State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 we are Marciel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Daniel Treadaway
avatar
Admin
Playby :
Dylan O'Brien
Job/hobbies :
cégtulajdonos
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
498
Join date :
2015. Jun. 14.


TémanyitásTárgy: we are Marciel   2015-08-12, 09:19

Ma Pandoránál aludtam volna, de hajnali egy körül el kezdtünk face-en dumálni és azt mondta, nem bírja nélkülem. Tudom én, hogy imád, de kibírhatta volna ezt az éjszakát. Mivel imádom őt, ezért úgy döntöttem, hogy még is hazajövök, hadd örüljön szegénykém. A hazaút is egy érdekes dolog volt, hisz Pandynál egy szál alsógatyába aludtam, a ruháim meg szanaszét voltak valahol, szóval nem álltam le keresgélni a sötétben, hanem boxerben indultam haza. Még ez nem is olyan nagy gond, de sajnos csak a szívecskés alsóm volt otthon és az van rajtam. Még mikor felvettem jó poénnak tűnt ilyenben menni a szerelmemhez, de most már mást vennék fel. Tehát ezzel a szuper boxeremmel másztam ki Pandora ablakán. Miért ott mentem ki? Nem akartam mindenkit felébreszteni azzal, hogy a bejárati ajtót használom. Szerencsére sértetlenül megúsztam és rohantam haza. Jött következő probléma. Megállított Marcus két rajongója, hogy csináljak velük képet. Biztos azt hitték a tesóm vagyok. Mindig is imádtam, ha tőlem kérnek képet, mert kevernek minket, szóval beleegyeztem. Kíváncsi leszek a tesóm reakciójára, mikor meglátja a képet valahol a neten. Az utam többi része nyugodt volt, de mikor a bejárati ajtóhoz értem nem akartam belépni rajta. Miért? Valami izgalmasabb belépőt terveztem, szóval felmásztam az ablakomba és bemásztam a szobámba. Sajna valami picit megvágta az oldalam és elkezdett vérezni, de nem durván és nem is fájt. Jelenleg itt állok és várom, hogy a testvérem feljöjjön hozzám a szobámba. Ha meghallom, hogy jön és nyílik az ajtó, akkor felfigyelek és, ha bejön egyből megölelem.
- Ölelést kartál, nem? - Mondom mosolyogva és nem eresztem.

_________________
I will always love you, no matter what happens
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://stateofhawaii.hungarianforum.com/t225-instagram-com-danny
Marcus Treadaway
avatar
Playby :
♞ Dylan F*ckin' Perfect O'Brien
Tartózkodási hely :
♞ Ott ahol te nem is gondolnád
Job/hobbies :
♞ színész palánta
Csoport :
♞ Híresség
Hozzászólások száma :
580
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
23


TémanyitásTárgy: Re: we are Marciel   2015-08-12, 14:16


We are Marciel


Nincs észnél. Nincs észnél. Nincs észnél. Igen valami ilyesmi ismétlődött a fejemben egészen addig, amíg ki nem derült, hogy ez az okos Dan végre hazaért nem is akármilyen módon! Most mondanám, hogy mérges vagyok rá, de képtelenség haragudni rá. Egyrészt azért, mert túl vidám ahhoz, hogy morcos képet tudjak vágni a közelében, szóval nem venne komolyan sem így sem úgy. Tehát kár próbálkozni, mert nem a szüleink vagyok, hanem a testvére. Igen, a testvérre, méghozzá az ikertestvére! Szóval jobban tenném, ha legalább vele nem civakodnék, mert ha így volna, abból semmi jó nem jönne ki. Tehát nyugodt vagyok. Teljesen nyugodt. A gyere már kérésére már nem írtam vissza semmit sem. Mégis minek? Csak néhány lépésnyire voltam a szóbájából és mire elküldhetném az üzenetet, már ott lennék a szobájában, szóval feleslegesnek éreztem. Ami meg a szobáját illeti szép tiszta és ez csakis nekem köszönhető. Túl sok dolgot kellett onnan kidobálnom, hogy ugyanolyan tiszta legyen, mint az enyém. Ha meg elakarná hozni a barátnőjét hozzánk, akkor legalább tisztaszobába vigye, aminek a szekrénye nem műanyaggal van tele a sok ruhadarab között, hanem… hanem tisztasággal. Már ha Dan képes lesz rendben tartani a szekrényét. Benyitok. Szinte gondoltam, hogy nem kell sokat várnom és a testvérem semmi perc alatt ott terem előttem a szívecskés bokszerében. Rémes. Legalább felöltözhetett volna, hogy ne nevessem el magam. De hiába ölelt át, hiába szorított magához én úgyis nevetni kezdtem.
– Kész röhej. Ha meglátlak a lányokkal és ebben az alsóban nem tudom, hogy fogok komoly arcot vágni egy darabig. – persze visszaöleltem, jól esett, hogy tényleg hazajött csak miattam és vállalta a rizikót. Természetesen tudom, hogy Pandora ezért még ki fog csinálni, de nem tehetek róla. Ez a ház túl nagy, ha egyedül vagyok és nincs itt a testvérem.
– Legalább megkérdezted a nevüket? Csak mert tudnom kell, hogy kinek a képei között keressem a te félmeztelen fotódat velük. – tovább nevettem, csak mert nem tudtam megállni. Már abba is belegondoltam, hogy mi lesz, ha azok a lányok nem bírják ki és tényleg kiteszik a fotót erről a testvérek gyöngyszeméről. Mit fogok majd akkor mondani, hogy azon a képen igazából nem én vagyok és reméltem, kinézik belőlem, azt nem sprintelek alsóban soha az éjszakában. Bár gondolom elég nehéz lesz kimagyarázni ezt úgy, hogy teljes mértékben hasonlítunk a testvéremmel. Szuper! Adok a tarkójára egy nyaklevest.
– Legközelebb legalább a nadrágodat keresd meg, ha a felsődet lusta vagy! – kiöltöttem rá a nyelvem, persze tisztában voltam azzal, hogy a nyaklevest nem hagyja majd szó vagy viszonzás nélkül, de nem érdekelt. Akkor is előbb én adtam neki és kész.

_________________

Marcus Treadaway
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lysandercollins.tumblr.com/
Daniel Treadaway
avatar
Admin
Playby :
Dylan O'Brien
Job/hobbies :
cégtulajdonos
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
498
Join date :
2015. Jun. 14.


TémanyitásTárgy: Re: we are Marciel   2015-08-12, 15:01

Annyira megörülök neki, hogy nem bírom ki, muszáj megölelnem. Miközben öleljük egymást, ő nevet. Gondolom a kinézetemen röhög, pedig neki is vettem ilyen gatyát és tuti szokta hordani.
- Úgy is jobban szeretem a röhögős pofid. - Mondom mikor megborzolom a haját, mintha az öcsém lenne, de igazából egyidősek vagyunk, bár valamelyikünk hamarabb született, csak azt nem tudom melyikünk.
- Persze, hogy megkérdeztem....megkértem őket, hogy írják a fenekemre, ha tudni akarod nézd meg. - Öltöm ki rá a nyelvem. Igazából nem írattam rá a nevüket a fenekemre, csak kíváncsi vagyok, hogy Marcy lerángatja-e majd rólam a gatyát, hogy megnézze. Viszont egy dolgot még is csak kértem a két lánytól, az pedig az volt, hogy ne jelenjen meg sehol a kép. Nem akarok a tesókámnak rosszat. Kaptok tőle egy nyaklevest, amit már viszonoznék is, de még nem.
- Nem tudtam hol lehetett és nem akartam felzargatni az egész házat a kutakodással. - Szerintem ő is így cselekedett volna fordított helyzetben. Már emelem a kezem, hogy visszaadjam a nyaklevest és el is kezd suhanni felé a kezem, de végül csak megsimogatom a pofiját.
- Látod milyen rendes vagyok? Elővettem a Marcy oldalam. - Kacsintok rá és legszívesebben elkapnám a nyelvét a kezemmel, de most nem fogom megtenni......majd csak ha nem számít rá.
- Szóval tesókám....meg mutizod a pocid az edződnek vagy nem mered? - Mondom nevetve, miközben megpaskolom a hasát. A paskolás közben eszembe jut, hogy az oldalamon még ott van egy vérző seb. Azzal is kéne kezdeni valamit, de nem értek az ilyenekhez.
- Marcuskám....csinálnál valamit a sebemmel? - Veszem elő a boci szemeimet meg a kérlelő hangomat. Nem fogok belehalni a sérülésbe, de fáj meg összevérzem a lakást, szóval valamit tenni kell vele.

_________________
I will always love you, no matter what happens
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://stateofhawaii.hungarianforum.com/t225-instagram-com-danny
Marcus Treadaway
avatar
Playby :
♞ Dylan F*ckin' Perfect O'Brien
Tartózkodási hely :
♞ Ott ahol te nem is gondolnád
Job/hobbies :
♞ színész palánta
Csoport :
♞ Híresség
Hozzászólások száma :
580
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
23


TémanyitásTárgy: Re: we are Marciel   2015-08-14, 17:11


We are Marciel


Daniel minden kétséget kizáróan a legnevetségesebb személy a világon, már a puszta jelenlététől is mosolyoghatnéka van az embernek. Ha van aki tudja, hogyan dobja fel a szomorkás napokat akkor az minden bizonnyal ő. Mondjuk túl jól ismer már, szinte minden egyes apróságot tud amivel fel lehet dobni a napomat. Azt persze nem szeretném ha így akarna lekenyerezni amiért valami olyan butaságot tett amiről nekem például elfelejtett beszélni. Mondjuk nem csinált rendet a szobájában és akkora ott a kupi, hogy a rendetlenség már nem fogalom arra ami ott van. Most egy óra erejéig tiszta, utána megint elkezd szerintem kutakodni és mindent szanaszét hány a földön, az ágyán, az ágya alatt, még az ablakpárkányon is volt valami szemét amitől meg kellett szabadítanom a szobáját. Tehát kész kupleráj az egész. Bezzeg az én szobám... Ne beszéljünk róla. Ott biztosan rend a lelke mindennek.
– Lehet, hogy van benne valami, mindenki jobban szereti a vidám arcomat a komoly helyett. Persze komolyság is kell, de vidámnak lenni is szuper érzés. – gondolom most jönne az a rész, hogy morgok egyet amiért a hajamat borzolja, de tudja nagyon jól nem vagyok egy morgós kutya és rögvest vissza adom a hajborzolást neki. Ne csak az én frizurám legyen borzos hanem az övé is. Különben ő kezdte, tehát én csak nem akartam az okos fél lenni aki enged.
– Kösz inkább nem, de azért remélem adtál a mellkasukra autogramot ha te a fenekedre kérted a nevüket. – tény, hogy engem ilyenkor rengetegen hoznak furcsábbnál furcsább helyzetbe, mint például legutóbb, amikor nem figyeltem oda és teljesen rúzsos lettem a sok puszitól. Igen, arról az esetről beszélek amikor Hero véletlenül rám küldte a rajongóimat. Azóta persze megtanultam, hogy mindig legyen tele benzinnel a motor.
– Jó, mondjuk ez logikus. Ezért lehet, hogy elnézem neked. – persze ez nem jelenti azt, hogy megbántam volna a nyaklevest amit adtam neki. Biztos megérdemelte, különben is egy nyaklevest nem lehet visszavonni.
– Ezt fel kell írnom akkor a Nagy könyvbe. Kezdesz megjavulni. – elvigyorodok, remélem érti a poént és veszi a lapot, hogy arra értem ezt most veheti dicséretnek, mert nincs semmilyen nagy könyvünk amibe ilyesmiket jegyeznénk fel.
– Hagyjuk, majd látni fogod ha az edzésen vagyunk. – nem öltöm ki megint a nyelvem, sőt azért sem csapom őt megint meg amiért a hasamat paskolgatja. Miért tenném? Egyszer már megütöttem őt, szerintem kétszer ugyanazt nem nézné el nekem. Szóval nem próbálom ki a szerencsémet.
– Hát szerencsédre tudok mit kezdeni vele. Van kötszer és fertőtlenítőszer meg ragtapasz is. Ülj oda le amíg áthozom ezeket a mosdóból. – mutatok az ágyára és nem várom meg a válaszát, rögvest átsuhanok a mosdóba és elkezdem keresni a fertőtlenítőszert meg a ragtapaszt, szerintem kötszerre nem lesz akkora nagy szükség. Bár ki tudja.

_________________

Marcus Treadaway
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lysandercollins.tumblr.com/
Daniel Treadaway
avatar
Admin
Playby :
Dylan O'Brien
Job/hobbies :
cégtulajdonos
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
498
Join date :
2015. Jun. 14.


TémanyitásTárgy: Re: we are Marciel   2015-08-15, 15:18

Annyira imádom Marcust. Nem bántam meg, hogy hazajöttem. Pandorával is imádok együtt lenni, de már vagy három estét a tesóm nélkül töltöttem és nagyon hiányzik, szóval inkább hazajöttem felvidítani őt. Imádom mikor mosolyog. Mindig felvidítom a marhaságaimmal.
- Egy ilyen testvérrel, mint én , könnyű mindig vidámnak lenni nem? - Bököm meg a vállát kuncogva. Azt is szeretem mikor komoly, bár olyankor öregszik pár évet, de olyan vicces feje van mikor komoly. Nekem nem sok komolyság jutott, ami néha nem jó, mert például a céghez tuti kéne, de Marcy majd segít. Ő is megborzolja a hajam, de nekem most nagyon rövidre van vágatva és úgy van beállítva, szóval nem nagyon lesz borzos. Szeretem, hogyha mindig jól áll a hajam, de mivel úgy is csak ketten vagyunk jelenleg, nem zavarna ha össze-vissza állna.
- Persze...még jó hogy az írásunk is hasonló. - Ezt sokszor kihasználtam régen, bár mindig a tesóm érdekében. Már régen is csigalassúsággal intézte a kapcsolatokat, szóval én gyakran írtam szerelemes leveleket a nevében, azoknak akikbe belezúgott és így hamarabb összejöttek. Megdicsér, legalábbis szerintem azt csinálja. Nagyon jól esik és mosolygok, mint valami tejbetök, de nem mondok semmit, mert nem tudom mit mondhatnék rá. Három embertől esik nagyon jól, ha megdicsér és az egyik az ő.
- Miért? Félmeztelenül fogsz edzeni? - Hangosan felnevetek. Sokan szoktak félmeztelenül edzeni, sőt talán most már én is úgy fogok, de szerintem neki még nem kéne, de ha azt akarja akkor nem állítom meg. Olyan aranyos, hogy már rohan is nekem ragtapaszért meg ilyenekért. Szót fogadok neki és leülök az ágyamra, vagyis nem ülök, hanem hátradőlök, de nem teljesen, hanem az alkarommal megtámasztom magam. Szeretek így feküdni, sőt szerintem sok pali szereti ezt a pózt felvenni, mert ilyenkor jobban megfeszül a hasunkon az izom, mint sima fekvésnél és jobban látszódnak az izmok. Direkt Marcy kedvéért fekszek így. Ha visszajön a cuccokkal és elkezdi meggyógyítani vagy mit tudom én mit csinálni akkor őt nézem és megszólalok.
- Ez tiszta romantikus....a filmekben ez után szokott lefeküdni a kedves ártatlan ápolgató nő a sebesült rossz fiúval. - Nevetve kacsintok rá. Amúgy ezt nem is filmben láttam, hanem valami ps3-as játékban. Ja a Heavy Rainben. Azt is Marcustóé kaptam valamelyik karácsonyra. Ha elkészül akkor még jobban ráfeszítek a hasamra.
- Rajta most megfoghatod. - Kacsintok rá ismét nevetve. Nem mozdulok el még abból a fekvésből, mert nekem ez egyelőre kényelmes.
- Amúgy akkor reggel megyünk edzeni? Csak mert akkor le kéne lassan feküdni, mert nem fogunk tudni felkelni. - Az óra irányába bökök a fejemmel. Már hajnali kettő van. Sose fogjuk így kialudni magunkat, legalábbis én nem fogom tudni.

_________________
I will always love you, no matter what happens
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://stateofhawaii.hungarianforum.com/t225-instagram-com-danny
Marcus Treadaway
avatar
Playby :
♞ Dylan F*ckin' Perfect O'Brien
Tartózkodási hely :
♞ Ott ahol te nem is gondolnád
Job/hobbies :
♞ színész palánta
Csoport :
♞ Híresség
Hozzászólások száma :
580
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
23


TémanyitásTárgy: Re: we are Marciel   2015-08-15, 20:11


We are Marciel


Féltem a testvéremet, ha valami butaságot tesz annak gyakran én iszom meg a levét vagy nem tudok segíteni rajta akkora pácba kerül. Mondjuk azért olyan még nem történt meg, hogy ne tudtam volna segíteni rajta és ezért hálát adok az égnek. Ha van akinek az elvesztésén nem tenném egykönnyen magam túl, akkor az ő. Különben is, ha gyerekként elkezdtem sírdogálni akkor ő velem együtt sírt és fordítva. Ez persze nagyon ritka esett, volt, mert miután tudomást sem vettünk az esések okozta fájdalmakról, már nem is figyeltünk oda rá. A másik mindig ott volt és mondott valami biztatót. Persze Dan akkor is ilyen eleven volt, sokkal közvetlenebb, mint én, de az idők során ragadt rám valami belőle. Ezért gondolom hálásnak kellene lennem, igazából az vagyok, mindig mosolygásra késztet és elűzi a rossz kedvemet, ami igazán csodálatraméltó. A kettőnk között lévő láthatatlan fonalat senki sem tudja elszakítani csak úgy. A bizalmon alapszik minden, vagy legalábbis addig amíg a rémes titkaimat megosztom vele és ő megosztja a sajátjait amik ahelyett, hogy rémesek lennének inkább átmennek perverzbe és akkor az embernek még legyen türelme végig hallgatni a meséjét. Lehet, a baj az, én sokkal jobban elnyomom ezt az érzést magamban, nem mindig engedem a felszínre, mert hát ilyen vagyok és kész. Különben akik szeretnek azok így szeretnek és nem akarnak megváltoztatni személyiségileg. Ettől vagyok az aki.
– Igen, ettől vagy te ilyen csodálatosan elviselhetetlen, de ez nem jelenti azt, hogy nem lennél így jó. – kuncogni kezdtem, ezt ha egy kis iróniával is volt megfűszerezve, de dicséretnek vehette. Általában igyekszem furcsán közölni a dicséreteimet, főleg akkor ha róla van szó, már csak azért is, mert szeretek az agyával játszadozni.
– Ügyes. Így van, különben lebuknál azok előtt akik ismernék milyen aláírásom van. – ez határozottan jó, lehet, hogy az én betűim egy picivel jobban jobbra dőlnek, de sebaj. Különben is, az teljesen észrevétlen. Senki sem figyel ilyen apróságokra, mert mindig másmilyen gyorsasággal vagy lassúsággal írok, attól függ mit követel meg a helyzet.
– Nem, pizsamába! Tudod a kék kockásba, hogy jobb legyen amin űrhajók vannak. – vicceltem, természetesen azt már rég kinőttem és el sem hoztam. Ő meg nagyon leleményes, már profi a ruháim keresésében és észre veszi, hogy kék kockás és még űrhajós pizsamám sincs. Felnevetek, de amikor közli, hogy van valami sebe én rögtön fogom magam és intézkedem is. Kár, hogy nincs szirénám, mint a mentős autóknak. A megjegyzésén és azon a pózon amit felvett felvonom a szemöldökömet. De nem törődök vele, csak bólintok, mintha nem értettem volna mit mond.
– Ez egy picit csípni fog. – készítem fel őt a lehetséges érzésre ami akkor fog történni ha egy kicsit rányomom a fertőtlenítőszerbe mártott vattát.
– Most direkt csinálod? Alig múlt el a vérzés, nem akarod, hogy normális bőrfelületre tegyem rá a sebtapaszt? – különben is már megfogtam, nem értem miért kell ilyeneket kérdeznie. Persze nem dicsértem meg az izmait, biztos ezért kacsintgat meg beszél. Dorgáló tekintettel nézek rá, persze, hogy nem vagyok a szüleink, nem vonhatom kérdőre és meg se büntethetem a tettei miatt, de ettől még aggódhatok érte. Mi más volna ez, ha nem ikertestvéri szeretet?
– Jól van, jól van. Maradjak itt veled? – hát ha már hazajött csak az én kedvemért akkor legalább megkérdezem.

_________________

Marcus Treadaway
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lysandercollins.tumblr.com/
Daniel Treadaway
avatar
Admin
Playby :
Dylan O'Brien
Job/hobbies :
cégtulajdonos
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
498
Join date :
2015. Jun. 14.


TémanyitásTárgy: Re: we are Marciel   2015-08-16, 00:03

- Ezt most vegyem dicséretnek? - Én is kuncogok, de tényleg nem tudom, hogy most annak szánta-e. Nála sosem lehet tudni. Mindig ilyen érdekesen fogalmazza meg. Imád játszani az agyammal. Majd visszakapja. Én sosem láttam a betűink között a különbséget, de Marcus mindig mondott valamit, hogy az övéi jobbra dőlnek vagy valami ilyesmi. Hát az enyém is dől vagy mi.
- Haha vicces vagy. - Mondom neki, de csak nem válaszolt a kérdésemre. Most akkor ezek szerint tényleg félmeztelenül fog edzeni? Egészségére! Kirohan nekem fertőtlenítőért meg egyéb dolgokért én meg olyan pózba fekszek az ágyamba, ami jobban kiemeli a hasizmom, hogy még jobban menőzzek. Csak bólint, az igazából nagyon jól kiötletelt okos kijelentésmre. Felkészít, hogy kicsit csípni fog.
- Tesó...ugyan engem kemény fából fa....- Mondanám, de a végén egy hangos szisszenés hallatszik tőlem, mert tényleg nagyon csíp.
- Jól van na, már viccelődni sem szabad? - Morgom majd keresztbe rakom kezeimet és bedurcizva fordítom el felőle a fejem. Igazából csak azért mondogatom neki, mert még nem dicsérte meg, pedig tényleg jól esne, főleg hogy ennyit foglalkoztam azzal, hogy sikerüljön. Igaz, hogy már sokan megdicsérték, de ő még nem, és az ő véleménye nagyon számít nekem. Megkérdezi, hogy maradjon-e itt velem.
- Naná..- Pattanok fel hirtelen.
- De mivel hazajöttem van egy kikötésem.....neked is boxerban kell aludnod, mint nekem. - Nem tudom, hogy mostanában miben alszik, de nem biztos hogy csak egy boxerben szokott.
- És most már nem mész sehova, hanem alszunk, hogy holnap kockásra edzzük a sörhasad. - Kiöltöm rá a nyelvem és ha még is kiakarna menni mondjuk zuhanyozni vagy bármi nem engedem. Ha pedig nem akar boxerben aludni, hanem magán akarja hagyni a ruhát, akkor én rángatom le róla. De azért próbálom finoman nehogy megsértsem mondjuk a körmömmel, ami amúgy nem még lett levágva, szóval nem sok esély rá.Ha sikerült levetkőztetnem egy szál boxerba bepattanok az ágyamba és mutatom neki az ágy másik felét.
- Pattanj be, van még hely. - Rákacsintok és, ha befekszik mellém, akkor ismét átveszem az irányítást és felveszem a nagykifli pózt. Lehet, hogy küzdeni fog, hogy ő lehessen a nagykifli vagy csak simán nem akar így aludni, de ezt sem fogom neki hagyni, hogy megtegye. Ha már hazajöttem, akkor csináljunk mindent úgy, ahogy én akarom.
- Imádok így aludni veled. - Súgom a fülébe és mosolyogva hunyom le szemeimet.

_________________
I will always love you, no matter what happens
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://stateofhawaii.hungarianforum.com/t225-instagram-com-danny
Marcus Treadaway
avatar
Playby :
♞ Dylan F*ckin' Perfect O'Brien
Tartózkodási hely :
♞ Ott ahol te nem is gondolnád
Job/hobbies :
♞ színész palánta
Csoport :
♞ Híresség
Hozzászólások száma :
580
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
23


TémanyitásTárgy: Re: we are Marciel   2015-08-16, 19:37


We are Marciel


Bólintok a kérdésére, végül is megérdemli, hogy megdicsérjem őt, mert hazajött így vagy úgy de itthon van és csak ez számít.
– Igen, veheted dicséretnek. – ezt persze szóval is alátámasztom, nehogy azt higgye a bólintgatás másra szólt vagy pusztán most bólinthatnékom volt és ezért tettem. Nem. Tényleg úgy gondoltam, hogy muszáj megdicsérni őt. Különben is, a dicséretektől szerintem mindig jobban érzi magát, vidámabb lesz, sokkal vidámabb és talán... elviselhetőbb.
– Melletted mindenkinek muszáj annak lenni. Te vagy az udvari bolond a királyok oldalán, én meg... ööö, mi a mókamester ellentéte? Az írnok? – természetesen csak viccelek, próbálok nem mindennapi példát hozni. Szinte már teljesen nevetségeset, mégis valami igazság alapút. Amikor persze azt mondaná, hogy őt kemény fából faragták, kiderül, hogy mégis csípős az a szer amivel igyekszem eltávolítani róla a vért. Most jöhetne az a rész, hogy én megmondtam, felkészítettem rá, de nem hitt nekem. Bár nem vagyok annyira kárörvendő típus, inkább megrovó és aggódó, az jobban illik hozzám.
– Na ugye, hogy fáj. Tudom, hogy erős vagy, de ha csíp akkor tényleg csíp és ezt neked is be kell látnod. – féltem, sosem akarnám, hogy valami baja essen ezért mindig próbálok nem ártani neki. Most is azért mondtam el, hogy figyeljen, ne érje meglepetés. De úgy látszik neki a figyelem nem az erőssége.
– Ha ilyen sérüléseid vannak ne viccelődj! – nézek rá komolyan és ha nem figyel gyorsan leragasztom a sebét. Úgy ni, majd rendbe jön ha nem feszeng sokat és remélhetőleg nyomot sem fog hagyni maga után. Nem akkora nagy, de azt sem mondanám rá, hogy szúnyogcsípés. Igazából ez a durcás beállás azt hittette el velem, hogy nem akarja, hogy itt maradjak, de megint csak meglep. Úgy pattan fel hirtelen, mintha kutya baja se lenne, aztán meg csak szórja a kikötéseit vagyis kikötését. Szóra nyitnám a számat, de ő folytatja a beszédét, így még várok egy kicsit. Hagyom, hogy befejezze és leszólja a hasam. Nem vagyok kövér! Ezt ő nagyon jól tudja. Nem értem miért kell neki ezt folyton folyvást elmondanom. Most azonban ráhagyom a dolgot, hadd higgyen azt amit csak akar. Én jól érzem magam a bőrömben, ha ő nem érzi jól magát a saját bőrében akkor... akkor az nem az én hibám. Azt hiszem. Legalábbis. Hagyom magam, legalább nem kell azon fáradoznom, hogy levegyem a ruháimat, mert ő olyan eleven a sérülésével és a ragtapasszal a bőrén megteszi helyettem. Gondolom ennyi jár nekem azok után, hogy ápoltam őt két vagy három percen keresztül. Vagy még annyi idő alatt se. Szóval mellé fekszem, nyugalmasan nézném én a plafont, de nem hagyja.
– Én meg így nem kapok levegőt. – fordítom felé a fejem, de már lehunyta a szemeit, remek.

_________________

Marcus Treadaway
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lysandercollins.tumblr.com/
Daniel Treadaway
avatar
Admin
Playby :
Dylan O'Brien
Job/hobbies :
cégtulajdonos
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
498
Join date :
2015. Jun. 14.


TémanyitásTárgy: Re: we are Marciel   2015-08-17, 14:36

Mikor megtudom, hogy ez tényleg bók volt, akkor még jobban elmosolyodok és talán egy picit el is pirulok. Mindig is nagyon pirulós voltam, de nem nagyon zavart, mert szerintem aranyos dolog. Marcus is pirulós volt sokáig, de hála a színészetnek ma már nagyon jól elrejti előlem, hiába próbálom belőle kicsalni. Udvari bolond? Hmm...Nem is olyan rossz. Miatta van olyan nagy vidámság az unalmas várban nem? Ezért ezt is dicséretnek veszem, de nem hagyom szó nélkül.
- Nem, te nem az írnok vagy tesókám....te sokkal inkább a király vagy. - Adok egy puszit az arcára. Remélem most sikerül ezzel a bókkal kinyernem belő, amit szeretnék, de ezt tényleg komolyan gondoltam. Számomra ő a király és én vagyok mellette az udvari bolond. Megint jön a féltő dumájával, ami szintén nagyon jól esik. Szeretem, hogy félt és én is féltem őt sok mindentől.
- Annyira imádom, hogy féltesz. - Ölelem meg és nem érdekel, ha a sebemet hozzá érintem, ennyi fájdalmat kibírok érte.
- Amúgy ez nem nagy sérülés tesókám, csak egy kis karcolás. - Mondom, hogy ne aggódjon annyira emiatt. Éppen, hogy csak megkarcolhatott egy ág vagy egy kiálló szög az ablakból. Nem is fájt igazából, csak az a fertőtlenítős cucc csípett nagyon. Sikerül leöltöztetnem és túl könnyen ment, picit gyanús volt.
- Héé Marcy, nem is vagy te olyan duci, mint gondoltan. - Mondom miközben rácsapok a hasára, kuncogva. Tényleg azt hittem van egy kis pocakja, de nincs, szóval könnyű lesz kockás hasat varázsolni neki. Lefekszek az ágyba és ő is odafekszik mellém. Felveszem a nagykifli pózt és úgy probálok elaludni. Még mond valamit, de nem válaszolok, hanem csak némán bújok hozzá. Hamar elalszok és egész este el sem engedem.

Reggel próbálok korábban felkelni, mint Marcus. Szerencsémre most nem hagytam, hogy lerúgjon, mert végig háttal volt a kiskiflim. Ha sikerült felkelnem hamarabb, mint ő, akkor összekészítem kettőnknek az edzőruhát, majd berakom a sporttáskámba. Ha még mindig nem kelt fel, akkor kikészítek magunknak egyforma ruhát. Imádok egyforma ruhába járni vele. Ha még mindig alszik, akkor adok neki egy puszit, hátha felkelt. Most nem ugrok rá, mert nagyon hálás vagyok neki, amiért edz velem, szóval nem szemétkedek vele egyelőre.
- Jó reggelt hétalvó. Készülj, mert még a végén elkésünk. - Mondom neki miközben felöltözök. Tudom, hogy furi, hogy reggel hatkor megyünk, de korán nyit a konditerem és nem szeretem, ha sokan vannak ott. Amint felöltöztem gyorsan fogat mosok és már a vállamra is kapom a sporttáskát. Nem fürdök, mert az edzés végén úgy is le kéne majd fürdenünk.
- Akarod, hogy a mociddal mennyünk ? - Kérdem mosolyogva és tudom, hogy úgy sem hagyja ki a lehetőséget.

_________________
I will always love you, no matter what happens
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://stateofhawaii.hungarianforum.com/t225-instagram-com-danny
Marcus Treadaway
avatar
Playby :
♞ Dylan F*ckin' Perfect O'Brien
Tartózkodási hely :
♞ Ott ahol te nem is gondolnád
Job/hobbies :
♞ színész palánta
Csoport :
♞ Híresség
Hozzászólások száma :
580
Join date :
2015. Jun. 08.
Age :
23


TémanyitásTárgy: Re: we are Marciel   2015-08-28, 22:55


We are Marciel


Ha a szemeibe néztem tudtam, hogy igaza van. Még ha éppenséggel tréfálkoztam is a középkori szerepeinkkel. Nem vagyok az az uralkodó típus, nem döntök romba semmit sem, nagyon nagy csatáim sincsenek, pusztán élek. Jó, tudom nem a megszokott módon, mert nem bújok meg és rejtőzöm el, mint a többi ember, hanem tudnak rólam, nem csak az ismerőseim, hanem a világon valamivel többen annál amennyire én szeretném. Persze az is nagyon vicces, vagy inkább megmosolyogtató, esetleg kiábrándító, hogy… Bár igazából nem tudom. Kiábrándító volna, hogy a lányok és a fiúk egyaránt betegesen rajonganak értem? Jó fogalmam sincs, amíg engem találnak meg és nem Daniel-t addig egész kezelhetőeknek gondolom őket. Mert abban semmi rossz, ha nekem beszélnek az amúgy teljesen hihetetlen érzéseikről, mint mondjuk neki. Ha ő hallana meg ilyesmit… Nos, igazából nem tudom, mit tenne és mondana, mert még egyszer sem voltam szemtanúja ilyesminek, amikor ő ott volt. Szóval csak halvány elképzeléseim vannak arról a rémképről az arcán, amit akkor venne fel, ha egy fiú közölné vele, hogy halálosan szerelmes belé és ezt már nem tudja tovább magában tartani. Kettőnk közül ugyanis ő sokkal homofób. A pusziján elvigyorodok, az ilyen gesztusokba nem kell semmit se belemagyarázni, mert ahhoz már régen hozzá vagyok szokva, hogy engem, még ha az agyára is megyek, szeret és ezt nem fél kimutatni.
- Jól van, te mondtad, hogy a király vagyok, nem én! – természetesen jól esett, ebből látszik, hogy talán igaz az a mondás… Hm, nem mégsem. Egyikünk sem tűnik a másik szolgájának, szóval ez a lehetőség elhanyagolható. Statisztikákra nem lehet alapozni, se így se úgy nem fogjuk megtudni ki született előbb vagy ki nem.
- Az ikertestvérem vagy Dan, még szép, hogy féltelek! Ha valami bajod esne, nem csak azt vágnám arcon, aki bajba sodort, hanem még téged is. Szóval erre jól figyelj az elkövetkezendőkben! – motyogom, miközben ő magához ölel engem és nem félti a sebét. Ezt persze megszokhattam volna. Sosem elég óvatos, az inkább én vagyok.
- Sosem voltam duci, ez csak a te képzeletednek a szüleménye! – persze a sosem szó nem érvényes a csecsemőkorunkra, amikor olyan kis pufókok voltunk, hogy Dan-t akkor még egyáltalán nem érdekelte az mennyire izmos vagy sem. Rosszul aludtam, egy csöppnyi lehetőségem sem volt forgolódni, mert akkor szembetaláltam volna magam Dan hangoson szuszogó orrával, amit biztosan befogtam volna, hogy a száján vegyen levegőt, bár így belegondolva az sem lett volna jobb ötlet. Így fogjuk rá, hogy nagy nehezen, de elaludtam. Ebből kifolyólag még szép, hogy sokáig szerettem volna aludni. Csak ugyebár a tesóm és az én nézeteim nem mindig egyeznek. Ezért még szép, hogy neki fel kellett ébresztenie, de legalább egy puszi volt az ébresztőm, nem pedig egy pofon vagy egyből rám ugrás, mert azt szereti.
- Olyan szép álmom volt! Nem alhatnánk még? A folytatást nem ébren szeretném kigondolni, hanem inkább békésen pihenve még itt. – megpaskoltam az ágyát, jó valójában nem az ő szobájában szándékoztam volna tovább aludni, hanem a sajátomban. De a lényeg az ágyon volt úgyis, nem azon, hogy hol, kinek a szobájában. Bár gondolom, sehogy sem lehet őt lebeszélni a korai indulásról, ezért inkább fogom magam és szó nélkül átmennék a szobámba ruháért csak ugyebár valaki eltervezte, hogy ma megfogjuk téveszteni az embereket. Szóval felvettem azt, amiről láttam, hogy elő van készítve és felvettem. Daniel-el ellentétben én azonban nem sietek a fogmosással. Szépen, nyugodtan és ráérősen. A mosdóból szólok ki neki, mert volt olyan okos és feltette a kedvenc kérdésemet.
- Ighen, mhost úgyhsincs ahz a phénz amihért éhn szhaladhnék vhelhed! – ez a mondat azért sántikált ennyire, mert még mindig mostam a fogaimat. Különben is tudtam, hogy ő mindig megért amit mondok.

_________________

Marcus Treadaway
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lysandercollins.tumblr.com/
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: we are Marciel   

Vissza az elejére Go down
 

we are Marciel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-