Külső:
Szőke: nem, nem festetett, én eredetileg is szőke vagyok, tekintve, hogy mindkét szülőmnek világos haja volt. A rövid hajat nem szeretem, így olyannal sose fogsz látni. Szoktam néha vasalni, de legtöbbször a természetes, hullámos esésében hagyom, mert nem szeretek túl sokat bohóckodni vele reggelente. Nem mellékesen ha a hajamról van szó, akkor elég ügyetlen is vagyok, de erről psszt.
Mosolygós: ha velem találkozol, talán a hajam színén kívül az állandó mosolyom még az, amit először észreveszel. Tényleg állandó. Szinte le sem lehet törölni az arcomról, ennek viszont igazán örülök. Nem szeretem azokat az embereket, akik mindig komolyak és nem lehet őket megmosolyogtatni.
Vékony: nem eszem egészségesen, sőt, nem is igazán figyelek oda az étkezésemre, szerencsémre olyan géneket örököltem, hogy ez nem okoz problémát. Nem vagyok hajlamos az elhízásra, amiért minden egyes hamburger elfogyasztása után hálát adok.
Nőies: szeretek csinosan öltözködni, tetszeni nem csak másoknak, hanem magamnak is. Mindig figyelek a megjelenésemre, habár az aktuális hangulatom választja ki aznap reggel a ruháimat.
Cipőmániás: tele van a cipőm szekrényekkel és nem túlzok. Van ott minden, balerinacipőtől a tornacipőn át egészen a tűsarkúig. Imádom mindegyiket, már-már megszállottan gyűjtöm őket. De hiszem, hogy egy cipővel egy egyszerűnek vélt ruhát is fel lehet dobni. A lábaim pedig kifejezetten szépen, úgyhogy miért ne mutogatnám őket?

Belső:
Munkamániás: rengeteget dolgozom, de emiatt nem panaszkodom, hisz szeretem a munkámat és valójában boldoggá is tesz.
Pozitív gondolkodású: nem bírom a pesszimista embereket, s azokat, akik állandóan sajnáltatják magukat. Hiszek abban, hogy bármi is történjék egy ember életében, az a pozitív gondolkodással könnyen jobbá fordítható. Nem gondolom, hogy mindig fenékig tejfel az élet, de igen is szép világban élünk. És ha küzdünk valamiért, akkor bármit elérhetünk.
Megfontolt: nem vagyok hangulatember, sose szoktam hirtelen indulatból dönteni, mindig, mindent jól átgondolok, s csak azután döntök, hogy minden lehetőséget felmértem.
Tervezős: majdnem mindent előre eltervezek, így velem spontaneitásra nem igazán számíthatsz. Ez a tulajdonságom a munkában kiváló, magánéletben viszont... nem valami kifizetődő. Ezen viszont próbálok változtatni.

Te mertél valaha nagyot ugrani?
Kitörtél valaha abból a közegből, ami szerinted a biztonságot jelentette a számodra?
Én megtettem és egy pillanatra sem bántam meg.

Még mindig tisztán emlékszem arra a napra, amikor anya búcsúlevelét olvastam. Hét oldalon keresztül taglalta, kért, hogy valósítsam meg az álmaimat, ne éljek a sötétségben, amikor (szerinte) sziporkázó egyéniség vagyok. A fejébe vette, hogy nem érzem jól magam LA-ben, ezért minden utolsó erejével azon volt, hogy elküldjön engem innen.
A halála után olyan ürességet éreztem, amit semmi sem tudott betölteni. Apuval idegenekként éltünk egymás mellett, semmit sem beszéltünk, még csak egymásra sem néztünk. Jól tudtam, hogyha ezt sokáig folytatom, akkor megőrülök. Kezembe fogtam anya levelét, újra s újra elolvastam a gyöngybetűkkel írt sorait, majd vettem egy mély lélegzetet és én is írni kezdtem. Néha fel-felálltam, olyankor pedig a ruháimat dobáltam bele a bőröndömbe. Mire végeztem a levéllel, már mindenem össze volt csomagolva. Azt hittem a vacsoránál tudok majd apával beszélni, de bárhogy is kezdtem bele, figyelemre se méltatott. Így mosogatás után megvártam, míg elalszik, fogtam a bőröndömet, a levelet az étkezőasztalra helyeztem, s egyszerűen kisétáltam az ajtón.

Ma, fél évvel később a gyönyörű Hawaii-on élek, ahol boldog vagyok. Egy szállodában dolgozom, ahol az idelátogató vendégeknek szervezek programokat. Van, hogy céges csapatépítést tartok, van, hogy lánykéréshez asszisztálok, de az is megesett, hogy temetést szerveztem. Bármit megrendezek, amire a vendégeknek igényük van, a szálloda pedig teljesen meg van elégedve velem.
Nem mondom, hogy könnyű volt az elmúlt pár hónap, hisz majdnem nincstelenül jöttem ide, iszonyat kevés pénzzel, mégis megoldottam. Anyu levele tartotta bennem végig a lelket. És most boldog vagyok. Ha körbenézek csodálatos dolgokat látok. Olyanokat, amelyek miatt hálás vagyok. Örülök, hogy el mertem jönni apámtól, örülök, hogy elindultam a saját utamon. Mert végezetül megtaláltam önmagam. És szerintem ez a legfontosabb az életben.