178 cm tömör gyönyör hölgyeim és uraim. Koromhoz és alkatomhoz illő testsúllyal dicsekedhetek. Hajam sötétbarna, vonásaim megnyerőek mégis elmondhatom magamról, hogy a rivaldafényt sosem sajátítottam ki magamnak. A fényűzést a gyengébbik nem képviseli hiszen minél gazdagabb egy férfi annál vonzóbb a nők számára és minél vonzóbb valaki annál csinosabb a kísérő partnere.
Egész életemben a pénzügyi jólétre hajtottam, azért dolgoztam, azért kockáztattam mindent. Nem féltem soha bepiszkítani a kezemet, ahhoz hogy magamat vagy a szeretteimet biztonságban tartsam. Nagyratörő tervekkel, álmokkal dicsekedhetek, de talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy meg is tudtam valósítani őket.

Napbarnított bőrén selymesen csillan vissza a nap. Fehér szatén ruhája irigylésre méltóan követi ringó alakját miközben mindenki félrelép az útjából. Íriszei rám villannak dühösebben, mint a pokol ezer ördöge mégis szó nélkül halad el mellett. Én voltam az egyetlen, aki nem lépett félre az útjából, így puha bőre finoman ért össze az enyémmel.
Ambrosia a legjobb barátom és legkomolyabb üzlettársam lánya. Ha azt mondom, hogy teljes mértékben tehetetlen vagyok az ügyben, akkor azt értsétek is úgy. Hiába vágyom puha érintésére, hiába éhezem tüzes csókja után. Egyetlen lépéssel sem lenne szabad közelebb lennem hozzá, mint most. Ő pedig dühösebb, mint a szeszélyes, felkorbácsolt tenger a viharban és ez talán a legnagyobb büntetés…. látni, hogy ellenszenves gondolatokra pazarolja érzéseit irányomban.
Vegas, csak becenév és azt a férfit jelöli, aki miatt nem érhetek Ambrosiahoz, átkarolja a vállamat és félrehúz a kúltúráltan csevegő tömegből. Az erkély korlátjánál megállunk, pezsgőt nyom a kezembe és távolabb küldi testőreit. Valami bizalmasat készül megosztani velem gondterhelt arcából ítélve… de akkor minek a pezsgő?
-Hozzá készülöm adni Ambrosiat a Rocher fiúhoz. Mit gondolsz?-néz rám megfáradt tekintettel. Tekintetemet gyorsan a poharamban tündöklő buborékokra irányítom.
-A Francia fiához? Minek?-nézek végül megint rá enyhén felvont szemöldökökkel.
-A Franciának azt mondják jó kapcsolatai, rokoni kapcsolatai vannak Amerikában. Ideje lenne terjeszkedni.-jogos magyarázat. Ha az én lányom lenne én is ezt tenném.
-Egy szóbeszédre alapozol?-kérdezek vissza. Hangom moderált, nem áll szándékomban asztalt borítani a felesége szülinapi partiján.
-Több, mint szóbeszéd.
-Ő mit szólt hozzá?-pillantok a lányra majd ismét Vegasra.
-Szerinted? Összetört néhány vázát és hangosabban üvöltözött, mint egy olasz férfi. De ez üzlet. Nem számít a véleménye.-vonja meg a vállát. Tulajdon. Neki csak tulajdon Ambrosia.
-Hasznos kapcsolat lenne, de…-nem hagyja, hogy befejezzem.
-Akkor ez el is dőlt.-mondja miközben összekoccintja poharainkat. Nem iszok egy kortyot sem, de nem veszi rossz néven, ami azt illeti már el is tünt mellőlem, hogy ünnepelhessen.
Tekintetem összeakadt Ambrosiáéval. Nem tudtam eldönteni, hogy melyikünk ijedt meg jobban.
….
….
….
Csomagja nagyot puffan az aszfalton. Az erkélyről hajította le majd követték a magassarkúi, aztán pedig ő ereszkedett le a korláthoz kötözött lepedőjén. Csomagja már a kocsim hátsó ülésén pihent, amikor földet értek lábai.
A kocsi mellett olyan erősen öleltem magamhoz, hogy kicsit megijedtem, hogy fáj neki. Ő viszont olyan keményen csókolt, hogy nem tudtam finomabban tartani.
Egyenesen a reptérre hajtottunk. Nem állt szándékomban lemondani róla. Soha sem tettem.
Ujjai finoman csúsztak kezemben miközben figyeltük az induló járatokat.
-Hova?-nézek rá kérdően. Nekem csak az ő boldogsága számít.
-Hawaii. Ez nem is kérdés.