Szőke, dús hajkorona, mézédes, hívogató ajkak és hideg kékeszöld szemek teszik ellenállhatatlanná arcát, sokszor nézik meg az emberek akár egy kirakati bábút. Majdnem 180 cm-rel modelleket szégyenítő magasságokban topog. Nőies vonalai is tökéletesre hajazva megmutatkoznak, arányosan és csinosan oszlik meg rajta minden.

Gyönyörű, magabiztos nő hatását kelti a megjelenésével. Nem kifejezetten tűnik ki, kisugárzása miatt mégis fenségesnek hathat. Mosolya, mozdulatai, kecses mozgása, ötletes és kreatív nézetei teszik mindezt. Talán ezt nevezik igazi karizmatikusságnak. Szeret egyszerre csinos lenni és hanyag; kényelmes, de nőies; inkább a pasztell vagy sötét színek, mint a rikítóak, amik dominálnak nála. Mindig még tökéletesebb akar lenni.

Ez az alapvető nála, de az évek alatt olykor jó mélyre került. Mindenki felé van egy-két jó szava, mikor szükséges, szívmelengető érzést tud kelteni az emberben, ha beszélget vele és még ha olykor unja is, vagy esetleg totálisan érdektelen valaki felé, képes ennek teljesen ellenkezőjét magán viselni. Toleráns és türelmes, persze nem a végtelenségig és hihetetlenül odaadó. Igyekszik édesen és segítőkészen kapcsolatokat építeni és fenntartani azt az álcát, hogy gondtalan életet él. Akik már jól ismerik, tudják mikor és mi a helyzet, ennyire előttük nem jó színész.

A gyengébbik nem képviselője, aminek minden előnyét és hátrányát a lelki világán hordja. Vannak pillanatai, amikor tényleg csak a törődésre, maga mellett valaki óvó kezeire vágyik, és van, mikor elég erős és határozott átlépni mindenen és mindenkin, de hihetetlen sérülékeny mindkét esetben. Nem sértődékeny, viszont meg lehet bántani azért komolyabb dolgokkal, de ő nem a haragtartó, sokkal inkább a bosszúálló típus. Könnyek, mosoly, rosszkedv, vidámság, ridegség és meleg szív. Egyszerre, részletekben, egymás után, de bekövetkezhet.

Báj és kellem, de mi van mögötte? Vadóc és erőteljes, néha picit szeszélyes, de nem úgy forog azért, mint az időjárás. Ha gondol egy nagyot, megpróbálja megtenni, még ha őrültség is. Mániákus, hiszen a jobb ügyért akár a végsőkig is elmegy, vagy inkább elküldi az embereit. Vér tapad azokhoz a szép kezekhez, bár hivatalosan csak közvetetten, ezért is tipeg még szabad lábakon. A nevében hordja a bűnt, családja egy Oroszországban kiterjedt "tisztogató" vallási és politikai indíttatásból alakult szekta vezetői voltak, aminek világszerte híre ment. Ebben nőtt fel, erre nevelték világ életében, az eseményeknek köszönhetően pedig egy lett a vezetők közül.

Nehezen alkalmazkodik és legkevésbé sem sikerült még beleszoknia a szerepébe, hogy az óvatosnál is óvatosabb kell olykor legyen. Szülei, főleg édesapja nélkül, teljesen magára maradt, az embereiknek elvárásaik vannak, a nyomozások még folynak, ő pedig alig talált utat eddig saját káoszában.

Az elég jó, az nem elég jó, mindent vagy semmit, de még utóbbit is maximálisan. A tökéletesre próbál törekedni, minden olyan elemet és személyt, ami ebben akadályozza, azt próbálja semmisé tenni. Folyamatosan fejleszti magát szellemileg, a munkában és a magánéletben egyaránt, egyikben sem tűr hibát. Bár az igazi főnök szerep csak előbbiben illik rá, utóbbiban jobb szeret a biztos, de vezetett szerepkörbe kerülni.

13 évvel korábban…
Hatalmas havazások és hófúvások nehezítik a közlekedés egész Oroszországban, a kisvárosukat pedig külön nehézségek is érik, hiszen a városvezetőségi változások miatt még a segítségek se indultak útjukra utakat takarítani, bajbajutottakat menteni. Zhiva az ablakban lógva figyeli, ahogy a hatalmas hókotró küzd az utca egyik felében a megint feltornyosulni látszó hóval, a pelyhek pedig csak egyre sűrűbben szakadnak. A családi házas környéket az időjárás viszontagságain túl más is lázban tartja: sorozatgyilkost keresnek. Fiatal diákok és fiatal felnőttek, olykor politikusok az áldozatok, egy dolgot tudnak róluk, az alapján, amennyi előkerült eddig belőlük: egy jel volt a bal vállukba vésve. minden híradás erről szól mostanában. Egy elszigetelt vallási közösség tagjára gyanakodnak a jelekből, nagy erőkkel nyomoznak, de mindenkit óva intenek otthonaikban és ellenőrizni is járnak késő délutánonként.
A 14 éves Zhivana totyog az ajtóhoz, kezében egy könyvvel, másikban egy bögre teával. Látszólag egyedül van otthon, a rendőrség emberei szólnak be az ajtón, majd a jelvény megmutatása után, amire az ajtó üvegén kilesett, a láncot fent hagyva kinyitja azt.
- Igen?
- Jó napot kívánok! Járőrözünk a környéken, minden rendben van-e?
- Igen, anyukámék elakadtak az időjárás miatt, azt mondták zárkózzak be és senkinek ne nyissak ajtót, akiről nem tudom ki.
- Ez csak természetes, semmi probléma. Már takarítják az utakat, biztos hamarosan ideérnek. Mindent bezártál rendesen? Nincs semmi gond?
- Persze, rendben leszek.
- Reméljük hazaérnek, további szép délutánt.
- Önöknek is!
Elbeszélgetett velük, kap egy csokit majd vidáman intve otthagyják őt a rendőrök. Percekkel később megfogja a belső telefont és leszól a pincébe, körbenézve biztosan nincs-e már senki az ajtóknál és ablakoknál.
- Elmentek apu.
– Egy angyal vagy szívecském, szeretnél segíteni?
Válasz nélkül nyomta ki a telefont majd letette a kezében lévő holmit és a szekrény mögött lapuló plusz kulcsért nyúlt, amivel kinyitva a pincelejáratot elindult lefelé.
Tisztán emlékszik az első alkalomra, mikor 10 évesen, teljesen önállóan fedezgette fel a házat és nyitva maradt a pince, ő pedig lesétált csendben és észrevétlenül. A lépcső alján, a korlátok között leselkedve nézte végig, ahogy édesapja egy idegen férfit csomagol el az egyik barátjával egy nagy zsákba, minden csupa vér volt, ők ketten is. Nem állt össze a kép elsőre, ráadásul kimerevedett pupillákkal, szótlanul dermedt le. Ekkor anyukája megtalálta őt, elkísérte lepihenni, mikor felkelt elmesélték neki a szülei, mit látott. Elmondták, hogy ők csak megtisztítják a világot azoktól, akik szennyezik a szebb jövőt, az ő jövőjét is, ez egy szükséges és elfogadott dolog, mind rossz életű, vagy olyannak ártott, aki nem érdemelte meg azok közül, akit zsákban látott is egy ilyen ember volt.
Leért, a padlón egy vértócsa terebélyesedett, melyet láthatóan csoszogva széthordtak már körbe,  a lépcsőfeljárón karmolás nyomok, valaki szökni próbálhatott, végül egy kisebb beugró helyiségbe fordul, felfedezi az asztalt, amire egy vörös hajú, láthatóan a testéből élő nő van kifeszítve, gyengén ugyan, de még lélegzik. Körbenézve látja Dmitri bácsit, a két fiát, na meg Zlatan bácsit. Furcsa módon már közel sem kerül ettől sokkos vagy meglepődött állapotba, bátran sétál apukája mellé, akinek mosolyogva fogja meg a kezét. Végigvezeti tekintetét az asztalon fekvő testen, látja a kötelek és vágások nyomait, ahogy a maradék vér is szép lassan elhagyja a testet.
- Szeretnéd te megtisztítani őt?
- Hogyan?
Egy pengét ad a kislánynak, majd az édesanyján lévő medált mutatja mintaként. Zhiva készségesen elveszi, mosolyogva arrébb simítja az útban lévő vörös tincseket, még a szemébe is néz a hölgynek, aztán elkezdi.  A vonalak kissé elcsúsznak, szaggatottak lesznek, ahogy aprókat még mozdul a váll keze alatt, meg hát ez az első ilyen, amit megtesz, de abban már biztos, hogy sosem felejti el.
Mikor végzett, megdicsérték, majd édesanyjával együtt felment elkészíteni a vacsorát, édesapjáék pedig gondoskodtak róla, hogy a tisztítás sikeres legyen.

Napjainkban…
- Részvétem a szüleid miatt, tragikus lehetett, hogy elhunytak és még az is kiderül mit rejtegettek előtted. Ki tudja milyen bűnbanda hálózta be szegényeket.
Hallatszanak a szomszéd néni szavai, aki amúgy eléggé el van tájolva mindig az utcában zajló események terén, bár itt, amit a köz tudhat és a hivatalos szervek, az jutott el hozzá is. Zhivát a szülei elvesztése, legalábbis az, hogy még ő maga sem tudja mi a valóság, túlélték-e vagy tényleg meghaltak, megrázta, nem képzett színésznőként másként biztos nem menne ennyire jól ennek megjátszása. Nincs jól lelkileg, de tartania kell magát és megmenteni a saját életét. Bár határozottan zavarja a sok megkeresés, főleg, hogy ezek mellett az egész brigád irányítása rá szállt.
- Nagyon kedves, köszönöm. Nem hiszem, hogy a szüleim rossz emberek voltak.
Változások jöttek, amikre készítették őt, de arra nem, hogy mindezt egy hiba, egy a rendőrségig jutó, ott elhalálozó, megtisztítandó személy ügye is körül fogja majd lengeni. Megsimogatja a már karjaiba vett kutyust, majd elindul vissza a házba. Mindenki válaszokat keres, a házukat atomjaira szedték, szerencsére a kínosan ügyelt rend, tisztaság és nyomeltüntetés hatására semmi kézzelfoghatót nem találtak ott, azonban Zhivana költözik, méghozzá minél messzebb innen saját elhatározásból és rendőrségi tanácsra is. Azt mondták így tudják őt „megóvni” minden további rossztól, vagy, hogy esetleg őt is „beszervezzék” a szülei pótlására. Fogalmuk sincs mennyire melléfogtak. Mindezek mellett ő kitart, és folytatni fogja a felmenőiért, ő úgy gondolja, egy jobb ügyért tettek mindent, ami most nem omolhat össze.