you make it better

Danny itt van el sem hiszem, hogy megint itt van, velem, és ha akarom az egész napot vele tölthetem, abban a tudatban, hogy ma ég nem kell elbúcsúznunk, még a holnap is a miénk. Ettől rettegek minden nyáron, hogy itt lesz, még jobban elrabolja a szívemet, minden kis porcikám, csak érte fog élni, de aztán vége szakad ennek, és el kell szabadulnom tőle, összerakni a kis porcikáimat, és beérni azzal, hogy skypeon látom. Mintha az elég lenne, mintha bőven eleget látnék róla egy kis ablakon keresztül, ami szintúgy nem véges. Sosem volt ez elég, de mindig úgy kellett tennem, mintha az lenne, pedig nagyon hiányzott, hogy magam mellett tudhassam, érinthessem, és szuszogni halljam magam mellett. Ez az ami nekem sokat jelent, csak kis dolog, nagyon kicsi, nekem mégis a mindent jelenti.
Reggel egészen korán felkelek magamtól, és azonnal a fürdőbe veszem az utamat, mert megakarom mosni a hajam, igaz a tengerben tiszta undorító lesz, meg sós, plusz össze is fog ragadni, de mielőtt bemegyünk a vízbe látni fog, és nem akarom, hogy rosszul nézzen ki a hajam. Persze miután a dús hajamat sikerült megmosni, kezdtem kifutni a saját időmből, így gyorsan megszárítottam, vagyis inkább csak rászárítottam, mert olyan meleg van kint, hogy pillanatok alatt meg fog száradni ebben biztos vagyok, így ezzel nem pepecselek, csak megfésülöm. Persze a hullámok most sem akarnak normálisan állni, így gyűlölködő tekintetem után leteszem a fésűt, és a szekrényemhez mászok. Nem tudok dönteni, hogy melyik fürdőruha is kellene, de végül amellett döntök, amit négy éve vettem, abban a bizonyos boltban, ahol megismertem Dannyt. Csoda, hogy még jó rám, bár... szerintem pont ugyanúgy nézek ki, mint négy évvel ezelőtt.
A sminkkel nem szórakozom, úgyis lejönne, tehát a bikini után még egy laza hosszú pólót veszek el, egy kis táskába bepakolom, ami talán kellhet, de azt be is dobom a kocsiba. Nem lakok közel a parthoz, vagyis maximum és húsz perc séta lenne, de meleg van, leégnék maga a séta alatt, a kocsi pedig klímás, jó az. Nem szokásom késni, most is időben érkezem meg, a kocsit árnyékban hagyom, nem akarom, hogy nagyon felmelegedjen, de ez ki is megy a fejemből, mikor megpillantom Danny bozontos tincseit.
- Szia... - ha akarnék sem tudok ennél többet mondani, inkább viszonozom a csókját egy kis mosollyal. Hiányzott, pedig csak pár nap telt el, szerintem ez nem normális, ettől függetlenül minden percét ki fogom élvezni annak, hogy itt van mellettem.
- Sikerült, csodálatosan néz ki minden, nagyon ügyes vagy. - mosolygok rá, miután körbenéztem azon a  csodán, amit itt alkotott nekem, mert nagyon tetszik. Sosem hittem volna, hogy ilyen dolgok is vannak a fejében, a sok perverz marhaság mellett, bár én szeretem a perverz marhaságait is. Szépen leülök a plédre, vigyázok minden kis virágsziromra, hogy ne lapítsam ki őket, bár tudom, hogy nem kellene. Viszont a kis szendvicseket látva elvigyorodok.
- A szándék a fontos, de köszönöm Marcusnak. - kuncogok egy kicsit, úgy imádom őket, ahogy vannak, a hülye fejükkel, és azzal, ahogy egymással viselkednek, igazi testvéri szeretet van köztük.
- Pezsgőt? Mire készülsz? Csak úgy nem szoktál ennyire kitenni magadért. - gyanúsan méregetem, ahogy belegondolok ebbe. A pezsgő pedig ünneplésre való, vagy... igen szeretkezés közben is egy egészen érdekes helyzetet alakíthat ki, de most csak nem ez járt a kobakjában.

ruha: beach △▽ zene: we are all illuminated △▽ megjegyzés: béna lett

you make it better

Komolyan hihetetlen, hogy ennyire kitett magáért, és tényleg sikerült valami szépet alkotnia, engem teljesem lenyűgözött, és nem csak csókja miatt vagyok szótlan, hanem azért is amit magam előtt látok. Tudom, hogy valamire készül ezzel, azt már nem, hogy mire de nem is baj, majd kiderül előbb-utóbb.
- Hát még én mennyire örülök. - tetszik, amit itt alkotot, hogy ilyen romantikus kis gesztust is csinált nekem, nem pedig perverzkedik mindig. Nincs azzal sem semmi bajom, nekem tetszik az is, de néha tud sok is lenni, főleg amikor egész nap olyanokat mond. Általában vagy elcsendesítem, vagy beszállok és vele hülyéskedem, de annak a vége nem mindig hülyéskedés.
- Add is át neki, nehogy aztán megkapjam, hogy nem értékelem a fáradozásait, amit a mi kapcsolatunkba öl. - nem tudok nem felnevetni a dolgon, higy Marcus mennyiszer segített már bele a mi kapcsolatunkba. Olyan, mimtha mi lennénk a két fogaskerék Marcus pedig mindig beolajoz minket, hogy gördülékenyebben menjenek a dolgok köztünk. Gondolom fontos neki, hogy a testvére boldog legyen és remélem, hogy ő az mellettem, mert én biztosan az vagyok, hogyha itt van velem, vagy csak tudom, hogy a közelben találom.
- Ahj, ebben nem vagyok jó. - kezdeném szomorúan, de aztán inkább csókolom, boldogan, hogy nem csak egy apró kis puszit kapok. Kiélvezem ajkai puha tapintását, az ízét, és azt, hogy ennyire el tud ragadni a hév egy csókjától is. Amennyire a dolgik engedik itt a pléden közelebb mozdulok hozzá, kezem arcához emelem, majd hátracsúsztatom a hajába, míg az ő keze felsőm alatt kalandozik. Esngem nem zavarna, ha modt  azonnal leteperne, bár furán jönne ki, de meg sem történik. Valamit tényleg nagyon akar.
A kis műanyag poharat az ajkaimhoz emelve figyelek rá, de még nem iszok bele, szerencsére, mert amit mond, attól félrenyeltem volna. Váratlanul ér a hír, hogy ideköltöztek, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök neki, csak még nem szólok közbe, várom, higy elmondja mondandója többi részér is.
- Komoly? - csak ennyit tudok kinyögni, ez a kérdés csúszik ki ajkaimon a meglepetéstől, és nem azért, mert nem akarik vele lakni. Nagyon is vele szeretnék, ennek már eljött az ideje, és legalább nem lesz szomorkodás, hogy el kell válnunk egymástól. Ettől függetlenül mégis meglep a dolog. - Oh és de, szívesen összeköltözöm veled, meg a csodálatos ikertestvéreddel. - vigyorodok el, és a poharamat kicsit lerakva magamhoz ölelem, úgy, hogy semmit se tegyek tönkre. Nagyon örülök neki, hogy már itt tartunk, ezért is örülök ennyire annak, hogy felajánlotta ezt. Nem mondom, hogy ő is költözhetne hozzám, mjvel nem hiszem, higy a testvérét egyedül hagyná, nem ilyennek ismerem.

ruha: beach △▽ zene: we are all illuminated △▽ megjegyzés: béna lett

you make it better

Sokszor kapok apró kis romantikus gesztusokat, igen, de ez most nagyobb, jobb, vagyis sokkal inkább készül valamire. Persze nem tudhatom, hogy mire készül, de nagyon kíváncsian várom, főleg, hogy itt vagyunk a parton. Kíváncsi vagyok most már, hogy mit szeretne.
Egy mosolyt villantok felé, mikor azt mondja, hogy átadja neki, aminek én nagyon örülök, mert tényleg sok mindent köszönhetünk neki, tudom, és én nagyon hálás is vagyok neki, akkor us, ha magam nem mindig mutatom ki, Dannyvel üzenek, ha én magam nem tudom elmondani a dolgokst. Ez is valami, nem igaz? Mármint én személyesen is elmondom neki ezeket, csak nem mindig van rá esélyem.
- Nem igaz, sok mindenben nem vagyok az. - grimaszolok rá, de aztán inkább csak csókolom, szenvedélyesebb ez a csók, mint amit ma eddig kaptam. Kicsit talán el is ragad a hév, kezem a tincsei közé siklik, ahogy mélyítek ajkaink érintkezésén, persze nem akarom, hogy most azonnal leteperjen itt, ettől függetlenül nagyon jól esik a dolog.
Nagy nehezen kinyögöm, hogy mire gondolok, hogy boldogan költözöm össze vele, bármikor, bárhol és bárhogy, akkor is, ha kicsit sokkolt a dolog. Nagyon örülök annak, hogy ezt felhozta, na meg annak is, hogy ők ideköltöztek, és nem lesznek messze tőlem.
- Énnis imádlak téged, tudod nagyon jól. - mosolygok rá, nagyjából a fülemig ér ez a mosoly, de megérdemli, ahogy a szoros ölelést is, amit kap, de az csak egészen addig tart míg el nem húzódik.
- Hogy lehetsz ennyire édes? Nem tudtam, hogy emlékszel rá. Jézusom, feldobtad a napomat. - vigyorgok rá,van az a pillanat, hogy nem érdekel, mit borítok, hogy borítom, rávetem magam, nem szó szerint, csak úgy ölelem meg, hogy teljesen rá mászok és még meg is csókolom. Nem hinném, hogy zavarja, ki kell fejeznem, hogy mennyire örülök ennek.

ruha: beach △▽ zene: we are all illuminated △▽ megjegyzés: béna lett

you make it better

- Ennél semmi sem fontosabb nekem. - vigyorodok el, ahogy ezt kimondom, mert nekem csak az a fontos, hogy neki az legyek mindenben. és nem az, hogy magamnak az legyek, vagy akárki másnak. Ezek már nem fontosak, de igazából rég leszenvedtem magamról azt, hogy megfeleljek másoknak, már nem akarok nekik megfelelni, sőt senkinek sem, csak Dannynek, meg a bolond ikertestvérének, akik a legfontosabbak nekem. A csók... ahogy kell el is nyúlik, egészen hosszan. és ha akarom, ha nem szenvedélyesebb lesz mozdulataink következtében. Bevallom nem zavar, egyáltalán nem, de tudom, hogy valamit akar, így elég hamar el is szakadunk, és pedig kíváncsi zöld tekintetemmel pislogok rá, érdekel, hogy mit szeretne, hogy mi az a hatalmas dolog amiért ilyet alkotott. Az első hír hallatán már szaladnak is ajkaim mosolyogva, és nem tudom magamban tartani azt, hogy imádom, kimondom, de a többi csak ezután jön.
A jegyek, hogy elakar velem utazni, ráadásul oda, ahol született. Ez egyszerre tűnik komolynak, de mégis boldoggá tesz, és rávetem magam, mint valami rossz feslett nőszemély, pedig semmi rosszat nem akarok, csak közel érezni magamhoz, míg lenyugtatom a ketyegőmet, ami a boldogságtól erőseket dobban. Azt nem terveztem, hogy csókom és ölelésem közben felborítom, de bevallom engem nem zavar, kicsit még kuncogok is a dolgon, hogy én vagyok fölötte.
- De... ez így jó. - sóhajtok csendesen, ahogy csókot nyom a buksimra, de aztán szavaira felhúzom karjaimat, és arra támaszkodva pislogok arcába.
- Na mesélj, kíváncsian hallgatom, hogy miket találtál ki. - mosolygok fel rá, ajkamba harapva, mert én nagyon várom az utazást, azt, hogy csak kettesben legyünk, és azt is, hogy végre kimozduljak innen. A szüleimtől engedélyt sem kell kérnem, most nagy egymást utáljuk dologban vannak, így velem nem is igazán foglalkoznak, de ez engem nem zavar, legalább élni tudom az életem. - Szeretlek... nagyon. - teljesen komolyan mondom, de egy mosolyt kap még tőlem, attól függetlenül, hogy nem viccelek. Nagyon szeretem, és ezen szerintem egyáltalán nem tud semmi sem változtatni.

ruha: beach △▽ zene: we are all illuminated △▽ megjegyzés: béna lett

Daniel Treadaway

költözz hozzám

with Pandy

- Reméltem is. - Kacsintok rá mosolyogva. Mindent megpróbálok megtenni, hogy neki megfeleljek, de mindig mondja, hogy én így vagyok tökéletes és ez szerintem fordítva is így szokott lenni. A heves csókolózás után elárulok neki mindent és örömében ledönt a "lábamról".
- Meglepi. - Mondom nevetve miközben a tincseivel játszadozok. Otthon magamnak egy kis füzetkébe elterveztem mindent. Még a várható költségeket is kiszámoltam és mikor Marcus meglátta, picit elbúsult, hogy még egy darabig nem lesz kocsink. Igaz, hogy szüleinktől kérhetnénk pénzt, mert hát még az övéké a cég, amiből a sok pénz jön, de nem szeretnék tőlük kunyerálni.  
- Én is. - Mondom neki én is teljesen komolyan, de viszonzom a mosolyt. Olyan jó itt összebújva feküdni. Igaz, hogy a nap nem fog így lefogni, hogy rajtam fekszik, de engem nem zavar, sőt sosem voltam az a csoki barna típus. Inkább ilyen átlagosnak mondanám magam, ami pont jó nekem. Kezd egyre melegebb lenni és már szerintem el is kezdtem izzadni. Nem akarom, hogy összeizzadjam itt Pandyt, ezért hirtelen remek ötlet jutott az eszembe. Hirtelen felállok, de nem egyedül, hanem megragadom Pandyt is és megemelem. Leszedem róla a pólót és lerakom a táskámra. Egyik kezemmel megfogom az egyik lábát és a derekam köré rakom, ezzel utalva, hogy a másikkal is ez csinálja. Amint derekam köré tekerte lábait és én már erősen tartom, akkor elindulok vele a karjaimban a víz felé. Menet közben megcsókolom és el sem eresztem az ajkait, amíg el nem érek a vízhez, hacsak nincs olyan balszerencsém, hogy elbukok egy kagylóban vagy egy homokvárban. Szerencsére nincs, szóval a karjaimban sétálok be Pandyval a vízbe. Remélem ez is elég romantikus volt, legalábbis próbáltam annak szánni.  

Daniel

Treadaway