„Részlet az egyik honolulul-i pletykamagazinból:

…Teljes név: Thea Natalie Torres-Stronger
Becenév: TNT, Naty

Foglalkozás: színésznő
Családi állapot: hajadon
Szűk családi köre:  - Anyja: Scarlett Torres-Stronger
                         - Mostohaapja: Roger Torres
                         - Mostohabátyja: Devon Helias Torres

Szexualitás: heteroszexuális
Csillagjegy: oroszlán

Magasság: kb. 163 cm
Testsúly: kb. 48 kg
Hajszín: sötétbarna
Szemszín: barna
Öltözködés: csinos, nőies és márkás ruhadarabok, a divatot rendszerint követi

Kedvenc - színek: piros, lila, fekete
           - étel: pizza
           - ital: vörösbor
           - állat: tigris
           - zeneszám: Zella Day - Hypnotic
           - zenei stílus: pop
           - film: A kém
           - filmstílusok: romantikus, vígjáték, fantasy, akció
          - sorozatok: Gossip Girl, Game of Thrones
           - könyv: Sarah J. Mass – A Court of Thorns and Roses

Három leginkább rá jellemző cselekvés a szabadidejében: flörtölés, bulizás, tv nézés
Saját maga jellemzése 3 szóval: flörtölős, ravasz, akaratos
Külső/rajongói szemszögből való 3 szóból álló jellemzés róla: vidám, barátságos, ambiciózus
Öt negatív tulajdonsága: makacs, titkon vadóc típusú, kicsit piszkos a fantáziája, hirtelenharagú, picit előítéletes
Pár dolog, amit szeret: alvás, vásárlás, udvarlás, férfiak, gyerekek, állatok
Pár dolog, amit utál: rovarok, házimunka, parancsolgatás, gyávaság, önsajnálat..."

Éppen a város egyik női magazinját olvasom, mely új számának címlapján én tündöklök, révén, hogy most velem készítettek egy interjút és egy ahhoz járó kisebb fotósorozatot. A lap cikkei közül csak azt olvasom, ami rólam szól. Nem szoktam ilyen újságokat, sőt, újságokat se olvasni, de hajtott most a kíváncsiság, hogy a rólam szóló pár oldalt végigtanulmányozzam. Az egész egy kis infóáradattal kezdődik, egy kis kérdőívet kellett kitöltenem az interjú előtt, azt hittem, hogy csupán kíváncsiság és nem ilyen… szinte már eladási szándék miatt, mintha azt várnák, hogy ettől majd bepasizzak, megint, de most úgy igazán. A sajtó mostanában szeret mindenkivel összeboronálni, hiszen hónap óta nem kaptak le senkivel, hogy éppen randevúznék vagy csókolóznék valakivel. Mintha nekem ez lenne az életcélom, ó, ugyan már! A munkám nekem fontosabb, bár igen, szoktam találkozni férfiakkal, flörtölni velük, néhányszor randevúra menni velük, párszor ajkukat csókolni, de a legtovább tartó ilyen kis románcom nem tartott csak pár hónapig és a csókon kívül nem történt más, nem volt szex.  Valahogy ugyanis egyik se fogott meg igazán, mindegyik egyforma volt belsőleg, unalmasak. Utálom az unalmas, olyan kis semmilyen kreativitással vagy ízlésvilággal rendelkező férfiakat. Akik meg az ilyenek ellenkezői azok vagy kapcsolatban vannak, vagy nőfalók, vagy ritkák. Hát akkor már inkább maradok a flörtölésnél.
De most tökéletesen megvagyok egyedül, köszönöm. Nemrég fejeztem be az utolsó filmem forgatását, így most amíg nem kapok új szerepajánlatot, otthon pihenek. Mint most is, a nagy családi villánk nappalijában tartózkodok. Befészkelem magam a nappaliban lévő fotelbe, így olvasom tovább az újságot. Az adtok kicsit nevetségesek, kit érdekelne már, hogy mi a kedvenc színem, ételem, italom és így tovább? Valamint elfelejtették odaírni, hogy a változás jogát fenntartják, hiszen simán változhat holnap az ízlésem, a viselkedésem, meg nem is teljes az egész. Á, hagyom is, nem idegesítem fel ezen magamat! Tekintetem inkább a rövidke interjúra téved és elkezdem olvasni:
„- Tini korodban az édesanyád újra férjhez ment. Ha szabad kérdeznem, miért? Mi történt az édesapáddal?
- Úgy érti, hogy mi történt a biológiai apámmal, amiért anyám hozzáment a nevelőapámhoz, akit a vérszerinti apámnak tekintek. Egyszerű: a biológiai apám nem volt méltó az anyámhoz. Nem volt egy igazi férfi vagy apa, rosszul bánt velem és anyámat nem is szerette igazán, aki ezt egy idő után megelégelte és elvált tőle. Jól tette, később, mikor tizennégy éves lehettem megismerkedett a nevelőapámmal, Rogerrel, és tizenöt éves koromban összeházasodtak és össze is költözött a két család.
- Értem. Tartod az óta a biológiai apáddal a kapcsolatodat?
- Nem. Minden kapcsolatot megszakítottam vele."
Ő se keresett fel engem az óta soha. Akkor én miért keressem őt? Jól elvagyok nélküle én is és anyám is. Roger jó fej, kedvelem őt és anyum is, hiába, hogy ellentétek. Roger olyan komolyabb ember, az anyám, Scarlett, pedig szabadabb szellemű. Mégis találtak mindketten valamit a másikban, ami megérintette őket. Valamint a nevelőapám engem is kedvel, így szerintem semmi baj a kapcsolatukkal. A vér szerinti apám nem is hiányzik nekem, de ezt nem akartam már ecsetelni a riporternek, nem kell mindent tudnia. A tekintetemből rájöhetett erre, mert utána máris inkább a munkámról kérdezett.
„- Serdülőkorodban nemcsak új családra, de munkára is szert tettél, hiszen első filmes szerepedet akkor kaptad meg. Mesélnél erről egy kicsit? Miért akartál bejutni a filmes szakmába?
- Nos, igazából kislánykoromban egy rövid ideig hercegnő, majd balerina akartam lenni.  Tudja, az a sok rózsaszín, csillámos dolog, a szőke herceg gondolata… Szerintem majdnem minden kislányt vonz. De aztán rájöttem, hogy igazi hercegnő nem lehetek, így az az álom befuccsolt. A balerina jövőképem viszont tovább élt, sok évig jártam balett órákra. Majd kinőttem ebből is anyám női magazinjait olvasva és a televízióban nézve a különböző gálákat. Így ötlet fejembe, hogy én is végig akarok sétálnia vörös szőnyegen, én is akarok egy szobrot, mert jól szerepeltem a mozivásznon. Hát egy nap úgy ébredtem fel, hogy én ma jelentkezek egy szerepre, elmegyek a meghallgatásra és megszerzem a szerepet. A családom szerencsére támogatott is ebben, a bátyám még el is kísért. A meghallgatáson nem féltem, inkább izgatott voltam és a végére nagyon boldog, hiszen jól sikerült.”
Hirtelen döntés volt, hogy én filmszínésznő leszek. De még milyen jó döntés! Azóta rengeteg másik filmben is szerepeltem, egyre nagyobb szerepekben és mára már befutott színésznő vagyok, aki büszkélkedhet egy viszonylag nagy rajongótáborral, habár még korántsem vagyok a karrierem csúcspontján, még sok a tennivalóm, hogy tényleg az egész világ ismerje a nevemet. De el fogom érni, hogy még ennél is nagyobb rajongótáborom legyen és az Oscar szoborig meg se fogok állni.
„- Igen, emlékszek, hogy milyen fiatal lány voltál még az első filmedben. Mostanra pedig már egy érett nő vagy. Hogy repül az idő! A balettozásoddal kapcsolatban, nemrég fejeződött be egy filmforgatásod, ahol egy balett táncost alakítasz. Könnyű volt a szereped alakítanod a háttértudásoddal, vagy a gyakorlások még így is megerőltetőek voltak?
- Is-is. Azért jól jött az a sok évnyi tánctudás, végre tudtam is kamatoztatni. De mivel sok évig nem balettoztam így az első pár óra gyakorlás kicsit megterhelő volt újra belerázódni a dologban, az elején szereztem is pár kisebb sérülést. Emellett ott volt az is, hogy szigorú diétára voltam kötelezve az egész forgatás alatt, alig bírtam kibírni! Be kell vallanom, hogy imádok enni, így a végén alig vártam, hogy vége legyen és újra azt ehessek, amit akarok. Ezek ellenére élveztem a forgatást, a kollégáim és az összes stábtag mind nagyon kedves volt, jó volt velük együtt dolgozni. Ami pedig a filmet illeti a napokban jelent meg hozzá még néhány promó kép és az első előzetes is nemsokára napvilágra kerül. Szerintem valami csodálatosat alkottunk, megéri majd a moziba látogatni érti.
- Nos, majd meglátjuk, nem igaz? Addig is lesz jó sok időd pihenésre, hiszen újra itt tartózkodsz Honolulun! Milyen újra itthon lenni?
- Üdítő! Örülök, hogy végre itthon lehetek, már hiányzott ez a sok napsütés, a pálmafák, a kókuszdiók, a kis napernyős koktélok, a hullámok és kockahasú, napbarnított bőrű, szörfdeszkás pasik… Tudod, a szokványos hawaii-i álom, hogy bikiniben fekszel egy napágyon, sütkérezel, közben koktélt iszol és dögös pasik legyeznek pálmafalevelekkel, esetleg egy-kettő még masszíroz is.
- Igen, ez tényleg csábító. Na, de ha már a pasikra terelődött a szó, mi van velük?
- Jelenleg szingli vagyok. Még nem igazán találtam olyan férfit, akivel valami komolyabb dogot el tudok képzelni már csóknál. Én nem vagyok olyan, mint a bátyám.”
Ó, igen. Hát persze, hogy csak rá kellett térniük a magánéletem e részérére is, csak el kellett mondanom, hogy szingli vagyok. Ennyivel a cikk címe az is lehetett volna, hogy „Thea Natalia Torres-Stronger, eladó szingli színésznő! Na, ki ad érte többet?”
„- Ó, a mostohabátyádról jut eszembe, mit gondolsz a botrányokkal teli életéről? És mit gondolnak róla a szüleitek?
- Semmi közöm a bátyám magánéletéhez. Felőlem azt csinál, amit csak akar, ahogyan akarja. Persze csak addig, amíg nem érint engem is. Apánk nem lelkes a dologért, anyánk úgy van vele, hogy a bátyám felnőtt férfi, tudja, hogy mit csinál.”
A bátyám, Devon, megérne minden nap egy külön mesét. Eleinte nem volt valami jó kapcsolatunk, sokat veszekedtünk. Ez aztán meg is maradt, de valami érthetetlen módon közel kerültünk egymáshoz, de csak, mint jó testvérek. Tudjuk egymás titkait, mindig számíthatunk a másikra és azt is tudom, hogy egy nőcsábász, kitől próbálok távol maradni, már amennyire lehet a piszkálódása és a lelkizés mellett történő veszekedéseink és a csábítási próbálkozásai közben. Hitetlen egy alak, szinte személyes ördögöm (néha ezért Hell-nek becézem), anyám pedig még jobban is kedveli őt, rokonlelket lát benne. Nem mintha ez annyira zavarni, így legalább van, amikor nyugton van mindkettőjüktől.
Hirtelen valamilyen csörömpölés hallatszik a közelből. Nem zavar, folytatom az olvasást. De tovább folytatódik és követi valamilyen törékeny tárgy, üveg vagy porcelán hangja. Kétszer is. Mi a franc? Ki akar ilyen késői tájt, ily barbár módon átrendezni a lakást? Apám biztos, hogy nem lehet. Anyámat se hiszem, a nap ebben az idejében viszonylag normálisan viselkedik. Egyik szolgánk se ilyen ügyetlen, azt hiszem. Gyorsan leteszem az újságot és elindulok a zaj irányába, hogy megnézzem melyik méregdrága tárgy tört össze és ki miatt. Ha az elkövető Dev, mert ilyen jól sikerült hazaállítani, akkor üdvözlésképpen én meg a fején fogok széttörni valamit és a testvéri szeretett tényleg csak úgy melengetni fogja a keblemet…