State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Nevaeh&Saul ....Vannoy House

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sean J. Murrey
avatar
Playby :
Matt Lanter
Tartózkodási hely :
Hawaii
Job/hobbies :
surf
Hozzászólások száma :
28
Join date :
2015. Jun. 30.


TémanyitásTárgy: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-07-26, 21:10

- Sean, így akarsz jönni? Hogy nézel ki? Vegyél fel normális ruhát, mondjuk öltönyt, vagy legalább inget. Ne is képzeld, hogy így jössz el a találkozóra atlétában és pálmafás gatyában. És zuhanyozz már le, egész nap edzettél, tíz percet kapsz. – Apám szigorúan nézett rám, miközben nyakkendőjét igazgatta, ami persze most is tökéletesen lógott ott a nyakában, mint mindig.
- Nincs kedvem menni, jó? A te csajod,csinálj amit akarsz, engem nem érdekel. – Vállat vonva folytattam a pókember képregény legújabb számának lapozgatását, de a faterom dühösen kapta ki kezemből a színes újságot.
- Újranősülök, és a héten összeköltözünk velük, az a minimum, hogy eljössz erre a kurva vacsorára és normális leszel a menyasszonyommal. Van egy lánya is, szóval legyél normális, szedd össze magad, és ha tíz perc múlva nem vagy lent, akkor garantálom, hogy soha többé nem fizetek utánad semmit, és életed végéig gürizhetsz, hogy megfizesd a kocsi árát. – Az újságommal elszambázva rám vágta az ajtót, ami egyet jelentett azzal, hogy tényleg komolyan gondol minden egyes szót. Ó hogy mennyire utáltam, s azt kívántam, bárcsak anyával élhetnék.
- Seggfej – Dünnyögtem az orrom elé, majd gyorsan vettem egy zuhanyt és bár semmi kedvem nem volt ehhez az egész cirkuszhoz, magamra kaptam egy farmert, egy hozzá passzoló inget, s rá a kék zakómat. Félig sportos-félig elegáns, de a tornacipőből nem engedtem, ehhez a szereléshez sem voltam hajlandó fekete lakkos cipőt húzni. Így maradt a szimpla fehér edzőcipő forma, még egy kis parfüm, csak hogy a jövendőbeli nevelőanyám kedvére tegyek, na meg apám orra alá borsot, belőttem a frizurámat is, s amint elkészültem, negyed órával később már lent is teremtem.
- Késtél, ez negyed óra volt. Fiam, szedd össze magad, legyél kulturált és normális, ezt ne szúrd el nekem. Ó, és bármilyen is a kaja, dicsérd meg, mert Ő főz, szóval nem akarom, hogy már első este elrontsd a hangulatot. Lesz rá épp elég időd majd, ha együtt élünk. Mozgás. – Azzal előre menetelt, mint egy ezredes, elfoglalta helyét a Camaro volánja mögött, s még csak véletlenül se hagyta volna, hogy én vezessek.
Az út további részében az ostoba oktató fecsegését kellett hallgatnom, amitől a fejem már majd szétrobbant. Újabb negyed óra kocsikázást követően lelassított az egyik tengerparti ház mellett, ami szinte úgy nézett ki, mint az összes többi luxusvilla a környéken. Nagy placc, díszes kert, gyönyörű borítás, hatalmas erkély, még nagyobb ablakok.
- Az igen fater, tudsz házasodni…- Jegyeztem meg, meglátva az impozáns küllemű házat, nem mintha a miénk ne lett volna luxuskéró.
- Figyelj, Virginia tényleg rendes nő és gondolom a lánya is az. Legalábbis remélem, még nem találkoztam vele. – Torkát köszörülve, még gyorsan leellenőrizte a visszapillantó tükörben hátranyalt haját, a fogait, s nyakkendőjét. Csak ezután szállt ki, én meg őt követve lépdeltem a nyomában, míg el nem értük a bejárati ajtót.
A kezemben egy üveg bor fityegett, apám kezében meg egy nagy csokor virág és egy doboz bonbon. Milyen gavallér, hogy oda ne okádjak a rózsabokrokra…
Nem sok kedvem volt a találkozáshoz, lett volna jobb dolgom is, mondjuk, ha legurítok a bárban néhány sört a haverokkal, vagy felszedek egy névtelen macát és megpumpálom. Pechemre azonban egy ócska vacsorára voltam hivatalos, ahol meg kellett ismernem az apám által felkarolt két legújabb családtagot.
És akkor hirtelen nyílt az ajtó, majd egy egész jól karbantartott, negyvenes anyuka nyitott ajtót apám előtt, s szinte máris egymás nyakába borultak. Én meg, mint egy idióta hülyegyerek, mosolyt erőltetve álltam apám mögött, s vártam a bebocsájtást.
- Szívem, ezt igazán nem kellett volna, annyira édes vagy. – Mondta a virágra, majd mikor apám beljebb lépett, azután kerültem csak szóba.
- Ó, és ő lenne Sean? Hm, úgy látom az apjára ütött, gyere ide Sean, hadd agyjak egy puszit. Virginia vagyok, és örülök hogy megismerlek, remélem nagyon jól ki fogunk jönni egymással. – Rám mosolygott, kaptam két rúzsfoltos puszit, mire mosolyogva léptem be, némi zavarral, mert hát azért mégis csak most találkoztam az új mostohaanyámmal.
- Én is örülök, khm, hoztunk egy üveg bort. – Mosolyogva nyújtottam át, mire a nő – akit ekkor sikerült végre lecsekkolnom – hangosan kiabált a konyha irányába.
- Édesem, gyere ide, megjöttek , szeretnélek bemutatni, hallod? Sean drágám, a kabátot ott nyugodtan felakaszthatod. – Bólintva lépdeltem beljebb, majd elfordultam a fogasok irányába, s éppen a zakómat igyekeztem felakasztani, mikor újabb léptekre figyeltem fel, s meghallottam a fiatalon csengő női hangot. Megfordulva döbbenet ült ki az arcomra, ahogy láttam, apám kivel ráz kezet és kinek nyom az arcára két puszit….
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nevaeh Vannoy
avatar
Playby :
◊ palvin barbara
Tartózkodási hely :
◊ honolulu
Job/hobbies :
◊ tankötelezett
Csoport :
◊ diák
Hozzászólások száma :
36
Join date :
2015. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-07-27, 16:49


Az óra a legnagyobb ellenségemnek bizonyult.
A nyomasztó csendben hallhatóan szenvedve vonszolta maga után mutatóját. Bármikor a kijelzőjére pillantottam, kedvem lett volna merényletet elkövetni a szerencsétlen ingóság ellen. De végtére is kiderült, hogy olyannyira kimerültem tegnap este, hogy gondolataim hiába mozgatták meg karomat, hogy az vágja falhoz az idegtépő időmérőt, valójában az izmok nem mozdultak. Az ágy mellé készített napsárga lavórba lógott, elzsibbadva.
Az első, és egyetlen mozdulat, amire használható volt válltól lefelé érzéketlen karom, az az államra folyt nyál felitatása volt.
Hát ez undorító.
Hát még az milyen undorító volt, mikor a gyomrom tartalma nem csak, hogy kérvényt nyújtott be a távozásra, de erőszakosan szétfeszítve szövetekből felhúzott – az ő szemében börtönrácsokat, az enyémben – nyelőcsövemet, hogy birtokba vegye a műanyag edényt.
Mondanom sem kell, hogy a másnaposság tehetetlenségétől hisztérikusan sikítottam fel. Ennyire tegnap nem kívántam kiütni magamat. Most azonban az orromig sem láttam el. Ülni is fájt. A torkom szárazra aszalódott, s az epe visszamaradt kesernyés íze megrángatta egyensúly érzékemet.
Ó, bassza meg.
Az ágy másik felén kezdtem tapogatózni. A franciaágy szomszédos szárnyán azonban a frissen mosott ágyneművel biztonságba vont párna érintetlen volt. A paplant csak akaratlanul rugdalózó lábaim tették tönkre, nem az éjszaka heve. A Saulnak előkészített ágyrész érintetlen volt. S ahogy fáradt kezemet a takaró alá vezetve felfedeztem a testemre passzoló fehérnemű együttest, megállapítottam tiszta emlékezet nélkül is, hogy magam is érintetlen vagyok.

A szobában honoló csend jótékonysága megszűnt, ahogy anyám neki esett kerek, vaníliaszín vállával az ajtólapnak, hogy meggyilkolja nyugalmamat. Nyöszörögtem, kínlódtam. A halálomon voltam, ez a kíméletlen nő meg csak pörgött.
– Ideje lenne felkelned.
– Majd.
– Nem. Most.
Ez határozott volt. Tudván, hogy könyörtelenül további fájdalmat fog okozni, azonnal az éjjeliszekrényen nyugvó redőnykapcsolóért nyúltam, amit igyekeztem minél mélyebbre süllyeszteni a ráncos ágyneműk között. Anyám persze fölém mászott, rátérdelt a csuklómra, és tűrve, hogy visítok, mint akit éppen halálra kínoznak, elvette tőlem az irányítást.
A késő délelőtti napfény égetett. Szúrt. Bántott.
Ölni lett volna kedvem. Nem jártam messze tőle, hogy anyám után vágjam a mázsás súlyú hátitáskámat, amiben haza kellett hoznom az összes tankönyvemet az iskolai szekrényből, míg annak zárát nem teszik ismét használhatóvá.
– Megkértelek. Olyan szépen kértelek, hogy ma ne legyél másnapos. Hogy ne áradjon belőled a cefre szag… de egy alkoholista négyzetméteres kis sarkában a híd alatt nincs ilyen áporodott pia szag.
– Én sem sértegetlek. Fejezd be…
– Az anyád vagyok kisasszony, ha tetszik, ha nem. Mész és veszel egy zuhanyt.
Voltak ám konkrét elképzelései a reggelre vonatkozóan, mit ne mondjak. Célzón kitárta a csempézett helyiség ajtaját, s már a zuhanyrózsa fejéből pergő vízcseppek hőfokát is kellemesen langyosra állította. Új tusfürdőt bontott, a mosatlan köntös tetejébe öblítőtől illatozó kasmír törölközőt tett. S azt hittem, hogy a következőben még eljátszik a kisajátított helyiségemben, s megfelelő mennyiségű fogpasztával keni össze a kefét, hogy nekem már csak monotonon követnem kelljen akaratának ösvényét a célig.
Ehelyett rájött ellenséges kedvemre, és szó szerint lebénított, mikor megragadta hosszú karmaival bokámat, hogy úgy vonszoljon el tisztálkodni.
– Anya!
– Nevaeh. Hozzam a golfütőt a szekrényből? Megint eljátsszuk, hogy hét éves vagy és lilára kell vernem a segged, hogy szót fogadj? Ez kell? Tűnjél zuhanyozni.
A végére ő is rájött, hogy mennyire szánalmas lenne, ha neki állna a tizenhat éves lányát fizikálisan bántalmazni, s inkább egy utolsó vezényszót követően hátra hagyott.
Persze magával vitte a redőny távirányítóját, a földre húzta a takarómat és magamra hagyott szétkarmolt lábfejemmel, megnyomorított csuklómmal. Vadállat volt.

Mikor legközelebb találkozásra kényszerültem vele, a konyhából ananászos hús édeskék illata fonta csábos karjait nyakam köré. Imádtam. Ahogy anyám főztjét általában. Kár, hogy arra nem pazarolta az idejét, hogy kettőnknek ebédet és vacsorát készítsem.
– Ó, ugye már eszünk? Éhen halok.
– Húzd vissza attól a táltól a mocskos kis mancsaidat, Nevaeh Vannoy. Megvárjuk a vendégeket.
– Késnek?
– Nem, csak egyre jönnek. Te addig nyugodtan neki ülhetsz jól neveltséget tanulni. Igazán rád férne.
Negédes mosolyomat követően, nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy egészbe láthassa méregdrága otthonának tökéletességét. Kiülve a konyhapult mellé telefonomat nyomkodni, belerondítottam a látképbe. Élvezettel nyomkodtam a fehér táblagépet chips tejszínes-hagymás sójától maszatos ujjaimmal, hogy végignézzem Sean dokumentálásra került múlt éjszakáját.
Az első kép nem sokkal készülhetett később, mint ahogy megejtettük találkozónkat a női mellékhelyiségben. Égett az arca a pofontól, amivel lesújtottam rá gyűlöletem jeléül. Az alkohol pirosában jól kivehető volt ujjaim nyoma. Ajkának széléig nyújtózott.
Talán fájdalmat okoztam neki. De annyira megérdemelte.
A felettem álló anyám lesz a következő, akivel nagyon csúnyán összeveszek, ha nem hagy békén. Az okító szöveget félre téve, most csak egy üveg ásványvizet pakolt le elém. Komolyan, hálával tartoztam neki. Persze a nyelvem lerohadt volna, ha ennek hangot adok.
– Csak miattad lesz leves is.
Azonnal megtisztelve éreztem magam. Majd nem felejtem el imába foglalni a nevét.
Körülbelül negyed óra telt el, mikor anyám másodjára is átöltözött, beállította a haját, s leheletnyi sminkkel vonta be fiatalos vonásait, hogy aztán álljon az ajtó előtt és teli vigyorral várja a vendégeinket. Ehhez nem volt elég erő a lábamban. Már másodjára söpörtem végig Sean közösségi profilján, hogy elmerülhessek arcának szeretett pillanataiban, mikor anyám nagy örömére megérkezett az új családja.
Szerencse, hogyha nem tetszik az új csávó, meg az idétlen egyetemista ivadéka, megvan a lehetőségem, hogy elköltözzek apámhoz. Megengedné. Miért is ne örülne az év háromszázhatvan napjának, amit velem élhet?
Összegyűrve a rágcsálnivaló kiürült zacskóját, lelöktem magam a magasított lábú székről. Nem kellett volna, ugyanis ha nem találom meg a hűtőajtót, akkor eltanyálok. Csak lassan! – utasítottam magam türelemmel.
– Jó, jövök.
Áh, az első percnél nem lehet kínosabb az együtt töltendő másfél óra.
Nem akartam hinni a szememnek. Hogy ez az apró világ ilyen konok, kegyetlen mód ül meg gondterhelt vállaimon. Ez valami tévedés. Az anyámnak nem lehet viszonya Mr. Murrey-vel, akinek a fia Sean, aki most itt van ebédelni.
Hogy szakadna le az ég. Hogy dobnálak le a városra egy atombombát. Hogy mosna el a biblia hét csapás egyike, állna meg a szívem… vagy csak… bár üvölthetnék.
Ahogy Sean édesapja fölém magasodott, szívem már a torkomban dobogott. Látott félig meztelenül, látott a rendőrök előtt hamis tanúzás közben és… ajajaj… ebből semmi nem derülhetett ki.
– Nagyon örülök, hogy megismerhetem. Megölelhetem?
A férfi meglepettségét nem lehetett volna tagadni, de nem érdekelt. Amint lejjebb hajolt, s suttogva cinkosommá tehettem anyám szeretőjét, elégtétellel kántáltam kérésemet. Méghozzá, hogy ne adja anyám tudomására a történteket.
– Számíthatsz rám. Ez a mi titkunk, kishölgy.
Mr. Murrey megszorította kezemet, mintha ismeretségünk első lépcsőfokát tennénk meg, majd anyám oldalára szegődött. Átfogta derekát, úgy nézte, ahogy megsemmisülök a fia jelenlétében.
De nem szólt. A két felnőtt ki-ki maga érzéseivel küzdve tekintetében, figyelte, ahogy család lesz eddig két csonka és sérült emberből.
– Nevaeh, ő Parker fia. Sean Murrey. Sean, ő pedig az én kicsi lányom.
Anyám magára vállalta a szerepet, hogy megtörje a feszült csendet, ami jégként fagyott testemre. Kapkodva a levegő után, mintha tegnap este éppen nem felpofoztam volna őt, megkörnyékeztem. Nem lehetett szó hisztériáról, gyűlölködésről vagy egy újabb pofonról, amiért ennyire rászedett. Álltam viharos tengerszín szivárványhártyáinak háborgását.
Talán be kellett volna mutatkoznom? Úgy ismert ezen az átkozott szigeten, mint senki más.
Mit mondhatnék? Hé, Nevaeh, akit megdugtál részegen. Tudod, az ötszázezerből egy.
– Ismerem őt.
Ezzel megúsztam, hogy kezet kelljen ráznom az idegen női vaginákat megjárt ujjaival. Így is rosszul voltam. Nem ha még arra gondoltam, hogyan vette semmisnek odaadásomat.
A helyiségben persze csend lett, s mindenki a folytatást várta, míg szorosan magam köré fontam karjaimat.
Annyi mindent mondhattam volna. De ez még csak most kezdődött. S az ebédet, amit anya akkora szenvedéllyel készített, nem tehettem tönkre.
Ez a kettőnk dolga volt.
– Minden lány róla beszél a suliban. Hát még Camille… Sean szinte híresség a gimiben. Ismerem. Én Nevaeh vagyok.
Kétségbeesett mosolyt villantottam felé, mikor észrevettem, anyám hogyan rimánkodik magában, hogy kettőnk között ne legyen fennakadás. Annyira akarta ezt.
Mosolyogtam. De csak miatta.
– Én gyorsan megterítek és vízbe teszem ezt a csokrot. Nevah, mutasd meg Seannak az udvart kérlek. Egész szép a kilátás a tengerre. Parker, ugye segítesz nekem? – mosolyogva ragadta karon élete szerelmét, hogy eltűnjenek a színről.
– Annyira örülök neked… nem tudtál volna tegnap belefulladni a tengerbe? – negédes mosollyal fordultam el tőle, hogy csak hátamat lássa. Nem volt kedvem a vele való társalgáshoz. A markomba fogott ásványvizes üveggel és a hónom alá szorított tablettel céloztam meg az udvarunkat, amivel anyám dicsekedni akart.
Az se érdekelt, ha nem követett. Én meg sem álltam a hintaágyig, amibe kényelmesen elhelyezkedtem, hogy tovább bújjam a közösségi oldalra képek formájában feltöltött tegnap este történéseit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean J. Murrey
avatar
Playby :
Matt Lanter
Tartózkodási hely :
Hawaii
Job/hobbies :
surf
Hozzászólások száma :
28
Join date :
2015. Jun. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-07-27, 19:13

Megfordulva nem akartam hinni a szememnek, mikor megpillantottam Nevaeht, amint apám felé lép, hogy átölelje Őt. Pillantásunk összefutott, megtorpantam, s talán még az ajkaim is elnyíltak meglepettségemben. Hogy a fenébe történhetett meg az, hogy az apám ezen a hatalmas szigeten pontosan azt a nőt fogta ki magának, aki Nevaeh édesanyja. Miért épp őt, miért velük akar az apám családot, miért??
Kiszáradt a szám, de nem vízre szomjaztam, sokkal inkább egy pohár borra vagy kettőre, esetleg háromra plusz még néhány felesre, mert hát annak a gondolata, hogy Nev a mostohahúgom lesz, az egész egyszerűen nevetségesen hangzott. Az meg pláne, hogy holnaptól minden nap egy házban kell ébrednünk, egy asztalhoz leülni ebédelni, jópofát vágni és úgy tenni, mintha testvérek lennénk, vagy ha nem is, de legalább kedvelnénk egymást. Hihetetlen volt még mindig, s azt sem tudtam, hogyan kéne üdvözölnöm őt, azok után, amit a fesztiválon művelt velem.
Virginia kedvesen kezdte el a bemutatásunkat, ám Nevaeh azonnal rákontrázott, s egy pillanatig azt hittem, hogy mindent kitálal, és elmondja az anyjának, hogy mekkora szemét vagyok, amiért lefeküdtünk és másnap már más lánnyal talált együtt. Apám pillantása is rám futott, Virginia is engem bámult, Nevaeh szemébe meg bele se tudtam nézni. Nem akartam, hogy kimondja, hogy jelenetet rendezzen és újra felpofozzon, ezúttal szülői közönség előtt. Csak remélni mertem, hogy van annyi esze, és nem fog efféle magánügyeket kikotyogni az ősök előtt.
- Igen, ismerjük egymást..látásból. – Tettem hozzá gyorsan kis kitérőjéhez, s mikor azt ecsetelte, hogy rólam zeng az egész gimnázium, mosolyt erőltettem az arcomra.
- Hát igen, a vizilabda csapatunk elég sok kupát megnyert már, sőt idén játszunk majd a gimis csapat ellen is..egyébként Camille már mesélt Nevaehról , ő az évfolyamtársam az egyetemen. – Tettem hozzá, remélve hogy ezzel a ki honnan ismer kit kérdéskör véget ér, s nem fognak tovább bombázni mindenféle extrákkal.
A továbbiakban erőltetett mosollyal fúrtam pillantásom Nevaeh tekintetébe, de arra már nem tettem kísérletet, hogy apám kérésének eleget téve öleléssel vagy puszival üdvözöljem legújabb családtagjaimat. Még mit nem, kész agyrém volt ez az egész helyzet.
S ha ez még nem lett volna elég, a drága Virginia mindent megtett annak érdekében, hogy egymásra hangoljon minket, s jó szülőhöz híven összeboronálja az új testvéreket. Kínosan préseltem össze ajkaimat, miközben zsebre csúsztattam kezeimet, hogy ezzel leplezzem zavaromat. Mert hát bennem is lehetett némi zavar, s feszélyezettség a helyzetet tekintve. Nevaeh valószínűleg gyűlölt, ami azt illeti, én is haragudtam rá a történtek miatt, de ez nem az a helyzet volt, hogy erről beszélgessünk. Csak a vacsorát vártam, annak is a végét, néhány pohár bort, és hogy hazaszállingózhassak még az est leszállta előtt.
Ne, ne, csak ezt ne!
Magamban felordítottam, míg Virginia és az apám vigyorogva léptek le, hogy kettecskén tegyék azt a csokrot vázába. Mintha ez annyira kétemberes feladat lenne. Ráadásul az apám – aki természetesen tisztában volt a Nevaehval való kapcsolatommal – képes volt engem szarban hagyni, kettesben vele, míg ő nyugodtan romantikázik a nőjével. Remek, ebből is látszott, mennyire figyelmes és segítőkész édesapa.
Ahogy eltűntek, pillantásom inkább a helyiségben vezettem körbe, csak hogy kerüljem a szemkontaktust és ne kelljen beszélgetnem vele semmiről. Jó volt úgy tenni, mintha ott se lenne, vagy én ott se lennék, persze ez is csak addig tartott, míg meg nem szólalt, s gúnyos megjegyzéseit hozzám nem vágta.
- Kössz, én is jól vagyok. – Vágtam vissza gúnyosan, s ezúttal már pillantásom is belefúrtam kék tekintetébe. Persze, nem sokáig láthattam gyönyörű íriszeit, mert szinte azonnal hátat fordított nekem. Cöhh, nekem hogy lehet hátat fordítani?
Egy ideig még ott ácsorogtam, de amikor elindult kifelé az udvarra, megcsóválva a fejemet, utána sétáltam, s behúztam magam mögött az üvegajtót, hogy odabentről még csak véletlenül se hallhassák drága szüleink, ha elfajulna a helyzet.
- Hová menekülsz, tesó? – Gúnyosan szóltam utána, talán még egy mosolyt is húztam ajkaimra, de csak azért, hogy én bosszanthassam fel előbb a témával, mielőtt még neki jutna eszébe. Mindeközben közelebb sétáltam hozzá, s megállva a hintaágy mögött, arra támaszkodtam és odahajoltam a nyakához.
- Tök klassz lesz, gondold el, minden nap együtt reggelizünk majd, ihatok a csokis tejedből, megehetem előled a müzlit, közös fürdőszobát használhatunk, rád nyithatok odabent és végig nézhetem, ahogyan zuhanyzol. Hmm, és még csak nem is küldhetsz el, mert itt fogok lakni. – Legutolsó szavaimat egész közel hajolva, fülébe súgtam. Kár lett volna tagadnom, számomra még mindig nagyon vonzó kiscsaj volt, s ha a közelében álltam, még közelebb kívánkoztam hozzá.
- Kivel szövegelsz? – Látva hogy annyira nem figyel rám, kikaptam kezéből a mobilját, majd lapozgatni kezdtem, s döbbenten vettem észre, hogy alig fél órával korábban még az én profilomat nézegette.
- Mi van húgi, nyomozol utánam? – Széles vigyor futott ajkaimra, azt gondoltam, hogy talán még mindig tetszem neki, s ha nem is vallottam be előtte, ez némiképp jobb kedvre derített.
- Melyik képem jön be, hm? Nyugodtan megmondhatod, ez? Esetleg ez? Éjszakánként is ezt nézegeted? – Elé érve, vigyorogva hajoltam közelebb, de a telefont direkt nem adtam oda, s inkább magasba nyújtottam, hogy ha akarja, küzdjön érte.
- Gyerekek, nemsokára eszünk! – Hirtelen kiabált ki Virginia a konyhaablakon, s felnevetett.
- Látom , nagyon jól kijöttök, Nevaeh az egész lakást mutasd meg Seannak, a szobáját is, vagyis tudod azt a helyiséget, ahol most a ruháidat tárolod, mert az lesz az ő szobája, a tiéddel szemben drágám. – Meglepetten figyeltem Virginia irányába, s ez talán eléggé elvonta figyelmemet, hogy a lány kikapja kezeim közül a telefont, már ha korábban ez nem sikerült neki.
- Hm, saját szobám is lesz? Király, mit szólsz? Minden nap mikor felébredsz, integethetsz nekem. – Vigyorogva fürkésztem vonásait, kíváncsi voltam ahhoz, hogy mit szól az egészhez. Inkább szívtam a vérét, mint hogy egész nap feszengjek, annak nem volt semmi értelme.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nevaeh Vannoy
avatar
Playby :
◊ palvin barbara
Tartózkodási hely :
◊ honolulu
Job/hobbies :
◊ tankötelezett
Csoport :
◊ diák
Hozzászólások száma :
36
Join date :
2015. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-07-28, 13:55

A szigeteken összességében csak nem másfél millió ember él, így nehezen hihető számomra, hogy ebben a gyűrűzzük meg egymást és kössük össze a gyerekeink életét, nincsen semmilyen szándékosság. Könyörgöm, anyám elsőre is rosszul választott. Ha a céljai másodjára is kifáradnak a gyereknemzésnél, akkor esküszöm, nagykorúsítom magam és miután megszöktem, hagyom, hogy a reptéren vonagló arabok egyike a tulajdonába vegyen néhány tevéért cserébe.
Nem fogom szóvá tenni, ha szúr a szakálla, ha majd másik tizenöt feleséget is bevásárol a háztartásba, netán arra adja fejét, hogy engedetlenségért megkorbácsoljon. Oké, legyen. A világ minden fájdalma nyakamba zúdulhat, görgethet elém az élet akadályokat, de az nem történhet meg, hogy az anyám újra teherbe esik, főleg nem Sean apjától. Vagy bármelyik férfitől.
Nem. Nem. Nem.
Elérzékenyülhettem volna a gondolattól, helyette azonban ingerlékennyé tett a téma. Hogy az anyám szenvedne korai menopauzában. Vagy Murrey lenne impotens. Áh, egy Murrey nem lehet impotens.
Mérgemben tovább nyomkodtam a hideg felszínt. Ujjammal játszottam a korábban megnyitott weboldalak közül, de nem is figyeltem, mi tűnik fel a képernyőn. Kertünk egy távoli zöld pontjába révedt el tekintetem. Messze jártak gondolataim a hátam mögött támaszkodó Seantől, vagy a bent készülő ebédtől.
– Neked még mindig Nevaeh – még hogy tesó. Hogy nem szakadt le a nyelve, mikor kiejtette ezt a nyamvadt szót. Akaratlanul is eszembe jutott első éjszakánk emléke, mikor a rendőrség előtt tanúztam miatta hamisan. – Reggel húgom, este dugom, mi? Kár, hogy ezt elbasztad.
Tovább nyomkodtam a telefont, miközben lefejtettem arcomról a gúnyos álvigyort. Takargatnom kellett a fájdalmat, amit kiváltott belőlem a mi lehetett volna ha – kezdetű kérdés.
Bosszantott viselkedése, ahogy már az első percek óta nyeregben érezte magát a saját házamban, ami legalább eddig menedéket jelentett előle. Seant láthatóan sokkal kevésbé hozták kellemetlen helyzetbe a történtek, mint engem.
– Nem foglak elküldeni… nem fogok a szüleinkhez fordulni, panaszkodni vagy hisztériázni. De… – ebben a pillanatban ölembe ejtve a készüléket, arcáért kaptam fél kezemmel, s ahogy egy hete még csók előtt érintettem állát ujjaimmal, úgy most csupán azért kívántam közelebb tartani magamhoz, hogy ne kelljen megerőltetnem magam, s megkörnyékeznem, hogy ő is hozzám hasonlóan közelről hallja hangomat.
– Figyelj ide, Sean. A müzlibe patkánymérget szórok, a kakaóba olyan port keverek, amitől három napig nem fogsz leszállni a wc-ről, a törölköződet beszórom viszkető porral, a borotvahabodnak a helyébe tejszínhabot teszek… ó várj. Ezt a babapopsi állat kell egyáltalán borotválni? Nem vagy te ahhoz elég férfi.
Megőrizve teljes nyugalmamat, élvezettel paskoltam meg arcának felét, majd elhúztam kezemet, s jól láthatóan ruházatomba dörzsöltem a felületet, ami bőrével érintkezett.
– Ne bosszants fel. Élj úgy, hogy észre se vegyelek… kezd el most és ne faggass, az én dolgom, hogy mit csinálok a saját telefonomon. Hallod?
Csak egy percre nem figyeltem, az önelégült majomképű bátyuskám megfosztott a készüléktől. Komolyan, erre ezelőtt még nem volt precedens. Engem soha senki nem zavart meg, nem húzta keresztül a számításaimat, nem trappolt bele engedély nélkül az életembe, nem kényszerítette rám személyiségét, jelenlétét…
Megölöm.
– Ne nézegesd. Az a magánügyem! Sean!
Nem nőttem meg az elmúlt napokban, így a vállánál tovább nem értem. Nyugodt szívvel szenvtelenkedhetett tovább. Élveteg vigyorral konstatálta, ahogy szembe találkozott fényképeivel, majd a profiljával. Kedvem lett volna lenyűzni arcbőrömet.
Mérgemben erősen belekapaszkodtam karjába, majd ahogy nem hozott változást erőszakosságom, tenyeremmel párszor mellkasára csaptam.
Semmi változás.
– Az, amelyiken jól látszik a kézlenyomatom az arcodon, na az igazán sármos. Nem látszik a seggfej képed.
Anyám életében egyszer jókor vágott közbe. Amíg elátkozta a következő félórámat, Sean annyira elmerült a várt élményekben, hogy sikerült visszaszereznem tőle a mobilkészüléket. Kinyomva a világító képernyőt, a farmersort szűkös farzsebébe rejtettem el Sean elől. Nehogy már még én magyarázkodjak neki, aki meg sem érdemli a társaságomat.
– Mit képzel ez? És hol lesznek a ruháim?! Anya! – mire azonban visszakiabáltam a konyhaablaknak, már csak süket fülekre talált felháborodásom.
Anyám ostoba ötletének Sean kellett, hogy megszívja a levét.
– Ó, Sean. Kisebbségi komplexusod lesz, ha minden reggel a pasim farkának látványára fogsz ébredni. Az integessen neked… meg akinek kedve van. Indulj meg az emeletre. Essünk túl rajta… remélem, jó sokat vagy távol.
Megsemmisítően pillantottam hátra a srácra, hogy aztán sietős léptekkel hagyjam őt magam mögött. Nem volt más választása, minthogy kövessen. Az anyám minden egyes kérésének eleget kellett tennünk, hogy még véletlenül se legyen szembetűnő ellenségeskedésünk.
– Nem értem, miért lepődtél meg. Egy pillanatig sem gondolhattad, hogy egy szobában fogunk lakni.
Hitetlenkedő nevetéssel mentem felfelé az emeletre. Igyekeztem megelőzni, hogy azt a bizonyos szobát, ami szembe lesz az övével, és még mindig az én tulajdonomba állt, elrekesszem az ajtóval.
– Az ott az én szobám, Sean. Szóval tartsd tiszteletben. Ez lesz a tiéd – a kissé nehezen nyíló ajtónak vállammal kellett neki esnem, hogy kiszakítsam keretéből. Nem hiába, Sean pont ezt érdemelte. A dolgok legalját.
Persze, mikor villanyt kapcsoltam bent, s rájöttem, hogy ehhez a helyiséghez nem csak erkély tartozik kilátással a kertünkre, de még félszer akkora is, mint az enyém, nem voltam benne biztos, hogy helytálló elsődleges gondolatom.
Annyira még sem szívta meg.
– Van az emeleten egy fürdőszoba, de az én szobámból nyílik. A gardróbom, amit neked kell adnom, és van az én szobám. Itt nem fogsz eltévedni. Lent majd szétnézel…. Koncentráljunk a szobádra. Gyere, megmutatom az erkélyt. Az üvegajtót ha elhúzod, teljesen hangszigetelt. Miután két éve még egy óvoda volt itt mögöttünk, anyám minden nyílászárót hangszigeteltre cseréltetett. Elmondom ez miért jó. Ha kizárlak, és neki állsz sikítozni, akkor sem fog senki figyelni rád.
Sóhajtva fordultam körbe a helyiségben, felmérve a holnap délelőtti feladatomat. Mielőtt még átruházhattam volna az ablakmosás feladatának elvégzését Seanre, anyám hangja tette tönkre a pillanatot.
– Gyertek enni, drágáim!
– Mielőtt lemennénk. Ez itt nem a te házad Sean – ha szófogadóan előre iramodott volna, szembe állva vele, mellkasára támasztott tenyeremmel tartóztattam fel. – Nem hozhatsz ide nőket. Nem csinálsz bordélyházat az otthonomból. Rendben van? A legjobb az lenne, ha telebeszélnéd apád fejét azzal, hogy jó lenne, ha nem venné el az anyámat. Éljen még, keressen mást. Te sem akarhatod, hogy egy háztartásban lakjunk.
Számomra ez természetes volt. Persze, hogy nem akartam vele élni. Kicsit sem, amíg más nőket kell majd karjaiban látnom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean J. Murrey
avatar
Playby :
Matt Lanter
Tartózkodási hely :
Hawaii
Job/hobbies :
surf
Hozzászólások száma :
28
Join date :
2015. Jun. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-07-28, 18:42

Nevaeh rettentően rosszul viselte a társaságom, mindez érződött abból, ahogy társalogni próbált velem a hintaszék lágy öleléséből. Valamiért szimpatikus volt ez a helyzet, hisz legalább nem üvöltöztünk egymással és a keze sem járt el újból. Az előző estéhez képest így ez már maga volt a mennyország, s hülye lettem volna, ha duzzogva magára hagyom. Amúgy sem voltam egy duzzogó forma srác, lehet hogy hirtelen kerekedett felül bennem a düh és nagyon hamar haragra gerjedtem, de a hevességem gyorsan csillapodott. Míg előző este szívem szerint megrángattam volna, hogy észhez térítsem, a mai napon már inkább a helyemet kerestem társaságában, s próbáltam arra rájönni, hogy ez a helyzet zavar, vagy inkább kedvez nekem. Addig is, hogy minderre rájöjjek, jobbnak láttam szívni a vérét, s kifürkészni reakcióit.
- Nem kell aggódnod, egyszer már megvoltál, nem vagy újdonság. – Gúnyos hanglejtéssel búgtam fülébe a szavakat, majd ecseteltem, hogy milyen jó is lesz majd nekünk testvérként, hogy azzal is húzzam idegeit, mire a lány felém fordult és tenyerével érintette arcomat.
Nem zavart, sőt hagytam hogy ott tartsa tenyerét, kellemes érzés volt borotvált arcélemen érezni bársonyos érintését.
- Mondjad, hallgatlak. – Kíváncsian félmosolyra húztam ajkaimat, miközben kékjeibe fúrtam pillantásom és úgy hallgattam végig bestiális tervét, hogy mit hogyan fog majd véghez vinni annak érdekében, hogy megkeserítse az ottlétemet. Nevetnem kellett, s arcizmaim meg is rándultak, míg kifejtette előttem jövőbeli terveit.
- Úh, micsoda ördögi nőszemély lakozik benned, nem is hittem volna, hm milyen tüzes vagy ilyenkor.- A fene vinné el , hogy hajtott a vérem, s a társaságában képes voltam megfeledkezni arról, hogy alig fél nappal korábban még szörnyen összevesztünk. Már a sértettség is enyhült bennem, vadászösztönöm megint csak arra buzdított, hogy ha egy vadmacska ilyen harapós, azt újra meg kell szelídíteni. Nem kétség, hogy a sors egy újabb nehéz feladatot állított elém, ami egyelőre nagyon is kedvemre volt.
- Tejszínhab, te ó ég, szörnyű, máris reszketek. – Ujjaimat ajkaim elé tettem, s színpadiasan néhány másodpercig megjátszottam előtte félelmemet. Persze, utóbbi beszólása már annyira nem tetszett, arra már csak egy gúnyos mosoly futotta.
- Háhá, majd megfulladok a röhögéstől, annyira vicces vagy. – Flegmán fintorogtam, s ekkor már arcomat is elhúztam keze alól, nehogy már tapogasson azok után, hogy le mert babapopsiképezni.
Bár , ugyanabban a pillanatban ő is elhúzta kezét, s előttem látványosan törölgette meg farmer shortjába, mire felvontam szemöldökeimet.
- Mi van, félsz hogy leprás vagyok?- Értetlenül néztem rá, ez azért annyira már nem tetszett, tekintve hogy rettentően hiú voltam a külsőmre, és adtam is magamra jócskán. Ezután kaptam ki öléből a telefont, csak hogy lássam, mi az , ami sokkal érdekesebb volt nálam.
Persze, meg kellett volna lepődnöm azon hogy az én oldalamat nézegette, de már ez sem történt meg, hisz éreztem, hogy még mindig odavan értem. Még ha ezt nem is akarta nekem beismerni, egyértelmű lett az eddigi viselkedéséből.
- Jahhaj, ne már, szóval a seggfejképűekre buksz? – Nem sértődtem be, inkább továbbra is félvigyorral fürkésztem vonásait, s tetszett hogy végre egy kicsit talán sikerült zavarba hoznom őt, vagy legalábbis kellemetlen helyzetbe.
- Így jár az, aki titkon rajong a másik után. – Nevetve tettem hozzá, azután kiáltott ki Virginia az ablakon, s így szerezhette vissza készülékét a kezemből.
- Remek, lesz saját szobám, a tiéddel szemben. Gyerünk, gyorsan mutasd meg nekem, látni akarom. – Széles vigyorral néztem rá, hirtelen válasza azonban meglepett, s mosolyomat is az arcomra fagyasztotta. Pasija, neki? Akinek még az enyémnél is nagyobb? Na ne, nem lehet neki pasija, vagy mégis?
Míg értetlen fejet vágtam, addig ezen gondolatok cikáztak át elmémen újra és újra, hogy próbáljam összegyűjteni a hét eseményeit, s összerakni az apró kis kockákat. Ám hiába, semmilyen információm nem volt Nevaehról , amióta szakítottunk, nem hallottam róla egyetlen szót sem. Éppen ezért talán még igaz is lehetett, amit mondott, így még jobban fúrtam pillantásom a szemeibe.
- Mert új pasid van? Ezt elég nehezen hiszem el, hisz még mindig az én képeim nézed, szóval…ne is haragudj, de ezt nem veszem be. – Tessék, fő az önbizalom. Mosolyogva állítottam hitetlenségemet, bár a kérdés még mindig gyötört, hogy vajon most tényleg van-e valakije, vagy csak nekem akar hazudni és ezzel az egész kis történettel felbosszantani.
- Miért lennék sokat távol? Egész nyáron itt leszek, szóval bocs, de ez nem nyert…jól van már, ne lökdöss. – Szemeimet forgatva indultam befelé, s amerre Nevaeh ment, arra sétáltam én is. Az út egyenesen az emeletre vezetett, ahol kíváncsian vezettem körbe pillantásom a falakon, és a folyosóról nyíló helyiségeken.
- Hát pedig, akár még egy szobában is lakhatnánk, talán még élveznéd is. – Közelebb lépve hozzá, utóbbi szavakat már felé fordulva , egy mosollyal körítve hintettem el. Egyik tenyerem zsebre csúsztattam, s normál tempóban sétáltam mellette, hogy még jobban szemügyre vegyem legújabb otthonom.
- Áh, a tiéd? Szabad? – Igazából nem érdekelt, hogy szabad-e vagy sem, pofátlan módon léptem az ajtajához, majd lenyomva a kilincsét, bekukkantottam hozzá.
- Hú, ez sokkal rumlisabb, mint az enyém. Nem véletlenül mentünk mindig hozzám. – Vigyorogva szemétkedtem vele, bár tény, hogy volt némi igazság a szavaimban, hisz néhány holmi szó szerint szanaszét hevert a szobájában.
- De Nevaeh, hol van az egész alakos posztered rólam? – Felé fordulva felröhögtem, miközben íriszeit kémleltem, s vártam, hogy megjelenjenek dühös vonásai. Tetszett, ha egy kicsit is feltudtam bosszantani, mert éreztem, hogy tudok még hatni rá, így vagy úgy.
- Ez itt? – Érdeklődve lépdeltem közelebb a láthatóan nehezebben nyíló ajtóval felszerelt helyiséghez. Mi tagadás, ott se volt nagyobb rend , mint a lány szobájában, de sokkal fényesebb és tágasabb volt.
- Nem rossz, nem rossz…egy kicsit át kell alakítanom, hogy elférjenek a gördeszkáim, a foci, a súlyzók és a dobfelszerelésem. Meséltem már, hogy imádok dobolni és úgy hat éves korom óta játszom? Te is élvezni fogod, általában este tíz-tizenegy felé szoktam gyakorolni. – Negédes mosolyt villantottam felé, persze hogy csak szívattam, hisz nem volt dobfelszerelésem, de élveztem szívni a kiscsaj vérét.
Kezeimet összefontam mellkasom előtt, s úgy pillantottam körbe, amint tovább mesélte, hogy mi hol található.
- A te szobádból nyílik? Ez azt jelenti, hogy minden este, mikor zuhanyozni indulok, át kell sétálnom a szobádon? – Sejtelmes vigyor kúszott ajkaimra. – Egy szál törölközőben? Nem zavarna? Ha zuhanyzás után, vizesen a derekam köré csavart törölközőben sétálnék át a szobádon? – Sejtelmes mosollyal húztam fel egyik szemöldököm, hátha még sem öltem ki belőle mindent azzal az estével, s talán volt néhány kellemes pillanat is, amire emlékezett.
- Oké-oké, nézzük a szobám részleteit. – Zsebre csúsztatott kezekkel követtem őt, míg nem figyelt, hátulról szemügyre vettem, hogyan áll rajta a rövid farmershort, s ajkaim apró mosolyra húzódtak.
- Hm, ez egész tágas erkély. – S amint kilépett előttem, egy pillanatra fenekére csúsztattam a kezem, de el is húztam, ahogy én is kiléptem utána. Tettemről kizárólag galád vigyorom árulkodott.
- Mi az, valami baj van? – Jó egy kicsit szemét voltam, de kezdtem egyre inkább élvezni ezt az ebédet, sokkal jobb volt, mintha üvöltöztünk volna egymással.
Ekkor lehetett hallani, ahogy az anyja kiabál odalentről, de az erkély ajtaját elhúztam hirtelen, s annak támaszkodtam. A hang elnémult, piszkos mosollyal pedig Nevaeh pillantását fürkésztem.
- Ez tényleg hatásos, tehát most téged sem hallanának innen, igaz? – Vártam, mikor robban már a bomba, szavaira csak elmosolyodtam.
- Kedves Nevaeh – közelebb hajolva folytattam. – Úgy látom, hogy az apám hamarosan feleségül veszi az anyádat, ami annyit tesz, hogy holnaptól már Virginia Vannoy Murrey lesz, így ebből a házból is Murrey birodalom lesz. És nem hiszem, hogy engedélyt kéne tőled kérnem húgocskám. – Nyomtam meg az utolsó szót, míg kezem még mindig az erkély ajtaján pihent.
- Szóval most őrjöng ki magad, míg nem hallják, mert most vár ránk egy fantasztikus ebéd, amit el kell majd fogyasztanunk. – Csak ezután engedtem, hogy fölém kerekedve, kinyithassa az ajtót és egérutat nyerjen előlem.
Ha elindult, követtem őt, s a megterített étkezőbe sétálva, mosolyogva foglaltam el helyem az asztalnál.
- Drágáim, gyönyörű család leszünk, és én ennek annyira örülök. – Virginia meghatódva húzta magához Nevaeht, másik oldalról meg engem, amire persze furán vontam fel szemöldököm.
- Foglaljatok helyet, mi Nevaehval tálalunk, gyere szívem. – Virginia a konyha irányába indult, odabent megigazgatta a haját, majd lánya felé fordult.
- Mit szólsz kicsim? Rendes gyerek? Jól meglesztek, igaz? Hogy tetszett neki a szoba? Parker imádja a házat, már most, éppen arról beszélgettünk, míg ti kint voltatok, hogy néhány átalakítást bevezetünk, ott az emeleten is , hogy mindkettőtöknek kényelmes legyen. Egyébként olyan sápadt vagy…egyél egy kis erőspaprikát. Ezt pedig vidd ki, gyerünk, vidd azt a forró levest, de vigyázz vele! -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nevaeh Vannoy
avatar
Playby :
◊ palvin barbara
Tartózkodási hely :
◊ honolulu
Job/hobbies :
◊ tankötelezett
Csoport :
◊ diák
Hozzászólások száma :
36
Join date :
2015. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-07-29, 16:09


Gúnyos volt. Bántó, játékos, kitartó, vonzó, kaján.
S ahogy belemerültem arcának vonásaiba, hogy meglássam benne a fiút, aki éjszakánként álmaim főhősét testesíti meg, vagy az élveteg mámort hajszoló szenvedélyes szeretőt, a gyengéd fiút a partról, aki ártatlanul szunnyadt mellettem, az apjára szemet forgatót, a rendőrök nyomán ellanyhult érzésűt, a ruháimat szavak nélkül lekönyörgő felfedezésre váró gyermeket, mindet ott láttam benne. Hangja nem karmolt belém, már nem sértett. Nem kerestem akaratosan dacoló aggályokat. Ráhagytam. S gyenge álomhullámomból nem is ébredtem meg, míg Sean alatt meg nem billent a talaj, s a srác nem végezte lábaim elé hullva, elhagyva magabiztosságának nyergét a magas lovon.
Nevetnem kellett. Rajtam volt a sor, hogy felülemelkedjek rajta. Hiszen fogást találtam ijedelmén, ami miből is fakadt? A ferde tényen, hogy már más hímneművel állok kapcsolatban?
Várattam. Ahogy láttam érett nőktől, ahogy olvastam, ahogy illőnek tartottam, ahogy Sean Murrey azt megérdemelte.
Felemelkedtem ültemből, s a hintaágy már csak lágyan nyekeregte olajozatlan bánatát, mikor megtorpantam az egyetemistám oldalán, hogy felnézve rá mélyebbre szúrjam a kétely vájta sebbe a fájó igazság szérummal átitatott tőrt.
– Nem haragszok Sean. Ez nem templom, ahol az elsősorban hinni kell – hiába minden jól neveltségem, kinevettem őt. Bosszantó, nőies hamvassággal nevettem rajta. – Ott álltunk egész hosszan a pultnál. Csókolóztunk, ittunk… simogatott. És nagyon jó volt. Reméltem, hogy látni fogod, hogy egy másik pasi is képes arra, amire te. Ebből adódóan pedig érdekelt volna, hogy mennyire ittad le magad miattam. A képeken elég elhasznált vagy… olyan elázott. Furcsa, amíg együtt voltunk, nem láttalak ennyire megviseltnek. Na, gyerünk bátyuskám. Megmutatom a szobádat, ahonnan remek rálátásod lesz a medencére, ahol meztelenül szoktam fürdőzni.
Persze, hogy nem voltam annyira elvetemült, hogy hangyacsípésnyire duzzadt bájaimat közszemlére tegyem. Tizenhat évesen az ember lánya a legelégedetlenebb a testével. Takargatja, s csak a bizalmaskodók körének enged belátást az optikai csalások lehetőségével hitegető ruhadarabok mélyébe.
Nem egy egész utcának!
Sean érzékeit megcsalni, s gondolatainak teret engedni, eszét venni mégis annyira jól eső volt, hogy nem tudtam ellenállni a szemérmesen tamáskodó feltételezésnek, hogy a srác éppen forr saját mérgében, amiért nem lakott eddig házunk szomszédságában.
– Nem Sean, nem élvezném a szexuális zaklatásaidat. A libidód fojtogató. Több okból sem vagyok benne biztos, hogy ki tudnék kelni az ágyból, ha te az én szobámban csomagolnál ki. Nem… az ott tökéletes lesz neked.
Elemeltem meztelen talpamat az utolsó lépcsőfokról, hogy miután törvényszerűen szembe ment a tilos a szobámba való belépés szabályommal, áttereljem a folyosó azon térdelére, ahol neki a helye volt. A gardróbomban.
– Ne kötekedj. Te fogod kitakarítani…
Szememet forgatva torpantam meg az ajtó küszöbén, miközben ítéletét vártam. Az eddig csak szekrényekkel, polcokkal, fiókokkal ellátott helyiségben némely ruhám még összehajtogatásra várt, így a fehérneműim is. Az kéne még csak, hogy bármelyik kislányos darabon a nyelvét köszörülje. Így amíg ő azt taglalta, mennyi ocsmány férfiholmival fogja átvenni a hatalmat a helyiség felett, a karnyújtásnyira heverő melltartókat és pamut bugyikat begyűrtem a legközelebbi fiókba.
– A fürdőszoba azért nyílik az én szobámból, mert az enyém. Te és minden hozzád tartozó, akit nem illetek jelzővel, a lenti fürdőszobát fogja használni, amit anya és az apád is. Nem hiszem, hogy szükségem van a férfi kencékre a csodálatos fürdőszobámban… El leszel te odalent is.
Teljes meggyőződéssel adtam tudtára a szabályokat, abban bízva, hogy nem lesz ellenvetése, s belenyugszik, hogy hiába hívja holnaptól ezt az építményt az otthonának, nem lesz minden felett kiterjesztett uralma, s mielőtt határokat döntene porba, muszáj lesz kérnie.
Az erkélyt szóba hozva, kötelességemnek éreztem megmutatni az elszigetelt kis részt, ahol az első szál cigarettákra gyújtottam rá, míg anyám a nappaliban tanulmányokat gépelt. A ház minden pontjához emlékek fűztek, s valahogy nem is kívántam, hogy Sean belerondítson a múltamba.
Épp, hogy kitoltam az ajtót, s hátat fordítottam neki, megéreztem kezét a fenekemen. Nem volt kérdéses, hogy mit éreztem, így meg sem próbáltam bizonygatni hisztérikusan sértettségemet. Mind a ketten tisztában voltunk vele, hogy nem bírt a vérével, s a látvány megbolondította. Mosolyognom kellett volna. S a mellkasomat szétfeszítő düh ellenére is nyugodtan reagáltam.
– Ne fogdoss Sean, ahhoz sincs már közöd. Elbasztad. Ez mindig jusson eszedbe, mikor meglátod bármelyik neked tetsző kis részemet. Fogtad? – fölényes mosolyom kiszélesedésével emeltem egyre feljebb és feljebb kezemet, hogy mellkasára paskoljak, mint az elveszett lehetőségek nyugtatásául.
Pedig tetszett volna. S mikor ránk húzta az erkély üvegajtaját, nem az ijedtség volt az első gondolatom. Sőt. A farmeranyagon át felforrt bőrön szívesen éreztem volna újra kezét. Elkapott a hév. Magával ragadott a hiány karja.
Sean passziójának tekinthette a nőkínzást. Olyan jól csinálta… érzékkel és hozzáértéssel, talán a tudtán kívül szipolyozta ki belőlem a maradék tartást, hogy újra betegévé tegyen.
– Nem fogok őrjöngeni. Azt akarom, hogy te bukj ki először.
Megerőltetve magam elfordítottam fejemet az ajtó kilincsén nyugvó kézfejéről. Nem akartam elképzelni, hogy neki préselve őt az üvegezett ajtónak, csókjainkból életre váló sóhajokat és nyögéseket nyom el az átlátszó szigetelés.
Az ajtó kinyílt, s mintha a bentről kitóduló levegő jelentené a szabadságot, úgy kaptam életre a menekülési útvonalat látva.
Megelőzve Seant, áttörtem bűvkörének kontúrját, s a már ismert úton mentem le a konyhába, ahol már a szülők izgatottan vártak kettőnket. A konyha határán lépteim lelassultak. A vesztőhelyre is jobban sietett az ember, mint amennyire én vártam az idillikus ebédet. Ha anyám nem szegődik kettőnk mellé, hogy karjai alá vegyen bennünket, akkor lehet, hogy hátraarcot mímelve elrohanok otthonról.
Míg ő annyira ujjongott, én belül megsemmisültem.
– Tálaljunk – nyögdécselve egyeztem bele. Némán követtem anyámat a konyhába, ahol kis híján elejtettem a kezembe nyomott forró leveses edényt.
– Tessék?
Túl sok jót feltételezett arról a szemétládáról az asztalnál. Ráadásul mi van, ha az alma nem esett messze a fájától?
– Tetszett neki. Imádta. Biztos, hogy muszáj velük összeköltöznünk? Nem lehetne, hogy külön háztartásban folytassátok, és néha összejárjatok? Anya, már volt egy házasságod.
– Fejezd be Nevaeh a hisztériát. Mától nem csak te leszel, ezt fel kell dolgoznod. De ne viselkedj ennyire pesszimistán. Indulás!
Senki nem díjazta a mai napon a függetlenségi törekvésemet. Még Sean is boldogan dobta el magától eddigi jól megszokott életét, hogy nálunk újat kezdjen. Megőrült a világ?
A levessel már az asztal körül tébláboltam, s megfordult a fejemben, hogy az egészet Sean ölébe öntsem, de ez nem tűnt végül olyan jó ötletnek. Elvetettem a lehetőséget. Látva, hogy az egyetlen hely Sean oldalán maradt, megemberelve magam, helyet foglaltam.
Nem tudtam visszafojtani a felöklendezett negédes mosolyt.
Rosszul voltam ettől a nagy ismerkedéstől.
– Nevaeh, édesem, szednél Parkernek és Seannak? Azonnal behozom a leveshez a fokhagymás cipót, amit én magam sütöttem. Még most veszem majd ki a sütőből. Azonnal jövök vissza!
Parker arcára futólag csókot nyomott, hogy aztán izgatottan visszasiessen a konyhájába.
– Az édesanyám főztje igazán mennyei. Ha egyszer rákap, Mr. Murrey, többé nem kíván majd máshol enni.
– Ebben egész biztos vagyok. Nevaeh, kérlek, tegeződjünk. Jól ismerjük már egymást. Elvégre, a kislányom leszel.
A szedőkanál megmerevedett ujjaim között, s visszaejtettem a krémlevesbe. Messze menőkig nem izgatott, hogy a becsapódáskor kifröcskölődő kisebb-nagyobb cseppek mind ott végezték Sean világos színű ingjén. Ó, és ezt még csak nem is szándékosan követtem el ellene. Nem is fogok hát bocsánatot kérni.  
Mire anyám visszaért, sikeresen megtöltöttem mind a négyünk tányérját. Még Seanét is. És nem moslékot öntöttem bele.
– Vegyetek drágaságok.
A felszeletelt, vadul gőzölgő pékkészítményt anyám az asztalközepére tette, de mivel nem állt szándékomban mindent fellökni magam előtt, kezdve a hatvan féle borospohárral, át a szalvétadíszeken, inkább felemelkedtem ültemből. Seannak az volt a hatalmas szerencséje, mikor úgy döntöttem, hogy egy kicsit megtaposom cipőbe bújtatott lábfejét, hogy én mezítláb voltam. De az ujjpercei ettől függetlenül is úgy érezhették, hogy a Csomolungma sziklái nehezedtek rájuk.
– Sean, ugye te is kérsz?
A kikészített kis tányérjára, neki is emeltem a cipószeletből.
– Mr. Murrey, vagyis… öhm. Parker. Sean azt mondta, ügyvédként praktizálsz. Itt is fogod folytatni a munkádat? Van itt lent egy tágas helyiség, még üresen. Be is rendezkedhetnél, hogy itthon tudj dolgozni. Vannak tanítványaic is? A végén lehet, hogy én is rákapok az ízére. Pályaválasztás előtt állok. És tekintve, hogy az anyám nem akarja, hogy annyi alkoholista ember között mozogjak nap, mint nap, mint ő… lehet szívesen nyernék betekintést a munkádba.
Megjátszottam az ostobát. Hiszen tudván, hogy Saul mindennapos vendégünk lesz, szóba kellett őt hoznom. Mégis csak Sean orra alá akartam dörgölni a tényeket, s nézni, ahogy szenved az udvaron már feszegetett témától.
Míg a másik oldal nem figyelt, s én elég közel voltam Seanhez, észrevétlenül hajoltam a füléhez.
– Szinte el is felejtettem mondani, hogy ismered…
Valószínűleg ennél nem kellett több. A téma még nem nyugodott le. Szakadék tátongott a felrebbentett hír és a valóság között.
Persze, nem akartam mutatni, hogy mennyire élvezem, hogy belé márthatom szavaim élesre köszörült pengéjét, így jóízűen emeltem egy kanálnyit a tejszínes hagymakrémlevesből ajkaim közé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean J. Murrey
avatar
Playby :
Matt Lanter
Tartózkodási hely :
Hawaii
Job/hobbies :
surf
Hozzászólások száma :
28
Join date :
2015. Jun. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-07-29, 18:22

Az, hogy barátja lehet, nem csak hogy váratlanul érintett, de néhány pillanatra elrabolta jókedvemet, s arra késztetett, hogy folyamatosan azon kattogjon az agyam, vajon igazat mond-e, vagy szimplán csak ezzel akar visszavágni azért, amiért szemét voltam vele?
Hiába fúrtam mélyen pillantásom igézően kék szemeibe, azokból elég nehéz lett volna kiolvasnom az igazságot, bár tény, hogy amit szavaival művelt, az éppen elég volt ahhoz, hogy kétségeket váltson ki belőlem.
Annak ecsetelése, hogy egy sráccal volt azon az ominózus koncerten, akivel ölelkezett, aki hozzá mert érni bársonyos bőréhez, aki helyettem vette csókját ízes ajkainak, felbosszantott. S ha kétségeim kopogtatták is koponyám hátsó zugait, s pár percig gyanakodva figyeltem Nevaeh vonásainak rezdülését, továbbra sem akartam elhinni mindazt, amiről jókedvűen kitálalt nekem.
Blöff. Egész biztosan az lehet, hisz aki olyan szörnyű hisztériát lecsap nekem egy mosdóban amiatt, hogy más nőt döngetek, az még mindig vakulásig belém lehet zuhanva, s még mindig értem epekedik. Egy ilyen lánynak pedig minek kellene más, mikor értem is rajonghat? Nem, kizárt, hogy Nevaeh felszedett magának egy pasit egyetlen hét alatt. Még engem sem heverhetett ki, nem létezik, hogy máris túllépett rajtam.
Gondolataim cikáztak, mielőtt azonban a lány még azt hinné, hogy sikerült ledermesztenie szavaival, gyorsan mosolyra húztam ajkaimat, s a tipikus ’ na persze’ hitetlenkedéssel legyintve intettem búcsút bosszantásának.
Onnantól kezdve újra elemi ösztönnel vetettem bele magam a kiscsaj bosszantásába, zaklatásába, levadászásába, s egyúttal igyekeztem kiélvezni a helyzetet, minden olyan lehetőséget, mely abban a pillanatban elérhető távolságra volt tőlem. Persze, ugyanez kezdett működni részéről is, s lassan már egy szópárbaj, avagy ki az erősebb küzdelem alakult kettőnk között. Egy meglepően élvezetes kis mérkőzés.
- Meztelenül? – Nevaeh azért még tudott nekem meglepetéseket okozni, sikerült visszapasszolnia minden egyes beszólásomat, s míg úgy gondoltam, hogy én fogom majd szívni a vérét ezen a délutánon és én kergetem majd az őrület határára, lassan Ő kezdte felkorbácsolni elmém zavaros hullámait. Hisz máris mit tett? Lefestett előttem egy képet, ami azonnal megjelent előttem, s ami még inkább felkeltette érdeklődésemet aziránt, hogy ezúttal milyen fürdőruha vagy csipke lapulhat meg a farmershort és a könnyed blúz alatt.
- Engem nem zavar, ha meztelenkedsz. Mellesleg, ha már itt tartunk, gyakorta meztelenül alszom, és ha éjszaka megkívánok egy pohár tejet, akkor nem húzok alsót, csak lesétálok, meztelenül. – Félmosollyal fürkésztem tekintetét, el akartam érni, hogy legalább egy kicsit újra megkívánjon, s eszébe jussanak azok a napok, amiket együtt töltöttünk.
- A fenét, ne hidd azt, hogy majd minden este lemászok a földszintre zuhanyozni. Vagy a te szobádon át fogok közlekedni, vagy megkérem anyádat, hogy túloldalról is tegyenek be egy ajtót, így már majd ebből a szobából is megközelíthető lesz az a bizonyos fürdőszoba. – Pofátlanul vigyorogtam, nem mintha olyan nagy kedvem lett volna a költözéshez, volt nekem saját birodalmam, de élvezet volt egy kicsit szívni a lány vérét, meg amúgy is. A faterom oda volt Virginiáért, s tájékoztatott arról, hogy ha tetszik, ha nem, költözni fogunk. Szóval ez ellen nem volt mit tennem, de az adott helyzetbe nem akartam beletörődni, így engedni sem akartam, hogy a kisasszony megőrizze trónját, s továbbra is ő uralkodjon. Gondolataimban már dörzsöltem is a tenyerem, hisz a Murrey korszak már a küszöbön kopogtatott.
- Miért ne fogdossalak? Tetszik és máris tüzes lettél? – Szemöldökeimet fel-le mozgatva, szemtelen mosollyal közelítettem felé, hogy az erkély korlátjának széléhez préseljem, s ha ez sikerült, egyik kezemmel meg is támaszkodtam azon, ezzel közelebb kerülve Nevaehoz.
- Akkor ez azt jelenti, hogy máshol sem fogdoshatlak, és te sem szeretnéd megfogni a fenekem vagy a ..? – Persze, hogy vigyorogtam és célozgattam, pillantásom ajkaira futtattam, kedvem lett volna lesmárolni, míg meg nem hallottam az anyját, aki persze megsürgette ott létünket, s a pillanatnyi tervemet is más irányba terelte. Ennyit a gyors, szenvedélyes erkélyjelenetekről.
- Arra várhatsz. – Mosolyogva figyeltem, hogyan fordítja el fejét, s játssza a határozott nőt, aki valószínűleg pár perc alatt megadta volna magát karjaimban. Egyelőre azonban nem jött el ennek az ideje, így feloldva a zárat, engedtem, hogy visszatérhessen jelenlegi birodalmába és még utoljára szemügyre vehesse azt a szobát, ami az enyém lesz.
- Mik ezek a cuccok? – Kifelé sétálva még ujjamat beleakasztottam egy topba, megpörgettem ujjamon, s csak azután hajítottam az egyik fotelbe.
- Holnapra ne legyenek itt, rengeteg cuccom van, amit át akarok hozni. – Jelentettem ki bunkón, s elégedetten, hogy az emeleti legszebb szoba birtoklását megkaptam.
Az asztalnál helyet foglaltam, Virginiára mosolyogtam, hogy apámnak egy rossz szava se lehessen a viselkedésemet illetően, majd a két nő nyomába pillantottam, akik ügyesen tűntek el az ízek helyiségében.
- Sean, nagyon remélem, hogy nem kezdtél ki újra ezzel a lánnyal. Engem nem érdekel, hogy mi volt köztetek, de nem akarom, hogy bekavarj és tönkre tedd a kapcsolatomat Virginiával. – Apám mérgesen fúrta pillantását tekintetembe, éreztem hogy arra kíváncsi, ugyan mi a fenét művelhettem én Nevaehval, mikor még hozzánk járt. Na vajon mit?
- Jaj ne aggódj, nem fogok a csodálatos kapcsolatodba belerontani, ami volt, elmúlt. Kész. Normális voltam eddig, nem? Akkor miért nem tudsz leszállni rólam egy kicsit? Egyébként meg semmi kedvem ehhez az egészhez, nem is értem, mi a francért kell összeházasodnotok és miért nem élhetjük tovább a saját életünket. – Bosszúsan fúrtam tekintetem apáméba, hisz egyrészt bosszantott az, ahogyan bele akart szólni az életembe, másrészt, kizárólag magával törődött.
- Nem úgy ismerlek, mint aki normális tud lenni. Komolyan mondom Sean, hagyd ezt a szerencsétlen lányt, keress hozzád illőt és próbáljatok kijönni egymással. – Mindig is elérte, hogy ő mondja ki az utolsó szót, a vitatkozást pedig teljesen fölöslegesnek tartottam ebben a helyzetben. Csak a szemeimet forgattam meg, majd a boros poharam után nyúltam és kortyoltam az italból, ha már ki volt töltve, ne ácsorogjon érintetlenül az alkohol.
- Sean, viselkedj. – Hiába szólt rám, nem igazán érdekelt az, hogy mit gondol. Még hogy nem akarja, hogy köztem és Nevaeh közt bármi is történjen, cöhh. Inkább ittam, addig is könnyebb volt kivárni a az ebédet.
Pillantásom a visszaérkező Nevaehra szökött, aki kezében gőzölgő levessel közeledett felénk. Mindvégig kék íriszeit fürkésztem, remélve azt, hogy nem bosszúszomjas, s nem dönt úgy, hogy leforrázza a képemet azzal az amúgy jó illatú levessel.
Mikor elsétált mögöttem, már megnyugodhattam, hogy nem zúdul a nyakamba a lé, attól azonban nem lettem boldogabb, hogy apámmal kezdett társalgásba.
- Még hogy a kislányod.- Orrom alá motyogtam alig hallhatóan, miközben újra ajkaimhoz emeltem a bort, hogy újabb korttyal oltsam szomjamat. Szemeimet is forgatnom kellett már annak a gondolatától is, hogy holnaptól már kishúgomként kell rá tekintenem, nem pedig olyan csajként akit meghúztam és meghúznék még jó párszor.
- Basszus már. – Azt hiszem, nem csak engem érintett rosszul az apám szájából érkező kijelentés, hisz Nevaeh rettentő ügyesen úgy ejtette vissza merőkanalát a levesbe, hogy jó néhány csepp az ingemen végezte.
Felmarkolva az asztalra díszesre hajtogatott szalvétát, az ingemen pihegő cseppekre helyeztem, s igyekeztem azokat felitatni, hogy minél kevesebb maszatolással tüntessem el azokat a ruhaanyagról. Eközben figyeltem fel Virginiára, akinek olyan kisugárzása volt, hogy az egész teret megtöltötte, s valamelyest elvonta figyelmemet a tényről, hogy nekünk négyünknek családot kell alkotnunk.
- Mi ez, gőzgombóc? – Apám egyáltalán nem tudott főzni, s mióta az anyám lelépett, általában gyors kajákon éltünk, ezért ez a felnégyelt házi cipóféleség nekem újdonságnak számított. Igaz, látványra és illatra is ott volt szeren, szóval nem esett nehezemre feldolgozni, hogy a mai ebéd krémleves lesz, fokhagymás cipóval.
Arcom hirtelen torzult el, ahogy megéreztem Nevaeh talpát a nagylábujjamon, s azt hiszem, hogy még direkt erősebben is nyomta le talpát, csak hogy még inkább fájdalmat okozzon.
- Áhhigen. – Fél szisszenés- fél válasz, Virginia természetesen azonnal gyanakvón kapta rám pillantását, s jó házigazdához híven – talán annál egy kicsit hevesebben – lépett oda mellém.
- Minden rendben drágaság? Nem szereted a krémlevest? Összeüthetek gyorsan mást..- Szavait apám szakította félbe, miközben morcosan fúrta pillantását tekintetembe.
- Nem kell , Seannek ez tökéletesen megfelel. – Utolsó szavait követően Virginiának már szerelmes mosolyt küldött, csak velem volt olyan tahó, hogy meg se várta a véleményem. Mintha egy két éves lennék, aki választ sem képes képezni.
- Ja , tényleg jó lesz, csak kicsit forró, hozzá ért az ujjam a tányérhoz. – Erőltetett mosollyal hazudtam, miközben Nevaeh kiélvezhette megkínzásom első fázisát. Egy pillanatra morcosan néztem rá, de azután inkább felmarkoltam a kanalat, hogy csillapítsam éhségemet, és végre, ne kelljen senkihez se dumálnom.
A levest kicsit megfújtam, s csak utána ízleltem meg, mire röpke kóstolás után rájöttem, hogy isteni étel. Legalább valamiért megéri apámnak benősülni, futott át a gondolataimban, s hogy megízleljem a cipót is, törtem belőle egy darabot.
A morzsa csak akkor akadt a torkomon , mikor Nevaeh a meglepően furcsa érdeklődését követően kétértelmű szavakat súgott a fülembe. Rám tört a köhögés, azt hittem, hogy majd kiköpöm a tüdőm, úgy kaptam a másik pohár után, hogy vízzel segítsek krákogásomon.
- Jól vagy drágám? – Virginia már nem is tudom, hányadszor szólított a kis drágaságának úgy, hogy még csak alig fél órája ismert. Nevetséges volt, hogyan próbálta eljátszani az anyámat. Az meg mg nevetségesebb volt, hogy Nevaeh összeszűrte a levet azzal a barom Saullal. Fejem a lány felé fordítottam, pillantásom tekintetébe fúrtam, mintha csak azt akartam volna elérni, hogy ismételje meg, mondja ki, hogy mire is akar nekem célozgatni. De hogy a fenébe is járhatna azzal az ügyvédcsicskával, aki minden nap hátranyalja a haját és olyan merev, mint egy díszpinty az állatkert kirakatában?
Nem, kizárt hogy apám egyik gyakornoka szemet vetett volna rá. Egyáltalán hol, és mikor?
- Persze, hogy fogom folytatni. Édesanyád már fel is ajánlotta nekem ezt a helyiséget. – Eközben Virginia kézfejére markolt rá apám, és rámosolygott.
- Igen, jelenleg van egy remek tanítványom, Saul Aison-Hall. Nagyon ügyes a srác, szép jövő ígérkezik neki, ha elvégzi az egyetemet. Már most kapnának utána, de egy ilyen tehetséget nem engedhetek ki a kezeim közül. Ő nem egy naplopó, hanem küzd a céljaiért, remek gyerek…- Mindezt már inkább nekem célozta a faterom, csak hogy érezzem, mennyire szívesebben venné, ha az a másik lenne a fia helyettem. Ekkor ment el az étvágyam, s kedvem nem volt már ahhoz, hogy tovább hallgassam a hatalmas Saul magasztalását.
- Khm, finom ez a leves Virginia, remekül főzöl. – Témát terelve, az ebéd háziasszonyára szegeztem pillantásom, s hogy ne csak engem szivassanak, úgy éreztem, elő kellene rántanom néhány dolgot a tarsolyomból.
- Tudod, az apám ehhez elég lusta, még egy rántottát se tud összedobni. Egyébként, ha már a helyiségek átrendezéséről van szó, a fönti fürdőszobához lehetne még egy bejárat, csak hogy én is használhassam? – Kedvesen mosolyogtam Nev anyjára, mire a nő bájosan mosolygott vissza rám.
- Hát persze, drágám. Hívatok néhány munkást, azok egy-két héten belül megoldják. Drágám, majd osztozol Seannal a fürdőszobán. – Mosolyogva pillantott lánya szemeibe, s most először élveztem az étkezés perceit.
- Ó és, szóval mivel ide fogunk költözni, és lesz saját szobám, nem lenne gond, ha felhoznám néha a barátnőmet? Nem mindig akarok hozzájuk menni, és örülnék annak, ha néha itt alhatna. – Még szélesebb mosoly vette birtokba arcomat, Virginia hasonlóan előző kérésemre, erre sem tudott nemet mondani, apám persze csak a szemeit forgatta, éreztem, hogy kezdi bosszantani a viselkedésem. Fejem Nevaeh felé fordítottam, hisz az ő véleménye is érdekelt.
- Remélem téged sem zavar, ha ide jön a barátnőm?- Kíváncsian vártam, mit felel , s közben kényelmesen mártogattam cipómat a krémlevesbe.
Negyed órával később a második fogás következett, amihez apám segítségét kérte ezúttal Virginia, így ketten maradhattunk Nevaehval az asztal mellett. A torkom persze bort kívánt, így újabb pohárral töltöttem magamnak, hogy leöblítsem a levest és egy kicsit feldobjam a hangulatomat. Az viszont még mindig nem hagyott nyugodni, hogy Aison-Hallal kavarhat.
- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan, hogy apám asszisztensével jársz? Ezt nem hiszem el, mégis honnan ismernéd Sault,hm? Nevetséges, és ugyan, mit akarna tőled? Lassan jogi pályára lép, te meg..te meg még csak a gimit taposod. Nevetséges…- Megrázva fejemet, ajkaimhoz emeltem a poharat és újra kortyoltam az alkoholból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nevaeh Vannoy
avatar
Playby :
◊ palvin barbara
Tartózkodási hely :
◊ honolulu
Job/hobbies :
◊ tankötelezett
Csoport :
◊ diák
Hozzászólások száma :
36
Join date :
2015. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-07-29, 20:07

Ha számoltuk volna a pontokat, a mérleg fele jól láthatóan elbillent volna az én oldalamra. Tekintve azonban, hogy a testvérek kapcsolatában nem jutott elegendő idő a listaírásra, inkább látatlanban kezet fogtam a sorsunkkal, és élvetegen leszerződtem az éjjelbe nyúló, vérre menő öldöklés mellett.
Bármit tettem az asztal körül, tekintetem lopva Sean arckifejezését, s arcára kiülő gondolatait fürkészte. Megmámorított sziszegése, s fájdalmas nyögése.
– Sean nem a válogatós fajta. Épp az emeleten mondta, hogy milyen kicsik az igényei – jóízűen szürcsöltem a forró levesből, miután diadalittasan konstatálhattam, miként újabb centimétereket faragtam le nagyképűségéből.
Nem szomorítottam magam a törölhetetlen ténnyel, hogy a társaságban elkövetett kíméletlenségeknek, amint kettesben maradunk és Sean ihletést kap, lesz még visszhangja sérelmeinek, amit busásan meg fogok fizetni. De még olyan messze volt a pillanat, hogy én legyek alul.
Anyám persze mit sem látva a mellette terpeszkedő családfő szerepét bitorló Parker iránt táplált érzéseitől, tovább etette a fokhagymás cipó foszlós testével szerelmesét. Gusztusos látvány volt. Valamikor négy évesen még örültem volna, ha a szüleim összegabalyodva, fiatalos szerelemtől megrészegülve falják a másik testét, most azonban a két felnőtt nyájas közeledése premier plánból filmezve, ahogy gyermeteg érzéseiket újraélték, idegenkedésre sarkallt.
Feltételezhetően ezért sikerült szerencsétlenül rámarkolnom Sean térdére, miközben saját székem karfáját kerestem. Kétségbeestem, hogy nem sikíthatok. Mentsvárat kerestem a pillanatban, melyre erősen rákoncentrálva, visszatartotta betegeskedő gyomrom tartalmát.
Nyugtató volt látni, hogy a családi ebéd nem csak engem dúlt fel. A szavazati jogtól való megfosztottságban sanyarogva, Sean is pont annyira ellenkező véleményen volt a szüleinkkel, mint én. Nocsak, a kapcsolatunknak véget vető vitahelyzet óta ez volt az első alkalom, hogy egy oldalon álltunk.
Az idő elteltével persze a Seanhez kötődő érzéseim megszűntek, s ismét lehetőséget láttam rá, hogy belé marjak. Ahogyan ő tette tegnap a parton. Hiába hibázott akaratlanul, ha egyszer láttam és bántott.
Sault anélkül fényezték az asztalnál, hogy én tettem volna. Ha az anyám még néhány vacsoránál ennyi halmozottan remek jelzőt hall róla, még azt is el fogja felejteni, hogy huszonsok éves, s beleegyezik majd, hogy maradjon vacsorára, maradjon zuhanyozni és maradjon… maradjon, mint a pasim.
Mr. Murrey leírása foghíjas volt, hiszen kihagyta a jelenetet az iskolaudvaron, mikor hazafuvarozott, s teljesen önként ajánlotta fel, hogy megszereli a kerékpáromat. Aztán az sem hangzott el, hogy Saul nagyszerű szerető. Az odafigyelése példás, a csókja kitűnő, az ölelése gerjesztő, és ahogy saját testével óvja enyémet a hidegtől a parti homokban… komolyan, ezt is hallaniuk kellene. Legalábbis Seannak, aki már földhöz vágta volna a tányért és a széket is, amin eddig ült.
Erre nevetnem kellett. Alig tudtam visszafojtani a kuncogást.
Persze lefagyott a mosoly az arcomról, ahogy Sean tönkretette a pillanatot, s ostoba és unalmas dolgokat vett elő. Anya főztjét. Oké, ezt már hallottuk. Az emelet átalakítását. A barátnőjét. Mi az, hogy a barátnőjét? Nincs is olyanja. Nehogy már minden nagyanyám korú prostituáltját hazahozza. Meg fogok őrülni.
És anya megengedte?!
Nem! Senkit nem hozol ide Sean Murrey! Pfujj.
Képtelen voltam válaszolni. Szavak nem jöttek ki a torkomon. Legalábbis nyomdafestéket és társaságot tűrők nem. Míg ráérősen rágódtam az utolsó falaton, biccentettem egyet. Még ez is nehezemre esett.
Anyáék elemelték előlem a mélyített tányért. Nem ellenkeztem, de a fokhagymás cipómat nem adtam. Hátradőlve még hosszan rágódtam rajta, addig sem kellett kommunikálnom Seannal.
Naiv voltam. Amint kettesben maradtunk, felém fordult. Zavaróan közel volt.
– Nagyon sok bort iszol. A napi egy-két pohárka jót tesz az érfalaknak és a szívnek, de te hektó számra fogyasztod. És már a szád szaga is olyan cefrés. Vigyázz a muslincákkal, te érzéketlen fahordó… jó lesz, ha nem köszörülöd a nyelved Saulon. Kilenc év van köztünk. De tájékoztatlak, hogy a közted és köztem lévő korkülönbség sem sokkal kisebb. Öt évvel voltál több, mint én, mikor lefeküdtünk. Öttel, Sean Murrey. Tudod, mennyi az? Vagy töltsek még?
Mivel én is megkívántam a jó évjáratú szőlőerjesztést, újratöltöttem az ő poharát, majd az enyémet is.
– Igyunk arra, hogy boldog leszek Saullal. Gyerünk Sean, koccintsunk.
Az borospohár csilingelőn kapott a másik fala után. Még sokáig hallottam ünnepélyes hangját fülemben játszani.
– Zavar, Sean? Tudtad, hogy hamarabb látta a fehérneműt, amit a te tiszteletedre vettem, minthogy te figyelmetlen bunkóként letépted volna rólam? Igen… és megérintett. Már a házatok fürdőszobájában. Felhúzta a ruha zipzárját. Eszedbe sem jutott, hogy ki segítette fel rám? Hm? Látod, mennyire kapkodtál. Csak én is későn kapcsoltam. Pont, mikor átbasztad a fejem. Annál nagyobb fájdalmat ne okozzon nekem soha senki, mint amire Saul lenne képes. Annyi rosszakarat nincs abban a férfiben, mint egy ma született pelyhes kiscsirkében. Szóval, Saulra!
Nem érdekelt, ha nem osztotta a véleményemet. A poharat Saulra ürítettem ki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean J. Murrey
avatar
Playby :
Matt Lanter
Tartózkodási hely :
Hawaii
Job/hobbies :
surf
Hozzászólások száma :
28
Join date :
2015. Jun. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-07-29, 20:39

Meglepetésszerűen ért az érintés térdemen, egy pillanatra még össze is rezzentem és kis híja volt annak, hogy a másik térdemet nem rántottam fel, s nem csörgettem meg mindenki tányérját. Már csak ez hiányzott az életemből, hogy miközben elém dörgöli az állítólagos pasija nevét, akit az apám éppen úgy suvickol fényesre, mintha aranytojást pátyolgatna, közben szexuálisan zaklasson. Miféle beteg elme szül ilyen cselekedeteket?
Megfordulhatott fejemben, hogy ez is a játék része, ám inkább csak összeráncoltam szemöldököm, s eltoltam mancsát a térdemről. Ez a pillanat nem az volt, mikor élveztem és vágytam az érintést. Ebben a helyzetben kifejezetten utáltam Nevaeht, amiért hazugságokkal próbált bosszantani, csak hogy elhitesse velem, van egy pasija.
Még szerencse, hogy a témaelterelésem sikerrel járt, s legalább én is az orra alá dörgölhettem néhány dolgot a lánynak. Ha ő megteheti, akkor én is, és ha ez már a harcmező, akkor lessük el ellenségünk trükkjeit és vessük be ellene.
Persze ez sem tartott olyan sokáig, jobb híján szüleink cukormáztól tocsogó, nyálasan romantikus regénybe illő flörtjeit kellett végig néznünk úgy, hogy közben még egymás társaságát is el kellett viselnünk. Nekem a pia segített, Ő meg úgy láttam, hogy anyja kalácsába fordította bánatát. Pontosabban abba az egészen jó ízű, már kissé megroggyant cipóba.
Nem.
Nem hagyott nyugodni a gondolat, s persze hogy mikor a szüleink elvonultak, neki szegeztem kérdésem Saullal kapcsolatban. Hát hogy a fenébe létezne, hogy kihevert engem egyetlen hét alatt? Kizárt dolog, ilyesmi nem létezik.
- Hm, ennyire félted a szívem? Édes vagy, komolyan. Na de, mellőzd a gúnyt és ne tereld a témát. – Nevaeh meglepő határozottsággal állt ki állítása mellett, miközben mélyen fúrtam pillantásom tekintetébe, csak hogy olvashassak áfonyakék íriszeiből.
Egyetlen szempillája sem rebbent, nem hunyta le a szemét, nem nézett el más irányba, tehát igazat mondott?. Vagy ennyire tehetséges színész volt, hogy ügyesen alakította a lányt, aki egyik napról a másikra újabb szerelemre bukkant.
- Nem fontos, töltök én magamnak. – Negédes mosolyt villantottam felé, s ha töltött magának, kivettem kezéből az italt és tele töltöttem a poharamat, már nem illendő módon.
- Leszarom Sault , tudod? De akkor sem illik hozzád, csak megjegyzem. Kilenc évvel idősebb, én csak öttel. Te magad mondtad ki a kulcsszót, na nem mintha bármit is akarnék tőled, Virágszál. De Saul Aison-Hall egy fura fazon. Például utálja az autóját, azt a rozzant szart, aminek agyon rugdalta a kerekét. Mint egy félnótás, érted? Szánalmas…-Megforgatva szemeimet, hátra dőltem a székemben és újra kortyoltam a borból, miközben a lány felé pislogtam, kíváncsian figyelve őt.
- Nem, felejtsd el. Nem is értelek, miért próbálod elhitetni velem, hogy te összejöttél azzal a gázos alakkal? Ugyan már, ne is haragudj, ezt nem veszem be, egészség. – Rákacsintva újra számhoz emeltem a poharat, de még a bort is félrenyeltem, mikor azt ecsetelte, hogy mit látott rajta az a fasz, és mit műveltek az én fürdőszobámban.
- Mi van? Hozzád ért az a kis seggdugasz az én otthonomban, mikor velem randiztál? És te ezt elhallgattad? – Felháborodva tettem fel a kérdést, persze hogy bosszantott már annak a tudata is, hogy az a mocsok ölelgette őt, meg még ki tudja, mit csinált vele.
- Na jó, tudod mit? Nem érdekel, hordj össze minden baromságot és szórakozz remekül, de én most elhúzok. – Erőltetett vigyorral keltem fel a székből, kicsit megszédülve – hála az elfogyasztott bormennyiségnek – majd leraktam kiürült poharamat a konyhaasztalra.
- További kellemes ebédet az apámmal meg a csodás anyáddal, haaa – szavaim végén ráleheltem, bele az arcába, csak úgy spontán, bunkó módjára.
- Én nem maradok, lelépek, mert két ikerpár vár rám a parton, tudod az egyikkel már találkoztál a szobámban. Élvezd a faszkalap apám társaságát, ja és üzenem anyádnak, hogy kurva jó a levese meg az a cipó, és ha az apám netán üzleti úton lenne, én is felmelegíteném az ő péksüteményét. – Ha már lúd, legyen kövér. Túlságosan is felbosszantott a Saulos áradozása ahhoz, hogy ne viseljem el tovább a társaságát, meg azt az elcseszett vacsorát.
Már épp tettem pár lépést a kijárat felé, mire visszatért Mrs. Vannoymama és az apám, akik mindketten értetlenül néztek rám, majd Nevaehra. De én már csak intettem, magyarázkodjon csak a kiscsaj a cuki anyjának, hogy mivel űzte el a leendő mostohabátyját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nevaeh Vannoy
avatar
Playby :
◊ palvin barbara
Tartózkodási hely :
◊ honolulu
Job/hobbies :
◊ tankötelezett
Csoport :
◊ diák
Hozzászólások száma :
36
Join date :
2015. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-07-30, 14:51

tomorrow morning

A vasárnap reggel átlagosan indult. A telefon ébresztőalkalmazása, amit már tegnap tervbe vettem, hogy kiiktatok a napi rutinból nehogy újabb kellemetlenséget okozva hajnali nyolckor felzavarjon legkellemesebb álmomból, csak azért is rázendített. Ezt követően félkómásan levonaglottam az emeletről, lábam törvényszerűen megbicsaklott két fok között, s ahogy sikerült elkapnom a fából ácsolt korlátot, annyi adrenalin gyűlt össze ereimben, hogy gyomrom azonnal lemondott az intenzív feketéről.
A lépcső aljában megtorpanva arcomba ásított a ház reggeli csendje. Magányra számítottam, ami éveken keresztül ölelt magához a hétvégéken. Szabad kanapéra, egy szelet száraz pizzára a tegnapi vacsorámból, és a távirányítómra. Ehelyett:
Anyám a konyhában sürgölődött. A mosogatásért elepedő koszos edények helyett a kedvenc kis tálkámat csokis müzli gazdagította.
Egyáltalán nem volt ez megszokott, így nem is tudtam, hogyan vegyem az akadályokat. Magatehetetlenül nyomtam fel erőtlen testemet a pult mellé állított magasított szék tetejébe. Étvágyam nem volt, ezért csak játszottam a ropogós falatok felett, míg nem sikerült elmerítenem az utolsó szemet is a falánk tejben.
– Jó reggelt, kicsim! – anyámról sütött a boldogság. Alvás nélkül is pont ennyire aktív lett volna, Parker beköltözésének tényétől kivirult, s szemérmesen tevékenykedve szerette volna a legjobb formánkat mutatni.
Kár, hogy belecsúfítottam a képbe. De azt hiszem, a dagonyázó disznó hasmenéses fara is szebb látványt nyújtott volna, mint én a kialvatlan arcommal.
Nem bírt az érzéseivel, feltehetőleg ez vezetett odáig, hogy hosszan és ragaszkodón a nyakamba akaszkodott. Azt sem tudtam hol vagyok, de már meg akart fojtani.
– Anya, ne szorongass már…
– Ma költöznek be Seanék. Annyira jó lesz! Parker és én hivatalosak vagyunk a szomszéd városba baráti fogadásra. Így délután ketten lesztek Seannal. Segíts majd neki kipakolni. Nem szeretnék rosszat hallani rólad… ne ülj egésznap a tévé előtt. Tanulj is. Rendben? Vagy elvigyem a játékokat? Megteszem, Nevaeh!
Szórakozottan fenyegetett meg, mutatóját rázva orrom előtt.
Istenem. Egy újabb remek nap Sean Murrey társaságában.
– Segíteni fogok neki – kiabáltam szófogadóan anyám után. Szerencsére, ő már nem látta, hogy milyen undor vonaglott végig arcomon a fiú nevének említésére. Még, hogy beköltöztessek egy olyan személyt a személyes terembe, akit a hátam közepére sem kívántam púpnak. Ahogy ő majd kifelé pakolja a holmiját, egész biztosan úgy fogom kihajigálni az ablakon. Meg fogom nehezíteni Sean Murrey életét. Ebben biztos lehet.
S már láttam is magam előtt, hogy mennyire örömteli napnak nézünk is elébe kettecskén. Ma ki bírja majd tovább? Hol telik be a pohár? Mikor szab a türelem határt zabos indulatainak?

Anyám tízkor már teljes harci díszben nézte magát a tükörben. Még ide egy kis púder, oda szájfény, és akkor a parfümből soha nem lehet elég… áh, nem baj anyu, nem fogok megfulladni.
– Felöltöztél már? Egy idegen fiatal fiú jön hozzánk. Nem akarsz bugyiban mutatkozni, ugye? Ne hozd kellemetlen helyzetbe azt a szegény fiút. Még tartozol egy őszinte vallomással az ebédet illetően. Te üldözted el, ugye?
A további vádaskodás elmaradt. Szabadon tömhettem be válaszadás előtt számat egy maréknyi megbontott pisztáciával, hogy aztán visszatérjek az én alternatív világomba és tovább folytassam a vérre menő küldetést.
Ha anyám tudta volna, hogy a Seannel való kapcsolatomat nem jellemzi az idegenség, meg a prűdség, de még a szégyenlősség, egész biztosan a fejéhez kapott volna.
– Már meg is jöttek. Kapcsold ki azt a játékot. Nevaeh.
Bocs anya, rohadtul nincs kedvem az ajtóban sort állni, hogy engem is összenyaljanak.
A telefonom érzésből zendített rá. Tudtam, hogy Saul még a hétvégéken is elfoglalt, ezért nem várhattam el tőle, hogy nappal órák hosszat lógjon a telefonon és szavaival szórakoztasson. Már az SMS-eitől jobban éreztem magam.
Izgatottan kaptam fel hát a készüléket, hogy választ pötyögjek neki. Hosszan kiélveztem a pillanatot, gondolkodtam és javítottam helyesírási hibáimat, s a mondatokat is válogatott kifejezésekből tákoltam össze.
De semmi nem nyomta el Sean hangját, ahogy köszönt anyámnak. Ezer közül is felismertem volna, pont úgy, ahogy az extázist megelőző percekben születő, torokból jövő nyögéseit és élveteg morgásait is.
– Köszönj Parkernek kicsim, mert mi megyünk. Nagyon jók legyetek ketten. Sean, remélem, hogy otthon tudod érezni magad. Bármi probléma lenne, hívj nyugodtan. Nevaeht neveld meg… néha olyan kis szófogadatlan.
Kössz, anyám. Hallottam. Ez a seggfej anélkül is jogot formál a világom összedöntéséhez, hogy pluszban önbizalommal ruháznád fel.
– Sziasztok.
Csak menjetek már a francba. Besokalltam. Egy nap után.

Az ajtó csukódott. Már csak Sean és én voltunk a házban. A srác feltehetően a kartondobozait pakolgatta. Reméltem, hogy nem az én segítségemre vár, mert akkor egy hét múlva sem leszünk előrébb.
– Örvendetes, hogy újra itt vagy. Menj moss kezet… ki tudja, milyen szemétben turkáltál tegnap este óta.
Miért kellett azonnal beugrania, hogy ez a szemétláda tegnap két nővel egyszerre heverészett egy ágyban meztelenül? Heverészett? Nem… valószínűleg izomláza is lett a megterheléstől. Áh. Nem kell nekem ezzel foglalkoznom.
Már a videojáték sem kötött le. Ellökve magamtól a kart, megcéloztam az emeletet. Bugyimat persze jól láthatóan igazgattam fenekemen, míg el nem tűntem a lépcsőfordulóban, hogy aztán elzárkózzak tőle.
Kreativitás híján nem tudtam megmaradni a társaságában. Már pedig, egyelőre semmi remek ötletem nem volt, amivel kiűzhettem volna őt a világból.
Inkább visszadőltem az ágyamba, hogy néhány percnyi lustálkodás után felöltözzek. A nap legundorítóbb tíz perce volt, míg ruhákat szenvedtem magamra. Ilyen kicsinyes dolgokkal törődni, mint az öltözködés… csak, hogy Sean Murrey ne élvezze francia bugyiba bújtatott fenekem látványát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean J. Murrey
avatar
Playby :
Matt Lanter
Tartózkodási hely :
Hawaii
Job/hobbies :
surf
Hozzászólások száma :
28
Join date :
2015. Jun. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-07-30, 19:24

- Apa, ne már, add vissza a pénzem. Én azért megdolgoztam, nem veheted el. – Bosszúsan fúrtam pillantásom apám szemeibe, aki gondolt egyet és a fiókomból kotorászva elvette háromszáz dolláromat.
- Ide figyelj Sean, egy fél évet elcsesztél az egyetemen, amit én fizettem neked, az tizenötezer dolláromba került. A kocsidat én javíttattam, szóval az a minimum, hogy megkeresed rá a pénzt. Megmondtam már, ha nem keresel, nincs kocsi és az egyetemnek is búcsút mondhatsz. Arra meg ne fityegjen itt, hogy minden éjszaka elidd és nőkre szórd. Tanulj meg takarékoskodni, addig is, ezt biztosabb helyen lesz nálam. Na gyerünk, kapd össze magad ,mert itt van a költöztető kocsi, minden dobozunk bent van, minden olyan dolog, amit vinnénk. Viszont , én és Virginia délután egy fogadáson veszünk részt, szóval megkérlek rá, hogy pakolj be az új lakásba, akár segítséget is kérhetsz, végül is, sok haverod van, nem?- Vigyorogva veregetett vállon, mintha olyan jófej fazon lenne, aki kizárólag az én érdekeimet képviseli, na persze.
Fortyogtam a dühtől, mert minden zsetonom nála volt már, én meg este szórakozni akartam. Így viszont, nem fogom tudni miből fizetni a bulit, a piát és a benzint. Szuper, majd kuncsoroghatok az új mostohaanyámnál, vagy még jobb, a mostohahúgomnál..
- Kössz szépen. – Dünnyögtem válaszként, majd sóhajtva temettem arcom a tenyerembe, hogy apám távozása után összeszedjem gondolataimat, s utoljára körbepillantsak kiüresedett szobám falai közt.
Halvány mosoly futott ajkaimra, jó pár szép emlékem kötött a szobához és piszok nehéz volt ott hagynom, hisz minden anyához kötött. Szinte még fel sem dolgoztam azt, hogy egy új család tagja leszek, ahol egy mézes-mázas nő éjjel-nappal próbálja eljátszani majd az anyámat. Ha rágondolok, hogy talán apám már annak idején is vele csalta az anyámat, felfordul a gyomrom.
- Gyere már Sean, elkésünk! – Apám felordított, így magamra kaptam kedvenc zöld pólómat, felmarkoltam az utolsó dobozt és lesiettem, hogy utoljára lépjem át házunk küszöbét.
Még egyszer visszapillantottam, majd nem túl rózsás kedvvel vetettem be magam az anyósülésre, hogy célba vegyük a Vannoy házat.
* * *
- Helló. – Nyögvenyelősen köszöntem , ahogy megérkeztünk, őszintén szólva nem voltam formában és Virginiára is csak egy erőltetett mosolyból futotta.
- Jók leszünk, hát persze, mindenképp. Okés, ne aggódj, figyelek rá, sziasztok!– Szemtelen mosollyal pillantottam oldalra, mikor kiszúrtam Nevaeht a nappaliban, majd megvártam, míg az anyja két nagy cuppanost nyom az arcomra, s csak azután nyújtózkodtam hatalmasat, hogy apámmal kézen fogva elhagyták a házat.
A kezemben tartott dobozzal beljebb sétáltam, úgy tűnt, hogy a költöztetők minden más dobozt a nappali előterében halmoztak fel. Azok közt nézelődtem, hogy felleljem azokat, melyekre vastag filctollal véstem fel nevemet. Pillantásom eközben kaptam a lány irányába, aki szokásához híven gúnyolódni kezdett. Ehhez egyelőre nem igen volt kedvem, hisz előző nap az ebédnél eléggé elcseszte a hangulatom.
- Háháhá, vicces vagy. – Nem is nagyon értettem a kiscsajt, hisz egyik nap még vígan ecsetelte, hogy pasija van, az állítólagos Saul Aison-Hall – amit persze hiszek, ha látom- ma meg már megint piszkálódik, hogy ugyan kivel mit csináltam? Érdekes.
- Szemétben semmiképp sem, de ha érdekelnek a részletek, van pár igazán pikáns fotó az ikrekről és rólam, érdekel? Menj csak fel nyugodtan a facebook oldalamra, ott megtalálod. – Gúnyos mosollyal fúrtam tekintetem kékjeibe, miközben megálltam mellette a dobozommal, s végig néztem rajta.
- Neked ez lesz a mai program? Nyomkodod ezt a videójátékot és közben megeszel pár zacskó chipset? Tudtad amúgy, hogy hízlal? Hm, én a helyedben nem mernék felállni a mérlegre. – Szemtelen mosollyal kezdtem szívni a vérét, s hát persze, hogy sikerült kiugrasztanom helyéből. Jobban is teszi, ha elvonul, nincs szükségem társaságra pakolás közben, pláne olyanra nem, aki még csak nem is segít.
Persze, nem tudtam megállni hogy ne nézzek utána, ahogyan igazgatja magán az apró anyagot, de mielőtt azt hinné, hogy ennyivel máris megbabonáz, gyorsan utána kiáltottam.
- Ez túl szűk, talán nagyobb méretet kellene hordanod. – Seggfej voltam? Lehet, de inkább legyek az, mint hogy azt kelljen hallgatnom, hogyan enyelgett a faszijával, már ha van neki.
A napom további része pakolással telt, fel-le hordtam a dobozokat a nappaliból az emeletre, legalább tíz doboznyi kacatom volt, ha nem több, s egy órával később, mikor végeztem, izzadtan és fáradtan vetettem bele magam az ágyba. Ami egyelőre mindenféle virágos hülye kispárnával volt teledobálva, aminek persze jó illata volt.
Néhány percig ki is élveztem a pihenést, lehunyva szemeimet jól esett az, hogy semmit nem kell csinálnom, de negyed órával később már azon kaptam magam, hogy unatkozom. Pakolászni nem volt kedvem, a bútorokat sem akartam egyelőre arrébb tologatni, így maradt a fekvés, s hogy kényelmesebb legyen, lerúgtam cipőimet a lábamról.
Pár percig a mennyezetet néztem, aztán a szekrényeket, a parkettát, és az erkély irányába futott pillantásom. Megfordult a fejemben az a kis történet, amit Nevaeh mesélt arról, hogy gyakran pucéran szokott odalent napozni, hát majd hiszem, ha látom.
Jó, azért hajtott a kíváncsiság, oda is sétáltam az erkélyajtóhoz, de nem láttam senkit és semmit. Unottan léptem hát vissza az ágyamhoz és újra elvetettem magam a kényelmes, ám túl csajos dizájnon.
Érdekelt, hogy vajon mit csinálhat Nev, de ahhoz lusta voltam, hogy átmásszak hozzá, így inkább előkaptam a telefonom, és egy sms-t írtam neki.
- Túl csöndes vagy, csak nem bealudtál, vagy megszöktél itthonról? Ha nagyon unatkoznál, átjöhetsz és megmasszírozhatsz, egye fene, megengedem és még a pólómat is leveheted. Vagy a gatyámat szeretnéd? smile.
Az üzenet elküldése után félmosolyra húztam ajkaimat, s kíváncsian vártam, hogy mikor rezeg majd a telefonom beérkező üzenetét jelezve. Addig is, egy autóversenyes játékot kezdtem nyomkodni, hogy ne teljesen egyszerűen az a pihenés.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nevaeh Vannoy
avatar
Playby :
◊ palvin barbara
Tartózkodási hely :
◊ honolulu
Job/hobbies :
◊ tankötelezett
Csoport :
◊ diák
Hozzászólások száma :
36
Join date :
2015. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-07-31, 14:47


A lépcsőn ráérősen szedtem a fokokat. Középső ujjam görcsösen felágaskodott, ráadásul karom is úgy döntött, hogy most akad ki. Kapja csak be. Mélyen. És bassza meg. De ne engem. Valaki mást. Akár azt a két elhasznált ikreket a parti homokban.
Még a hideg is kirázott, azonban elégedetlen dühvel, csak akkor voltam hajlandó felnyögni, mikor már behúztam magam mögött hálószobám ajtaját.
Mielőtt üvöltve belevetettem volna arcomat a párnák rengetegébe, az ágy háttámlájának peremén felhalmozva, megbizonyosodtam róla, hogy ez a derék legény nem ugrott neki azonnal a kartondobozoknak, s nem sürgölődött a másik oldalon.
Ez volt az utolsó negyed óra, amit még magányomban élvezhettem. Egyedül az életemmel, az érzéseimmel, a hibáimmal.
Magatehetetlen lustaság uralkodott el rajtam, ahogy minden vasárnap délelőtt történt. Mikor más már az ebédhez készült, én még jócskán küzdöttem a hétfő elérkezése ellen.
Tovább fetrengtem az ágyon. Néha dobtam magamon egyet, felhevült talpamat egy bohóc játékos hajlékonyságával nyomtam fel a falra, hogy utána nem törődöm módon csípőmet is centikkel utána emeljem. Szenvedtem. A szótárban én voltam az illusztráció a látványos haldoklás mellett. Komolyan. Ahogy lelógott a fejem az ágyról, s a koszos ruhadarabok mellé tolt laptopomért kérődztem akaratlanul is elgyengülő izmú karjaimmal, rájöttem, hogy mennyire röhejes is lehetek. Bizony. Tíz perc után, már magamon vigyorogtam.
Nagyon király.
Feladtam. Bárhogy nyújtózkodtam, azt a szar gépet nem értem el. Így aztán maradt a hasamra ejtett telefon. Nem használtam, még a képernyőt sem villantottam fel felesleges energiát pazarolva rá. Csak forgattam. Forgattam hosszában, tekergettem keresztben, s még a levegőbe is feldobtam. Mikor a negyedik próbálkozásnál hasfalam helyett a földre zúdult, inkább befejeztem.
Még csak az hiányzott, hogy a külvilággal való kapcsolatom megszakadjon, és itt maradjak óriási képű majom bátyuskámmal.
Hajtincseim csavargatása közben hallottam meg a folyosóról érkező neszezést. Nocsak, ez a szemét meg sem próbálta eltéveszteni az ajtót. Céltudatosan vetette meg lábát saját felségterületén belül.
De tulajdonképpen, engem miért is izgatott, hogy nem nyitott rám? Miért zavart annyira, hogy figyelmen kívül hagyott? Hogy nem szólt hozzám, nem ignorált a közös társaságban? Miért bosszantott oly nagyon, hogy nem láthatom, mit tesz és mit gondol? Miért? Utáltam. Nagyon utáltam. Tényleg rettentően…
Francokat.
A telefon a földön heverészett. Csendesen. Éppen elpilledtem, lehunytam szememet és belemerültem a kellemes fantázia világában perverz kis lényemnek. Jól esően játszódott le előttem a filmbeillő jelenet, amint Sean megkörnyékezett.

Nem kopog. Csak benyit. Lazán. Arcán csintalan mosoly játszik. Engem néz. Arcán a kifejezés csak kiszélesedik, ahogy falja az ágyon fekvő lustaságomat. Sóhajt, miközben felfuttatja fél karját az ajtó félfára, s fejét is neki támasztja az izom-párnának. Vár rám. Nem szót egy szót sem, nem teszi tönkre a pillanatot. Engem vár. S amikor két karomat átfűzöm nyakán, hogy közel érezzem magam hozzá, birtokló telhetetlenséggel markol bele fenekembe, s a csípőm köré szoruló karöve fojtón összeszűkül. Eltelek vele. S sikítani lenne kedvem, mikor megcsókol.

Áh.
Mielőtt a telefonért nyúltam volna, ami a beérkező üzenettől megremegett a földön, erőteljesen fejbe vágtam magam kedvenc kispárnámmal. Túlságosan elnéző voltam, ugyanis még ezután is abban reménykedtem, hogy az a mocsadék fordított rám időt. És láss csodát… Sean írt.

Valami sokkal jobbat csinálok, mint az alvás. És ha a parton nem teltél volna el magaddal, emlékeznél, hogy nem sikoltozok feleslegesen. Kettőnk közül úgy látom, te vagy, aki unja magát. Egyébként is. Már régen törölnöd kellett volna a számomat. De legalábbis átjavítani a névjegyet Húgocskámra.
A gatyádat meg vedd le magadnak. Nincs benne semmi, amivel nekem örömet okoztál volna. Smile. Smile. Smile.

Gondolkodás nélkül küldtem el neki a hevesen pötyögött üzenetet. Hasra fordultam. Nem bírtam a vigyorommal. Alig vártam, hogy válaszoljon a másik szobából.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean J. Murrey
avatar
Playby :
Matt Lanter
Tartózkodási hely :
Hawaii
Job/hobbies :
surf
Hozzászólások száma :
28
Join date :
2015. Jun. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-07-31, 17:35

A szöveges üzenet elküldése után magam mellé helyeztem a telefont, kezeimet a fejem alá csúsztattam, s oldalra fordított fejjel figyeltem a készüléket, hogy ugyan mikor érkezik válasz és hány másodpercet vesz majd igénybe a kommunikáció.
Talán egy kicsit sokat reméltem magamtól, ha azt vártam, azonnal érkezik a reakció. Már egy perc is eltelt és még nem rezgett a készülékem, mire egyik szemöldököm éppen csak feljebb szökkent. Már-már arra gondoltam, hogy átlopakodok és a kulcslyukon keresztül lesem meg, hogy Nevaeh mégis mit művelhet szobája zárt falai mögött, amikor végre megérkezett a várva várt válasz.
Lustán kihúzva bal karomat a fejem alól, a készülék után nyújtottam mancsomat, s egyelőre még fapofával vontam magam elé a készüléket, felkészülve a legrosszabb, legdurvább üzenetre, amit ettől a lánytól még kaphatok.
Örömömre persze nem durván esett nekem, s bár szavaiban még mindig érződött az elutasítás, még sem tűnt olyan gorombának, mint amire akár nyugodtan rá is szolgálhattam volna. Ez pedig vigyort csalt ajkaimra, s kezdtem magam nyeregben érezni. Két kézbe véve a készüléket, gyors üzenetírásba fogtam:
Mi lehet jobb annál? Egy kis has préssel és guggolással igyekszel eltüntetni az elfogyasztott chips mennyiségét, hogy előttem tetszeleghess abban a fekete csipkésben? Kár erőlködnöd, nem megy az néhány perc alatt.*vigyorgó smiley*
Még okozhatok Vele örömet, gondold csak meg. *kacsintás*
Itt egy pillanatra megálltam az írásban, s vigyorogva azon morfondíroztam, mivel dobhatnám még fel az üzenetet. Hirtelen ötlettől vezérelve, néhány pillanatra félre tettem a készüléket, felhúztam magamon a pólót, kigombolva a farmeromat lejjebb csúsztattam, majd egy ügyes mozdulattal készítettem egy fotót , amiben éppen látszott felsőtestem és a nadrág alatt megbújt boxerem. A képet az üzenet alá mellékeltem, majd rákattintva a gombra, elküldtem az üzenetet „húgocskám” részére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nevaeh Vannoy
avatar
Playby :
◊ palvin barbara
Tartózkodási hely :
◊ honolulu
Job/hobbies :
◊ tankötelezett
Csoport :
◊ diák
Hozzászólások száma :
36
Join date :
2015. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-07-31, 19:02

Érdektelenül járattam ujjamat a képernyőn. Futólag megnyitottam az alkalmazásokat, átlapoztam az utoljára hívottak listáját, belepillantottam a lefolytatott levelezésekbe, de ezek közül egyik sem tudta hosszan megragadni figyelmemet.
Alig vártam, hogy kezemben megrezdüljön a készülék és felvillanjon Sean neve. De a pillanat még váratott magára. Mézbarna tincseimet is zavaró tényezőnek tartottam, ezért ujjaim kíméletlenül utasították azokat fülem mögé. Persze képességem, hogy a nehéz csendben kipuhatolózzam, mi történik a szomszéd szobában, még mindig nem szuperált.
Elveszetten hanyatlott reményvesztett arcom a párnák közé. Nyöszörögve vártam a pillanatot, mikor Sean Murrey hajlandóságot tanúsítva válaszra méltat, ahogy az intellektuális emberek teszik a kommunikációban résztvevőként. De nem. Ő váratott. És le mertem volna fogadni, hogy élvezte, ahogy visszakézből sújt le rám azzal a rövid időintervallummal, amit én használtam fel, hogy gyermeki rajongással bepötyögjem az üzenetét.
Már az ágyneműt kapargattam, s tüdőm kapacitását teszteltem unalmamban, mikor végre feléledt holt álmából a széles kijelzős, törékeny testű mobiltelefon.
Két combomat tövénél erősebben kellett egymásnak préselnem, hogy elnyomjam buja izgatottságát vágyódó testemnek.
Kapkodva nyitottam meg az üzenetet. Hiszen képtelen voltam elfeledni a tényt, hogy vágytam rá. Hogy akartam őt. Mindennek ellenére Seant választottam volna, s a lehetőségét egy újabb kellemetlen éjszakának, mely nem hoz vigaszt az előzményekre. Mégis ezerszer inkább tettem volna meg vele, mint az odafigyelő Saullal.
Ajkamat cirógattam, hogy felelevenítsem gondolatban a srác csókját. A pillanatot és elérzékenyült lelkivilágomat azonban hazavágta a szomszéd szobát lakó seggfej és az üzenet.
A mélye felé nyelt az örvénylő rengetege szavainak. Hirtelen fagyott le arcomról a vigyor.

Nincsenek önértékelési problémáim, Murrey. A külvilág egyetlen olyan tagja vagy, aki dacol a tökéletességemmel. Tetszelegni? Neked? Fekete csipkében? Áh, arra gondolsz, amit épp most csippentett a fogai közé Saul, hogy lehúzza rólam? Hihetetlenül tetszik neki. Nincs szükségem a szexuális ajánlatodra. Nem vagyok egyedül… de neked nagyon jó maszturbálást. Nyugodtan képzelj el meztelenül, képzelj el Saullal. Hátha végre újra tudod élni a tengerpartit.
U.i.: Szedd le az ágytakarót, mielőtt összejátszanád. ;-)

Feltehetőleg megalázóra sikeredett az SMS, de ez sem borította arcomat szégyenpírral. Mód felett dühített, hogy még képet is küldött magáról, mikor annyira nehezen álltam meg, hogy ne bolonduljak meg érte. Kedvem lett volna falhoz vágni a méregdrága készüléket, s átmenni hozzá, hogy ágyékára nehezedve követeljem meg hűséges csókját. Lehetetlennek tűnt, hogy valaha még érezzem őt magamhoz közel. Annyira dühített, hogy inkább ülőhelyzetbe nyomtam testem.
Hosszan néztem a mellékelt képet. Annyira tetszett. Mindentől függetlenül tetszett. S már a körmömet rágtam tehetetlenségemben, miközben a párnák halma közé másztam. Az ágy nyekkent egyet, háttámlája a falnak koccant.
Ó.
A felfedezés szórakozottá tett. S ugyan megtehettem volna, hogy Sault áthívjam, s lekönyörögjem róla ruháit, majd becsábítsam az ágyamba, de arra nem volt időm. Sean szobája felöl nem jöttek hangok. Az SMS-emet olvasta.
Először épp hogy rántottam egyet a háttámlán. Mikor rájöttem, hogy a ritmikus hangok milyen félreérthetőek, folytattam. Már az ágy is elmozdult a helyéről, a fal megsínylette erőszakomat, de ez olyan kicsinyes nézőpont volt. Sean Murrey a másik szobában azt hallgatta, ahogy egy másik férfi a magáévá tesz.
S ez diadalittas nyögést eredményezett ajkaimon. Nem tudtam ellenállni magamnak. Kegyetlen voltam és egyszerre kreatív. Egy nő, akit megbántottak, s most a maga eszközeivel állt bosszút érte.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean J. Murrey
avatar
Playby :
Matt Lanter
Tartózkodási hely :
Hawaii
Job/hobbies :
surf
Hozzászólások száma :
28
Join date :
2015. Jun. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-07-31, 19:33

Elküldve az üzenetet visszaolvastam a sorokat, s mosoly szökkent arcomra, ahogy belegondoltam, milyen fejet fog vágni a lány néhány másodpercen belül. Igaz az elején talán elég tapló voltam, de mentségemre legyen, hogy Ő sem bánt velem kezes bárányként, így még sem írhattam neki mézes-mázas szavakat. Ez sokkal izgalmasabb csevegés volt, szórakoztatott, mosolyt csalt ajkaimra, és amúgy sem gondoltam komolyan, hogy baj lenne az alakjával. Ha magára veszi, az már kizárólag az Ő baja.
Ismét félredobva a készüléket, lekaptam magamról a farmernadrágot, mert nagyon meleg volt a helyiségben, ahol még nem szerelték fel a sötétítőket, így a nap könnyedén melegíthette fel a szobát. A pólómtól is megváltam, s csak úgy, alsónadrágban heverésztem tovább, várva a lány válaszát. Jó, talán egy kicsit arra is készültem, hogy majd átjön hozzám, és akkor egymásba gabalyodunk, kiengesztelem a múltkoriért, ágynak döntöm és kárpótolom az elcseszett tengerparti éjszakáért. Ez is része volt a tervnek, nem véletlenül küldözgettem neki olyan sms-eket, amit a horgászok csak csaliként emlegetnének.
Gyerünk már, most mi van? –Futott át a gondolat fejemben, miközben kicsit összeráncoltam homlokomat, s a mobilkészülék képernyőjét fixíroztam. El nem tudtam képzelni, hogy mi tarthat annyi ideig választ pötyögni, de hogy addig se unatkozzak, csatlakoztam az internetre, majd facebookon bepötyögtem Nevaeh nevét , s elkezdtem böngészni a képeit.
Igazán dögös képei voltak, némelyiken nagyon jól nézett ki, de alapvetően mindegyiken bájos volt , ragyogó és életvidám. Ez tetszett benne leginkább, s úgy láttam, hogy még a videójátékokat is kedveli.
Kedvencei közt nézelődtem tovább, hogy megtudjam, miket szeret csinálni, milyen játékokkal játszik, miket olvas, mely sorozatokért rajong és kik a barátai. Na igen, ez még inkább érdekelt, s mivel eszembe jutott az, hogy miféle hazugságokkal próbált kikergetni a házból, rákerestem legutóbb felvett kapcsolataira.
Saul Aison-Hall. Ó, hogy szakadna rá a ház arra a görényre, hogy Nevaeh ismerőse.
Tényleg az ismerősei közt volt, s ha addig kétségeim lehettek afelől, hogy egyáltalán ismerik-e egymást, ekkor megbizonyosodhattam erről. Igaz, ez még mindig nem jelentette azt, hogy bármi is lenne köztük, ám mégis elgondolkodtatott.
S abban a pillanatban felugrott a kis levélablak, miközben a telefonom is megrezzent.
Egy újabb üzenet érkezett. Feladó: Nevaeh Vannoy.
Gyorsan nyitottam meg az üzenetet, kíváncsian olvastam a sorokat, de míg az elején túlbuzgott bennem az önbizalom, úgy a mosolyom keserédes fintorrá vált az arcomon.
Már megint szóba hozta azt a pojácát, ráadásul semmibe vette a felkérésemet, s nagyon is úgy tűnt, hogy már nem érdeklem őt. Vagy, csak ezt próbálja elhitetni velem. Hol elkomorultam, hol vigyorogtam, az érzéseim különféle érzelmeket szültek arcomra, miközben válasz sms-t pötyögtem.

Persze, biztosan Vele vagy, azért van időd rám , hogy sms-t pötyögj nekem. Nem hiszem el, nincs nálad senki és csak attól félsz, ha átjönnél hozzám, nem bírnál nekem ellenállni.

A küldés gombra kattintva diadalittas vigyor ült ki ajkaimra, ám ez nem tartott fél percig sem, ugyanis különös neszezésekre kaptam fel a fejem. Ülőhelyzetbe tornáztam magam, fülelve figyeltem, miközben értetlenség mászott a képemre, s redőzte vonásaimat.
- Mi a …nem, ez nem. Mi? – Hallva az ütemes dübörgést, mintha csak ágykeret csapkodná a falat, olyan érzésem támadt, mintha ezúttal Nevaeh nem hazudott volna. Hallottam, de nem akartam hinni a fülemnek, s ekkora távolságból nem is voltam abban biztos, hogy valóban az-e , amit hallok.
Felkelve, nem törődve alulöltözöttségemmel, meztelen lábfejjel indultam el a szobámból, s kinyitva az ajtót, még erőteljesebben hallottam a hangokat. A falhoz csapódó tárgy ütemes mozgását, és a nyögéseket? .
Értetlenséggel vegyült idegesség lett úrrá rajtam, féltékenység, kétség, hitetlenség. Hittem is, meg nem is, hallottam, de el nem akartam hinni, hogy Nevaeh képes lenne erre bosszúból. Azok után, hogy már olyan jól elszórakoztattuk egymást az sms-ekkel.
S bár nem voltam egy nehezen megtéveszthető alak, a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, így eldöntöttem, hogy ha igaz, ha nem, leleplezem ezt az ördögi kiscsajt. Így, vagy úgy, de valamelyikünk röhögni fog.
Határozott léptekkel indultam meg szobája felé, majd ugyanilyen határozottsággal nyomtam le a kilincset, s nyitottam be a lányra, aki az ágyán rugózva, teljes erővel döngette az ágykeret a falnak, miközben hangjával színesítette az előadást.
Elborzadt vonásaim helyén vigyor ütötte fel a fejét, s nem bírtam ki, hogy ne röhögjek fel.
- Háh, ezt nem hiszem el. Szóval Saul Aison-Hall dönget? Húh, ügyes a csávó, ha ennyire átlátszó. – Még mindig röhögnöm kellett, s eszméletlen jó érzés volt rájönni, hogy nincs is senkivel Nevaeh. Ettől valahogy sokkal jobb kedvem lett .
- Folytasd csak, igazán dögös hangokat adsz ki, én élvezem. – Azzal szemtelen módon becsuktam magam mögött az ajtót, vállammal annak támaszkodtam, majd szemtelen mosollyal fürkésztem a lány tekintetét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nevaeh Vannoy
avatar
Playby :
◊ palvin barbara
Tartózkodási hely :
◊ honolulu
Job/hobbies :
◊ tankötelezett
Csoport :
◊ diák
Hozzászólások száma :
36
Join date :
2015. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-07-31, 20:23

Felbecsülhetetlen ötletnek tűnt, hogy egy heves aktus hangjait imitáljam. Komolyan, ha tíz percnél tovább húzta volna az idea, még vállon is veregettem volna magam. Nyögéseim fáradtak. Karomban az izmok megnyúltak, s csak az erő tartott vissza, amit a levegővel együtt prüszköltem ki tüdőmből.
Bele sem gondoltam, hogy valójában mit csinálok. A mozifilmek világából kiragadott hangzatos képek hergeltek, s azok mozzanatai hajtottak előre. A párnák hangtalanul hagyták maguk mögött süllyedő hajómat, a takaró meggyűrődve hevert bokám alá szorulva.
Terveim között szerepelt, hogy a befejezést követően verejtékben úszva meztelenül trappolok le a konyhába, hogy a hűtő előtt elidőzve kedvemre valót válasszak a dús kínálatból. De meddig volt illő tartania? Hol kellett abbahagyni? Mi volt az az időintervallum, ami után Sean elhitte volna az együttlétet? És a vakolat? Megvárjam, míg lehullik?
Kérdések halmoztak el, miközben az ágy tovább nyekergett alattam. Nyögéseim megritkultak, s már az erőmet sem sikerült olyan erővel rángatni, ahogy az elején kezdtem. Rosszul osztottam be a levegőt.
A folytatásnál sokkal jobban érdekelt a Sean arcára ülő döbbenet, a megalázottság, a kín, amit akkor fog érezni, mikor fedetlen testem egy karnyújtásnyira lesz tőle, de ő nem érintheti.
Tudtam, hogy hallja. Feltehetően a szomszéd ház konyhájában is azon gondolkoztak, hogy mi ez az eszetlen dörömbölés.
Épp egy pillanatra torpantam csak meg, hogy arcomba hulló tincseimet fejem tetején a tömegbe simítsam, mikor az ajtó bajtársi éveinket maga mögött hagyva engedett Sean akaratának, s azonnal beengedte a fiút.
Ó, hogy az a….
A vigyor, amit játszi kegyetlenségem vázolt rá vonásokat, megszűnt létezni. Fülem tövéig elvörösödtem. Kígyó ujjaim lefeslettek a támláról. Ostoba voltam, hogy azt hittem, ennyivel borsot törhetek Sean orra alá, hogy célt érek, s dühe mindent elmosva őrült pakolásba hajszolja. De ez nem így történt. Mintha tisztán tudná, hogy magam vagyok, rám nyitott.
– Baszódj meg, Sean! És ha lett volna itt valaki?! És ha nem lettem volna egyedül?
Tajtékoztam a dühtől. Nem is tudtam, hogy hová kapjak, miután lelepleztem magam és csalafintaságom.
Mély levegőket kellett vennem, hogy elbírjak viháncolásával. Markomba szorult a párna csücske, s kedvem lett volna hozzávágni ahhoz a pöffeszkedő képéhez. Miért tette ezt velem? Megalázott. Úristen, hogy most mennyire megzuhanhattam a szemében…
Legyűrve a vágyat, hogy megfojtsam, megpróbáltam összekapargálni nyomorúságomban elhamvadó büszkeségemet. Legalábbis azt, ami megmaradt belőle.
Elemelkedve az ágyról, megvetően néztem végig testén.
– Hol hagytad a ruháidat, hm? És miért csuktad be az ajtót? Sean! Nem vigyoroghatsz így a jelenlétemben! Hallottad?!
Ha szavakkal teremteni lehetett volna, akkor ez a faszfej már harminchat féleképpen öngyilkosságot követett volna el. Így azonban… röhejes voltam. S inkább a saját fejemhez kellett volna vágnom a díszpárnákat.
Nem. Nem. Nem.
A csatát elveszítettem, de a háborúnak még nincs vége, vagy mi a franc. Most szépen összeszedem magam. Így van. Ez lesz a legjobb.
De nem. Megőrülök tőle, hogy néz. A két párna egymás után csúszott ki kezemből, de igazából egyik sem okozott testén öt napon túl gyógyuló sérüléseket. Sőt. Örülhettem, hogy a bokáját eltalálta az egyik.
– Sean… ugye nem hitted, hogy ha levetkőzöl nekem kisgatyára, akkor majd veled fogok… ágyakrobatikázni – lehet, hogy ezt a témát inkább nem kellett volna túráztatnom. – Vagy várj… te tényleg maszturbálni készültél? Nem azt mondtam, hogy gyere át és nézz meg. Azt mondtam, hogy képzelj el. Te, seggfej!
A pár percig tartó nyugalom tovaillant. Újra gyűlölet izzott fel mellkasomban. Ölni lehetett volna ilyenkor áfonyakék szivárványhártyáim mondandójával.
– Menj ki a szobámból Sean… vagy kiraklak. Hallod?
Pőre végtagjain, mellkasán nem találtam fogást. Hogy hozzáérjek? Nem lehet, mert megbénulok. Végül sután értem mellkasához, hogy lökjek rajta egyet. Idegenkedtem a közelségétől, éppen ezért minden vágyam volt, hogy azonnal lelépjen. Szót fogadjon. Én voltam itt a ház úrnője!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean J. Murrey
avatar
Playby :
Matt Lanter
Tartózkodási hely :
Hawaii
Job/hobbies :
surf
Hozzászólások száma :
28
Join date :
2015. Jun. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-08-01, 09:02

- Mi van, most miért vagy mérges? Igazán remek előadást nyújtottál, egy pillanatra még el is hittem. – Hasamat fogva a röhögéstől ezt azért közöltem a lánnyal, hátha kicsit enyhíthetem a dühét, ami szinte fortyogott a koponyáján keresztül.
- Nos ha nem lettél volna egyedül, akkor végig néztem volna a műsort. – Negédes mosoly kúszott arcomra, nehogy már megadjam neki azt a választ, amire igazán vágyik. Mondanám, hogy féltékeny dühömben lekapnám róla a fazont és betörném a fejével a sarokban álló, egész alakos tükröt? Ugyan, ekkora örömre még nem szolgált rá Nevaeh.
Tetszett a helyzet, nem tudtam a vigyort levakarni a képemről, hisz tetteivel is csak azt bizonyította, hogy szánt szándékkal akar kiborítani, s valójában eleped értem. Hisz mi másért tenne ilyesmit? Ez pedig önbizalommal és elégedettséggel ruházott fel, nem mintha már ne lett volna elég nagy arcom.
- Na vegyél mély lélegzetet, meg ne fulladj nekem itt dühödben. Csak szép lassan, fel-és le mozogjon a tüdőd. – Igyekeztem visszafogni röhögésem, de nem tagadom, továbbra is élvezettel piszkáltam a kiscsajt, aki majd megpukkadt mérgében.
- A ruháim? Ja, hogy ruha nélkül jöttem át. – Látványosan tetettem a hülyét, végig néztem magamon, s egy kicsit talán még feszítettem is, hogy még inkább kirajzolódjanak a kockák hasfalamon. Had egye meg a fene, hogy helyettem az ágykerettel hancúrozott.
- Miért ne vigyoroghatnék? Talán megütsz? Hagyd abba Nevaeh, add fel, mert látom a szemedben a tüzet, hogy legszívesebben idejönnél hozzám és végig szántanál ujjaiddal a kockáimon. Valld csak be.- Szemtelen mosollyal fúrtam tekintetem íriszeibe, mikor láttam, hogy gyors mozdulattal akcióra készül, s bizony, már repült is felém a két díszpárna. Azonban egyik sem szökött feljebb bokám száránál és nevetséges, de inkább simította lábszáramat, mint hogy fájdalmat okozzon vele.
- De, ami azt illeti, azt hittem hogy az átküldött kép alapján kedvet kapsz, és hogy még inkább prezentáljam, mi várna rád, élő modellként átsétáltam. Szóval fölösleges megjátszanod magad, gyere, bújjunk össze. – Túlzott önbizalmam kicsordult ajkaimon, s ez látszott is abból a vigyorból , amivel a lányt kémleltem.
- Az elképzelés sem rossz, de minek, ha itt vagy? Hm? – Fel-le emelgetve szemöldökeimet, felkértem egy keringőre, de a lány még mindig égett a düh poklában, láttam íriszeit felvillanni, láttam, hogyan fújja fel magát mérgében.
- Olyan vagy, mint egy mérges pulyka, nyugodj le, mert árt az egészségednek. – Pofátlanul élveztem ki a helyzetemet, s talán ezzel már túlzásba is mentem, hisz Nevaeh már nem tűrte jelenlétemet. Lepattanva az ágyáról egy pillanat alatt előttem termett.
- Na? – Mélyen fúrtam pillantásom íriszeibe, vártam hogy mire készül, megrugdos –e , várható-e egy újabb pofon az arcomon, ám ehelyett egy gyenge lökést mért csak mellkasomra. Amit persze nem hagytam annyiban, mert elkapva csuklóját,másik kezem a csípőjére téve, közelebb rántottam magamhoz, s gyors mozdulattal préseltem az ajtó lapjához.
- Ez nem lesz elég ahhoz, hogy kirakj a szobádból, „Húgi”. – Mosolyogva hajoltam közel arcához, pillantásom íriszeiről ajkaira futtattam, szorításom enyhült csuklóján, s bár kedvem lett volna megcsókolni, sőt, talán még ő is ezt várta tőlem, nem kapott elég büntetést. Ez a kis színjátéka bosszút követelt, s nehogy már megkapja a kis céda, amire vágyik, vagyis engem.
- Egy kicsit kimelegedtem a pakolásban , azért vetkőztem le, hogy vegyek egy zuhanyt. Szóval most lezuhanyozok a fürdőszobádban. Ha megkívánnál, kövess nyugodtan. – Azzal vigyorogva elhúzódtam tőle, sarkon fordulva megindultam a szobáján át vezető fürdőszobához, s útközben még a gatyámat is lekaptam magamról, amit megpörgettem egyik mutatóujjam körül.
Lehet hogy csöppet bunkó voltam, de kimondhatatlan érzéssel töltött el az, hogy uralhattam az új birodalmat, és Nevaeh semmit sem tehetett ellenem.
A fürdőszobába lépve körbepillantottam, kicsit megforgattam a szemeimet, mert tényleg mindenütt női holmik hevertek. A zuhany alá lépve, miután megnyitottam a csapot, szagolgatni kezdtem az ottani flakonok tartalmát, de az epres, a barackos és a vaníliás sem passzolt hozzám. Hiányzott a tusfürdőm.
- Nevaeh, légy már oly kedves, hogy a szobámból áthozod a tusfürdőmet, persze csak ha nem szeretnéd, hogy a tiedet használjam. – Kiabáltam kifelé, abban bízva, hogy talán nem is haragszik rám annyira és tudunk együtt élni békésen is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nevaeh Vannoy
avatar
Playby :
◊ palvin barbara
Tartózkodási hely :
◊ honolulu
Job/hobbies :
◊ tankötelezett
Csoport :
◊ diák
Hozzászólások száma :
36
Join date :
2015. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-08-01, 14:52

Mintha Sean előírás szerűen járt volna el, ugyanis intimzónájába betolakodó csuklómat rendeltetésszerűen vette szilárd fogásába. Nem szorított, nem okozott fájdalmat. Így próbálta megfékezni őrült tombolásomat, amiből riadt csapkodással kívántam szabadulni. Legyőzve fordított kettőnk felállásán. Balja csípőmet tartotta mozdulatlan az ajtólap felületének szorítva.
Fölém magasodott, figyelmemet magának követelte. Képtelen voltam lemondani akárcsak egyetlen csókjáért is. A szabadság már nem tűnt annyira kecsegtetőnek, mint rabnak lenni karjaiban. Ha megcsókol, ha elárasztja ajkának bókjával bőrömet, csak itt akarok senyvedni. Vele. Mellette. Alatta.
Tekintetem felfalta vonásait. Követtem tengerkéken vibráló pillantásának útját. Elért ajkamhoz. Éreztem, ahogy túlzott figyelmétől elfonnyadtak a kérődző hússzirmok. Szám elnyílt, úgy vártam csókját. Tehetetlenségem megfenyített kutyaként nyüszített, ketrecének szűkébe kényszerítve.
Kezem megmozdult fogása alatt. Érezni akartam bőrét enyémhez simulni, érezni borostás állát, forróságát mellkasán pulzálva.
Az idillt azonban kegyetlen vigyora tönkre tette. Ha éreztem is nyugodni szívverésem, hamar újra gyilkos gondolatok leptek el.
– Tűnj a szemem elöl…
Megsértett. Persze, hogy bántott, hogy nem tudtam szabadulni tőle és a személye irányába táplált érzéseimtől. Mikor majd megvesztem a közelségéért, s ő kiélvezve fensőbbséges helyzetét, s játszi könnyedséggel űzött gúnyt az érzéseimből. Hogyan szabadulhattam volna tőle, mikor mindennap itt kísértett felettem, mintha csak maga lenne az árnyékom.
Elmondhatatlanul bosszantott a jelenléte. Soha nem hittem volna, hogy ennyire dühítő együtt élni egy olyan emberrel, akit nem választottál, hanem a sors rendelt melléd. Visszakaptam a tizenhat év alatt elmaradt testvéri viszálykodásokat, amik egykeként rám nézve nem voltak opciók.
Szúrós szemmel követtem útját a fürdőszobáig. Még arra sem méltatta szemérmes jelenlétem, hogy behúzza maga mögött az ajtót. Komolyan azt gondolta, hogy megválva a falatnyi textilektől követem őt? Hogy önként és dalolva engedek nyughatatlan vágyának? Hogy elfelejtkezem a reggelről, amikor látnom kellett őt egy másik lánnyal? Legalább engedte volna, hogy elfelejtsem…
Az ágy szélén rostokoltam. Ismét megtépázott körmeim vékony szarujához tértem vissza, hogy tövig pusztítsam könnyed ívüket. Ez sem nyugtatta meg belsőmet. Ahogy a zuhanytálcára hulltak a vízcsepp-testek, elképzeltem, hogyan folyhatnak lefelé a kockás hasfalon, hogyan vesznek el a combok tövében.
Küzdöttem saját magam ellen. Az ambivalens érzések széttéptek. Mentem volna, meg nem is. Szerettem volna, meg nem is. Megbocsájtottam volna és mégsem… és a sort még hosszan taglalhattam volna, ha Sean nem kiabál ki nagy kegyesen a fürdőszobából.
Ez mit képzel? Ki vagyok én? A bejárónője?
Röhejes. S valóban még el is mosolyodtam.
– Nem szeretném, hogy a barátnőid kinevessenek, amiért női tusfürdőt használsz. Várj egy kicsit… mindjárt hozom.
Természetesen a szándékom tisztátlan volt, a gesztus álnok. Miután másodpercek alatt elragadtam szekrényének polcáról a tusfürdőt, gondolkodás nélkül szétlocsoltam a padlón, ahol majd vizes lábbal végig fog trappolni. Áh, nem volt bennem kósza remény, hogy belépve ide másodpercek alatt majd hasra vágódik, eltöri a csuklóját, kiköpi pár fogát, ahogy álla találkozik a kemény talajjal…
De a lényeg nem is ebben rejlett. A tubus kiürült. S miután volt oly kegyes elengedni a kupakját, hogy megnyíljon a széles teteje, a szomszéd helyiségben felhalmozott felújítási munkálatok kellékei közül a sötétzöld színből három decit átlocsoltam a pézsma és különböző fűszerek illatot magából árasztó műanyag flakonba. Egy kicsit rá is folyt a kezemre, de azt gyorsan ruhámba itattam. A doboz súlya nem változott. Főleg, mert nem is szándékoztam kiadni kezemből.
Álcázva izgatottságomat, amit a csíny szült torkomban, besiettem a fürdőhelyiségbe. Először azt hittem, hogy felkészültem a látványra, s nem fogok megriadni a vonzalomtól, amit Sean testének látványa okozott bennem. De ahogy arrébb parancsoltam a zuhany mázas üvegét, s feltárult előttem Mr. Szégyentelenül Helyespofa, megmerevedtem. Továbbra is rosszban akartam lenni vele? Vagy többet jelentett volna, ha odabújhatok hozzá, s szavak nélkül megértjük egymást?
Vetekedtem saját kételyeimmel.
– Hoztam a tusfürdőd… de ha már itt vagyok… – nem kellett megjátszanom, hiszen a látványtól elöntött a forróság. Érzékin cincáltam meg fogaim között esetlen alsó ajkamat.
– Szívesen bekenlek vele.
Kis híján lefagytam a közelében. Meggondolatlanul persze beléptem mellé a zuhany alá. Tenyerem ismét mellkasát érte, de egyelőre még nem rontottam el a játékot. Először kapni akartam valamit. Fel akartam töltődni ölelésében, csókjában égve. Szükségem volt rá.
Inába szállt bátorsággal léptem közelebb hozzá.
– Kezdjük a hátaddal…
Ha engedte, megkerültem őt. Nem engedtem nedves bőrét ujjaim begyével. A festékkel kíméletlenül nyomtam tele széles hátát.
– Kicsit hideg, ne haragudj.
Még véletlenül sem akartam, hogy gyanakodni kezdjen, ezért hirtelen gondolattól vezérelve nyomtam puha csókot lapockájára. S csak ezután kezdtem szétkenni hátán az élénk színű festéket.
– Már nem is haragszok rád. Sean… megbocsájtok neked.
Örömittas kifejezés terítette be arcomat. Ahogy láttam, hogy mit sem sejt ármánykodó játékomból, elégedettség töltött el. Ó, igen, Sean Murrey. Csodálatos leszel. Maga leszel Hulk kistestvére.
Zöldben játszó ujjaim ekkor lépték át oldalának vonalát. Karja alatt könnyen csúszott át kézfejem, hogy mellkasát is elkezdjem bekenni a festékkel. Imádni való volt. Hát még milyen tündéri lesz, mikor dühödten üvölt velem, amiért rászedtem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean J. Murrey
avatar
Playby :
Matt Lanter
Tartózkodási hely :
Hawaii
Job/hobbies :
surf
Hozzászólások száma :
28
Join date :
2015. Jun. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   2015-08-01, 15:56

A siker édes ízével vonultam be a fürdőszobába, hisz egyértelműen győzedelmeskedtem Nevaeh felett, aki megsemmisült közelségemtől. Ez pedig tetszett, hisz ebből tudhattam igazán, hogy még mindig van esélyem nála és nem sikerült kihevernie. Furcsa, de az elmúlt időszakban ő volt az egyetlen, aki olyannyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy foglalkoztam vele. Még azok után is, hogy dobott. Talán mert a büszkeségem és a hiúságom csorbította ez az egész, s talán mert mindezek mellett még szimpatizáltam is vele. Megkedveltem őt, és elég nehéz volt csak úgy lemondanom róla, hogy még csak nem is próbálkozom. Tudnia kellett azt, hogy azok az ikrek, vagy bármelyik nem jelentett igazán semmit, mert az ő társaságában sokkal jobban éreztem magam.
- Oké, várlak. – Vigyor terült el ajkaimon, mikor nem csak, hogy válaszra méltatott, de meg is ígérte, hogy segítségemre lesz. Győzedelmeskedtem, s úgy gondoltam, hogy Nevaeh már alig várja, hogy beléphessen a fürdőszobába és engem csodálhasson zuhanyzás közben.
- Na mi lesz, hol vagy már? Kiázik a bőröm. – Kiabáltam ki a fürdőszobából, miközben a langyos vízcseppek mosták bőrömet.
- Áh, már itt is vagy. – Mosolyogva pillantottam rá, amikor arrébb húzta az üveget, s legnagyobb meglepetésemre, belépett mellém a zuhany alá.
- Meglepsz, mire készülsz. – Széles mosollyal fürkésztem tekintetét, el sem akartam hinni, hogy már az első napon sikerült megpuhítanom őt annyira, hogy visszafogadjon, s újra kényeztessen, úgy, mint korábban.
- Hát csak tessék, itt az alkalom. – Hagytam, hogy mögém lépjen, de le se tudtam vakarni a mosolyom, annyira örültem annak, hogy így alakult a délutánom. Már nem hittem a Saul-Aison Hall mesében, de mi tagadás, ha az volt a célja, hogy harcoljak érte, elérte, hisz csak azért piszkáltam már vagy két napja, hogy újra szóba álljon velem és pofonok helyett megérintsen. Egyenes úton haladtam a cél felé, tenyereimmel megtámaszkodtam a csempén.
- Tényleg hideg, de kellemes, csináld csak. Finom kezeid vannak, jól esik, hogy lemosod a hátamat. – Élveztem minden mozdulatát, az érzést, amit akkor éreztem, miközben rám kente a tusfürdőt.
- Tényleg? – Meglepetten tettem fel a kérdést, miközben föntről víz zúdult az arcomba, ezért nem nyitottam ki a szemeimet még. Mindenesetre meglepett, ezért lehajtottam a fejem, s kinyitva szemeimet, felé fordultam.
- Ez tök jó, örülök neki, nem is volt annyira jó ez a nagy háború, jobb egymáshoz bújni, nem de? – Mosolyogva csúsztattam kezeimet nedves csípőjére, s nem várva tovább, hosszan csókoltam meg ajkait. Hosszú idő után újra bitorolhattam és kiélveztem az édes érintést.
- Akkor köthetnénk fegyverszünetet és este vacsorázhatnál velem. – Mosolyogva fürkésztem tekintetét, majd pillantásom a mellkasomat érintő kezeire siklott. A döbbenettől elnyíltak ajkaim, ahogy megláttam testemen a zöld foltokat.
- Mi a ….mi a szar ez? – Abba hagyva a zuhanyzást, kiléptem a tálcából, s a tükörben fordulva néztem végig magamon.
- Bassza meg , Nevaeh! Mit műveltél?- A hátam már teljesen zöld volt, s a bordáim mentén is látszottak a zöld foltok. Düh kapott el, méreg, amiért ezt művelte velem.
- Normális vagy??? Mi ez, festék? Te őrült, nem normális tyúk! Szállj ki innen, nem hallod? – Erőszakos mozdulattal raktam ki őt a zuhanytálcából, miközben mérgesen ráncoltam a homlokomat.
- Takarodj innen! – Míg én csak játszottam vele, kedvemre szórakoztam a lánnyal, Nevaeh sokkal durvább dolgot tett ellenem. Nem tudtam nem ideges lenni, mikor ki tudja, hogy miféle festéket kent rám. Hiába álltam a zuhany alatt, s hiába eresztettem magamra a vízcseppeket, azok legfeljebb koptatták a foltokat.
Tíz perc elteltével még mindig zöldelltem, mint valami idióta, akin elcseszték a tetoválását, vagy aki különleges bőrbetegségben szenved. Bosszantott.
Lekapva a lány törölközőjét, abba töröltem magam, majd derekam köré csavartam a rózsaszín darabot, s bosszúsan léptem ki a fürdőszobából. Ha a lány ott ült, akkor csak egy megsemmisítő pillantást vetettem rá, majd tovább sétáltam a szobám felé.
Alig telt el két perc, mezítelen talpaim megcsúsztak a szoba parkettáján szétkent tusfürdőn, s elvágódtam. Pechemre olyan szerencsétlenül estem, hogy a csuklóm látta kárát.
- Áhh a rohadt életbe. – Morrantam fel dühömben, majd feltápászkodva a földről még ordítottam egy sort. Én hülye meg már azt hittem,hogy megnyertem a csatát, sőt, talán még annál is többet.
A következő öt percben felöltöztem, kínkeserves mozdulatokkal húztam fel a boxerem, a nadrágom zipzárját és a pólómat. Azután lesétáltam a konyhába, a fagyasztóból kikaptam egy csomag fagyasztott borsót, amit egy konyharuhával a csuklómra kötöttem, majd kibontottam egy kólát, s levágódtam a nappali kanapéjára, hogy lekössem magam a tévénézéssel. Valahogy meg kellett nyugodnom, s megfeledkezni Nevaehról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Nevaeh&Saul ....Vannoy House   

Vissza az elejére Go down
 

Nevaeh&Saul ....Vannoy House

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» vannoy; nevaeh

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-