A külső megtévesztő - esetemben legalábbis biztosan. Ha modellnek nézel, még megbocsátom, nem is jársz messze a valóságtól, de ha üresfejű libának gondolsz... Vigyázz, jól vigyázz. A belső kisugárzás több, mint magabiztosság, szemeim zöldjei hihetetlen haragra képesek, csábos, vörös ajkaim pedig kétség kívül hamar helyre tesznek, ha kell. Megszoktam, hogy az én közegemben a tiszteletparancsolás igenis kötelező, ha azt akarom, hogy a szavam hiteles legyen és ugorjanak rá, s apám sem egy bohóc, semmirevaló lányt óhajtott, tehát gyakran előfordult, hogy egy édes mosoly után elszabadult a pokol. Persze nehezen hihető, tudom, viszont azt mondom, addig jó, míg ez így is marad.

- akaratos - állhatatos - túl őszinte - Ami a szívemen, az a számon, bár nem vagyok egy végtelenségig utálatos dög. Szerethető oldalam is akad, sőt, felszabadultan, távol apámtól több esély van rá, hogy mosolyogni láss. Rendben, nem tagadhatom, hogy hajlamos vagyok apróbb hisztizésre, de igyekszem moderálni magam. Többé kevésbé sikerül... ez ügyben sosem tudok ígérni semmit. Szeretem a spontán őrületet.

- egy csipetnyi színészi hajlam - Csak, hogy jobban szórakozzak. Itt van például a tény, maga az én édes tényem; Francisco, aki bármilyen őrjítő is, korban (és szerencsére csak korban) az apám lehetne. Mivel újak vagyunk és én különösen nem tudok megmaradni azon a szép kis hátsómon, gyakran "rángatom"magammal a kedvesem, s keveredünk olyan helyzetbe, ahol egyáltalán nem szeretőnek néznek bennünket, hanem a már említett rokoni kapcsolatba kategorizálnak, sőt, volt már rá példa, hogy én magam sugalltam hasonlót. Persze ez csak játék a részemről, mert sosem tagadnám le Őt, sem a szerelmet, amit minden lélegzetvételemmel, szívdobbanásommal erősebben érzek iránta.

- kitartás a végletekig - Bármiben, amihez/akihez hit fűz. Első sorban a szerelem motivál és hajt előre, célt ad, ihletet, energiát. Sokat küzdöttem Franciscoért és nem adnám Őt senkinek. Mindkettőnkre nézve halálos egy érzés, szinte beteges és lehetetlen ennyire kötődni hozzá, nálam mégis így történt.

Szórakoztató végigsétálni a tengerpart forró homokjában, tudva a kockázatról, hogy bármikor értem jöhetnek, az érzés mégis természetes, az új élettel járó rossz, amit hajlandó vagyok elviselni Érte. Mintha itt születtem volna, enyémnek érzem a tájat az utolsó homokszemmel, a tenger minden cseppjével. Ez az én világom.
Látszólag könnyen választottam "Vegas" és Hawaii között, viszont az apám mindig az apám marad, bármi is történt közöttünk. Igyekszem megbocsátani, és remélem, ő is megbocsát majd, bár kötve hiszem, hogy ténylegesen belenyugodna az árulásba. Sok mindent elnéztem nevelkedésem folyamán, fejet hajtottam, sőt, az ő vére az enyém, így nem volt meglepő, hogy hasonló gondolkodással s temperamentummal rendelkezem, hogy tessen az életforma, amelyben a kockázat nem ritkán életeket kíván. Nem állítom, hogy veszedelmesebb vagyok nála, az én kezem jóval tisztább, de számos olyan üzletet tudhat magáénak, amelyek általam jöttek létre. És ott van az az apró tény is, hogy mindig egy lépéssel a kábszeresek előtt jártunk, ez sem épp a véletlen, hanem az én művem volt. Bármit megtettem volna Vegasért, de férjhez menni... Nem. A szabadságom egy zsúrpubi miatt biztos nem adtam volna fel. Bezzeg Ciscoért... Nem csak apám volt oda érte, bár az én rajongásom több okból is végtelenül sokáig elfojtott volt, noha előbb is tört meg. Nem bírtam elviselni más nő társaságában, de nem engedhettem meg sem féltékenységet, sem más, felé húzó gyengeséget. Ha nem is csúfos halállal, de egyedi emlékeztetővel lakoltam volna azért, hogy egy korban és célban nem hozzám illő férfit választottam, ezt a nagy Vegas nem tűrte volna el, így más taktikát választottam.  
Minden elismerésem az Övé volt, valahányszor képes volt a hátrálásra, annak dacára, milyen hatékony tudtam lenni, ha akartam, bár azt is tudni kell, hogy a természetem nem szerves részét képezi a kacérság. De Őt akartam, Ő kellett... Most is libabőrös leszek, ha arra gondolok, mit éreztem felé közeledve, minduntalan vággyal rezdüléseimben. Nagyon szerettem volna gyűlölni őt, de az ellenállása csak vonzóbbá tette számomra, éreztem, hogy lángol, s éreztem saját forrongó vérem száguldását reagálni rá. Dübörgő szívem heves dobbanásai most is visszacsengenek, látom a pillantását, a szikrákat, melyek bőrömből bőrére pattogtak át. Most is ezt érzem. Komoly hatással van rám, az ereje veszedelmes, noha komoly bajban volnék, ha nem döntött volna úgy, hogy feladja az apámmal való kapcsolatát, az üzletét, mindent, ami Spanyolországba köti. Engem választott, én pedig nem vágyom többre, csak Rá. És nem számít, mi következik, senkinek nem hagyom, hogy elvegye tőlem a Világom.