Több pletyka. Több ismeret. Több érzés.
Benedict a híres, előkelő Fletcher család legifjabb tagja. A vagyonos -ám korán sem túl udvarias- modoros család örököse. A vállalat lánc, amit az apja -különös figyelemmel- vezet, az egyik legpéldásabb Hawaii egész területén. Ebből kifolyólag Benedict sem lehet egy elhagyatott, szakadt, szürke egér, aki valamilyen sötét lukban tölti az életét. Bár apjával ellentétben ő nem az irodákat szeli, ő maga is különleges hírnévnek örvend. A filmipar egyik berobbanóan új csillaga. Különlegesen vonzódik a misztikus filmekhez, így leginkább azokban vállal szerepet, de gyakran készülnek róla fotósorozatok magazinokhoz, vagy éppen előszeretettel reklámoz valamilyen új piacra dobott parfümöt. Benedict élete maga a hab a tortán. Nem szenved hiányt fizikálisan semmiből. Mentálisan ravasz. Érzelmileg labilis. Könnyedén kompromittál. Különös érzéke van az irányításhoz. Domináló egyéniség. Nem tűri a parancsot, a szabályokat különösen úgy véli azért hozzák, hogy ő megszegje őket. Hűséges típus, annak ellenére, hogy lojalitását nem élheti ki. Nincsenek különleges emberek az életében. Az anyja nem törődik vele, az apja a munkájába halt bele, évekkel ezelőtt. Nagybátyja vette át a láncot, így ő foglalkozhat saját karrierjével. A nőkkel közömbösen bánik. Gyakorlatilag fenn hordja az orrát. Az elutasításba képtelen beletörődni. Nem érzékeli, hogy mikor kell feladni, nincs meg hozzá a képessége. Az érzelmeit csak ritkán mutatja ki. Különösen idegesítő személyisége kérvény nélkül hatol be mások szférájába.
Küldő adottságait tekintve, gyakran nyíratja le haját két oldalt, s hagyja égnek szelni a többi kósza tincset. Világító kék szemekkel hódít. Magas, sportos. Általában mindenhova elegánsan érkezik. Kiváltképp figyel az illatára. Borostás arcát gyakorlatilag sosem borotválja le egészen, -ha mégis, napokig nem mozdul ki- mert gyűlöli pucér arcperemét.

Harminc perc leteltével egy macska settenkedési képességeivel hagyom el a szobám és állok meg az ajtóban. Régi jó szokás szerint nem foglalkozok olyan világi dolgokkal, mint az öltözködés - lazán magamra dobom mélykék köntösöm, azzal viszont már egyáltalán nem törődök, hogy felhúzzam a bal vállamra is vagy éppen megkössem a derekamon. Most sokkal fontosabb teendőim akadnak. Az ajtófélfának támaszkodok és leplezetlenül bámulom; tekintetem talpától egészen a feje búbjáig siklik és vissza. Most nem ugrál pontról pontra, adatról adatra. Ebben a pillanatban enyém a világ minden ideje, és eszembe sem jut elkapkodni a dolgokat. Egyébként is mindenre választ kaptam már abból, ahogy billeg. Valószínűleg ideges. Valószínűleg nem kellett volna elrabolnom...
Ekkor fordul meg és találja szembe magát velem. Szótlanul levágja, hogy én vagyok az elkövető, majd tekintetének érzelem skálájával együtt, hátat fordít nekem -nekem?- és a nappali felé igyekszik. A lehető legnagyobb ívben tervez kikerülni, ellenben én ezt nem állom. Sőt. Neki iramodok, át a kanapén, seggel az asztalon, így elé ugorva. Szótlanul kinyújtom a kezem és sorompóként elé tartom.
- Miért menekül? - hangzik a kérdés vontatottan, mintha nem lennék tisztában a felelettel.
- Nem menekülök. - vibráló tekintete végre találkozik enyémmel.
- Nem hazudik jól... - pillantok végig rajta.
- Nem kérek pszichoanalízist. - von vállat és épp ellöki a karom.
- Kérés nélkül kapja. - szólok utána, majd követem.
Egy nagyon heves és riadt állapotba taszítom. Nem értem őt.
- Kérem. - szólok utána, miközben lemaradok a szobában.
Csakis ez eredményezheti azt a hirtelen mozdulatot, amivel lefékez.
- Megtenné, hogy elárulja végre, hogy mi baja van velem? Tegnap még hősiesen magával ránt, hogy ne érje golyó a seggem, erre idehívom, hogy megköszönhessem és most... - nem vagyok hozzászokva a stílushoz, amivel bánik velem. Miközben közelebb lépek hozzá, az egyik biztonsági őr lép be, hogy lecsekkoljon minket.
- Minden rendben Archie, menjen a dolgára! - szerencsétlen azzal a lendülettel fordul sarkon, amivel belépett. És ebben a pillanatban történik valami, mert a férfi szembe fordul velem, olyan lenéző pillantással, hogyha tudna, valószínűleg meggyilkolna.
- Értékelem, hogy megtisztel kitüntetett, különleges figyelmével... - int jobbjával felém és ez úgy hangzik, mint egy... elutasítás.
- Tessék? - lépek közelebb zihálva.
- Értékelem, de nincs szükségem rá, hogy az ágyába hozasson. Vagy, hogy újra elraboljon és ide hozasson! - milyen nyugodtan kiabál, sose láttam még hozzá foghatót.
- Én a hálámat akarom kifejezni, amiért megmentette az életem! - lépek még közelebb - Mondja meg, hogy mire van szüksége és megadom Önnek. - intek barátságosan jobbommal.
- Nem érti... - rajtam nevet? - Nincs szükségem a hálájára, semmire sincs szükségem Magától... Csak hagyjon békén!
- Kérem! - ez inkább egy felháborodott kérem' - Felvilágosítana? - nyögöm döbbenten, dühtől remegő térdeken - Elnézést, hogy igyekszem meghálálni, hogy tegnap este megmentette az életem. Ott akkor nem volt módomban, mert úgy elrohant, mintha...
- Mintha? - közelebb mozdul és ettől furcsán szédülök.
Pár másodpercen keresztül rajta tartom tekintetem, majd lemondóan sóhajtok. Pengeélesen villan bennem a felismerés. Most már bevallhatom magamnak; nem gondoltam én ezt át rendesen. De még csak felszínesen sem, és egyáltalán - megszűnik létezni a valóság, ha Ő a közelemben van, fejemből szabályos libasorban libbennek ki a gondolatok. Még friss a kapcsolat, tegnap óta ismerem. Hogy válthat ki belőlem ilyet? Undorító.
Többet akarok.
Ekkor vetem rá a Tekintetet. Ekkor próbálom foglyul ejteni, megbéklyózni, húzni és láncolni magamhoz minden csepp lelkierőmmel - valljuk be, az én szemeimmel nem nehéz legyőzni bárkit is ezen a téren. Hiába vágják hozzám dühösen minden ellenérvüket, hiába próbálnak visszatartani, a Pillantást csak állni tudják, megszüntetni, elgyengíteni, elpusztítani nem. És ekkor felvonva szemöldökét megrázza a fejét és nevet. Én pedig ... Hogy mit csinál?
A pillanat megtörik. Zavartan megnyalom kiszáradt ajkaim.
- És most? - kérdezem lemondóan.
A válasz megelőlegezője egy kérdőn felvont jobb szemöldök.
- Nyilvánvaló. - feleli.
- Nekem nem az. - ha lehet, magasabbra ugrik szemöldököm.
Az égre emeli pillantását és kényszeredetten felsóhajt, mintha én a világ legegyszerűbb dolgát kérdőjelezném meg.
- Úgy érzem, tanítania kéne az értetlenséget. Annyira egyedien lassú az észjárása, hogy még engem is  megdöbbent. - egy néma, hosszú pillantással felelek, mely többet elmond, mintha szavakba önteném ócsárlásaim. Kissé megrázza a fejét és igyekszik gépiesen kivonulni a teremből.
- Én nem önszántamból vagyok itt, és kérem a szexuális fellángolásait tartogassa másnak... - szól hátra válla felett menetelése közben.
- Én nem vagyok meleg! - tiltakozom követve a sötét hajú fickót.
- Persze, hogy nem. Ennek ehhez nincs is köze. – felém pillant és írisze veszélyesen csillog - Ön is tudja, hogy nincs, Benedict. - a leggúnyosabb hideglelős vigyorával válaszol.
Elakad a lélegzetem. Még soha nem fegyverezett le senki. Örökre ez a kép fog bennem élni, ahogy elszívja előlem a levegőt és a szemében villámok cikáznak. Elbűvölő, és könyörtelen.
Azzal a suhanással elfordul tőlem és én lebilincselve a megaláztatástól mozdulni sem tudok. Elég magabiztosan jelentem ki magamnak, hogy ez az eset minden kétséget kizáróan soha nem  ismétlődhet meg.

Soha.

Soha.

❝Kellett egy perc, hogy tudatosuljon bennem, hogy azért menekül ennyire, mert bűnöző. Kellett öt perc, hogy összerakjam a képet és megértsem, az én életem véletlenül mentette meg. Kellett egy nap, hogy újra uralkodjak a testem felett. Kellett két nap, hogy tudjak rá gondolni. Kellett három nap, hogy veszekedni tudjak magammal, Róla. Kellett egy hét, hogy elhatározzam, ha újra látom, megmondom neki a magamét. És kellett, két egész hét, hogy rádöbbenjek igaza volt... ❞

Benedict életében nem történt még soha ehhez fogható. Sosem mentették meg ilyen önzően az életét és soha - de soha - nem utasították vissza. Ugyan férfiakkal nem volt még korábban dolga, de bizton állította, hogy nincs olyan ember ezen a bolygón, aki képes lenne állni a Tekintetet. És mégis. Ez a sötét tekintet, azonnal elhárította hódító íriszeit, amivel képtelen volt megbirkózni. És ennél talán még inkább izgatta, hogy miért vette elő egyáltalán a Tekintetet? Mit akart a férfitól? Mit váltott ki belőle? És miért tartja őt melegnek? Benedict-nek minden hatalma meg van hozzá, hogy újra elkapja a fickót. És meg is fogja tenni. Elhatározta, hogy ekkora sérelem nem eshet a becsületén.