Ma Pandoránál aludtam volna, de hajnali egy körül el kezdtünk face-en dumálni és azt mondta, nem bírja nélkülem. Tudom én, hogy imád, de kibírhatta volna ezt az éjszakát. Mivel imádom őt, ezért úgy döntöttem, hogy még is hazajövök, hadd örüljön szegénykém. A hazaút is egy érdekes dolog volt, hisz Pandynál egy szál alsógatyába aludtam, a ruháim meg szanaszét voltak valahol, szóval nem álltam le keresgélni a sötétben, hanem boxerben indultam haza. Még ez nem is olyan nagy gond, de sajnos csak a szívecskés alsóm volt otthon és az van rajtam. Még mikor felvettem jó poénnak tűnt ilyenben menni a szerelmemhez, de most már mást vennék fel. Tehát ezzel a szuper boxeremmel másztam ki Pandora ablakán. Miért ott mentem ki? Nem akartam mindenkit felébreszteni azzal, hogy a bejárati ajtót használom. Szerencsére sértetlenül megúsztam és rohantam haza. Jött következő probléma. Megállított Marcus két rajongója, hogy csináljak velük képet. Biztos azt hitték a tesóm vagyok. Mindig is imádtam, ha tőlem kérnek képet, mert kevernek minket, szóval beleegyeztem. Kíváncsi leszek a tesóm reakciójára, mikor meglátja a képet valahol a neten. Az utam többi része nyugodt volt, de mikor a bejárati ajtóhoz értem nem akartam belépni rajta. Miért? Valami izgalmasabb belépőt terveztem, szóval felmásztam az ablakomba és bemásztam a szobámba. Sajna valami picit megvágta az oldalam és elkezdett vérezni, de nem durván és nem is fájt. Jelenleg itt állok és várom, hogy a testvérem feljöjjön hozzám a szobámba. Ha meghallom, hogy jön és nyílik az ajtó, akkor felfigyelek és, ha bejön egyből megölelem.
- Ölelést kartál, nem? - Mondom mosolyogva és nem eresztem.

Annyira megörülök neki, hogy nem bírom ki, muszáj megölelnem. Miközben öleljük egymást, ő nevet. Gondolom a kinézetemen röhög, pedig neki is vettem ilyen gatyát és tuti szokta hordani.
- Úgy is jobban szeretem a röhögős pofid. - Mondom mikor megborzolom a haját, mintha az öcsém lenne, de igazából egyidősek vagyunk, bár valamelyikünk hamarabb született, csak azt nem tudom melyikünk.
- Persze, hogy megkérdeztem....megkértem őket, hogy írják a fenekemre, ha tudni akarod nézd meg. - Öltöm ki rá a nyelvem. Igazából nem írattam rá a nevüket a fenekemre, csak kíváncsi vagyok, hogy Marcy lerángatja-e majd rólam a gatyát, hogy megnézze. Viszont egy dolgot még is csak kértem a két lánytól, az pedig az volt, hogy ne jelenjen meg sehol a kép. Nem akarok a tesókámnak rosszat. Kaptok tőle egy nyaklevest, amit már viszonoznék is, de még nem.
- Nem tudtam hol lehetett és nem akartam felzargatni az egész házat a kutakodással. - Szerintem ő is így cselekedett volna fordított helyzetben. Már emelem a kezem, hogy visszaadjam a nyaklevest és el is kezd suhanni felé a kezem, de végül csak megsimogatom a pofiját.
- Látod milyen rendes vagyok? Elővettem a Marcy oldalam. - Kacsintok rá és legszívesebben elkapnám a nyelvét a kezemmel, de most nem fogom megtenni......majd csak ha nem számít rá.
- Szóval tesókám....meg mutizod a pocid az edződnek vagy nem mered? - Mondom nevetve, miközben megpaskolom a hasát. A paskolás közben eszembe jut, hogy az oldalamon még ott van egy vérző seb. Azzal is kéne kezdeni valamit, de nem értek az ilyenekhez.
- Marcuskám....csinálnál valamit a sebemmel? - Veszem elő a boci szemeimet meg a kérlelő hangomat. Nem fogok belehalni a sérülésbe, de fáj meg összevérzem a lakást, szóval valamit tenni kell vele.

Annyira imádom Marcust. Nem bántam meg, hogy hazajöttem. Pandorával is imádok együtt lenni, de már vagy három estét a tesóm nélkül töltöttem és nagyon hiányzik, szóval inkább hazajöttem felvidítani őt. Imádom mikor mosolyog. Mindig felvidítom a marhaságaimmal.
- Egy ilyen testvérrel, mint én , könnyű mindig vidámnak lenni nem? - Bököm meg a vállát kuncogva. Azt is szeretem mikor komoly, bár olyankor öregszik pár évet, de olyan vicces feje van mikor komoly. Nekem nem sok komolyság jutott, ami néha nem jó, mert például a céghez tuti kéne, de Marcy majd segít. Ő is megborzolja a hajam, de nekem most nagyon rövidre van vágatva és úgy van beállítva, szóval nem nagyon lesz borzos. Szeretem, hogyha mindig jól áll a hajam, de mivel úgy is csak ketten vagyunk jelenleg, nem zavarna ha össze-vissza állna.
- Persze...még jó hogy az írásunk is hasonló. - Ezt sokszor kihasználtam régen, bár mindig a tesóm érdekében. Már régen is csigalassúsággal intézte a kapcsolatokat, szóval én gyakran írtam szerelemes leveleket a nevében, azoknak akikbe belezúgott és így hamarabb összejöttek. Megdicsér, legalábbis szerintem azt csinálja. Nagyon jól esik és mosolygok, mint valami tejbetök, de nem mondok semmit, mert nem tudom mit mondhatnék rá. Három embertől esik nagyon jól, ha megdicsér és az egyik az ő.
- Miért? Félmeztelenül fogsz edzeni? - Hangosan felnevetek. Sokan szoktak félmeztelenül edzeni, sőt talán most már én is úgy fogok, de szerintem neki még nem kéne, de ha azt akarja akkor nem állítom meg. Olyan aranyos, hogy már rohan is nekem ragtapaszért meg ilyenekért. Szót fogadok neki és leülök az ágyamra, vagyis nem ülök, hanem hátradőlök, de nem teljesen, hanem az alkarommal megtámasztom magam. Szeretek így feküdni, sőt szerintem sok pali szereti ezt a pózt felvenni, mert ilyenkor jobban megfeszül a hasunkon az izom, mint sima fekvésnél és jobban látszódnak az izmok. Direkt Marcy kedvéért fekszek így. Ha visszajön a cuccokkal és elkezdi meggyógyítani vagy mit tudom én mit csinálni akkor őt nézem és megszólalok.
- Ez tiszta romantikus....a filmekben ez után szokott lefeküdni a kedves ártatlan ápolgató nő a sebesült rossz fiúval. - Nevetve kacsintok rá. Amúgy ezt nem is filmben láttam, hanem valami ps3-as játékban. Ja a Heavy Rainben. Azt is Marcustóé kaptam valamelyik karácsonyra. Ha elkészül akkor még jobban ráfeszítek a hasamra.
- Rajta most megfoghatod. - Kacsintok rá ismét nevetve. Nem mozdulok el még abból a fekvésből, mert nekem ez egyelőre kényelmes.
- Amúgy akkor reggel megyünk edzeni? Csak mert akkor le kéne lassan feküdni, mert nem fogunk tudni felkelni. - Az óra irányába bökök a fejemmel. Már hajnali kettő van. Sose fogjuk így kialudni magunkat, legalábbis én nem fogom tudni.

- Ezt most vegyem dicséretnek? - Én is kuncogok, de tényleg nem tudom, hogy most annak szánta-e. Nála sosem lehet tudni. Mindig ilyen érdekesen fogalmazza meg. Imád játszani az agyammal. Majd visszakapja. Én sosem láttam a betűink között a különbséget, de Marcus mindig mondott valamit, hogy az övéi jobbra dőlnek vagy valami ilyesmi. Hát az enyém is dől vagy mi.
- Haha vicces vagy. - Mondom neki, de csak nem válaszolt a kérdésemre. Most akkor ezek szerint tényleg félmeztelenül fog edzeni? Egészségére! Kirohan nekem fertőtlenítőért meg egyéb dolgokért én meg olyan pózba fekszek az ágyamba, ami jobban kiemeli a hasizmom, hogy még jobban menőzzek. Csak bólint, az igazából nagyon jól kiötletelt okos kijelentésmre. Felkészít, hogy kicsit csípni fog.
- Tesó...ugyan engem kemény fából fa....- Mondanám, de a végén egy hangos szisszenés hallatszik tőlem, mert tényleg nagyon csíp.
- Jól van na, már viccelődni sem szabad? - Morgom majd keresztbe rakom kezeimet és bedurcizva fordítom el felőle a fejem. Igazából csak azért mondogatom neki, mert még nem dicsérte meg, pedig tényleg jól esne, főleg hogy ennyit foglalkoztam azzal, hogy sikerüljön. Igaz, hogy már sokan megdicsérték, de ő még nem, és az ő véleménye nagyon számít nekem. Megkérdezi, hogy maradjon-e itt velem.
- Naná..- Pattanok fel hirtelen.
- De mivel hazajöttem van egy kikötésem.....neked is boxerban kell aludnod, mint nekem. - Nem tudom, hogy mostanában miben alszik, de nem biztos hogy csak egy boxerben szokott.
- És most már nem mész sehova, hanem alszunk, hogy holnap kockásra edzzük a sörhasad. - Kiöltöm rá a nyelvem és ha még is kiakarna menni mondjuk zuhanyozni vagy bármi nem engedem. Ha pedig nem akar boxerben aludni, hanem magán akarja hagyni a ruhát, akkor én rángatom le róla. De azért próbálom finoman nehogy megsértsem mondjuk a körmömmel, ami amúgy nem még lett levágva, szóval nem sok esély rá.Ha sikerült levetkőztetnem egy szál boxerba bepattanok az ágyamba és mutatom neki az ágy másik felét.
- Pattanj be, van még hely. - Rákacsintok és, ha befekszik mellém, akkor ismét átveszem az irányítást és felveszem a nagykifli pózt. Lehet, hogy küzdeni fog, hogy ő lehessen a nagykifli vagy csak simán nem akar így aludni, de ezt sem fogom neki hagyni, hogy megtegye. Ha már hazajöttem, akkor csináljunk mindent úgy, ahogy én akarom.
- Imádok így aludni veled. - Súgom a fülébe és mosolyogva hunyom le szemeimet.

Mikor megtudom, hogy ez tényleg bók volt, akkor még jobban elmosolyodok és talán egy picit el is pirulok. Mindig is nagyon pirulós voltam, de nem nagyon zavart, mert szerintem aranyos dolog. Marcus is pirulós volt sokáig, de hála a színészetnek ma már nagyon jól elrejti előlem, hiába próbálom belőle kicsalni. Udvari bolond? Hmm...Nem is olyan rossz. Miatta van olyan nagy vidámság az unalmas várban nem? Ezért ezt is dicséretnek veszem, de nem hagyom szó nélkül.
- Nem, te nem az írnok vagy tesókám....te sokkal inkább a király vagy. - Adok egy puszit az arcára. Remélem most sikerül ezzel a bókkal kinyernem belő, amit szeretnék, de ezt tényleg komolyan gondoltam. Számomra ő a király és én vagyok mellette az udvari bolond. Megint jön a féltő dumájával, ami szintén nagyon jól esik. Szeretem, hogy félt és én is féltem őt sok mindentől.
- Annyira imádom, hogy féltesz. - Ölelem meg és nem érdekel, ha a sebemet hozzá érintem, ennyi fájdalmat kibírok érte.
- Amúgy ez nem nagy sérülés tesókám, csak egy kis karcolás. - Mondom, hogy ne aggódjon annyira emiatt. Éppen, hogy csak megkarcolhatott egy ág vagy egy kiálló szög az ablakból. Nem is fájt igazából, csak az a fertőtlenítős cucc csípett nagyon. Sikerül leöltöztetnem és túl könnyen ment, picit gyanús volt.
- Héé Marcy, nem is vagy te olyan duci, mint gondoltan. - Mondom miközben rácsapok a hasára, kuncogva. Tényleg azt hittem van egy kis pocakja, de nincs, szóval könnyű lesz kockás hasat varázsolni neki. Lefekszek az ágyba és ő is odafekszik mellém. Felveszem a nagykifli pózt és úgy probálok elaludni. Még mond valamit, de nem válaszolok, hanem csak némán bújok hozzá. Hamar elalszok és egész este el sem engedem.

Reggel próbálok korábban felkelni, mint Marcus. Szerencsémre most nem hagytam, hogy lerúgjon, mert végig háttal volt a kiskiflim. Ha sikerült felkelnem hamarabb, mint ő, akkor összekészítem kettőnknek az edzőruhát, majd berakom a sporttáskámba. Ha még mindig nem kelt fel, akkor kikészítek magunknak egyforma ruhát. Imádok egyforma ruhába járni vele. Ha még mindig alszik, akkor adok neki egy puszit, hátha felkelt. Most nem ugrok rá, mert nagyon hálás vagyok neki, amiért edz velem, szóval nem szemétkedek vele egyelőre.
- Jó reggelt hétalvó. Készülj, mert még a végén elkésünk. - Mondom neki miközben felöltözök. Tudom, hogy furi, hogy reggel hatkor megyünk, de korán nyit a konditerem és nem szeretem, ha sokan vannak ott. Amint felöltöztem gyorsan fogat mosok és már a vállamra is kapom a sporttáskát. Nem fürdök, mert az edzés végén úgy is le kéne majd fürdenünk.
- Akarod, hogy a mociddal mennyünk ? - Kérdem mosolyogva és tudom, hogy úgy sem hagyja ki a lehetőséget.