State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Phillie & Keith

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Keith Cooper
avatar
Playby :
Francisco Lachowski
Tartózkodási hely :
Honolulu
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Aug. 10.


TémanyitásTárgy: Phillie & Keith   2015-08-14, 20:27

To my beautiful stewardess


Nem tudom, mi járt a fejemben akkor, amikor úgy döntöttem, hogy így ahogy vagyok, nekiveselkedek a partnak és a hátizsákomat a homokba hajítva magára hagyom. Még az ingemet is ledobtam és csak a nadrágomat hagytam magamon, aminek a zsebeit készségesen kiürítettem, nehogy eláztassam a telefonomat, amit tavaly vettem zsír újan és nem csekély összegért mellesleg. Szóval üres zsebekkel, egy szál gatyában indulok meg a tenger felé és gondolkodás nélkül vetem magam a hullámok közé. Rám fér már a testmozgás és persze a hűsölés is, mert mióta megérkeztem csak fuldoklok ebben a hőségben.
Azon gondolkodom, mihez kezdjek majd, miután lecuccoltam Dan-nél és mindent elrendeztem magam körül, készen állva erre a két és fél hónapra. Szükségem van valami munkára, mivel itt sem kolbászból fonják a kerítést, hogy csak úgy ingyen adjanak majd nekem kaját meg piát, és minden egyebet. És talán nem ártana vennem pár ruhát, mert egy hátizsáknyi cucc aligha elég ennyi időre, plusz kétlem, hogy Treadaway-ék holmijai passzolnának rám. Nem mintha fényezném magam, de elég széles vállam és mellkasom van ahhoz, hogy ne férjek bele abba a pólóba, vagy úgy feszüljön rajtam, mint a legújabb meleg divat reklámarcán. Szóval kell egy munka, egy nagyon-nagyon jól fizető munka, amivel elleszek itt cirka két és fél hónapig - legalábbis nagyon remélem.
Eszembe jut közben anyám, aki valószínűleg halálra aggódja otthon magát, amiért a huszonnégy éves fia nem hajlandó óránként hírt adni magáról. Nem értem, miért olyan piszok nehéz elfogadni a tényt, hogy már nem vagyok kisgyerek, nem kell babusgatni és nem kell minden mozdulatom árgus szemekkel figyelni. Felnőttem és azt hiszem, sikerül majd önállónak lennem annyira, hogy ne rokkanjak bele az egyedüllétbe és abba, hogy senki sem gondoskodik rólam. Persze, ha ezt elmagyarázom, vagyis próbálom, rögtön jön a szent beszéd, hogy ideje lenne összeszednem egy helyes, normális, aranyos, házias, kedves, tehát mindenben tökéletes lányt, aki támaszom a bajban, akivel osztozhatok az örömömben és a többi, és a többi. Anya nem fogja fel, hogy ilyen lány nincs. Kibaszottul nincs.

A tagjaim már kezdenek zsibbadni, szóval lassanként kievickélek a partra és leterítek egy törölközőt, amire kifekszek, bár a nap sugarait már nem sokáig élvezhetem, így estefele kezd elbújni előlem. Hál' istennek.
Akarva-akaratlanul megakad a szemem egy lányon, aki előttem fut el - szép lábak, feszes popsi, lapos has és méretes keblek. Pont az esetem. Nem, igazából nem tudom, ki lenne az esetem, mivel évek óta nem volt tartós kapcsolatom, az meg hogy egy éjszakára kivel fekszek össze, édes mindegy. Ott nem számít, csak az, hogy nyaktól lefelé miből gazdálkodunk és ha a seggén nem akad meg a szemem, az arcára már kíváncsi sem vagyok. Az ilyen tyúkok általában nem akaszkodnak a nyakamra, nem akarnak semmit azon kívül, hogy készíthessenek nekem reggelit, aztán egy csókkal ereszthessenek utamra. Tökéletesen megértenek, amiért hálás köszönet. Viszont az, hogy ki lenne alkalmas egy igazi, hús-vér kapcsolatra... az még előttem is kérdéses és nem tiszta. Valódi rejtély.
Elbambulok, de visszahoz a valóságba egy ismerős hang, amit nem tudok hova tenni, de akaratlanul is a tulajdonosát keresem. Másodpercek múlva pillantom meg Philippa alacsony termetét, csokoládé színű tincseit és bájos mosolyát, amivel már az első találkozásunkkor is levett a lábamról. Szép kis találka volt... Ami viszont a legmeglepőbb, hogy megjegyeztem a nevét, pedig csak egyszer kellett említenie.
- Hé! - nem tudom idegességemben csúszik-e ki a számon ez az esetlen üdvözlés, de felkászálódok és úgy ahogy vagyok, kissé ázottan még, odamegyek hozzá egyrészt megnézni, mit csinál, másrészt mert mágnesként vonz a jelenléte - Szia... Lejárt a műszak? - vigyorgok és nedves tincseimbe szántok ujjaimmal, közben majdhogynem fuldoklok azokban a csodaszép smaragd színű íriszekben.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philippa Scott
avatar
Playby :
Willa Holland
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Reptéri kisegítő
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
7
Join date :
2015. Aug. 14.
Age :
25


TémanyitásTárgy: Re: Phillie & Keith   2015-08-14, 21:23


Keith & Phillie


Egyik vendég a másik után, mindenki kedves és aranyos, bókok repkednek, én pedig fogadom őket. Mindenkire kedvesen mosolyogok és próbálok nem egy megtört lánynak látszani. Tegnapi pasi jár a fejemben. Pedig nem szoktak megragadni az utasok, de ő.. ő más volt. Azok a szemek, ahogy mosolygott. Régen fogott meg bárki ennyire, hogy ennyire emlékezzem rá.
Alig vártam, hogy végre leteljen az időm, mert fáradt voltam, akartam úszni, a tengerbe akartam magam vetni. Ott éreztem magam igazán tökéletesen. Az egyik utas elhagyta a kézipoggyászát, amit nem értettem, mert spanyolul beszélt, azt pedig most tanulom és annyira hadart, hogy csak azt értettem, hogy letette a csomagját az asztalhoz és kiment a mosdóba, a többit az istenért sem tudtam megérteni, hiába kértem, hogy beszéljen lassabban. Néha úgy érzem, hogy direkt akar az Isten ennyire kicseszni velem, hogy direkt az utolsó órámba nehezíti meg az életemet. Honnan a fenéből kellene tudnom, hogy hol van a csomagja? Már ott volta, hogy feladom és átadom valakinek, aki folyékonyan beszél spanyolul, mikor bemondták, hogy találtak egy elhagyatott csomagot. Karon fogtam az idős urat és oda vezettem az információs pulthoz, és kértem a táskát, próba szerencse. Mikor meglátta a táskát, olyan öröm csillant a szemébe, amitől megijedtem és persze meg is kaptam, olyan erősen ölelt magához, mint aki éppen azt tervezte, hogy kipréseli a tüdőmből az összes levegőt. Megveregettem a hátát, hogy jelezzem, hogy levegőre van szűkségem, és erre kaptam két olyan nyálas puszit, amitől egy életre elment a kedvem a nyálcserétől, nézzen ki bármennyire is jól az illető. Spanyol bácsika elpusztította minden vágyamat, ami ezek után megmaradt. Ennyit az önbecsülésemről, legalább egy idős bácsinak még bejövök.
Amikor végre lerúghatom azokat a borzalmas cipellőket a lábamról és leülhetek a padra, hogy kicsit megnyomkodjam a talpam, ami sajgott a mai trappolástól. Bejött az egyik munkatársam és rám mosolyogva már el is tűnt, ők nem szoktak átöltözni, én azéért felveszem a bikinimet, mert ők bulikba mennek, addig én a partra, hogy kiáztassam a fájdalmat a testemből.
Mire összeszedtem mindenemet már lefelé ívelt a nap és szinte rohantam a partra. Nem is figyeltem, hogy ki van a közelben, mert miért figyelnék? Eddig sem érdekelt.
Mikor ledobáltam minden cuccomat a leterített törölközőre, és ekkor pár lány elfutott és arról sutyorogtak, milyen jó pasi fekszik nem messze tőlem. Eddig nem érdekelt, hogy miről beszélnek, nekik mindenki jól néz ki, aki nem úgy néz ki, mint Texasi láncfűrészes. Ó, igen sok horror filmet néztem életemben. De vissza lényeghez, valamiért oda néztem, magam sem értem, hogy miért, de látnom kellet. Aztán ki is esett a kezemből az üvegem, amire éppen rá akartam húzni, szerencsére a kupak még rajta volt, így nem borult ki. Hirtelen zavarba jöttem és gyorsan beletúrtam a hajamba, bármennyire is rosszállapotban volt, nem akartam, hogy valamelyik cicababa előbb menjen vissza hozzá. Hallottam és valamiért én akartam előbb oda érni. Pedig sosem voltam a kezdeményezős fajta.
- Szia. – köszöntem rá, hozzá teszem, ahogy ott feküdt a homokon, úgy festett, mint egy görög félisten! A kockáin megcsillant a vízcseppek és a homok, na meg a napfény, az arcra nyugodt volt, egészen addig, míg nem zavartam meg.
- Igen, nem is bánom. – bólintok és próbálok nem elpirulni, ahogy rám néz. Áldom magam, hogy nem vettem le a pólómat. Most biztos, hogy még jobban zavarban lennék.
- Te? Ismerkedsz a stranddal? Ez a legjobb, kevesen vannak, de még is vannak páran. – bólintok és körbe nézek, csak nem rá. Annyira jól néz ki, hogy szinte kényszerítettem magam, hogy nézzem a tengert és ne Őt.  
|words:   *-*  | szavak száma; 577 ?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keith Cooper
avatar
Playby :
Francisco Lachowski
Tartózkodási hely :
Honolulu
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Aug. 10.


TémanyitásTárgy: Re: Phillie & Keith   2015-08-15, 09:54

To my beautiful stewardess


Már az egy kisebb sikerélménnyel ér fel a szememben, hogy egyáltalán emlékszik rám. Jöhetnék az egoista dumával, hogy engem ki tudna elfelejteni, de mivel volt már rá jó példa, hogy nem ugrott be valakinek sem a nevem, sem az arcom, ezen kudarcok után eszemben sincs olyasmivel dobálózni, ami nem igaz. Vagy ha igaz, csak részben.
Philippa látványa üdítően hat rám, mint minden csinos lány látványa. Tetszik benne, hogy amellett, hogy gyönyörű teste van - legalábbis amennyit abban az egyenruhában láttam az elég szép kis felhozatal volt -, egy csinos arccal áldotta meg a jó isten, amivel nem csak ő, de én is jól jártam. Nem bírom levenni a szemem a szájáról, ha pedig mégis, feltűnően sokat időzök el a szemein. Hatalmasak és igézőek, tényleg könnyen zavarba tudják hozni az embert, ha az nem figyel. Tőlem szokatlan módon nem a ciciken függök, hanem valami egészen más ragadta magával a figyelmemet.
- Fárasztó nap volt, mi? Főleg, hogy majdnem hanyatt löktelek - nevetek halkan és röviden, visszagondolva arra az incidensre, mikor telibe találta a mellkasomat és hát elég sanszos volt, hogy nem én, hanem ő borulna előbb kettőnk közül - Majd kárpótollak érte. Persze, csak ha megengeded - vonok vállat és újra tincseim közé szántok, kicsit összekuszálom őket, hátha jobban száradnak, ha nem egybemeredve ágaskodnak fejem búbján.
Látom rajta, hogy zavarban van, enyhe pír önti el az arcát, akárhányszor rám sandít és kis büszkeséggel tölt el, hogy ilyen hatással vagyok rá. Kedvem lenne a kezeim közé fogni az arcát és szinte kényszeríteni, hogy rám nézzen, mert minden egyes percben nehéz elszakadni a szemeitől, amik - ha ő nem is - állandóan mosolyognak. Kellemes, melengető zöld szín ez, ami az embert egy rossz nap után totálisan fel tudja dobni.
- Aha, olyasmi. Elég szép a kilátás onnan - biccentek fejemmel a törölközőm felé és célzok ezzel arra, hogy rengeteg lány választja a délutáni órákat a futáshoz, én pedig akkor gyönyörködhetek bennük, amikor csak akarok, ráadásul büntetlenül - Bocs... most biztos egy taplónak tartasz - idegesen vakarom tarkómat, aztán mély levegőt veszek.
Nem tudom, miért csinálom ezt folyton. Folyton csak a nőkkel vagyok elfoglalva és komolyan, mintha semmi életcélom nem lenne. Mintha még mindig a kamaszkoromat élném, aminek a lényege a bulik, a pia és a nők, leszámítva azt, hogy inni nem gyakran iszom, legfeljebb ha valami igazán fontos alkalomról van szó. Néha magam sem értem, mit élvezek abban, hogy minden nap más mellett ébredek fel. Szórakoztató, mégis elkeserítő. Talán igaza van anyámnak azzal, hogy ideje lenne megállapodnom, legalább megízlelnem, milyen a tartós kapcsolat. Vicces, hogy Shells mennyi kárt tudott bennem okozni akaratlanul is.
- Sétálunk egyet? Felkapom az ingemet - és már nyúlok is a textildarabért, ami olyan árván hever a törölközőm közepén - Szólj, ha kopjak le, nehogy udvariasságból beszélgess csak velem - vigyorgok, bár pontosan tudom, hogy egyáltalán nem azért teszi. Az ember érzi, ha valahol fölösleges és itt én most határozottan nem vagyok az.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philippa Scott
avatar
Playby :
Willa Holland
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Reptéri kisegítő
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
7
Join date :
2015. Aug. 14.
Age :
25


TémanyitásTárgy: Re: Phillie & Keith   2015-08-15, 12:21


Keith & Phillie


Nem értem mi ütött belém, hiszen nem szoktam csak úgy oda menni idegen férfiakhoz és dumálgatni. Nem az a fajta lány vagyok, még ha ezt nem is lehet elinni rólam, szeretem, mikor egy srác kezdeményez, de mivel ez a srác éppenséggel el volt foglalva a többi lány bámulásával, így nekem kellet megtenni az első lépést, amitől úgy éreztem, hogy menten elsüllyedek. Szerencsére megismert, mert tudta, hogy ki vagyok. Elég ciki lett volna, hogy ha még el is magyarázhatom neki, hogy én vagyok, aki belérohant.
Amikor elkezdett közeledni, esküszöm még melegebb lett körülöttem a levegő, szinte fojtogatott. Jó érzés, hogy van férfi, aki miatt majdnem megfulladok. Ma a munkatársaim is kedvesek voltak velem, azt hiszem, kezdenek megbékélni a helyzettel, miként nem az Ő munkájukat akarom.
- Igen, egy idős spanyol bácsi lesmárolt, olyan jó nyálasan. Napom fénypontja! – nevetek fel az emléken és a nadrágom derekával játszadozom, próbálom elvonni a figyelmemet még mindig róla. – Ó, hát azt hiszem, lenne pár lány, akik szívesen hanyatt esnének tőled. – nevetésem továbbra is fent áll és mutatok a pár futó lányra, akik megálltam „nyújtani” és ezzel együtt a beszélgető társamat stírölni. Na, én ezt nem tudnám ilyen fesztelenül csinálni. Már, mint milyen nő, aki ennyire látványosan megbámul valakit? Én is próbálom nem legeltetni a szememet rajta, pedig nagyon nehezen megy, főleg, hogy olyan közel van, érzem a tenger sós illatát a bőrén, szinte vonzz, hogy érintsem meg. De előbb töröm le a saját kezem, mint megtapogassam.
- Milyen kárpótlásra gondoltál? – kíváncsiskodom, mert fel kelltette a figyelmemet, hogy mennyire szeretné, ha továbbra is beszélgetnénk. Most nem álltunk meg, hogy milyen szép a tenger és a pálmafák. Tudunk miről beszélgetni és nálam az már jó pont, főleg, hogy nem akarja a melleimet bámulni. Helyette mindig a szemembe néz, ami jó jel, mert legalább figyel rám. Szeretem az olyan embereket, akik a szemembe néznek, azok őszinték. Amikor a kilátásról beszél először a tengerre gondoltam, hiszen minden szemszögből gyönyörű, ahogy a hullámok a partot nyaldossák. Hihetetlen érzés, mikor a sós víz a lábadhoz ér. Egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy a lányokról beszél. Kicsit zavarba esve léptem hátra egyet, mert most beszél egy lánnyal és képes a többit emlegetni. Enyhe csalódottság fut végig a gerincemen, hogy miközben a szemembe nézve beszél, a többi lányt emlegeti.
- Csak férfi vagy. – mosolyodom el haloványan. Minden férfi megbámulja a nőket, még ha felesége van, vagy barátnője. Ami nem rossz, egészen addig, míg a pasi vagy a csaj vissza tudja magát fogni, mert én miattam jöhet velem szemben egy Adonisz, ha tudom, hogy valaki epekedve várja, hogy halljon rólam valamit, vagy találkozhasson velem.
- Persze. – bólintok, biztos még ismerkedik a környékkel, én pedig úgy ismerem a partot, mint a tenyeremet és a legjobb embert választotta, hogy sétáljon. Bár lehet valamelyik futó lány érdekesebb dolgokat mutatott volna neki.
- Most jól esik a társaság. – nézek fel rá és összeszedem a cuccomat, nem akarom itt hagyni, mert kitudja, ki találja meg. A mosolya teljesen elvarázsolt, mikor a mesékbe beszélnek a pillangókról a gyomorban, akkor az olyan érzés, amit én érzek? Hogy vágyom arra, hogy beszéljen? Mert annyira simogató a hangja, hogy képes lennék egész este hallgatni és elaludni rajta.
- Csak látogatóban vagy ide költözöl? Mik a terveid itt? – minden féléről tettem fel kérdést, hogy halljam a hangját, hogy érezzem a rezzenéseket, amik akkor érnek el, mikor közelebb kerülünk egymáshoz. Anyám teljesen büszke lenne rám, hogy egy idegen fiúval sétálgatok a strandon.
|words:   *-*   | szavak száma; 567 ?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keith Cooper
avatar
Playby :
Francisco Lachowski
Tartózkodási hely :
Honolulu
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Aug. 10.


TémanyitásTárgy: Re: Phillie & Keith   2015-08-15, 15:54

To my beautiful stewardess


Elfintorodom, mikor azt említi, hogy egy idős fószer lesmárolta. Tessék? Ilyen még létezik? Azt hittem csak az őrült rendezők agyszüleménye a vígjátékokban a kanos nagypapik karaktere, de ezek szerint nem. Nem igazán tudok rá mit mondani, mert azon kívül, hogy a hideg is kiráz tőle, különösebben nem érdekel az ilyesmi. Jobb szeretek nem arra gondolni, hogy ki csüngött legutóbb egy bombázó ajkain, aki történetesen nem én voltam.
- Te is köztük vagy? Másképp nem érdekel, ki esik hanyatt tőlem - sandítok felé és elmosolyodok. A finom, tétován elejtett bókok a legjobbak, tapasztalataim szerint bejön a nőknek, ha a semmiből pörkölünk oda a zavaruknak és ahogy látom, őt nem nehéz zavarba hozni - Milyenre? Mondjuk meghívnálak egy kávéra. Vagy egy ebédre... esetleg vacsorára? Szeretsz enni, nem? Ah, miket beszélek, mindenki szereti a hasát - forgatom szemeimet és nevetek, mert már csak magamból kiindulva is tudom, hogy nincs ember, aki ellen tudna állni egy ropogósra sült csirkecombnak némi rizskörettel, a desszertekről már ne is beszéljünk! A brownie a szívem csücske, kicsit hiányzik is, hogy anyám vasárnaponként azzal várjon délben.
Ez a "csak férfi vagy" megállapítás olyan keserűséget hordoz magával a hangjában, hogy szörnyű bűntudat lesz úrrá rajtam, ami felettébb szokatlan. Nem szoktam rosszul érezni magam azért, mert megjegyzem, mennyi dögös bige mászkál erre. Philippa ráadásul nem a barátnőm, sőt még csak most látom másodjára. Mégis, annyira bánt, hogy csalódott lett miattam, hogy muszáj vagyok kitalálni valamit, amivel feldobhatom kicsit a kedvét.

- Csak a nyárra jöttem ki egy ismerősömhöz, nem messze lakik innen elvileg, bár még nem cuccoltam le nála - vonok vállat, de már azon jár az eszem, mivel engesztelhetném ki az előbbi kijelentésem miatt. Körbenézek és meglátok egy bódét, amiben egy srác támasztja a pultot. Tipikus hawaii-gyerek - hosszú szőke haj, bronz barna bőr és vakítóan fehér fogsor, na meg terebélyes muszkli hegyek, amik mellett kis híján elbújhatok - Hm, tudsz szörfözni? Én még soha életemben nem próbáltam... Megtaníthatnál! Tudom-tudom, én jövök egyel neked, de szerintem bőven kárpótollak azzal, ha láthatsz esni és kelni a vízben, nem? - vigyorgok, mint a tejbetök, majd megfogom a kezét és finoman húzom magammal - Na, gyere! Taníts, mester! - halk, rövid nevetés szakad ki belőlem és igyekszem eljutni a bódéhoz, egyik vállamon a hátizsákommal, amit reménykedem, hogy a srác el tud majd tenni valami biztos helyre, ahol nem tűnik el és a tárcámnak sem kél majd lába.
Őszintén szólva, fogalmam sincs, mi ez a hirtelen jött lelkesedésem a vízi sport iránt. Veszélyes lehet nulla tudással a hullámok közé vágni, bár tény, hogy sosem voltam az a típus, aki megriad az újdonságoktól, sőt már csak azért is ki akarom próbálni! Minden reményem Philippa-ban van, hátha egy igazi hullámlovassal van dolgom.
- Ja és, nem haragszol, ha Phillie-nek hívlak? A Philippa annyira hivatalos, a repülőn meg nem mertem megkérdezni, becézhetlek-e - felelem szerényen, mire már szinte ott állunk a bódé előtt, szemeim elé pedig szörfdeszkák tömkelege tárul.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philippa Scott
avatar
Playby :
Willa Holland
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Reptéri kisegítő
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
7
Join date :
2015. Aug. 14.
Age :
25


TémanyitásTárgy: Re: Phillie & Keith   2015-08-15, 17:09


Keith & Phillie


Olyan fejet vágott, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. Gondolom elképzelte, hogy a papi ledugja a nyelvét a torkomba és meg akarok tőle fulladni.
- Nem úgy, csak puszik voltak, amiért megtaláltam a táskáját. – nem is tudom miért kezdtem el magyarázkodni neki, de az, az arc, amit vágott nem bírtam ki, hogy ne magyarázkodjak. Kitudja miket képzelt el, vagy valami rossz pornófilmben is elképzelt akár, ahogy az öreg papi rám mozdul a repülőtéren. Amin most nekem kellet nevetnem, ahogy elképzeltem milyen díszletek lehetnének. Bár nem tudom, miért rá gondolok, mikor egy félisten áll előttem. Egy olyan félisten, amit egész álló nap nézegetni tudnék.
- Talán. – mosolyodom el, mert ez a hirtelen jött bók, sokkalta jobban zavarba ejtett, mintha most látna fürdőruha nélkül. Lehajtva a fejem eltűrtem a hajam és úgy néztem fel rá. – Köszönöm a bókokat. – mosolyodom el most már kevésbé elpirulva, próbálom magam nem leleplezni és halkan felsóhajtok. Mert a lányok tehetik a szépet s a jót, őt most én érdeklem és ez annyira feldobott, hogy legszívesebben a felhőkön tipegnék.
- Hm, nem szeretem a kávét. – megrázom a fejem, mert tényleg nem. Néha úgy érzem, hogy ha innék kávét, akkor még jobban belelendülnék a dolgokba, és így is azt hiszik, hogy valamit szedek. Szerintem anyám néha átkutatja a szobámat, hogy keressen bármit arra, hogy szedek valamit, vagy titokban van-e pasim. Ami elég undorító, visszaemlékezve a legutolsó alkalomra.
- Benne vagyok. – bólintok és csak nevetek az evéses dologba. Az igazat megmondva imádok enni, nem vagyok az a típusú lány, aki nem eszik, mert el fog hízni. Amennyit sétálok és úszom, azzal a sok testmozgással nem tudok meghízni. Szóval büntetlenül tudok enni. Még ha mindig rám szólnak, hogy túl sokat eszem, pedig a genetikám is a legtökéletesebb bármennyire nem szeretem a saját véremet.
A lányok említése olyan emlékeket hordozott magával, amik teljesen elvették a kedvem. Hogy miért? Azt nem fogom elmondani, egyszerűen még nem állok rá készen.
- Tényleg? De jó, nekem nincsenek barátaim luxus helyeken. – nevetek fel jó kedvűen. Nem mintha egyik paradicsomból a másikba vágynék, de attól még jó lenne más helyeket látni, jó persze repülőn látok szép helyeket, de nem igazán ilyenre gondoltam. Még is csak dolgozom közben.
- Hogy micsoda? Tanítsalak meg? – megtorpanva néztem rá. Az előbb még sétálni akart, most pedig szörfözzünk, ami ugye messze áll a sétától.
- Oké, de ugye tudsz úszni? – kérdezem meglepetten, mert oké, hogy vizes haja, de attól még nem biztos, hogy tud. Nem mintha bánnám, hogy meg kellene menteni. Csak hát.. még is. Nincs kedvem ahhoz, hogy megfulladjon. Szép második találkozás lenne ebből.
- Persze, megszoktam. Mindenki becéz. – megvonom a vállam. Oda sétáltam a fiúhoz, hogy kérjek egyelőre csak egy darab szörfdeszkát és letettem a cuccaimat a pultra és átveszem a deszkát.
- Na, gyere. – mutatok a víz felé és leteszem a deszkát a víz közelébe és kigombolom a nadrágomat és lehúzom, majd félre dobom és ugyan ezt teszem, a felsőmmel majd megigazgatom a bikinimet és megállok mellette.
- Szóval először azt fogjuk megtanulni, hogy állj a deszkán. – mutatok rá és arra próbálok neki segíteni, először ráállok én és megmutatom, hogy melyik a legbiztosabb megállás. Még ha egyelőre a parton vagyunk. De egyszerűbb, mint mikor a tenger morajlik alatta.
- Most állj rá, és szerintem az ingedre nem lesz szűkséged, mert a sós víz tönkre fogja tenni és csak kuka lesz. – alig, hogy kimondom, a szavaimat teljesen leblokkolok, hiszen most úgy lazán közöltem vele, hogy vetkőzzön le. Nem is tudom mi ütött belém, még sose mondtam azt senkinek. Persze még senkit nem kellet megtanítani, szörfölni. De attól még nagyon is tetszik a dolog.
- Csak a helyes testtartás a lényeg, hogy mindig légy egyensúlyban. – mögé állva nézem, hogy mennyire jól áll és a derekát megfogva kicsit segítek beállni neki. – Így most jó. – szólalok meg nagyon halkan és lassan elhúzom a kezem a puha bőréről, amitől teljesen felforrósodtam. Ez nem lesz így jó.
  
|words:   *-*   | szavak száma; 642 ?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keith Cooper
avatar
Playby :
Francisco Lachowski
Tartózkodási hely :
Honolulu
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Aug. 10.


TémanyitásTárgy: Re: Phillie & Keith   2015-08-16, 11:58

To my beautiful stewardess


Szinte el sem hiszem, amit mond. Nem szereti a kávét? Van ember, aki nem szereti a kávét? Nem kifejezetten arra a bitang erős eszpresszóra gondolok én, amit csak az igazán ínyencek tudnak meginni, szóba jöhet simán a frappé változat, a latte változat, a machiato, a cappuccino, az americano, vagy bármi, aminek egy aprócska köze is van a kávéhoz. Én nem bírom úgy elindítani a napomat, hogy ne igyak meg egy csészével - azt pedig még jobban szeretem, amikor az éppen aktuális delikvensem, aki nálam töltötte az éjszakát, reggel meglep egy bögre gőzölgő fekete nedűvel, mellé pedig tojásrántottát csinál nekem. Istenem, de szép reggelek azok! Nem tudom mikor jön el az a nap, de ha egyszer megnősülök, biztosan olyan nőt választok, aki tud rántott csinálni, még hozzá azt a jó fajtát!
- Sajnálattal hallom, akkor viszont marad a vacsora - vonok vállat, mert ez az aprócska tény, hogy a kávézás kiesik, nem tántorít el sem tőle, se a randitól. Randi? Szeretném annak nevezni, de nem mondom ki hangosan - Luxus hely? Nekem Honolulu nem tűnik annak, legalábbis attól függ, honnan nézzük. Dan egy elég csendes környéken él, szerény körülmények között. A bratyója viszont tele van lével! - igen, Marcus-nak nem kell azon aggódnia, mi lesz holnap vagy a jövőben, mert nemhogy magát és Daniel-t, de még engem is simán el tudna tartani, annyi pénzt keres. Remélem, egy nap majd viszonozhatom nekik a szívességet, ami ezt a nyaralást és elszállásolást illeti.
Örömmel hallom, hogy benne van a dologban és hajlandó megtanítani szörfözni. Persze abba már korántsem gondoltam bele, hogy ha leesek a deszkáról, mégis hogy a francba bír majd el a negyven kilójával egy hetven kilós srácot. Még a végén összetöröm szegényt! Idegesen túrok hajamba, ami olyasféle pótcselekvés, amit idegességemben szoktam csinálni.
- Tudok-e úszni? Nem, épp fuldokoltam, mielőtt megláttalak és azért vagyok csuromvíz - jegyzem meg szarkasztikusan szemforgatva, aztán vigyorogva hozzáteszem - Bár ha hamarabb láttalak volna meg, a vízből, lehet, hogy még úszni is elfelejtettem volna - teszem hozzá és gyorsan végigfuttatom tekintetemet rajta.

Kicsit féltékenyen figyelem, ahogy a szörfös srác stíröli Phillie-t elég kendőzetlenül, és úgy mosolyog, mint aki a vigyorával akarja magába bolondítani. Szerencsére, Phillie nem igazán veszi fel a dolgot, én pedig elkapom a srác tekintetét, ezzel közölve, hogy vesztett, a csaj velem ugrik a habok közé, nem veled, Mr Baywatch.
- Megyek... - sétálok utána, aztán meghökkenve bámulom, amint lazán ledobja a felsőjét és a nadrágját, ami alatt egy olyan test lapul, amit a legszebb fitnesz modell is megirigyelne. Phillie teste formás, ott gömbölyödik, ahol kell és ott lapos, ahol kell. Nem vagyok már egy kanos kamaszfiú, akinek egy bikinis lányra már áll a cerka, de tény, hogy a pulzusom megugrik és a birtoklási vágy is kezd erőt venni rajtam - Szóval ruha nélkül akarsz? Nem gyors egy kicsit a tempó? - nevetek, de azért szót fogadok és leveszem a textildarabot, majd kihajítom a partra. Nem mintha bánnám, hogy tönkremegy, mikor egy ilyen bombázó van mellettem... és aki hamarosan látni fogja, hogyan bénázok a deszkán.
- Okééé, megpróbálom - morgom orrom alatt, és nagy nehezen felmászok a deszkára, ami elég instabilnak érződik. Hátrapillantok, remélem Phillie nem merészkedett messzire, mert akkor egyből pánikolok és visszamászok a vízbe, a biztos talajra. A lábam alatt inog a deszka, viszont sikerül álló helyzetbe küzdenem magam, ami már némi sikerélményt nyújt - Na? Eddig fasza, nem? - vigyorgok büszkén, aztán megérzem hideg, apró ujjait bőrömön, a tarkómon pedig égnek merednek az apró barna hajszálak.
Állok a deszkán, és hihetetlenül ügyesnek érzem magam, amikor a semmiből egy nagyobb hullám érkezik a deszka alá és megdob. Ingok egy pár percig, hadonászok a kezemmel, majd hátrazuhanok, a hátam pedig bizseregni kezd az ütéstől, amit a víztükör okozott. Annak örülök csupán, hogy Phillie nem állt mögöttem, hanem elővigyázatosan errébb állt, máskülönben óriási bűntudatom lenne.
- Mégis milyen tanár vagy te? Leestem! - nevetek és megtörlöm az arcomat a víztől, hajamat pedig összeborzolom, hogy ne álljon össze a cseppektől - De azért valld be, hogy jól indultam neki - úszok közelebb hozzá és felegyenesedek a mellkasomig érő vízből. Talán közelebb vagyok hozzá, mint kellene, de engem sosem zavart, hogy belemászok más magánszférájába - Kell attól tartanom, hogy valaki utánam ugrik és megpróbál agyonverni, amiért pár centire vagyok csak a bombázó barátnőjétől? - kérdezem halkabban ezzel arra utalva, nem tudom, van-e valakije.
Mert egyet figyelembe veszek, bárkiről legyen szó: foglalt-e a szíve, vagy sem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philippa Scott
avatar
Playby :
Willa Holland
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Reptéri kisegítő
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
7
Join date :
2015. Aug. 14.
Age :
25


TémanyitásTárgy: Re: Phillie & Keith   2015-08-16, 13:30


Keith & Phillie


Az arc, amit akkor produkált, mikor közöltem vele, hogy nem szeretem a kávét.. azt hittem, hogy úgy ahogy van, kiesik a saját száján és hangos nevetésbe törtem volna ki, de úgy tűnik, nem adja fel. Azt hiszem régen volt olyan ismerősöm, aki ennyire küzdött volna azért, hogy vele töltsek egy kis időt. Még ha arról is van szó, hogy valószínűleg az egyik kedvenc italát tettem kispadra.
- De talán majd egyet megihatunk. – megvonom a vállam. Igaz már belementem a vacsorába, de kimondta, hogy a vacsora után nem fogjuk látni egymást? Ha mázlim van, akkor látni fogom, mikor elhagyja a szigetet. Bár az nem most lesz, de attól még el fog menni. És ezt nem felejthetem el csak úgy.
Lágyan elmosolyodtam a vacsora említése miatt, hiszen olyan mintha meghívott volna randizni. Kizártnak tartom, hogy csak úgy, mint a filmekben meghívjanak randira azért, mert letaroltam majdnem a pályaudvaron.
- Tudod az emberek akik itt laknak azoknak ez a mindennapjai, nekünk nehéz lenne hozzá szokni a betondzsungelhez, hogy bármerre nézek ott épületek vannak. De aki ide téved, mint te. Azoknak felemelő érzés látni a tengert érezni a sós illatot és szabadnak lenni. Mondjon bárki bármit, szerintem a legjobb dolog, ha itt vagy és nem a kontinensen. – olyan beleéléssel adtam elő magam, hogy fel se tűnt, hogy gesztikulálok a kezemmel és mutogatom a tengert, mint egy kisiskolás, aki élete beszédét tartja, ami a jövőjét határozza meg.
- Ne haragudj, nem akartam túlzásba esni. Amerika is biztos gyönyörű hely. – mentem magam és a helyzetet. Néha talán túlságosan is szenvedélyes tudok lenni, ha szívügyemről van szó. Honolulu pedig mindenképp az.
- Tudod nem a pénzről beszéltem, hanem a környezetről. – nevettem el magam. Mondtam már, hogy engem nem érdekel a pénz? Nem, hát akkor mondom. Engem mindig az érdekelt, hogy mit gondolnak rólam, hogy mi érdekli őket. És nem az, hogy mennyi nulla van a számlájuk végén.
- Na, most ne durcizz. – nevetek fel rá, mert olyan volt, mintha kicsit letörtem volna az egóját. Pedig egyáltalán nem akartam ilyet tenni. Főleg nem vele. – Szóval elfelejtettél volna úszni? Kérlek, mesélj még.. – vigyorodom el és elkezdi simogatni a bensőmet, amit mondott. Ha itt lenne Becca barátnőm, akkor már régen azt tanácsot kaptam volna tőle, hogy ne habozzak, cselekedjek.
Amit megkapom a deszkát már megyek is el, mert ismerem a srácot, még a legyet is röptében típus, szóval én már fel se veszem, hogy mit tesz, vagy mond.
Amikor levetkőzöm nem hittem volna, hogy ilyen bajba keveredem. Ahogy Keith nézet, szinte felfalt a tekintetével, én pedig teljesen zavarba jöttem. Ha eddig nem akartam elhinni, hogy valaha is tetszhetek egy ilyen srácnak, mint ő. Most épp itt az ideje.
- Csak a szád jár. – mosolyodom el, mert most már illő lesz, nem egy kislányként viselkedni és kicsit húzni az agyát. Persze attól még elfelejtettem lélegezni, mikor kérésemre ledobta a felsőjét. Becca ezt látná, már tuti meghalt volna a látványtól. Próbáltam nem tovább nézni, mint illőség.
- Ha van, valami csak szólj! – mosolyodom el bátorítóan én se úgy születtem, hogy szörföltem. Örültem, hogy három hónap alatt sikerült megtanulni, hogy maradjak fent a deszkán. Nem messze tőle figyeltem, hogy mit csinál és csak bólogattam, mert ügyes volt, kezdő létére. Amit kicsit nehezen hiszek el, de ő tudja.
- Jól megy. – bólintok, de talán túl korán dicsértem meg, mert egy hullám arrébb sodort és Keith ezzel együtt a vízbe lökte. Kicsit megrémültem, de hamar magam előtt találtam őt. Olyan közel, hogy szinte éreztem a hőt, amit áraszt.
- Ragasztottalak volna oda? Én se első nap tanultam meg. – vigyorogtam rá és a felháborodásán egészen jól mulattam. Szegény akkorát esett, hogy az én tüdőmből préselte ki a levegőt a víz, ahogy néztem.
- De azért jól vagy, igaz? – kicsit félve néztem rá. Nem akarom, hogy valami baja legyen.
- Nagyon jó voltál, tényleg! - mosolyodom el, és ismét elfelejtem, hogyan kell lélegezni, mert egyre közelebb kerül, ahogy rám néz és fölém tornyosul, teljesen transzba ejtődöm.
- Nincs senkim. – megrázom a fejem és lesütöm a szemem. Az is az én hibám, mint minden más, nem pedig anyámé.   
|words:   *-*   | szavak száma; 670 ?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keith Cooper
avatar
Playby :
Francisco Lachowski
Tartózkodási hely :
Honolulu
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Aug. 10.


TémanyitásTárgy: Re: Phillie & Keith   2015-08-17, 21:01

To my beautiful stewardess


Mosolyogva konstatálom, hogy próbálja menteni a menthetőt és gyorsan hozzáteszi, hogy annak ellenére, hogy utálja, még megihatunk egy kávét. Eszem ágában sincs olyasmit ráerőltetni, amihez nincs kedve. Az olyan, mintha én kényszerből elmennék valakivel egy indiai kajáldába, ahol csupa fűszer az összes étel, amit köztudott, hogy utálok. Talán csak én vagyok ilyen, de nem vagyok hajlandó arra fordítani az időmet, amihez nincs kedvem, vagy amit egyáltalán nem szeretek. Nem szereti a kávét? Rendben, akkor kitalálunk mást. Nem csinálok belőle problémát, főleg, ha egy lányról van szó.
- Dehogy, tökéletes a vacsora. Kávézhatok minden reggel, de ki tudja, mikor lesz időd megint rám - forgatom szemeimet, aztán már csak nézem, amint kézzel-lábbal próbál magyarázni és hangot adni igazának, amit én rohadt aranyosnak találok. Még kisebbnek, még fiatalabbnak tűnik így, na nem mintha zavarna, csak egyszerűen megjegyzem magamban - Anglia. Egyébként nincs miért haragudnom, nekem sem a szívem csücske és tényleg jót tesz egy kicsit a környezetváltozás. Szerencsés vagy, hogy ilyen helyen élsz - vallom be őszintén és a hullámokat kémlelem, mert ott egészen bent már hatalmasra fodrozódnak. Libabőr fut végig a karomon.
Le sem tagadhatná, mennyire örül annak, amit hall - aminek meg természetesen én örülök. Nincs annál jobb, mikor tudom, hogy a másik félnek valósággal simogatja a belsőjét az, amit mondok. Onnantól általában nem sok hiányzik ahhoz, hogy mást is simogathassak. Ez persze még a jövő zenéje és bár nem vagyok túl jó emberismerő, mégis úgy gondolom, Phillie személyében kemény fába vágom a fejszémet, mert nem lehet könnyű eset. Az ilyen lerí a lányokról. Hogy nehéz esetek-e, vagy könnyen az ujjaim köré csavarom őket.
- Nem az a fajta vagyok, akinek csak a szája jár. Bár szeretem jártatni, ez tény - végignézek rajta, a látvány csak úgy húzza az idegeimet és bizsereg a tenyerem, hogy rásimulhasson arra a vékony csípőre.
Értékelem a bátorítását, de tényleg, ez viszont nem elegendő ahhoz, hogy az első két perc után ne zúgjak bele a vízbe. A bőröm bizsereg, mint a hétszentség, úgy megcsípte a víz, de egy apró szisszenésen kívül, nem hallatok mást. Az kéne még, hogy egy szerencsétlen kis puncinak tartson, amiért fájlalom a hátam egy vízbeesés miatt. Emlékszem, milyen volt, mikor először próbáltak úszni tanítani - kis híján belefulladtam. Apám jó szándékát is értékeltem anno, mikor csak úgy belehajított a vízbe és kintről figyelte a történéseket. Értem én, hogy segíteni akart - de ő járt pórul, mikor fuldokolni kezdtem és utánam kellett vetnie magát.

- Nem kéne lennie rajta valami rögzítő szíjnak? Tudod, mint a snowboardon. Snowboardoztam már, az nem ilyen nehéz! - zsörtölődöm, mint egy vénember és magamban nyugtázom, mennyire jó nagypapi lesz belőlem, az a házsártos fajta - Jól vagyok, de ha kint hányni kezdek és kiesik az elmúlt fél óra, akkor lehet agyrázkódást kaptam - vonok vállat, aztán vigyorgok, mert tudom, hogy erre semmi esély sincsen. Ez csak víz, nem aszfalt.
Egyszerűen imádom, amilyen hatást a nőkre tudok gyakorolni. Elég csak közelebb merészkedni hozzájuk, elég csupán minden idegszáladdal rájuk összpontosítanod és máris szaporábban szedik a levegőt, kihagy a szívverésük meg minden aprócseprő dolog, ami a zavarra utalhat, megjelenik. Beharapom alsó ajkam, őrjítően hat rám a jelenléte és nem tudom, az ő részéről ez mennyire kölcsönös. Ha még mindig a régi vagyok, akkor remélhetőleg ugyanezt érzi.
- Köszönöm, de tudom, hogy szar voltam - nevetek, aztán álla alá nyúlva emelem meg fejét, hogy tekintetünk találkozzon, szinte kényszerítem arra, hogy rám nézzen - Miért bámulod mindig a lábad? Most pedig még csak nem is látszik... - mosolygok és hol szájára téved tekintetem, hol pedig újra elmerülök sárkánypikkely zöld íriszeiben, miben szemboragai egészen kicsire szűkültek a napsugaraknak köszönhetően - Iszonyúan szeretnélek most megcsókolni, Philippa Scott - jelentem ki és nem tudom, mire fogni ezt a hirtelen érzelemkinyilvánítást.
Nem mondom, hogy felér egy szerelmi vallomással. Kis híján a világ minden lányát szeretném megcsókolni első látásra, akinek ilyen gyönyörű arca és bomba formája van. Ahhoz, hogy a szívem is az övé - vagy bárkié - legyen, ahhoz ennél mindig is több kellett, a probléma pedig az, nem tudom valaha lesz-e nő, aki ugyanazt az érzést váltja ki belőlem, mint annak idején Shells.
Közben észre sem veszem, talán Phillie sem, de a deszka méterekre sodródott tőlünk, amiért, ha nem hozzuk vissza, valószínűleg borsos árat kell fizetni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Philippa Scott
avatar
Playby :
Willa Holland
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Reptéri kisegítő
Csoport :
Civil
Hozzászólások száma :
7
Join date :
2015. Aug. 14.
Age :
25


TémanyitásTárgy: Re: Phillie & Keith   2015-08-18, 08:47


Keith & Phillie


A mosolya olyan, mintha valami drogot rejtettek volna el az üdítőmben. Ahogy a szája ívbe húzódik a mellkasomban valami megmozdult és próbáltam nem tudomást venni róla. Ami nehéz volt, hiszen úgy mosolygott, akár egy félisten, aki éppen azzal foglalja le magát, hogy velem beszélgessen. Persze tudom, hogy milyen érzés mikor valakinek felkelted az érdeklődését, de ők fele annyira sem néztek ki jól, mint az előttem álló fiatalember. Amikor arról beszél, hogy nem akarja, hogy kávézzunk, egy pillanatra csalódás fut végig rajtam, de végül is elmosolyodom.
- Szoknom kell a gondolatot. – nevettem el magam. Túl régen voltam vacsorázni bárkivel is a bátyámon kívül, hogy emlékezzek, mit kell csinálni. Egyáltalán mit vegyek fel? Sosem fogok tudni, úgy viselkedni, mint a normális lányok, akik tudják, mit mondjanak, hogy mit tegyek egy vacsorán.
Eddig nem éreztem a pánikot, ami most már kezdett túljutni a nyugodtságomon. Túl régen éreztem a félelmet és a fájdalmat, amit egy randi következményei lehetnek.
- Mikor szeretnél vacsorázni és tudsz éttermeket már? – kérdezem, miközben próbálok nem arra a bizonyos esetre gondolni, ami annyi ideje kínozza az elmémet. Újra és újra végig futok a gondolataimon és beletúrok a hajamba. Miért izgulok úgy, mint egy kislány? Nevetséges.
Olyan hévvel vetem bele magam a magyarázásba, hogy fel sem tűnik, hogyan viselkedem, vagy, hogy kiakadom. Egyszerűen szeretem a szigetet, még ha nem is itt születtem. Anyám és a bátor tettei, de azért ő sem tudott elszabadulni a szigettől és visszatért. Az én nagy örömömre, nem éreztem volna jól magam Washingtonban.
- Én félig Amerikai vagyok. De el ne áruld senkinek. – vigyorodom el és hátra lépek egy aprót, mintha attól félnék, hogy ezért valami éktelen hangra kel és elkezd kiabálni velem kiabálni.
Az egész, amit Keith mond és tesz velem felfoghatatlan. Ott áll előttem egy olyan férfi, aki bókol, én pedig azzal vagyok elfoglalva, hogy a saját lábamat firtassam. Becca már biztos az egyik bokorba és éppen jól fejbe vágni készülne, hogy nem tartom a szemkontaktust. Elszoktam tőle, hogy valaki is egy kicsit is udvaroljon.
- Hát, azt nem tudhatom. De az állításod második felében biztos vagyok, és elég ügyesen bánsz a szavakkal. – nevetve tűröm hátra az állandóan rakoncátlanul viselkedő hajszálaimat. Először mikor megszólítottam nem hittem volna, hogy megkér olyanra, amit én szakszerűen úgy sem tudok megtenni, bár minden energiámat fel fogom használni, hogy a legjobbat kihozzam magamból és belőle is.
Amikor a vízbe csapódik megijedtem, de olyan szinten, hogy a mellkasom is belefájdult. Bár az egész csak három másodperc volt, akkor is. Három eszeveszettül fájdalmas másodperc! Nem tudom miért féltem ennyire, de összezavarodtam.
- Tényleg, kell lennie egy szíjnak, ami ha, leesel, a deszkáról nem sodródik el. - értetlenül nézek rá és próbálok visszaemlékezni arra, hogy mi történt. Felálltam a deszkára és megmutattam, hogyan álljon és ő is felállt, én pedig nem mutattam meg neki, hogy azt csatolja fel.
- Ne haragudj, nem csatoltam rád. – teljesen pánikba estem, mert az én hibám! Annyira próbáltam nem figyelni rá, hogy tényleg nem figyeltem rá és nem rögzítettem a deszkát.
- Majd hívom a mentőket, de szólok, ha kiesik az a félóra, akkor rám sem fogsz emlékezni. – vigyorodom el és próbálok nem arra gondolni, hogy még mindig az én hibám az egész.
- Ugyan, ha engem tennél egy snowboardra, én két centit után fenékre ülnék. – legyintek, azért más, mikor a havon csúszol, vagy a háborgó tengeren akarsz talpon maradni.
Aztán egyszer csak ott állt olyan közel hozzám, hogy nem tudom mit akartam mondani, vagy tenni.
- De látom, a víz átlátszó! – mosolyodom el, aztán felnéztem, még ha akartam volna se tudtam volna nem rá nézni, mert úgy vonzotta a szememet. Mintha egy mágnes vonzott volna. A levegő kipréselődött a tüdőmből és nem tudtam megszólalni. Úgy mondta ki a nevemet, mintha éppen magáévá akarna tenni. A teljes nevemre emlékezett.
- Csókolj meg. Csókolj meg Keith. – leheltem halkan és nem bírtam levenni róla a szemem és egyáltalán nem érdekelt, hogy a deszka merre van. Tudni szeretném milyen az mikor ajkai birtokolnak.   
|words:   *-*   | szavak száma; 652 ?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Phillie & Keith   

Vissza az elejére Go down
 

Phillie & Keith

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-