Név Leila Penelope Keloha     Szül. hely, idő Honolulu, 1993.12.08.     Kor 22     Csoport civil     Avatar Nadia Esra

   

Magas, sápadt, vörös. Talán ezek az első gondolataid, amikor megpillantasz. Én átlagosnak mondanám magam, de az élénkvörösre festett hajammal elég feltűnő jelenség vagyok akár a helyiek, akár a turisták között. Szeretek vörös lenni. Szeretek magas lenni. Szeretem, hogy megnéznek maguknak az emberek. Nők és férfiak egyaránt. Élvezem, hogy rám néznek, és fogalmuk sincs, ki vagyok. Nem, mintha lenne rejtegetni valóm. Vagy nem deríthetnéd ki rövid idő alatt, miféle ember vagyok. Utálok unatkozni, és halálom a semmittevés. Mindig valami új dolgon töröm a fejem; szükségem van valamire, ami leköti az energiáimat és fókuszálja némelyest az igencsak szilánkos figyelmemet. Nem fogok arról nyafogni, milyen gázos életem volt; hogy kiröhögtek a suliban és kiközösítettek, mert zavartam az órákat, vagy valamilyen csínytevésen kaptak. Ráfogtam a figyelemzavarra egy idő után, mert így volt könnyebb. Nem fogok arról siránkozni, milyen nehéz egy helyben végigülni akár csak  egy nyomorult állásinterjút is, miközben odakintről autók zaja, gyerekek jókedvű kacagása, egy szökőkút csilingelő csobogása és még vagy ezerféle zaj szűrődik be a légkondícionált kis kihallgatóhelyiségbe. A háeres hölgyike csillogó kék szemei szinte keringőre hívnak, miközben felteszi a gusztustalan kérdést: mihez is ért ön tulajdonképpen? Nos igen. A kérdésre nem létezik egyszerre igaz és jó válasz, úgyhogy épp ezért üldögélek naphosszat az apám pénzén vásárolt, egyszer már csődbe ment képregénybolt verandáján egy szál cigivel és egy vázlatfüzettel a kezemben. Szinte fizikai fájdalmat okoz a hatórányi nyitvatartás, még úgy is, hogy hosszú ebédszüneteket szoktam tartani. Vagy néha ki sem nyitok. Nem sokat számít ugyanis a bevétel szempontjából, hogy nyitva van-e a bolt vagy zárva. A barátaim néha Foxinak, máskor Hipónak becéznek, utalva ezzel a fő színeimre, de egyáltalán nem zavar. Szeretek emberek közt lenni, mert mára megtanultam, hogyan kezeljem a defektjeimet és maradjak mégis önmagam. Szeretek új embereket megismerni, és turisták táskájában kotorászni. Nem azért, mert szükségem van a flancos napszemcsijükre, vagy a méregdrága napozókrémükre, hanem azért, mert a kleptomáinám néha még mindig képes elhatalmasodni rajtam. Látom rajtad, máris kedvelsz. Nem is! Odáig vagy értem!
 

Igen... nem voltam egy mintakölyök, az már igaz. De esküszöm, nem a matektanárt akartam kigúnyolni a küklopszságáért, egyszerűen csak kihasználtam a kínálkozó alkalmat és.. nos... nem számít. Szerintem vicces volt. Az igazgató viszont tajtékzott, anyám pedig végül kereshetett nekem másik iskolát. "lassan nem lesz hová átiratkoznod, szívem!" mondogatta egy időben anya, én pedig reménykedtem benne, hogy egyszer tényleg megtörténik a csoda és nem kell majd iskolába járnom.


Pedig szerintem mocskosul jó graffitiket kreáltam, csak valahogy senki sem díjazta a munkásságomat. Csak azért szoktam le róla, mert utálok festéket takarítani. Ettől függetlenül a neten azért még megnézheted a helyi újság régebbi hírei közt a munkáim egy részét. ilyen címet keress: Vandalizmus a McKinley Középiskolában. Egyetlen éjszaka alatt legalább száz "fenék arcú" emberalakot festettek valakik a patinás középiskola oromzatára. Szerintük vandalizmus, szerintem üzenet. De persze, küldjétek csak rám a Fájvót.


Csak azért húztam ki egy évig a fősulin, mert a bulik és a lányszövetségesdi nagyon is az én világom volt. A tanulás és az iskolapad koptatása már kevésbé. Naná, hogy leléceltem, mikor forró lett a talaj. Ha megdöntöd a lányszövetséged elnökét, csak azért, hogy amíg alszik, lemoshatatlan bajuszt rajzolj az arcára, sehol nem leszel igazán szívesen látott vendég. Ha pedig az alelnököt is megpróbálod becserkészni, aki kőheteró és kissé homofób is, végképp elvágtad magad. Ha pedig még vizsgákra sem jársz el, nincs sok esélyed a tányérsapkára. Nos, apu meg a büszkeség még egy ideig halogathatják a tervezett találkájukat.


Miért pont ez a lány? Ez egyszerű. És bonyolult. És egyértelmű. És... és lehetetlen. Már akkor meg akartam csókolni, mikor először megláttam. Bár akkor még csak annyit tudtam róla, hogy gyönyörű és szexi. Azóta kicsivel bővült az információkészlet Lanát illetően, de  csak még több okot szolgáltatott rá, hogy akarjam őt. De mire lenne az jó? Hisz csak turista. Nem marad sokáig. Úgy kell nekem egy heartbreak, mint pancsolónak a cápa. Ráadásul az "apja" rendőr. Lehet hogy sittre vágna, ha megtudná, hogy nem csak barátkozni akarok Lanával. Vagy szimplán bedobna a cápaetetőbe. Pedig nekem kell ez a nő. Fenébe! Zavarosabb ez az egész, mint a Cappy Pulpy, de nem gáz. majd kitisztul. Mint a látásom a tegnapi parkouros kis balesetem után. De ez már nem csak rajtam múlik.