerparton lehetne egy piknikes vakrandim, körbe nézek majd megpillantok egy pokrocot, de nincs ott senki. Minden bizonnyal ide kell jönnöm, majd elkezdek arra sétálni, és mikor odaérek ledobom magamat a földre, majd várom, hogy érkezzen meg srác, akivel randiznom kellene ma…

Egyik lábammal külső talpéllel lépek, nem pedig talppal, mert nem akarom, hogy még több homok menjen a kagyló vágta sebbe.
~ Basszus ez jobban fáj mint hitem... Asszem, hogy legközelebb nem próbálom meg eldönteni, hogy milyen súlyos a sebem.
Gondolom magamban, miközben próbálok a cuccaim felé haladni. Mások szemében furán nézhet ki, az, ahogyan járok, de én most nem tudok ellene mit tenni. A lábam már fáj a sok "bicegéstől" de akkor is így fogok menni. Egy kicsit megállok a homokban, hogy pihentessem a lábam, de nem érek el vele sokat, elvégre még mindig nem a talpamon állok. Egyelőre még visszafojtom minden érzelmemet, de ha nem tudok hamar leülni, akkor valószínűleg felordítok, de még csak nem is a seb miatt. Inkább amiatt, hogy szinte bicegek, és ez egyáltalán nem kényelmes, sőt, így a lábam is kezd fájni, ami miatt a seb is jobban fáj. Továbbmegyek, hogy minél hamarabb ott legyek, igaz, nem nagyon haladok, hála a sebemnek. Miközben megyek egy sirály elszáll a fejem felett. Nem vagyok messze a víztől, ezért néhány résznél kissé beleragad a lábam a nedves homokba, ami csak még jobban megnehezíti a járást, igaz, azért nem teszi lehetetlenné. Egy-egy hullám néha eléri a lábam, kissé hűsítve azt. Végre meglátom a cuccaimat, és azt is, hogy valaki ül a pokrócomon. Miközben közelebb érek, rájövök, hogy nekem ma vakrandim van.
~ Basszus, teljesen elfelejtettem. Így nem mehetek oda!
Mondom magamban, miközben a homlokomra csapok.  Egy kicsit belemegyek a vízbe, hogy kicsit lemossam a lábamról a vért, majd pár másodpercnyi áztatás után, újra elkezdek sétálni a cuccaim, és a lány felé. A sebem egyre jobban kezd fájni, mert a talpamon van a seb. Ahogy közelebb érek egy kicsit alaposabban is szemügyre veszem a lányt. Csíkos bikini van rajta, és rózsaszín rövidnadrág, amin mintha valami minta lenne, de innen még nem látom, hogy mi lehet az. Emellett még szőkés haja van.
~ Hmmm, rohadt nagy mázlim van!
Mondom magamban mosolyogva. Ebben a napban talán ez az első jó dolog, ami ma történt velem. Egy kissé lassítok lépteimen, hogy igazíthassak kicsit a hajamon.
~ Remélem, hogy nem túl feltűnőek a tetoválásaim.
Már majdnem ott vagyok, amikor a fájdalom belém hasít, és kicsin múlik, hogy fel ne ordítsak, de végül sikerül egy grimasszal megúsznom.
 - Veled kéne vakrandiznom? - Kérdezem kissé reménykedve, ami meglátszik a hangomon is. Miközben beszélek odasétálok az egyik táskámhoz, és kicipzározom. Egy kicsit szétnézek a táskában, mielőtt elkezdenék kipakolni belőle. Először egy üveg bort veszek ki, majd rögtön  utána a két hozzátartozó poharat. Ez után jön a két tányér becsomagolt kaja, a két kés, és a két , végül pedig a két szalvéta. Gyorsan mindent elhelyezek a pokrócon.
 - Tudom, ezek nem éppen egy normális piknik kellékei, de ez elvileg egy randi, így gondoltam, nem szendvicseket kéne hoznom. - Szinte egy időben fejezem be a pakolást, és a beszédet. Kinyitom a borosüveget, majd töltök mindkét pohárba. Egyelőre várok, hogy mi fog történni.

Nem gondoltam volna, hogy a mai napom azzal fog telni, hogy Sora által rendezett vakrandira fogok menni egy ki tudja milyen sráccal. Leeht, hogy szervkereskedő és ilyen oldalakon keresnek maguknak áldozatot, hogy majd egy fekete kocsiban elvigyenek és felboncoljanak, majd kivegyék a szerveimet és drágán eladják őket, de… lehet, hogy mostanában kicsit sok krimit olvastam és ezért látok rémeket. Sose lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, hisz életem szerelmével is találkozhatok. Bár ez meglepne, hisz nekem nem lesz soha többet szerelmem… Egyszer eléh volt abból is, hisz csak megakart dúgni a zuhany alatt, nem kellettem neki soha többre… Bárhog is lehet szépítani, csak egy alkalomra kellettem neki, hogy jobban érezze magát. Én persze nem adtam meg neki, mert nem vagyok bolond, nem akartam hogy ott történjen meg először, egy zuhanyzó undoritó és amúgy is… Jobbat érdemlek annál, nem igaz? Természetesen még a mai napig szűz vagyok és nem is tervezem, hogy lefekszek valakivel… Várom azt a bizonyos nagy ŐT, aki nem Ashton Blake, mert az a gyerek egy egoista, önimádó, nagyképű focista, kinek az esze helyén egy pár használt zokni van, semmi több. Szóval nem is foglalkozhatok vele többet…
Gyorsan öltözés közben írtam még egy SmS-t Sora-nak, hogy ha valami ronda pasi jön, akkor csúnya világ lesz, és nem beszélek vele egy hétig, de reménykedem benne, hogy nem valami ronda, pattanásos dagadt pasi jön, hanem egy jóképű és helyes sráccal fogom találkozni.
Nem is tudom, hogy miért jöttem el, és hogy miért erősködött Sora, hogy ebbe jöjjek, majd mikor a tükör elé álltam, már minden világos lett előttem, mert… Ez a bikini elég jól kiemeli a melleimet és amikor egyszer ebben sétáltam Sora mellett, akkor minden srác utánnam füttyentett, de nem tudom, hogy miért… Annyira nem vagyok szép lány, szerintem Sora sokkal csinosabb nálam, mellette labdába se rúghatok. Majd sétálok a parton, mikor megpillantok egy üres pokrocót, gondolom ő lesz majd a vakrandi partnerem. Vajon hogyan nézhet ki?
Majd felhúzam a térdeimet, karjaimmal átöleltem és államat a térdemre helyeztem, úgy néztem a tengert, és mikor egy ismeretlen férfi hang csapja meg a fülemet, akkor a hang irányába fordítom a fejemet és megnézem a srácot, aki eléggé szexy, sőt. Nagyon is helyes, ez a veszélyesen helyes srác. Majd mikor megszólal, akkor elmosolyodom…
-Esetleg egy másik lányt vártál? Egy sokkal csinosabbat? - kérdezem tőle mosollyal az arcomon, és… remélem nem mondja azt, hogy igen, mert én nem számítottam rá, hogy ilyen helyes sráccal fogom találkozni, mint ő. Lehet, hogy nem is annyira rossz ez az egész, mint amilyennek hittem. Majd táskájához lép és miközben pakol, kezén az izmok megfeszülnek, csakúgy mint a hasán… Ohh Sora imádlak! Visszaszívom, amit mondtam, örülök, hogy megszervezted ezt nekem, amint írhatok neki, írni is fogok, mert eddig csodás ez a vakrandi. Vajon mi fog kisülni ebből? Jól felkészült erre a randira, és kipakol mindent, hát nem aprozta el a dolgokat.
- Hát le a kalappal, ilyen randiban még nem volt részem, és nagyon tetszik. Ha így haladsz, akkor kapsz egy puszit is még ma. - mondom neki, még mindig mosolyogva. Tényleg kitett magáért, az egyszer biztos, és abban is biztos vagyok, hogy jól fogom magam vele érezni, mert ez egy tökéletes randi lesz. Majd mikor tölt a poharamba, utána felveszem és megkostolom a bort… hmmm… nagyon finom, van ízlése, az egyszer biztos. Majd közelebb hajolok hozzá és nem túl vészesen közel, de elég közel, hisz nem sok választja el az arcunkat egymástól.
- Katherine vagyok, örülök hogy megismerhetlek, kellemes meglepetés ért… - mondom neki, ami valójában igaz is, hisz nem egy ilyen jó padira számítottam, mint amilyen ő. Túl jó ahhoz, hogy igaz legyen, valami bökennő tuti lesz, mert mindig van… Sose úszom meg, de remélem, hogy most más lesz és végre találok egy olyan fiút benne, akivel örökre együtt lehetek, de ennyir enem kell előre szaladni, inkább hátrább kéne vinnem az arcomat… ki tudja milyen jól viseli a közelségem.

Ahogy egy helybe ülök, hallom, hogy a lány mond valamit. Egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon, de nem akkora, hogy észre lehetne venni.
- Dehogy vártam más lányt! Nem is ismerek nálad csinosabbat! - Mondom, miközben tettetem, hogy felháborodtam, s arckifejezésemet is ehhez igazítom. Ismét elszáll a fejem felett egy sirály, ami teljesen olyan, mint ami az előbb is elszállt felettem, igaz, a sirályok többnyire ugyan olyanok, de szerintem ez akkor is ugyan az a sirály.
~ Ha még egyszer elszállsz a fejem felett, akkor te leszel ma a vacsorám.
Gondolom magamban. Még egy kicsit nézem a sirályt, mielőtt teljesen eltűnne a messzeségben. Újra visszanézek a lányra, és látom, hogy gyönyörű, kék szemei vannak. Egy kicsit talán túl sok ideig nézek a szemébe, ami elég feltűnő, ezért gyorsan elkapom a tekintetem, hogy ez ne legyen még kínosabb. Egy kicsit még nézelődök, mielőtt még vissza néznék rá.
-Ööö... Hááát... Szép szemed van. -Mondom neki kissé zavartan, miközben megvakarom a nyakamat. Egy kicsit lejebb csúszik a tekintetem, ezért látom, hogy milyen minta van a nadrágján.
~ Szóval virágos minta.
Jegyzem meg magamban. Látom, ahogy valaki azt nézi, hogy mtf csinálunk, de amikor észreveszi, hogy ránézek, akkor gyorsan elsiet.
~ Remélem nem jönnek ide többen.
Gondolom, miközben szétnézek, hogy még figyel-e valaki, de senki mást nem látok. Amikor mond valamit a lány kissé elmosolyodok, de az előzővel ellentétben ezt észre lehet venni.
- Öö, háát, öm köszönöm. - Mondom, ismét kissé zavartan.
- Viszont az igazság az, hogy még nem igazán kezdtük el a randit. - Mondom egy mosoly kíséretében. - Akkor asszem, belehúzok, ha egy puszi a jutalmam. - Most már hagyom, hogy egy, az előzőnél jóval szélesebb mosoly üljön ki az arcomra. Egy kicsit talán túlzottan nagy érdeklődéssel figyelem, ahogy felveszi a borospoharat. Amikor látszólag elégedetten visszateszi a poharat, egy kicsit megnyugszom.
~ Oké, eddig nem csesztem el.
Gondolom, miközben a kiürült poharat nézem. Egy pár másodpercig még bámulom a poharat, aztán újra a lányra nézek, megint a szemébe. Egy pár másodperc múlva közelebb hajol, de nem hajol túl közel, viszont még így is szinte érzem, ahogy levegőt vesz. Egy kis csalódás fut végig rajtam, mert azt hittem, megcsókol, de nekem még van esélyem megtenni ezt. Amikor bemutatkozik egy halvány mosoly fut végig arcomon, igaz nem a neve miatt, hanem azért, amit utána mond, viszont az, hogy elharapja a mondat végét, ami egy kicsit aggaszt, de egyenlőre nem tulajdonítok neki nagy figyelmet.
- Nos, akkor üdv, engem Rolynak hívnak, én szintúgy örülök, de engem sokkal kellemesebb meglepetés ért. - Mondom egy mosoly kíséretében. Még mindig a szemébe nézek, és valahogy nem tudok másfele nézni, de nem csak azért, mert ilyen közel vagyunk egymáshoz. Egyszerűen nem tudok félrenézni, bár nem tudom, hogy miért van ez. Egy kicsit közelebb hajolok, majd pár másodperc gondolkodás után megcsókolom. Ha hagyja, akkor hosszan megcsókolom, viszont ha nem, akkor gyorsan elkapom a fejem, és elnézést kérek. Ismét elszáll egy sirály a fejem felett, de ezúttal magasról letojja a fejem. Izé, a kajámat.
~ Az a rohadt madár! Biztos, hogy az a madár volt! Még jó, hogy nem csomagoltam ki a kajámat, de ez után, valahogy nem hinném, hogy sokat fogok enni...
Próbálok nyugodtam viselkedni, miközben óvatosan megfogom a tányéromat, majd lassan arrébb helyezem.
- Öm bocsi, ez nem volt betervezve. - Mondom, egy mosoly kíséretében. - Ha szeretnél, akkor nyugodtan egyél, én úgy sem voltam éhes...
Amikor befejezem a mondatot, felveszem a poharamat, megiszom belőle a bort, majd ismét töltök mind két pohárba. Egyelőre nem iszok több bort, még várok vele.