State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Nevaeh & Sean

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Nevaeh Vannoy
avatar
Playby :
◊ palvin barbara
Tartózkodási hely :
◊ honolulu
Job/hobbies :
◊ tankötelezett
Csoport :
◊ diák
Hozzászólások száma :
36
Join date :
2015. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Nevaeh & Sean   2015-07-05, 11:36


Miért szerettem szórakozni járni?
Meztelen lábujjaimmal a tengerpart száraz homokfövenyébe martam, miközben felötlött bennem anyám kérdése, amire eddig nem adtam érdemleges tartalmú választ.
S talán nem is most kellene, mikor…
Szóval, az éjszaka potenciáljába csomagolt ajándékcsomag tartalma:
A jóképű hímegyedek, akik lenge anyagú, felülről megbontott ingben közelednek feléd, s te olyan szívesen elhúzod erőszakos kaján tekintetük motiváló mondanivalójának kereszttüzében égve ajkadtól az alkoholos üveget, hogy inkább rájuk mosolyogj. Ha elfordulnak, mert barátnőjüket, netán az estére fekvőhelyzetbe kívánt csajt vezetik keresztül kézen fogva a tömegen, a lemondó sóhajhoz társuló látvány az egymáshoz érő farpofák környéke a legtöbbször kárpótol.
Az én tizenhét – négy hónap híján! – éves korosztályomnak mi lehetne ennél figyelemfelkeltőbb?
Hiszen reggeltől estig máson sem jár az agyunk, minthogy hogyan ejtsünk szerelembe idősebb, kinézetükben imponáló fazonokat.
Noha én is a lányok közé tartoztam, akik minden alkalmat megragadtak éjszakánként, hogy ne legyenek férfiak rajongó társaságának hiányában, nem az idegenek által kínált lehetőség hozott el ma este sem.
A hajnali órák olyan magányosak voltak, mikor már az utolsó villanyt is lekapcsolták a partszakasz lakóövezetében, s csak én ültem a tengerparton, nézve, hogyan festi a tenger morajlásából kivált hullámok hátát cirmosra a telihold.
Az ilyen alkalmak tökéletesnek bizonyultak, hogy másokat megszédítve, tudtukon kívül rájuk erőszakoljam nem éppen pihentető szokásomat.
Ezt kellett volna megosztanom anyámmal az indulás előtt, mikor sminkelés közben olyan odaadóan faggatott, hogy van-e valaki, aki miatt minden este kimaradok otthonról, s élvezem a nyári szünet nyújtotta henyélési lehetőséget éjszakáról éjszakára.
De csak leintettem. S feldúlt, tinédzserekre jellemző szégyenlős dühvel magamra hagytam harminc évvel idősebb kiadásomat.

Talán ismét visszaránthatatlan mélységébe süllyedtem gondolataimnak. A kút fenekére.
Az oldalamon álló végzős gimnazista srác még arra sem volt megfelelő társaság, hogy élvezze velem a hajnalt. Nem ömlöttek belőle a szavak, úriemberhez méltóan saját nadrágja alatt járatta a sörösüvegtől lehűlt ujjait, és még arra is kevés volt, hogy megtartson a jelenben. A sör kimondottan felfújja a gyomrot, és büfögésre késztet. De a srác szégyenletesnek tartotta volna, hogy közönséges legyen, így még ettől az amúgy teljesen sztenderd reflextől is megfosztotta akusztikai érzékelésemet. Persze, hogy nem álltam messze a lesújtott életérzéstől.
– Hozok még egy italt.
Befelé haladva, nem gondoltam rá, hogy visszatérek társaságába. Sőt. A nyaraló konyhájában rögtönzött bárpulthoz azzal a céllal ültem le, hogy újabb áldozat után nézek, aki talán sikeresebb lesz, s jobban ért majd hozzám.
Camile a táncolók között mulatta idejét. A teraszról intett felém, de kíméletlenül megjátszottam az alkoholtól mámoros pillantású fruskát, aki nem látott el odáig. Sokkal érdekesebb látvány fogadott a bejárati ajtónál.
Erre pedig innom kellett.
Kikérve a mixernek kinevezett kiszolgáló sráctól egy málna-vodkát, kifordultam a széken, hogy minél többet lássak Sean Murrayből.
A hajnali társaságot ha nem vesszük figyelembe, ez az egyetemista volt legmocskosabb vágyálmaim főszereplője és az indok. Az ok, akiért eljártam még azokba a házibulikba is, ahol senkit nem ismertem az unokanővéremen kívül, mert ott ez a félisten egész biztosan feltűnt.
Már nem is szívtam a szívószálat. Görcsösen rágtam végét, s körbe tapogattam a hideg poharat, mintha készültem volna elejteni.
Vajon valaha észre fog venni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean J. Murrey
avatar
Playby :
Matt Lanter
Tartózkodási hely :
Hawaii
Job/hobbies :
surf
Hozzászólások száma :
28
Join date :
2015. Jun. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh & Sean   2015-07-05, 13:14

- Wow, ez a járgány igazán pöpec haver, nem mondod,hogy a faterod képes volt kölcsön adni neked ezt a baba forma Camarot? Uh, nagyon jól néz ki, gondolom a motor is jó erős benne. – Kyle végig simított tenyerével a sötétkék sportautó oldalán és sóvárgással szimatolt be az ablakon, hogy érezze a bőrülések illatát.
- Dehogy adta kölcsön, viccelsz? Jobban szereti a járgányait, mint a saját családját. Ha megtudná, hogy lenyúltam, idegbeteg lenne. Nincs otthon, van valami új csaja, azzal múlatja az idejét, én meg gondoltam , hogy miért is ne járathatnám meg a kicsikét. – Vigyorogva veregettem meg a haverom vállát, majd kitártam előtte a vezető oldali ajtót.
- Tessék, ülj be, csak hogy érezd a kényelmét. – Nevetve figyeltem, ahogyan Kyle gyerek módjára, extázisba esve ragadja magához a kormányt, tekergeti és kényelmet keres az ülésben, végig simít a műszerfalon, feltekeri a hangerőt.
- Fuh öcsém, ez állat jó verda, vedd rá a faterod, hogy adja neked. Nem mintha az a terepjáró nem lenne jó kis dög, amivel mostanában jársz, de bakker, ez a kocsi nagyon ott van. Ha meg eladnátok, gondolj rám. – Megvillantva vigyorát kikászálódott az ülésről és még egyszer szemügyre vette kívülről a járművet.
- Majd mehetünk vele egy kört, de most lássuk, milyen partit rittyentett össze Elisha és Dale. Kíváncsi vagyok a felhozatalra is. – Sejtelmes mosollyal néztünk össze, Kyle nevetve rázta meg a fejét, miközben vállon veregetett.
- Haver, te nem változol. Hol van a barátnőd, hogy is hívják, Sasha? –
- Naomi, és hm, azt hiszem múlt héten dobtam őt, vagy ő engem. Rájött a kis incidensemre Evával, tudod azzal a bögyös tengerparti mexikói tyúkkal. Jó kis numera volt. – Röhögve szeltük át a parkolótól azt a néhány száz métert, ami a gyönyörű tengerparti nyaralóig vezetett, ahol a szokásos, nyári szüneti egyetemi bulik egyikét rendezték meg a csoporttársaink.
Az ajtón belépve lekezeltem a közvetlen ismerősökkel, majd alaposan szemügyre vettem a tömeget, s úgy stíröltem a csajokat, mint ahogyan vadász méri fel az őzek kínálatát.
Elsőként a teraszon táncolók közt vettem észre csoporttársamat, Camillet, aki láthatóan már alaposan felöntött a garatra és lenyűgöző mozdulatokkal vonaglott a táncolók között. Ahogy kiszúrt, azonnal felém intett, én meg felemelve tenyerem, meglengettem, válaszolva köszönésére.
- Camille nagyon jól nyomja, dögös csaj, miért nem szeded fel? – Kyle kíváncsian csapódott mellém, miközben pillantásával a teraszon táncoló lányt figyelte. Az én pillantásom azonban már egész máshol járt, méghozzá a pultnál ücsörgő Nevaeh keltette fel a figyelmemet.
- Szedd fel Te, ha gondolod, nekem más dolgom akadt. – Piszkos vigyorral veregettem vállon a srácot, és megindultam a pult felé, hogy becserkésszem a fiatal csajt.
Nevaehról nem tudtam sokat, csak annyit , hogy Camille unokahúga és ezen a nyáron eddig mindig magával hurcolta mindenhová. Akár a strandon röplabdáztunk, akár buli volt, ez a kiscsaj mindig feltűnt, többnyire egymagában.
- Szia Nevaeh, elhagytad az unokanővéredet. – Nevetve léptem oda hozzá, s mivel a mellette lévő bárszék üresen ácsorgott, letelepedtem rá.
- Egy sört, barnát. – Leadtam a rendelést az ideiglenesen kisegítő srácnak, akit a partin alkalmaztak, majd a kiscsaj felé fordultam. Jól emlékeztem rá a partról, mikor röplabdázás közben alig tudta levenni a tekintetét rólam. Nem volt nehéz rájönni, hogy odavan értem, ez pedig még szimpatikusabbá tette az amúgy is szép kiscsajt.
- Te miért nem táncolsz, unalmas a buli? A parton még úgy tűnt, hogy jól érzed magad. – Sejtelmes mosollyal fürkésztem pillantását, miközben megkaptam a sörömet.
- Mit iszol? – Böktem pillantásommal a rózsaszínes lére, miközben kortyoltam az üvegemből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nevaeh Vannoy
avatar
Playby :
◊ palvin barbara
Tartózkodási hely :
◊ honolulu
Job/hobbies :
◊ tankötelezett
Csoport :
◊ diák
Hozzászólások száma :
36
Join date :
2015. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh & Sean   2015-07-05, 19:50

Érezhetően megsüllyedt ujjaim meleg fogságában a párlatba burkolózott koktélos pohár. Figyelmem elkallódó esszenciáját Sean követelte magának. Bárgyú vigyorral figyeltem, hogyan veszi számba a ma estére kijutó prédákat a helyiségben. Minden nagykorúnak számító korabelitől megvonta figyelmét, mikor felfedezte feszengő testemet a bárszéken.
Mi? Észrevett?
A jeges pohár talpa combom bronzos meztelenségére zuhant. Hirtelen szisszentem fel. A fagyos csóktól megborzongva tértem eszemhez.
Az egyetemista már akkor rajta volt a bakancslistámon, mikor még a létezésemről sem tudott. Ha nyilvántartásba venné vágyait, akkor sem lennék benne biztos, hogy reális álmokat táplálva a jegyzékhez, felfedezném magam rajta. Nem, még az áthúzott részeken sem az én nevem feszengene, tisztelettudón megbújva a satírozások kerítésének túloldalán.
A közelében szolgálatát felmondó önbizalmam összehúzta magát. Minden lépését hallani véltem a hangosan sziszegő zene hangszerelésén át, pedig csak szívem dobogása szaladt torkomig, s az verte ütemét lépteinek.
A jelen pillanatát megelőzően csak a strandon akadt össze néhányszor tekintetünk. A testi kontaktus, mely az internetes weboldalak szerint annyira fontos egy férfi számára visszajelzés szempontjából, inkább véletlenszerűen elbaltázott volt, mintsem érzéki és sóvárgást kicsikaró. Hiszen úristen! Neki estem az oldalának, mikor egyszerre ugrottunk az ostoba labdáért.
És most mégis idejön.
Megfertőztem valamivel? Neeem.
Mit akar tőlem?
Kikerülve a szamócaszín ital felszínén melankolikusan ringatózó, nagytestű jégkockákat, egy korty erejéig élveztem az italomat. Amúgyis tehetetlenségtől rángatózó ízlelőbimbóim összerándultak a vodka kesernyés utóízétől. Kontrollálatlan arckifejezésemre ért oda.
– Szia – azért a nagy akarásra nyögés nélkül a legszebb mosolyomnak vigyorrá szélesedő, csibészes görbületére sikerült ráharapnom.
Délelőtt még komolyan azt hittem, hogy a meztelenség állt a legjobban rajta. Kóstolgatva a pillanatot, teljesen alámerültem az élvezeteknek. Felöltözött valója mellett nem éreztem feszélyezve tudatlanságomat.
– Ó, én ezt úgy nevezném, hogy tudatosan leépítettem. Egy idő után szegény vállalhatatlan, ha iszik. De azért imádnivaló.
Gyenge mosolyom összerándult.
– Ez maradjon a mi titkunk. Semmi pénzért nem bántanám meg. Nem mintha, ez nem lenne látható, de… – a magyarázkodást egy újabb korty fojtotta belém. Fél könyököm hanyagul támaszkodott a pult szélén. Észrevétlenül, testem saját ritmusában, de az érkezett, a közvetlen társaságomban szabadon hagyott bárszék bitorlója felé fordultam.
– Barna sört iszol? Akkor jól gondolom, hogy borból is csak a testesebb erősebb aromájú vörös jöhet szóba? A barna sörnek magasabb az antioxidáns-tartalma, tudtad? Ennek annyi a lényege, hogy segíti az öregedési folyamat lassulását. Így máris tudom a titkod, hogy miért nézel ki pofátlanul fiatalnak. Lebuktál – vigyorom játékosan kiszélesedett, s közben poharat tartó ujjaim közül a legfagyosabbal mellkasára böktem.
– Azért ültem itt, hogy ezt az anyám által rám ruházott tudást megoszthassam másokkal, s redukáljam a rólam felállított tévképzetet…
Túl sokat hallottam az alkoholokról otthon. Nem csoda, nem könnyű együtt lakni egy borkóstolóval, s közben nem válni alkoholistává. De az én szervezetem jócskán elutasítja a lerészegedés folyamatát.
Szórakozott vállvonással zártam le mondandómat és gondolataimat, majd az ismét megízlelt italt felé nyújtottam, hogy túlteljesítsem kérdését.
– Hm, málna-vodkát. Kóstold meg.
Ha esetleg bólintott volna, akkor nem adtam ki kezemből a poharat, saját magam vezettem a kesernyés sörtől nedves ajkának irányába a poharat, hogy enyhén megdöntsem, s segítségemmel megízlelhesse tartalmát.
– És te? Már a parton is látszott, hogy a társaság szíve-lelke vagy, most pedig itt ülsz a pultnál. Milyen tisztességtelen szándékaid vannak az estére nézve?
Egyáltalán nem gondoltam, hogy Sean tervei között bárhol szerepelnék. Többszörösen összeomlott önbizalom. Így gondoltam, ha megérdeklődi hogylétemet, s lát mosolyogni, hátra hagy, hogy nálam érdemlegesebb társaságot leljen.
Vagy amíg nem tudja, hogy mennyire kiskorú vagyok, engem is emberszámba vesz? Nem számolok be neki mindenről. Talán egy kicsit füllentek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean J. Murrey
avatar
Playby :
Matt Lanter
Tartózkodási hely :
Hawaii
Job/hobbies :
surf
Hozzászólások száma :
28
Join date :
2015. Jun. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh & Sean   2015-07-05, 20:46

Ahogy a pulthoz értem, nem voltam rest alaposan szemügyre venni Nevaeh-t, és alaposan átfutni a nyereményem minden apró porcikáján. Ugyanis estére őt választottam magamnak, hogy vele koronázzam meg ezt a csodálatos napot.
Formás combjai bronz barnán villantak fel a pult alól, kecses tartásához szép arc és tetszetős mosoly párosult. Meg kellett jegyeznem magamnak, hogy a Vannoy családot tényleg klassz csajok alkotják. Camille, majd Nevaeh…gondolataimban máris piszkos hármas tűnt föl, de ennek gondolatát gyorsan elhessegettem, s legfeljebb szám sarkában láthatta szemtelen vigyorom martalékát.
- Melyiket? Amelyik az üres poharakat pakolgatja a fejére, vagy azt, amelyik épp most dőlt ki a fűben?- Nevetve pillantottam ki, hogy meglessem magamnak azt a srácot, akivel eddig múlatta az idejét, s csak ezután kaptam vissza pillantásom áfonyakék íriszeire.
- Annyira imádnivaló, hogy akár még örökbe is fogadnád? – Mosolyogva fürkésztem vonásait, máris tudtam, hogy nem a jövendőbeli casanovájával érkezett a bulira. Teljesen szabad volt előttem a pálya, se udvarló, se pasi, se ex nem jöhetett a képbe. Magabiztos voltam, s éreztem, hogy szimpatikus vagyok a kiscsajnak, ez már a délutáni röplabdázás során is megbizonyosodott.
- Tudom, nem kell semmit hozzáfűznöd. – Mosolyogva megértettem , hogy mire gondol, közben kicsit közelebb hajoltam, s úgy emeltem ajkaimhoz a sörösüveget, hogy kortyoljak a hűsítő, kesernyés italból.
- Aham, miért? – Kíváncsian fúrtam pillantásom a lány tekintetébe, s egészen meglepett az a lexikális tudás, amellyel röpke két perc alatt összefoglalta nekem a barna sör azon tulajdonságait, amelyekről fogalmam sem volt.
- Fuh, ez igen. Látod, ezeket a dolgokat egyáltalán nem tudtam, csak azt hogy behűtve a legjobb. De király, jó tudni, hogy fiatalító hatása van. Majd ajánlom a fateromnak. – Egy pillanatra felnevettem, s csak ezután emeltem az üveget Nevaeh ajkai felé.
- Megkóstolod? Érdemes legalább egyszer, főleg ha már ittál világos sört, mert akkor különbséget tudsz tenni a kettő közt. Mindkettő jó egyébként, de ennek sokkal intenzívebb az íze. – Ha a lány engedte, akkor ajkaihoz emelve üvegemet, egy kicsit megdöntöttem azt, hogy kortyolhasson az italból.
- Anyukád sörgyárban dolgozik? – Meglepően érdekes témák kerültek terítékre, s magam sem hittem volna, hogy a kiscsajjal a bevásárló körutakon és a márkás cuccokon kívül bármi másról is társaloghatnék. Tetszett, egészen más volt , mint azok, akikkel korábban kavarásztam.
- Miért, miféle tévképzeteket állítottak fel rólad? Megjegyzem, most határozottan állíthatnám, hogy a csoporttársam vagy, vagy ha nem is az, akkor mindenképp egyetemista. Komolyan, ha nem tudnám, hogy Camille unokahúga vagy, akkor elsős gólyának néztelek volna. – Mosolyom kiszélesedett, ezt akár még bóknak is vehette részemről, hogy nem vettem egy kalap alá a gimis csitrikkel.
- Na de térjünk rá a te italodra. Rózsaszínes, tehát tuti valami csajos pia. – Kíváncsian vártam a választ, s mikor megtudtam hogy miféle alkohol úszkál az ízesített lében, kedvet kaptam, hogy megízleljem.
- Hm, nem rossz, de inkább maradnék a jó öreg barna sörnél. – Finoman adtam tudtára, hogy nekem az ilyen lightos, ízesített löttyök nem jönnek be. Sosem szerettem a kevert piákat, kivéve a rumos kólát. Az nálam mindig vitte a prímet, de az egyéb ízes koktélokat és szivárványszínű löttyöket meghagytam a gyengébbik nemnek.
- Hm, elég tisztességtelenek ahhoz, hogy holnap azon gondolkodj, te jó ég, mit tettem. – Vigyorogva fúrtam pillantásom a tekintetébe, de még mielőtt azt hitte, hogy majd sablonszerűen folytatódik az est, és rózsaszín álomhoz méltón majd felkérem táncolni, andalgunk, akkor el kellett keserítenem.
- Van egy hobbim, autó és motorsport, egész pontosan gyorsulási versenyek. Ma este is rendeznek egyet, úgy gondoltam ,oda néznék el Kyle haverommal, de úgy látom, ő nagyon jól szórakozik. – Pillantásom Camilleék felé siklott, s látszólag a haverom megfogadta tanácsomat és rányomult a csajra.
- Uh, itt aztán dúl a láv. Mit szólsz, jössz? Van benned elég spiritusz, hogy megülj egy vasparipát? – Fel-le húzogattam szemöldökeimet, majd kezemet nyújtottam a kiscsaj felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nevaeh Vannoy
avatar
Playby :
◊ palvin barbara
Tartózkodási hely :
◊ honolulu
Job/hobbies :
◊ tankötelezett
Csoport :
◊ diák
Hozzászólások száma :
36
Join date :
2015. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh & Sean   2015-07-06, 12:21


Bestiális izgatottság űzte gondolataimat, s ragadta magához a gyeplőt szavaim fogatában. Ha azt hittem, hogy a beszélgetéseknek lehet keretet adni, megszabni szerit, s számát, éles elmével úrrá lenni az egymást hajszoló momentumokon, mimikán, gesztuson és mozdulaton, akkor rettentően tévedtem. Hiába olvastatják magukat az internetes szájtok, s a feltüntetett hazug információk, ha eljön a pillanat, képtelen leszel az elméletben elsajátított tényeket gyakorlatba ültetni, mert annyira elveszi az eszed az első mosolya, hogy a kontroll eltűnik a meglékelt pillanaton keresztül, s te ott maradsz valódi önmagaddal, az elsajátítatlan valóddal, mellyel magányodban ébredsz és fekszel, melyet kialvatlanul látsz a tükörben. Minden artisztikus bohóckodás, melyet némelyek tanulható női praktikának neveznek, elveszti utolsó mentsvárát, s az ital utolsó kortyaiba fullad.
Semmi megjátszást nem tudtam belecsempészni a mosolyokba. Minden, amit vele elkövettem, az én voltam. Csak én. A szegényes, egyszerű, gyermeki lelkem, ami miatta ragyogott felnőttes izgalomban.
Elmerengve úsztattam a pohár alakjához igazított útvonalon keresztül az olvadni látszó jéghegyeket. Valahonnan távolról hallottam, ahogy az üvegfal durván taszította el magától egymás után a darabokat, hogy újabb körre hívja megviselt, vonalaiból vesztett testüket. Az igazság azonban az volt, hogyha leöntöm magam a pohár tartalmával, akkor sem biztos, hogy elszakadok a srác tekintetétől.
Börtönébe zárt hangzatosan beszédes tekintetének.
– Ittam már barna sört… – de ott és akkor egyáltalán nem ez volt a lényeg. Hanem, hogy hagyjam, hogy kiszolgálja magát, s elteljen látványommal, amint körbe fogom a hideg hab alól előbukó kortyot ajkaimmal, miközben tartom vele a szemkontaktust.
– Azt szeretem benne, hogy egy kicsit az utóíze olyan, mint a karamellának, vagy a csokoládénak. Hm… de igazából, a legjobb tulajdonsága, hogy lehűt ebben az őrületesen fülledt melegben – biccentettem a kezének vonzásába visszahúzódó sötétített üvegre.
– Nem. Ha az anyám sörgyárban dolgozna, valószínűleg én lennék a legmenőbb csaj az egész szigeten és mindenkit én látnék el alkohollal– vigyorogva ráztam meg fejem, s miután segédkeztem a málnás-vodkát szájába kerülni, konkretizáltam azt a bizonyos nemet.
– Az anyám borkóstoló. Persze mindenféle alkoholnak a szakértője, s előszeretettel dolgozik otthon, telefonon keresztül a munkaadóival, így néha rám is ragad valami.
A sör hátra maradt ízét az édesebb zamatú alkohollal száműztem. Nem illett egymáshoz a két ital íze. Határozottan szegényebbé tették a másik erényeit. Még jó, hogy Sean és Én nem vagyunk emberi megtestesítői a málna-vodkának és a barnasörnek. Hiszen talán lehet nála esélyem. Miért is ne.
– A tévképzet szerint… áh, látod? Te is, azonnal megbélyegzel. Inkább tippelj, hogy hány éves vagyok. Hagyjuk a látszatot, öntsünk tiszta vizet a pohárba.
Más helyzetben nem aggályoskodtam volna, s nem jut eszembe kézzel-lábbal hadakozni valódi fiatal éretlenségem ellen, de Sean előtt még sem lehettem tizenhat éves?! Hát kinek van szüksége egy tizenhat éves lányra, akinek minden lépéséről be kellene számolni az anyjának, s engedélyt kérni a tíznél további kimaradásra? Nem. Sean nem erre vágyott. Nem ismertem, de ahogy saját magam korlátnak tartottam a koromat, úgy egész biztos voltam benne, hogy osztozik kételyemen.
– Nem szoktam megbánni a tetteimet. Nem tudnál nekem elég mocskos ajánlatot tenni… – nevetnem kellett kirívó kijelentésén. – Nem is gondoltam, hogy a terveidben benne foglaltatok. De legyen. Felkeltetted az érdeklődésemet.
Bevégezve a málnás keveréket, egymásnak dörzsöltem átfagyott tenyereimet, s teljes figyelmemmel, a személyes teremet ignoráló férfinek szenteltem magam.
Mert ugye Sean férfi volt. Férfi a javából.
– Gyorsulási verseny? Szerencséd, hogy nem velem kell versenyezned. Verhetetlen vagyok… legalábbis a tévé előtt, videojátékban, biztosan.
Nevetve hagytam jóvá invitálását. Nem riasztott a gondolat, hogy kettesben maradjak vele egy olyan szűkös helyen, kíváncsi szemektől elzárva az autójában. Talán bennem volt a félsz, hogy majd megcsókol, de hé. Nem erre vágytam? Nem ezt akartam? A csókját, a… akár most, én képes lettem volna rá, hogy…
Istenem, mennyire jó volt Camille-nak, hogy már nem kellett azon izgulnia, hogy tapasztalatlan gyereknek tartják, mert még csak a televízióban látott meztelenül összeölelkező párokat.
Nem akartam gyerek lenni. S talán ez egy remek alkalom lesz, hogy Sean érdeklődését még inkább felkeltsem. Miért is ne? Talán ma este megtörténik.
Izgatottan dörzsölgettem két tenyeremmel combjaim felszínét, mielőtt elfogadtam volna Sean meghívását.
– Menjünk. Mutasd a tragacsot, amit el kell tolnunk a belváros utcáig – szórakozottan szívtam a srác vérét. Rossz szándék helyett, csupán nyugtatólag tettem kijelentésemet. Hiszen mit vártam volna tőle? Köztudott volt, hogy jómódú családból származik. Egész biztosan nem a legrosszabb autó lesz a vasparipánk.
– Vigyünk még két sört. Hátha kifulladnánk, miközben toljuk az autót.
Nevetve kértem ki a két üveget, majd az egyik felbontott, hideg gőzt okádó italt felé nyújtottam.
Míg kifelé haladtunk, igyekeztem mellette haladni. Tekintetem nem akadt össze Camille-lal. Kyle vonzereje túlságosan lenyűgözte ahhoz, hogy rám pazarolja figyelmét. Nem láthatott távozni Sean oldalán.
A nyaraló előtti parkolóban újra álszerényen böktem rá a leszakadt lökhárítójú járműre.
– Ó, csak nem ő az? Egész tetszetős… nem a te stílusod, de… nem ítéllek el. Ha neked ő az eseted.
Nevetve figyeltem reakcióját, ami a spontán kis játékot illette. Hirtelen ébredtem rá, hogy milyen más volt kettesben lenni vele ebben a hatalmas, sötét leplű csöndben. Csak ő volt és csak én. Bármi megtörténhetett. S én pontosan ezt akartam. Hogy megtörténjen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean J. Murrey
avatar
Playby :
Matt Lanter
Tartózkodási hely :
Hawaii
Job/hobbies :
surf
Hozzászólások száma :
28
Join date :
2015. Jun. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh & Sean   2015-07-06, 18:49

- Nem bélyegeztelek meg, csak ilyen szöveg mellett simán elhinném, hogy egyetemista vagy. – Ismételtem bókomat, miközben mosolyogva kacérkodtam tekintetével, s figyeltem reakcióit, hogy mikor görbülnek mosolyra ajkai.
Camilletól tudtam azt, hogy a kiscsaj még gimnáziumba jár, de azt hogy pontosan mennyi idős és hányadikos, csak megtippelhettem. Kérdését követően alaposan vettem szemügyre arcát, közelebb hajolva méricskéltem tekintetét, bőrét, ajkait, majd kiegyenesedve elmosolyodtam.
- Ha tippelnem kellene, akkor a dumád alapján tizenkilenc-húsz körül saccolnálak, de hm, szerintem olyan tizennyolc lehetsz, végzős talán? Hm? – Ilyen arccal akár még tizenhat-tizenhét is lehetett a kiscsaj, de ez lényegtelen volt, nem zavartattam magam, és teljesen mindegy volt néhány év ide, vagy oda. Egyáltalán nem az évjárat számított, hanem az, hogy mennyire volt dögös a csaj és mennyire élveztem vele a pillanatokat. Nevaeh pedig egész csinos volt ahhoz, hogy elképzeljem az ágyamban, s nem mellesleg, a társasága is kellemes volt. Nem untatott, nem volt gyerekes, de a túlzott felnőttesség is távol állt tőle. Azzal pedig, hogy mennyi mindent tudott a barna sörről, egész egyszerűen levett a lábamról.
- Nem tudnék? – Mélyen fúrtam pillantásom tekintetébe, miközben egészen közel hajoltam hozzá, s ajkaim piszkos mosolyra húzódtak. Játszott velem a kislány, szinte olvastam a tekintetében, s úgy éreztem, hogy már nem kell sok ahhoz, hogy ez a baba ma éjjel az én ágyamban virrasszon.
- Helyes, akkor gyere, vissza se nézz, az balszerencsét hoz. – Nevetve tettem hozzá, majd kézen ragadva a lányt, utat törtem, s átvezettem őt a táncolók tömegén, hogy kiérve a házból, célba vegyük a parkolóban ácsorgó Camarot.
A sötétkék fényezésű, több ezer lóerős jármű odakint parkolt, s csak arra várt, hogy felizzítsák benne a motort. Imádtam azt a csodagépet, irigyeltem is a fateromat, hogy efféle jármű büszke tulajdonosa lehetett.
- Videójáték? Na ne, ugye most ugratsz? Nem mondod, hogy létezik olyan csaj, aki nem csak hogy ismeri a barna sör pozitív tulajdonságai, de még videójátékokban is otthon van? Fúh, máris imádlak. Viszont ha szereted az autós játékokat, akkor ezt tutira élvezni fogod. – Vállánál fogva átkaroltam , s egy pillanatra magamhoz húztam menet közben, majd a parkoló járművekhez érve megálltam, és keresgélni kezdtem a bőrdzsekimben.
- Valahol itt kell lennie, remélem Kyle nem nyúlta le. – Jegyeztem meg, miközben pillantásom a lányra tévedt, majd az általa említett , ütött-kopott verdára.
- Háhháhháhh, de igen, hogy találtad el? 1964-es , eredeti rozsdával, lyukas pótkerékkel, üres csomagtartóval. – Nevetve , rögtönzött bemutatót tartottam a tragacsról, majd mielőtt még ténylegesen elfoglaltuk volna valaki más járművét, Nevaeht a metálkék Camaro felé fordítottam.
- Íme, az egyik legerősebb motorral rendelkező gépjármű, amivel a szigeten összefuthatsz. Ez egy kincs, szóval vedd megtiszteltetésnek azt, hogy beleülhetsz. – Nevetve tettem hozzá a körítést, természetesen nem gondoltam komolyan minden egyes szavamat.
Megkerülve a járművet, kitártam az anyósülés felöli ajtót, s ha a lány kényelmesen behelyezkedett, rácsuktam az ajtót, majd gyorsan visszatértem a vezető oldali üléshez, amire magam telepedtem.
Amint bezártam az ajtót és elfordítottam a kulcsot, a rádió automatikusan bekapcsolt és a legújabb slágerek egyike töltötte meg a teret. A motor finoman felbúgott, s ahogy a gázpedált próbálgattam, úgy egyre mélyebbről jövő dübörgést okádott magából az autó.
- Szóval Miss, remélem felkészültél egy őrült utazásra, kösd be az övedet és kapaszkodj mindkét sörösüveg nyakába, mert ez nem lesz leányálom. – Széles vigyorra húztam ajkaimat, s azt sem vártam meg, hogy visszaszámolhasson a kiscsaj. Autógumikat csikorgatva, nagy sebességgel lőttünk ki a parkolóból, s eszeveszett tempóval, teljes gázzal hajtottam a sztrádán, felfelé a szerpentin felé, amely a sziget egyik legmagasabb pontja felé vitt minket.
- Na milyen, élvezed a száguldást? – Éppen hogy csak oldalra kaptam pillantásom, mindkét kezem a kormányon nyugodott, a szél süvített befelé a lehúzott ablakon, s csak akkor nyúltam a sebváltóra, mikor újabb fokozatba léptünk.
A szembe jövő forgalom nem volt jelentős, legfeljebb a sötétség jelenthetett akadályt, ám mivel jól ismertem a terepet, az sem számított sokat.
- Na figyelj, ez még mindig csak a hármas fokozat, jöjjön a következő – s ahogy kimondtam, újra váltottam, négyesbe tettem a járművet és teljes gázzal poroltunk, legalább kétszázhúsz km/órával, elhagyva a várost.
- Wohooo – Kiáltottam fel, amikor egy kamion hirtelen a kanyarból előkerült, s hatalmas fényszórói bevilágították az utasterünket. A kamion őrületesen nyomta a dudát, én meg gyorsan visszaváltottam hármasba, s gyönyörűen sikerült elkerülnöm a koccanás lehetőségét. A két jármű elszáguldott egymás mellett, majd szépen lassan visszavettem a sebességből, s a közeli, hegyi parkoló felé vettem az irányt, ahonnét be lehetett látni az egész kikötőt.
- Hogy tetszett? És ez még nem is verseny volt, csak egy próbakör. Mit gondolsz, bírnád ezt a tempót? – Vigyorogva kanyarodtam be a parkolóhoz, majd leállítva a motort, jobb kezemmel az ülésem támlájára támaszkodtam, s Nevaeh felé fordultam.
- Tetszett? – Kíváncsian fürkésztem pillantását, miközben tenyerem a combjára csúsztattam, s mosolyogva fürkésztem a pillantását.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nevaeh Vannoy
avatar
Playby :
◊ palvin barbara
Tartózkodási hely :
◊ honolulu
Job/hobbies :
◊ tankötelezett
Csoport :
◊ diák
Hozzászólások száma :
36
Join date :
2015. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh & Sean   2015-07-06, 20:07


Szóval legalább húsz tapasztalt életével ítélt meg nekem.
Bókjától annyinak is éreztem magam, így ezt a kérdéskört már nem firtattam a továbbiakban. Sőt, diadalittasan dülledt mellkasomba a legnagyobb megelégedéssel nyugtáztam a leküldött utolsó cseppjeit az italnak.
Legalább húsz. Hosszan, kitartóan és büszkén visszhangzott a határozott kijelentés.
S hogy mit tenne egy húszéves lánnyal egy mindenre nyitott egyetemista? Hová vinné el? Hogyan élné meg vele a felnőttek legnagyobb pillanatait, melyekre már azt hitték elmaradtak valahol a fantáziavilág redukálódásával a tinédzserkor ormótlan valóságának küszöbe előtt?
A gondolatnak életdús ajkaim látták kárát, amint fogaim mélyen elmerültek bennük. Tisztességtelenebbnél tisztességtelenebb, erkölcsileg elbukott erkölcstelenségek jutottak eszembe, miközben átjutottunk a hátra maradó egyetemistákon. Úsztam a boldogságban.
Talán ez a fene nagy jókedv arcomra is kiült, s így szavak nélkül simogattam hiúságát az egyetemistámnak.
Kezem kezében csüngött. Elhitette velem, hogy hozzá tartozom. Gondolataimban egy pillanat erejéig sem ütötte fel fejét a kétely, hogy rajtam kívül a külvilágnak játssza szerepét. Bármit elhittem volna neki. Azt hiszem, ebben a görcsös szorongás is szerepet játszott, mely egyre kántálta elvét, miszerint minden mindegy volt, amíg valaki pályázott szeretni érintetlen meztelenségemet.
Önmagamat adva, tévedhetetlennek tűntem. Az alkohol megtette rajtam nyerhető hatását, s pozitív hozzáállással lökdösött előre.
– Ugratlak? Nem, soha. Hidd el, hogy egyetlen cimborád sem tudna lealázni a pályáról – társaságától megrészegülten kacsintottam kijelentésére. Aztán a nagy jókedv rá is ragadt ajkaimra kijelentését hallva. Imád. Imádott, mint nőt? Vagy imádott, ahogy felelőtlen kijelentést halmoznak egymásra fiatal lányok fülének kedves jelzők között, hogy aztán azt higgyék, több lehet a történet, mint haverság?
Ennek többnek kellett lennie. Ahogy nézett. Ahogy átfogott.
Sikítani akartam az örömtől, hogy egy ilyen pasi szentelte nekem figyelmét.

– Wow… kívülről is tetszetős. Ez egy hatalmas dög. Óriási a motorháztetője. Sajnos erről nincs semmi háttér-információm, amit megoszthatnék, hogy aztán itt ámuldozz nekem – kicsit sajnáltam, hogy ennél többet nem tudtam az autókról. A videojátékokban nem kaptam kielégítő információhányadot.
Sajnos.
Feszengve simítottam végig meztelen karomon.
– Máris megtisztelve érzem magam.
Nevetve foglaltam el helyemet a vezetőülés melletti pozícióban, hogy onnan élvezzem a veterán járgány teljesítményét.
Felszólítás nélkül is a biztosítékok után nyúltam. Nem gondoltam, hogy kislányok által nem tologatott traktorok sebességével fogjunk járni az utcákat. Sean izgatott arckifejezése elmélyítette saját zablázatlanságát érzéseimnek.
Bíztam benne.
Ahogy kistartolt alattunk a váz négy nyűhetetlen kerekén a parkolóból, éreztem, ahogy felprésel a fizikai erő a bőrülés háttámlájára. Combom tövébe visszahúzódott farmer sortom visszahajlott karimájába kapaszkodtam ujjaimmal. A két sörös üveget a földre tettem, még indulás előtt.
Nem hadakoztam a rám nehezedő nyomással. Hagytam, hogy testemet elsodorja a hatalmas élvezet. A vigyor arcomra fagyott. Csak bólintani voltam képes a srác szavaira, hangtalanul élveztem, ahogy tovább haladtunk a szűkös peremén a szerpentinnek.
A hirtelen szemünkbe világított kamion fényszóróinak közelségére akaratlanul felsikoltottam. Valószínűleg én már leblokkoltam volna, de Sean még időben visszarántotta a kormányt, hogy saját útfelünkön koptassuk a betont.
Nem találtam szavakat, míg meg nem álltunk. Az ereimben egy percig megfagyott vér ismét folyni kezdett. Az adrenalin elöntött.
– Te lökött vagy. Komolyan, te egy szemérmetlen őrült vagy, Sean Murray! – szívem heves kalapálásán nyugtattam tenyeremet, míg másikkal arcomba omlott hajamat utasítottam vissza fejem tetejébe. Elhűlve nevettem fel, ahogy rájöttem, mennyire élveztem a kilométereket.
– Hogy hogy tetszett? Imádtam! Marhára! Nagyon-nagyon! Úristen, csináljuk újra! – extázisba estem. Testem visszazuhant a lassú pillanatba, s talán ennek nyomása alatt teljesedett ki bennem az érzés, melyet már most hiányoltam.
Combomon nyugvó keze, testének közelsége, s az a rengeteg öröm, mely ott lüktetett ereimben, elszánttá tett. Többet érdemelt belőlem, mint egy érintés.
– Még ne indíts egy újabb körhöz.
Nem volt ennek megszabott kerete, előírása. Pólójának anyagába kapva, még közelebb húztam testemhez. Ziháltam az izgatottságtól, de ez nem állított meg. Ajkamat ajkára préseltem. S szívemet-lelkemet beleadva győzködtem csókommal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean J. Murrey
avatar
Playby :
Matt Lanter
Tartózkodási hely :
Hawaii
Job/hobbies :
surf
Hozzászólások száma :
28
Join date :
2015. Jun. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh & Sean   2015-07-06, 20:55

+18

Még mindig hallottam sikoltását, amint szemből feltűnt a kamion, s ijedten adott hangot félelmének. Nevetnem kellett, mert részben elértem a célomat, és sikerült némi adrenalinhoz juttatnom a kiscsajt, aki valószínűleg ráébredt arra, hogy miről is beszéltem. Igazi, veszélyes autósportról.
- Ó , ezt bóknak veszem. – Vigyorogtam vissza a lányra, miközben leállítottam a motort is, hogy a fölösleges búgás ne zavarja meg kettősünket. Csak a rádió szólt, azt is lehalkítottam, s az autó fényszóróit is lekapcsoltam, hogy a sziklás parkolóból végre megláthassa az elénk táruló, fényekben úszó várost, és a kikötőt.
- Na szuper, örülök , hogy tetszett és annak is, hogy ennyire tökös csaj vagy. Legutóbb amikor egy lány be mert mellém ülni, már a második perctől azért rimánkodott, hogy tegyem őt ki, mert elájul. Szóval nem csak hogy a sörhöz értesz és a videójátékokhoz, de még a sebességet is imádod. Hm, a végén még azt kell mondanom, hogy tetszel nekem. – Piszkos mosolyomat újra felvillantottam, de ekkor már tenyerem a lány combján pihent. Pillantásom mélyen fúrtam áfonyakék íriszeibe, s figyeltem arcának minden egyes rezdülését. Közelebb hajolva szemügyre vettem ajkait, pillantásom kék szembogarai és dús ajkai között járattam.
- Még ne? Elég nyálas a hely, de gondoltam ha erre járunk, már ezt is megmutatom. Tudod, így szoktam felszedni a csajokat. – Ismét vigyorral fürkésztem pillantását, s ami azt illeti, mielőtt még én kaphattam volna le, legnagyobb meglepetésemre a kiscsaj esett neki az ajkaimnak. Igaz, miért is lepődtem meg ezen? Már a parton is látszott, hogy oda meg vissza van értem, s úgy tűnt, hogy teljesen bekapta a horgot, és sikerült kipecáznom erre az estére.
Szenvedéllyel csókoltam vissza, miközben olyan közel hajoltam hozzá, hogy kezemmel ügyesen ki tudtam pattintani a biztonsági övét. Ezután már nem volt akadály, hogy egyik tenyerem szabad utat járjon be a felsője alatt, s tenyeremen érezhessem hasát, csípőjének kecses vonalát.
- Autózás kis extrákkal? – Suttogtam fülébe, majd újra belé fojtottam a szót csókommal, s csak addig váltam el ajkairól, míg le nem kaptam a felsőjét. A ruhaanyag könnyedén repült közénk, s valahol a sebváltó környékén ért célt. Melltartóját ügyesen pattintottam le testéről, s míg ajkaimmal domborulatainak estem, szabad kezem combjai közé siklott.
- Gombold ki a nadrágom. – Búgtam fülébe, miközben ajkaimmal nyakát csókoltam, s szabad kezét lüktető ágyékomra vezettem. Nagyon kívántam, ölembe akartam vonni, s ha engedte, ezt meg is tettem, s magammal szembe fordítva, ismét lecsaptam ajkaira.
Agyamat ellepte a gőz, talán ezért sem tűnt fel a távolból érkező rendőrjármű, mely alig néhány méterrel mögöttünk parkolt le, s hirtelen szirénázó jelzést adott.
- Basszus, mi volt ez? – Kaptam fel fejem, s csak a visszapillantóból láttam, ahogyan két túlsúlyos, fánkzabáló zsernyák igyekszik kikászálódni a járgányából.
- Bakker, zsaruk…öltözz vissza gyorsan…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nevaeh Vannoy
avatar
Playby :
◊ palvin barbara
Tartózkodási hely :
◊ honolulu
Job/hobbies :
◊ tankötelezett
Csoport :
◊ diák
Hozzászólások száma :
36
Join date :
2015. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh & Sean   2015-07-07, 00:15


– Szóval tetszek neked? Mit szólsz, ha azt mondom, hogy még több ilyen sikoltós pillanatot akarok, mert ez még nem volt elég szemérmetlen? – a bárpultnál elhangzott szabados kijelentésem újabb fokára érkeztünk az elcsattantó első csókot követően.
Levegővétel helyett is inkább beszéltem, hogy ne gondolhassak szórakozott szívritmusomra. Indokolatlanul kalapáló éltetőm könnyedén felvette a Sean által diktált tempót. Mellkasán tartózkodón megtámasztott tenyerem alatt éreztem, hogyan keríti hatalmába testem utáni kéjsóvár mámor a testét.
Elveszve az idegen testen, ujjaim újra a pólóanyagba kapaszkodtak. Képtelen voltam figyelni arra, amit megérdemelten kaphatott volna tőlem, figyelmem teljes faktorát kitöltötte a testem különböző végpontjaiba áramló vágy. Ahogy csókolt, érintett bizonytalanság fogott el.
Ezt akartam? Tapasztalatlan bohóságomat nyakig füröszteni a nemek között zajló bizalmi viszonyban?
Hiszen arról kellett volna szólnia. Talán elég érett voltam testileg és lelkileg is, hogy átessek a tűzkeresztségen, s minden vágyam füzérének csonkjához érve ezt kívántam volna, de hogy Seannel akartam ezt megtenni? Valóban?
– Engem nem a látvány fogott meg. Tudod, különleges vagyok.
Gyengéden elnevettem magam, mielőtt végleg lemondtam volna a társalgásról.
Minden annyira gyorsan történt. Válaszokat nem kereshettem. Ez nem a töprengésről szólt, s a felesleges szavak sem fértek bele a fülledt légbe. Meg kellett élnem a pillanatot, érezni, s csak később megbánni. A srác érintéseinek lavinája elsöpört. Maga alá terített.
Tudtában mozdulatainak, reszketést váltott ki belőlem. Rá kellett szorítanom sietősen vándorló kézfejére, hogy kontrollálni tudjam az újdonság érzékenysége nyomán keletkező sikkantásokat.
Mintha a távirányítót vette volna kezébe, vakon ismerte testem érzékeny pontjait. A méretek, a tájolás, a funkció, a tudás az ő hatalmában állt. Én voltam az eszköz vágyaihoz. Így kellett ennek történnie? Mit kellett volna megélnem? Kellett volna félelmet éreznem?
Ahogy karakán mód élvezte érintetlen testemet, igyekeztem átvenni szokásait, s magam is játszottam felsőtestén. Részemről azonban egyelőre jobban esett a ruhadarab anyagán át ismerkedni izmaival, testének markáns vázával, kiváló adottságaival. S még így sem gondoltam rá, hogy hangos és élvezetteljes nyögéseimet tetéznem kellett volna azzal, hogy túlmegyek nadrágjának peremén.
Csiklandósan hajtottam fejem arcának irányába. Saját testem gyarló élményeit megélve, késve vettem észre, hogy Sean milyen határozottan betartotta az együttlét rögzítetlen lépéseit.
Nem derülhetett fény a szüzességemre.
Ahogy megéreztem ágaskodó férfiasságát tenyeremben, ráfogtam ujjaimmal. Csókja közben nem volt időm kérdezni, minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ne vesszek bele érintéseibe, s én is maradandót adjak számára.  
Nem gondoltam, hogy van visszaút, ahogy ölébe vont. Átvetettem lábamat csípőjén, s hasának vonaláig csúsztam, hogy bőrömön érezzem bőrét.
Pólóját már felkarjáig felgyűrtem, mikor megállított. Rendőrök? Itt? A semmi közepén? Ne, ne, ne.
Zavarodottan zuhantam vissza a jobb oldali ülésbe, hogy miután visszagomboltam melltartómat, a sebváltóra fel akadt pólóm tulajdonlását követően azt is visszahúzzam.
Még a hajamat is kihúztam az anyag alól, megdörzsöltem lüktető ajkamat, csak éppen már arra nem figyeltem, hogy az ujjatlan felsőruha kifordítva fedte el mellkasomat.
Testem még lázban égett. Ölem lüktetett. Nem tudtam, hogy percek alatt megkívánhatok valakit. Combjaim alá erőltettem két kézfejem, melyek átvették Sean parfümjének illatát.
– Mi a francot akarnak? Ó, istenem…
Ó, igen. Kiskorúnak tíz óra után a szigeten nem volt kijárás. És hol van még a legális huszonegy éves kor, amikor már szabadon kitehetem éjszakába nyúlóan otthonról a lábamat és ihatok alkoholt?! Komolyan, apáca leszek, mire eleget tehetek a jognak.
Kopogtak az ablakon.
Itt már csak az segített, ha nem kérik el a személyi igazolványomat, megérdeklődik, hogy jól vagyunk-e és fiatalos szolidaritásvállalással gálánsan tovább állnak.
Sean oldalán csak megállt a munkatárs, az enyémen azonban addig kopogott a vigyoribb, míg le nem kényszerítettem a tokba fogott üveget.
– Szép jó estét. Minden rendben van? Uram, elfelejtette feltenni a helyzetjelzőt. Ha kivilágítatlanul állnak ezen a kiugró teraszon, egy figyelmetlen sofőr könnyedén lesodorhatja magukat a korláttal együtt… – igen, köszönjük. Most, akkor gyorsan csináljon hátra arcot. További szép estét. A viszont látásra.
Ehelyett azonban előragadta zseblámpáját és kegyetlenül arcomba világított. Előrehajtott arcomba hullott hajamon keresztül is felfedezte fiatalos vonásaimat, fejletlen testemet, na meg a lábaim mellett álló alkoholos üvegeket. Francba, francba.
Egyelőre azonban húzta az időt.
– Uram, elkérhetném a jogosítványát és a forgalmit? Fogyasztottak ma este alkoholt? Csak nem egy buliból szöktek el, hogy csendes körülmények között kettesben legyenek?
Szórakozottan átvigyorgott az autó túloldalán álló kollégájára. El akartam süllyedni szégyenemben.
– Ebbe kérem fújjon bele, uram. Csak a biztonság kedvéért. Mérjük a szervezetében lévő alkoholmennyiséget. Közben a kisasszony is átadná a személyigazolványát? Hátha még kiskorú. Vagy csak ennyire jól tartja magát.
Mi más tehettem volna.
Megerősítést várón pillantottam a szomszéd ülésen ülő Seanre, aki közben megkapta a szerkezetet. Nem tehettem mást. Farzsebembe süllyesztett tárcámból előhúztam az iratot. Sem a rendőr arcát nem akartam látni, mikor felfedezi koromat, sem Seanét, mikor meghallja, hogy jaj de nagyon messze vagyok attól a húsztól, amit lovagiasan feltételezett rólam és a lexikális tudásomról.
Arcom elé csúsztattam tenyeremet, ujjaimat széttártam szégyentől égő arcom előtt.
– A kisasszony a húga? Netán családtagja? Jócskán elmúlt tízóra. Ennek a kiskorúnak otthon lenne a helye, nem magával egy kihalt útszakaszon, Mr. Murray.
– Én a húga vagyok – nyögtem ki bizonytalanul, de a felvont szemöldök ellenére az oldalamon könyöklő férfi talán elhitte. Párszor végigmért, majd elröhögte magát.
– Nem gondolnám, hogy…
Én sem gondolnám, hogy ez egészséges dolog. Reggel húgom és este dugom? Ez bizarr és aberrált. De mit is érdemelt volna Sean, ha szabályt sértett?
A férfi kötekedésének az autóból érkező hangszóró vetett véget. Riasztást kaptak. Betörés a belvárosban.
– Ms. Vannoyt a maga felelősségére bízzuk. Juttassa haza. Maga pedig holnap jöjjön be az őrsre, hogy megírjuk a papírokat Mr. Murray. Túl magas a szervezetében az alkohol szintje, és a továbbiakat holnap megbeszéljük… – jelentősségteljes pillantást vetett rám. –  Ezt addig is elteszem. További szép estét.
A két rendőr Sean jogosítványával hagyott hátra minket.
Ha lehetett, még lejjebb csúsztam az ülésen, s felnyaláboltam az egyik sört lábam mellől, hogy felpattintva kupakját, nehéz kortyokkal küzdjem le szégyenemet.
Kiskorú. Ennyit erről.
– Ez pocsékul sült el. Kérsz? Most már annyira mindegy – a megbontott üveget felé nyújtottam.
– És még a felsőmet is rosszul vettem vissza. Nem hitt nekem. Sean, nem akartalak bajba keverni – reszkető hanghal fordultam felé. Megbocsájtást kerestem íriszeiben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean J. Murrey
avatar
Playby :
Matt Lanter
Tartózkodási hely :
Hawaii
Job/hobbies :
surf
Hozzászólások száma :
28
Join date :
2015. Jun. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh & Sean   2015-07-07, 20:23

Élveztem, hogy beleremegett érintéseimbe, s hangos sóhajokkal adta tudtomra, élvezi csókjaimat, simogatásomat testének minden porcikáján. Úgy, ahogy volt, izgatott. Az illata, bőrének selymes érintése, kéjes sóhajai, idomai, áfonyakék pillantása.
Éreztem, hogy majd szétrobbanok, s meg kell szabadulnom a fölösleges ruhadaraboktól. Nevaeh hagyta, hogy ledobáljam felső ruháit, melyektől hamar el is választottam, csak hogy még inkább gyönyörködhessek fedetlen testében, s ajkaimmal is érezhessem minden porcikáját.
Ágyékom lüktetett, ölének közelségére vágyott, s kiélveztem minden pillanatát, amikor ölembe csúszva már csak néhány ruhaanyag választott el minket egymástól. Hamar sor került a pólómra, amitől gyorsan akartam megválni, pechünkre azonban akkor tűntek fel a zsernyákok, s vágták hűvösre a forró éjszakánkat.
- Basszus, nem tudom, de marhára felizgattál. – Jegyeztem meg, nem mintha ne vette volna észre maga is, hogy már kényelmetlenné vált a szoros farmernadrág. Sietős öltözésre kértem, s magam is gyorsan visszarángattam a pólómat, majd bal kezemmel hajamba túrtam, hogy kócos tincseimet valamelyest eligazgassam. Valamiért nem voltam benne biztos, hogy a kiscsaj elmúlt már tizennyolc, ráadásul sör is volt a kocsiban, piáltunk is, és még a faterom verdáját is lenyúltam. Csak reménykedhettem, hogy nem fognak kekeckedni a zsernyákok és nem visznek be valami rám aggatott váddal.
Éppen csak néhány másodpercig fészkelődtünk, hogy rendbe szedjük magunkat, máris elemlámpával világított be az egyik egyenruhás, ezzel majd kiégetve a retinámat.
- Áuh, nincs gyengébb fényerejű zseblámpájuk? – Szóltam be mogorván, mire Nevaeh oldalán finoman szólva bedugta fejét a vékonyabb zsaru, és alaposan körbetekintett.
- Áh, igen tényleg elfelejtettem. Kössz, hogy jelezte biztos úr, legközelebb nem felejtem el. – Negédes mosollyal, gúnyos hanglejtéssel válaszoltam, de azt kívántam, bárcsak puffadna fel a sok bezabált fánktól és egy hétig ne tudjon járőrözni a szigeten. Szép is lett volna, kár hogy ezek a helyi zsaruk pofátlan módon állták a sarat, s lehetett szakadó eső, hó, ezek még akkor is rótták az utakat.
- Jogosítványt? Persze, hogy nem. Ugyan már, csak megmutattam a város fényeit. – Bosszankodva kutakodtam a zsebeimben , mintha a jogsimat keresném, ami természetesen otthon maradt.
- Öhm, sajnálom biztos úr, de nincs itt a jogosítványom, pedig esküdni mertem volna, hogy ebbe a kabátomba tettem. Jaj, ne már, könyörgöm, miért szívatnak? – Dünnyögve – ezzel nem tetszésemet kifejezve – megfújtam a kolléga által benyújtott szondát, s igyekeztem minél kisebbet fújni, hátha kevesebb százalékot mutat majd a műszer.
Pechemre ez nem jött össze, mert a művelet után a zsernyák gyorsan leellenőrizte a számokat, majd homlokát összeráncolva újra a képembe világított.
- Ön alkoholt fogyasztott, ráadásul nincs jogosítványa, így nem vezethetne. Hol vannak az iratai? – Tovább kekeckedett, s míg az egyik engem faggatott, a másik a mellettem ülő Nevaehra szállt rá.
- Nem ittam, biztosan szar a műszer, hozzanak egy másikat. – Csaptam dühömben a kormányra, elég nehéz volt megállnom, hogy ne verjem be a pufi képét.
- Ó, hogy basszátok meg.- Fogaim közt vicsorogva mormoltam el a szavakat, már a dákóm is lelankadt, hála a két szuperhekus ámokfutásának.
- Ja, ő a húgom. – Szinte egyszerre mondtuk ugyanazt Nevaehval, még a tekintetünk is összevillant egy pillanatra, ahogy felé pillantottam, s csak utána néztem újra a rendőrökre.
- Persze, hazajuttatom, ez nem kérdés biztos úr. – Vágtam rá , s még a szemeimet is megforgattam, mert rettentően idegesített már az igazoltatás. Utáltam a helyzetet, a lehető legrosszabbkor törtek rám, elrontották az estémet, és akkor még dirigáltak is nekem, mintha az apámat hallanám.
- Hogy mi? De minek menjek be? Nem csináltunk semmit, szar volt a szondája bakker. – Dühösen néztem az egyenruhásra, aki szigorú vonásokkal nyújtott át kezembe egy cetlit.
- Büntetés is? Ne már, ajjj, bassza meg…- Csúszott ki a számon, nem mintha annyira kontrollálni akartam volna magam a társaságukban.
- Jó, bemegyek. – Mérgesen markoltam rá a kormányra, mert jól tudtam, hogy ez az apám fülébe fog jutni és akkor ezért is hallgathatom majd a prédikálását. Nagyon elegem volt már, hogy valahogy mindig elszúrta valaki az estémet. A rendőröket is gyűlöltem, s reméltem, hogy útközben kidurran a kerekük és lerohadnak valahol a szigeten.
Miután elmentek, hátra hajtottam a fejemet az ülésnek, s oldalra fordítva, Nevaeh pillantását kerestem.
- Ja, beletrappoltak a közepébe. – Sóhajtva adtam a lány tudomására, hogy a zsaruk jól elszúrták az esténket, s tulajdonképp már kedvem se volt ahhoz, hogy újra próbálkozzak, mert a hangulat elszállt. A két fánkzabáló felidegesített és képtelen voltam szexre koncentrálni.
- Ha az apám ezt megtudja, tutira fizethetek. Csesszék meg, hülye zsaruk. – Megrázva fejemet, kifújtam a levegőt és kiegyenesedve ráadtam a járműre a gyújtást.
- Aha, jól esne egy korty. – Elvéve az üveget, kortyoltam belőle, majd visszaadtam Nevaehnak, de mielőtt beindítottam volna a motort, rámosolyogtam és közelebb hajoltam hozzá.
- Ha gondolod, máskor folytathatnánk ezt a kis túrát. – Ujjaimmal néhány hajszálat füle mögé simítottam, majd megcsókoltam őt, és csak azután húzódtam vissza az ülésembe.
- Ugyan, nem gáz. Ha nem teszel ellenem feljelentést, hogy molesztáltalak, akkor nem tehetnek ellenem semmit. Gondolom, nem teszel, vagy igen? Szólj, ha zavar hogy molesztállak, és akkor abba hagyom. – Nevetve simítottam végig a hátán, majd megfordultam és visszakanyarodtam az útra, ezúttal azonban már sokkal lassabban hajtottam, mint idefelé jövet.
- Merre laksz? Hazadoblak, mert holnap amúgy is korán kelek, melóba kell mennem. Amúgy most már komolyan, hány éves vagy? Gondolom nem tizennyolc? – Kíváncsian fúrtam pillantásom a tekintetébe, már csak tippelni mertem hogy talán elmúlt már tizenhat.
- Kössz, hogy azt mondtad, hogy a húgom vagy. Elég perverz lennék mondjuk, mert épp öhm – Vigyorogva nem mondtam ki mire gondolok, csak összenéztem Nevaevhval, remélve hogy érti, mire is gondolok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nevaeh Vannoy
avatar
Playby :
◊ palvin barbara
Tartózkodási hely :
◊ honolulu
Job/hobbies :
◊ tankötelezett
Csoport :
◊ diák
Hozzászólások száma :
36
Join date :
2015. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh & Sean   2015-07-08, 13:55

Az éles sárga fény elillant. Sötét foltok úsztak át a félhomályban, amiknek sodrába beleveszett a két rendőr szikár alakja. Végre. Eltűntek.
Meztelen combjaimat hosszan és durván dörzsöltem. Sajgott a bőröm kíméletlen tenyereim alatt. Légvételem csak nehezen és idővel csillapodott. Egyre mélyebbre süllyedtem az ülésben, ahogy rájöttem, ezt talán ennyivel megúsztam és az anyámnak senki nem tesz majd szemrehányást erről az estéről.  
Talán.
Nem csak az én arcomat festette gondterheltség. Sean ugyancsak letörten fordította felém arcát.
Egyelőre magam is vigasztalhatatlanul kerestem a kiutat a helyzetből, így képtelen voltam bármit hozzáfűzni megszólalásaihoz.
Annyira közel volt a pillanat. Olyan kevés kellett volna, hogy ruháim után a barátaim által gúnnyal rám aggatott görcsös megfelelési kényszertől kényelmetlenné vált szüzességemtől is megszabadítson. Odaadtam volna. Mint ahogy szórólapot osztanak, s megtalálják az első potenciális vásárlóját a nyomatékosításul nyomott szórólapok tartalmának, úgy bocsájtottam volna ezt a jelentéktelen első alkalmat Sean rendelkezésére.
Nem számított ez már semmit. Ha tizenhat évig nem volt olyan személy, akinek áhítattal adtam volna át lányos ölem kincsét, akkor miért ne lehetett volna az első fellángolásé? Égesse csak porig ezt a betokosodott romantikus képzetet Sean szenvedélye.

Vontatott mozdulatokkal bontottam fel az egyik üveg sört, hogy elkeseredettségtől kiszáradt ajkaimnak oltsam égető szomját. De az alkohol nem végezhette el ugyanazt a kényeztetést, melyet a fiú ajkaitól kaptam.
Ahogy elmúlt a vész, éreztem, hogyan forr fel ereimben a vér. Testem még emlékezett ígéreteire a másiknak, melyeknek a keserűség hirtelenjében ledönthetetlen gátakat szabott.
– Legközelebb olyan helyre vigyél, ahol semmi nem jöhet közbe. Rendben? És legyen minél hamarabb – vigyorom szavai hallatára csak felütötte végül göthös fejét. Minden várakozásomat felülmúlta, hogy Sean milyen kitartóan vágyott rám. Nem hittem volna, hogy lesz még rá lehetőségem, hogy érezzem szájának édes zamatát.
Erre máris közeledett, hogy megcsókoljon. Persze, míg szavaimat nem nyugtázta legalább egy biccentéssel, arcának két fele ott hevert tenyeremben, úgy tartva vissza a talán csak üresen fecsegőt.
Az ígérettől csak még jobban esett csókja.
– Soha nem tudhatod… légy résen. Lehet be kellene panaszolnom téged, amiért ma hagyod, hogy csak remegjek érted – nevetve válaszoltam egyáltalán nem komoly kérdésére, majd vissza vettem tőle a sörös üveget, hogy annak párás üveglapjával csitítsam tüzelő bőrömet lábaimon.
– A Vineyard Boulevard 69 alatt.
Szívesebben válaszoltam a hol lakok kérdésre, minthogy bevalljam a koromat. Hiszen jézusom! Ebből a helyzetből már nem jöhettem ki szerencsésen.
Ha bevallom, hogy tizenhat vagyok – óvodás picsa –, s nincs meg ehhez az a háttér információja, hogy szűz vagyok, elkönyvel valami könnyű cafkának. Ha viszont hazudok és tizennyolcnak mondom magam, akkor az első alkalommal hatalmas csalódás fogja érni tapasztalatlanságom végett.
Sehogy nem volt ez így jó…
– Ha elmondom a korom, nem teheted meg, hogy ezt a mait nem fejezed be velem? Oké? Ne diszkriminálj. Tartok még néhány alkoholról előadást, csak hogy többnek látszódjak – a gyenge mosoly mögött keserűség bujkált. Annak lehetősége, hogy elmegy tőlem a kedve, belém fojtotta az igazságot.
– Jó, tizenhat vagyok. De igazából már alig fél év és tizenhét leszek. Aztán meg mit számít már az a háromszor háromszázhatvanöt nap, míg betöltöm a nagykorúságot.
Félve simítottam végig karomon, mielőtt hátradőltem volna, hogy élvezzem a kilátást a sziget ezen részéről.
– Nagyon összehangoltan hazudtunk és ez a lényeg – nevettem el magam, ahogy félbeszakította a mondatot. – A zsernyák nem hitt nekünk. Túl szép lennék a húgodnak.
A mosoly lassan elhalványult arcomon. Lassan beértünk a belvárosba, s mikor már befordultunk az utcánkba, nem gondoltam, hogy beszélgetésbe kellene kezdenünk. Nem zavart a csönd mellette. Nem éreztem fenyegetve magam, nem frusztrált, hogy nem szórakoztatom megállás nélkül szavaimmal, mint egy ideges tinédzser.
Mielőtt kiszálltam volna az autóból, lemondtam a holnap majd keresel kérdésről és a várni fogom a hívásról kijelentésről. Kikötve a biztonsági övet, belepofátlankodtam privátszférájába, hogy egy csókot lopjak tőle. Talán nem várta, s azt hitte, majd csak intek a ház elől, de erre még szükségem volt. Nem akartam elfelejteni, miképp érintett, hogy eszemet vegye.
– Jó, éjt, Sean.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh & Sean   

Vissza az elejére Go down
 

Nevaeh & Sean

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Sean O'Pry
» vannoy; nevaeh

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-