Sokan különcnek gondolnak, az emberek nem értenek meg, mert más vagyok, nem úgy viselkedek, ahogyan azt ők elvárják.  Imádok kitűnni a tömegből, feltűnően viselkedni, hogy a körülöttem lévők észrevegyenek. A kedvencem a rock zene, a Guns ’n Roses és az AC/DC, de azért mostani előadóktól is meghallgatok pár számot. A hajam rövid, egyik oldalt fel van nyírva, és platina szőkére van festetve. Az eredeti színe halványbarna, de azt sosem szerettem, mert olyan egysíkú és unalmas volt, mint mindenki másé. Én pedig nem szeretem az unalmas embereket. Testalkatom egyébként szerintem átlagos. Középmagas vagyok, elég sovány, ezáltal az idomaimat sem tudom terjengősnek mondani, de nekem tökéletesen megfelel.
Ami a személyiségemet illeti, az is épp olyan, mint a külsőm, amiért sokan elítélnek, pedig nem is ismernek igazán. Egy nagyon segítőkész és szeretetteljes embernek mondom magam, igaz néha brutálisan őszinte tudok lenni másokkal szemben, ugyanakkor önmagamban is észreveszem a szálkát. Nem szoktam kritizálni senkit azért, amiért úgy néz ki, ahogy ki akar nézni, nekem ez nem kenyerem. Imádok társaságban lenni, bár azért az egyedüllétet sem vetem meg, hiszen olyankor tudok hódolni legnagyobb hobbimnak, a tanulásnak. Őslénytant tanulok az egyetemen, a dinoszauruszok gyerekkorom óta a gyengéim voltak, csak úgy, mint az apámnak is. Bár sokan nem gondolnák rólam, szeretek tanulni, kutatásokat végezni, és hasonlók. Nem vagyok más, csak egy egyszerű, normális lány, különc és kirívó gondolatokkal.

Az egyetem sosem volt olyan hely, ahol a magamfajta lányok úgy járhattak-kelhettek, mint a kiskirályok. A menő fiúk felénk sem néztek, csak a cheerleader csajokkal és azokkal a dögös lányokkal foglalkoztak, akik hajlandóak voltak bármit megtenni egy-két bókért vagy kedves szóért. Engem viszont nem így neveltek.
- Anorexiás vagy Moon? – sipította az egyik lány, akit kellőképpen utáltam ahhoz, hogy egy szépséges napon szétverjem a fejét. Ráemeltem kék szemeimet és elmosolyodtam. Az elmúlt évek alatt megtanultam, hogy ez a legfájóbb pont a számukra, vagy az, hogyha a szemükbe mondjuk a kellemetlen igazságot.
- Még mindig jobb, minthogyha kurva lennék – kacsintottam rá, majd a vállamra vettem a táskámat, és kitrappoltam a teremből. Mintha csak én lennék a gonosz boszorkány valamelyik tündérmeséből úgy mutogattak rám az emberek. Mindenhol azt hallottam, „nézzétek azt a csajt, ő az, akit Milton Cox meghúzott a tavalyi bulin”.
Igen, Milton Cox fájó emlék nekem. Neki pedig még fájóbb lesz majd, ha egy szép napon beleverem az arcát abba a WC tartájba, amelyik mellett odaadtam magam neki. Persze, nem mintha a szüzességemet vette volna el, vagy mondjuk összetörte volna a szívemet, egyszerűen csak átvert. Volt képe elhíresztelni, hogy sikerült megfektetnie, ráadásul egy mosdóban, ami amúgy sem túl rózsás hírnevemet, még mocskosabbá varázsolta. Ő meg persze csak nevetett azon, hogy engem kigúnyoltak, ahogy minden sportoló. Ezért is utálom mindegyiket.
A lány, aki az előbb is beszólt persze utánam sietett a folyosón, nem hagyhatta, hogy csorba essen a hírnevén azzal, hogy valaki lekurvázta. Ezt nem hagyhatta büntetlenül.
- Te nevezel kurvának másokat, amikor minden jött-ment megdughat egy ócska iskolai vécében?
- Fogd be a pofádat – morogtam, elég halkan ahhoz, hogy csak a lány hallja, akit igazából nem is ismerek.
- Egy retkes kis ribanc vagy, fogadd el, emellett még ocsmány is, és neked áll feljebb? Azonnal kérj tőlem bocsánatot – nagyot nyeltem és megtorpantam. Az ajkaim elnyíltak, minden olyan gyorsan történt. Megfordultam, s lendületből vágtam az arcába az öklömet. Hallottam, ahogyan reccsent az orra, az ujjaimon éreztem a vért, ami belőle folyt a bőrömre. A lány hátratántorodott, majd elzuhant a földön. A karom magam mellé engedtem, fújtattam, mint egy bika, de belül azért kicsit én magam is megijedtem magamtól. Két fiú sietett az ismeretlen csaj segítségére, lehajoltak hozzá, az meg csak bömbölt, mint egy csecsemő és rám mutogatott.
Néhány óra múlva már az őrsön találtam magamat, Liara, a féltestvérem a szőke picsa szüleivel beszélt, akik láthatóan nem voltak a legrózsásabb hangulatban. Én csak nevettem az egészen, hiszen sikerült elkapnom pár szófoszlányt az eszmecseréjükből, amiből az derült ki, hogy a lány orrát, ÚJRA, plasztikai műtétek sora alá kell majd vetni. Csak szerintem mulatságos ez az egész?