"Jófej Csajnak lenni azt jelenti, hogy dögös, okos, vicces nő vagyok, aki imádja a focit, a pókert, a disznó vicceket és a böfögést, aki videojátékokat játszik, olcsó sört iszik, imádja a szexet hármasban és análisan, és úgy tolja a szájába a hot dogokat és a hamburgereket, mintha a világ legnagyobb kulináris gruppenszexét élvezné, miközben valahogy tartja az XS-es méretet, mert a Jófej Csajok mindenekelőtt dögösek. Dögösek és megértőek. A Jófej Csajok sosem dühösek; ők csak szomorkásan, szeretettel mosolyognak, és hagyják, hogy a pasijuk azt tegyen, amit akar. Tessék, szarj a fejemre, engem nem zavar, én vagyok a Jófej Csaj.
A férfiak tényleg elhiszik, hogy ez a lány létezik. Talán az téveszti meg őket, hogy annyi nő hajlandó eljátszani, hogy ilyen."

Este fél tíz, Hawaii odakint nyüzsög az ajtó előtt, és pumpáló izzadtságszaggal várja, hogy végre beeresszem. Eszem ágában sincs! A péntek és szombat esték jelentik ugyanis mostanság azokat az időszakokat az életemben, amikor nem kell asszisztálnom anyám kísérletéhez, hogy a Szekálás sportágában aranyérmet szerezzen. Öt és fél hete facsarom ki a napjaimat, a verejtékemet és a kreativitásomat ezen a napon párolgó szigeten. Anyám négy hete és hat napja teszi ugyanezt, bár összehasonlíthatatlanul nagyobb lelkesedéssel, mangóillatot és asszonyi jó tanácsokat árasztva magából. Azt hiszem, a parainesiseit kevesen fogadnák olyan türelemmel, mint azt én teszem.

Clare, miért nem veszel végre egy rendes bőrradírt? Hámlik rólad a kosz, kislányom! Miért nem a strandon olvasod a darabokat? Bikiniben még talán egy kis színt is magadra szednél! Inkább hagyj fel ezzel a gusztustalan pöfékeléssel, teljesen megbetegíted magad! Már megint leforráztad a lábad a gyantával! Hogy nem tudod megtanulni a helyes használatát? Ezeket a karikákat a szemed alól csak korrektor tüntetheti el! Gyere el velem a szerdai szörfórára – az oktató, Kai százkilencven centi bronzosra barnult izom, biztosan tetszene neked!

Biztosan. Ne tátsd a szád! Anyám ilyen. Pontosabban ilyenné vált, harmincnyolc hónap gondos munkájával. Az ismerősei, a barátai és a család is egyöntetűen, békésen sutyorog arról, hogy bizony eszét vette a válás. Talán ezért nem szakadnak el apámmal soha, újra és megint felbukkannak egymás életében. Vég nélküli tánc az övék, de méltóságteljesnek éppen nem nevezném. Hiszen Jeanette Thénardière harmincegy éven át kitartott a férfi mellett, aki rendszeresen, válogatottan, és bizony sokszor könyörtelenül félrelépett. Aki három féltestvérrel ajándékozott meg minket karácsonyra, két különböző anyától. Van köztük olyan, aki még nálam is idősebb, pedig anyám éveken keresztül a húgom születése utáni időszakban kereste frigyük zátonyra futásának okait.
Mindenki másként igyekszik felülkerekedni az Élet Traumáival vívott küzdelemben. A húgom, bár még csak húsz éves, aligha képes úgy tekinteni a férfi nem bármely képviselőjére, mintha abban akárcsak hajlam lenne az őszinte önátadásra. Én az események kereszttüzéből lassan kitáncolva szarkasztikus páncélt növesztettem, és naponta fényesítgetem némi iróniával. A bátyánk, aki igazán felelősségteljes férfit sosem láthatott maga előtt – hiszen jól tudjuk, a sötétben levetett göncök sem maradnak örökké titokban -, most küzd a saját házasságával, és a félelemmel, hogy önkezével fogja darabokra zúzni. Anyánk pedig, ötvennégy évesen, három gyerekkel és háztartásbeliként alábecsült éveivel egy új jelmezbe igyekszik beleszuszakolni magát: a Jófej Csaj öltözéke azonban nem rá készült. Hibádzik egy kosárméret, minimum ötévnyi megfeszített jóga, és némi önbizalom. Ő mégis úgy érzi, ebben megleli önmagát, engem pedig a hányinger kerülget, mikor húszas éveikben járó szörfoktatókkal látom koktélozni.

Vérzik a szívem. És tűrök, tűrök megállás nélkül. Anyám megjegyzéseit, aki olyan hirtelen, önnön merészségétől megrészegülve vetett véget a házasságnak, ami kizsigerelte fizikailag, szellemileg, mentálisan, szexuálisan, és ami sárba tiporta az önbecsülését. Apám, a próbák és fellépések közt alig két pillanatnyi szünetet tartó zongorista, mindig bizonyos éllel beszélt anyámról, aki „csak háztartásbeli”. Őt azonban a Karrier hangjegyekkel kikövezett útján – talán dacból – egyikünk sem követte.

Lapozok. Csipkerózsika története igazán érdekes ötlet, főleg ami a balettet illeti. Nem is tudom, láttam-e erre példát a Párizsban eltöltött évek alatt, ahol első munkámat ironikus módon éppen apám szerezte, mint az Opera zongoristája. A varrógép kattogása mindenesetre legalább elnyomta a fülemben doboló vér zaját. A nyugaton végzett munka drámai, feszített és az alkotó előtt is titokzatos, Hawaii napcsóvái azonban minden rejtett kis zugot bevilágítanak. Hangos zene, vidámság zaja szűrődik fel az utcáról, én pedig megpróbálom elképzelni a színpadtervet, a díszletet. Volt már szerencsém találkozni azokkal a jelmezekkel, amiket az előző team készített el. Nem rossz, de az én ízlésemnek mind túlságosan harsány, tehát alig várom a holnapot, amikor korán reggel besétálok a művészbejárón át, és pardonnez-moi nélkül szétvágom az összeset. Cafatokra. Rostokra. Flitterekre. Az új válogatás, aminek én is tagja vagyok, hozzám hasonló fiatalok csatársora – csak meg tudunk egyezni abban, hogy a kála egy formája sem illik Csipkerózsika hajába. Ez egy energiától, szenvedélytől, borzalomtól fűtött tündérmese, nem pedig a Baywatch egy újabb epizódja. (Epésnek tűnök? Elnézést, a mangóillat, amit hetek óta inhalálok, heveny hányingert idéz elő bennem, ha bármilyen szirupos megoldással találkozom.)

Kiülök a teraszra, rágyújtok, a lámpafény odavonz minden mutáns repülő lényt, így inkább undorodva leoltom, és befejezem az olvasást. Ideszűrődik a hullámok monoton moraja. Cecilia húgom szavain rágódom, aki ezeket a heteket apánál tölti, és meglepően sok értékes órát fecsérel el a skype-on lógva. Utánunk akar jönni, mert attól fél, besavanyodik, ha még egy női tűsarkút talál reggel az előszobában, ami nem az övé. Meg tudom érteni, de erre a helyzetre csak tüneti kezelés lenne Hawaii pezsgő vidámsága és részegítő vonzereje. (Talán Cee jobban ki tudná használni. Nővéreként én mindig Darth Vadernek számítottam a Sunshine Barbie mellett.)
Halkan sóhajtok. A Jófej Csaj. Valahogy mindig utolér, akár a húgom, akár anyám személyében, még ha el nem is kap. Számukra én mindig meglehetősen furcsa szerzet leszek, még akkor is, ha szeretnek. Tüskés döglött hal.
Milyen ironikus.