State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Axel & Ursula /jótékonysági bál/

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Ursula Wield
avatar
Playby :
Leighton Meester
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
színészet
Csoport :
Superstar
Hozzászólások száma :
27
Join date :
2015. Jun. 17.


TémanyitásTárgy: Axel & Ursula /jótékonysági bál/   2015-07-09, 22:31




to my hell©

A sztároknak szinte minden éjszaka a fényről és a csillogásról szól. Sosem mehet el sehova anélkül, hogy ne kelljen kiöltöznie, vagy fényesre mosnia a haját és a fogsorát, kipingálni az arcát, hogy szempillái messzire nyúljanak, s ajkai vörösek legyenek, s úgy csábítsák a férfiakat, mint a mérgezett alma.
Most is így kellett tennem, hiába esett nehezemre, felöltöttem a legszebb estélyimet, és kimázoltam az arcomat, hogy eltűnjenek a szemem alatti karikák, és a bőrhibáim, s mikor belenéztem a tükörbe nem láttam mást, egy játék babát. Nagyot sóhajtva léptem el a tárgy elől, majd magamra kanyarítottam nehéz szőrmebundámat, ami igazából a folytonos melegben nem volt a legjobb választás, de mindig adnom kellett magamra, ha nem akartam, hogy valami kellemetlen dolog kerüljön be rólam az újságokba. Most nem jött velem Austin, nem akartam folyton magammal hurcolni mindenhova, mint egy ridikült.
Most egyedül megyek. Ez a jótékonysági bál úgysem tartozik, azok közé a nagy események közé ahol megjelenik vagy huszonhét féle sajtó és tizenkét riporter. Maximum páran lesznek, azoknak meg majd azt mondom, hogy a drága kedvesemnek tüdő, vagy torok gyulladása van, és alig bírtam visszatartani attól, hogy eljöjjön velem, de jobb neki most, ha otthon van és pihen.
Még egyszer megsimogattam Mentát, a hófehér perzsát, aki ott dorombolt a cipőtartó szekrény tetején. Búcsúzóul rám villantotta kék szemeit, majd felnyávogott. Mosolyogva léptem ki az ajtón, s jókedvűen vettem tudomásul, hogy ez az éjszaka kicsit hűvösebb az eddigieknél. Beültem abba a tűzpiros jaguárba, amit a múlt hónnapban sikerült beszereznem, a festék még mindig hibátlan és csillogóan fényes volt, ahogy rásütött a holdvilág.
A motor hangosan felbömbölt, ahogy megnyomtam a gázpedált. Úgy suhant végig az úton mintha késsel vágtak volna a vajba. Mikor leparkoltam a nagy épület előtt, ahol a bált szervezték, megigazítottam a begöndörített hajkoronámat, szétnéztem, elég sok autó állt ott. Barna íriszeim megakadtak egy nagyon ismerős példányon. Pár méterre tőlem egy fekete BMW parkolt, s valamiért úgy éreztem, láttam már valahol. Persze, rengeteg ilyen kocsi rohangál fel alá a városban, de akkor is, ez valahogy más volt.
Mint egy fekete hattyú lépdeltem végig az úton, majd fel a lépcsőn, ahol kedvesen viszonoztam az ajtónálló fiú köszöntését, majd beléptem a csillogó terembe, ami tele volt emberrel, nekem mégis sikerült Őt kiszúrnom. Pont őt, akit még a legrosszabb rémálmaimba sem kívánok bele. Axel Singleton, az én személyes poklaim egyike. Az első férfi, aki összetörte a szívemet, és akinek a testvérem össze akarta törni az arcát. Talán hagynom kellett volna neki.

Szavak: 404 Megjegyzés: szemöldökötmozgat  ölel2





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Axel Singleton
avatar
Playby :
Ian Somerhalder
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
My job is my life
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
207
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
37


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Ursula /jótékonysági bál/   2015-07-10, 16:07


Ursula & Axel
Word: 622;  Song: -

All the magic's gone, there's just a shadow of a memory



A nagybátyám rögvest megkörnyékezett, amint beértem a céghez. Mikor már a második kávéval kínált, tudtam, hogy valamit akart tőlem. Erre viszont, nem számítottam! Jótékonysági estre kell mennem, hogy a család nevében képviseljem a céget, s egy busás összeget hagyjak ott a jó ügy érdekében. Ez állítólag jó reklám nekünk. Persze, rögtön rávágtam, hogy akkor menjen ő, én nem értékelem az ilyen eseményeket. Dolga van, halaszthatatlan dolga. Eden! Merül fel azonnal, végül is egyszer talán, ő örökli majd a céget. Ha az apja ki nem nyírja addig. Persze erre is csak a fejét rázza az öreg, pedig unokaöcsém még élvezi is a hasonló hajcihőket, velem ellentétben. Csak ott kell állnom, mosolyognom, csak 1-2 óra az egész... Blablabla... Mintha bárkit érdekelne az unott képem. Szerintem Eden százszor jobb reklám lenne, ha már erről van szó. Végül mégis rábólintok és csak remélni merem, hogy ez nem megint valamiféle trükk arra, hogy szocializálódjak. Mert arra semmi szükségem, hiába mondogatják! Jól megvagyok a saját kis világomba a fél maréknyi barátommal és a több tucatnyi felszínes ismerőssel. Nőre meg végképp semmi szükségem! Bár a Rinnel történtek után, ebbe épp nem vagyok teljesen biztos. Rossz hatással van rám a nélkülözés, mondjuk így.
Ez a délutáni beszélgetés vezetett oda, hogy most itt állok egy csicsás terem kellős közepén, frissen borotváltan egy vadi új öltönyben és kényszerítem magam arra, hogy ne vágjak szenvedően világ vége arckifejezést. A munkám során, rengeteg hasonló eseményen jelenek meg, de az más, olyankor leköt a meló. Magamtól viszont, egyetlen ilyen szarra sem teszem be a lábam, ha mód van rá. Végtelenül unalmas az egész és ezek az álvigyorok kikészítenek. A nők sakálként vadásznak táncpartner után. A férfiak többségének még hízeleg is ez, számomra viszont,  hátborzongató. Nem akarom, hogy holmi ismeretlen pénzes maca, alkoholtól felhevülve letaperoljon a placc közepén. Már csak azért sem, mert nagy részük bőven túl van az ötvenen is. Nem mintha annyira a lábamban lenne a bugi. Terveim szerint kivárom a minimum egy órát, átadom a csekket és már itt sem vagyok. Lustán körbepillantok, s iszok egy kortyot a kezemben tartott whiskyből. Ez legalább tompítja a helyzet okozta kínt. Gondolom én, de aztán a bejárat felé pillantva egy ismerős arcon akad meg a tekintetem Ursula! Szinte felnyögök a felismeréstől. Észre vett, hisz tekintetünk egy pillanatra egymásra talált. Hát nem épp felhőtlen boldogság sugárzott rám íriszeiből. Bombaként csap fejbe a múlt, s lelki szemeim előtt, már pörög is a film. Az egyik nagy hibám, mondhatnám így is akár! Nem az egyetlen, de emlékezetes. Épp olyan gyönyörű, mint régen, ha nem szebb. Ez volt az én átkom akkoriban is. Fontos szabályt szegtem meg vele. A cég nem engedélyezi, hogy a testőrük viszonyt kezdjen a védencekkel. Én megszegtem, nagyot hibáztam, de élvezetes hiba volt. Pont a 100. napig, minden remekül ment. Aztán véget vetettem a dolognak. Ennyi, csak egy futó románc, bármiféle mély érzelem nélkül. Kedveltem őt, de most, hogy újra látom, egészen világos, hogy ez jelenleg nem túl kölcsönös.
-Rég láttalak, Ursula! - Köszönés gyanánt, csupán egy megjegyzést teszek, amint a közelembe ér. Hát, nem kicsit kínos ez a nagy viszontlátás. Összeborulásnak nyoma sincs. Nem is tudom, hogy mit mondjak, vagy, hogy mit kéne egyáltalán mondanom. Leléptem, igen, de előre figyelmeztettem, hogy ez lesz a vége. Azóta meg, elég sok idő eltelt. S most, mégis, szinte a nyelvemen van a bocsánat kérés.
-Remekül nézel ki! - Inkább bókolok, komoly, fagyos ábrázattal, hátha oldják szavaim a hangulat feszültségét. Még csak nem is hazugság. Nem számítottam arra, hogy épp itt futok majd össze vele. Azt hittem, vagy inkább reméltem, hogy következő találkozásunknál egy markáns férfi lesz majd az oldalán, s engem figyelemre sem méltat. Egyrészt, nekem úgy könnyebb lett volna, másrészt, ő azon kevesek egyike, aki megérdemelne egy hozzá illő társat. Érzelmileg szilárdat, ami én réges-rég nem vagyok.


Note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ursula Wield
avatar
Playby :
Leighton Meester
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
színészet
Csoport :
Superstar
Hozzászólások száma :
27
Join date :
2015. Jun. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Ursula /jótékonysági bál/   2015-07-14, 17:17




to my hell©

A látványa felkavarta a lelkemben leülepedett port, amit ő hagyott bennem maga után. Még mindig daliás volt, és annyira férfias, amilyennek még embert talán nem is láttam. Kicsit elnyíltak ajkaim, úgy bámultam rá néhány hosszú, éveknek tűnő másodpercig, majd megköszörültem a torkom, megigazítottam a ruhámat, kihúztam magam és elindultam felé. Az a néhány méter, ami köztünk volt, hosszú és göröngyös útnak tűnt, a térdem remegett, ahogy a gyomrom. Hát végre megkaptam a választ arra a kérdésre, ami annyi ideig gyötört az elmúlt egy évben.Mit éreznék vajon, ha viszont látnám?
Hát ezt. Gyomor göcsöt, térd remegést, és egy enyhe kínosságot a levegőben. Mikor odaértem hozzá megálltam, körülbelül fél méterre tőle, és beharaptam az alsó ajkamat. Fürkésző tekintete még mindig megőrjített. Ökölbe szorítottam a kezemet magam mellett, nem csak néztem, majd mikor meghallottam hangját, ahogy kiejtette a nevemet, kezem magától engedett a szorításból, ajkaim ismét elnyíltak. Keresnem kellett a szavakat, nem akartak maguktól jönni. Átkoztam magamat, hogy nem rángattam el magammal Austint, hiszen sokkal könnyebb lett volna megmutatni Axelnek, hogy már túlléptem rajta, és más férfit fogadtam az ágyamba, még akkor is, ha ez nem lett volna több látszatnál.
- Öhm, Axel! Jó, hogy látlak – mondtam, a hangom kicsit elcsuklott, de a hátam egyenes maradt, nem akartam megtörni tekintete tüzétől. Lelki szemeim előtt felvillantak azok a kéjjel teli képek, az átszórakozott éjszakákról, a konyhapulton, az ágyon, a kávézóasztalon, a fürdőkádban. Szinte éreztem őt magamon, az érintését a bőrömön és a leheletét a nyakamon.
- Te is, jól nézel ki! Hogy-hogy itt vagy? – érdeklődtem kedvesen. Az emberek minta ott sem lettek volna, lehalkult körülöttünk a világ. Eltűntek a zajok, csak a csend maradt, ami körülölelte a testünket, ahogy én öleltem őt régen. Nagy szó, de ki kell, mondjam, hogy olyan férfi volt ő, akit szerettem. Akibe szerelmes voltam, és akiben aztán nagyot csalódtam, mégis, egyetlen szavába került volna, és mindent elfelejtettem volna a kedvéért.
A düh, a harag úgy fortyogott bennem, hogy kedvem lett volna felpofozni, olyan könnyedén szólt hozzám, mintha mi sem történt volna annak idején kettőnk között. Eltűnődtem, vajon van-e barátnője most, és, hogy ha van, akkor miért nincsen itt vele. Biztosan van valakije, hiszen kellemes társaság és külsőre is az elsők között van.
- Hogy-hogy egyedül vagy? – szaladt ki a számon a kérdés, amit igazából nem is akartam neki feltenni. Ösztönösen összébb húzom magam kicsit, olyan magas, legalább két fejjel nagyobb nálam, és mégis felemelt fejjel bámulok kékséges szemeibe. Mindig is gyengéim voltak a kék szemű férfiak.

Szavak: 408 Megjegyzés: szemöldökötmozgat  ölel2





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Axel Singleton
avatar
Playby :
Ian Somerhalder
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
My job is my life
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
207
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
37


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Ursula /jótékonysági bál/   2015-07-14, 21:57


Ursula & Axel
Word: 464;  Song: -

All the magic's gone, there's just a shadow of a memory



Mély zavartság és talán épp egy cseppnyi bűntudat vegyül el bennem. Ursula... Emlékek milliói ugrálnak lelki szemeim elé. Fülledt éjszakák, kellemes délutánok, izgalmas estélyek.  Imádtam minden percét a vele töltött munkámnak. Igazán szórakoztató nő és az a test. Akaratlan sóhaj csúszik ki a számon. Nagy erőfeszítéseimbe kerül, hogy arcom ne adja jelét semmiféle érzelemnek. Nem akarom, hogy lássa, jelentett bármit is azaz idő. Könnyebb így, neki is és nekem is. Ezek a légvirág érzelmek egyébként sem változtatnak semmin. Eljöttem, elhagytam őt, s ezt nem bántam meg. Visszacsinálnék mindent? Nem, ahhoz túl jó volt vele, de vissza sem térnék hozzá. Minden úgy történt, ahogy annak kellett. Számomra így volt a legjobb.
Kölcsönösen üdvözöljük egymást a magunk módján. Figyelmem nem kerüli el hangjának enyhe elcsuklása. Hát tényleg nem felejtette el a történteket. Próbálom tartani a szemkontaktust, annak ellenére is, hogy szívesebben futtatnám végig tekintetem kívánatos testének vonalán. Jólesően ismerős domborulatok.
-A nagybátyám parancsára jöttem. Reklám a cégnek! - Rövid választ adok, nincs is okom magyarázkodni. Ismer a nő annyira, hogy tudja, nem vagyok oda az ilyen rendezvényekért. Furcsa pillanat... ő és én, újra szemtől szemben. Kellemesen vágykeltő illata leng körbe. Távolodnak a hangok, az emberek.  Nézem, ő visszanéz, lassan vibrálni kezd a levegő. Régi románcunk megmaradt apró feszültsége ez.  Már nincs senki más a teremben, csak mi, aztán hirtelen, hangja ránt vissza a valóságba, s élesíti ki ismét érzékszerveimet.
-Most épp nem vagyok szerződésben, ilyenkor mindig egyedül vagyok! - Halkan szólok, nehezemre esik kimondani a szavakat. Arra a napra emlékeztet, mikor elhagytam őt. Egyedül vagyok, amikor nem dolgozom, ez íratlan szabály nálam. Ezért is váltak el útjaink.
-És te, hol hagytad a kísérőd? - Rá kell kérdeznem, muszáj tudnom, hogy továbblépett-e már. Valami belső késztetés ez, s nem tudok ellenállni. Önmagam akarom felmenteni bűneim alól. Szeretném azt hallani, hogy otthon vár rá egy igazi herceg, s mit sem számít már neki, ami köztünk volt. Önző vagyok, nagyon önző!
-Sajnálom, hogy megbántottalak! - A szemébe mondom, bár ez a sajnálom túl nyers, nem teljesen igaz. Sok mindent sajnálok, azt is, hogy esetlegesen megbántottam, de nem mondhatja, hogy nem figyelmeztettem. Lejárt a közös időnk, ennyi az egész. Ajkamhoz emelem a poharat, s kiiszom egy húzásra a tartalmát. Talán le kéne lépnem, valahogy ki kéne mentenem magam.
-Mi van veled mostanában? - Újabb kérdés, egy olyan, amit szintén nem kellett volna feltennem. Túl sokat beszélek, mert a csend, még kiborítóbb. Jobb lenne terelni mindent és hamar elválni ismét, mint két, nem túl közeli ismerős. De húsz percet ki kéne még bírnom. Mentőötlet!
-Mit szólnál egy tánchoz, a régi idők emlékére? - Felé nyújtom a kezem. Lassú, andalgó zenére táncol már pár méregdrága ruhába bújt ember. Én magam, ezt a dolgot is kerülni szoktam. De most, inkább ölelem, s suhanok át vele a termen, mintsem tovább kínozzam magunkat a szavaimmal.


Note: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ursula Wield
avatar
Playby :
Leighton Meester
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
színészet
Csoport :
Superstar
Hozzászólások száma :
27
Join date :
2015. Jun. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Ursula /jótékonysági bál/   2015-08-12, 21:25




to my hell©

Nagy erőfeszítések árán tudom csak visszafogni, hogy ne verjem azonnal pofon, hiszen szó nélkül ment el. Igaz, az elején figyelmeztetett, hogy ez az egész dolog csupán száz napig tart, mégsem hittem, hogy azok után, amiket mi átéltünk tényleg el fog menni. De megtette, és most igencsak viszketett a tenyere arra a pofonra. És az, hogy még mindig el tudta venni az eszem egyetlen mosolyával még inkább zavart. Azt akartam mutatni, hogy nem vagyok már számára elérhető, kőszobor szerettem volna lenni, egy sima hullámsír, amiben elvesznek a hajósok, olyan akartam lenni, mint egy szirén. Mégis, nem tudtam rá érzelemmentesen tekinteni. Ez van, én kifogom a barmokat.
- Értem. Minden esetre, jó, hogy látlak, elég rég… khm…. találkoztunk – mondom, s kortyolok egyet a kezemben lévő rózsaszínes italból. Puncs. Imádom. Ő tudja, én pedig tudom, hogy önszántából nem jött volna el, egy ehhez hasonló bálra. Hiszen sosem volt oda az estélyekért, az összesre csak miattam járt, mert engem kellett felvigyáznia.
- Persze, tudom jól! Hiszen te csak száz napot áldozol a kuncsaftokra – mondom mindenféle rossz szándék nélkül, hangomban viszont enyhén kihallatszik egy kis él. Rosszul esik, hogy a saját számból hallom, amit már egyébként is tudtam. Ugyan olyan vagyok, mint a többi lány, aki kifizette, és aki felbérelte, bizonyára mindenkivel ugyan így viselkedik.
- Ó, hát, Austin épp betegeskedik otthon, ezért nem tudott eljönni, pedig nagyon várta. Nem is maradok sokáig, azt hiszem, csak megmutatom magam a kameráknak, aztán megyek haza hozzá, hogy ne legyen egyedül – hadarom. Úgy beszélek róla, mintha életem férfija lenne, pedig csak egy srác, aki jó pénzért és egyéb juttatásokért eljátssza, hogy a párom. Mégis, már olyan régóta csináljuk ezt, hogy esküszöm, hiányozna, ha már nem lenne mellettem nap, mint nap.
- Ugyan, nem kell bocsánatot kérned… - mondom, pedig igazából jólesik, hogy legalább ennyire méltat, ha már szó nélkül képes volt lelépni, és elhagyni – te az elején elmondtad, hogy mi lesz – mosolygok rá, egy kicsit talán túl mesterkélten. Kérdése kicsit megmelengeti a szívemet, olyan érzés, mintha törődne velem, pedig nem is, csupán bűntudata van amiatt, hogy ilyen csúnyán átvert.
- Én teljesen jól vagyok, kicsit talán el voltam havazva a munkával az utóbbi időben, de azon kívül helyre állt az életem. Hát te? Te, hogy vagy? – kérdezem, s a ruhám szegélyét kezdem babrálni, mint egy zavarban lévő általános iskolás a nagyközönség előtt.
- Rendben, benne vagyok, az talán még belefér – bólintok, és a kezébe adom a kezemet. Bőre meleg, s szinte felpezsdíti a véremet az érintése, mintha forró viaszba nyomnám az ujjamat, úgy hagy bennem, vagy inkább rajtam nyomot ő is. Vaku villan a háttérben, és szinte látom magam előtt a holnapi lapokban leközölt cikket arról, hogy egy a társadalom számára idegen férfival táncolok, de nem érdekel. Ezt a pillanatot nem rontják ez a paparazzik.


Szavak: 457 Megjegyzés: szemöldökötmozgat  ölel2





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Axel & Ursula /jótékonysági bál/   

Vissza az elejére Go down
 

Axel & Ursula /jótékonysági bál/

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Axel kapcsolatlista

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-