Külső; Magas, vékony lány, akinek dús fekete haja van, amik hullámokba omlik a hátára. Mély, sötét szemei vannak és karcsú alakja. Aki rá néz, elsőre nem az jut eszébe, hogy aki vele szembe áll az egy képzett nyomozó. Elég sok időt tölt az edzőtermekben, az alakja rendben van. Hetente többször jár futni és a tengerparton úszni. Úgy érzi, hogy ha nem sportol nem is él. Ha nem rendőr lett volna, akkor biztosan valami sportoló lenne.
Belső; a szülei halála megviselték, így eléggé elzárkózott a világtól. Ezért is kérte az áthelyezését. Próbál kitörni a gyászból így minden erejét a munkájára fordítja. Elég határozott és makacs, nem szereti, ha valaki beleköp a levesébe. Elég visszahúzódó és félénk, de ha valaki megtámadja, nem tétlenkedik, és hamar feltalálja magát. Sok önvédelmi sportot megtanult, a fentiek miatt. Imádja a pisztolyát és az új lakását.

Mióta előléptetek furcsán érzem magam, nagyobb a felelősség, több a papírmunka. Persze élvezem, hogy nem kell az egyenruhába megsülnöm. Még is olyan, mintha az egész világ az én vállamat nyomná. A húgommal élek, aki a féltestvérem, állandóan bajba kerül, és ha nem a munkámat végzem és üldözöm a bűnözőket, akkor még a tesóm seggét is mentsem meg.
Belenézve a tükörbe túrtam bele a hajamba, ami lágyan csapódott a hátamnak és elmosolyodva húztam ki a számat, felkapva a kocsi kulcsaimat elindultam az őrs felé, hogy végre megismerkedjek az új társammal. Nem értettem miért kapok újat és azt sem, hogy miért most. Hiszen alig egy hete kaptam meg a régit. Én nem éreztem, hogy valami gond lett volna a kapcsolatunkkal. Bár néha volt mikor furán nézet rám, de úgy voltam vele, hogy lehet furcsa neki nővel dolgozni, meg biztos fél, hogy történik velem valami. De ezen már túl vagyok. Ugyan is még két évvel ezelőtt lelőttek, és az óta is a vállam fáj, ha jön a rosszidő. Nem volt nagy kunszt, csak hát még is átment a golyó a vállamon. Először arra gondoltam, hogy biztos ezért, mert fél, hogy nem tudom úgy megtartani a fegyvert. De ez nem igaz, azóta is mesterlövészt megszégyenítően tudok célba lőni.
De hiába rágódok, a múlton nem tudok vele mit kezdeni. Valamiért újat kapok, még ha nem is a régi kérte. Nem akarok rémeket látni. Már éppen kiléptem volna az ajtón, mikor hirtelen Lisa egyik macskája vágta magát hanyatt és dorombolni kezdett. Egy a négy közül, nem értem minek ennyi macska, de ő tudja. Úgy is szeretem az állatokat.
- Lisa! A macskád éhes. – morogtam és átlépve a szőrpamacsot indultam a kocsihoz. De úgy gondoltam, hogy inkább megvárom az álomszuszék húgomat, hogy elvigyem az iskolába, így legalább biztos lehetek benne, hogy a mai napon látja az iskola épületét. Szeretem őt, mert még is csak a húgom és igaz, hogy hét évvel fiatalabb, mint én. De akkor is, szeret kimaradni az iskolából.
Az ajtóba várva vártam, hogy végre kijöjjön, mikor csörögni kezdett a telefonom, hogy azonnal menjek be az őrsre, mert letartoztatták a húgomat. Először azt hittem ez valami rossz vicc, de rájöttem, hogy mióta kijöttem nem hallottam mozgolódást a lakásból. Homlokomat masszírozva indultam az útnak, és addig próbáltam megnyugodni. Persze mindig is tisztában voltam vele, hogy nem lesz egy fáklyás menet, hogy oda költözik hozzám, de, hogy reggel arra menjek be a munkahelyemre, hogy a húgom le van tartoztatva, azért már túllőtt minden célon. Szinte úgy robbantam be az őrsre és rohantam fel a lépcsőn, majd mikor megállított egy agyon plasztikázott nő, akinek látszólag az egyik pár fülbevalója annyiba kerül, mint az én éves fizetésem, akkor rájöttem, hogy a húgom mibe keveredett.
- Figyeljen, sajnálom. A húgom elég heves vérmérsékletű, biztosan ő is sajnálja. Higgye, el megkapja a maga jussát. – próbáltam a lelkére beszélni, de valahogy nem ment. Mindenképp fel akarta jelenteni, mert elég drága mulatság lesz a lány orrát rendbe rakni. Még a reggeli első kávémnál tartok és nem vagyok türelmes típus.
- Na, ide figyeljen Barbie, a húgom csak úgy nem töri el mások orrát, és ha nagyon akarom, biztos találnék valamit a drága lányáról, mert rá nézésre ő sem szent. – vettem egy mély levegőt és intettem a kollégának, hogy engedje el őt. Majd a szülők, miután köpni, nyelni nem tudtak elmentek, mint valami felfúvódott békák. Én pedig ott maradtam a drágalátos testvéremmel.
- Haza viszlek. – mutattam a kocsi felé és azonnal bevettem egy fájdalomcsillapítót és még egy kávét vettem az automatából. Ehhez kelleni fog az erősítés, kávé nélkül nem bírnám és a fejem is megfájdult a nő rikácsolásától. Már most jól indul az új társsal, biztos élvezni fogja a beszámolómat miért késtem le a bemutatásunkat.