Szinte soha sem adom ki magam senkinek sem. Folyékonyan, szemrebbenés nélkül hazudok, ezért is sikerült egész könnyedén befutnom, mint színész. Egyébként mindezt több nyelven képes vagyok kamatoztatni. Szeretem a munkám, és persze az sincs ellenemre, hogy körbe rajonganak. A férfiak nem érdekelnek, de a szép nők, mondjuk úgy, hogy nem vetem meg a rajongóim odaadását. Több esetben kihasználtam már a szituáció nyújtotta lehetőséget. Nem csak a rajongók, de a munkatársak közt is kedvemre mazsolázgatok. Nem hiszem, hogy van olyan nő 18-tól egészen  47-ig, aki jól  néz ki és biztonságban lehet tőlem. Plusz, mínusz egy két év is bele fér még. Kinézet függő a dolog, de tényleg. Semmi más nem számít igazán, bár, ha valami iszonyat jó ajánlatot kapnék, azért azt is átgondolnám. Szeretem a szexet!  Nem vagyok mániákus, de bárhol, bármikor, majdnem bárkivel. Az ehhez tartozó játékokat is a kellékektől a beöltözésig. Jöhet bármi!  Ellenben gyűlölöm a kapcsolat, a házasság és a gyermek szavakat. Teljesen kizárt dolog, hogy ezek közül, bármelyikbe is szívesen bele ugorjak. Áldom a durexet! Már egy óvszer reklámban is szerepeltem. Azaz ember, aki feltalálta a fogamzás gátlást, egy zseni! De lépjünk is tovább! Munkámban profi vagyok. Könnyedén tanulok, imádom a változatosságot és megvallom, szeretek a középpontban lenni.  A színészet számomra tökéletes. Bohóckodni, másokat szórakoztatni. Ezek sem állnak távol tőlem. Kell is, hogy a társaság lelke lehessek, ha arról van szó. Flörtölni, udvarolni. Ez az, amit non-stop teszek, ha nő van a közelemben. Nem mindig azért, mert tetszik. Csupán ilyen a természetem. Nehezen fogom vissza magam, kivéve, ha munkáról van szó.  Imádok bulizni és az alkoholt sem vetem meg! Cigaretta és drogok... nem igazán mondok semmire sem nemet, ha már belendültem. De a hétköznapokon, már amikor nincs parti idő, nem élek velük. Magabiztosságom olykor bosszantó. Könnyen barátkozok és nem ítélkezek, soha! Talán mert nekem is jókora adag vaj van a fülem mögött. Botrányaimtól hetente hangos a sajtó. Nem zavar, kicsit sem. Mostoha húgocskámat már talán, de már megszokhatta. Egyébként viszont, jó barátnak mondanám magam, még csak fukar sem vagyok. Viszont, tényleg bármit megteszek azért, hogy a kiszemelt nőt ágyba vigyem. Akár a "szeretlek" szót is bedobom, de ez mögött, gyakorlatilag soha sincs igazi érzelem. A törvényt addig tisztelem, míg az alkalmazkodik az igényeimhez. Apámmal a kapcsolatom zűrös. Ő üzletember, karót nyelt vén bolond. A mostoha anyám, vele megvagyok. Érdekes, hogy ő az, aki még apám előtt is mindig próbál tisztára mosni. A húgomhoz  ragaszkodok, még akkor is, ha sokszor nem úgy tűnik. Szeszélyes vagyok, ő is az, a kapcsolatunkról már nem is beszélve. Nem akadályozom meg a flörtjeit, de ha őszinte akarok lenni, megvallom, hogy utálom más férfiak közelében látni.  Ő nem csak egy nő, akit akarok, ö Thea. Sokat jelent nekem, még ha nem is kürtölöm ezt ki. Miatta lettem színész. Ő volt az, akit el kellett kísérnem egy meghallgatásra úgy 11 évvel ezelőtt. Mindketten szerepet kaptunk aznap, ugyan abban a filmben. Így kezdődött a karrierem!

Titkaim:

1. Rémálmom:
Ez olyan dolog, amit még soha senkinek sem mondtam el, s néha nap előjön.
Egyedül vagyok otthon. Csengetnek! Magabiztos léptekkel szelem át a hatalmas nappalit és tárom ki az ajtót. Az egyik ex szeretőm néz vissza rám, mosolyog, majd felém nyújt valamit. Egy terhességi teszt! "Apa leszel" mondja, s én lefagyva meredek rá. Beljebb lép, s egy újabb ex áll a helyére, majd még egy és még egy és még egy... végül megtelik a nappali és én verejtékben úszva, felébredek.

2. Fekete notesz:
Kizárólag a mostoha húgom tud erről az apróságról. Neki sem én mondtam el, de amilyen kotnyeles, megtalálta. Mindig jól elrejtve őrzöm. Ebben vezetem a volt szeretőim névsorát, gondosan jelölve minden egyes együttlétet. A százon már rég túl vagyok, ennyit megsúgok, de a konkrét szám, maradjon titok! Ezerig biztos nem állok meg!

3. A nyílt titok:
A mostoha húgom. Akarom őt és kész! Nevetséges, hogy már vagy 12 éve élünk egymáshoz közel, mégsem sikerült az ágyamba csalnom. Kizárt, hogy ő legyen az egyetlen jó nő aki nem kerül be a noteszembe. Addig nem nyugszok, még meg nem szerzem a strigulát a neve mellé. Legalább egyet!

Vágyaim:

Írnék listát, de az marha hosszú lenne! Sorry..

Kinézet:

Alulról majdnem súrolom a 190 centit. Testalkatom sportos, izomzatom szálkás. Egyáltalán nem vagyok nagy darab, vagy kigyúrt. Nem is vágyom rá igazából. Hajam unalmas barna, ismertetőjele, hogy baromi gyorsan nő. De tényleg! Pár hét és máris a vállam súrolja. Nem is meglepő, hogy hosszú és rövid tincsekkel is szoktak látni. Jobb dolgom is van, mint két hetente fodrásznál dekkolni. Így is, úgy is imádnak! Akkor meg nem mindegy? Szemeim mély barnák, ettől nézek ki olyan veszettül ártatlannak. Stílusom, ruháim változatosak. Az öltönyökért nem rajongok, inkább a laza stílust kedvelem. Egyvalami biztos, bármi is van rajtam, az méreg drága volt. Miért? Mert megérdemlem!

17 évesen:

Hangos csörgés nyilall az elmém legmélyebb zugáig, s valamiért úgy érzem, mintha az agyam ennek hatására kocsonyásodásnak indulna. Hosszú perceken át igyekszem felfogni, hogy mi is történik körülöttem, majd kezemmel bőszen tapogatni kezdem, az először még párnának vélt szőrös valamit. Aztán megharap! A párna, rohadtul a kezembe mart! A fájdalom elősegíti szemeim felpattanását. Látásom egy ideig igen csak homályos, majd idegtépően lassan tisztul ki. Egy jókora, fekete dög néz velem farkasszemet.
-Mi a… - Nyögök, miközben immár ülő pozícióban nyomom hátamat a falnak, ezáltal eltávolodva az ismeretlen állattól. Még a hely sem ismerős, nem hogy az élőlény. Megdörzsölöm a szemem, mire hangos röffenés a válasz. Apám! Ez egy disznó! Ismét megdörzsölöm a szemem, hátha ennek hatására eltűnik, de nem. A mázsás szörnyszülött, orrát felhúzva döcög az ajtó irányába. Nézem, ahogy tovatűnik. Elég bambán ahhoz, hogy értelmi fogyatékosnak nézzen bárki, aki nem ismer. Nem értek semmit sem! Az emlékeim egyelőre túl zavarosak ahhoz, hogy össze tudjam rakni a kirakóst. Buli! Szőke csaj! Alkohol… és útközben valahol elvesztettem a fonalat. A csörgés időközben abbamaradt. Nem az én mobilom volt, vagy a hívó fél feladta a harcot. Jobb is így! Lassan kimászok az ágyból, majd magamat végigmérve, kitör rajtam a frász.
-Hol van a ruhám?! – Szinte kétségbeesetten üvöltök, főleg, mert egy jókora tetoválás éktelenkedik a karomon. Félve nyúlok oda, s megdörzsölöm, minek hatására elkenődik. Hála az égnek! Jólesően felsóhajtok, de megkönnyebbülésem nem tart túl sokáig. Hangos, gyöngyöző női kacaj szűrődik felém. Én, egy nő, áltetoválás, malac, bokszer… Mit tettem? Végszóra meg is jelenik a szoba bejáratánál egy szőke, tipikus műmaca, két jókora szilikonnal dekoltázstájon. Lehetetlenül marha jó éjszakám lehetett! Ez az első gondolatom. Nézem hosszú percekig, majd elkerekedik a szemem, mikor a nő tökéletes mása áll mellé.
-I…i..ikrek! – Dadogok, ami nem meglepő, hisz végérvényesen összezavarodtam. Ennek így már tényleg nincs értelme! Miért hozna haza két ilyen nő pont engem? Egyáltalán, ez az ő otthonuk?
-Jó reggelt kismackó! – Kórusban köszöntenek, olyan nyivákoló hangon, amit csak egy döglődő macska képes magából előcsalni, a fejem pedig egyre ritmusosabban lüktet. A gyomrom is felkavarodott, s talán kidobnám a taccsot, ha lenne mit. De nincs! Nagy ürességében, csupán korog egyet. Azt hiszem, a rókán is túl vagyok már, nem csak az Óperencián.
-Kik, kik vagytok? – Közelednek, én hátrálok, és még mindig úgy dadogok, mint egy rémült őzgida két hatalmas farkas előtt. Pedig ezek csak nők! Bonba nők, hiányos öltözetben. Hirtelen körbenézek, egyszer, kétszer, háromszor. Basszus, ezek örömlányok! Hatalmas sziklaként zuhan rám a felismerés.
-Hol van a ruhám? – Felbátorodva szögezem nekik a kérdést, mire hamar meg is kapom a választ egy hatalmas mosoly kíséretében. Várhattak volna vele, mert egyáltalán nem tetszik az új felfedezésem. Ruhám a sarokban, beazonosíthatatlan trutyival vegyítve.
-Remek! – Morgok magam elé. Ennél, már úgysem lehet rosszabb! Gondolom én, de hamar rájövök, hogy nagyon is lehet. A két lány eltávolodik egymástól, mint az a bizonyos tenger és köztük Noé lép a szobába. Bár kissé vadabb, mint a bibliában. Majd két méter, szakállas, tetovált fazon. Na, tessék, itt a strici is! Köpni-nyelni nem tudok. Ez már túl sok!
- Felkeltél végre kis barátom! – Lép közelebb, hogy lazán meglapogassa a meztelen hátam. Összerezzenek. Most vagy azért jött, hogy kiverje belőlem a szuszt is, vagy itt volt ő is egész éjjel. NEM! Abba bele sem merek gondolni! Ő nem lehetett itt!
-Jobban érzed magad? Én mondom, nem olyan rossz az, ha mostoha anyát kap az ember! Egy kistestvértől sem omlik össze a világ!– Kedvesen beszél, ami ismét meglepetéssel tölt el. De, honnan a fenéből tud ez a dolgokról? Erről beszéltem volna részegen? Hisz én is csak tegnap óta tudom, hogy új mostohát kapok.
-Figyelj…ő…ő…góliát! Nem igazán tudom, mi is történt, mármint, oké, szétcsaptam magam, aztán teljes sötétség! – Csak remélni merem, hogy a behemót nem csap le a megszólítás miatt, de fogalmam sincs arról, hogy hívják. Vagy egyáltalán ki is ő!
-Először húzz magadra valamit, aztán gyere a konyhába! – A kezembe nyom egy adag rongyot, vélhetőleg férfiruhákat, majd magamra hagy, kitolva a két ismeretlen csajt is. Durva egy éjszakám lehetett! Nagyon durva! Lehajítom a göncöket és félve nyúlok a sarokban lévő trutyihalmaz mellet heverő mobilom felé. Már akkor kiszúrtam, mikor először megállapítottam, hogy valami kéjbarlangban vagyok. Bekapcsolom a készüléket, s reménykedve meredek a kijelzőre, hátha írt az apám. De semmi, még egy ártatlan üzenetet sem hagyott, nem hogy egy bocsánatkérést. Márpedig ilyesmiben nem dönthet a megkérdezésem nélkül. Szerettem volna azt hinni, hogy csak egy rémálom volt az egész, vagy csak egy szeszélyes kijelentés. De semmi jele annak, hogy meggondolta volna magát. Borús ábrázattal öltöm magamra frissen szerzett új ruháimat. Pont passzol! Meglepő, főleg mert egy kétméteres díjbirkózó adta. Bár nem az én stílusom. Fekete farmer, egész jó, fekete, gallérján csillogó ing. Extrán langyosnak nézhetek ki! Bőrkabát! Szuper! Egy cseppet sem megy a rikító sportcipőmhöz, ami egyébként megúszta a dzsuva támadását, de mindegy. Már csak a pénztárcám hiányzik, de azt elnyelte a föld! Nincs mit tenni, megrohamozom a konyhát.
-Khm.. – Torokköszörüléssel hívom fel magamra a figyelmet, hisz elég furcsa jelenet tárul elém. A fószer egy széken terpeszkedik, jobb combján az egyik csajjal, miközben a másik a nyakát csókolgatva tol épp elé egy hamutálat. Tudtam, hogy ez egy ilyen mocskos hely! A malac már a cipőm nyálazza nagy odaadással, s mikor lépnék egyet, hangos röfögéssel adja tudtomra rosszallását.
-Bocs, de megmondanátok, hol vagyok és mi is történt tegnap éjjel? – Félénk kérdésem hatására három szempár szegeződik rám, s beáll a néma csend egy pillanatra. Végül mindannyian egyszerre kezdenek el magyarázni. Eleinte nagyobb katyvasznak tűnik a mondandójuk, mint az emlékeim, de lassan kihámozom a lényeget. Kiakadtam apám házassági szándékán, elmentünk piálni pár haverral, aztán egy sztriptíz bárba. Nem tetszett a hely, ezért elindultam visszafelé. végül valahogy a godzilla night clubjában kötöttem ki. Belekeveredtem egy kisebb verekedésbe, ami vélhetőleg az egyik csaj miatt alakult ki. Most már értem, hogy miért fáj mindenem. Góliát, akit Jeffnek hívnak, kihúzott a biztos agyonverés jövőképéből. Egyébként roppant hálás hősiességemért. Szóval leköteleztem! Idáig nem is rossz, de akkor mit keresek itt? És hol azaz itt? Tovább mesélnek…  Vetkőzés a pulton, sugárban hányás, két szék és egy ki sem merem mondani mennyibe kerülő pezsgőpiramis tönkrezúzása. Na és, az előző sztriptízbár neon feliratának eltulajdonítása! Ez mind a rovásomon volt többek között.  Végül azt is sikerült megtudnom, hogy egy izgalmas tricigli helyett, csupán az egyik csinibabával töltöttem az éjjelt. A lány szerint, nem voltam rossz, holott úgy szét voltam ütve, hogy azt sem tudtam, fiú vagyok-e, vagy lány. Jeff meg, aki a night club tulaja egyébként, marha jó arcnak nézett, ezért nem bánta, hogy a kedvese ikertestvére hazahozott. Azt hiszem, valami anyagot is lőhettem talán. A lakásban folytatódott a party, henteregtem a csajjal, táncoltam pucéran, ez utóbbit  a góliáttal egyetemben, aztán kidőltem. Szóval, berúgtam, ágyba vittem egy tőlem minimum tíz évvel idősebb bombázót, hatalmas összegű kárt csináltam és, ráadásul összehaverkodtam egy tömeggyilkosnak kinéző vadállattal. Frankó!
-Kifizetem a károkat, csak nem tudom, hol lehet a tárcám! – Még nem dolgoztam fel teljesen az imént hallottakat. Mindez annyira jellemző rám! Ha a faterom ezt látta volna!
-Itt van! Már azon agyaltam, hogy felhívom az öreged! Úgy tűnt, a detoxban kötsz ki, de erős kis csávó vagy te! Igazi partyarc! – Felém repül a keresett tárgy, s bár ügyetlenkedve, azért elkapom. Másnapos vagyok, de iszonyatosan! Mégis kitisztul az elmém, mikor apámat emlegetik! Csak azt ne! Riadt arcot vághatok, mert vigyorogva nyugtatnak meg. Nem hívták fel! Hála az égnek! Bár, úgysem hiszem, hogy eljött volna. Mostanában csak az a leendő neje érdekli, meg annak a tökéletes kicsi lánya. Undorító! Mert van mit a tejbe aprítania, azt hiszi, hogy ő a világ közepe. Nem jövünk ki jól! Kicsit sem! Anyám meg, ő sem jobb a faternál! Most is valahol Malajzia környékén nyalja-falja azt a hippi új férjét. Jó kis család!  Üvölteni tudnék, de visszafogom magam, s nem csak azért, mert egyetlen mozdulatával szilánkosra tudna törni az előttem ülő fickó. Egy bő fél óra diskurálás után, azt is sikerült kiderítenem, hogy csupán pár utcányira van a főtér. Legalább nem kötöttem ki a világ túl felén. Jeff megígértette velem, hogy majd alkalmanként benézek a clubjába egy kis csapatásra. Meg azt is, hogy ha bármi gond van, hozzá fordulok. Egész normális, ha az életvitelét és a külsejét nem vesszük figyelembe. Igazából nem hiszem, hogy nagyobb gondom is lehet annál, mint hogy apám új családot alapít. Ebben persze még ő sem tud segíteni. Hulladéknak érzem magam, annak ellenére is, hogy valószínűleg életem egyik legjobb és legfelejthetetlenebb éjjelén vagyok túl. Késő délután mászok vissza lakhelyemre. Nagy ívben letojom, hogy ki lát és miket pletykálnak rólam. A szobám épp olyan rossz állapotban van, mint én. Ez sem érdekel! Túléltem a tegnap éjszakát, most alszom pár órát! Persze, az ősöm még csak észre sem vette, hogy nem jöttem haza tegnap.

12 évvel később, immár 29 évesen:

Átkozott fejfájással ébredek az ágyamon keresztben fekve. Jobbomon egy fekete hajú szépség. Mosolyogva nyugtázom, hogy jó estém volt. Megfordulok és felszalad a szemöldököm. Itt a fekete szőke párja. Ugyan azok a vonások, más hajszín. Ikrek! Haza hoztam egy ikerpárt? És most végre, láthatóan mindkettő velem töltötte az éjszakát! Nem úgy, mint 12 évvel ezelőtt, mikor a szőke ikrek egyikét sikerült csak megszereznem. Bár akkor, ez is nagy dolognak számított az életemben. De marha jó vagyok! Na most már letörölhetetlen vigyor éktelenkedik az arcom kellős közepén. Az ajtó tárva én meg holt pucéran fetrengek. Ez a két csirke is, de mindegy. Remélem az a karót nyelt öregem nem járt még ma a villa ebben a szárnyában, mert ha igen, már tölti is valahol a revolverét. Feltápászkodom, már nem is érdekel a másnaposság. Le kell fotóznom a két alvó cicát! Muszáj bekerülnie ennek a képnek a noteszembe. A negyedik alkalom, hogy két nő ébred az ágyamban, de az első, hogy a két nő egy ikerpár. Imádom őket! Lövök is pár fotót, minden oldalról, de rajongásom, csak addig tart, amíg fel nem ébrednek. Kitessékelem mindkettőt a felségterületemről, elég kedvesen ahhoz, hogy még felhívhassam őket, ha rászorulnék. Bár ilyen nem szokott előfordulni. Végül is nem zavar, ha egy nő többször is megfordul nálam. Ha ennyire imádnak, miért ne kaphatnának belőlem többet? Derekukat átkarolva kísérem őket az ajtóig, majd halálos nyugalommal csókot váltok az egyikkel, majd a másikkal is. Eljátszanék még velük, így másnaposan, kialvatlanul is,  de ma még sok dolgom van! Tanulnom kell a forgatókönyvet, aztán Theát is piszkálnom kell egy kicsit, csak a megszokás kedvéért. Jön a "hogyan imádkozzuk le a mostoha húgunk bugyiját" sorozat 1762. része. Ezt, nem érdemes kihagyni! A fürdőszoba felé veszem az irányt, s amint rendbe szedtem magam, meglátogatom kedvenc húgocskámat! Nem sok minden változott az elmúlt 12 év alatt. Vagyis, dehogy nem! Befutott színész lettem, az önbizalmam végtelen,  imádom a mostohaanyám és megveszek a gyönyörű kis testvéremért! Bár eleinte a gondolatát is utáltam annak, hogy Roger, a faterom elvette Scarlettet, de utólag visszagondolva, ez az egy jó döntése volt egész életében! Lettyt jobban szeretem, mint a saját muterom. Thea meg, hát... ő kell nekem!